A természetes kiválasztódás a modern biológia sarokköve, az evolúciós változások egyik alapvető mechanizmusa, az élővilág összetettségéért és adaptív bonyolultságáért felelős fő folyamat. Daniel Denett filozófus szerint ezt a természetes kiválasztódás általi evolúciót „a valaha létezett legjobb ötletnek” minősíti.
1. Darwin szerint az evolúciót az élőlények eltérő túlélésével lehet magyarázni, amely a természetben előforduló változásokat követi - ezt a folyamatot nevezte "természetes szelekciónak".
2. E nézet szerint a szervezetek utódai olyan módon különböznek egymástól és a szüleiktől, amelyek öröklődnek - azaz a különbségeket genetikailag tovább tudják adni saját utódaiknak.
3. Továbbá a természetben az élőlények jellemzően több utódot hoznak létre, mint amennyit a táplálék, a tér és más környezeti erőforrások korlátai mellett túlélni és szaporodni tudnak.
4. Ha egy adott utód olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyt jelentenek számára egy adott környezetben, akkor az adott szervezet nagyobb valószínűséggel marad életben és adja tovább ezeket a tulajdonságokat.
5. Ahogy a különbségek generációk során felhalmozódnak, a szervezetek populációi eltérnek őseiktől.
Mi a gond ezzel az értelmezéssel?
1. Darwin szerint az evolúciót az élőlények eltérő túlélésével lehet magyarázni, amely a természetben előforduló változásokat követi - ezt a folyamatot nevezte "természetes szelekciónak".
A természetben előforduló változások követése pontosan nem kedvez a hosszú távú evolúciónak, mert a természetes szelekció stratégiai célja az állandóan változó környezet kihívásainak való azonnali megfelelés, azokra választja ki az adott környezethez a legalkalmasabbakat. Tehát az élőlények eltérő túlélésének semmi köze ahhoz a képzeletbeli evolúcióhoz, amely valamilyen őssejtből évmilliók alatt kifejleszt millióféle komplex felépítésű, környezetéhez alkalmazkodni képes élőlényt.
2. E nézet szerint a szervezetek utódai olyan módon különböznek egymástól és a szüleiktől, amelyek öröklődnek - azaz a különbségeket genetikailag tovább tudják adni saját utódaiknak.
Az utódok szüleiktől való különbözőségének genetikai átadása rövid távon semmilyen minőségi különbözőséget nem jelent, mivel ugyanazon fajon belül történik és csupán egyfajta változatot produkál, kiaknázva a faj változékonyságra, ill. variálódásra vonatkozó genetikailag programozott lehetőségeit.
A különbözőségek genetikai átadása abban a pillanatban megreked, sőt visszafordul, ahogy a változó természet szelekciós nyomásiránya megváltozik. Az adaptív változás iránya a környezettől függ. A környezet változása a korábban előnyös tulajdonságokat semlegessé vagy károssá teheti, és fordítva.
„Meg kell érteni, hogy a különböző tulajdonságok relatív alkalmassága az aktuális környezettől függ. Így a most megfelelő tulajdonságok később alkalmatlanná válhatnak, ha a környezet megváltozik.” /A természetes szelekció megértése: alapvető fogalmak és gyakori tévhitek/ - https://evolution-outreach.biomedcentral.com/articles/10.1007/s12052-009-0128-1
Azt honnan veszi az evolúciós elmélet, hogy a természet rendkívül hosszú időn át, sok generáción keresztül garantálni képes egy irányba ható szelekciós nyomásgyakorlást?
A szülők utódainak genetikai különbözőségei abszolút környezetfüggők, ha a környezet változása azt diktálja, akkor az utódok szüleiktől való különbözőségei a visszájára fordulnak és megszűnik a különbözőség, vagy minimálisra csökken.
Az adott fajon belüli genetikai különbözőségek pontosan a szelekciós nyomásirányok függvényei, és nem lehet a genetikai különbözőségeket csak és kizárólag egy irányba sokszorozni, ahogy azt evolúciós elmélet önkényesen teszi.
Ez az állítás: >A jótékony mutációk arányosan nőnek egyik generációról a másikra, mert definíció szerint történetesen hozzájárulnak az őket hordozó organizmusok túléléséhez és szaporodási sikeréhez.< abszolút nem veszi figyelembe, hogy a mutációk is környezetfüggők, és nem hosszú távú szerencsés összeadódást biztosító tényezők.
3. Továbbá a természetben az élőlények jellemzően több utódot hoznak létre, mint amennyit a táplálék, a tér és más környezeti erőforrások korlátai mellett túlélni és szaporodni tudnak.
A több utód még nem garancia az evolúciós genetikai különbözőségek növekedésére, mert azt nem az utódok száma szabja meg, hanem a szelekciós nyomás irányok változása és hatóereje. Az pedig egy állandóan változó tényező, és a genetikai változások azoknak függvényei, nem pedig a több utódnak a függvénye.
Hogy egy élőlény több utódot hoz létre, ezt nem lehet általánosítani, hiszen tény, hogy adott esetben a szülő kevesebb utódot hoz létre, ha észleli a természetben bekövetkezett negatív változásokat.
A változás állandó folyamat az ökoszisztémákban, amelyet különböző természeti erők mozgatnak. Általánosan igaz, egyetlen egyed különböző fenotípusokat képes kifejleszteni, ha különböző környezeteknek van kitéve. [Fenotípus: az egyed látható, leírható, mérhető külső és belső tulajdonságainak összessége.]
A környezet dinamikusnak tekinthető, mert folyamatosan változik. A szezonális és hosszú távú éghajlati változások megváltoztatják a környezetet. A változás folyamata az egyetlen állandó minden ökoszisztémában. A növények és állatok populációi folyamatosan változnak mindenféle környezeti befolyás hatására.
Tehát az utódok számának többlete még nem egy olyan tényező, amire hosszú távon építeni lehet a változások genetikai továbbadását, mivel maga a folyamat alapjaiban környezetfüggő hatások befolyása alatt áll.
4. Ha egy adott utód olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyt jelentenek számára egy adott környezetben, akkor az adott szervezet nagyobb valószínűséggel marad életben és adja tovább ezeket a tulajdonságokat.
Az, hogy az utódok bizonyos tekintetben különbözhetnek a szüleiktől, amit genetikailag továbbadhatnak, ez fennáll, de ennek vannak határai, amiket a természetes szelekció csak akkor tudna áttörni, ha volnának messzire vezető stratégiai céljai, de nincsenek. A közvetlen túlélés támasztotta követelmények pedig szüntelen változás alatt állnak, ennélfogva a különbözőségeket nem rakosgathatja egymásra – amint a képzeletbeli evolúció teszi –, hogy a különbségek genetikai átadása szüntelen egy irányba történő felhalmozódás lenne.
Pontosan az egyirányú felhalmozódás az az idegen tényező, amire építkezik az elmélet, csak azt nem veszi figyelembe, hogy a felhalmozódás szükségszerűen kétirányú, mivel a környezeti változások is minimum kétirányúak. [A gyakorlatban ennél sokkal többről van szó.]
Azoknak a híres pintyeknek a csőrmérete mutatja, hogy a változások a környezeti hatások függvényében kétirányúak voltak, mert visszaidomultak az alaphelyzetre és nem történtek egy irányba történő felhalmozódások. Holott az evolúció erre az elméleti stratégiára támaszkodik – teljesen hiteltelenül.
Az előny és a hátrány hosszú távon kiegyenlítődik, egyensúlyt hozva létre.
5. Ahogy a különbségek generációk során felhalmozódnak, a szervezetek populációi eltérnek őseiktől.
Ezen tematika szerint az evolúció csak felhalmoz, soha nem költekezik.
Pontosan a felhalmozódás egyirányúsága az, ami a fantázia világába tartozik, mivel ezt alulról fölfelé történő lépcsőzetes lépegetésnek képzeli el, hiszen a felhalmozódó különbségek visszafelé is halmozódnak, ill. stagnálnak.
Vajon hogyan alakult ki a barlangoknak színtelen vagy legfeljebb gyengén sárgás színű, elsorvadt szemű és törékeny élővilága, ha nem úgy, hogy a barlangi állatok ősei a talajban és a mély kőzetrepedésekben kialakult, a sötéthez és a párás levegőjű zárt környezethez alkalmazkodott élőlények voltak.
A talajvíz vagy az esővíz azután besodorta ezeket az állatokat a kialakuló barlangrendszerekbe. Az új környezet megfelelt nekik, így nem csak életben maradtak, hanem a későbbiek során környezetükhöz mindjobban alkalmazkodva tovább is fejlődtek. Ez a fejlődés szervezetük egyszerűsödésének irányában tartott, és tart ma is.
Pl. a barlangi rák, a Stenasellus hungaricus a szemét teljesen „elveszítette", viszont szaglótapogatói erőteljesen kifejlődtek. De a rák ugyanaz a rák maradt, csupán a fajon belüli változékonyság alakult ki nála.
Az hogy a vakgőte szeme elcsökevényesedett, annak semmi köze ahhoz, hogy egy őssejt az evolúciós létrán feltornássza magát teljesen új fajú élőlénnyé, mondjuk gőtévé – ahogy az evolúciós megrendelés előírja neki –, hanem arról van szó, hogy maga a gőte változik a környezeti hatások függvényében. De erre a változásra való lehetősége genetikailag adva van.
A nem használt szerv elsatnyul, de maga a szerv nem alakul ki, ha nincs genetikai alapja. Az élőlények szervei tehát nem kialakultak, hanem eleve adva vannak [teremtés], amik aztán formálódhatnak a szelekciós nyomások következtében.
Bicepsz növeléssel maga a bicepsz izom nem hozható létre, és amit az evolúció állítólag egymásra rakódással létrehozott, az a korábban nem létező dolgok létezővé válása /kifejlődése/ egy nem létező recept szerint.
A por meg a sok eldobált konzervdoboz éppenséggel rakódik egymásra, de az élet millióféle szervezeti részegységei nem. Ahhoz stratégiai terv kell, ami megszabja az egymásra rakódások ütemét és irányát kedvező szelekciós nyomások hosszú távú fenntartása kíséretében.
A konzervdobozok véletlen egymásra rakódásában esetleg fel lehet bukni, de hogy ugyanez a véletlen felépít egy [pontosabban millióféle] komplex szervezetet csak a különbözőségek felhalmozódásából tervezett irány és stabil, irányított szelekciós nyomás nélkül, az puszta fantazmagória. Akkor a szelektív, ember által történő tenyésztés is működne irányítatlan, vak felhalmozódások szerint, de ez a módszer nem arról híres, hogy puszta egymásra rakódásokra lenne bízva a stratégiai célból történő tenyésztés sikere. Az evolúció meg pont erről híres.
A darwinizmusnak Grimm legszebb meséi között van a helye, a modern evolucionista biológusok meg a mesemondók, akik mesélik a népnek a szép történeteket, amiken azok szépen el is alszanak. Úgy bealszanak, hogy még horkolnak is a meghatározott ütemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése