Bizonyíték származásunk eredetére

 

Az emberi intelligencia mindenre bizonyítékot keres, különösen korunk embere, akit a tudomány vesszőparipája száguldoztat, ki tudja milyen irányba s milyen kiteljesedés felé. És nem feltétlenül érdekes, hogy a mai tudományos világ éppen arra használja fel az általa gyártott /felismert/ bizonyítékokat, hogy magát szabaddá tegye bármiféle megkötözöttség alól?! Különösen ami az erkölcsöket illeti, az az egyén szuverén kompetenciája, magának mit enged meg és mit nem. Hogy ez hová vezet, lényegesebb az, hogy ez hová vezetett?

Óriási felismerés küszöbén áll a kutató elme, amikor felmerül benne a léteredet kérdése: honnan jöttünk, mit keresünk itt és hová megyünk? A materializmus felkészült ennek megválaszolására, mondván: az anyag spontán tánca az, amely a galaktikus erők szikráiból csiholt tüzet az emberi intelligencia tovaszáguldó lenyomatában, amit fizo-kémiai, biológiai és társadalmi történelemnek hívunk. Jöttünk – de minek; vagyunk, de minek; tartunk valamerre, de minek. A létezés, mint olyan értelmetlen, ezért szükséges azt értelmesre fordítani/abba értelmet belevinni. A fegyvergyárosok a megmondhatói, ennek milyen közvetlen haszna van, anyagi profitot szerezni azon milliós járulékos veszteségáradat árán, amit polgári lakosságnak hívunk. [Persze minden értük megy – szólja a humanista filozófia – csak éppen rajtuk átgázolva!]

S a tudomány teljes gőzzel, ezt szolgálja ki – na mi mást, ha nem ezt, mert ez tartja fenn, ez pénzeli, ez szabja meg világnézeti alapállását, ami kedvező a tömegek számára, mert azok is az önkontroll szuverenitásában utaznak: jó az, ami nekem jó: először, másodszor és harmadszor. A világ állapota ennek hű tükörképe, az ember biológiai lenyomata a természetnek – vagy mégsem?

Történt egy jókora elszólás egy ökoszisztémával foglalkozó cikkben, amely így fogalmaz:

„A természetes ökoszisztémák védelmének érdekében az emberiségnek fontos lenne a lehető legjobban kimaradni a természet dolgaiból, és minél kisebb befolyást gyakorolni az életközösségek természetes működésére.”

Ez egy hatalmas horderejű kulcsmondat, amely bizonyítja, hogy a darwini evolúció törzsfejlődési elmélete nem alkalmazható az ember származására, mert ha alkalmazható volna, akkor a természetes ökoszisztéma szerves része volna az ember - mint aminek kulcspozíciója van, mint annyi másnak, – de éppen hogy az ember nélkül működik igazán megfelelően, az ember csak megbontja azt. Mert direkt és szánt szándékkal nem engedelmes az eredeti ökoszisztéma Létrehozójának. [Az ökoszisztéma önmagát nem hozhatja létre, mert ahhoz tudni kell átlátni az egész folyamatot, hogy a szükséges alkatrészeket a kellő helyen és időben beillessze a helyére. Ehhez intelligenciára és programozásra van szükség!]

A cikk arra nagyon jó, hogy az összefüggéseket feltárja és hogy rámutasson a kézifék behúzásának szükségességére:

„Az élelmiszer gazdálkodás, és az egyéb iparágak elengedhetetlen fontossága miatt nyilvánvalóan lehetetlen teljesen kívülállónak maradnunk, mégis igyekeznünk kell, hogy a visszaszorítsuk a mesterséges beavatkozások számát és mértékét.”

Amúgy meg minden intő szó falra hányt borsó a konok emberi hatalom nagyüzemi visszaéléseivel szemben. Ami majd helyreteszi az egyensúlyt, arról tudósít a Könyvek Könyvéből vett idézet:

„Megharagudtak a pogányok, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy jutalmat adj szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek és azoknak, akik félik a te nevedet, kicsinyeknek és nagyoknak, és hogy elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.” (Jelenések könyve 11:18) Amit bárki a saját jövője érdekében tehet, hogy megvizsgálja a helyzetét, és hoz egy jó döntést, ha még adódik rá idő és lehetőség. (Máté 7:13-14)

Jönnek a Búvár Kundok

Na ne olyan hevesen, ebbe a tudománynak beleszólása van, miután kivívta magának a kompetenciát magyarázni a dolgok hogylétét a tömegek szemében – és a tudomány éppen hogy nem engedi, hogy a történések hátterébe holmi bibliácska beleszóljon. A tudomány nagyágyúi leütik a hívőcskék magas labdáját a teremtés gügyögő meséjéről. Hát akkor nézzük, mit is mondanak a szakértők az ökoszisztéma globális összetettségéről?

Mi az ökoszisztéma szerkezete és működése?

Sir Arthur G. Tansley 1935-ben alkotta meg az ökoszisztéma kifejezést.

„Az ökoszisztéma alatt értjük élőlények és élettelen környezetük teljes kapcsolatrendszerét, mely nyílt rendszer, de bizonyos mértékű önszabályozásra képes.” (Braun—Blanquet, 1964., in Ellenberg, 1973).

Több ökoszisztéma együttesen alkot egy biomot, melyek egységes kiterjedt életterek, és egyben az éghajlati övek által meghatározott úgynevezett zonobiomok alegységei. A teljes zonobiom sorozat, tehát a Földön élő növények, állatok és gombák összessége alkotja a bioszférát.

A különböző állat és növénycsoportok együttélését, kölcsönös együttműködését egy adott területen vagy életciklusban ökoszisztémának nevezzük. Földünkön megszámlálhatatlanul sok kisebb-nagyobb ökoszisztéma létezik, melyek együttesen alkotják az élővilágot, bolygónk bioszféráját. A mai természetes ökoszisztémák csodálatosan összefüggő, szabályozott rendszerek.

A természetes ökoszisztéma élő és élettelen szervezetek közössége /szerkezeti és funkcionális egysége/, ahol az egyes összetevők egységként lépnek kölcsönhatásba biológiai, fizikai és kémiai folyamatok révén /más szavakkal, az ökoszisztéma az élőlények és környezetük közötti kölcsönhatási lánc/. Ennek az ökoszisztémának az egyik fő jellemzője, hogy önellátó rendszer.

Mi a legkisebb ökoszisztéma? A mikrobiómban a baktériumok, az archaeák (a baktériumokhoz hasonló egysejtű szervezetek), a vírusok, a gombák és más egysejtű szervezetek közösséggé egyesülnek, akárcsak egy város emberpopulációja. Ezek a különböző szervezetek és fajok mind más-más szerepet játszanak.

Alapvetően az ökoszisztéma funkciói az energia- és tápanyagok cseréje a táplálékláncban. Ezek a cserék tartják fenn a növényi és állati életet a bolygón, valamint a szerves anyagok lebomlását és a biomassza termelését.

Mi az a biotikus ökoszisztéma? A Föld sok különböző ökoszisztémából áll. Biotikus és abiotikus tényezők alkotják az ökoszisztémákat. A biotikus tényezők élőlények egy ökoszisztémán belül; például a növények, állatok és baktériumok, míg az abiotikusok nem élő komponensek; mint a víz, a talaj és a légkör. Ezen összetevők kölcsönhatása és véges erőforrása kulcsfontosságú egy ökoszisztémában.

A természetes ökoszisztémák sajátossága, hogy tisztán természetesek, és képződményeiket semmilyen módon nem befolyásolja az emberi tevékenység. Minden alkatrész együtt dolgozik, hogy kiegyensúlyozott rendszert hozzon létre! Hogyan áramlik az energia egy ökoszisztémában? Az energiaáramlás a táplálékláncon és a táplálékhálón keresztül megy végbe. Az ökoszisztémában zajló energiaáramlás során a növények a kloroplasztiszok segítségével elnyelik a napfényt /a fű a napfényből állítja elő saját táplálékát/ és ennek egy része a fotoszintézis során kémiai energiává alakul, amely energiát cukor előállítására használják fel. A növény ezt a cukrot, amelyet glükóznak is neveznek, számos dolog, például fa, levelek, gyökerek és kéreg előállításához használja.

A tápláléklánc leírja, hogy ki eszik meg kit a vadonban. Minden élőlénynek – az egysejtű algáktól az óriási kék bálnáig – élelemre van szüksége a túléléshez. Mindegyik tápláléklánc egy lehetséges útvonal, amelyen keresztül az energia és a tápanyagok végighaladhatnak az ökoszisztémán. Például egy erdőben vannak növényevők és húsevők is. A növényevők füvet, gyümölcsöt és magvakat fogyasztanak. Ezeket viszont a húsevők fogyasztják. Amikor a húsevők elpusztulnak, testük a talajba bomlik, és ellátja azt alapvető tápanyagokkal, amelyek elősegítik a fák és a fű növekedését, amelyet a növényevők fogyasztanak el. Így a biológiai ciklus folytatódik.

Sok mindenben az egészséges ökoszisztémáktól függünk; a levegő tisztasága, hogy megfelelően tudjunk lélegezni, szén megkötése a klímaszabályozáshoz, a vízkörforgás, hogy költséges infrastruktúra nélkül hozzáférhető legyen a tápanyag utánpótlást biztosító tiszta ivóvíz, a termények beporzása, hogy ne éhezzünk.

Az egyik fő különbség a természetes és mesterséges ökoszisztémák között, hogy az utóbbira állandó odafigyelés szükséges, mivel nem önfenntartók. Az ilyen típusú ökoszisztémák közé tartoznak például az akváriumok, a termőföldek, a kertek, a gátak stb.

Természetes ökoszisztémák kategóriái: erdők /mérsékelt égövi erdők, a trópusi esőerdők és a tűlevelű erdők/; sivatagok /meleg és hideg/; gyepek. Vízi ökoszisztéma: Ezek az ökoszisztémák leggyakoribb típusai a Földön, mivel víz borítja a Föld felszínének körülbelül 75%-át. Két csoportra oszlik: édesvíz /a teljes 75%-nak csak körülbelül 3%-át teszi ki; - tavak, folyók, patakok, vizes élőhelyek stb./; tengeri /korallzátonyokból, tengeri moszaterdőkből, mangrovefákból, sós mocsarakból, sziklás partokból, mélytengerből, nyílt óceánból, stb. áll./ 

Emberi beavatkozás az ökoszisztémába 

A különböző ökoszisztémák természetesen folyamatos kölcsönhatásban vannak a környező területek ökoszisztémáival, nagyobb léptékkel nézve pedig az egész Föld bioszférájával. Egy-egy állatfaj eltűnése külső szemlélőként talán nem jelent nagy változást, mégis rendkívüli hatással bír az egyensúlyban működő ökoszisztémákra. A táplálékláncok, együttműködések és mindenfajta kölcsönhatás ugyanis könnyedén kibillenthető a természetesnek és magától értetődőnek vett egyensúlyi állapotból.

Az emberek 6000 évvel ezelőtt jelentős változást idéztek elő a Föld ökoszisztémáiban. Felborítottak egy /a tudomány éppen aktuális felfogása szerint/ 300 millió éve fennálló mintát, és ez azt jelentheti, hogy új szakaszt idéztek elő a globális evolúcióban. Már ha mindez az evolúció műve, és nem a tudatos intelligenciáé!

Nehéz elképzelni egy olyan globális erőt, amely elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa a Földön több mint 300 millió éve fennmaradt természetes mintákat, de egy új tanulmány szerint /amik a régi tanulmányokat rendre hiteltelenné teszik/ az emberi lények pontosan ezt teszik körülbelül 6000 éve.

Az emberi tevékenység növekedése, amely talán a népességnövekedéshez és a mezőgazdaság elterjedéséhez köthető, felborította a növények és állatok eloszlását a földön, így a fajok ma sokkal jobban elkülönülnek, mint bármikor máskor.

Amikor az emberi lények módosítják a már meglévő ökoszisztémát, hogy megfeleljenek a céljuknak, vagy létrehoznak egy saját ökoszisztémát, amely utánozza a természetes állapotot, ezeket mesterséges ökoszisztémáknak nevezik. Az emberi tevékenységek azonban tönkreteszik a biológiai sokféleséget, és megváltoztatják az egészséges ökoszisztémák azon képességét, hogy az áruk és szolgáltatások széles skáláját biztosítsák. Az ökoszisztémák által nyújtott előnyök közé tartozik az élelmiszer, a víz, a fa, a levegő tisztítása, a talajképződés és a beporzás, stb.

Mostanra az embereknek a Földre gyakorolt hatása riasztóan szembetűnővé vált. Egyértelmű bizonyítékot találtak arra, hogy amikor az ökoszisztémák elveszítik biológiai sokféleségüket, kevésbé hatékonyak, kevésbé termékenyek és kevésbé stabilak. És kevésbé képesek az emberi jólét alapjául szolgáló számos szolgáltatás nyújtására. Például erős bizonyítékot találtak arra, hogy a genetikai sokféleség elvesztése csökkentette a terméshozamot, a fák sokféleségének csökkenése pedig csökkentette az erdők által termelt fa mennyiségét. Bizonyítékot találtak arra is, hogy a kevesebb halfajtával rendelkező óceánok kevésbé megbízható fogásokat produkáltak, és hogy az alacsonyabb növényi diverzitású ökoszisztémák jobban ki vannak téve az invazív kártevőknek és betegségeknek.

A gyermekkorban leggyakrabban emlegetett ökoszisztéma a légy a béka és a gólya kapcsolata a vízi élővilágban, melyben a legyeket elfogyasztó béka végül a gólya táplálékául is szolgál. Az ökoszisztémák közös jellemzője, hogy egy-egy elemet eltávolítva – például a fenti példából a legyet – a teljes rendszer összeomlik. Ha ugyanis nincsenek legyek, a békáknak nincs mit enniük, így jelentősen megfogyatkoznak, és nem biztosítanak elegendő táplálékot a gólyáknak sem. A legyek kiemelésével a vízparti ökoszisztémából, a teljes ott élő növény és állatvilág megszokott működése felborul.

Egy másik sokat emlegetett ökoszisztéma a méhek és a virágok kapcsolata: méhek hiányában képtelenek a szaporodásra, így e döngicsélő rovarok eltűnésével idővel megszakadna az élelmiszerlánc. A méhek beporzó tevékenysége nélkül ezt a munkát kézzel kellene elvégezni, ami munka- és pénzügyileg is terhelő – világszerte ez mintegy 265 milliárd euróba kerülne. Ez természetesen csak egy nagyvonalú becslés, mivel a méhek eltűnésével ezt a beporzó tevékenységet szinte lehetetlen lenne helyettesíteni.

Megközelítőleg 250 000 fajta virág függ a méhek segítségétől. Ezek nélkül a lenyűgöző rovarok nélkül számos vadvirág és más növény nem tudna szaporodni. Mivel a virágok és bogyók jelentik a legfőbb táplálékforrást a rovarok, madarak és kisebb emlősök számára, ezért az ő túlélésük is a méhektől függ. A zsákmányállatok állományának csökkenése hasonló hatással lenne a nagyobb ragadozókra. Albert Einstein mondta: ha kipusztulnának a méhek, az emberiség csupán négy évvel élné túl eltűnésüket.

Az ökoszisztéma kialakulása

Hogyan keletkezett és fejlődött az élet a felbukkanó /tudományosnak beállított/ bizonyítékok alapján? Az ökoszisztémák kialakulása a legtöbb esetben egy teljesen természetes folyamat. A különböző élőlények a hosszútávú együttélés során természetes módon hatnak egymásra. Az egyes táplálékláncok tagjai mind részei az adott ökoszisztémának, de az ökoszisztémát alkotó élőlények között a vadász-áldozat szerep mellett egyéb kapcsolódási formák is kialakulhatnak (mint például a fák gyökerein megtelepedő gombák, melyek hozzájárulnak a fa egészséges tápanyagfelvételének biztosításához).

A többsejtű organizmusok eukarióta sejtekből fejlődtek ki a sejtspecializáció révén. Az élet evolúcióját a környezet változásai idézik elő, amelyek az éghajlat és a geológia változásaihoz kapcsolódnak. A fosszilis feljegyzésekben és a molekuláris biológiában bizonyítékok találhatók az élet kialakulására.

Miért fejlődtek a halak szárazföldi állatokká? Azok a halak, amelyeknek megvolt a rugalmassága ahhoz, hogy kiköltözhessenek a szárazföldre, ki tudtak vonulni egy nagyon versengő környezetből, és a növények és rovarok új élőhelyére kerültek. Ez az új élőhely előnyösnek bizonyult, megnövekedett menedék- és élelemforrásokkal jutalmazva őket.

Tudományos istentagadás

Fentebb kifejtett eredetnézet az istentagadás tudományos színezetű formája! A probléma átlátása és megoldása az eredet felismerésében rejlik – amit egy mesterségesen kialakított világnézet rendkívül negatív módon befolyásol! De használja már a józan paraszti eszét minden amatőr búvár eredetkutató!

Ha az ökológiai rendszer abszolút működőképes a bolygó egészére nézve, sőt éppen hogy akkor és úgy működik a globális egyensúly fenntartására nem tudatosan törekedve – ha az ember ebbe a folyamatba nem kontárkodik bele, ahogy teszi évezredek óta –, akkor ez azt bizonyítja, hogy az ember, mint egy alkatrésze az ökoszisztémának, nem jön, nem jöhet szóba! Magyarul, nem az hozta létre.

Ha van egy autó gyártósor, akkor minden alkatrész, ami szükséges az autóhoz, a gyártósor része. Ugyanakkor különleges módon az ember ugyanilyen része része ennek a gyártósornak, hiszen az autó önmagában nem tudja betölteni a funkcióját, ha mondjuk egy garázsban áll, önmagában semmi jelentősége nincs, nem működik. Hanem az autó kiszolgálja az embert, aki a tervezés szerint beleül az autóba. [Még az ön-vezérelt autók is ember által programozottak, tehát az ember természetes része ennek a rendszernek, úgymond az autó rá van tervezve az emberre.]

A Brit Biztosítók Szövetsége figyelmeztette a gépkocsigyártókat: marketingjükben ne használják az önvezető – self-driving – kifejezést, mert az megtéveszti az autósokat, s túlzottan magabiztossá, könnyelművé teszi őket. Már szép számmal futnak az utakon “robotpilótás” gépkocsik, amelyekbe beépített automatikák vezérlik az útvonal követést, a sebességet, a távolságtartást. De ezek még nem tekinthetők teljesen automatizált, önvezető autóknak, mert nem nélkülözhetik az emberi beavatkozást, azt hogy a vezető minden pillanatban ellenőrzése alatt tartsa a jármű üzemmódját, s adott esetben kontrollálja azt.

És mivel ez a módszertan a természetes ökoszisztémára nem vonatkozik – hiszen éppen hogy az emberi beavatkozás nélkül működik célját betöltő optimális mértékben, ennélfogva evidens, hogy az emberi faj nem része ennek a rendszernek, nem ez a rendszer dajkálta a létrejöttét, hanem annak másféle eredete van, másféle eredete kell hogy legyen!

Mivel a természet mögött a materialista felfogás szerint semmiféle tervező intelligencia nincs, az ökoszisztéma nem szolgálhatja az emberi fajt, amely rátelepszik erre az ökoszisztémára, ráadásul a legnagyobb részben szétrombolva azt. Nem elvont figurák állítják ezt, hanem a józan környezetszemlélők. „Attenborough: Nem romba döntöttük, hanem elpusztítottuk a világunkat.” - https://444.hu/2020/10/08/attenborough-nem-romba-dontottuk-hanem-elpusztitottuk-a-vilagunkat [Nem beszélve róla, hogy a világ vezető nagyhatalmainak elit képviselői még azon is fáradoznak, hogy az anyagi erőforrások elherdálásával szétbombázzák az egészséges mikro és makroklímát!]

