„Fogadalmat tett Jefte az ÚRnak, és ezt mondta: Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, akkor bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, az ÚRé lesz az, feláldozom égőáldozatul.” (Bírák könyve 11:30-31, MBT ford.)
Az ateisták felhozzák Jefte esetét, aki lányát égőáldozatul adta Istennek. (Bírák könyve 11.) A szöveg nem mondja ki egyértelműen, hogy Jefte valóban megöli őt. Izraelben nem ismertek emberáldozatokat. Sőt, azon fel is háborodtak, ha láttak ilyet! (Vö. 2Királyok 3:27) Hanem felajánlja Isten szolgálatára, feltehetően egy életen át dolgozni ment egy YHWH-nak szentelt szentélybe. Ebben az esetben az apa és lánya által végzett siránkozás /a szüzessége miatt/ kizárja a szó szerinti áldozatot.
Miért nem siránkoztak az elkerülhetetlen eleven elégetés elviselhetetlen fájdalmának reá váró elszenvedése miatt, az inkább indokolt lett volna?!
De nem ez történt, hanem a szüzességét „siratta! "... hogy sírjak szüzességemen” (Bírák 11:37)
Jefte lánya arra biztatja apját, hogy tartsa be a fogadalmát, és még csak nem is félt. Emiatt ment a hegyekbe, de miért nem maradt a családjával, ha tényleg halálra szánta magát? /Nem beszélve arról, hogy Jefte nem áldozhatta fel leányát Istennek, mert a Tóra kultikus szabályai csak hímek feláldozását engedték meg (vö. 3Móz 22:18-19)/.
A Bírák 11:39 vers azt mondja: „És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az őfelőle való fogadást, amelyet tett, és ő [soha] nem ismert férfiút.” Ez a megfogalmazás esztelen és szívtelen lenne, ha meghalt volna, de helyénvaló, ha a tabernákulumban /sátorszolgálat/ végzett szolgálatot végzi. Továbbá „esztendőnként elmentek az Izrael leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.” (11:40) Ez lett volna a helyzet, ha önként felajánlja magát áldozatul egy pogány szertartáson, nyilvánvalóan megsértve Isten akaratát? Aligha! Egy haláleset miatt senki sem gyászol élete végéig. Itt meg folyamatos, hosszan tartó, évenként ismétlődő dicsőítésről olvashatunk.
Mert éppen hogy dicsőséget érdemelt, hogy vállalta Isten odaadó szolgálatát a magánélete feláldozása árán. És hogy apjának ne kelljen szégyenkeznie a vállalt esküje miatt, ha netán nem tartaná be. De nagyobbra tartotta az Isten által adott győzelmet, mint hogy neki végleges cölibátusba kell mennie. Hogy mit jelentett a gyerek egy nőnek, mutatja - Rachel követeli Jákobtól: "Adj nekem gyerekeket, különben meghalok!" (1Mózes 30:1) Ettől elesni érthető hogy siránkozást váltott ki Jefte lányából.
Továbbá ő Jeftének egyetlen gyermeke volt, és annak elvesztése leginkább őt érinti. Lásd: „Amikor meglátta, megszaggatta ruháját, és így szólt: „Ó, leányom, balszerencsét hozol rám!” (Bírák 11:35) A leányára váró pokoli kíntól való félelem fel sem merül. Hanem a magára maradás elkerülhetetlen ténye, mivelhogy saját fogadalma az Úrnak szentelt nőként életre szóló cölibátusra kényszeríti lányát. Elvesztése minden hosszú távú családi vagy dinasztikus szándék végét jelentené, esetleges társadalmi megbélyegzést, amellyel Jefte rendelkezhet. Elég csak emlékeznünk arra, hogy Ábrahám kétségbeesett, hogy nem lesz gyereke (1Móz 15:2) A házasság és a gyermekvállalás az ókori Izraelben Isten áldásának jele volt (1Mózes 1:28; Zsolt 127:4-5; Példabeszédek 18:22).
Az 5Mózes 12:29-31 írja: „Ha majd kiirtja Istened, az ÚR azokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elűzd azokat magad elől, és ha elűzöd őket, és a földjükön laksz, vigyázz, hogy tőrbe ne ess, azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne kérdezősködj isteneikről, és ne mondd: Hogyan tisztelik ezek a népek az isteneiket? Én is úgy akarok tenni! Ne tégy úgy az ÚRral, a te Isteneddel, mert azok csupa olyan dolgot tettek isteneik tiszteletére, ami az ÚR előtt utálatos, és amit gyűlöl. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek.” (MBT ford.)
A kánaániakat elítéli Isten, de maga elvárná ezt? Egyáltalán nem! Az emberáldozat gondolata „Istennek még csak meg sem fordult a fejében”. (Vö. Jeremiás 32:35; Ézsaiás 57:5; Zsoltárok 106:37) De milyen alapon mondaná ezt, ha Ábrahám fiát és Jefte lányát is erre a sorsra szánta volna korábban? Ki van zárva! Egyébként is tudta, hogy milyen fogadalmat tett Jefte, tehát elháríthatta volna a lánya elsőkénti kijövetelét, ha tényleges tűzáldozat esete merült volna fel, de nem tette!
Hanem a Jeftéről és lányáról szóló beszámoló példaként szolgál számunkra, hogy ne tegyünk elhamarkodott fogadalmat, felajánlást vagy esküt! „Mikor Istennek fogadást teszel, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd! Jobb hogy ne fogadj, hogy nem mint fogadj és ne teljesítsd be.” (Prédikátor 5:4-5) „Uram, ki lakhat a te sátorodban? Ki lakhat a te szent hegyeden? … aki a saját bántására esküszik, és nem változik meg ” (Zsoltárok 15:4; vö. Máté 5:37; 11:36-37). Mivel a mi okulásunkra íratott meg a Biblia történelmi beszámolója, nyilván nem valódi tűzáldozatról tudósít, mert az elrettenti az embert, de az ateisták pont erre utaznak, hogy elrettentsék az embereket Istentől, és ennek érdekében bármit képesek kiforgatni a Biblia szövegösszefüggéseiből.
Végül egy maroknyi etikai megjegyzés: az ateistáknak miért probléma, hogy Jefte megölhette a lányát? Hiszen az ateisták világnézetében nincs alap a végső és abszolút etikára. Csak az erkölcsi relativizmust vallják, mert véleményük szerint mi csak egy véletlenszerű sejthalmaz vagyunk, semmiben sem különbözünk a rovarnak vagy növénynek nevezett sejtcsoporttól. Bizonyos körülmények között az ateisták még maguk is meggyilkolnak vagy megengedik a gyilkosságot, például a kommunista bűnözők, akik több tízmillió áldozatért felelősek a huszadik század véres történelmében. Szóval micsoda probléma nekik, hogy meggyilkolják Jefte lányát, aki régen élt valahol a Közel-Keleten. Az ördög selyembe öltözött, és misére hív, önkéntes szószólója pedig az ateista kántor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése