Okos emberek Isten ellen

Ezért nem találják hihetőnek Istent az okos emberek

Szerző: J. H. McKenna, Ph.D.Rangidős előadó, vallástörténész, University of CA Irvine

Számos oka van annak, miért nem találják hihetőnek Istent az okos emberek. Különböző könyvek és interjúk alapján eddig 21-et azonosítottam ezek közül:

1. Nem hihető az öreg fehér férfi a felhők között

Már az ókorban sem találták hihetőnek Isten humanoid („antropo-morf” = emberalakú) ábrázolását. Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy a mai szkeptikusok sem találják annak. Van ennek a férfi Istennek nemi szerve, mély hangja, arcszőrzete? Említésre érdemes továbbá az a részlet is, hogy az ábrázolásokon Isten rendszerint hasonlít az ábrázolóra – akik jellemzően férfiak. A férfiak a saját képükre és hasonlatosságukra teremtették Istent.

Megjegyzés: „Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.” (Apcs 17:29) Mégis azt gondolni /vagy úgy ábrázolni/, hogy emberi alakban létezik, netán szakálla is van, ez kb. olyan primitív pogány beidegződés, mint hogy az Ördögnek szarva van és vasvillával mászkál a pokolban a tüzes üstök körül. Ez a megközelítés az értelmes gondolkodásra képtelen emberek fogyatékossága, és nem lehet pozitívumként elkönyvelni azok javára, akik Istent ebből a szemszögből kritizálják.

Azt kellene felfogni, hogy egyáltalán micsoda a szellem jelentése, létezhet-e szellemvilág, létezhetnek-e ott élőlények és ha igen, akkor milyen formában? A tudomány képviselőinek érdekes ez a vizsgálható tényező sosem izgatta a fantáziáját, pedig amennyi erőfeszítést és pénzt bevetettek az istenellenes természettudományos igazságok vizsgálatába, ha annyit az istenkutatásba is bevetettek volna, nem lenne ilyen hihetetlenül primitív felfogása az embereknek Istenről. Hogy ennek mi az oka, nyilvánvalóan Isten elutasításán keresztül a tudományos babérok megszerzésének szándéka a tudósok részéről.

[„Ha Isten egy láthatatlan szellem, nem pedig anyagi testtel rendelkező lény, miért ír a Biblia sokszor úgy Istenről, mintha szeme, füle, orra, szíve, karja, keze, ujja és lába lenne?... A bibliaírók, hogy segítsenek megérteni az embereknek, milyen is valójában Isten, arra kaptak ihletést, hogy a Mindenhatót emberi jellegzetességekkel ruházzák fel. Az ilyen kifejezésmódot a tudósok antropomorfizmusnak nevezik, ami ’emberi alakban vagy emberi tulajdonságokkal történő ábrázolást’ jelent. Mindez rámutat arra, hogy az emberi nyelvek nem tudják tökéletesen leírni, hogy milyen az igaz Isten, Jehova. A cél az volt, hogy Isten legfontosabb jellemzői úgy legyenek kiemelve, hogy azt az emberek megértsék. Ez nem jelenti azt, hogy ezeket a kifejezéseket szó szerint kellene értenünk, mint ahogy azokat a bibliai utalásokat sem kell szó szerint venni, hogy Isten „Kőszikla”, „nap” vagy „pajzs” … Mint ahogy nem kell szó szerint venni, ha Istent emberi jellegzetességekkel ruházzák fel, ugyanúgy azt sem kell szó szerint érteni, ha a Biblia hímnemű lényként utal Istenre.... Az, hogy a Biblia ’Atyának’ nevezi Istent, segít nekünk megérteni, hogy a Teremtőnk egy szerető, védelmező és gondoskodó emberi apához hasonlítható (Máté 6:9). Ez nem azt jelenti, hogy úgy kellene tekintenünk Istent, vagy akár az égben lévő szellemi teremtményeket, mint akik hímneműek vagy nőneműek. Ha őket jellemezzük, nem beszélhetünk nemekről. Érdekes, hogy a Biblia arra utal, hogy azok, akiket elhívnak, hogy legyenek társörökösök Krisztussal az égi Királyságában, nem számítanak arra, hogy megtartják a nemüket, amikor Isten szellemfiaiként megdicsőülnek. Pál apostol emlékeztette őket, hogy „nincsen sem férfi, sem nő” közöttük...” /Ébredjetek, 2008/10. Jt. Kiadványa/]

A tudományos istenkutatásból senkinek nem lehet úgymond anyagi vagy erkölcsi haszna, sem a tudományos akadémiáknak, sem a tudósoknak személy szerint, ezért ezt nem tekintik vadászterületnek. Hanem az istentagadásból következhetnek olyan sikerek, amelyek egyes tudósok tudományos karrierjének lehetőségét hordozzák magukban, ami egyben választ is ad arra, hogy miért állnak az istenkérdéshez szkeptikus módon. Ezek az emberek nem korrektek, nem becsületes igazságkeresők, hanem világnézeti alapállásukból kifolyólag kifejezetten kifogásokat keresnek bármiféle isteni lehetőségelmélet ellen, sőt még ellenszenvvel is viseltetnek a téma iránt.

Hogy az Istent férfiak ábrázolnák férfi külsővel, ez a kritikusok agyszüleménye. Hogy Istennek fizikai testben kellene léteznie, mivel fizikai testeket teremtett, abszolút téves megközelítés. Az Isten létezésére az univerzumban, annak különféle területein megnyilvánuló rendkívül kifinomult szervezettségből, összetettségből, egymásrautaltságból, célszerűségből következtethetünk, amelyeket az emberi szférában alkotott dolgoknál kifejezetten céltudatos tervezésnek tulajdonítunk. /Nem beszélve a Biblia természetfeletti prófétai kijelentéseiről!/

Egy kevésbé összetett emberi alkotás eredetét ha személyes intelligenciának tulajdonítunk, egy mérhetetlenül magasabban szervezett és globális mértékben kiterjedő alkotást nem tekinthetünk csupán azért a véletlen művének, mert az erkölcsi előítéletünk és hovatartozásunk minket erre sarkall. Kifejezetten azt erőltetni, hogy a magasan szervezett élő és élettelen rendszerek eredetét véletlen anyagi folyamatoknak tulajdonítsunk /a szellemi intelligencia kizárásával/ - ez éppen mondható tudományosnak, de csak azért, mert a tudomány mibenlétét kifejezetten ateisták fogalmazták meg és használják fel saját elfogult álláspontjuk igazolására.

2. Nem hihető az anyagtalan, ám biológiai funkciókkal mégis rendelkező Isten

Önellentmondás egy levegővel kijelenteni azt, hogy Isten „anyagtalan”, de mégis lát, hall, beszél és érez – ezek ugyanis mind anyagi, biológiai szervezetek jellemző funkciói. Mivel „lát” Isten, ha nem egy anyagi szemmel? Mivel „hall”, ha nem egy anyagi füllel? Mivel „beszél”, ha nem egy anyagi szájjal? Az ilyen Isten-leírások nonszenszek és önellentmondásosak.

Megjegyzés: Abban a filozófiai rendszerben, amelyet emberek alakítottak ki, azt neveznek önellentmondásnak, amit akarnak. Az anyagi szférát először is definiálni kellene, és nem azt állítani, hogy csak az anyagi jellegű, amit fizikai/kémiai eszközökkel mérni lehet, vagy amit meg lehet fogni, aminek fejjel neki lehet menni. Ahogy a víznek is van többféle halmazállapota, az anyagnak is van egy már nem mérhető szférája, amely nyomon követhetetlen a tudomány és a tudományos eszközök számára.

Fiziko-kémiai megközelítéssel szólva az anyag önmagában nem egy tömör valami, hanem egy olyan speciális hordozó közeg, ami bár látszólag tömör állagú, mégis jellegénél fogva az energiának egy történésszerű megnyilvánulása. Minden anyagi dolog végeredményben egy történése egy olyan szintű energia megnyilvánulásnak, ami csak egy bizonyos szinten megközelíthető és mérhető, de pl. az elemi részecskéknél kisebb összetevők alján nem. Miközben az anyag ilyen formán kicsúszik az ember kezéből, bármiféle dogmatikus kijelentést tenni az anyag szerkezetéről és természetéről szükségszerűen fogyatékos megnyilvánulás.

„Az anyag egyszerűen az energia egyik megjelenési formája.” /Scientific American/ „A legtöbb és valószínűleg minden elemi részecske az energia anyaggá formálásával megalkotható” /Josip Kleczek asztrofizikus, The Universe, Boston, 1976.11. köt., 17. o./

Az Istenről azt gondolni, hogy mivel hall, fizikai állagú fülének kell lennie, és a látáshoz fizikai szemének, teljesen csökevényes megközelítés. Pontosan a látáshoz és a halláshoz, hogy az anyag által létrejöjjön és kellően funkcionáljon, szükség van a látás és a hallás mibenlétének előzetes megállapítására. Az abnormális evolúciós teória ragadtatja magát arra, hogy csak úgy maguktól kialakulnak a hihetetlenül szervezett, rendszerbe ágyazott anatómiai funkciók teljesen unintelligens véletlen folyamatok következtében, amelyeket megspékelnek olyan kapásból megtámogatott évmilliókkal, amik ezeket ebből kifolyólag szükségszerűen kitermelik.