Valami baj van az eredetfilozófiával

Csak emberi beavatkozással működik - csak ha az ember be nem avatkozik, akkor működik. Látjuk az eredetkülönbséget, hogy mi fán terem egyik s másik? Amelynek működése független az embertől, az nem szorul rá az emberre, ennélfogva miért is hozta volna létre? Ha az egér nem hoz létre egérfogót, az evolúciós /mikro/biológia miért hozna létre mikroorganizmusokból az idő múlásával mikrobiológust, hogy az egész rendszer alatt vágja a fát? Mi értelme van visszafelé tüzelő puskát gyártania bármely gyártósornak, amelyet intelligencia vezérel?

Vagy azt állítjuk, hogy az ökoszisztéma teljesen intelligencia nélküli rendszer? Ahhoz képest igencsak intelligens módon tartja fenn a természeti egyensúlyt! Az intelligencia egy olyan tulajdonság, amellyel egy élőlény /pl. növény/ rendelkezik, amikor kölcsönhatásba lép a környezetével. A növények komplex adaptív rendszerek.

Ez az intelligencia az egész természeti világban előfordul. A valós világ tele van kihívást jelentő problémákkal és környezeti eltérésekkel minden olyan szervezet számára, amelyeknek megoldásra van szükségük a túléléshez.

A tapasztalat irányítja a szervezet szerkezetének (molekuláris és fizikai) alkalmazkodó változásait, így az idő múlásával a szervezet jobban használja fel környezetét saját céljaira; a tapasztalatból profitál. Ha nincs alkalmazkodás vagy tanulás, a rendszer részei egyszerű szabályokat követnek, és egyensúlyban maradnak. Kis mennyiségű tanulás vagy adaptáció lehetővé teszi a rendszerelemek számára, hogy kidolgozzák, hogyan léphetnek interakcióba egymással, hogy komplex egészet alkossanak: az adaptáció önszerveződést generál.

A baktériumok megtanulják és kifejezik az önfelismerést, az emlékezetet, az asszociatív tanulást, a várakozást, az alkalmazkodást és a reflexiót, és döntéseket hoznak, ha választásuk van. Még a fágokról, bakteriális vírusokról is kimutatták, hogy figyelemre méltó társadalmi életet élnek. A peptidkommunikáció segítségével eldöntik, hogy alacsonyan fekszenek-e a gazdasejtben, vagy mikor replikálódnak, és új gazdák után kutatnak. A képességek azt tükrözik, hogy kezelni kell a változó, bizonytalan világot, ahogy van. Darwin kijelentette, hogy: „Az intelligencia azon alapul, hogy egy faj mennyire lesz hatékony a túléléshez szükséges dolgok megtételében”.

Például amikor egy gyökér nekiütközik egy kőnek a talajban, a gyökér egyfajta kutyaláb szerkezete alakul ki, és a folyamatos kupaksejtek képződése ellenére is megmarad. Az érintés és a gravitáció hozza létre az azonnali mintákat, amelyek megkonstruálódnak és megemlékeznek, lehetővé téve, hogy a gyökér átcsússzon az akadályon. A levél epidermális ocellusai a fényt az epidermális bazális membránra fókuszálhatják, amely képes érzékelni a változó fénymintázatokat, és így érzékszervi hámként működik. /Csak az egyszerűbbek kedvéért./ Már az egysejtű szervezetekben megvan a készenlét és a képesség arra, hogy megfeleljen az alkalomnak, és hasznot húzzon élete körülményeiből. De honnét van meg? Az evolúció hozta létre?

Az evolúció olyan, mint amikor végbemegy egy sakkjátszma, ami alatt a bábuk helyzete kombinatíve intelligens módon változik. Az evolúcióban a biológiai minták mutatnak beépített változékonyságot, arra való képességet. Azonban a folyamat korántsem itt kezdődik, hiszen először azt kellene tisztázni, honnan van a sakktábla és honnan vannak a sakk bábuk? Honnan van az intelligens mozgásfunkció? Az evolúciónak is kell lennie egy biológiai alapbázisának, amely képes evolválódásra.

Az alapvető probléma, hogy evolúciós képességgel rendelkező élőlényeket utólag lezajló evolúciós folyamat által nem lehet létrehozni, utólag nem lehet kifejleszteni /mert akkor akifejlesztés előtt már rendelkezni kell azzal, ami a kifejlesztést biztosítja/, ha meg eleve nincs meg az evolúcióra való képesség, az evolúciós folyamat el sem tud indulni. Rodolfo nem lehet bűvész, csak miután kifejlesztette a bűvész képességét. De az evolúció olyan bűvész, amelynek az előre meglévő bűvészképességéből fakad a lehetőség a bűvészképesség utólagos kifejlesztésére. Kérdés, honnan szedte össze?

Evolúciós folyamattal nem lehet evolúciós tulajdonságokat kifejleszteni, mert akkor a kifejlesztés előtt már rendelkezni kell azzal, ami a kifejlesztést biztosítja, vagyis azoktól függ. Innentől kezdve az evolúció a tudatos intelligencia függvénye! 

Darwin feldobta az őssejt teóriát, amit a tudósok leütöttek, de mivel materialista elhivatottságuk eleve kizárja /gyakorlatilag az EGOjuk/, hogy intelligenciát tulajdonítsanak a folyamatok eredetének, ezért kitalálták a kémiai evolúció fogalmát. Ami persze nem evolúció biológiai értelemben, hanem az anyag evolúciója.

Ők ezt az egész rendszert úgy képzelik el, és úgy is adják elő, hogy van valami, ami önszerveződik úgy, hogy idővel egyre több okosságot szed magára. Hogy a végén eljusson az okos ember ostoba életviteléhez, aki a kőbaltát felcserélte modern tarackokra, hogy azzal lője szét saját ökoszisztémáját, már amennyire az önkontroll nélküli duhajkodásából telik. Mivelhogy szereti a profitot, és a hatalmat az együgyű lelkek fölött, akik elhiszik, hogy a véletlen szerencse felülmúlja az intelligenciát, ami minden életképes rendszerben nyilvánvaló kell hogy legyen, különben hogyan képes túlélni?

Tehát az unintelligens anyagban spontán megjelent az intelligencia, amely még a legegyszerűbb sejtek szintjén is hihetetlenül összetett működést mutat /de ez az ún. őssejteknél sincs másként!/

„A kísérleti adatok szerint az eukarióta egysejtűek képesek tanulni, immunitással és memóriával rendelkeznek… Ezt a memóriát epigenetikusan hajtja végre a gének metilációs mintázatának megváltoztatása és rögzítése anélkül, hogy az alapszekvenciák megváltoznának. Az egysejtűek immunitása az ön/nem önmegkülönböztetésen alapul, ami a nem önálló betolakodók megsemmisítéséhez és táplálékként való felhasználásához vezet (fagocitózis)… Ez azt jelenti, hogy a tanulás, a memória és az immunitás egysejtű eukarióta szintre vezethető le.” /György Csaba orvos-biológus, Komplex többsejtű funkciók egysejtű eukarióta szinten: tanulás, memória és immunitás/

Onnantól kezdve minden természetes módon önszerveződik, és az egyre fejlettebb rendszerszervezést felmutató élőlények úgy jelennek meg a történelem porondján, mint azon a bizonyos bársony szőnyegen a divatbemutatót felvonultató modellek.

„Az önszerveződés fogalmát a fizikusok előszeretettel használják...Ezeknek a folyamatoknak a részletes mechanizmusát még nem nagyon értjük.” /Sejtmozgás és mintázatképződés - Czirók András. egyetemi docens. PhD (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 2000)/

Az evolúciós modell sajátossága nem az, hogy a tudomány nagyágyúi értik a folyamatok lényegét, hanem a folyamatokat alárendelik annak filozófiának, amely azt sugallja a társadalom felé, hogy a folyamatok kezelése emberi értelemmel telített, miközben maga a folyamat abszolút értelmetlen és cél nélküli. /Ellentmondások kizárva!/ "Nincsenek gyenge pontokaz evlúcióelméletben." /Eugenie Scott antropológus/

Univerzum és a természeti törvények

„AZ AUTÓ BELSŐ ÉGÉSŰ MOTORJA VAGY FORD - A tudomány olyan tudományágak összessége, amelyek azt vizsgálják, hogyan működik, miből áll és így tovább. Ha egy konkrét példával illusztrálhatnám, pl. Hawking felajánlja, válasszunk Isten és a tudomány, vagy Isten és a gravitáció között. Ez szerintem olyan, mint mondjuk: „itt egy Ford Galaxy motorautó. Két lehetséges magyarázat van rá. Az egyik a fizika és a belső égés törvényei, a másik pedig Henry Ford. Kérem válasszon.” Nos, ez nonszensz, mert különböző kategóriákban vannak. Mindkettőre szükség van. Most azt mondom, hogy az Isten magyarázata nem ugyanaz, mint a tudomány magyarázata, tehát nem versenyeznek. Henry Ford nem versenyez a motor autó magyarázataként, a belső égés és a mérnöki törvényekkel. Mindkettőre szükség van és azt gondolom, hogy ezt fontos hangsúlyozni. Nem arról van szó, hogy egyik a másikat elavulttá teszi. Mindkettőre szüksége van. A fizika törvényei megmagyarázhatják egy sugárhajtómű működését, de nem azt, hogyan jött létre. És azt merem állítani, ha nem lenne egy Isten, aki megteremtette a világegyetemet, úgy nem lenne mit tanulmányozniuk a tudósoknak.” /John Lennox: A kereszténység és a fogtündér/ 

Az igazi rejtélyek az alapoknál kezdődnek. „A fehérjék DNS-kódrendszerének eredete rejtély. A genetikai kód nem a nyers kémia eredménye, hanem a riboszómában található bonyolult dekódoló mechanizmus eredménye. Minden élő sejtet a DNS-ben tárolt információ vezérel, amely átíródik az RNS-be és amelynek alapján fehérje készül. Ez egy nagyon bonyolult rendszer, és e három molekula közül bármelyik megkívánja a másik kettő létezését. A másolás sokkal pontosabb, mint amit a tiszta kémia kezelhetne – 10 milliárd másolatból csak kb. 1 hiba, mert léteznek szerkesztési /korrektúra- és hibabehatároló/ gépek, amelyek ismét kódolva vannak a DNS-ben. A DNS hordozza az információt, de nem képes hasznosítani, sőt még önmagát lemásolni sem, az RNS és fehérje segítsége nélkül. [Az RNAP felépítésére vonatkozó utasítások maguk is kódolva vannak a DNS-ben. De a DNS-t nem lehetett átírni az mRNS-be az RNAP kidolgozott mechanizmusa nélkül. Tehát a kód csak akkor fordítható le, ha a fordítás bizonyos termékeit használjuk.] Egy ilyen rendszernek teljesen működnie kell, mielőtt egyáltalán működhetne. Az üzenethez dekódoló és átviteli gép szükséges, amely maga is a tárolt ’üzenet’ része, maga is kódolt. Ez azt jelenti, hogy lehetetlen természetes változatokkal felépíteni apró változtatásokon. Ez ördögi kör a genetikai kód keletkezésének modelljének vagy elméletének megalkotására tett bármilyen kísérletre. Így a darwini evolúció még a kezdő blokkról sem kerülhetett le!”/Jonathan Sarfati kémikus/

Ezért az egész evolúciós biológia legfélelmetesebb problémája a genetikai kód eredete és fejlődése: az egyetemes rejtély. - https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3293468/

„Ha megnevezett, pontosan definiált nukleotidokból 100 db van, hányszor kell próbálkoznia a véletlennek, hogy egy, és csakis egy meghatározott szerkezetű jöjjön létre? 100 nukleotid esetében 10/158-on /mínusz/ a valószínűsége annak, hogy 100 különböző nukleotidból, de ugyanabból a 100-ból, egy pontos nukleinsav rész jöjjön létre. Ha föld és a nap közötti távolságot milliméterben fejezzük ki, az csak 10/12-en milliméter. Ehhez viszonyítva mekkora a 158? Elképzelhetetlen szám. Kb. a galaktikánk átmérője milliméterben. És ha valaminek a valószínűsége 1/10 a 158-on, az ZÉRUS! Tegyük fel, hogy van 100 nukleotid. Véletlenül elsőre eltalálja azt a struktúrát. És akkor mi van? Van egy darab. És kellene több tíz millió! Egészen biztos, hogy soha többet még egyszer nem fog előfordulni. A pontos szerkezetű nukleinsavak véletlenszerű létrejötte NEM LÉTEZHET! Anélkül nincsen anyagi életstruktúra. És a nukleinsav még csak az egyik feladat, meg kell gyártani a fehérjéket, a hormonokat, a cukrokat, a zsírokat, mindent. Ez a élő kémiai képe. Okszerű események mögött nem lehet a véletlen!” /Baumann Miklós biokémikus: Keletkezés vagy teremtés! - lásd https://www.youtube.com/watch?v=XVcPGUrgMNg/

A társadalom tudományos felvilágosítása

Mit ültettek el a közvélemény tudatába az akadémiai tudomány képviselői?

„Az utóbbi évtizedek kísérletes bizonyítékai alapján bizton állíthatjuk, hogy az életet megelőző időkben már nagyszámú szerves vegyület létezett, amelyekből aztán az első élő szervezetek kialakultak.” /John Keosian: Az élete eredetei – 1978/ „Nem létezik olyan törvény, amely szerint kezdetleges élőlények nem jöhetnek létre egyre bonyolultabb szerkezetű molekulákból.” /Szkeptikus.hu/ Ha egy átlagembert megkérdeznek az élet eredetéről, rögtön rávágja, hogy kialakult az őstengerekben. Hiszen ezt tanítják neki az iskolában, ezen nőtt fel, mindenkit a tudomány ezen emlőjén szoptatnak. Ez a felfogás pedig az egész életvitelére rányomja a bélyegét.

Ha körülnézünk az univerzumban, a látszólagos káosz mögött intelligencia van, ami a bolygók rendezett mozgásában nyilvánul meg. Láttuk a Föld ökoszisztémájának összetettségét. Még ha egyetlen dolog hiányzik is – hőmérséklet, víz, levegő vagy tűz, akkor sem fogunk tudni úgy élni ezen a Földön, ahogyan most élünk. Tehát ez nem csak egy baleset. Az egésznek van valami rendje. Az egész univerzumnak megvan a maga intelligenciája. A kozmosz nem csak egy erő. Ez „erő plusz intelligencia”. Energia, ami intelligenciával felruházott.

Egy terv szerint funkcionáló energia belsejében ülsz. Amíg azt hiszed, hogy amit univerzumnak látsz, az anyagi, mechanikus, minden intelligencia nélkül, addig nem lesz semmi célod az életben. A „talán igaza van” lesz a végső törvény. Az alapvető hiba azt hinni, hogy a világ csak anyag.

Ez a meggyőződés a Földön a legtöbb terrorizmus és erőszak gyökere. Mindaddig, amíg azt hisszük, hogy az univerzum csak holt anyag, addig csak egyre több hatalomszomjat fog kelteni. Ha úgy érezzük, hogy az egész világ káosz, akkor természetesen azt gondoljuk majd: "Hagyd, hogy megragadjam, amit csak lehet, és éljek, amennyit csak tudok." Inspirációt kapunk, hogy éljünk a „talán helyes” gondolattal. Csak amikor rájövünk, hogy az univerzumnak megvan a maga intelligenciája, amikor rájövünk, hogy az univerzum egy spirituálissal töltött objektum, akkor elvetjük a béke magját. 

Csak ha megértjük, hogy intelligens erő van és rend van a káoszban, csak akkor tudunk ráébredni és dolgozni a békéért, boldogságért és a szellemi dolgokért. Akkor ahelyett, hogy birtokolni vagy kiterjeszteni próbálnánk határainkat és a lehetőségeinket, megpróbáljuk betölteni valódi rendeltetésünket: hogy a bolygó sáfárainak teremtettek bennünket – ahogy a Biblia írja:

„Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. Megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.” (1Mózes 1:26-28)

Amint ezt felismeri az ember, az ökoszisztéma lelkes védelmezőjévé válik, mivel tudja, hogy ez a rendeltetése, éljen összhangban a bolygó biológiai rendjével, védje, óvja, gondozza azt, ne pedig felelőtlenül rongálja. Az igazi profitálás a természettel való együttműködésből adatik, csakhogy ehhez más filozófiára van szükség, mint amire eddig a tudomány materialista ágazata nevelte.

Üzenet a szívednek és az elmédnek

A Biblia fő mondanivalója, hogy bár az ember elrontotta a kapcsolatát Édenben és lázadóvá, függetlenné, bűnhordozóvá vált, Isten elküldte a Fiát, hogy elhozza nekünk a szeretet törvényének a tanításrendszerét, hogy ismerjük meg és gyakoroljuk azt. És az ő halála és a benne való hit által alapot biztosítson arra a reménységre, hogy abban az új világrendszerben élhessen, ami a mai engedetlenség szellemét tükröző világot fogja felváltani.

Ezért mindenkinek óriási felelőssége van abban, hogy hogyan dönt a saját jövőbeni sorsát illetően, békét köt-e Istennel, vagy tudományosnak mondott indokok alapján elutasítja, hogy saját maga alkotta törvényei szerint élhessen. Hogy ragaszkodik szabadelvű erkölcseihez – aminek következménye a társadalmi együttélés káosza az érdekeltségi viszonyok kuszaságai miatt – vagy megtanulja követni az isteni alapelveket. A bolygó ökoszisztémájának összetevői megtanulták, mivel programozva vannak. A bennünk összhangban működő 40 billió sejt is megtanulta az engedelmességet – csak a szabad akaratát Isten ellen kiélő ember nem hajlandó erre. Hanem állandóan kibúvókat keres. Az evolúció elmélete is egy menekülési útvonal Isten elől.

A Pillangó című film zárójelenetében van az, hogy a főszereplő ledobja rögtönzött tutaját a mélybe, hogy a hullámok kisodorják őt a nyílt tengerre, ahol a szabadulás illatát hordozza a víz felszínét állandóan fodrozó szél. Társa egy darabig nézi, majd visszamegy biztonságos fogságába, amely adatott neki. Vajon honnan tudta Pillangó, hogy reális esélye van a szabadulásra? Mert sok időt töltött megfigyelni a hullámok mozgását és azt a rendszerességet, amit felmutatnak a kutató elme számára.

Ugyanez a rendszeresség és rendkívüli összetettség van a Bibliában is, de csak a szorgalmasan kutatók számára, akik nem sajnálják az időt és a fáradtságot arra, hogy megértsék az eléjük tárt összefüggéseket, és azokat a maguk javára fordítsák. Akik ebbéli hozzáállásukban komolytalanságot mutatnak, azoknak marad az a biztonságosnak vélt álomvilág, amit materialista életszemléletnek ismerünk.

Jézus üzenete visszhangzik a kétezer évet áthaladó történelmen át az ő juhai számára, aki bárki lehet, aki meghallja és követi őt:

„A törvény és a próféták Jánosig voltak, akkortól kezdve az Isten királyságának örömüzenetét hirdetik, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül… Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Lukács 16:16; János 16:33)