motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. május 6., péntek

Szentháromság I. rész

Három, kettő vagy egy az Isten?
(Az idézetek többsége a magyar katolikus bibliafordításból származik,
más fordítások jelezve vannak.)
I. rész.
Tudtak-e számolni a bibliaírók?

Vizsgáljuk meg a Szentírást, hogy a Biblia írói tudtak-e egyáltalán számolni, el tudtak-e egyáltalán számolni háromig, meg tudták-e különböztetni azt, hogy egy, vagy kettő, vagy három? A szentháromság kifejezéshez ugyanis a legalapvetőbb követelmény, hogy el tudjanak számolni háromig.

A háromság-hívők biztosan el tudnak számolni háromig, de az nem biztos, hogy a hármat meg tudják különböztetni az egytől, mert ugyanis szerintük az egy az nem egy, hanem három, a három az pedig nem három, hanem egy. Legalábbis ami a Biblia Istenét illeti.

Tudott-e háromig számolni Mózes?
Mózes írta a következőket:

„Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet.” (1Móz 6:10)

Ezek szerint Mózes   el tudott számolni háromig. Egy alkalommal Ábrahámnak vendégei voltak, és ezzel kapcsolatban a Mózes által írt könyvben ezt olvashatjuk:

„Az Úr (YHVH) megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt és így szólt: „Uram, (YHVH) ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat.” (1Móz 18:1-3)

Ezek a vendégek angyalok voltak, akik Isten nevében jártak és őt képviselték. Az 1Móz 18:22. vers szerint a háromból kettő elindult Szodomába, Ábrahám pedig beszédbe elegyedett a YHVH (Jahve/Jehova) Istent képviselő angyallal. (vö. 1Móz 18:22-33)

Lót, aki Szodomában lakott, az 1Móz 19:18-ban az angyalt Isten nevén szólította, annak az Istennek a nevén, Aki az angyalokat elküldte, hogy elveszítsék a várost:

És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz. És monda Lót nékik: Ne oh Uram (YHVH)!” (1Móz 19:17-18, Károli ford.)

„Mi ugyanis eltöröljük ezt a helyet, mivel megsokasodott a jajkiáltás ellenük az Úr (YHVH) előtt, s ő elküldött minket, hogy pusztítsuk el. … Ekkor az Úr (YHVH) kénkövet és tüzet hullatott az Úrtól (YHVH) az égből Szodomára és Gomorrára,” (1Móz 19:13,24, Káldi Neovulgáta ford.).

A Zsidók 13:2 azt mondja:

„Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.”

Ez megerősíti, hogy Ábrahám vendégei angyalok voltak, aki viselték Istennek a nevét, de mégsem voltak azonosak Istennel, hiszen Isten az égben volt, ahonnét tüzet zúdított Szodomára és Gomorára.

Mindazonáltal Mózes az írja, hogy hárman álltak Ábrahám előtt, nem ketten és nem egyvalaki. Vagyis három angyal. Nem tévesztette össze a hármas számot az egyes számmal, hanem meg tudta azt különböztetni. Ugyanakkor azt sem állította, hogy három angyal tesz ki egyetlen Istent. (Mert hogy a háromság-hitüek szerint három személy tesz ki egyetlen Istent.)

Később Mózes leírta az egyiptomi főpohárnok álmát:

„Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt. A tőkén három vessző volt.” (1Móz 40:10)

Azt mondja, hogy egy tőkén volt három vessző. Ha már ezt Mózes le tudta írni, hogy egy és három, különösen hogy egyetlen tőkén volt három vessző, akkor nyilván semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy az Istennel kapcsolatban is leírja ugyanezt, mármint hogy egy Istent három személy tesz ki, akik mind valóságos Istenek egyenként, még sincs három Isten, hanem csak egy.

„Halld, Izrael! Az Úr, (YHVH) a mi Istenünk az egyetlen Úr (YHVH)!” (5Móz 6:4)

Mózes tehát annak tudatában, hogy mit jelent a három, mégis azt írta Istenről, hogy egyetlen Isten. Ő volt megbízva azzal, hogy az ősi Izrael nemzetének megtanítsa az Istenről és a parancsolatairól szóló kijelentéseket. Ezért tehát igen nagy felelősség volt rajta, különösen azzal kapcsolatban, hogy az Izraeliták tisztában legyenek azzal, hogy kit szabad imádniuk.

„Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr (YHVH) az igaz Isten, nincs más rajta kívül.” (5Móz 4:35)

„Nem imádhatsz más istent: az Úr (YHVH) neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten,” (2Móz 34:14). 

Mózes könyvében az is fel van jegyezve, hogy Isten maga mit mondott önmagáról:

Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül!” (5Móz 32:39)

Hogy az Isten Maga mit értett azon, hogy egy Isten, világossá lesz előttünk, ha elolvassuk a következő idézetet:

„Az Úr (YHVH) megnyugtatta Mózest: „Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád.” (2Móz 7:1; vö. 2Móz 4:16)

Láthatjuk tehát, hogy Isten az egyen nem értett hármat, amikor azt mondta, hogy egy istenként (isteni hatalommal felruházottan) fog megnyilvánulni Mózes a fáraó előtt, mivel olyan hatalmas tetteket fog véghez vinni, mint egy isten. Mert hogy egy valódi, igazi Isten lesz mögötte, Aki ugyancsak egy Isten, és nem három Isten, vagy egy a háromban, vagy három az egyben.

[Ha Isten a saját kijelentése szerint Mózesben és Mózes által úgy működik, hogy Mózes mások számára isten (ami nem valóságos azonosságot jelent, hanem isteni hatalommal való föllépést), akkor mennyivel inkább érvényes ez az Újszövetségben Jézus Krisztus istenségére vonatkozóan!]

Összegezve elmondhatjuk, hogy Mózes, akiről azt olvassuk, hogy „Isten embere” volt (vö. 5Móz 33:1), sehol nem beszélt arról és nem írt le olyasmit, hogy három Isten lenne, vagy egy Istenben három személy lenne, holott leírhatta volna, mivelhogy ismerte a számokat, és el tudott számolni háromig, és meg tudta különböztetni az egyet a háromtól. Sőt, még a személy fogalmát is ismerte, és használta is. Lásd:

És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Szólj Izráel fiaihoz és mondd nekik: Midőn valaki személyek becsértékére vonatkozólag fogadalmat tesz az Örökkévalónak, akkor legyen a férfiszemély becsértéke, húsz évestől hatvan évesig, legyen a becsértéke ötven sekel ezüst, a szent sekel szerint.” (3Mózes 27:1-3, Hertz. ford.)

Ennek ellenére, mégis vannak olyanok, akik azt állítják Istenről, hogy bár egy az Isten, de mégis három, mert három személyből áll, akik mindhárman valóságos Istenek külön-külön, de együtt mégis egyetlen Istent alkotnak. Ezért aztán amikor az Istent imádják, akkor nem csak egy Istent imádnak, hanem három-egy Isten imádnak, Aki szerintük három létére mégis egy.

Hogy miként lehet Isten egyszerre egy is és három is, Akit imádnak háromban is, meg nem is, ezt persze megérteni nem lehet. Mondják. Azt azonban láthattuk, hogy a Biblia tanítása szerint különbséget lehet és kell tenni az egy és a három között, hiszen ha Mózes képes volt erre, akkor erre bárki képes.Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene.” (1Kor 14:33)

Hogy a háromság-hitű emberek mégis miért mondják, hogy Istennel kapcsolatban az egy az mégsem egy, hanem három, annak az az oka, hogy csak látszólag veszik a Bibliából a tanítást Istenről, azonban van egy saját elképzelésük, amit aztán megpróbálnak a Bibliából utólag alátámasztani. Ezért is jelent meg ez a tanítás az u t á n, miután elkészült a teljes bibliai kinyilatkoztatás. Erre persze nem volna szükség, ha elfogadnák azt, amit a Biblia kijelent Istenről.

Azt viszont az eddigi bibliai kinyilatkoztatásokból leszűrhetjük, hogy ezek a háromság-hitű emberek Mózes idejében nem lehettek volna tagjai Izrael nemzetének, mert Isten nem tűrte volna meg, hogy Róla helytelenül tanítsanak, hogy Őt egy létére háromnak állítsák be, és Rá, mint három-egy Istenre esküdjenek. Ezt abból tudjuk, amit maga Isten mondott ezzel kapcsolatban:

„Ne esküdjetek hamisan a nevemre, mert azzal megszentségteleníted Istened nevét. Én vagyok az Úr (YHVH).” (3Móz 19:12)

Ki mehet föl az Úr (YHVH) hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan.” (Zsolt 24:3-4)

Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz!” (Példa 30:5-6, MBT. ford.; vö. 5Móz 4:2)

Tehát, ha valaki Istenről tanít, az nem taníthat Róla hamisan, mert akkor az olyan lenne, mintha megszentségtelenítené az Ő nevét. Hanem úgy kell tanítania és úgy kell beszélnie Róla, mint a Szodomába küldött angyaloknak, akik azt mondták, hogy ő elküldött minket”, vagyis az Úr (YHVH) Isten, és nem valamiféle három-egy Isten küldte őket. (vö. 1Móz 19:13)

Ennek ellenére – és a világos kinyilatkoztatás ellenére -, mégis vannak akik bevállalják, hogy a háromságot belemagyarázzák a Szentírásba. Például ilyenformán:

Amikor évekkel ezelőtt tanulmányozni kezdtem a Bibliát, a Szentháromság tana volt az egyik legösszetettebb probléma, amivel szembe kellett néznem. Sohasem fejtettem meg teljesen, mivel misztérium. Bár még ma sem értem egészen, mégis elfogadom, mint Isten kijelentését ... a Szentháromság … az Ószövetségben még csak homályos sejtés, de az Újszövetségben már nyilvánvaló.” (Billy Graham: A Szentlélek, Magyar Baptista Egyház, 28-29-old.)

Felmerül a kérdés, ha Jehova beszédei hétszeresen megtisztított beszédek (vö. Zsolt 12:7), és Jehova Mózeshez nem homályos beszédek által” szólt (vö. 4Móz. 12:8, Károli ford.), akkor hogy lesz ebből h o m á l y o s   s e j t é s?

A Nehémiás 8:8 szerint „Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.” (MBT. ford.)

Hogy lehet az, hogy az egyszerű nép megértette az isteni tanítást (amiben nyilván benne volt az Istenről szóló tanítás is!), az egyházilag képzett Billy Graham meg annak ellenére sem érti, hogy az USZ-ben már állítólag nyilvánvaló, amit Isten magáról kijelentett? Ennek egyetlen oka lehet, mégpedig az, hogy Billy Graham idegen tanítások(Zsid 13:9, Káldi ford.) képviselőjeként lép föl, és belemagyarázza a Szentírásba azt, ami nincs is benne.

Tudott-e háromig számolni Sámuel?

Sámuel Istennek elhívott prófétája volt. Hogy ismerte a számokat, és az egyet meg tudta különböztetni a háromtól, az világosan látszik az általa írt beszámolóból:

„Dávid most megkérdezte: „Kié vagy és honnét való?” „Egy fiatal egyiptomi vagyok - felelte -, egy amalekitának a rabszolgája. Az uram otthagyott, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.” (1Sám 30:13)

Sámuel tehát tisztában volt azzal, hogy mit jelent a hármas szám, és tudta azt is, hogy mit jelent az egy. Ha arra kapott volna utasítást, hogy Istenről ilyen kifejezéseket írjon le, hogy egy, de ugyanakkor három, vagy hogy többes számban írjon az Istenről, akkor ezt minden további nélkül megtehette volna.

De ehelyett nem írt Vele kapcsolatban semmi olyasmit, hogy három lenne, vagy három személyből állna az Isten, hanem azt írta le, amit Isten általa mondott:

„Nincs más szent, csak az Úr (YHVH), [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk.” (1Sám 2:2)

A Bírák könyvében Sámuel így fogalmazott Istennel kapcsolatban:

És (az Izraeliták) elvetették maguktól az idegen isteneket, és szolgáltak az Úrnak. És megesett az ő szíve („Erre ő megindult„ Káldi Neovulgáta ford.) az Izráel nyomorúságán.” (10:16, Károli ford.)

A „megesett a szíve” kifejezést Károli fordítása Dáviddal is kapcsolatba hozza. Ha Dávidnak egyetlen személyként esett meg a szíve Saulon (vö. 1Sám 24:6, Károli ford), akkor Istennek is egyetlen személyként esett meg a szíve Izráelen (vö. Hós 11:8, Károli ford.), és nem három személyként!

