A katolikus egyház legnagyobb tévedése

A katolikus egyház legnagyobb tévedése

Jubal Kelemen futballcsapata

Jubal Kelemen szövetségi kapitányként létrehozott egy futballcsapatot összeverbuvált emberekből, akiket három és fél éven át koordinált, majd miután elment, a csapatot idősebb futballisták gondjaira bízta. Ők életük végéig együtt tartották a csapatot és azt a színvonalat, amely méltó volt a szövetségi kapitány nívójához.

Miután a rangidős futballisták elhaláloztak, a csapat megszűnt létezni. Az elkövetkezendő évszázadokon át időnként felléptek kitűnő és középszerű sportolók, és természetesen igen gyatrák is. De ők nem alkottak egyetlen csapatot, hanem különféle klubcsapatokban játszottak.

Egyszer csak eljött az idő, amikor újra a régi szövetségi kapitány színvonalán működő sportvezető jelent meg a színen, aki egyetlen csapatban egyesítette a legjobb játékosokat, kiválogatva őket a középszintűek közül. Akkor ugyanolyan színvonalon történő játékot élvezhetett a közönség, mint korábban, évszázadokkal azelőtt.

Történt azonban, hogy miután az első csapatot létrehozta Jubal Kelemen, és miután eltávoztak az abban a csapatban játszó rangidős futballisták, felléptek bizonyos emberek, azt állítva, hogy ők ahhoz a csapathoz tartoznak, amit eredetileg létrehozott Jubal Kelemen, mivelhogy az valóságban soha nem is szűnt meg csapatként létezni.

Évszázadokon keresztül ezt állították, annak ellenére, hogy igen alacsony színvonalú játékot mutattak be. Ha az érdekük úgy kívánta, felrúgták a velük szemben fellépő játékosokat, vagy különféle becstelen módszerrel sérüléseket okoztak nekik, csak hogy győzzenek, és ők maradjanak mindig az érdeklődés középpontjában. Ennek eredményeként rengeteg pénzt bezsebeltek, fényűző, sportemberekhez méltatlan életet éltek. A mezük talpig fekete volt fehér csíkkal a nyakukon.

Évszázadok múlva, amikor a régi szövetségi kapitány színvonalán működő sportvezető jelent meg a színen, aki újra egyesítette egyetlen csapatban a legjobb játékosokat, a fekete mezesek kijelentették, hogy csakis az ő csapatuk az egyetlen legális futballcsapat, mert ők ahhoz a csapathoz tartoznak, amelyet kezdetben Jubal Kelemen alapított. Ők annak a csapatnak az egyetlen legitim képviselői, minden más csapat hamisan állítja magáról, hogy Jubal Kelemenhez vajmi köze is van.

Ami pedig a fekete mezesek csapnivaló játékát illeti, azzal védekeztek, hogy a színvonalnak semmi köze sincs ahhoz, hogy a csapatukat, mely az összes közül a legrégebbi, Jubal Kelemen alapította.

A többi csapat viszont úgy érvelt, hogy az ő csapatuk képviseli azt a színvonalat, amely méltó folytatása annak a nívónak, amely az eredeti Kubal Kelemen által alapított futballcsapatot jellemezte.

Vajon kinek van igaza?

Jézus Krisztus példázata

Vajon Jézus Krisztus azt tanította, hogy az általa alapított gyülekezet egyetlen szent egyházként fennmarad évszázadokon át, az ő második eljövetelének idejéig, mint a búzakeresztények csoportja, világosan elkülönítve a konkolykeresztényektől? Más szóval Jézus Krisztus a római katolikus anyaszentegyházat alapította volna, amely az évszázadokon át fennmaradt, mint az egyetlen legitim igaz keresztény csoportosulás? Nézzük meg az ő kijelentéseit ezzel kapcsolatban:

„Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét.

A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve.

A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!” (Máté 13:24-30, katolikus ford.)

Ezek szerint az általa alapított egyház (a világból kihívottak közössége) a búzakeresztények csoportjaként létezett és működött, de idővel a búzát ellepte a konkoly, amely együtt növekedhetett az aratásig, amely az ő második eljövetelével van kapcsolatba hozva. Akkor jönnek ugyanis az angyalok, akik begyűjtik az ő választottjait, és elkülönítik a konkolytól:

„Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!”

Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is.

Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!” (Máté 13:36-43, katolikus ford.)

Tehát az Isten országának a fiai és a gonoszság fiai évszázadokon át a kereszténység egyveleg népét alkották, de csak az utolsó időkben lettek külön választva egymástól, a búzakeresztények Krisztus csűrjébe, a konkolyt megtestesítők (botrányokozók és törvényszegők) pedig összeszedés után kemencébe a tűzre.

Pál apostol is hitehagyást jövendölt meg:

„Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett.

Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat.

Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.” (Cselekedetek 20,28-30, Káldi Neovulgáta ford.)

A „ragadozó farkasok jönnek közétek” azt jelenti, hogy összevegyülés történt az igaz és a hamis keresztények csoportját illetően, ami csak a korszak befejezése előtt választódik szét angyali segédlettel, akik az örökkévaló jó hír világméretű hirdetését felügyelik:

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, 

 

Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.” (Jelenések 14:6-9, Károli ford.)

A Krisztusról szóló evangélium hirdetése jellemzi tehát a búzakeresztények csoportját, akik a Krisztus második eljövetele idején lesznek egybegyűjtve, aminek következtében hamis az az állítás, hogy kétezer éven keresztül elkülönített lett volna az igaz keresztény gyülekezet, és mint Római katolikus egyház létezett volna egészen napjainkig.

Ezzel összhangban Jézusnak az a kijelentése, hogy a pokol kapui sem vesznek diadalmat az általa alapított egyházon, csakis úgy érthető, hogy a rajta, mint kősziklán épülő egyház Jézus halhatatlansága folytán legyőzhetetlen, hiszen ő diadalmaskodott a halálon: „Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,” (Róma 6:9, Károli ford.)

Akkor nyilván az ő teste, a gyülekezet sem nyer megsemmisítést, annak ellenére, hogy Krisztus is, meg az őáltala alapított gyülekezet is egy időre háttérbe szorult (Krisztus maga szellemi testében visszament Isten trónjához, az Ő mennyei atyjához, várván amíg ellenségei lába zsámolyává nem lesznek (vö. Zsidók 1:13; 10:12-13), a földi keresztényeket pedig megfertőzte a konkoly, amely bőséges termést hozott az évszázadok alatt.

A példázat tehát valóra vált, a Krisztus által alapított őskeresztény egyház késői érdekképviseletét megfertőzte a Nagy Konstantin császár által alapított római katolikus vallás egyveleg társasága, amely mind a mai napig virágzik, és magának elsőséget követel. Ugyanakkor megtörtént a konkoly szétválasztása is, hiszen létrejött a hamis egyház tanaitól elkülönült világméretű gyülekezet is, a próféciák beteljesedése szerint. És mivel az elkülönítés most is folyamatban van, mindenkinek tudnia kell magáról, hogy hová tartozik, melyik egyházhoz ragaszkodik, és melyik egyházzal karöltve éli meg a szentírási mérce szerinti krisztusi kereszténységet.

A katolikus egyház legnagyobb tévedése

„Krisztus „itt a földön” egyetlen „Egyházat alapított”, éspedig „látható társaságnak és lelki közösségnek” alapította, [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 8,1.], mely kezdetétől fogva a történelem folyamán mindig létezett és létezni fog, s egyedül benne maradtak meg és fognak megmaradni mindazok az összetevők, amelyeket Krisztus megalapított. [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 3,2; 3,4–5; 4,6. ], „Ez Krisztus egyetlen egyháza, melyet a Hiszekegyben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk, (...) Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott Katolikus Egyházban létezik.” [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 8,2.]  (A Hittani Kongregáció egyháztani dokumentuma - Gulielmus J. Levada bíboros a Hittani Kongregáció prefektusa; Angelus Amato SDB c. érsek a Hittani Kongregáció titkára)

„HOGYAN EGYEZTETHETŐ ÖSSZE AZ EGYHÁZ SZENTSÉGE A BENNE TAPASZTALHATÓ BOTRÁNYOKKAL?

Válasz:
Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bűnösök. Az Egyház ui. Jézus Krisztus keresztáldozatának és a Szentlélek megszentelő tevékenységének köszönheti szent mivoltát.

Az Egyház szent, mert a végtelen szent Isten alapította; szent, mert jegyese, Jézus Krisztus sugárzik át rajta, aki életét adta az Egyházért; és szent, mert a Szentlélek őrzi. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bűntelenségét. Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Főjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak, annak ellenére, hogy nem ritkán egyes tagjaiban is felragyog az Egyház szentsége. Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha). A bűnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja.” (http://www.depositum.hu/bunoso.. )

A katolikus egyház legnagyobb tévedése, hogy önmagát a Krisztus által alapított ősgyülekezettel azonosítja, hogy ő egyedül annak legitim folytatása. Miközben meg az évszázadok alatt rekordtermést hozott rossz gyümölcsökből, magát mégis jó fának tartja, melyet az Isten plántált. Szerintük mégis jó fa, mert az egyháztagok és vezetők bűnei nem befolyásolják magát a tényt, hogy egyedül ők a Krisztus által alapított egyház, élükön a Péter trónján ülő pápákkal. Csakhogy Péternek soha nem volt trónja (!!), az Isten által plántált jó fát pedig a jó gyümölcseiről lehet felismerni. (vö. Máté 7:15-19, 15:13, Károli ford.)

A katolikus egyház évszázados rossz gyümölcsei, hamis tanításai döntőek tehát atekintetben, hogy azonosítani lehessen őket, és nem annak alapján, amit állítanak, hogy alapjaiban szent egyházat képviselnek, mivel Krisztus által nyertek megalapítást. Ez azonban a valóságtól igen messze van, és csak ennek hangoztatása alatta marad azon bizonyítékoknak, amelyek gonosz cselekedeteiken alapulnak. Ők a valóságban a sátán által vetett konkoly, a gonoszság fiai, nem véletlen, hogy megbotránkoztattak annyi szentírási alapokon álló embert, akik protestáltak ellene, és nem olvadtak bele, hogy milliárdos, laikus tömegeket magába foglaló tagságát gyarapítsák.

Karlheinz Deschner, az eredetileg katolikus szerző, egy egész életet áldozott arra, hogy hat kötetben megírja ezt a „krimit”. Sok adattal, részletes történeti áttekintéssel megírt művében ["Kriminalgeschichte des Christentums"] a bűntettek és a hatalommal való visszaélés minden elképzelhető formájáról olvashatunk, amelyeket az egyház a külpolitika, a kereskedelem, a pénzügy és az oktatáspolitika területén elkövetett, a tudatlanság és a babonák terjesztéséről, valamint a szexuális erkölcs, a házasságjog és a bűntetőjog gátlástalan kihasználásáról. És mindez oldalak százait tölti meg. (Lásd: Hans Küng: A katolikus egyház, Európa kiadó, Budapest, 2005., 16. old.)

Ezek után magukat az egyedül legitim, Krisztus által alapított egyháznak tartani valóban a katolikus tévedések legnagyobbika!