Amiket az emberi szférában kifejezetten céltudatosan megterveznek/kifejlesztenek, az a természetben csak úgy magától, bármiféle előzetes tervezés és céltudatos összekombinálás nélkül létrejönnek. Ezt elfogadni csakis leplezetlen és szánt szándékos, előre mereven meghatározott koncepcióval lehet, amely semennyit nem hajlandó elmozdulni bármiféle esetleges háttértervezés egyébként jogosan feltételezett lehetősége felé. Mintha egy nőgyűlölő ember azt állítaná, a nő csakis és kizárólag gonosz, lusta és a társadalom szempontjából haszontalan lény volna, és ehhez mérten kellene kezelni, vagyis megvetni. Istennel ugyanezt csinálják a végtelenül ostoba kritikusok és szkeptikusok.

3. Nem hihető a mindentudó Isten

Ismeri Isten a félelmet, a rettegést, a fájdalmat, az emésztési zavarok vagy épp a menstruáció kínjait, a nemi vágyat, a klimaxot vagy épp a terhességet? Esetleg a legvégső számot? Senki nem tud mindent; ez egy újabb nonszensz állítás.

Megjegyzés: Aki képes volt a látható anyagi világot alapvetően láthatatlan szellemi szintű energiából létrehozni, és benne hihetetlenül sokrétegű és sokszínű életet hordozó objektumokat rendszerbe bocsátani, ugyanakkor a történések történelmi kialakulására vonatkozó pontos kijelentéseket is tenni, Annak nem gond olyan szintű tudást birtokolni, amit a fogyatékos emberi elme létezhetetlennek tart. A tudomány még egy önfenntartó fűszálat sem képes létrehozni, amely a fotoszintetizáló rendszerbe beilleszkedően működik, de a mögötte megbújó tudás szükségességét kifejezetten tagadja.

Az Isten mindentudóságát kritizálók a saját nem tudásuknak terhétől görnyedő jelentéktelenségükből veszik az ihletet, azt gondolván, az istentagadásuknak súlya van, amit értékelni muszáj. No persze, azoknak kifejezetten, akik hasonlóan csak a szájukat járatják, és a szájjáratásukat megalapozott kritikaként könyvelik el – nyilván a saját szemükben és a saját roggyant jellemű szférájukban.

4. Nem hihető a csupa szívjóság Isten

Isten maga a megtestesült jóság és szeretet, és mégis egy csupa vértől csöpögő karom és agyar-világot teremtett? Ragadozókat és prédákat? (Amely felállás kétségkívül maximálisan kedvére való egy oroszlánnak, de annál kevésbé a szegény nyusziknak és gazelláknak.) Karmokat és agyarokat? Azt a mintegy 50.000 kórokozót, amelyek folyamatosan azon munkálkodnak, hogy megöljenek minket és az állatokat? Betegségeket? Megannyi szenvedést úgy emberek, mint állatok számára? Mi, emberek, vajon „jónak” neveznénk-e valakit, aki tétlenül végignézi, amint egy hatéves kisfiú szó szerint halálra ver egy kétéves lányt annak a kiscicájával együtt? Nem. Egy ilyen helyzetben minden „jó” ember azonnal közbeavatkozik. Isten azonban mégis szó nélkül jóváhagyta kínok, gyötrelmek és fájdalmak végtelen palettáját minden élő számára. Következésképp Isten vagy egyáltalán nem jó (vagy nem mindenható) vagy nem létezik. Nincs más magyarázat az elképesztő méreteket öltő emberi és állati szenvedésre. Legvalószínűbb, hogy nincs Isten.

Megjegyzés: Az ateista nem hajlandó egy fikarcnyit sem fejlődni atekintetben, hogy a már régen megválaszolt bibliai kérdéseket ne tegye fel újra és újra, és a világban megnyilvánuló szenvedés hátterét ne értse meg, és azokat ne Istennek tulajdonítsa.

Mint a Bibliában olvashatjuk, Isten egy csupa jó világot teremtett, ami alapvetően másként funkcionált volna, ha az emberi bűnelkövetés be nem jön és a visszájára nem fordít mindent. A ragadozók és prédaállatok, kórokozók /stb./ Isten eredeti tervében nem szerepeltek, hanem a bukott embervilághoz tartoznak, amelyet Isten eltűr azon oknál fogva, hogy kifejlődése világosan mutassa életképtelenségét és arra válaszul jogos isteni megítélését!

Az Isten végignézése és közbeavatkozásának hiánya abból az igen fontos tényből fakad, hogy az Isten megtanítja a különbségtételt az ember számára, hogy lássa, a tetteinek a következményeit nem kerülheti el. Ha az emberi gonoszság kifejlődik és iszonyú szenvedéseket okoz, azért nem Isten a felelős, amiért nem avatkozik be. Hanem akkor fog beavatkozni, amikor az erre vonatkozó próféciák beteljesednek, az Isten türelme véget ér, és más megoldás nem lesz az emberi faj /az egyes emberek/ megjavítására, csakis a jogos ítélet és totális megsemmisítés.

Tehát az Isten jóságát és mindenhatóságát megkérdőjelezni a szenvedések elviselésének terhe miatt – nincs összefüggésben, hanem kifejezetten ateista termék, és Isten elutasításának szükségképpeni következménye. Ha az ember kivonja magát egy lelkiismeretes orvos kezelési terve és józan életviteli tanácsai alól, a következményeit ne az orvosnak tulajdonítsa, hanem azt magában keresse! Különösen ne az Isten nem létezésévek magyarázza, Akinek az alapelvei pontosan az ember javát szolgálnák.

5. Nem hihető a mindenható Isten

Mi, emberek, vajon „hatalmasnak” neveznénk-e valakit, aki tétlenül végignézi, amint egy hatéves kisfiú szó szerint halálra ver egy kétéves lányt annak a kiscicájával együtt? Nem. Egy ilyen helyzetben minden „hatalmas” (és rendes) ember azonnal közbeavatkozik. A mindenható Isten azonban mégis szó nélkül jóváhagyja kínok, gyötrelmek és fájdalmak végtelen palettáját minden élő számára. Következésképp Isten vagy egyáltalán nem mindenható (vagy nem jó) vagy nem létezik. Nincs más magyarázat az elképesztő méreteket öltő emberi és állati szenvedésre. Mi több, a „mindenható”, mint állítás, egyből vonja maga után a klasszikus kérdést a szkeptikusok felől, hogy vajon ez esetben tud-e teremteni egy olyan nehéz követ, amit még ő maga sem tud felemelni? Más szóval, a „mindenható” is egy nonszensz állítás.

Megjegyzés: A szenvedéssel teli világ pontosan az ember jellemének tükörkifejeződése, és nem tulajdonítható Istennek. Az isteni /bibliai/ törvények pontosan az emberi szenvedések elkerülését célozzák, amit a gonosz emberek megtaposnak, a nyomukban kitermelt mérhetetlen fájdalmat pedig Istennek tulajdonítják. Ami az állati szenvedést illeti, eredetileg minden állat növényevő volt, nem voltak ragadozók és prédaállatok, ezt a világ bűnbe hajlása hozta magával, ugyanakkor amikor Isten újra magához ragadja a hatalmat /az emberi világ megítélésekor/, az állatvilágban ismét visszaáll a békés egymás mellett élés.

A klasszikus szkeptikus kérdés pedig a felemelhetetlen kőről abba a kategóriába esik, mint: lehagyhatok-e valakit úgy futásban, hogy közben lemaradjak mögötte? Természetesen le. De csak ha ateista az illető, és belülről megkötözött kényszerzubbony van rajta!

6. Nem hihetőek a személyes tanúságtételek

A teljes emberi történelemben, minden egyes, valaha is létezett vallásban voltak és vannak olyan emberek, akik váltig állítják, hogy ilyen vagy olyan módon megtapasztalták az istenüket. Nos, egy ókori politeista tanúságtétele meggyőz téged arról, hogy az ő istenei léteztek? Meggyőz egy vudu-hívő tanúságtétele a vudu igazságáról? Vagy épp egy kaodaistáé a magáéról? Pedig ezen emberek mindegyikének volt egy bizonyos különleges „élménye” avagy „érzése” – csak épp nem valamiféle istent tapasztaltak meg, hanem egyszerűen egy érzést, amit épp az isten-eszmény váltott ki belőlük.

Megjegyzés: A bibliai kinyilatkoztatás teljesen ellentétben áll az összes többi vallásos élményekből fogant szövegekkel, de ezt csak azok nem ismerik fel, akik a saját lustaságuknál fogva nem járnak utána a minőségi különbségek mibenlétének, hanem egy kaptafára húznak mindent. Messziről nézve minden festmény tákolmánynak hat, közelről nézve és szakértői szemmel rögtön kiütköznek a különbségek. Fenti kritikát lusta és inkorrekt jellemből fakadó személy tákolta össze, és olyan értéktelen fajsúlyú, mint a kritikus maga.

7. Nem hihető a „megérzés”

Lehet mondani, hogy „egyszerűen csak tudom és érzem teljes szívemmel, hogy Isten létezik” – csak épp ugyanezt, ugyanígy el lehet mondani bármi mással is. Például: „egyszerűen csak tudom és érzem teljes szívemmel, hogy Isten nem létezik.” Vagy: „egyszerűen csak tudom és érzem teljes szívemmel, hogy sok isten létezik.” Vagy: „egyszerűen csak tudom és érzem teljes szívemmel, hogy egy láthatatlan, rózsaszín teáscsésze kering a Hold körül.” Ha csak egyetlen egy ilyen állítást is igaznak fogadnánk el, úgy azzal egyszersmind igazolnánk az összes többit is.

Megjegyzés: A „megérzés” kritériuma a kritikus fusztrációjának szellemi kikönyöklése saját sóhajtásának ábrándozásoktól cizellált ablakán.

8. Nem hihetőek a meghallgatásra talált imák

Téged meggyőznek az összes különböző vallás híveinek történetei a meghallgatásra talált imáikról a szóban forgó vallások saját igazáról? Például az ókori emberek Zeusznál meghallgatásra talált imái Zeusz valódiságáról? Sokkal valószínűbb, hogy néha egyszerűen épp úgy alakulnak a dolgok, ahogy az imádkozó szeretné. Meghallgatásra nem talált imákból ráadásul összehasonlíthatatlanul több van. Akkor vegyük úgy, hogy ezek meg Isten ellen szólnak?

Megjegyzés: Az összes vallás összes imamalmának kedvezőtlen végeredménye miért cáfolná magának az imameghallgatásnak a tényét? Az utcai hangzavar káosza miért cáfolná azt, hogy néhol némelyek értelmes párbeszédet folytatnak? Bizonyos selejtes áruk tömkelege miért kérdőjelezné meg kitűnő minőségű termékek létezését? Ha ott keresünk valamit, ahol az a valami található, annak tényét nem azzal kérdőjelezzük meg, hogy ott keresnénk, ahol az nem található! Ugyanez az imameghallgatással kapcsolatban is igaz.

9. Nem hihetőek a vallási virtuózok (szentek, próféták, misztikusok)

Rendszeresen vitatják egymás élményeit és tapasztalásait. És persze Istenről is eltérő a véleményük. Minden vallásban megtalálhatóak.

Megjegyzés: Ott kéne kezdeni, hogy nem veszünk minden vallást, prófétát, egyházi szentet egy kalap alá, különösen hogy a kalapok sem egyformák. A minden erdőben megtalálható gombákat sem vesszük egy kalap alá. A mérgező gombák pedig nem arra bizonyítékok, hogy nem léteznek ehető gombák.

10. Nem hihetőek a csodák

MINDEN ókori vallás tobzódik a csodás történetekben. Következésképp akkor MIND igazak is egyben, hiszen mind fel tudnak mutatni saját csodákat? Te magad hiszel az ókori istenekben pusztán azért, mert ezeknek a politeista vallásoknak is van sok csodás történetük? A csodák minden vallásban fiktívek. A kortárs csodás történetek kapcsán, melyek szerint Isten mindenféle testi bajokat meggyógyít, adja magát a kérdés, hogy az amputáltakat vajon miért nem gyógyítja meg oly módon, hogy visszanöveszti az elvesztett végtagjaikat? Ez már meghaladja a képességeit? Miért nem találunk soha eldobott művégtagokat is a „hittel gyógyító” rendezvények helyszínein eldobált mankók között?

Megjegyzés: Más a „hittel gyógyítók” /karizmatikusok/ gyógyítása, és az Isten erejével gyógyítók gyógyítása, amely volt az ÓSZ-ben és az USZ kezdetén, az apostoli korban. De nem csak gyógyítottak, hanem halottakat is feltámasztottak. Ezt nem úgy hisszük el, hogy miért ne lehetne, hanem mert a Biblia teljes szavahihetőségéről meggyőződtünk, és ez a szavahihetőség a garancia arra, hogy ezek a csodák megtörténtek.

El kell jutni a teljes rendszer működésképességéhez, ha egy ahhoz tartozó alrendszer működésképességének hitelességét mérlegre akarjuk tenni. A Biblia csodáinak elfogadása nem a csodák anatómiai vizsgálatán alapul, hanem azon területek vizsgálatán, amik konkrétan vizsgálhatók.

Ha találunk egy mozdulatlanul fekvő embert az után, felemeljük a kezét, az visszaesik. Felemeljük a lábát, az is visszaesik. Erre laikusként megállapítjuk, hogy az illető halott, mivel semmije nem mozdul. Erre jön egy rutinos mentőápoló, megnézi a pulzusát, vagy EKG géppel kimutatja a szívműködést, s megállapítja: az illető él.

Ugyanez a csodákkal kapcsolatban: azok csak egy kis részei a Bibliának, mint a láb vagy a kéz, de ha a szív működik az ember él, a Biblia egésze is ha igaz, a benne lévő csodák is működnek a maguk keretein belül. Viszont az amputált végtagok manapság nem kompatibilisek az isteni csodák működésével, ugyanis egyrészt keresztényeket az I. században sem gyógyítottak csoda útján, másrészt a csodák az apostoli korhoz tartoztak és a halottfeltámasztással karöltve működtek. A vég idején a csodatételek a hamis karizmatikus egyházak és Krisztusok hatásköréhez tartoznak és nem bibliai eredetűek!

„Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Máté 24:24)

11. Nem hihetőek a szentírások

Egyikük sem nyilvánvalóan és tagadhatatlanul isteni eredetű; kivétel nélkül mindegyiküket teljes mértékben megmagyarázza az emberi lelemény. Az egyik vallás hívei nem ismerik el a másik vallás szentírásainak kinyilatkoztatott igazságait, a szkeptikusok pedig egyszerűen mindet megkérdőjelezik. Mi több, bármely ősi szentírásban találhatunk bőséggel olyan passzusokat, amelyek egyszerűen nem igazak vagy mai szemmel nézve elképesztően barbárnak és etikátlannak bizonyulnak.

Megjegyzés: Az Istentől ihletett Szentírást a beteljesedett próféciái igazolják, a hű jellemábrázolása, tudományosan korrekt kijelentései, és a teljes szervezeti rendszer felépítése/összhangja mellett. A fejtől jutunk el a lábig /csodákig/, ill. a konkrétan vizsgálható adatokon és eseményeken keresztül vezet az út a teljes Biblia elfogadása felé, amelynek része a csodák tevése is a maguk helyén és a maguk idejében.

Hogy pedig a szkeptikus mindent megkérdőjelez, az annyi, mint egy kérdőjelnek 50%-ot tulajdonítani a másik 50% felkiáltó jellel szemben. Az 50%-ból akkor lehet száz, ha valaki becsületesen utánajár a dolgoknak, de ahhoz a szkeptikus lusta, előítéletektől terhes, vagyis ideológiailag egyoldalúan elkötelezett.

12. Nem hihető Isten, mint a mindenség teremtője

Isten nem válasz a mindenség eredetének kérdésére, csak egy lépéssel odébb tolja a végső rejtélyt. És akkor ő maga honnan, hogyan lett? Sokkal hihetőbb, hogy magától jött létre az anyagi univerzum valamiféle ős-anyagból vagy energiából, mint az, hogy egy anyagtalan Tudat teremtette volna.

Megjegyzés: Nyilván a bonyolult univerzális rendezettségre nem válasz az intelligencia, hanem a határtalan idő és véletlen keveréke. Nyilván az összetett biológiai rendszerekre nem válasz a céltudatos tervezés, hanem a környezet állandó változása és a magától fölfelé szerveződő anyag szerencsés összjátéka. Nyilván Isten nem válasz az anyagra, hanem az anyag a válasz az Istenre.

De az ateista/materialista/evolucionista gügyögésekre sem válasz az intelligencia, hanem úgy gügyögnek ők, amint nekik az anyag diktálja. A véletlenül keletkezés tudományos teóriája sem az ő intelligens tudósainak a szűk látókörű agysejtjeiből pattant ki, hanem az anyag csiholta ki a véletlen szellemi táncjátékaként. Az elegendő ok /Isten/ nem válasz a létező okozatokra /DNS, emberi agy, stb./, hanem az unintelligens kémiai-fizikai-biológiai folyamatok.

Az Isten honnan lett kérdés jogossága nem teszi jogtalanná annak feltételezését, hogy magától jött létre az anyagi univerzum valamiféle ős-anyagból vagy energiából. Mivel könnyebb valaminek magától létrejönnie, mint valaki által tervezés útján. A véletlen keletkezésének teóriája nem odébb tolása a végső rejtély megfejtésének, hanem csak az Isten létezése. Ha nem tudjuk honnét jött a cukrász a cukrászdába, akkor nem is készíthette a dobostortát, hanem csak a véletlen. Egy anyagtalan tudat nem teremthet, csak a tudattalan anyag. A lét határozza meg a tudatot: a tudatos lét az ateizmust, a tudattalan lét az Istent. Az észből következik a véletlen, az esztelenségből a tervezés. Az ateizmus ésszerűsége az anyag esztelenségének egyenes következménye.

Az evolúciós fejlődés olyan, mint a hátrafelé menetelés, nem nézi az utat maga előtt, de ez az egyetlen realitás a jó felé menésnek, tehát hogy a növényi és állati élet önmaga fenntartására sikeresen törekszik. Ugyanez tervezéssel elképzelhetetlen, ezért az intelligens tervezést el kell vetni. Az intelligens tervezés teljes elutasítása az ateizmus intelligenciájából fogan és eleve következik. Az ateista ésszerűségből következik a létező dolgok eredetét nem ésszerűségnek tulajdonítani. Az ész az esztelenség melegágya, és annak kitermelője. Az ateizmus egyenlő az esztelenség ésszerűségének realizálásával.

Anyagtalan tudat, mint Isten nem létezhet, hanem Isten, mint anyag, az igen! Gyakorlatilag az ateizmus egyetlen realitása a PÉNZ formájában létező anyag! Az igazi ateista istenimádat a pénz gyarapítása, a profit korlátlan növelése; a közösség /az átlagember/ érdekeinek kiiktatása. A pénz forgatásának célja egyedül a befektetők érdekeinek mindennél és mindenkinél előbbre való helyezése. Ez az okos emberek anyagelvű istenhite, és hogy ettől a személettől lenne ez a világ teljesen embertelen és könyörtelen az teljes egészében visszautasítandó.

Az egyetlen realitás: az önző és gyarló ember kiteljesedése, mert az evolúció általa valósítja meg magát, hogy a rátermettebb éli túl a kevésbé rátermettet, a naiv becsületest a profi élvhajhász, aki egyben lelkiismeretlen kizsákmányoló is – ahogy az önző gén diktálja a mindennapi élet harcmodorát. És ez nem hit kérdése, hanem a mindennapi valóság! A hit áldozati báránykái meg az ateista oltárra valók, gyarmatosítani kell őket, az eladósodás rabigájába fogni, és minden szinten minden tekintetben megvezetni!

A szeresd felebarátodat című ájtatos történet a használd ki felebarátodat című történetben realizálódik, mert ez a fennmaradás egyedüli záloga, az ateizmus örök virágzásának kulcstényezője. Ettől eltérő istenkép a szamarak szamárságának ideológiája. Az okos emberek éppen ezért nem hisznek, hanem tesznek: lopnak/csalnak/hazudnak, minél magasabban kvalifikáltak, annál nagyobb mértékben. És kritikusan lépnek fel bármiféle isten/istenhit/isteni tervezés ellen. De ha mégsem, az is az üzletpolitika része.

A mi emberünk Richard Dawkins, meg Drábik János, aki szerint az a jó politikus, aki balra indexel és jobbra tart. Vagy van valakinek valamilyen kifogása valami ellen? Na azért! Egyedül Krisztusnak lehet, de van is! Mivelhogy a csürhe nem kerül a csűrbe! ^{(Vö. Máté 13:30)} Netán van valaki, aki nem érti ennek a mondanivalónak a lényegét? Ez csakis azért lehetséges, mert az illető a csürhe közé tartozik!

13. Nem hihető Isten, mint a természet tervezője

Mindazt a látszólagos tervezettséget, amivel találkozunk a természetben, megmagyarázza a természetes kiválasztódás. Mi több, ha egy összetett dolog (a természet) léte csak egy Tervező (Isten) létével magyarázható, úgy nem követel meg akkor az „Istennek” nevezett összetett dolog is egy saját Tervezőt a saját magyarázatához? Ki tervezte a Tervező Istent? Egy még hatalmasabb Tervező Isten? És azt?

Megjegyzés: A természetes kiválasztódás csak azt képes kiválasztani, amely élőlény túlélésre megfelelő állapotba tudja finomítani magát a környezeti változás függvényében. Tehát a rátermettségre adott válasza a természetnek a természetes kiválasztódás, nem pedig a természetes kiválasztódás eredménye a rátermettség. Ennélfogva sem a rátermettség, sem a rátermettség növekvő mértéke nem vezethető le a természetes kiválasztódásból. A természetes kiválasztódás mindig csak a második lépés, a rátermettségre való finomodása az adott fajnak az első lépés.

De az első lépés sem következhet be, ha nincs meg a fajnak a természeti ingadozáshoz való finomodási/alkalmazkodási képessége. Na és az honnan van meg neki, ha nem a génjeibe van írva?! Ha pl. egy bicepsz izmot terhelésnek teszünk ki, honnan van képessége az izomnak arra, hogy megvastagodjon/megerősödjön? Honnan van az izom összetétele, a kémiai és fizikai kapcsolata a szervezet egészével? A természetes kiválasztódás nem hozhatja létre, mivel a természetes kiválasztódás az életre valódásnak egy utólagos tapasztalati teszteredménye. Ha eleve nincs meg valami, nem tudja kiválasztani. Hanem azt választja ki, vagyis selejtezi ki, ahol ez a túlélésre alkalmas fizikai adottság hiányzik vagy kevésbé van meg a meglévővel szemben.

A természetes kiválasztódást az evolúcióban /nyilván direkt/ összekeverik az emberi céltudatos szelektáló kiválogatással /felkészítő szelektálás/. Ellenben a természetben csak az elbíráló szelektálás létezik, de előzetes kiválogató szelektálás nem. Na és mi helyettesítené a természetben a céltudatos emberi munkát, netán a harc a túlélésért? Az ember a legjobbakat válogatja össze, hogy az eredmény ugyanannak a fajnak egy még jobb teljesítményt nyújtó tagja legyen, de a természetben nem a legjobbak harca folyik a túlélésért, hanem általános harc folyik a legjobbak túlélésért.

Tehát a természetes kiválasztódás csak mindig utólag lép a színre és előre nem választ ki semmit. Ha pedig előre nem választ ki tudatosan semmit, akkor az utólagos kiválasztása nem is a saját igyekezetének köszönhető, ergo a fajok létezése és környezethez való alkalmazkodása nem belőle fakad. Mindazok létezésére nem ad magyarázatot. Hanem előbb a fajnak léteznie kell, képességének kell lennie a környezeti igazodásra, aztán majd a természetes kiválasztódás elbírálja az adott környezetben való életképességét.

Az életképességhez pedig aligha lehet szüksége egy új fajjá változni, mivel egy új faj kialakulása olyan összetett struktúrák céltudatos kialakulását követeli meg, amelyhez tervező intelligenciára, és igen sok időre van /lenne/ szükség. Viszont a túléléshez rögtön és azonnal összetett, az egész rendszerhez igazodó, készen funkcionáló struktúrák szükségesek. Tehát egy fajnak nem előnyös a más fajjá átalakulás, hanem saját faján belül a faji kifinomodás, a környezethez való minél rugalmasabb alkalmazkodás/idomulás.

Ami pedig a tervező tervezettségét illeti, miért nem elfogadható pl. egy asztali ventilátor tervezettségét elfogadni azon az alapon, hogy a tervezőről semmit, vagy igen keveset tudunk? - Ha az alkotott dolog összetettsége tervezőre mutat, az alkotó összetettsége nem kívánja ugyanezt? - Nos, a mindennapi életben egy áruház polcán levő termékkel kapcsolatban az emberek arra kíváncsiak, kik gyártották a terméket, melyik országból melyik cégtől valók, és nem arra, hogy az adott cég, vagy gyár, gyártó részleg hogyan jött létre! Az a lényeg, mit tud a termék, melyik cég rukkolt elő vele és mennyibe kerül. A termék tervezettsége abból vezethető le, hogy mennyire összetett, és milyen szinten szolgálja ki a vevők igényeit. A tervező és gyártó apparátus tervezettségének lehetséges részletkörülményei a kutyát nem érdekli.

De ha bele akarunk kötni a természetben fellelhető produktív életjelenségeket mutató termékek lehetséges tervezőjébe, akkor nyilván nem a termékek összetettsége érdekel minket, hanem a tervező kiléte, de főként, honnan való léte? Mintha azt vetnénk fel, jó-jó a ventilátort tervezték, de a gyárat ki tervezte, a gyártó sort ki tervezte, a mérnökgárdát ki tervezte, az azt felügyelő igazgatói tanácsot ki tervezte, és aki azt tervezte, hát azt ki tervezte? Meg annak az elődjét. Ha mindenre nem kapunk pontos választ, akkor ebből az jön le nekünk, hogy a ventilátort nem tervezte senki?

Nosza, ezt jól megmondtuk! Odavágtunk a ventilátor tervezőjének kinyomozhatatlan, képzelt mivoltára. S mivel választ nem kaptunk, ez inkább azt mutatja, hogy a ventilátort az anyag önszerveződő tulajdonsága hozta létre – nem kevés idő alatt. Mivelhogy kevés idő alatt nem sok minden jöhet létre, de sok idő alatt bármi. Ez az evolúció /ál/tudományos menetrendje, aki ezt tagadja, nem érti az evolúciót, mivelhogy agymosott halláskárosult, az általánosban a biológiaórán nem tudta átfejni a biológia tanár szellemi tőgyéből a tejet a saját zsugorodott agysejtjeinek tejeskannájába.

Viszont ami Isten honnan valóságát illeti, egyenlőre annyit nyilatkoztat ki Róla a Biblia, hogy hogy a láthatatlanból teremtette a látható világot, vagyis mivel az univerzum az okozat, az ok azt megelőzően szükségszerűen létezett. Azonban a megismerésnek van itt egy határa, ami a látható terméket elválasztja a láthatatlan eredettől. Az a helyzet, hogy a jelenlegi agykapacitással azt sem tudjuk felfogni, hogyan képes a láthatatlan anyag valami ismeretlen eredetű tiszta energiából rendezett anyagi rendszerré szerveződni, vagyis olyan rendszerré, amelyről le rí, hogy intelligenciát hordoz magában. Ennek megállapításához Einsteinre sincs szükség, bár ezt ő is megállapította.

„A természet törvényszerűségeiben olyan magas rendű értelem nyilatkozik meg, hogy ehhez képest az emberi rendszerezés és gondolkodás egy jelentéktelen visszfény.”

Az ősrobbanás elmélete jól hangzó tudományos színezetű okoskodás, csak a lehetséges hogyant próbálja behatárolni, de a miértről egy kukkot nem tud mondani. Mivel hogy ott kezdődik a kezdő kérdésre a végső válasz: egyáltalán miért van valami, miért nincs inkább semmi? Ha van egy azonosítatlan eredetű energiából spontán kifejlődő univerzum, az ősenergia honnan van? Miért ésszerűbb személytelen energiának tulajdonítani az anyagfejlődést, mintsem egy intelligens módon megnyilvánuló energiafolyamatnak?

Egy rakás tészta a tányéron miért tulajdonítható inkább a szakács azon közreműködésének, hogy kihányta, mintsem hogy kifőzte? Vagy az univerzum inkább mutatkozik egy nagy rakás anyagi összetételű hányásnak, mintsem rendezettséget mutató objektumnak!?

Azt már sokan megállapították, hogy ahhoz túlságosan nagy a rend az univerzumban, hogy a véletlennek tulajdonítsuk! Ebből kifolyólag még akkor is indokolt volna egy háttér intelligenciát feltételezni, ha csak magát az anyagi világegyetemet, annak káosztól eltérő finomhangolt felépítését, galaxis halmazok sorba rendezettségét néznénk, és nem rendelkeznénk bibliai kinyilatkoztatással, előre megírt, pontosan beteljesedett próféciák ismeretével. De az egyik kiegészíti a másikat!

Hogy tehát ki tervezte a Tervezőt? Annyit tudhatunk, az emberi agyra jellemző ésszerű gondolkodás úgy van felépítve, hogy egymásra helyezett, egymás után következő kérdésekre kapott válaszok útján tud Isten közelébe férkőzni, és amikor a közelébe ér, már nem azt kérdezni, honnan van, hanem hogy milyen elképesztően lenyűgöző ez a tudás, ez az energia bőség, ez a teremtett dolgokból visszatükröződő lüktető fantasztikum, ez a tetten érhető, de nem kinyomozható misztériuma a szellemi szférákban vibráló/pulzáló Létnek.

Jézus is azt mondta, hogy az Isten titkon van, lát és megjutalmaz téged. ^{(Vö. Máté 6:6)} Végső soron mintegy be vagyunk dobva a létbe, a biológiai környezet is egy speciális felépítésű történése a létnek, miközben mi is anyagi felépítésű történés vagyunk. Nem csak velünk történnek a dolgok, de történés ez egész anatómiai felépítésünk. Az univerzumban is az üres térben történő anyag létezése a csoda, ami a természetes, az a roppant kiterjedésű üres tér, amit megtör a teremtett anyag uralma, amelybe Isten a Tőle származó intelligenciát zárta.

Végeredményben a szellemi intelligencia megragadásának képessége az Isten megragadásának képességével egyenlő. Nem irányított anyagi folyamatok nem képesek intelligenciát, intelligenciát tükröző anyagba zárt történéseket felmutatni. Ha tehát először a minket körülvevő történések mögötti intelligenciát kezdjük kutatni, a megértésünk felfejlődhet sok miértre kapott válaszok által és Isten közelébe juthatunk. És akkor tapasztaljuk meg azt, amit hitnek nevezünk, ami Isten ajándéka, hogy általa az Ő közelségébe juthassunk. De ha rögtön és direkt azt kérdezzük, honnét van az Isten, ezzel csak azt áruljuk el, hogy valójában bele akarunk kötni Istenbe, az igazi szándékunk megvetni Őt, megtagadni, mert elutasítjuk, hogy alapjaiban anatómiailag általa irányított történések vagyunk.

Mert önmagunk kedvtelésére, az élvezeteink kiaknázására akarjuk felhasználni magunkat, a teremtési rendből önző céljaink érdekéből ki akarunk lépni. Az ateista/materialista/evolucionista felfogás tehát végeredményben ebből a teremtési rendből való kilépési szándéknak a kivitelezése, amiből jottányit sem hajlandók engedni. Ennyit tesz a szabad akarat birtoklása, és a Teremtő ezt mégis bevállalta. Mert Ő végső soron mégis csak a SZERETET MEGTESTESÍTŐJE, és a szeretet önmaga felé csak kifejezi a vonzást, de nem görnyeszti senki hátára kötelező teherként a hozzátartozás elhordozhatatlannak érzett kötelékét. Az ateizmusnak szabad útja van az önmegsemmisítés felé, de az Isten nem engedi nekik az Őt szeretőket a halálba rántani!

14. Nem hihető Isten, mint az erkölcsiség magyarázata

Az erkölcsi szabályokat nem a vallások találták fel; ezek fajunk együttműködésre, önzetlenségre és korlátállításra való hajlamaiból erednek, és a természetes kiválasztódás révén hozzá is járultak fajunk sikerességéhez. Soha, egyetlen isten sem írt elő semmiféle erkölcsi szabályt az emberek számára. Az erkölcsi szabályokat felnőtt emberek egymást követő nemzedékei csiszolták folyamatosan, próba-szerencse alapon, és nevelték bele gyermekeiket is a civilizáció kereteibe. A gyerekek „lelkiismeretként” tették magukévá a szabályokat, és felnőve is tartották magukat azokhoz. A vallás egyszerűen csak beleült a már meglévő erkölcsiségbe és legitimizálta, mondván, hogy az istenektől ered. Ami nem fér bele a társadalmilag belénk nevelt „lelkiismeretbe”, az „bűntudatot” eredményez. Mi több, a nem hívő emberek éppen olyan erkölcsösek, mint a hívők, sőt, egyesek még inkább. Mi több, Buddha, Arisztotelész és minden modern, szekuláris, nagyra becsült és elismert moralista is kifinomult, magasztos erkölcsiséget kínál bármiféle istenre való hivatkozás nélkül.

Megjegyzés: A tárgyilagos valóságtól fényévekre ácsingózó szöveget eresztett itt meg az ateista iskolai bölcselet hangzatos piperkőcködése, amely magát stabil társadalom-oltalmazónak mondja, miközben a valóságban egy kiszáradt bokor ágára akadt szakadt rongydarabra hasonlít, amit össze-vissza ráncigál az önnön vadságától felajzott, tajtékzón terpeszkedő, kóborló szél.

Az emberi önzetlenségre és korlátállítási hajlamra éppen vissza lehet vezetni az emberi erkölcsöt, ha az tényszerűen van, volna, ha tetten lehetne érni. De hogy hol, azt nem írja meg. A világban éppenséggel nem az általános önzetlenség dívik, hanem az egész tőkés társadalom a profithajhászásra épül, amelyben a társadalom tagjai ki vannak szolgáltatva egy anyagilag szűk körben mozgó, az anyagi gazdagságot magához ragadó rétegnek, miközben az ő igyekezetük a vagyonuk rejtett offshore cégekbe való átmentésébe összpontosul. Ezer milliárd dollárokról van szó, miközben centekért foglalkoztatnak fejlődő országokból származó munkavállalókat, de hússzoros nyereséggel árulják ezeket a termékeket. És ezt a világméretekben bevett gyakorlatot nevezi az ateizmus nemzedékek által kicsiszolódott erkölcsi felépítmény rendszernek? Még hulla részegen sem lehet ennyire félrebeszélni, nem hogy józanon!

„A gyerekek „lelkiismeretként” tették magukévá a szabályokat, és felnőve is tartották magukat azokhoz.” - De tudja-e egyáltalán az ateizmus, hogy miről beszél? És hol van a mindenek elé helyezett karrierizmus, az anyagi haszon által pórázon tartása bármiféle erkölcstelen, egészségkárosító lobbizásnak?! Hogyan virágozhat a korrupció egy öntudatos, tiszta önerkölcsöt kinevelő társadalomban, ahol még a kereszténység melletti kiállás is a politikai marketing része, miközben a valódi Krisztus-követéshez semmi, de semmi köze! Vagy kőkemény ateista létünkre pacsirtának nézzük az Istent, miközben ájtatos módon közkincsnek nevezzük a Bibliát?!

Az államilag finanszírozott demokratikus képmutatás mennyiben büszkeségre méltó vívmánya az ateista korszellemnek? A próba-szerencse alapon kikristályosodott eszményképe a társadalomnak: ha van pénzed, akkor valaki vagy, ha nincs, akkor senki. De jó kapcsolatok kiépítése és kellő dörzsöltség kifejlesztése által kiléphetsz ebből az ismeretlenségből, akár milliárdos gázszerelő is lehet belőled! Miért ne?!

Elvégre a nemzetért életüket áldozó hősök annak idején épp azért harcoltak a csatamezőkön, hogy az ilyen természet/ellenes/ kiválasztódás által tündöklő zsenik majdan rendre megnyerjék azokat a pályázatokat, ahonnét állami felügyelet mellett kifejhetők az euró milliárdok, miközben bárki nevezhet ugyanezen pályázatok elnyerésére, elvégre a demokrácia az egyenlő jogok gyakorlásáról híres, vagy nem?! Az indultak még kategória igen széles, az ateista erkölcsi nívó meg igen tágas: bármi belefér csak az Isten által megkövetelt abszolút becsületesség nem!

Ebből aztán az következik: „a nem hívő emberek éppen olyan erkölcsösek, mint a hívők, sőt, egyesek még inkább.” Na és hol mérték ezt a statisztikát a statisztikusok, talán a holdon? Mikor a létező összes bűncselekmény elkövetője kőkemény ateista, még aki magát kereszténynek mondja, de gyakorolja a bűnt és annak élvezetének hódol, az is?!

„Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.” (Titusz 1:16)

Az, hogy kifinomult, magasztos erkölcsiséget kínálnak bármiféle isten nélkül a világban nagyra becsült moralisták, ez a kínálat mennyiben találkozik a kereslettel? A tengereket szennyező millió tonnányi műanyag szemét talán a moralisták erkölcsi kínálatára adott válasza a jámbor ateista világutazóknak? Akik jogot formálnak az utcán eldobni a csikket, az úttesten be nem tartani a közlekedési szabályokat és alkalomadtán háborúkat szítani a háttérből, mert a fegyver eladás is, meg a kábítószer kereskedelem is, meg egyéb egészség rongáló terméket terjesztése igazán a legjobb üzlet?!

Lehet papolni az ateizmus szekuláris vívmányairól, mégis totálisan le van rabolva a természet és elszennyezve minden, ami az ember számára hozzáférhető. Vajon azok a gazemberek, akik élő hittel és szorosan követik Isten Fiát, Jézus Krisztust? Nem hinném! Hanem akik magukat ámbár kereszténynek tartják, vagy öntudatos ateistáknak, miközben meg saját élvezeteiknek hódolnak és készek ennek érdekében bármin és bárkin átgázolni!

Ha annyira aranyos és kedves volna ez az ateisták által ajnározott szekuláris világ, nem volna benne annyi erőszak, kegyetlenség és lelkiismeretlen pénzharácsolás. Csakhogy a Biblia Istenét, Aki elítéli a pénz szeretetét, felcserélték a pénz istenének a szeretetére, a vagyonnak való hódolásra, bármiféle istenre való hivatkozás nélkül. Büszke lehet az ateista felvilágosult társadalom mindarra amit elért, amit sikernek könyvel el. Hogy a fiatalok milliói élvezik a kábítószer adta élményeket és a szabad szerelem következménynélküliségét, amit az élet védelmére felesküdött orvosok abortuszbérlettel tesznek élménydúsabbá.

És ne hogy már vissza fogd magad: nyugodtan élvezd az életet, elvégre több mint valószínű, hogy NINCS ISTEN! /Richárd Dawkins, a harcos ateizmus prófétája/ Akkor hajtsunk fejet ennek az életfilozófiának, ha annyira nemes, igaz és követésre méltó! Vagy mégsem?

15. Nem meggyőző „bizonyíték” Isten létére a hívők száma

Emberek milliói, sőt, milliárdjai voltak tévedésben temérdek dolog kapcsán, amióta csak létezik az emberiség. A régmúltban például mindenki teljes tévedésben élt számos dolog kapcsán: a Föld alakját, a betegségek kiváltó okait vagy épp a rabszolgaság elfogadhatóságát illetően. Mi több, évezredeken át szinte mindenki politeista volt.

Megjegyzés: A hívők számának nem sok köze van az Isten létezéséhez, különösen, hogy Jézus kijelentette: „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7:13-14) Na és az hogy lehet, hogy ez a kijelentés ma éppúgy érvényes és jellemzi a kort, mint kétezer évvel ezelőtt?!

Az, hogy sokan voltak tévedésben sok tekintetben, az pont arra érv, hogy ha sokan nem hisznek Istenben, legalább annyira tévedésben vannak, mint más dolgokat illetően.

16. Nem hihető, hogy az istenhit jobb hellyé tette volna a világot

Emberek millióinak halálát okozták legfőképp épp a monoteista vallások – mindemellett pedig számos káros pszichológiai mellékhatással is járnak. Példának okáért, önkényesen „bűnnek” bélyegeznek olyasmiket, mint például a maszturbáció vagy a homoszexualitás.

Megjegyzés: Az istenhit nem azt a közeget teszi jobbá, amelyik elutasítja, hanem amelyik elfogadja. Ahol az Isten törvényei szerint élnek, ott jobb, igazabb, békésebb állapotok uralkodnak – olyan mértékben, amilyen mértékben követik az isteni alapelveket/utasításokat.

Hogy monoteista vallások emberek millióinak halálát okozták, ez azoknak bűne, akik elkövették, amennyiben a saját fejük és erkölcsi ítéletük szerint cselekedtek. Pl. a r. k. inkvizíció vajon Isten akaratából jött létre, vagy a katolicizmus gonosz tévelygéséből? Isten törvénye senkit nem hatalmaz fel a Krisztus követésben mások megölésére, ezért a pápaság közönséges gyilkológépezetet tartott fenn, mivel Sátánhoz szegődtek és teljes történelmük során ott meg is maradtak. Akiket nem öltek meg, azokat bálványimádókká tették és teszik!

Aki képes szobrok elé leborulni, és azok felé tátogva imádkozni, az mit értett meg Jézus tanításából, hogy így imádkozzunk: „Mi Atyánk”. (Máté 6:9) Semmit! A katolicizmus vastagon megtapossa a Krisztus szinte összes tanítását, miközben az egyedül igaz keresztény vallásnak tartja magát. Ez a hamisításnak a legdurvább, legégbekiáltóbb formája!

Az önkényes bűnnevezés elutasítása mennyiben nem önkényes? Szerinte a vallások nevezik önkényesen bűnnek a maszturbációt és a homoszexualitást. Először is ha a vallást említi, nevezze meg melyikről beszél, mert egy kalap alá venni őket annyi, mint pl. a gombákat is egy kalap alá venni. Csakhogy millióféle van, ehető is meg mérgező is. Sőt gyógyító is!

Ha a Bibliát nézzük, ott maszturbáció kifejezetten Ónán esete kapcsán fordul elő, aki nem volt hajlandó az utódnemzési gyakorlatnak eleget tenni, amit Isten elítélt. ^{(Vö. 1Móz 38:9-10)} De az önkielégítés részeként nem említi, egyébként meg minden házas önkielégítést folytat a házasságban, mivel aki szexre invitálja a házastársát, egyik se azzal közelít, - gyere drágám, hagy elégítselek ki, hanem saját magát szeretné a másikkal, amihez a házasságban joga is van kölcsönös megegyezés alapján. Viszont az egyedülállók szexuális fantáziája már alapelveket sérthet, mivel általában nem bélyeggyűjtemény lapozásra gondolnak maszturbáció közben, hanem olyan valakire, aki nem a házastársa, az viszont a paráznaság kategóriájába esik, így egyértelműen bűn.

A homoszexualitás meg nem más, mint egy természetellenes viselkedési forma önkényes választása, ami a féktelen liberalizmus szörnyszülött következménye. A társadalom erkölcse egyre jobban fellazul, mindenki úgy él, ahogy neki tetszik, ha így menne tovább, maholnap állatokkal is házasodnának – azon az alapon, hogy senkinek semmi köze hozzá. Lásd: Kóbor kutyával házasodott a kamaszlány

Csak az a helyzet, hogy a természet úgy tud fönnmaradni egészségesen, ha a hím és nőstény párosodik és nevelnek utódokat, nem tévelygő élvezetekben elfajzott homoszexuálisok, akik elferdítik a társadalmat, és különösen az ifjúságot. Mert mivé neveli két homoszexuális a keze közé került gyereket, ha nem homoszexuálissá?! Egészséges szellemű ember undorodik az ilyesmitől, az Isten meg halálra méltónak tartja. ^{(Vö. Róma 1:26-27, 32)}

Na és ez: „számos káros pszichológiai mellékhatással is járnak.” Mármint ha az elfajzott élvezeteket gátlástalanul élőket elítéli a társadalom egy bizonyos része. Vagyis el kell fogadni, hogy a homoszexuális kimegy az utcára és feltűnő vonaglással adja tudtára az ő másságát. Tehát a korszellem szerint a liberális szennyet nem szabad elítélni, mert az nekik lelkiismeret-furdalást okozhat.

De ugyanezt elmondhatják a gyilkosok, kleptomániások, prostitúcióra kényszerítők, családi erőszaktevők, stb... Nekik nincsenek jogaik az élvezeteikhez, csak a meleg méltóság példamutatásra méltatlan képviselőinek?! Mert miféle demokrácia az, ahol csak a politikai bratyizmus engedélyezett, de az önkifejező ratyizmus nem? Egy liberális demokráciában mindkettőnek helye van. [Csak a Krisztus eljövendő királyságában nincsen! ^{(Vö. 1Kor 6:9-10)}]

- Egyébként meg, hogy nem genetikai hátterű betegségről, hanem szabadon választott életstílusról van szó, az alábbi videó szereplője is nyíltan bevallja, s hogy van szabadulás ebből az önként vállalt megkötözöttségből! Lásd: Adam Hood, egy volt homoszexuális története -

17. A hívők túl sokat vitatkoznak egymással

Szekták százai, sőt, ezrei bélyegzik egymást eltévelyedettnek. Ha van egy Isten, és ő kinyilvánította a maga igazát, úgy nem kellene az egész világnak a legteljesebb egyetértésben lennie e téren? Ehhez képest ennek épp az ellenkezőjét tapasztalhatjuk: egymásnak ellentmondó és egymást tagadó hangok totális kavalkádját.

Megjegyzés: Ez a cikk is csak tovább bővíti az egyet nem értők táborát az istenellenes propagandájával, úgy hogy közülük senki ne szóljon egy szót sem! Az egyetértés azért nincs meg, mert mindenki a magáét szajkózza, ami neki jó, az Istentől jövőt meg elutasítja, vagy kiforgatja. Pontosan a tudomány nevében ugrasztják egymásnak az embereket, mivel a tudomány művelői vették a bátorságukat Isten és a teremtés ellen bevetni az ideológiájukat, mindazonáltal a tudományos-evolúciós szemfényvesztés leleplezése nem ezután fog megtörténni, hanem már megtörtént – múlt időben. /Vö. Rapalával az evolúció ellen/

18. Isten nem vicces (így nem is hihető)

Egyetlen vallás sem ábrázolja Istent úgy, mint akinek lenne humora – holott az egyik legbecsesebb, legnagyobbra értékelt erényünk épp a humor. Isten pedig állítólag minden emberi erény legkiválóbb, tökéletes megtestesítője. Ha mi jók vagyunk, Isten végtelenül jó. Ha mi okosak vagyunk, Isten végtelenül okos. Ha mi kedvesek vagyunk, Isten végtelenül kedves. Ha mi viccesek és szellemesek vagyunk, Isten… miért nem végtelenül vicces és szellemes? Miért nem meséli el Isten a valaha volt legjobb viccet? Amelynek hallatán szó szerint belehalnánk a nevetésbe?

Megjegyzés: Primitív észjárás primitív kívánságokkal. Az Isten nem igazgató semelyik földhözragadt dumaszínházban, ahol evilági emberek evilági módon történő szórakoztatása folyik. Vagy pl. Woody Allen skizofrén, hallatlanul ostoba és fellengzős beszólásai az Isten ellen. Az röhög az ilyesmin, aki hasonlóan bugris, mint aki ezt nevezi intelligens szórakoztatásnak.

„Nemcsak hogy nincs Isten, de próbáljon meg valaki vízvezeték-szerelőt keríteni hét végén.” /Az én filozófiám. A Lelki jelenségek vizsgálata c. válogatásban, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1999/; „NEKED ateista vagyok; Istennek viszont lojális ellenzék.” /A Csillagporos emlékek c. filmből/; „Ha legalább Isten egy világos jelet adna! Például egy nagy összegű betétet nyitna a nevemre egy svájci bankban.” /Válogatás az Allen-jegyzetfüzetekből. A szendvics feltalálása c. válogatásban, Budapest, Háttér Kiadó, 1993./

Egyébként meg az Isten teremtésművében található humor, játék és kedvesség, elég ha a mókusok fogócskáját nézzük, vagy kölyök állatok hancúrozásait. Ez a génekbe van írva, azért lehetséges, a géneket meg Isten programozta, nem a vak, néma, süket, unintelligens, nyers erő vagy sodródó energia.

19. Van természetes magyarázat az istenhitre

Az antropológia, a pszichológia, a szociológia, az evolúciós biológia és -pszichológia tökéletesen meg tudja magyarázni az istenhit és a vallás felemelkedését és sikerét. A történelem előtti időkben a természeti jelenségekkel kapcsolatos ismeretek hiányában az emberek feltételezték, hogy természetfeletti lények állnak a dolgok hátterében. Ahogy aztán a fokozatosan kibontakozó megismerés, majd később a tudomány feltárta a dolgok természetes okait, úgy szorultak vissza a természetfeletti istenségek. Eleinte évezredeken át hitték az emberek, hogy egy isten vontatja keresztül az égen Napot a szekerén nap mint nap. Aztán jött a csillagászat, a kozmológia és az asztrofizika, és kiderítették, mi is a valódi oka a Nap látszólagos felkelésének és lenyugvásának. Évezredeken át hitték az emberek azt is, hogy istenek, szellemek vagy épp démonok okozzák a betegségeket. Aztán jött a biológia és az orvostudomány és felfedezte a vírusokat és baktériumokat. Hitték azt is, hogy Isten festi az égre a szivárványokat – aztán jött az optika és a meteorológia és megmutatta ennek is a valódi okát. És így tovább. Mi több, a pszichológiának konkrétan az „atya”-úristen felemelkedését illetően is megvannak a hiteles válaszai.

Megjegyzés: Valaminek a megmagyarázása, meg a tények valósága nem következik szükségszerűen egymásból, különösen, hogy a tények valósága állandó, a magyarázatok meg úgy váltakoznak, mint az ázott parketta a szobában, egyszer sima, máskor púpos, elősegíti az orra bukást! A természeti jelenségekkel kapcsolatos ismeretek növekedése a kitalált istenek bukását idézték elő, de ennek a folyamatnak mi köze van a történelembe belépő, magát kinyilatkoztató Istenhez és istenhithez? Semmi!

A tudománynak nem lehet célja ezt megtorpedózni, mivel nincsen eszköze rá! A laborban kémcsövek közt turkáló tudós ne magyarázza, hogy mi van az anyag láthatatlan szféráin túl, mert úgy meg bukik, mint Móriczka a biológia vizsgán, amikor a foltos hiéna foltját azzal magyarázta, hogy ahol foltos a hiéna, az azért van, mert kikoptatta a nap – természeti ok és nem genetikai ok.

Hogy a természetben mi mit okoz, a tudomány ne nagyon okoskodjon, mert egy dolog működése nem magyarázza annak kialakulását is. A démonok létezését nem cáfolják a baktériumok és vírusok, az két külön műfaj. A démonokról, vagy a szellemvilágról a tudománynak kunsztja nincs, ugyan úgy tagadja, mint régebben tagadták a baktériumokat. Attól hogy valaki csak az orráig lát, és nem látja a távolabbi, mélyebben megbújó dolgokat, még nem bizonyíték azok létezése ellen.

A szivárvány háttere viszont nem csak optika, és meteorológia, hanem speciális anyag- és természeti törvény. Mit mond a tudomány arra, az honnét van? Hát létrejött véletlenül, fej vagy írás alapon. És ezt nevezik komoly tudománynak, amelyik a gatyagumi működését magyarázza – de fogalma nincsen, hogyan és miért jött létre a gatya és a gumi, miért olyanok a tulajdonságai, milyen erőnek engedelmeskedve történik az anyag, amit valóságosnak látunk, közben meg energia áramlás az egész.

A pszichológiának meg annyi köze van „atya”-úristen felemelkedéséhez, mint millió lottózó vágyálmának a lottó ötöshöz. A vágyaknak semmi közük a puszta szerencséhez, hogy kihúznak öt számot és valakinek bejön. Lehet vágyakozni lottózás nélkül is, és lehet kihúzni számokat egyetlen lottójátékos nélkül is. A pszichológia azon istenekről gyárthat szózatokat és adhatja elő őket frappáns eleganciával, amiket az emberek találtak ki. De a Biblia Istene nem a tudományos csücsörítések cáfolatának célterméke, hanem felette áll az Univerzumnak, magát kinyilatkoztatta és előre megírt próféciákkal garanciát is adott az Ő létezésére és hitelességére!

20. Nem „bizonyosság” az, amit kompetens gondolkodók sokasága von kétségbe

Emberek százmilliói élnek a Földön istenhit nélkül. Nem csak egyen-ketten. Csak az Egyesült Államokban több tízmillió ember kérdőjelezi meg Isten létét. Nem csak egy-kettő. Nem mellékes továbbá az Isten létét megkérdőjelező személyek szellemi szintje sem, tekintve, hogy sokan közülük magasan képzett, művelt, sőt, nem ritkán egyenesen zseniális emberek. Míg azelőtt, jó ezer éven át a nyugati világ (szinte) minden szellemi óriása és zsenije (valószínűleg) hitt Istenben, addig ma a szellemi óriások és zsenik többsége (60%? 70%?) nem hisz Istenben (köztük a legkiválóbb tudósok és a Nobel-díjasok legtöbbjével). Bár persze ők sem tévedhetetlenek, de nem is gonoszak és nem egyszerűen csak azért „hitetlenkednek”, hogy „megtagadhassák Isten parancsát” és szabadon követhessenek el mindenféle rém- és gaztetteket. Egyszerűen csak komoly gondot okoz nekik az Istenben való hit; e lista épp e gondok sokrétűségét hivatott szemléltetni. Ahogy Emerson mondta róluk, nem indokolatlanul szkeptikusok és nem is azért, hogy törvénytelenek lehessenek, hanem mert számos súlyos hibát és ellentmondást látnak az Istenről tett kijelentésekben.

Megjegyzés: A kompetens gondolkodók sokasága szereti a szabados életmódot, és elutasítja, hogy neki számot kellene adnia a tetteiért. Ebből kifolyólag nem tűri meg maga fölött az Istent és az isteneszmét. Akkor lehet harácsolni, lopni, csalni, hazudni, paráználkodni, ha nincs Isten, Aki ezeket bűnnek nyilvánítja ki. Ha tehát nincs Isten, ezek a lelkiismeretet bénító bűnök sem léteznek. Tehát innen fúj a szél!

Hogy hányan kérdőjelezik meg Isten létét, nem szempont, mert a kutyaugatás nem a sok kutyaugatástól ugatás, egy kutya ugatása is az. Nem lesz hitelesebb tömegek hozzáállása Isten ellen, mert sokan teszik. Nem attól szemét a szemét, hogy több tonnát dobálnak szét naponta világszerte az öntudatos felvilágosultak, mivel egyetlen csikk is szemét. Az istentagadás nem lesz joggal megalapozottabban hiteles, mert többen vallják.

Na és kiknek okoz komoly gondot az Istenben való hit, ha nem azoknak a tudósoknak, akik eleve elkötelezték magukat az ateizmus mellett, egyrészt mert elutasítják a tetteik miatti felelősségvállalást, másrészt meg tudományos karrieristák és dicsőségvadászok. Névre és dicsőségre áhítoznak, ami ütközik a személyes Isten elfogadásával.

Ami meg a számos hiba és ellentmondás látását illeti, ezek csak kifogások, az alapvető indok ezeknek az embereknek az erkölcsi autonómiájában keresendő. Mivelhogy eleve nem hajlandók még esélyt sem adni annak, hogy létezhet Isten, létezhet intelligens teremtés. Ha valamit vizsgálunk, akkor korrekt hozzáállással 50-50% esélye van annak, hogy tudatos alkotással van dolgunk vagy spontán természeti folyamattal. Ezt kellene kikutatnia a pártatlan tudománynak. Erre mi van? A tudomány szóvivője előre kijelenti, hogy 100% hogy természeti folyamattal van dolgunk, mivel Isten létezhetetlen!

Vagyis a tudomány egy inkorrekt, dogmatikus, csökönyös, csőlátó, önkényuralmi rendszerben gondolkodó, a társadalmat diktatórikusan maga alá gyűrő, magát szakmailag kompetensnek tartó értékmérő közeg, amely kevésbé plasztikus, konkrét tények bizonyításával teszi magát hitelessé olyan kérdésekben is, amihez semmi köze, amihez nincsen eszköze azt megvizsgálni, annak eredetéről nyilatkozni. Tképpen a tudományt a tudományos manipulációk által uralt korrumpálódott személyek sajátították ki saját egyéni érdekeik és céljaik érdekében, hogy a közvéleményt uralni tudják.

Ha meg annyira evidens volna az ateista tudomány igaza, mint amennyire nem az, az összes tudósnak ateistának és darwinistának kellene lennie. Mint ahogy kivétel nélkül minden tudós állítja, nem csak a csődör lovakra jellemző a nyerítés, hanem a kancákra is, meg a patkó viselése. De az ateista tudomány dogmatikus álláspontja a darwinizmusról jócskán megosztja a tudósokat, és sokan elutasítják a darwinizmus dajkameséjét a mikro evolúció millió évek alatti makro evolúcióvá való spontán duzzadásáról. Mivelhogy egy minőségileg növekedő folyamatból kivenni a tudatos intelligencia vezérlést és azt az anyag mechanikus, véletlen összerendezésének törvényszerűségeivel magyarázni, az pont olyan, mint azt állítani, minél több falevél lehullása minél több idő alatt egyre komplexebb alakzatok létrejövetelét generálja.

A makro evolúció a mikro evolúció valóságára önkényesen ráhúzott tudományos kényszerzubbony, ami a mikro evolúciós tények szánt szándékos sokkolásán alapszik. Ők a sokkolást hasznosnak állítják be, mivel általuk kitalált és általuk megnevezett új fajok jönnek létre, amik egyébként csupán mikro evolúciós változások, de aminek a megkritizálásához a jogot is elveszik. Tehát a tudomány erőből pozicionálja a megállapításait, és akik felett hatalmat szerzett, azok torkán szemrebbenés nélkül lenyomja az ideológiát. Aminek ő a gyártója, a fenntartója és a mindenkori politikai háttérhatalom a megrendelője.

21. Az istenhit az emberi evolúció egyik korai állomása lehet

A cro-magnoni emberek fajuk legfejlettebbjeinek hitték magukat – és valóban azok is voltak! Megvoltak a lakályos barlangjaik, tépett rongyaik, morgásaik, hadonászó gesztusaik, és még el is tudtak számolni ötig. Azóta azonban eltelt 30.000 év, ami alatt a homo sapiens még kifinomultabbá vált. Hova fejlődhet az ember még 30.000 év alatt? Majd még 30.000 év után? Jelenünk nem az emberiség történetének legvégső fejezete; épp ellenkezőleg, fajunk még gyerekcipőben jár. Még a harmat sem száradt fel rólunk – és bőven van még hova fejlődnünk. A mai vallások egyike sem fog fennmaradni hosszú távon – még maga a vallás, mint általános fogalom és intézmény, sem. A jövőből visszatekintve az istenhit nem látszik majd többnek egy mankónál, amit összetákoltunk magunknak, majd el is vetettük, ahogy kinőttük (ahogyan a gyerekek is kinövik a cumit). Az istenhit nem egy velünk született dolog, és nem elengedhetetlen feltétele a jólétünknek sem. Jól szemlélteti ezt az a tény, hogy az Istenben nem hívő emberek milliói nem érzik úgy, mintha hiányozna valami az életükből. Mi több, a szekuláris országok társadalma a legcivilizáltabb, lásd pl. a skandináv országokat. 30.000 év múlva éppúgy nem fog hinni senki Istenben, ahogyan ma sem hisz senki az ókori Róma és Görögország isteneiben.

Megjegyzés: A cro-magnoni ember létezése és a róla hirdetett tündérrege a tudományos filozófia része, egy közmegelégedéssel dédelgetett dajkamese, amit az átlagemberek is azért fogadnak el, mert egyrészt magasan képzett tudományos manipulátorok tanítják nekik, másrészt meg nekik is kedvező az Isten nélkül élés szabados formája, főként a kötetlen szabad szex, a mások kijátszása általi anyagi gyarapodás, a természeti erőforrások szabad kizsákmányolása bármiféle elmarasztalás nélkül. De meg is lehet látni, hogy ez az istentelen társadalom milyen mérhetetlen pusztítást visz véghez a természetben. Újabban a szerencsétlen állatok igyekeznek éjszakai életmódra váltani, hogy az ember okozta rettenetes stresszt próbálják elkerülni.

Azt mondja, hogy a faj még gyerekcipőben jár. Vajon mennyi gonoszságot fog még elkövetni és milyen mértékben, ha netán felnőtt korba fog lépni? Hova fog fejlődni, amikor még nagyobb méreteket ölt a bűnözés, a kábítószer használat, a hivatalos prostitúció, a politikai korruptizmus?

Azt mondja: „A mai vallások egyike sem fog fennmaradni hosszú távon – még maga a vallás, mint általános fogalom és intézmény, sem”. - Ja, és mi fogja felváltani, amikor már most is pénz beszél és kutya ugat?! Ha nincs kapcsolatod, nem veszed fel a korrupt világ módszereit, hogy pénzzel megkend magad előtt az érvényesülés útját a saját vállalkozásodban, akkor hová fogsz jutni? Vagy a mai világban mindenhol a talpig becsületesek, tisztességesek, önzetlen másokért élők jutnak előbbre és érvényesülnek?

Na és ez kinek üzlet? Gondolod, hogy a vadkapitalizmus és annak fenntartó profitálói meghibbantak, hogy a saját profitjuk állandó és folyamatos növelését ájtatos krisztusi önzetlen emberbaráti szeretetre cseréljék? Annyira szétmanipulálták az agyadat, hogy nem látsz át a szitán, hogy ebben az istentelen ateista/evolucionista társadalomban egy senki vagy pénz, kapcsolatok és korrupciónak való behódolás nélkül?

Hiszen akárhol vagy, behódolsz a korrupt rendszernek, pl. mint sima banki alkalmazott is, kiszolgálod a banki uzsorakamat általi gyarmatosítókat. A lelkiismeretlen tőkés gépezetnek egy beépített csavarja vagy – amennyiben nem ragaszkodsz a kristálytiszta krisztusi alapelvekhez. Akkor bedarálnak a világ istentelen módszerekkel működő gépezetébe, amit Isten halálra ítélt!

Az istenhit egy elvetett mankó lenne, egy kinőtt cumi? Csakhogy az emberi természet egy bukott természet, önző és gyarló a végtelenségig, és pont ez a mankó tudja valamennyire visszafogni, hogy mindent totálisan el ne lepjen és el ne árasszon. Miféle féket tud maga felé alkalmazni a világi társadalom, ha kiírtja magából az erkölcsöt, és helyette a józan megfontolás szabadon választott jelszavait alkalmazza? A millió tonnányi műanyag szeméthegyek a világ tengereiben nem a józan megfontolás szabadon választott jelszavainak eredménye?! Az istenhit a jólétnek nem feltétele, hanem a totális züllés az ateizmus édes gyermeke, amit a világban mindenhol láthatsz burjánzani!

„… az Istenben nem hívő emberek milliói nem érzik úgy, mintha hiányozna valami az életükből.” - Miért, az alkoholisták, kábítószer élvezők vagy a láncdohányosok érzik az egészséges életmód hiányát? Nem! Akkor hajrá, éljen mindenki a hiánytalan érzelmektől fűtött egyetemes önsors rontásnak? A szekuláris idiotizmus vadhajtásainak? Amely minden istenhitet egy kalap alá vesz, és mindet károsnak is ítéli meg, helyette meg a szabados életvitelt ajnározza az összes eltitkolt, letagadott, de nyilvánvalóan káros következményeivel együtt?!

Vajon a szekuláris országok legcivilizáltabb társadalma lenne a minta, amit mindenhol követni kellene? Ahol még a sorozatgyilkost is kipárnázott börtönbe invitálják, és ügyelnek a kényelmes kiszolgálására? /Norvégia/ Na és mi van az offshore cégekkel, ahol tán az igazságosan elosztott ezermilliárdos vagyona lapul a társadalom minden rétegéből valóknak? Vagy akik a szekuláris világ adta lehetőségeket kihasználva maguknak „tisztességes munkával” összeharácsolták a betevő falatra valót?

Na és vajon ez 21 pontos szépen hangzó szekuláris ajzószöveg kinek a megrendelésére készült? Valamely túlbuzgó ateista prédikátor magánszáma, vagy valóban az okos emberek oktalan, erőtlen és együgyű kirohanásainak a tolmácsolása? Ez utóbbi aligha. Az okosság meg a totális ésszerűtlenség aligha járnak kéz a kézben!

Hanem a valódi okosság a természet alkotásaiban, azok lenyűgöző működő képességében rejlik, mivelhogy egytől-egyik megnevezett forrású intelligencia termékei azok. Ennek megtagadása, és helyette a zavarosban halászás dicshimnuszának zengedeztetése azon szekuláris társadalmi vadhajtások melléktermékeihez tartoznak, amelynek káros következményeit mindenki a bőrén érezheti, akit nem vettek meg milliókért, vagy fillérekért, kit-kit társadalmi helyzetétől, vagy rangjától függően.

Ez tehát 21 oka annak, miért nem találják hihetőnek Istent az okos emberek.

Forrás: The Huffington Post

https://eszmetar.wordpress.com/2016/12/02/ezert-nem-talaljak-hihetonek-istent-az-okos-emberek/