Ugyanígy a „megindult” kifejezést Káldi neovulgáta fordítása többekkel is kapcsolatba hozza: Józsefnek az öccse miatt indult meg a szíve (vö. 1Móz 43:30); egy asszonynak a fia miatt indult meg a szíve (vö. 1Kir 3:26); Jézus, látva Máriát és a síró zsidókat „a lelke mélyéig megindult és megrendült.” (vö. Ján 11:33)

Ha Józsefnek, az asszonynak, és Jézusnak a megindulása sosem jelentette egyszerre több személy érzelmi megindulását, akkor Isten esetében miért gondolja bárki is, hogy az ő megindulása Izráel nyomorúsága láttán a benne rejtetten megbúvó három személy megindulását jelenti?

De a Sámuel 2. könyvét író Nátán és Gád próféta (vö. 1Krón 29:29) sem mondott mást (mint Sámuel), pedig ismerték a hármas számot:

„Ez a nevük azoknak a hősöknek, akik Dáviddal tartottak: Isbaal, a hachmonita, a három közül az első.” (2Sám 23:8)

„Ezért ó Uram (YHVH), Istenem, nagy vagy, nincs hozzád hasonló senki, és nincs más Isten, csak te, amint fülünkkel hallottuk.” (2Sám 7:22)

Sámuel, Nátán és Gád próféták tehát nem tanították azt Istenről, hogy három személyben létezne egy Isten létére, ebből kifolyólag nem voltak háromság-hívők.

Tudott-e háromig számolni Ezsdrás?

Ezsdrás Mózes törvényében jártas írástudó volt. Az általa írt könyvben többek között ezeket olvashatjuk:

„Utána következett Eleazár, az achochita Dodo fia, egy a három hős közül.” (1Kró 11:12)

„Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr (YHVH): Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg.” (1Krón 21:10)

Ezek szerint Ezsdrás is tisztában volt azzal, hogy mi a különbség az egy és a három között. Sőt, mivel ismerte Mózes törvénykönyvét, azt is tudnia kellett, hogy az Isten magáról a törvényben mit nyilatkoztatott ki, azt hogy egy Isten, vagy azt hogy egy létére három? Hát ha még azt is hozzávesszük, hogy ihletett kijelentést tett Istenről, amelyben Dávid imájában ezt írta:

„Uram (YHVH), nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk.” (1Krón 17:20)

Megállapíthatjuk tehát, hogy Ezsdrás sem vallotta az egy Istenben három személy elméletet!

Tudott-e háromig számolni Jeremiás?

A Királyok könyvét Jeremiás próféta írta. Az 1Királyok 7:12-ben ezt olvashatjuk:

„A nagy előudvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, éppen úgy, mind az Úr (YHVH) templomának belső előudvarát és a palota előudvarát.”

Világos, hogy különbséget tudott tenni egy és három között. Ennek a különbségtételnek a birtokában pedig ezt írta Ezékiás, Juda királyának imáját idézve:

„Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr (YHVH) előtt: „Urunk (YHVH), Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet... De te, Uram (YHVH), Istenünk, szabadíts ki minket kezéből, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk (YHVH)!” (2Kir 19:19)

Jeremiás máshol sem írt mást, hanem csak ezt: „te vagy az Úr (YHVH), az én Istenem.” (Jer 31:18)

A te azt jelenti, te egyedül, és nem azt, hogy te egy a háromban, vagy három az egyben, vagy ti hárman, vagy ti egyek háromban. Jeremiás nem volt filozófus, mint ahogy a háromság-hívők filozófálnak.

Hogy mit jelent az egyedül kifejezés, talán érzékelteti 1Királyok 18:6: „Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül ment a másik úton.” (Károli ford.) A Biblia egyértelműen jelenti ki, hogy nem hárman mentek az úton, és hogy az egyedül az nem hármat jelent.
Ugyanígy az „egyedül igaz” Isten az nem három valóságos Isten, hanem csak egy Isten! (vö. Ján 17:3) Egyik helyen az egyedül egyet jelentene, a másik helyen az egyedül meg hármat? Miért feltételezik a háromság-hívők a saját filozófiájuk kedvéért, hogy ilyen következetlenségeket tanít a Biblia?
Ha ez igaz lenne, amikor ezt olvassuk: „És ezek hárman, kik fejedelmek valának a harmincz között, mentek le már azelőtt is, és aratás idején Dávidhoz jöttek vala Odollám barlangjába; a filiszteusok tábora pedig az óriások völgyében vala elhelyezve.” (2Sám 23:13, Káldi ford.) – akkor ezt úgy lehetne érteni, hogy egyedül mentek le, és nem hárman mentek le. Vagyis pont fordítva! Nem vesszük észre, hogy az értelmetlenségnek milyen mélységes homályába vezet ez a háromság-filozófiai útvesztő?!
Tudott-e háromig számolni Nehémiás?

Nehémiás I. Artaxerxes perzsa király zsidó szolgája volt. Az általa írt könyvben ezt mondja:

„Megérkeztem Jeruzsálembe, és három napig ott maradtam.” (Neh 2:11)

Azután meg többek között ezt jegyezte fel:

„Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabnia, Serebja, Hodijja, Sebanja és Petahja: „Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat (JHVH), a mi Istenünket!” Áldott legyen dicsőséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek!

Te vagy, Uram (JHVH), az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted. Uram (JHVH), te vagy az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted a káldeai Urból, és az Ábrahám nevet adtad neki.” (Neh 9:5-7)

Márpedig a léviták voltak Izráelben Áron és fiai papi törzsének segítő tagjai, nekik aztán tudniuk kellett, hogy az Isten egy vagy három, vagy három-egy, vagy három az egyben, vagy egy a háromban, vagy ilyesmi. Mégsem filozófáltak Istenről szentháromság-féle szólamokat, hanem világosan értésre adták, hogy Jehova az egyetlen Isten, Aki mindent alkotott, Aki mindent éltet.

Tudott-e háromig számolni Ézsaiás?

Ézsaiás könyvében több számról is olvashatunk, pl:
„Ezren futnak el közületek egynek riasztására, és ötnek riasztására valamennyien elfuttok, míg úgy nem maradtok, mint a hadi jelvény a hegytetőn, és mint a zászló a dombon.” (Ézsa 30:17)

„Neked meg ez szolgáljon jelül: Ebben az esztendőben azt eszitek, ami magától terem, a második esztendőben, ami a parlagon sarjad, de a harmadik esztendőben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek és ehetitek gyümölcsét.” (Ézsa 37:30)

Mivel Ézsaiás le tudta írni az egyes számot is meg a hármas számot is, nyilván leírhatta volna azt is, hogy az egy Isten az tulajdonképpen mégsem egy, hanem három. Azonban nem erre kapott ihletést, hanem hogy általa ezt közölje Isten:

Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura (JHVH): Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.” (Ézsa 44:6)

„Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.” (Ésa 44:8)

„Én vagyok az Úr (JHVH), és senki más! Rajtam kívül nincs más isten. Bár nem ismersz, mégis felövezlek,” (Ézsa 45:5).

„Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló.” (Ézsa 46:9)

Ézsaiás próféta is ugyanazt közölte Istenről, mint az összes többi bibliaíró, hogy egy az Isten, és nem három, vagy három-egy. Ugyanakkor tudomása volt arról, hogy Isten orcájának angyala által szabadította meg Izraelt, sőt még Isten szentséges szelleméről is volt tudomása, mégsem írt Isten titokzatos, rejtett szentháromságáról, sem burkoltan, sem nyíltan. Lásd:

„Most meg maga Isten, az Úr küld, a lelke által.” (Ézsa 48:16)

Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.

Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.” (Ézsa 63:9-10, Károli ford.)

Tudott-e háromig számolni Dániel?

Nyilvánvalóan tudott, amit bizonyítanak a következő kijelentések:

„A tíz szarv (ezt jelenti): ebből az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektől, és három királyt megaláz.” (Dán 7:24)

A három héber ifjú pedig így imádkozott:

„Tudják meg, hogy te, az Úr (JHVH) vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsőség szerte az egész földön.” (Dán 3:45; a 24-90-ig az arám szövegből hiányoznak, vö. Katolikus ford. lábjegyz.)

A Dániel könyvének ihletett kijelentései sem támasztják alá az egy Istenben három személy-féle teóriát, hiszen sehol nem nevezi Istent háromságnak!

Tudott-e háromig számolni Zakariás?

Hogy találkozhatunk könyvében az egyes és a hármas számmal, ez azt mutatja, hogy tudott. Isten közli a következőket általa:

„Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek.” (Zak 11:8)

„Az Úr (JHVH) lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr (YHVH) lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen.” (Zak 14:9)

Ez a prófécia pedig azt mutatja, hogy a háromság-filozófia Isten új rendjében nem lesz megtalálható, mely szerint három valóságos Isten tesz ki egyetlen valóságos Istent.




Nincsenek megjegyzések: