motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2015. szeptember 7., hétfő

Kérdések Jehova Tanúihoz 1.

Reformátusok faggatják Jehova Tanúit



Martyn McGeown

Néhány idézet a Jehova Tanúi Új Világ Fordításából származik (ÚV)

1. A János 20:28-ban Tamás úgy szólítja meg Jézust (görögül), mint „ὁ κύριός μου καὶ ὁ θεός μου”. Ezt szó szerint úgy kell fordítani: „én Uram és én Istenem”. Miért helyesli Jézus a János 20:29-ben Tamás megjegyzését („hittél”)? Ha Jézus valóban nem volt Tamás Ura és Istene, miért nem javította ki téves feltételezését, istenkáromló állítását?

Válasz: A kereszténység szinte minden felekezete hirdeti, hogy nem szabad egy szöveget kiragadni a Szentírásból, és a szövegkörnyezet figyelembevétele nélkül magyarázni azt. Jehova tanúit pont ezzel vádolják, de amint fentiekben látható, a háromság hitűek rendszeresen Tamás kiragadott kijelentésével hozakodnak elő, mivel szerintük ez alátámasztja a hitüket.

Ez ahhoz hasonló, amikor egy újságíró be akar mutatni egy vállalatot, és elmegy az intézményhez személyesen. És mit tesz Isten, kivel áll le interjút készíteni, ha nem az első takarítónővel, hogy mondjon véleményt a vállalatról. Azután meg azt tartja mérvadónak, amit a takarítónő mond neki.

Ez nyilvánvalóan a legnagyobb fokú tiszteletlenség a vállalat igazgatójával és a helyettesével szemben, hogy nem őket interjúvolja meg, hanem a takarítószemélyzet egyik tagját.

A kereszténység egyházai ugyanilyen tiszteletlenséget mutatnak a Biblia Jehova Istene és a Fia, Jézus Krisztussal szemben, amikor nem őket teszik az első helyre, amikor a legfontosabb kérdés tisztázásáról van szó, hogy ki a Biblia Istene, tehát hogy kit illet az imádat, hanem egy olyasvalakit, aki messze nem a legilletékesebb erre a kérdésre válaszolni.

Fenti református szövegíró sem azzal kezdi, hogy Isten mit mondott ezzel kapcsolatban a saját írott Igéjében, továbbá az sem érdekli, hogy Jézus mit mondott, hanem rögtön azzal kezdi, hogy Tamás mit mondott. És vajon miért Tamással hozakodik elő, miért ragadja ki Tamás kijelentését? Nyilvánvalóan azért, mert a saját filozófiájának az alátámasztását véli felfedezni Tamás kijelentésében, ezért kell neki a Tamás kijelentése, az Isten kijelentése meg nem érdekli, az neki egy harmadrangú dolog.

Ugyanígy, minden keresztény felekezet és minden egyes magát kereszténynek tartó ember szembe kell hogy nézzen azzal a kijelentéssel, amit Pál mond a 2Tim 3:18-ban: "Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek."

Mert vajon Isten nem azt mondaná ezeknek az embereknek, hogy:

- 'Miért nem engem kérdezel meg először, miért nem azt nézed meg a Könyvemben, hogy én mit mondtam arról, hogy ki az Isten, és miért egy embert, ráadásul egy olyasvalakit, aki abban sem hitt, hogy a Fiamat feltámasztottam?! Neked fontosabb, hogy egy ember mit mond, mint amit én mondok??? Mit gondolsz te rólam, édes fiam? Hogy engem beteszel a sor végére, aki meg neked tetszik, az ő egyéni szövege alapján, azt meg előre veszed? Hát hogyan tiszteled a te Teremtődet? Ahogy látom, sehogyan sem tiszteled!!!

Talán nem olvastad, hogy azt mondtam, hogy: "Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!" (Ézsaiás 44:8) Továbbá azt is mondtam: "A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem." (Jel 21:7

Szerinted én nem tudom, hogy mit beszélek a saját könyvemben, mert hogy te azt látod igaznak, ami ellene mond az én kijelentésemnek? Ha egyszer azt mondtam, hogy rajtam kívül nincs Isten, akkor ez azt jelenti, hogy mégis van? Hogy lehetsz te becsületes ember, ha kiforgatod a szavaimat?

Vagy úgy gondolod, hogy az én Könyvem, a Biblia tele van ellentmondásos kijelentésekkel? És abból azt ragadsz ki, ami neked tetszik? Mert hogy te úgy magyarázod a Biblia Istentől ihletett voltát, hogy ami abban van, az is mind ihletett! Csakhogy már megint nem vagy becsületes, hiszen pl. a Könyvemben az Ördög kijelentései is benne vannak, amik nem tőlem ihletettek! Meg vannak benne olyan emberi kijelentések, amiket emberek a saját eszük után menve mondanak, vagy tesznek, és azok sincsenek összhangban az én kijelentéseimmel vagy a kinyilatkoztatott akaratommal, tehát nem tőlem ihletettek.

Ha ez nem így volna, akkor Pl. Jézusnak, a Fiamnak nem kellett volna helyreigazítania Pétert /stb./ Nem így van? De így van! Akkor hát világos, hogy nem attól ihletett az én igém, hogy minden szava tőlem származik, hanem attól, hogy a kinyilatkoztatásaim, és a megtörtént dolgok pontosan le vannak jegyezve benne, még akkor is, ha azok ellentétesek az én akaratommal, vagy a kijelentéseimmel.

Ezek után neked miért a Tamás kijelentése az elsőrendű mérvadó? Csak nem, mert a filozofiádhoz passzol az amit mondott?!

Na és ott van a Fiam kijelentése, az nem egyértelmű neked: "Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez." (Ján 20:17) Ebből neked az jön le, hogy a Fiam saját magának az Istene, a többieknek meg Jézus az Istene? Meg az jön le, hogy Jézus az Atyja magának és a többieknek? Nem az jön le, hogy Én vagyok a Jézus Atyja és Istene és a Jézus népének Atyja és Istene?!

Ha te egyértelmű kijelentéseket nem vagy képes megérteni, különösen azon szövegek ellenében, amiket értelmezni kell, akkor te egy nagyon veszélyes ember vagy, mivel egy szöveget úgy értelmezel ahogy neked tetszik, az egyértelmű kijelentéseket meg nem veszed figyelembe!

Pl. ha azt mondom neked, hogy öt, az teljesen egyértelmű, nemde? Erre te keresel egy olyan szöveget, amiben az van, hogy hat, és megjegyzed, a hat lehet kilenc is (6-9), attól függ, honnan nézzük. Tehát elveted az egyértelműt, helyette beteszed a kétértelműt, és azt is úgy magyarázod, ahogy te érteni akarod. Már azzal, hogy az egyértelműt elvetetted a bizonytalan helyett, azt mutatja, hogy nem vagy becsületes! És hogy a bizonytalant /amit értelmezni kell/ úgy értelmezed, hogy ellene mond az egyértelműnek – mutatja, hogy gonosz vagy, aki szándékosan kiforgatja a szavaimat, és méltó vagy a 2Péter 3:16-ban kijelentett ítéletre, arra az állapotra, amit te pokolnak értelmezel.

Az egész szentháromság hitetek egy egyéni értelmezés az én egyértelmű kijelentéseimmel szemben, amiben kijelentettem, hogy rajtam kívül nincsen más Isten, és én vagyok a Jézus Krisztus és minden más igaz hívő Istene. Erre vannak konkrét és egyértelmű kijelentések, nem egy és nem kettő, hanem a Biblia /Ó és USZ/ tele van az ilyen kijelentésekkel. De tik ezt félredobjátok, hogy a saját értelmezéseteket tegyétek az első helyre.

A Fiam is figyelmeztette a vallási vezetőket ugyanerre a hamis és gonosz hozzáállásra, olvasd csak el a Márk 7:9-ben mi van: "Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg." A szentháromságban is a saját értelmezéseiteket teszitek az első helyre, és az én és az én fiam egyértelmű kijelentéseit meg szépen félre teszitek.

Az én és a fiam egyértelmű kijelentése szerint én vagyok az Atyja és Istene Jézusnak és az embereknek, mivel rajtam kívül nincsen Isten. Ebből evidens, hogy Jézus nem lehet ugyanaz vagy ugyanolyan Isten, mivelhogy Jézus rajtam kívül létezik, én nem vagyok a saját Fiam, Jézus meg nem saját magának az Atyja, tehát ha rajtam kívül létezik, akkor nem lehet Isten, mivelhogy megmondtam, hogy rajtam kívül nincsen Isten!

Ha mégis azt olvasod, hogy Jézus Isten, akkor ebből az következik, hogy az Isten szónak van egy más jelentése is, különösen ha Sátánra és emberekre /stb./ is van alkalmazva. Tehát ha én azt mondtam, hogy rajtam kívül nincsen Isten, és azt olvasod, hogy evilág Istene a Sátán /egyébként a görög szövegben az Isten szó mindenhol kisbetűvel van írva: isten/, akkor ebből az következik, hogy a Sátán istenségét értelmezni kell, mert Sátán rajtam kívül van, és mivel rajtam kívül nincsen Isten, ő nem lehet ugyanolyan Isten, mint én vagyok, aki öröktől fogva mindörökké létezem.

Amikor a Fiamról azt olvasod, hogy "egyszülött Isten", akkor azt értelmezned kell, mert az nem egyértelmű, mint az, hogy rajtam kívül nincsen Isten! A Fiam egyszülöttsége az Isten szónak más értelmet ad, mivel én nem vagyok egyszülött Isten, engem senki nem szült, mint én a Fiamat. Tehát a Jézus istensége nem ugyanolyan, mint én vagyok, mivel rajtam kívül nincsen Isten!

Az én egyértelmű kijelentésemet nem vetheted meg azért, mert a Jézus Istenségét úgy értelmezed, hogy ugyanolyan Isten, mint én vagyok. Mert a Jézus Istenségét azt értelmezed, az én kijelentésemet meg nem kell értelmezni, mert egyértelmű. És ha az derül ki, hogy te a saját értelmezésedet az én egyértelmű kijelentésem fölé helyezed, akkor szándékosan kiforgatod a szavaimat, kiforgatod az én igémet, és ezáltal a gonoszok közé számláltatol. Elcsűröd-csavarod az Írásokat a saját vesztedre! (Vö. 2Pét 3:16)

Ha én kijelentettem, hogy rajtam kívül nincsen más Isten, a fiam meg kijelentette, hogy én vagyok az Atyja és Istene neki és az ő igaz követőinek, akkor minden más szöveget értelmezni kell, amelyben a Krisztus Istensége található, hogy azt milyen formában és hogyan kell értelmezni. De úgy értelmezni nem lehet, hogy az én egyértelmű kijelentésemmel ellentétben legyen. Tehát úgy értelmezni nem lehet, hogy ugyanolyan Isten, mint én, mivel kijelentettem, hogy rajtam kívül nincsen Isten.

Ha utánanézel a Könyvemben, hogy kicsoda a Legfelségesebb, Magasságos Isten, akkor meg fogod látni, hogy Én vagyok az, a Jehova Isten, és a fiam sehol nincsen Magasságos,Legfelségesebb Istennek nevezve. De nem is lehetne, mert akkor rajtam kívül volna még más Isten is, és én nem tudnám, hogy mit beszélek magamról? Te talán ezt gondolod rólam? A háromság hited alapján bizony ezt, tehát ez elárulja, hogy gonosz vagy, mert az értelmezéseidet az én egyértelmű kijelentéseim fölé helyezed.

Vagy talán a háromság hit nem egy emberi értelmezés? Dehogynem! De az, hogy rajtam kívül nincsen Isten, az nem egy értelmezés, hanem egyértelmű kijelentés, amit még egy gyerek is meg tud érteni. De ha te elkezdesz filozofálni velem kapcsolatban, és elkezdesz rólam olyasmiket hirdetni, amik a te filozófiádnak emberi termékei, az én egyértelmű kijelentéseimet meg félredobod, akkor te az én szememben egy nagyon gonosz vagy. Különösen ha még ragaszkodsz is ahhoz, amit a saját fejed után eszeltél ki, az én egyértelmű kijelentésemmel ellentétben.

Ha megvizsgálod, hogy a teljes Szentírásban ki van kijelentve a "mi Istenünk" alatt, akkor egyetlen tőlem ihletett kijelentésben sem olvashatod, hogy ez a Fiamra, a Jézus Krisztusra vonatkozna! /Ebben az összeállításban utána nézhetsz:/ 

Ezek után hogyan lehetséges az, hogy te mindezeket a nyilvánvaló és egyértelmű kijelentéseket félredobod, és előszeded a Tamás kijelentését, hogy neked az kell, mert te azt úgy értelmezed, hogy az alátámassza a te emberi teóriádat. Azt nem olvastad az igémben, hogy ne csinálj magadnak faragott képet és ne imádd azt? 

Bizony a háromság hit a te rólam kifaragott képed, amit imádsz, az imádatot háromfelé osztva. És te ahhoz ragaszkodol, amit kifaragtál rólam, az én egyértelmű kijelentéseimet meg elveted. Nem látod ebből kifolyólag, hogy mennyire gonosz vagy, aki olyan képet fest rólam, ami neki tetszik? Ha nem látod, ez azért van, mert ha rólam hamis képed van, milyen hamis képed lehet saját magadról?!

Jössz a Tamás kijelentésének a /tévelygő/ magyarázatával, hogy azt szerinted Jézus helyeselte. Hogyan helyeselhette volna, mikor ennek a kijelentésnek nincsen párja sehol az egész Szentírásban, és ahol az "én Istenem"-ről szó van használva, soha nem Jézusra használják, hanem Rám, az Úr /Jehova/ Istenre. De ez úgy látszik téged nem érdekel, mert ezt direkt és teljességgel figyelmen kívül hagyod. Ez pedig azt mutatja, hogy velejéig romlott és gonosz vagy, mert csak azt veszed figyelembe, ami a teóriádat látszólag alátámasztja, ami meg cáfolja, azt levegőnek nézed!

Vajon kire mondta Mózes, hogy az "én Istenem” (2Móz 15:2); Ruth (Rúth 1:16); Salamon (1Kir 5:4; 8:28); Illés (1Kir 17:20-21); Dávid (1Kró 11:19; 17:25; Zsolt 18:30); Mikeás (2Kró 18:13) Ezsdrás (Ezsdr 9:6); Nehémiás (Neh 2:12; 5:19); Agúr (Péld 30:9); Dániel /Dán 6:22); Mikeás (Mik 7:7); Habakuk (Hab 1:12); Zakariás (Zak 11:4); Jézus (Máté 27:46; Jel 3:12); Pál (Róm 1:8; Fil 4:19)?

Ha senki nem állítja az egész Szentírásban, hogy neki Jézus lenne az Istene, csak egyedül Tamás, akkor hogy hogy neked az a fontos, amit Tamás mond, de az összes többi kijelentés nem fontos? Nem turkálod ki te magadnak, amit te tartasz fontosnak, a többit meg levegőnek nézed?! És amit kiszedtél magadnak, azt az összes többivel szembe állítod?! Majd én is az összes jó tulajdonságodat levegőnek nézem, egy gonosz tulajdonságodat meg kiemelek, és annak alapján ítéllek meg, a te módszered szerint. Na és fog-e ez tetszeni neked? Nem hinném! Hát akkor te miért csinálod ugyanezt?

Kiforgatod azt is ami le van írva: Jézus azokat emeli ki, akik nem látnak, mégis hisznek, tehát a Tamás /végre révbe ért/ hitét helyeselte, és a szöveg sehol nem mondja, hogy a megjegyzését! És hogy miért nem javította ki? Mert akkor előbb tanítványokat kellett volna kijavítania, akik csak azt mondták Tamásnak, hogy látták az Urat (vö. Ján 20:25), de azt nem mondták, hogy az Istenüket is. Ugyanígy Mária Magdaléna is az Urat említette, hogy látta (Vö. Ján 20:18), de azt nem mondta, hogy az Istenét látta. A Ján 20:20 szerint János is azt mondta, hogy a tanítványok az Urat látták, és nem az Istenüket.

Ha Tamás kijelentése a helyes, akkor mindenki másé helytelen és kijavításra szoruló. MÉG AZ ENYÉM IS! (Ézsaiás 44:8) De Jézus mindenki más kijelentését helyben hagyta, akik benne az Urat látták. Tamás kijelentését meg nem minősítette, hanem a hitét a látásával kapcsolta össze.

Tamás azt mondta, ha nem látom, nem hiszem. (25.vers.) Tehát testi gondolkodás vezette, mert aki szent szellemmel rendelkezik, az látás nélkül is hiszi Krisztus feltámadását. (vö. Zsolt 16:10; Csel. 2:27,31; 13:35) Tamás hitetlen volt, - azért mondja Jézus, hogy ne legyen hitetlen, hanem hívő. (vö. 27.vers.) Tehát Tamás testi gondolkodású volt és hitetlen.

Amikor testileg tapasztalta Jézus sebét a kezeivel, akkor mondta: „Én Uram és én Istenem”. De ezt a kijelentését a szent szellem által nem tehette, hiszen Péter Krisztust azonosító kijelentésével nem egyezik meg. (vö. Máté 16:16: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.) Kettő élő Isten pedig nincsen, hanem csak egy! Ahogy Júdás 25. verse mondja:

Az egyetlen Istennek, a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk, Jézus Krisztus által dicsőség, fenség, erő és teljhatalom minden világkorszak előtt és most és minden világkorszakba (aionba). Ámen.” (Vida Sándor fordítása)

A János 20:19-24 szerint Tamás nem volt ott, amikor Jézus a tanítványokra lehelte a szent szellemet. Ha rendelkezett volna vele, nyilván nem kellett volna a sebbe nyúlnia. Gyakorlatilag Tamás egy testi kijelentést tett, a szent szellem vezetése és megvilágosító ereje híján. Ilyen kijelentéseket mások is tettek a Biblia beszámolója szerint, amiket nem lehet szövegkörnyezetükből kiragadni, és nem lehet sugalmazottaknak tekinteni, különösen nem lehet istentől jövő tanításnak beállítani.

Jézus azzal kommentálta Tamás kijelentését, hogy a látásából fakadt a hite, de azok boldogok, akik nem látnak és hisznek! Tehát Tamás példája (a testi ember megnyilvánulása) nem egy követendő minta senki számára, akkor a testiségéből fakadó kijelentése miért lenne minta, különösen, amikor ellene mond az ihletett írásszövegeknek?!

Tamásnak látásból fakadt a hite, nem a szent szellem vezette rá a hitre, köv. képpen a kijelentésére se a szent szellem vezette, - hanem a látása, vagyis a testi reakciója.

És hogy Jézus nem javította ki Tamás kijelentését? Az alapállását kijavította, mert a mintának nem a látást tette meg, hanem a hitet, amit Isten ad. (vö. Efézus 2:8) A hit pedig az isteni kijelentésekre épül, az meg nem Jézust jelöli meg a mi Istenünknek! A testi ember ha Jézust jelöli is meg, - ez a hívőknek nem lehet minta.

János azzal zárja, higgyétek, hogy Jézus az Istennek a Fia (nem maga az Isten), és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében. (vö. Ján 20:31)

* * * * *
Többféle ellenvetéssel élnek a háromság hívők Tamás kijelentésével kapcsolatban, pl.: „Tamásnak Jézushoz intézett vallomása (mikor már nem volt hitetlen,hanem hívő), így áll a görögben: „Ho küriosz mú kai ho theosz mú.” Vagyis hívőként állította, amit állított, ezért aki hívő, ugyanezt állíthatja.”

Csakhogy neki a hite a testi tapasztalatból származott, és nem a szent szellem sugalmazásából, úgy hogy ez a kijelentésére is érvényes, a kijelentése a testi tapasztalatból származó hitéből fakadt, és ezért nem lehet mérvadó. Hogy elfogadta Jézus feltámadását, ez még önmagában nem garancia arra, hogy azon nyomban megvilágosította őt a szent szellem Jézus személyét illetően. Ahhoz ugyanis nem szükséges testi tapasztalat.

A testi tapasztalat pontosan azt mutatja, hogy nem a szent szellem közreműködése volt a háttérben. (Egyébként is nem Jézus kiléte volt Tamás hitetlenségének a tárgya, hanem a feltámadása, a kijelentésének meg Jézus kiléte volt a tárgya, nem pedig feltámadása.) Másrészt meg Tamás már előzőleg is félreértésbe került Jézus személyét illetően, mivel nem értette mit jelent Jézusban az Atyát látni. Azonosságot vagy visszatükröződést? (Lásd. Ján 14:5-7. köv.)

Hitben járunk, és nem látásban” (2Kor. 5:7) De ez a hit tapasztalat nélkül is működik. Ahogy Pál mondja: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” (Róma 10:9-11, MBT. ford.) Szó sincs tehát arról, hogy Istennek kellene vallanunk Jézust, hanem Úrnak!

Mert mit is mond Filippi 2:11: - „és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Károli) Tehát Úrnak kell Jézust vallani (vö. Ján 13:13), és arról nem szól az ihletett szöveg, hogy a mi Istenünknek is kellene vallani, ahogy Tamás tette – és ahogy a háromság-tan hívei teszik.

Az, hogy a háromságtan hívei mégis az egyik legfontosabb kijelentésnek tartják Tamás kijelentését Jézus istenségéről, ez is azt mutatja, hogy őket sem a szent szellem vezeti, hanem testi gondolkodás.

De ha két ho theosz van /lenne/, akkor a kettő közül melyik imádatára van buzdítás a Jel. 19:10; 22:9-ben? Mivel az egyik ho theosz az biztosan az Atya (Jn 6:27), akit szellemben és igazságban kell imádni (vö. Ján. 4:23-24), akkor miben kell imádni azt az állítólagos másik ho theoszt, akit az egyik végletből másikba eső Tamás a saját Isteneként azonosított?
Ha ez az azonosítás ihletett lenne, akkor Pálnak ezt kellett volna mondania: 'hálát adok az én Istenemnek (a ho theosznak az Atyának) az én Istenem (a ho theosz, a Fiú) által.' (Róma 1:8) Vagyis hálát adok az én Istenemnek az én Istenem által. Ez már komoly elmozdulás lenne a háromsághit felé, csakhogy Pál szerint nekünk egy Istenünk van, az Atya (vö. 1Kor 8:6), a háromság hívők szerint meg nekünk háromegy Istenünk van, nem csak az Atya. Ez vajon mi felé történő elmozdulás? A Biblia kiforgatása felé! (vö. 2Pét. 3:16)
Nem véletlenül történt ez az elmozdulás az apostolok halála után, hiszen az apostolok halálukig ezt a filozófiát (hogy az Isten Atya-Fiú és szentlélek) nem ismerték és nem terjesztették. Gyakorlatilag ezen sánta elméjű tan nélkül üdvözültek, aztán meg a 2. századtól kezdve kifejlesztettek egy olyan spekulációt, amely szerint szentháromságtan nélkül nem is létezik igazi kereszténység. Nem inkább a páli hitvallás nélkül nincs igazi kereszténység?! (vö. Gal 1:9) De nagyon is!
2. Jehova így szól az Ésaiás 44:24-ben: „Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól.” Hogyan egyeztethető ez össze az Őrtorony tanításával, miszerint Jehova először megteremtette Krisztust, majd Krisztus megteremtett minden mást?
Válasz: AZ Őrtoronyban ez van: „Az egyszülött Fiúnak a teremtésben betöltött szerepe szintén egyedülálló. Nem ő volt a Teremtő, de Jehova minden más megteremtéséhez felhasználta őt mint közvetítőt vagy eszközt. (Olvassátok fel: János 1:3.) Pál apostol ezt írta: „számunkra valójában egy Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és egy Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala” (1Kor 8:6).” [Forrás: w08 12/15 12. o. 4. bek. Értékeljük Jézus egyedülálló szerepét Isten szándékában] Továbbá:
"Jehova minden teremtési műve csodálatos és elkápráztató. Mindezek közül a legbámulatra méltóbb a legelső alkotása. Ez az alkotása egy szellemfia, az ő „elsőszülöttje” (Kolossé 1:15). Ennek a mennyei Fiúnak a neve a Szó. Számtalan évszázaddal megteremtése után ő lejött a földre és „az ember Krisztus Jézus” nevet kapta (1Timótheus 2:5). Róla olvassuk: „Így a Szó hústestté lett és közöttünk lakozott, és mi láttuk az ő dicsőségét, olyan dicsőséget, amely egy atya egyetlen-nemzett fiát illeti meg; és ő telve volt ki nem érdemelt kedvességgel és igazsággal” (János 1:14).
Jehova és Fia közötti viszonyt egy gyártulajdonos és a gyárában dolgozó fia közötti viszonyhoz lehetne hasonlítani. A gyáros fia az apja által eltervezett tárgyak elkészítésében működik közre. Jehova elsőszülött Fián és munkatársán keresztül teremtette meg a sok szellemi lényt, az istenfiakat. Ezek később örömmel látták, amint Jehova Fia vagy Mestermunkása létrehozta az anyagi egeket és a földet, amelyen élünk. Kételkedsz talán abban, hogy ezek teremtve lettek? Évezredekkel később Jehova ezt kérdezi az egyik hozzá hű férfiútól: „Hol voltál, amikor alapot vetettem a földnek? Mondd meg nekem, ha tudsz valami okosat? Amikor a hajnalcsillagok örömmel kiáltottak együtt és az istenfiak mind tetszésükben ujjongtak? ” (Jób 38:4, 7; János 1:3).
Idővel Jehova teremtett élő, anyagból való dolgokat is a földön: növényeket, fákat, virágokat, halakat, madarakat és állatokat (1Mózes 1:11–13, 20–25). Majd így szólt Mestermunkásához: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra . . . És Isten hozzálátott, hogy megteremtse az embert a maga képmására. Isten képmására teremtette: férfivá és nővé teremtette őket” (1Mózes 1:26, 27). [Forrás: Lmn 12–13. o. 22–24. bek. „Íme, mindent újjáteszek!”]
A válasz lényege tehát, hogy Isten a teremtésében egyedülálló, hiszen az Ő akaratából van minden /nem a Fiú akaratából/, Krisztus részvétele a teremtésben csupán a kivitelezésre vonatkozik. (Vö. Jel 4:11)
3. Ha az Úr Jézus elsőszülötti címe a Kolossé 1-ben azt jelenti, hogy Ő az első teremtmény, amint azt Őrtorony tanítja, nem pedig a kiválóság kifejezése, hogyan magyarázod a Jeremiás 31:9-et, ahol Isten kijelenti, hogy Efraim az Ő elsőszülöttje? A Szentírásból világos (I Mózes 41:51-52), hogy Manassé született előbb, és nem Efraim. Jézus, mint Teremtő, nem felsőbbrendű-e az Ő teremtésénél, vagy valóban Ő Jehova első teremtménye?
Válasz: Hogy Krisztus a teremtményvilág kiválósága, vagy a teremtményvilág szó szerinti elsőszülötte, teljesen mindegy abban az értelemben, hogy mindenképpen a teremtményvilághoz kell tartoznia, ha annak valamije vagy valakije. /Egyébként a kiválóság-féle pozícióra /is/ lehet következtetni az elsőszülöttség kapcsán – úgy általában -, de hogy Jézus elsőszülöttsége nem erre vonatkozik, arról lásd részletesen a „Teremtmény volt-e Jézus Krisztus?” című tanulmányt itt:
4. Ha csak Isten üdvözíthet, és Istenen kívül nincs más megváltó (Ésaiás 43:11), akkor azok az újszövetségi szakaszok, amelyek Jézust megváltónak nevezik, nem istenségéről tanúskodnak? Ha pedig nem, hogyan egyezteted össze Jézus megváltói szerepét az Ésaiás 43:11-gyel és a Hóseás 13:4-gyel?
Válasz: Isten a Fia feláldozásával váltotta meg az emberiséget /tehát a megváltás Tőle indult ki/, Krisztus pedig a megváltásnak a kivitelezője. [Egyébként Izrael megváltásáról is szó van, akit az ő Istenük szabadított meg /vagy váltott ki a rabszolgasorsból./] A Jézusnak és az Atyának az egy Istenben három személy-féle azonosításához az előbbi megváltói/szabadítói cselekedeteknek semmi közük, Az „egy Istenben három személy-féle” -féle teória már azért sem létezhet, mivel az Atya a Jézus és a mi Istenünk (Vö. Ján 20:17), és az Atyán kívül nincsen más Isten (Vö. Ézsa 44:8; Hós 13:4) Nincsen plusz két személy, akik külün-külön Istenek lennének, vagy lehetnének.
5. Ha Jézus egyenrangúnak tekinti magát az Atyával, mint az ember hitének célpontját (pl. János 14:1), ez nem istenkáromlás-e, hacsak Jézus nem igaz Isten és Megváltó? Hasonlóan, hogyan lehet az Atya akarata az, hogy „mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát” (János 5:23), ha Isten Ésaiásnál így szól: „dicsőségemet másnak nem adom”? Hogyan magyarázod továbbá meg Jézus szavait a János 17:5-ben a fentiek fényében?
Válasz: Ján 14:1-ben nem azt mondja, hogy higgyetek Istenben, vagyis/tehát énbennem /mintha ő lenne az Isten/, hanem Istenben, Akit a teremtéséből lehet felismerni (Vö. Róma 1:20), és higgyetek énbennem is, akit Isten küldött Izraelnek Megváltóul. /Köztudott, hogy a zsidók nem fogadták el Jézus Istentől küldött messiásnak, nem véletlen tehát, hogy a benne való hitet szorgalmazta./
A Jézus Atyához mért tisztelete a tiszteletben azonosítja, nem az Istenségben, és nem az imádatban. Jézus az ő dicsőségét említette, hogy ismét abban legyen része, Isten meg a saját dicsőségéről beszélt, hogy azt másnak nem adja. Egyébként fontos, hogy Isten a „más” alatt kit ért! A teremtés mögötti akarat dicsősége különben sem illet mást, hiszen nem a Fiú akaratából származik a teremtett világ, tehát azzal a dicsőséggel a Fiú sem rendelkezhet. (Vö. Jel 4:11)
6. Hogyan egyezteted össze Jehova állítását az V Mózes 32:39-ben, hogy „nincs Isten kivülem”, vagy az Ésaiás 45:5-öt, „rajtam kivül nincs Isten”, az Őrtorony tanításával, miszerint Jehova Isten, és Jézus egy isten rajta kívül? (Vö. János 1:1 az ÚV-ban.)
Válasz: Fentebb szó volt róla, hogy Jehován kívül nincsen Isten, tehát a Jézus Istensége egy másféle /az Atyától ajándékozott/ isteni minőséget takar, és az Atya Istenségének a szintjét nem éri el. /A háromsághit éppen abban hamis, hogy egy szintre hozza az Atya-Fiú-szellem Istenségét, köztük semmi különbséget nem téve. Holott csak az Atyát imádjuk a Fiú által, minden más imádat, ami nem ezen a módon történik, az cél tévesztés, bálványimádat./
7. A Lukács 20:38-ban azt olvassuk, hogy Jehova „nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene”. A görög θεὸς (Isten) szó előtt nem áll határozott névelő (, az). Jehova istenségét a Lukács 20:38 nem vonja kétségbe ezzel a megfogalmazással; miért vonja kétségbe az Őrtorony Krisztus istenségét a János 1:1 alapján, ahol ugyanez a görög szerkezet áll?
Válasz: Az Atyára vonatkozóan nem feltétlenül van mindig az Isten szó előtt határozott névelő /pl. Máté 4:4-ben sincs, nem csak a Luk 20:38 ban – és más helyeken. Attól még Jehova a Legfelségesebb, Magasságos, Mindenható Isten./ Jézus viszont nem a Jehova, a Legfelségesebb, Magasságos, Mindenható Isten. Még ha Istennek is van nevezve néhol. Fontosabb, hogy a Ho theosz az Atyát jelöli, nem Jézust. A Tamás Jézusra vonatkoztatott HO theosza viszont nem Istentől ihletett, hanem egy hirtelen reakcióból származó emberi kijelentés – lásd feljebb.
8. Ha Jézus az ÚV János 1:1-e szerint csak „egy isten”, igaz Isten-e vagy hamis isten?
Válasz: Jézus a Ján 1:1-ben isteni minőségben szerepel, de nem maga az Isten. A Ján 1:18-ban Jézus mint „egyszülött Isten” szerepel, de az Atya nem „egyszülött Isten”, tehát ebben az értelemben a Fiú nem az Atyát tükrözi vissza, hanem a saját isteni minőségét azonosítja.
9. János evangéliumában az „én vagyok” mondások („Én vagyok az életnek kenyere”, „Én vagyok a jó pásztor” stb.) nyilvánvalóan kapcsolódnak egymáshoz, miért van az, hogy az ÚV az ἐγώ εἰμί kifejezést végig helyesen „én vagyok”-nak fordítja, kivéve a János 8:57-ban, ahol „én voltam”-nak? Miért akarták a zsidók megkövezni Krisztust a János 8-ban, ha csak annyit mondott, hogy „Mielőtt Ábrahám volt, én voltam”, és nem használta az Isteni Nevet a II Mózes 3:14-ből: „VAGYOK”?
Válasz: Jézus magát Isten Fiaként azonosította, soha nem mondta, hogy ő maga lenne az Isten. Viszont a zsidók már ezt a fiúságot is úgy fogták fel, hogy magát Istennel azonosítja. Az ő felfogásuk volt hamis, nem pedig Jézus önazonosítása. Továbbá az is egy hamis állítás, hogy Jézus lenne a Vagyok, hanem ő csupán képviselte a Vagyok-ot, tehát Jehova Istent. Az UV fordítás arra teszi a hangsúlyt, hogy már Ábrahám előtt volt, nem pedig arra, hogy Ő volt a Vagyok. Az Apcsel 7:35 világosan mondja, hogy Mózesnek angyal jelent meg a csipkebokorban /Jézus/, de a Vagyok az nem angyal!
Lényegében Jézus már Ábrahám előtt volt, ez félreérthetetlen. De a Vagyok kifejezés az félreérthető, mert sokan arra használják, hogy Jézust a Vagyokkal azonosítsák és alátámasszanak vele egy nem létező szentháromságot. Mert nem mindegy, hogy a szent háromság egy Istene, vagy az egy Isten szentháromsága. Ez utóbbi állítás ugyanis hamis, az előbbi meg igaz.
Forrás:

folyt. köv.


Nincsenek megjegyzések: