A karácsonyfáról mit mond a Biblia?

A többségi keresztények túlnyomó többsége december 25-én vagy január 6-án (keleti ortodoxok) ünnepli a karácsonyt, felekezeti hovatartozástól függően. Bár e keresztények kisebbsége ragaszkodik ahhoz, hogy december 25-e a helyes születési dátum, a legtöbb ember tisztában van azzal, hogy e korai téli dátumra vonatkozó bizonyítékok meglehetősen szűkösek, amit a következőkben látni fogunk. Ennek ellenére nagyon kevesen gondolják úgy, hogy a dátumnak addig van jelentősége, amíg az ember megünnepli Isten Fiának a világra jövetelét az emberiség megváltása érdekében - és a család és a barátok körében jó hangulatot tapasztal, és megkapja a várt számú ajándékot a fa alatt.

Karácsony előtt nem ritka, hogy újságok, magazinok és online híroldalak cikkeket közölnek, amelyek az állítólag keresztény ünnep tévedéseit és ellentmondásait tárják fel. Valóban tudatlan lenne az ember, ha nem tudná, hogy a karácsonyfák felállításának, a karácsonyfa égetésének, a fagyöngy felakasztásának és a csillogó házi fények felrakásának nincs bibliai alapja, sőt, valójában a pogányságból származik. A Mikulás a negyedik századi Szent Miklóst keveri a régi germán és skandináv hagyományokkal, amelyek valószínűleg Odin imádatában gyökereznek, és nyolc rénszarvasa valószínűleg Odin nyolclábú lovától, Sleipnirtől származik. (A kilencedik rénszarvas, Rudolph, a vörös orrú rénszarvas 1939-ben került hozzá, köszönhetően Robert L. May azonos című versének, amelyet a Montgomery Ward áruházlánc számára írt.) A Mikulás modern megjelenése egy 1930-as évekbeli Coca-Cola reklámkampánynak köszönhető.

A komolyabb szellemű kiadványok azonban inkább a Jézuska születésének dátumára, helyére, valamint a bibliai és történelmi forrásokra összpontosítanak. 2012-ben a Biblical Archaeology Society online kiadványa, a "Bible History Daily" megjelentette a "Hogyan lett december 25. karácsony" című írást, amelyet Andrew McGowan, az ausztráliai Melbourne-i Egyetem Trinity College igazgatója és elnöke írt. McGowan számos, a kérdést vizsgáló tudós megállapításait foglalja össze, és arra a következtetésre jut, hogy őszintén szólva senki sem lehet biztos abban, hogyan esett a karácsony december 25-re.

McGowan a tipikus tudós módjára lesöpri a bibliai információkat, és csak azt a részletet említi, hogy a pásztorok éjszaka kint voltak a nyájaikkal (Lukács 2:8). Nagyképűen elveti ezt, és ezt írja: "A legtöbb tudós mégis óvatosságra int, ha egy ilyen pontos, de mellékes részletet emelünk ki egy olyan elbeszélésből, amelynek középpontjában inkább teológiai, mintsem naptári kérdések állnak". Gyorsan továbbsiet a biblián kívüli leletekre, nyilvánvalóan hihetőbbnek tartva azokat.

Annak ellenére, hogy nem éppen megnyugtatóan utasítja el azt, amit a Biblia mond a témáról, McGowan szigorúan veszi sorra a történelmi tényeket. Kimutatja, hogy a keresztény vezetők még jóval a harmadik század végén sem ünnepelték Krisztus születését, és idézi a jól ismert "korai egyházatyát", Origenészt: "Alexandriai Origenész (kb. 165-264) odáig megy, hogy kigúnyolja a születés évfordulóinak római ünneplését, és "pogány" szokásként utasítja el - ez erős bizonyíték arra, hogy Jézus születését nem ünnepelték hasonló módon azon a helyen és abban az időben". Megjegyzendő, hogy Origenész a harmadik század második felében élt.

Korábban, 200 körül Alexandriai Kelemen azt írta, hogy a keresztény tanítók különböző időpontokat javasoltak a születés napjára, de december 25-e nem volt köztük. Valójában a legtöbbjük tavaszra esik. A negyedik századra azonban a római Nyugaton december 25-e, Egyiptomban és Keleten pedig január 6-a széles körben elismerték, mint a betlehemi születés e különleges napjának egymással versengő időpontját. Hogyan döntöttek az akkori emberek ezekről az időpontokról?

McGowan két elméletet állít fel - és ez minden. Az első az, amelyet Isten egyházának legtöbb tagja ismer: hogy december 25-e a római pogányságból, különösen a december végén tartott Saturnalia-ünnepből származik. Mint a szerző az elképzelés alátámasztására megjegyzi: "A tetejébe Aurelianus római császár Kr. u. 274-ben december 25-én Sol Invictus (a legyőzhetetlen Nap) születésének ünnepét hozta létre".

Miközben szorgalmasan gyűjti a tényeket, az értelmezésben megbicsaklik. Mivel nem talál történelmi bizonyítékot arra, hogy a római egyház a harmadik század végén vagy a negyedik század elején szándékosan szinkretizálta volna a pogány ünnepet a kereszténységgel, McGowan nem látja ennek az elméletnek a hihetőségét. Később azonban ellentmond önmagának: "A negyedik század közepétől kezdve valóban találunk keresztényeket, akik szándékosan adaptálták és keresztényítették a pogány ünnepeket". Ezért Konstantinra hárítja a felelősséget, aki Kr. u. 312-ben "tért át". Csak arra következtethetünk, hogy vagy naiv, vagy szándékosan álságos a római egyház azon hajlamával kapcsolatban, hogy a megtérők keresése során figyelmen kívül hagyta Isten Igéjét.

A második elmélet nagy hűhót csap a páska-ünnep (Niszán 14.) időpontjára, amikor Krisztus meghalt, amelyről akkoriban úgy vélték, hogy március 25-én volt, pontosan kilenc hónappal december 25-e előtt. A régiek nyilvánvalóan isteni rendelésnek tartották ezt a szimmetriát. "Így - írja McGowan:

Jézusról úgy hitték, hogy az év ugyanazon napján fogant és feszítették keresztre. Pontosan kilenc hónappal később, december 25-én született meg Jézus. . . . Jézus fogantatásának és halálának ily módon való összekapcsolása a mai olvasó számára bizonyára furcsának tűnik, de ez tükrözi az ősi és középkori felfogást, amely szerint az üdvösség egészét összekapcsolják.

Annak ellenére, hogy ez az elmélet feltételezésen és "isteni szimmetrián" alapul, McGowan valószínűbbnek tartja, mint a szándékos szinkretizmust - természetesen a negyedik század közepe előtt.

Az Isten Igéjének általános történetiségébe vetett hit megoldaná a dilemmáját, de a Bibliában való bizalom manapság ritka a kritikus tudósok körében. "Mikor született Jézus?" című cikkünk a bibliai részletek alapján a lehetséges időpontokat egy kéthetes kora őszi időszakra szűkíti, amely jól illeszkedik az őszi szent napokhoz, különösen a harsona ünnepéhez. Sokkal valószínűbb, hogy az isteni szimmetria Krisztus születését Isten ünnepeihez igazítja, mint a kora tél rövid napjaihoz.
Richard T. Ritenbaugh

Forrás: https://www.bibletools.org/index.cfm/fuseaction/topical.show/RTD/cgg/ID/504/Christmas-Tree.htm

Okok, amiért nem ünnepeljük a karácsonyt

John Reiss
CGG Weekly, 2018. december 21.

"Ha nem tudod, mi történt a születésed előtt, az azt jelenti, hogy mindig gyermek maradsz." - Cicero

Amikor valaki a munkahelyemen megkérdezte tőlem, hogy miért nem ünneplem az ünnepeket, nem tudtam, hogy mit válaszoljak neki, de ez az írás egy maroknyi érvényes okot fog felsorolni.

Először is, Jézus nem december 25-én született. Bár a Biblia nem adja meg születésének pontos dátumát, John Reid a Forerunner "Mikor született Jézus?" című cikkében elmondja, hogy a Biblia olyan nyomokat hagy, amelyek a tényleges születési dátumra utalnak. A cikk egy számítási módszert ad meg, amely Keresztelő János apjával, Zakariással kezdődik. Abból kiindulva, hogy Zakariás mikor szolgált volna a templomban papi pályafutása során, Keresztelő János születése március második felében történt volna. Mivel hat hónappal idősebb volt Jézusnál (Lukács 1:32), extrapolálhatjuk, hogy Jézus szeptember második felében, az őszi szent napok környékén született volna.

Lawrence Kelemen, aki zsidó, több pontot is felhoz azokról a problémákról, amelyekkel az emberek szembesülnek, amikor megpróbálják igazolni az ünnep megtartását. Megerősíti, hogy a Biblia sehol sem tünteti fel Jézus születésének tényleges napját. Arra következtet, hogy mivel Márk, a legkorábbi evangélium (amely fél évszázaddal Jézus születése után íródott) Jézus felnőttként való megkeresztelésével kezdődik, az első századi keresztények nem sokat törődtek a születésnapjával.

Másodszor, a karácsony gyökerei a Saturnaliában találhatók. A római pogányok december 17-25. között ünnepelték ezt az egyhetes zűrzavaros és törvénytelen időszakot. Az anarchia ezen időszakában senkit sem lehetett megbüntetni a vandalizmusért és a zűrzavarért. A "római nép ellenségét" választották ki a "zűrzavar urának" jelképéül. Minden közösség kiválasztott egy áldozatot, és arra kényszerítette, hogy egész héten étellel és egyéb élvezetekkel tömje magát. Az ünnep utolsó napján, december 25-én az áldozat brutális meggyilkolásával álltak bosszút a sötétség erőin. Kelemen azt írja, hogy ezen az emberáldozaton kívül széles körben elterjedt volt a részegség, a nyilvános meztelenkedés, a nemi erőszak és más szexuális szabadosság.

Miután Konstantin áttért a katolikus hitre, sok pogány követte őt, miután megengedték nekik, hogy megtartsák a Saturnalia ünneplését. Azt a problémát, hogy a Saturnaliának semmi köze a kereszténységhez, úgy oldották meg, hogy december 25-ét Jézus születésnapjává nyilvánították, és a Sol Invictus (a legyőzhetetlen Nap) születésének ünneplése helyébe léptek, de a gyakorlatban kevés változott.

Ezek a gyakorlatok égbekiáltóan megsértik Isten parancsolatát az 5Mózes 12:30-31-ben:

. . vigyázzatok magatokra, hogy ne tévedjetek, hogy kövessétek őket, miután elpusztultak előttetek, és ne kérdezősködjetek az ő isteneik után, mondván: Hogyan szolgálták ezek a népek az ő isteneiket? Én is így akarok cselekedni." Ne imádjátok így az Urat, a ti Isteneteket; mert minden utálatosságot, amelyet az Úrnak gyűlöl, ők tettek az ő isteneikkel, mert még fiaikat és leányaikat is tűzben égetik el isteneiknek.

Harmadszor, a karácsony számos kelléke közvetlenül a pogányságból származik. A katolikus egyház például szégyentelenül befogadta a pogány faimádókat a közösségébe. Egyszerűen "karácsonyfának" nevezték a fáikat. A fagyöngy egy másik példa az ilyen szinkretizmusra. Az ősi druidák arra használták feltételezett misztikus erejét, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és szerencsét hozzanak. Az ősi északi mitológiában a fagyöngyöt a szerelem és a barátság jelképeként használták. A fagyöngy alatti csókolózás szokása a Saturnalia szexuális szabadosságának és a druida gyakorlatnak a későbbi keveredése.

A katolikus egyház szerint az ajándékozás szokását egy korai püspök, a Kr. u. 345-ben meghalt Miklós kezdte el, akit az 1800-as években avattak szentté. Miklós volt az a rangidős püspök, aki 325-ben összehívta a nikaiai zsinatot. Körülbelül 750 évvel később egy csapat tengerész, akik bálványozták őt, Törökországból Olaszországba vitte a csontjait, ahol kiszorította a Nagymama nevű, szívességet osztogató istenséget, aki a gyermekek harisnyáit ajándékokkal töltötte meg. Az ő tiszteletére követői megajándékozták egymást halálának évfordulóján, december 6-án.

Innen terjedt el kultusza a német és kelta pogányok körében. Sokan közülük Wodent imádták, aki hosszú, fehér szakállt viselt, és minden ősszel lovon lovagolt az égen. A szinkretizmus folyamatán keresztül Miklós és Woden egyesült. Miklós most már szakállt viselt, repülő lovon lovagolt, téli ruhát viselt, hogy megküzdjön az elemekkel, és az ősz helyett az év utolsó hónapjában utazott. Észak-Európa evangelizációja során a katolicizmus magába olvasztotta a Miklós-kultuszt, és meggyőzte híveit, hogy december 6. helyett december 25-én adjanak ajándékot.

1809-ben Washington Irving író szatirikusan írt erről a Szent Miklósról, aki a holland Mikulás nevet használta. Tizenhárom évvel később Clement Moore verset írt erről a Mikulásról, A karácsony előtti éjszaka címmel. A versbe beépítette az ajándékosztást, hozzáadta a kéményen való leereszkedését, és a lovat szánra és nyolc rénszarvasra cserélte.

A Mikulás modern képét egy bajor karikaturista, Thomas Nast adta, aki a XIX. század végén több mint 2000 képet rajzolt a Harper's Weekly számára. Nast karikatúrája előtt Szent Miklóst "a szigorú tekintetű püspöktől kezdve a gnómszerű ruhás alakig mindenféleképpen ábrázolták". Nast számos hagyományos részletet adott meg: Az Északi-sarkon lévő otthont és egy műhelyt adott neki, ahol manók készítettek játékokat.

A Mikulás megteremtése 1931-ben fejeződött be, amikor a Coca-Cola Corporation marketingkampányt dolgozott ki egy kólát ivó Mikulás számára. Haddon Sundblom svéd reklámművész egy pufók Mikulást mintázott meg, élénk Coca-Cola-vörös ruhába öltöztetve. Kelemen megállapítja: "[A modern] Mikulás megszületett - a keresztény keresztes lovag, a pogány isten és a kereskedelmi bálvány keveréke".

Negyedszer, december 25-e hagyományosan az a nap, amikor a pogányok a téli napfordulót, az év legrövidebb napját ünnepelték. Ezt a napot a napisten tisztelői minden évben megbecsülik. Az egyiptomiak Hórusz születésnapját december 25-én ünnepelték. Más kultúrák is ezen a napon tisztelték isteneiket: a mezopotámiaiak, az ókori görögök és a perzsák. A téli napforduló hagyományai jóval Jézus Krisztus világra jövetele előttre nyúlnak vissza.

Ötödször, a karácsony a kommercializmusról szól. Sokan küzdenek alacsony bérekkel és adósságokkal, mégis több száz dollárt költenek karácsonyi ajándékokra. Egy átlagos amerikai család idén 882 dollárt költ karácsonyi ajándékokra. A US News and World Report "A kommercializmus csak növeli az ünnepek örömét" című cikke azt állítja, hogy a karácsony egy spirituális ünnep, amelynek fő témája a személyes, önző öröm és az öröm, azt állítva, hogy az évszakhoz hozzátartozik a kommercializmus. A cikk idézi Ayn Randot, aki szerint a karácsony legjobb tulajdonsága a kommercializálódás volt: "A karácsonyfák, a villogó fények, a csillogó színek ... olyan látványos látványt nyújtanak a városnak, amelyet csak a "kereskedelmi kapzsiság" engedhet meg magának. Borzasztóan depressziósnak kellene lenni ahhoz, hogy valaki ellenálljon ennek a látványosságnak csodálatos vidámságának".

Végül, és összefoglalva, az állítólagos Krisztus-imádat hazugságokon alapul. A pogány napimádat Isten Fiának imádatává való átkeresztelésétől kezdve egészen addig, hogy az emberek azt mondják a gyerekeiknek, hogy a Mikulás visszatartja az ajándékaikat, ha nem jók, minden csak kitaláció. Bárhogy is próbálkoznak, az emberek nem tudják megtisztítani a tisztátalant vagy megszentelni a szentségtelent.

Miközben végigmegyünk az úton, és látjuk a gyönyörű fényeket és díszeket, gondoljunk arra, ahogyan John Ritenbaugh a világiasságot definiálja: "a szépség szeretete ... az igazságosság megfelelő szeretete nélkül" (lásd "A világ, az egyház és a laodiceanizmus"). Ez ebben az esetben illik rá, mivel a karácsonyban egyáltalán nincs semmi igazságos.

Forrás: https://www.cgg.org/index.cfm/library/weekly/id/932/luke-2-6-14.htm

Ez a nap már foglalt

"Szeretnénk tehát felhívni a figyelmedet, hogy az Úr Jézus számára ez az ünneplés egyáltalán nem kedves. Ne ünnepeld a karácsonyt! Szándékosan feledkezz meg december 25-ről! Urunk kifejezetten meghagyta, hogy hogyan emlékezzünk Reá, mit cselekedjünk az Ő emlékezetére. Ezek között sem körmenet, sem, névnap, születésnap, halottak napja megünneplése, sem éjféli mise, de még csak karácsonyi betlehem állítása sem szerepel. Ha már megigazult keresztyén vagy, szabadságod van ugyan minderre, de vizsgáld meg, hogyan indulhatsz, milyen lélek hatására olyan dolgokra, amelyeket a sötétség erői uralnak. Miért teszed ki az ezekkel való találkozásnak magad? Ne ünnepeld a karácsonyt! Ne fogadd el úgy sem, mint szeretet ünnepe. Ez megint csak elmaszatolása a dolgoknak. Szeretni egész évben lehet! Ezek után már azt is utasítsd el, aki azt mondja, jó, elismerjük, hogy Jézus Krisztus nem ezen a napon született, de attól még megemlékezhetünk ezen a napon a születéséről… Nem. Ezen a napon biztos nem. Ez a nap már évezredek óta foglalt a szellemvilágban. Ez Sátán és a démonok napja." - http://onlinebibliaora.hu/tanitas/karacsonyi-tevelygesek-10/

További cikkek:

A pogányok teremtették a karácsonyt?

https://gobertpartners.com/did-pagans-create-christmas

A karácsony a saturnalia-ból jött?

https://gobertpartners.com/did-christmas-come-from-saturnalia

Mi az a saturnalia karácsony?

https://gobertpartners.com/what-is-saturnalia-christmas

A karácsony pogány eredete és a hagyománytörténet – teljes dokumentumfilm - angol nyelvű - https://www.youtube.com/watch?v=i-ileaWlJS8&t=24s

Vélemények a filmről a hozzászólás rovatban:

"Keresztényként örülök az ilyen videóknak, mivel bemutatják a sok „szent” ünnep valódi oldalát, amelyeket szerte a világon ünnepelünk, és azt, hogy ezek hogyan születtek pogány gyökerekből. Emiatt már nem ünneplem a karácsonyt, és fáj, hogy sok keresztény még mindig úgy gondolja, hogy ennek az ünnepnek köze van Jézushoz. Valójában ez a szó nyilvánvalóan rámutat a karácsonyra Jeremiás könyvében. Jeremiás próféta könyve 10:3-4 Mert hiábavalóak a nép szokásai, mert valaki fát vág ki az erdőből, a munkás keze munkáját baltával. Ezüsttel és arannyal díszítik ; szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne mozduljon.

Arra kérek mindenkit, aki hisz és féli Istent, hogy forduljon el ezektől a pogány szokásoktól, amelyekben mindenki részt vesz. Sokan mondhatják, hát én nem hiszek a pogány részben, és ezt a gyerekeimért teszem. Helyes, ha a tűz tavában köt ki, mert a gyerekei nem mehetnek el ajándék nélkül? Elgondolkodtató, és imádkozom, hogy bárki épüljön Jézus nevében. Ámen"

"A valaha elhangzott legerősebb szavak ebben a dokumentumfilmben..." Valahányszor mi (ők) újra feltalálunk valamit, azt gondoljuk (ők) annak nincs kezdete." Annak ellenére, hogy ebben a dokumentumfilmben mindenki kifejezte és elmagyarázta, hogy a karácsony pogány, és semmi köze "Krisztushoz" (a fehér idegen pogány istenséghez, amely kulturálisan kisajátítja és feldúlja a szent héber Messiást, YAHAWASHI-t), mégis mindannyian ezt teszik. Nagyon örülök, hogy édesapám az igazságban nevelt minket, és soha nem élte át és nem ünnepelte ezt a démonhagyományt és démoni imádat gyakorlatát. Októberben leszek 33 éves, és soha nem is fogok. Dicsőség YAHAWAH-nak. Ez a hagyomány még Norvégiánál és Németországnál is régebbre nyúlik vissza. A bibliai időkben kezdődött."

"Nyilvánvaló és magától értetődő, hogy Jézus születése fontos, mert azért született, hogy értünk tegyen, de Jézus soha nem beszélt a születéséről, és nem is mondta kifejezetten, hogy ünnepeljük vagy akár csak elismerjük a születését bármilyen formában, Soha nem adott semmiféle utasítást arra vonatkozóan, hogy hogyan emlékezzünk meg és ismerjük el a születését, de Jézus utasított minket arra vonatkozóan, hogy hogyan emlékezzünk meg és ismerjük el a halálát az úrvacsora (úrvacsoraosztás) által, és nem csak azt mondta, hogy hogyan tegyük, hanem azt is, hogy rendszeresen tegyük, és azt is, hogy hogyan tegyük. Ki mondta nekünk, hogy Jézus születésnapja december 25-én van? Ki mondta, hogy ne csak a születésnapját ünnepeljük, hanem a születésnapját megelőző napot is? Ki mondta, hogy adjunk neki egy nagy születésnapi bulit, ahol megajándékozzuk egymást? Ki mondta nekünk, hogy öljünk meg egy fát, ami kint él és nő, vigyük be és díszítsük fel? Ki mondta nekünk, hogy tanítsuk meg a gyerekeinket hinni egy kitalált öreg kövér emberben, aki ajándékokat hoz nekik, ha jók lesznek?"

"Nem ünneplem december 25-ét, bár keresztény vagyok, de nem hiszem, hogy Jézus értékelné, hogy az úgynevezett születésnapját olyan pogány istenekkel ünnepelje, akiket gyűlöl. "

"A dolog érdekessége az, hogy a dokumentumfilm nagy része említi a katolicizmust, amely önmagában is eltér Krisztus parancsaitól, nem beszélve arról, hogy a karácsony ugyanazt a tiszteletlenséget képviseli."

Eleanor Stockton "Szemnyitogató. Ez a dokumentumfilm nagyon messzire megy, hogy igazolja és normalizálja az évad valódi okát, ami NEM Jézus volt. Ez egy kísérlet volt rúzst kenni egy disznóra! És mintha szmokingot tennének egy disznóra, az mindig visszatér a sárba! Az egyház "nem tudta" felvenni a versenyt a pogánysággal, ezért megpróbálták újra feltalálni, ahelyett, hogy legyőzték volna.

A puritánok megpróbálták. A keresztényeket olyan könnyen beszippantja a rébusz. Megváltónk születését, életét, halálát és feltámadását ünnepeljük MINDEN nap. Több mint 30 éve nem állítottam fát, miután elolvastam a Jer. 10-et. 

A dokumentumfilm helyesen mutat rá, hogy a karácsonyi hagyományokat többé-kevésbé a gyerekekkel pecsételték meg. Milyen aljas. A Sátán mindig a legsebezhetőbb pontjainkon támad. Elhatározásom, hogy most már más keresztényeket is ráébresztek azokra a finomságokra, amelyek ebben a MÉG mindig pogány ünnepben rejlenek. Köszönöm, hogy közzétette ezt a videót."

"Én személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy december 25-e valójában nem Jézus Krisztus születésének dátuma. Mindenki számára hagyománnyá vált. Mivel félreteszed Isten parancsolatait, tartod az emberek hagyományát, mint a fazekak és csészék mosása és sok más hasonló dolog, amit csinálsz. És azt mondtad nékik: Jól van, megvetitek Isten parancsolatait, hogy megtartsátok a ti hagyományotokat. Márk 7:8-9"

A kiszolgáltatott Jézus

A III-IV. századi egyházi vezetők tudatos és hitvalló döntése alapján megkötözték Jézust /a szavá- nak erejét/, és a születéséről szóló híradást átadták a pogány világnak, hogy azok a kiszolgáltatott- hoz méltóan bánjanak vele.

Máté 27:27-3l Akkor a vitézek elvitték Jézust az őrházba, csúfságokat tettek vele, majd elvitték, hogy megfeszítsék őt.

A pogányság addig a szaturnália nevű dorbézolásban lelte örömét. Amikor megkapta a kiszolgáltatott Jézusról szóló jászoltörténetet, rögtön a bálványkellékei közé sorolta, felcicomázott fenyőfái közé dugdosta, ajándékokat a fa alá csempésző jézuskává degradálta, megcsúfolta, beigli-trónra ültette, a fejére sztaniolkoronát húzott. Azután a gyerekeivel körbeugráltatta, akik később rájöttek, hogy hazugság ez az egész, és elvetették a valódi igazgyöngy-Krisztust, de azért a saját gyerekeiknek megőrizték jó kis karácsonyi szórakozásnak. A kereskedők meg kaptak az alkalmon, és meglovagolták a kis játék-jézuska falovat, csípős ostorcsapásokkal megnyerítették, hogy jó messzire hallatsszon, és sokan eljöjjenek vásárolni zizegő selyempapírba csomagolt jó drága ajándékokat egymásnak, és nem Krisztusnak, akinek megalázott tekintetében könnycsepp csillogott, de senki nem vette észre, mert durrogtak a petárdák, és szikráztak a csillagszórók, és pezsgős fényárban úszott az egész világ. A vastagbundába öltözött hitfejedelmek meg dörzsölték a tenyerüket, hogy milyen jó fogást csináltak a sok őszintének mutatkozó pogánnyal, akik ennyire megszerették a betlehemes kis jézuska-játékot, és még arra is hajlandók voltak, hogy évente egyszer eljöjjenek az éjféli karácsonyi színjáték előadásra, hogy meghallgassák milyen jó hozzánk a jóistenke, aki adott nekünk sztaniolpapírba csomagolt jézuska-játékot a káprázatosan csillogó-villogó, halott fenyőfa-karácsonyfa alá.

Záró gondolatok

Az, hogy a kereszténység egyházainak semmi kifogása nincs a karácsony ünneplése ellen, a szellemiségük liberális hozzáállását mutatja Krisztus tanításaihoz. Az evangélikus püspök úr húsvétkor csokinyulat osztogat a gyerekeknek, miközben a nyúl meg a tojás a pogány termékenység ünnep nyilvánvaló kelléke. A reformátusok meg minden további nélkül eszik a véres hurkát - amiket újságcikkek propagálnak. [Már akiket érint.] Ezek a dolgok, a karácsonnyal karöltve csak azoknak nem mindegy, akik Isten tetszését keresik, mert szeretnék szellemben és igazságban imádni Őt.

A kereszténység papjai és lelkészei azonosítják Jézust Istennel egy misztikus szentháromságon belül. Jézus ugyanakkor azt mondta, hogy a tanításról, amit közvetített, meg lehet állapítani, hogy Istentől van-e vagy tőle? (Vö. János 7:16-17) Akkor szerinted azonosította magát Istennel? Azt mondta halála után, hogy felmegy az Atyához, az ő és a mi Istenünkhöz. (Vö. János 20:17) Ezek után hogy lehetne Jézus a mi Istenünk? Hogy lehetne Jézus azonos Istennel? Szerinted ez az egyházi szellemiség képes arra, hogy az igazság képviselője legyen, vagy inkább a langyos teológiát és az egyházi dogmákon alapuló gondolkodást képviseli?

Ha nem tudsz különbséget tenni, az azért van, mert nyilván nem is akarsz. Jó neked, úgy ahogy van. Ahogy megszoktad, ahogy a szűkebb-tágabb közösséged évtizedek óta teszi.

Az életed talán nem arról szól, hogy mindenben keresnéd az Isten akaratát. Esetleg nem az Isten iránti szereteted tükörképe, ahogyan viszonyulsz az Isten dolgaihoz? Lazán, ráérősen, kényelmesen - vagy őszinte igyekezettel és tiszta lelkiismerettel? Az örök élet reménysége elválaszthatatlan mindezektől!

Márk 12:30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.

Róm 12:2 Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.