motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS - EVOLÚCIÓ – BIBLIAI kérdésekben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. - A Dániel könyve beszámol a végidőben egymás ellen harcoló királyokról, akik egy asztalnál ülnek, és egymással hazugságot beszélnek. Az Északi és Déli király küzdelme Armageddon csatájában fog tetőzni, amikor Krisztus átveszi a Föld irányítása feletti hatalmat. Hogy akkor ki fog állva maradni és ki nem, ez minden embernek az önkéntes választásától függ. Dániel 12:1 És abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped mellett áll; és a szorongattatásnak olyan ideje lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nemzet van, egész addig az ideig: és abban az időben megszabadul néped, mind, aki a könyvben beírva találtatik.

2011. december 22., csütörtök

karácsony

Karácsony – és ami mögötte van
 
ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.”
(János 2:16, Károli ford.)
A tiszta és szeplőtelen istentisztelet – Krisztus születési idejének behatárolása – A karácsonyi ünnepkör kialakulása - A karácsonyfa állítás háttere – Hazugságokkal átszőtt karácsony – A kufárság legnagyobb ünnepe - Öszefoglalás
A TISZTA ÉS SZEPLŐTELEN ISTENTISZTELET
Ha valakik, akkor az apostolok tisztában voltak vele, hogy mit jelent a Jakab 1:27 kijelentése:
A tiszta és szeplőtelen istenitisztelet az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szorongatásaikban, és magát szeplőtelenűl megőrizni e világtól. (Káldi ford.)
Hiszen Krisztusnak az volt a szándéka:
Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.” (Eféz 5:27, Károli ford.)
Ellenben Pál apostol nem rejtette véka alá a figyelmeztetését ezzel kapcsolatban:
Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé.
Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.
Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.” (2Kor 11:2-4, MBT. ford.)

KRISZTUS SZÜLETÉSI IDEJÉNEK BEHATÁROLÁSA
A Krisztus iránti őszinte és tiszta hűség tárgykörébe tartozik pl. a Krisztus születése idejének a megállapítása. A Biblia konkrét életrajzi adatokat nem mond, olyanokat, mint év, hó és nap, viszont megad ezzel kapcsolatban idevonatkozó támpontokat.
Jézus a zsidó Pászka ünnep idején halt meg, ami i.sz. 33-ban valószínűleg április 1-jén kezdődött. A Lukács 3:21–23 arról tájékoztat bennünket, hogy Jézus mintegy 30 éves volt, amikor elkezdte szolgálatát.
Mivel földi szolgálata három és fél évig tartott, körülbelül 33 és fél éves volt akkor, amikor meghalt. Krisztus hat hónappal később lett volna 34 éves, ami eszerint körülbelül október 1-jére esne. Ha tehát visszaszámolunk azért, hogy megtudjuk, mikor született Jézus, nem december 25-ig vagy január 6-ig jutunk el, hanem körülbelül i.e. 2. október 1-jéig.
Dániel próféta könyvében ezt olvassuk:
Tudd meg tehát és értsd meg: annak a parancsnak a kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a felkent fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el, és viszontagságos időkben ismét felépülnek az utcák és a falak.
Hatvankét hét múlva megölik a felkentet, és népe nem lesz, hogy őt megtagadja. A várost és a szentélyt elpusztítja egy nép az eljövendő vezérrel, a vége rombolás, s a háború vége után jön az elhatározott pusztulás.
Azután egy héten sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét közepén megszűnik a véres áldozat és az ételáldozat, a templomban vészthozó undokság lesz, és véges-végig megmarad a pusztulás.« (Dán 9:25-27, Káldi Neovulgáta ford.)
Itt nem 69 betű szerinti hétről van szó, amely 483 napot tenne ki, ami alig több, mint egy év. Itt 69 évhét szerepel, azaz 483 év. (Vö. 4Mózes 14:34.) A Jeruzsálem falainak újjáépítésére vonatkozó parancs i. e. 455-ben hangzott el. (Nehémiás 2:1–8)
A 69 évhét, tehát 483 év múlva, vagyis i. sz. 29-ben telt le. Pontosan abban az évben ment Jézus Jánoshoz, hogy víz alá merítkezzen, vagyis megkeresztelkedjen! Ott és akkor kenetett fel szent szellemmel és lett a Messiássá vagy Krisztussá (Lukács 3:1-2, 21–23).
A dolgok tehát pontosan úgy alakultak, ahogyan Dániel megjövendölte a Messiás kiirtását: „Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres- és ételáldozatot.” (Dán 9:27)
A hétnek a fele 3 és fél. 30 éves korában kezdte a szolgálatot, az 3 és fél évig tartott, amikor is megszüntette az áldozatokat, hiszen önmagát áldozta fel:
Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.” (Zsid 9:12)
Ezzel az akarattal szenteltek meg minket Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.” (Zsidók 10:10, Káldi Neovulgáta ford.)
Ha tavasztól visszaszámolunk 33 egész évet, akkor megint tavasznál vagyunk, és ha még fél évet visszaszámolunk, akkor őszhöz jutunk, és semmiképpen nem a decemberi napforduló római szaturnália ünnepi dátumához!
Mit mond erre a katolikus egyház? Jöhet!

A KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR KIALAKULÁSA

karácsony a Vatikánban

„A KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR (2 óra)
A paraszti világ legjelesebb, legszebb ünnepe a karácsony. Az advent kezdete, Miklós napja, Luca-szék készítése, kántálás, betlehemezés, regölés, szenteste, szilveszter, újév, vízkereszt.” (Szentírásmagyarázat az egyházban, a Pápai Biblikus Bizottság 1993-ban kiadott dokumentuma, Bp., 1998. SZIT)
Mondhatni: 'Vízkereszt, - vagy amit akartok.' Széles a választék. Ebben az ünnepbe aztán benne van minden. Csillogás-villogás, amit a világ csak fel tud mutatni: ”a portestnek kívánsága, a szemnek gyönyörűsége, az életnek pompája” (1Ján 2:16, Dr. Masznyik Endre ford.).
Hogy mikorra lett időzítve Jézus születésnapja, nem is titkolják:
A világtörténelem legfontosabb személyisége Jézus Krisztus, az emberré lett Fiúisten, a mi Megváltónk és Üdvözítőnk. Az Ő születésével kapcsolatos események és hitigazságok megünneplése a karácsonyi ünnepkörbe tartozik. Ez az ünnepkör a IV. században, a keresztényüldözések megszűnése után alakult ki.” (Hitünk és életünk, Szent István Társulat, a Római Katolikus Püspöki Kar Hittankönyv Bizottsága, 1978. 140. oldal.)
Érdekes, hogy olyan hitigazságok megünneplése távol állt az apostoloktól, amelyek a következőképpen hangzanak:
A december 25-i dátum nem Krisztus születésének, hanem a Natalis Solis Invicti ünnepségének, a napfordulón tartott római napünnepnek az időpontja”. (New Catholic Encyclopedia.)
A legtöbb ismert karácsonyi szokás, amely elterjedt Európában, a mai vagy korábbi időkben nem keresztényi, hanem pogány eredetű. Ezeket az egyház magáévá tette és használatukat szentesítette. A legtöbb vidám karácsonyi szokás mintája a rómaiak szaturnália ünnepében található” (Ecyclopœdia of Religion and Ethics, 1911, Edingburg. Kiadta James Hasting, III. kötet, 608-609. o.).
Tehát megint a pogányok útjának eltanulásáról van szó, amelynek a tiltása az egész Biblián végigvonul:
... s ott gyújtottak illatot az oltárokon, azon nemzetek szokása szerint, amelyeket az Úr (YHVH) eltávolított színük elől s nagyon gonosz dolgokat cselekedtek, hogy bosszantsák az Urat.” (2Kir 7:11, Káldi Neovulgáta ford.)
És megveték az ő törvényét és szövetségét, melyet atyáikkal kötött, és a bizonyságtételeket, melyekkel bizonyságot tett nekik; és követék a hiábavalóságokat, és hivságosan cselekvének; és követék a pogányokat, kik körűlök valának, holott erre nézve megparancsolta vala nekik az Úr, hogy ne cselekedjenek úgy, mint azok cselekedtek.” (2Kir 17:15, Káldi ford.)
Nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hűtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát. Megszentségtelenítették az Úr (YHVH) templomát, amelyet pedig ő tett szentté Jeruzsálemben.” (2Kró 36:14)
s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr (YHVH), akinek nem tartottátok meg a törvényeit és nem követtétek a parancsait, hanem a körülöttetek lévő népek szokásai szerint éltetek.” (Ezék 11:12)
A nemzetek útjait el ne tanuljátok,” (Jer 10:2, Káldi Neovulgáta ford.)
Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye.
Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek. Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól,” (Eféz 4:17-20)
Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.” (1Pét 4:3, Károli ford.)
Tehát éppen elég felvilágosítás és tiltás van a tekintetben a Bibliában, hogy egy igaz kereszténynek mihez kell tartania magát a szellemi tisztaság tekintetében. A karácsony viszont egy római, bálványimádást megtestesítő ünnepre épül fel, csak éppen a legyőzhetetlen Nap ünnepére ráhúztak egy keresztény mázat.
A Magyar Néprajzi Lexikon a következőket írja:
karácsony - a kereszténység egyik legnagyobb → ünnepe, Jézus születésének napja. Krisztus születésének december 25-i megünnepléséről szóló első adatokkal a 4. sz.-ban találkozunk. Niceai János püspök szerint Jézus születését Rómában I. Gyula pápa (i. sz. 337–352) alatt kezdték ünnepelni, majd az ünnep innen terjedt tovább...

Jézus születésének dec. 25-i megünneplésével lezárult a születés dátumának tisztázása körül támadt vita. Erre a napra a következő okból esett a választás: Antiochus kalendáriuma dec. 25. napját a Nap (Napisten) születésnapjának nevezi. Aurelianus császár (270–275) elrendelte, hogy dec. 25-én birodalma egész területén ünnepet tartsanak a legyőzhetetlen Nap (sol invictus) tiszteletére (→ napfordulók).

Az ünnep új tartalmának szimbolikus magyarázata szerint karácsony Jézusnak, az örök Napnak, az isteni fényforrásnak születésnapja. A liturgiában karácsonynak is, a → húsvéthoz hasonlóan kialakult az előkészületi ideje (→ advent), majd a vigíliája (dec. 24.). E napra → böjtöt rendeltek el, ezért karácsony böjtjének is nevezik. 
 
Egyéb nevei: Ádám és Éva napja, karácsony szombatja, szenvedeje estéje, szenvedeste. Mindkét nap, karácsony napja és vigíliája számos →népszokást, hiedelmet (→hiedelem) vont maga köré, amelyek részint kereszténység előtti képzetekből, a téli napforduló, ill. az évkezdet →mágikus eljárásaiból, részint az ünnep keresztény jellegéből táplálkoznak. Karácsony böjtje voltaképpen már az ünnep kezdete.”

Láthatjuk, hogy a napisten születésnapját tették meg Jézus születésnapjává, megint csak hogy tömegeket nyerjenek meg az egyháznak, de nem Krisztusnak! Jézus nem is decemberben született, hiszen a pásztorok Izraelben a tél közepén fedél alatt tartották nyájaikat éjszaka, nem pedig a mezőkön.


Palesztina éghajlata természetesen más, mint a mienk, decembertől februárig azonban ott is hideg van. A nyájakat általában legkésőbb október végén behajtják a legelőkről, és istállóban telelnek át.

[Figyelemre méltó, hogy Péter a Jézus elárulásának az éjszakáján (vagyis tavasszal) kint ült az udvaron, ahol a hideg miatt tüzet raktak. El lehet képzelni, hogy milyen hideg lehetett télen és odakint! Nem véletlenül mondja Jézus a Jeruzsálemből kimenekülőknek, hogy kerüljék el, ha csak egy mód van rá, a téli időszakra hagyott menekülést! Vö. Máté 24:20]
Jézus születésének idejében meg még kint voltak a nyájak a szabadban. (vö. Luk 2:8) A ’bölcsek’ pedig valójában mágusok, asztrológusok voltak, és Jézust akkor látogatták meg, amikor ő fiatal gyermek volt, nem pedig csecsemő.

Krizosztómusz, Jézus bátor bizonyságtevője és mártírja írja 380-ban: „Még tíz éve sincs, hogy megismertük ezt a napot (karácsonyt).” Tertullianus a 3. században ezt írja: „A zsidóknak a Szent Szellem szemrehányást tesz ünnepeik miatt. Majd így folytatja: Szombatjaitokat újholdjaitokat és szertartásaitokat gyűlöli az én lelkem. Mi azonban, akiknek a szombatok, újholdak és az egykor Istennek tetsző napok semmit sem számítanak, szaturnáliákat (december 25-ét), Janus-ünnepeket (újév), téli napfordulókat és matronáliákat ünnepelünk...
A pogányok már jóval a keresztyénség megjelenése előtt megünnepelték ezt a napot, mégpedig a babiloni királynő fia születésének tiszteletére... „A babiloni vallás szerves részét képezte, hogy a Nap vagy Baál (Nimród) a nagy isten.” (Macrobius: Sat, 1. kötet) A pogány Rómában Saturnus ünnepének nevezték.
Az a mód is világosan mutatja eredetét, ahogyan a szaturnáliákat Rómában ünnepelték. Caligula, a hírhedt keresztyénüldöző elrendelte, hogy a szaturnáliákat öt napig kell tartaniuk. A féktelenség és kicsapongás napirenden volt. Ez idő alatt a rabszolgák szabadok voltak, uraik ellen mindent megengedhettek maguknak. 
A szaturnáliák nagy kicsapongásaikkal megfelelnek Bacchusz nagy ivászattal egybekötött ünnepének, amelyet Babilonban thebet (december) hónapjában tartottak. „Szokásban volt - írja Berosus -, hogy az urak öt napon keresztül engedelmességgel tartoztak rabszolgáiknak; a házban az egyik rabszolga parancsolt, és bíborba öltözött, akár egy király.”
Hogy a december 25-ét az egyház elismerte a karácsony ünnepének, annak első jelét 354-ben a Philokalianus-naptárban találjuk. Ezzel igazodik a római gyakorlathoz, amely december 25-ét már 336-ban az úr születésnapjaként állapította meg...
Az igazi oka Róma ragaszkodásának a december 25-höz az alkalmazkodás taktikájában rejlett, vagyis össze akarták olvasztani a szaturnáliák és brumáliák pogány ünnepét Jézus születésnapjának keresztyén ünnepével, éppen úgy, ahogy az a Madonnával és a gyermekkel stb. történt. Jézus születésnapját összekapcsolták december 25-ével, hogy a keresztyénné lett pogányokat ne fosszák meg régóta megszokott ünnepeiktől.” (Albert Lüscher: Babilon – karácsony – húsvét; EKE Kiadó, 18-20. old.)
A karácsony ókori ősét, Saturnáliát tartanak Óbudán
Saturnusnak, a mezőgazdaság és az idő urának vidám ünnepét – a karácsonyi ünnepkör antikvitásbeli ősét – elevenítik fel a hétvégén Aquincumban.

ÁLDOZATBEMUTATÁSSAL, Saturnus isten köszöntésével kezdődik ma délután kettő órakor az Aqunicumi Múzeum rendezvénye, ókori szokások szerint kint a szabadban, a múzeum új kiállítási csarnoka előtt. A Saturnália leggyakoribb ajándéka a cserépbaba – sigilarria – volt, amelyeket a csarnok udvarán levő vásáron lehet majd kapni, vagy a gyerekek akár el is készíthetik.

A JÁTÉK volt a római Saturnalia egyik fő jellemzője. Az ebből a korból megmaradt játékok és játékszerek – kockajáték, diótorony, malom, stb. - most kipróbálhatóak lesznek a rendezvényen a Familia Gladiatoria hagyományőrző csapat vezetésével. Az épületben pedig tablókon mutatják be, milyen volt ez az ünnep az ókorban. (Metropol, 2008. december 19. péntek)
A KARÁCSONYFA ÁLLÍTÁS HÁTTERE
Érdekes az is, amit a karácsonyfa állításról írnak a forrásművek:
karácsonyfa - karácsonyestére (dec. 24.) felállított vagy függesztett örökzöld (főleg fenyő) fa vagy ág, amelyet gyümölcsök, sütemények, gyertyák, szentképek stb. díszítenek. Rá vagy alá szokás elhelyezni a →karácsonyi ajándékokat. Maga a karácsonyfa is számíthat karácsonyi ajándéknak. A növények és a fény kultikus alkalmazásában gyökerező, ókori előzményekkel rendelkező karácsonyfa-állítás szokásának korai előfordulásai az újkor kezdetétől ismertek Európában, főleg német területről.
Ezek részint az épületek belsejét az ünnepekre feldíszítő zöld ágak, részint különböző alkalmakra készült, ajándékokat hordozó fák. Bizonyos értelemben a paradicsomkertbeli tudás fája is előde a karácsonyfának. A jelenleg szokásos karácsonyfát már meghatározott időpontra állították, hagyományossá vált, jelképes díszekkel gyertya(fények), gyümölcsök, sütemények, papírdíszek.
                                                                                                           A karácsonyfa-állítást először Elzászból jegyezték fel a 17. sz. elejéről. Ettől kezdve mint prot. családi szokás terjedt, először német területen. Keresztény szimbolikája a 18. sz.-ban alakult ki. A 19. sz.-tól indult világhódító útjára. Jelenleg szinte világszerte ismert, az európai kultúrától befolyásolt területeken általában elterjedt. Európa keletebbre fekvő országaiban – így hazánkban is – a 19. sz. első felében jelent meg arisztokrata, majd polgári körökben.” (Magyar Néprajzi Lexikon)
Tehát egyértelmű, hogy az apostolok imádati formájához nem kapcsolódott sem a karácsony, sem a karácsonyfa állítás! Mégis arra buzdítják a gyerekeket, hogy gyakorolják magukat a karácsonyi ceremóniák katolikus formáinak kivitelezésében:
Minek az ünnepe karácsony? Jézus születésének. Milyen eseményekkel, szokásokkal ünnepeljük? Éjféli mise, betlehem, ajándékozás. FELADAT: Karácsony napján áldozzál! A karácsonyfa alá készíts „betlehemet” .IMA: - Úr Jézus! Köszöntelek születésnapodon…” (Keresztény élet, r.k. hittankönyv 9-10 évesek számára; Sz. I. Társulat, (Nihil obstat) 1972. 42-43. old.)
Az ókori előzményekhez tartozik, hogy „a pogány Rómában egy másik fa állt a középpontban, a fenyőfa, amelynek más neve is volt: Baál-Berit a szövetség ura. Ezzel erejének állandó természetére utaltak, amely, bár ellenségei elpusztították, győzelmesen feltámadt.
December 25-e a pogány Rómában annak a napnak az ünnepe volt, amikor a győzelmes isten újra megjelenik a földön. A „Natalis invicti solis” a le nem győzött Nap születésnapja volt: vagyis a yul-fahasáb, a halott fatönk, vagyis Nimród, akit napistenné nyilvánítottak és ellenségei levágtak. A fenyőfa gyertyáival Nimród redivivust ábrázolja ki, azaz az új életre kelt Nimródot, az agyonvert és az új életre támadt istent!
Mindebből láthatjuk, mennyire uralja a babiloni tanítás a keresztyénséget, és még a hívő körök is hagyják magukat gyanútlanul mérgezni. A hívő ember természetesen azt vetheti ellene, hogy december 25-én, amikor meggyújtja a karácsonyfán a gyertyákat, Krisztus születésnapját ünnepli.
Aki azonban őszinte és az említett tényeket a Biblia tanítása szerint végiggondolja, annak le kell vonnia a következtetést, hogy a csillogó-villogó karácsonyfa teljesen idegen a keresztyén hittől, különösen, hogy az ajándékok és a szokásos felhajtás külsőségei igen nagy szerepet játszanak az ünneplésben!” (Albert Lüscher: Babilon – karácsony – húsvét; EKE Kiadó, 22-23. old.)
HAZUGSÁGOKKAL ÁTSZŐTT KARÁCSONY
Az pedig már szinte mellékes, hogy a mágusok Jézust ajándékozták meg, és nem egymást, na meg egy hírrel gazdagabbá tették Heródest, aki aztán vérfürdőt rendezett a Jézus születésének a tiszteletére a két éven aluli gyermekek között.
Hogy aztán mivé nőtte ki magát a karácsony a világban, az egy más kérdés. A világot nem érdekli, hogy milyen háttere van egy ünnepnek, az a lényeg, hogy jól érezze magát. Azt mondják, a karácsony a szeretet ünnepe, és ez mindent megmagyaráz. A család együtt van szeretetben és békében. Még a háborúban is szokás ilyenkor tűzszünetet tartani. A többi nem érdekes.
Hát pontosan, hogy a többi az, ami érdekes. Hogy egy óriási képmutatás az egész. Mert utána folytatódik az isteni élettől elidegenedett szokások gyakorlása, úgy ahogy eddig. A megváltó Krisztus semmilyen hatással nincs az életükre.
Úgy lesz jövőre is, mint tavaly volt. A gyerekeknek azt mondják, hogy jön a télapó meg a jézuska az ajándékokkal. A hazugságokkal átszőtt karácsonyfa illatos mítosza belengi az egész világot. A világ Megváltója nem más, mint egy téli szórakozási kellék. Az idő lejártával a 'jézuska-mesét' kidobják a halott karácsonyfával együtt.
A KUFÁRSÁG LEGNAGYOBB ÜNNEPE

Természetesen a pénzéhes kereskedelem sem akar kimaradni a nagy karácsonyi vásárból. Ilyentájt megszaporodnak a gyorskölcsönt felajánló haszonleső tranzakciók. Idézet egy magazinból:
Úristen, mindjárt karácsony! Már megint sokkol a december! Mit nem adnék azért, hogy karácsony közeledtével újra (mint legutóbb talán gyermekkoromban?!) az ajándékozás melege öntse el szívem, a gyomorba markoló fájdalom helyett: miből fogom fedezni? - Kényeztető hitel. - A megoldás: Story Gyorskölcsön!” (Story magazin) 
Meg bronz vasárnap, ezüst vasárnap, arany vasárnap. Megy a TV-ben a Charlie című film a népszerű csimpánzról. Együtt van az egész család a felcicomázott karácsonyfa árnyékában. Hirtelen csöngetnek. Vajon ki lehet az. A nagyfiú megszólal: - „biztosan a jézuska!”
Egy valóban keresztény embernek összeszorul a szíve, hogy a világban ilyesmivel szórakoznak, és még csak észre sem veszik magukat. Aztán hogy minden rendben legyen, jó katolikusként elmennek az éjféli misére, mert annak a hallgatása is hozzá tartozik az ünnephez. Így illik. Elvégre katolikusok vagyunk, és az egyetlen igaz vallás a mienk.
Az igaz, hogy a Bibliát nem (nagyon) ismerjük, de nem is nagyon érünk rá megismerni. A Biblia biflázása nem tartozik szorosan az ünnepkörhöz. Feltesszük a lemezt, szól a mennyből az angyal, kicsomagoljuk a muszájból vett ajándékokat (amiket aztán sokan nem győznek visszahordani az áruházakba), aztán minden megy tovább mint eddig.
Jövőre találkozunk ugyanekkor ugyanitt. A fenyőfa alatt. Aztán a lehullott tűlevelekkel együtt kisöpörjük a jézuskát is az életünkből. A kényszerű tűzszünetet a világban felváltja a megszokott géppuskaropogás. Elvégre vége a szeretet ünnepének, vagy nem?!
Lehetett volna másra is tanítani az embereket az elmúlt évszázadok alatt? Igen, lehetett volna. Mondjuk az igazságra. Arra, hogy mit jelent valójában kereszténynek lenni, valódi szeretetet kimutatni – egész évben, mert hogy az nem kötődik hamis fényű ünnepnapokhoz. (Az igazi szeretet a hétköznapokon mutatkozik meg. Amit ünnepnapokon látni, az a valódinak a máza.)
De ahhoz a katolikus egyháznak rendelkeznie kellene az igazsággal. Mégpedig azzal az igazsággal amely a Bibliából származik. Azt azonban visszatartotta az emberektől. Mivelhogy a katolikus egyház is egy eszköz valakinek a kezében, hogy dogmák és babonák szorításában megtartsa az embereket.
És ennek az eredménye mindaz, ami a fény és a pompa, a szegénység és a kiszolgáltatottság világában van. A világ ugyanúgy be van csapva, mint Ádám és Éva annak idején. Sokan mégis, talán éppen ezért – jól érzik magukat benne. Mondjuk a lelkek vámszedői.
Kérlek pedig titeket, Atyámfiai, hogy vegyétek eszetekbe a’ kik háborúságnak és botránkozásnak okai vólnának, kik más tudományra tanítanának a’kivül a’mellyet tanúltatok; és azokat eltávoztassátok.
Mert a’kik ollyanok, a’mi Urunk Jésus Christusnak nem szolgálnak hanem az ö hasoknak: és az ékesen szólásnak, és hizelkedö beszédnek általa eltsalják az együgyü embereknek sziveket.” (Róma 16:17-18, Aranyos Biblia, 1685.)
ÖSSZEFOGLALÁS
Mi akadályoz meg abban, hogy belépj Isten Országába? (Lustaság, kényelem, szórakozás, barátok, hiúságod stb?” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 57. old.)
Lehetnek ezek az okok is. De létezik egy még nagyobb, vaskos ok, amely akadálya lehet annak, hogy valaki üdvösségre jusson. Mégpedig az, ha a katolikus, Krisztustól idegen vallási eszmék rabhordozójává válik.
Akár a magyar nemzetet nézzük, akár más nemzetet, a keresztényesítése a valóságban azt jelenti, hogy katolizálása. A katolizálása pedig azt jelenti, hogy fontosabb lesz számára bármilyen ősbabiloni eredetű hagyomány ápolása, mint Krisztus valóságos, Szentíráson alapuló követése.
Ha kereszténynek is vallja magát, a Szentírás tanításának az átformáló ereje hidegen hagyja. Nem törekszik rá, hogy önmagát élő, szent Istennek tetsző áldozatul felajánlja, mint szellemi hódolatot. (vö. Róma 12:1)
De az elmaradhatatlan húsvéti, és karácsonyi (stb.) ünnepek kufár szellemének vallásos alászínezéséből kiveszi a részét. Nem apostoli eredetű szertartások közreműködőjévé válik. Amint ez megvalósul, és tartósan meg is marad, a Sátán elérte a célját!
Hiszen ha az apostolok az I. században nem ünnepelték a karácsonyt, akkor ma sem ünnepelnék. Mi pedig az ő követőik [is] szeretnénk lenni. (vö. 2Thes 3:7,9; Zsid 13:7) Vagy talán nem érdekel bennünket, hogy milyen példát állítottak számunkra az apostolok? Talán magunk választotta istentisztelettel szeretnénk Isten tetszését elnyerni?
A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.” (Kol. 2:23, Károli ford.)
 


 


Nincsenek megjegyzések: