"Mindenekelőtt hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van." (Róma 1:8)
Általánosan elismert szabályok
Rengetegféle híres szabály létezik a tudomány, a filozófia, a pszichológia és a mindennapi élet területén. Néhány példa a leggyakrabban emlegetettek közül:
Murphy törvénye: "Ami el tud romlani, az el is romlik". Ez a pesszimista, de gyakran megfigyelhető elv arra emlékeztet, hogy fel kell készülnünk a váratlan problémákra.
A Falkland-törvény: "Ha nem kell döntened valamiről, akkor ne dönts!". A felesleges döntések elkerülésével energiát takaríthatunk meg a valóban fontos kérdésekre.
Kidlin törvénye: "Ha egy problémát leírsz világosan és részletesen, azzal a felét már meg is oldottad". A problémák felgöngyölítése segít a megoldás megtalálásában.
Gilbert törvénye: "Ha elvállalsz egy feladatot, a legjobb eredmény elérése a te felelősséged". Ez a szabály a felelősségvállalásra és a proaktív hozzáállásra ösztönöz.
Occam borotvája: "Két vagy több lehetséges magyarázat közül az egyszerűbb a valószínűbb." Ez egy elv, amely a tudományos kutatásban és a logikai érvelésben használatos.
Az aranyszabály: "Amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, te se tedd azt másokkal!" Vagy pozitívabban: "Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak". Ez egy alapvető erkölcsi elv.
Jézus Krisztus szabálya
Az a bizonyos aranyszabály bizony a Bibliából, Jézus Krisztustól származik, ha valaki nem tudná:
Máté 7:12 Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Ez tehát egy alapvető viselkedési forma, amely a keresztényi alapelvek közül nyilvánvalóan bizonyított, azért is terjedt el világszerte. Ahogy az ember mások felé közelít, az alapesetben kiváltja a viszont reakciót.
Hasonló gondolatot fejez ki Salamon király
Péld 25:15 Türelemmel a fejedelmet is ki lehet engesztelni, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
Ezzel párhuzamos a Példabeszédek kijelentése
Péld 15:1 A szelíd válasz lecsillapítja a haragot, a bántó szó viszont haragot szül.
Talán nem kell ecsetelni ezen hozzáállás hasznát a mindennapi életben. Az idézetek lényege, hogy a kitartó türelem és a szelíd, meggyőző kommunikáció rendkívül hatékony eszközök lehetnek a legellenállóbb és legkeményebb helyzetekben is. A gyengédség, nem pedig az erő vagy a düh az, ami végül eredményt hoz.
Pál apostol szabálya
Talán kevesen tudják, hogy Pál apostolnak is van egy szabálya, amely rendet tesz egy olyan horderejű kérdésben, amely immár kétezer éve megosztja a keresztény társadalmat.
Itt nem az un. „szeretet himnuszára” kell első sorban gondolni, amely azt hangsúlyozza: „ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok…” (1Kor 13:2) – ámbár ez hasonlóan bizonyította a maga erejét a világban – hanem egy másik szabályra, amelyet kevéssé ismernek, kevéssé alkalmaznak, ennélfogva nem is futott be semmilyen karriert a világméretű keresztény társadalomban. Pedig rendkívüli módon alkalmas rá!
Ez a kijelentés pontot tesz arra a kétezer éves vitára, amely alapvetően megosztja a kereszténységet, ami pedig nem más, mint az u.n. Szentháromság vitája.
Ezen dogma lényege a kereszténység központi tanítása, mely szerint egyetlen Isten létezik, de három különálló személyben: az Atyában, a Fiúban (Jézus Krisztus) és a Szentlélekben. Ez nem azt jelenti, hogy három Isten lenne, hanem hogy Isten lényege egy, miközben három személyben nyilvánul meg.
Ezt olyan szintű rangra emelték, hogy merészen kijelentik:
„Az emberi elme nem értheti meg teljesen a Szentháromság misztériumát. Aki megpróbálja teljesen megérteni a misztériumot, elveszíti az eszét; de aki tagadja a Szentháromságot, elveszíti a lelkét”. /Keresztény Igazság kézikönyv - Harold Lindsell és Charles Woodbridge, 1953, 51-52. o./.
„A Szentháromság dogmája abszolút misztérium, amelyet még azután sem értünk meg, hogy kinyilatkoztatták”. /Karl Rahner német jezsuita teológus:The Trinity, 1986, 50. o./
John Wesley azt mondta: „Hozzatok nekem egy férget, amely megérti az embert, és én mutatok nektek egy embert, aki megérti a háromságos Istent.” /7700 illusztrációs enciklopédia, Assurance Publishers, p. 504./
Hogy ez mennyire a Bibliától elrugaszkodott kijelentés, sőt teológiai szabály, világosan mutatja Pál apostol tanítása, márpedig az ő írásai a szent szellem által inspiráltak voltak, "én is az Úr szellemének birtokában vagyok" (1Kor 7:40 Vida), mint egyéb más bibliaírók írásai is.
2Pét 1:20-21 Tudván először azt, hogy az Írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
Ha Isten egy felfoghatatlan misztérium volna, Pál nem írta volna Timótheusnak, hogy értse meg a tanítását (2Tim 2:7); továbbá amikor a léviták a népet oktatták Isten törvényére, a nép megértette a tanítást! (Neh 8:8,12) Maga Isten mondja nekünk, hogy értsük meg az Ő egyetlen Istenségének természetét (Ézsaiás 43:10). Pontosan az Isten és Jézus Krisztus megismerése vezet az örök élethez, nem pedig az Isten mint Jézus Krisztus megismerése. (Ján 17:3)
Ennélfogva a felfoghatatlan háromság-misztérium nyilvánvalóan azok elméjéből pattant ki, akik nem voltak az Úr szelleme birtokában, különben nem appelláltak volna a dogma felfoghatatlan misztériumának a kijelentésére.
Ezt a vakon kihirdetett és elfogadtatott szabályt leplezi le Pál apostol szabálya, amit a Róma 1:8-ban olvashatunk:
„Hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által.”
Ez a kijelentés mindent visz, minden tévtant helyre tesz, minden más kijelentést megmagyaráz, amelyet valaha is felhoztak a Szentháromság védelmében. Egyszerűen egymás mellé kell tenni a kettőt, és azt a Pál kijelentése helyre teszi, megvilágítja, és ha azzal ellentétesen van használva, azt leleplezi. Lásd:
Efézus 1:17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon nektek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében;
Pál itt Jézus Krisztus Istenéről beszél, ami messze nem misztérium, egy iskolás gyerek is megérti, hogy nem azonos a kettő! Ha Pál apostol Istene és a Jézus Krisztus Istene /a mi Istenünk/ az három személyű Isten, akkor a Jézus Krisztus Istenében benne van a Jézus Krisztus is, vagyis Jézus saját magának is az Istene? Akkor hogy hogy nem Pálnak is az Istene, hiszen Jézust nem azonosította az ő Istenével.
A háromság védelmében számtalan bibliaverset felhoznak, se szeri se száma azoknak az igehelyeknek, amelyekkel operálnak a háromság mellett kardoskodók, hogy bizonyítsák Jézus Krisztus és a szent szellem Istenségét, mondván:
Egy Isten van három személyben, mindhárom valóságos Isten, még sincs három Isten, hanem csak egy.
Most akkor tegyük melléje a Róma 1:8-at: „hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által.” Pál apostol beleértette az Istenébe a Jézus Krisztust? Nyilvánvalóan nem értette bele! Ennélfogva a „mindhárom valóságos Isten”-féle kijelentés annak rendje és módja szerint máris megbukott.
Na most itt el lehet kezdeni azon igéknek a felsorolását, amelyeket a háromsághívők felhoznak, lehet az akármennyi. Pl.
Ján 1:1-2 Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt.
Tegyük mellé Pál kijelentést: „hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által.” Akkor az Ige ugyanaz vagy egyenlő Isten lenne azzal az Istennel, aki Pál apostolnak az Istene? Mivel Pál nyilvánvalóan nem értette bele az ő Istenébe az Igét (Jézus Krisztust), ennélfogva máris világos, hogy az Ige istensége csupán egy minőségi jelző, de a Biblia Istenének az azonosításában semmi szerepe nincsen.
Erre a minőségi jelzőre utalt Jézus a következőképpen:
Ján 10:34 Felelt nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
János evangéliuma 10. fejezetének 34. verse Jézus és a zsidó vezetők között zajló vita közepén hangzik el. A zsidók azért akarják megkövezni Jézust, mert az isteni címet tulajdonítja magának. Jézus azért hivatkozik a 82. zsoltárra, hogy megcáfolja vádjukat
Ezzel az idézettel azt mutatja be, hogy a saját Törvényük (amelynek a Zsoltárok is része) emberi vezetőket is "isteneknek" nevezett a delegált hatalmuk miatt. „Ha az írás isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten beszéde szólt, ti azt mondjátok annak, akit az Atya megszentelt és elküldött a világra: káromlást szólsz, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?”
Tehát az Isten Fia mint Isten van említve, rögtön a helyére kerül a Róma 8:1 fényében, mégpedig hogy ő nem azonos a Pál apostol Istenével, akármennyire is Istennek van nevezve.
Pál nyilván ismerte az összes idézetet, amit a háromsághitűek felhozhatnak álláspontjuk védelmére, mégsem terjesztette ki az ő Istenét Jézus Krisztusra! Ennélfogva a Szentírás nem támasztja alá, hogy a Biblia egyedül igaz, Legfelségesebb Istene (Zsolt 83:19; Luk 6:35) magában foglalná Jézus Krisztust egy misztikus szentháromságtanon belül.
Itt lehet idézni az u.n háromság formulákat is:
Máté 28:19-20 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
Máté 3:16 És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.
2Kor 13:13 {KJV 13:14} Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.
Hiába említtetik mindhárom tényező, ami a Szentháromságot illeti, ha a Róma 1:8 fényében nézzük, Jézus Krisztus nincs benne a Pál apostol Istenének nevezett kritériumban, de a szent szellem ugyancsak nincs benne, hiszen még csak megemlítve sincs.
Jézus mondja egy alkalommal:
Ján 10:30 Én és az Atya egy vagyunk.
Ez az egység bizony kiterjed a hívőkre is:
Ján 17:22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek /görögül heisz/ legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:
Sőt ahogyan Pál mondja
1Kor 3:8 A plántáló pedig és az öntöző egyek;
És ha ez kevés arra, hogy valaki belássa a Jézus egysége az Atyával szándék és akarat-egységet jelent, akkor tegye mellé a Róma 8:1-et, és máris kiderül, hogy mennyire fals magyarázat ez:
A János evangéliuma 10:30-ban Jézus kijelentése, miszerint „Én és az Atya egy vagyunk”, az egyik legerősebb állítás a Bibliában az isteni természetére vonatkozóan. Nem pusztán szoros kapcsolatra vagy célbeli egyezésre utal, hanem mélyebb, egylényegű egységre, amit hallgatói is istenkáromlásként értelmeztek.
Ha egylényegű egységet jelentene, akkor Pál nem hagyta volna ki az ő Istenének azonosításakor Jézus Krisztust, márpedig kihagyta. Tehát ez az „egylényegű egység” csupán emberi vélemény, annál is inkább, mert az „egylényegű” kifejezés nem szerepel a Bibliában.
Nézzük Tamás kijelentését:
Ján 20:28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Most ki volt Isten szent szellemétől inspirálva, Pál vagy Tamás? Nyilvánvalóan Pál. Amit Tamás mondott, az érzelmi felindultságában tette, miközben a többi apostol nem ragadtatta magát hasonló kijelentésre, hiszen azt mondták:
Ján 20:20 És ezt mondván, megmutatta nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
Tehát az Urat (Jézust) látták, nem az Istenüket, ahogy azt a Róma 8:1 szépen a helyére is teszi.
Más plasztikus kijelentés:
Kol 2:9 Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,
Filippi 2:6 Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel [formailag] egyenlő,
Ezek a versek talán azt akarják jelenteni, hogy Krisztus azonos /az isteni lényegben/ Istennel egy hittitoknak kikiáltott (három személyű istenséget hirdető) egyházi dogma alapján? Bár nem szó szerint mondja „Jézus = Isten", de világosan kijelenti, hogy benne teljes mértékben ott van az isteni lét? A Róma 1:8 alapján ezt teljességgel ki lehet zárni!
Jézusnak volt Istene (vö. János 20:17), Jézus Istenének meg nincs Istene. A Jézus Istene soha nem imádkozott, a Jézus meg az ő Istenéhez imádkozott. Jézusnak feje az Isten (1Kor 11:3), de Istennek senki nem a feje. (stb.) Hát akkor az Isten egész létezésének a szó szerinti Krisztusban levése csupán egy minőségi kategória, mivelhogy a teljesség alatt („Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg” (tész theotétosz szómatikósz = az istenség, isteni mivolt fizikailag) - Kolossé 2:9) nyilván nem azt érti a szöveg, amit kiolvasnak belőle, hogy ti. Krisztus ugyanolyan valóságos (születetlen) Isten volt, mint az, aki őt elküldte, sőt ugyanaz volt (/született mivolta, látható testi és meghalásra képes mivolta ellenére/. Ez egy spekulatív filozófia, amit nem tanít a Szentírás.
A zsidóság mint nép az „istentiszteleti rendtartásai”-ban (Zsid 9:1) elbukott, amikor megvádolták Jézust, hogy magát Istenné teszi. Ugyanezzel vádolja a kereszténység is Jézust, hogy magát Istennek vallotta, holott Jézus személye soha nem volt vita tárgya az apostolok között (Ján 1:42), nem azonosították a próféták Istenét az általa küldött prófétával (Mát 21:46; Luk 7:16; 24:19; Jel 22:6).
Ján 10:33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
„Jézus Krisztus azonban az IGAZ és ÉLŐ Istennek vallotta magát!... azt hirdette: „Én vagyok Isten”... Ha ő nem Isten, akkor semmi közünk hozzá.” /John Maisel: Isten-e Jézus? Közép-Európai Bibliaintézet (CEBI), 17., 19. old./
Ugyanez a vád megismétlődik a kereszténység részéről. Ellenben nem megmondta Jézus?
Ján 7:17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
Jézustól szólni az Istentől szólni? Ezt állítja a kereszténység! Akkor meghazudtolják Jézust, és még ők mondják, hogy aki nem fogadja el Jézust Istennek, az nem keresztény! Csakhogy Jézus maga tesz különbséget Isten és őközötte. Meg a teljes bibliai kinyilatkoztatás!
Jel 21:22 És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. - Nem pedig a mindenható Isten, aki a bárány! Mert nem a mindenható Isten a bárány!
Ján 1:29, 36 Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! … És ránézvén Jézusra, amint [ott] jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
Kol 2:9 nem arról beszél, hogy Krisztus Isten, hanem arról, hogy Isten valamilyen módon „teljességet” adott Krisztusnak, hogy Isten láthatatlan képe lehessen (Kol 1:15-ben Pál azt mondja Jézusról, hogy „Ő a láthatatlan Isten képe”.) Amit ez a vers mond, az már korábban világossá vált a Kolossébeliekhez írt levélben: „Tetszett Istennek, hogy az egész teljesség őbenne lakozzon” (Kol 1,19). Ef 1:23 Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, aki mindeneket betölt mindenekkel.
Ez azt mutatja, hogy a teljesség, amivel rendelkezett, nem olyasmi volt, amivel mindig is rendelkezett. Mert ha valaki valamivel teljes, az eleve hogyan kaphat teljességet utólag. Meg egyáltalán? Azért kapta, mert az Atya úgy látta jónak, hogy az egész teljesség benne lakozzon. Ez Isten választása volt. Ez a „teljesség”, amivel Jézus rendelkezik, nem az örök természete. Az Atya Istentől kapta, akiről más írások is megerősítik, hogy Jézus felett áll, és hatalma van Jézus felett (1Korinthus 11:3, János 14:28, János 20:17).
Jézus „teljességben” való részesülése azt jelenti, hogy Isten az Atya mindent megadott neki, amire szüksége van ahhoz, hogy tökéletesen képviselje Őt.
A 10. vers kijelenti, hogy a hívők „eljutottak a teljességre” Krisztusban. Hogyan? Istenné váltak? Nem, ez nem jelenti azt, hogy Istenné váltak. A teljesség, ami Krisztusé – és az Ő „teljessége” Isten teljessége –, velünk is meg van osztva: „Az ő teljességéből vettünk mindnyájan” (Jn 1,16). Ebben az értelemben az egyház, mint Krisztus teste, „az Ő teljessége, aki mindent betölt mindennel” (Ef 1,23; 4,13). Krisztus megismerése által a hívők tehát „betelnek Isten egész teljességével” (Ef 3,19). de ez nem jelenti azt, hogy a keresztények valamilyen módon Istenné válnak.
Tehát az a tény, hogy Jézus birtokolta „Isten egész teljességét”, nem teszi Őt személyesen „Istenné”; és mi sem válunk személyesen Istenné, mert beteltünk Isten teljességével; ahogyan egy fiú sem az apja. Ahogyan Krisztus teste a feltámadása után betelt Isten Lelkével és természetével, úgy lesz Isten fiaival is (1Kor 15:49; Fil 3:20,21).
A szövegkörnyezet kulcsfontosságú a vers helyes értelmezéséhez. A kolossébeliek elvesztették Krisztusra való figyelmüket (lásd Kol 1:15-20). A Kolossébeliekhez írt levél 2:8 rámutat, hogy az emberek veszélyben voltak, hogy „üres és megtévesztő filozófiához” fordulnak ahelyett, hogy Krisztusra összpontosítanának. Mit kínálhat a filozófia és a hagyományok, amit Krisztus nem? A következő vers emlékeztet arra, hogy nincs jobb hely, ahová válaszokat és igazságot kereshetünk, mint Krisztushoz, akiben Isten egész teljessége lakozik.
A szövegkörnyezetben semmi sem indokolja azt, hogy Pál a Szentháromságról írjon. Egyszerűen csak azt mondja, hogy ha Istent akarod megtalálni, Krisztusra kell tekintened. Maga Krisztus azt mondta, hogy ő „az Út” és „az Igazság”, és hogy „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. Egyébként meg minek kellene bárkinek is az Atyához menni, ha Jézus az ő egylényegűségében ugyanaz az Isten lenne?
De nem ugyanaz az Isten az ő ’egylényegében’, ahogy ezt Pál apostol a Róma 1:8-ban már leszögezte.
A Szentháromság-hívők állítása egy hamis előfeltevés. A Szentháromság-hívők egyszerűen azt feltételezik, hogy ha az istenség egész teljessége Krisztusban lakozik, akkor valahogyan fel kell tételeznünk, hogy ő Isten identitása szerint.
A kolossébeliekben azonban szintén lakott Isten teljessége, mivel ők Krisztus testének tagjai voltak. A szóban forgó teljesség a mennyei kincs, amely Isten bennünk lakó Lelkében van a miénk, a bölcsesség és a tudomány kincsei.
Eféz 1:3 Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben Krisztusban,”
Végkövetkeztetés
Van még más olyan szöveg, amely a Krisztus Istenségének a bizonyítására felhoznak a háromsághívők? Mindet talán felesleges felidézni. Egyszerűen alkalmazni kell rájuk a Pál szabályát, amit a Róma 1:8-ban kifejtett. Máris világossá lesz, hogy a Pál Istenének a kritériumával ha nincsen összhangban, akkor egy fals gondolatot akar bizonyítani.
Végeredményben a Pál szabálya alatt szétesik az egész Szentháromság-filozófia, akármennyire erőltetik is annak igazságát.
[Egyébként meg érdekes, hogy abból se esett le nekik a tantusz, hogy a bibliaírók (ÓSZ és UJSZ) ismerték és használták is a hármas számot, de Istenre soha. Ők meg teljes lelki nyugalommal használják a szentírásidegen három-egy Isten formulát. Hogy aztán ez a gyakorlat megegyezik-e azzal, amit Jézus határozott meg, azt mindenki döntse el maga. De jól döntsön, mert az igaz imádat a tét. Ha abban célt téveszt valaki, akkor az örök élethez vezető utat is nyilvánvalóan eltéveszti.
Ján 4:23-24 De eljő az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Ezt a testben lévő Jézus mondta, tehát ő nem lehetett az az Isten, aki szellemi lény. (vö. „a szellemnek nincs húsa és csontja”) Pál apostol ezt világosan megmondta a Róma 1:8-ban, amely kijelentés az ő szabálya, amit most mindenki számára ajánlva következetesen alkalmaztunk.
- egyébként létezik egy másik szabály is, amely alatt a darwini evolúció esik szét:
mégpedig hogy a környezethez leginkább alkalmazkodni képes élőlények túlélésének és genetikai örökségük továbbadásának semmi köze azon ősi sejtek /LUCA/ állítólagos korai spontán differenciálódásához, amiből minden élőlényt származtatnak.
Ugyanis ha nem képesek a leendő-kialakuló fajtajelleghez szükségszerűen igazodó szelekciós nyomás hatására, annak eredményeként annyiféle irányban specializálódni, akkor a darwini törzsfejlődés törzsfája csupán egy elméleti konstrukció, semmi több.
Mert ha a tudomány a darwini törzsfejlődést le akarná utánozni laboratóriumi keretek között, akkor ezt csak és kizárólag tudatos szelektív tenyésztéssel, céltudatosan irányított szelekciós nyomás adagolásával tudná leutánozni, amire viszont a természet nem képes! De ez már egy másik történet.]
Záróakkord
- Kérdezik honnan van Isten? Te, aki a kérdést felteszed, az előszobában vagy. Isten meg a nagyszobában. Akkor nem megelőzött téged?! - „Szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” (1Ján 4:19) A helyzetednél fogva kívülállóként nem nagyon látsz bele a nagyszobában lévő dolgokba.
Úgy hogy inkább fogd vissza magadat és ne kritizáld vagy tagadd az általad beláthatatlan nagyszobában történő dolgokat. Rendben? Mert Isten létezésének eredete tényleg felfoghatatlan az emberi elme számára. Nem úgy mint az Ő Egyedül szentséges, önmagában létező mivolta. (vö. Jel 15:4; Márk 10:18)
Zsolt 90:2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
5Móz 29:29 A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük.
Teljesítsd hát be Pál szabályát /törvényét/, és ne kardoskodj a szentháromság hamis filozófiája mellett! Legyél része Isten szétáradó szeretetének, különösen a Neki való engedelmességed által.
1Kor 11:1 Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé.
1Pét 5:6-7 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.
Zsolt 27:8 Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek! A te orcádat keresem, oh Uram!
Jel 22:20 (H Vida) azt mondja aki ezekről tanú(bizony)ságot tesz: igen, eljövök gyorsan. Ámen, jöjj el Uram Jézus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése