Adventista ámokfutás

Az adventisták hármas angyali üzenete

- áldás vagy átok? -

Tartalomjegyzék

A szeretet a legjobb út mindenhez

Mitől adventista az adventista tanítás?

A különleges szellemi ajándékok rendeltetése

Hogyan gondolkodnak korunk »prófétái«?

Átmenet a „töredékesből” a tökéletesbe – mikor?

Próféta, akinek igazolnia kell saját magát 

- avagy mit jelent a prófétaság lelke?

Kié az utolsó prófétai beszéd?

A tanítás egyedüli kontrollja az Ige

Ahol nincs szombat ünnep, annak megrontása sincs

A törvény alkalmazási formái

Mit jelent az „EGÉSZ TÖRVÉNY” kifejezés?

Zsidó vagy keresztény ünnep a szombat?

A tízparancsolat visszavisz Mózeshez

Szabadulás a »judaista Egyiptomból«

Ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni

+ + + + +

A tanulmány és az adventizmussal kapcsolatos egyéb írások itt találhatók:

https://adventistaamokfutas.blogspot.com/

Mivel az adventisták tízparancsolattal kapcsolatos tanításai 
teljesen szembe mennek az Isten törvénnyel és szombattal
kapcsolatos kinyilatkoztatásaival, 
azokat olyan szellemi vírusoknak kell tekinteni, 
amelyek a számítógépeket is megfertőzik, 
s ezért karanténba kell helyezni őket!

A blog célja, hogy az adventistákat meggyőzze
tanításaik helytelenségéről,
és őket a helyes Krisztus-követésre buzdítsa.

* * * * *
Három cáfolhatatlan érv rögtön mutatja,
miről is van szó:

"Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt." (2Mózes 20:11) Erre az adventisták felhozzák, íme az Isten példamutatása, a 6+1-es ritmus a munkára és a pihenésre, ami az egész emberiségnek szól. De ez nem így van. Figyeljük meg ezt az igét: "Mikor ő még beszél vala, íme, fényes felhő borítá be őket; és íme szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok." (Máté 17:5) Isten gyönyörködik a Fiában, nyilván hallgatja is, de nem abból a célból, amiért az embernek is hallgatnia kell. Mert az ember a tökéletes vezetés miatt kell hogy Krisztust hallgassa, de az Isten nem emiatt hallgatja a Fiát, hanem mert ő a dicsőségének visszatükröződése, minden akaratának végrehajtója, az isteni teljesség benne tükröződik engedelmesség formájában. /Vö. Zsid 1:2; 5:8; Kol 2:9; Ján 6:38) Ennélfogva az Isten cselekedete nem ad egy az egyben mintát az embernek, hogy azt mintegy sémát fogjuk fel, és mindent aszerint tegyünk. A szombat esetében ugyanez áll, nem azzal indokolja az ember szombat tartásának szükségességét, mert Ő is nyugodott szombaton, tehát ezt tegye az ember is, hanem ezzel: "És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad." (5Móz 5:15) Vagyis teljesen más a szombat tartásra való parancs indoka az emberre vonatkozóan Isten részéről, és nem az, hogy a 6+1-es munka és pihenés ritmusával példát mutasson az emberiségnek. Ez az adventista érv tehát megbukott.

A másik adventista állítás, miszerint az Isten nyugalma/szombatja 24 órás, tehát az Isten nyugalmában levés a 24 órás szombat ünneplésével azonos, és különösen ez a szombat ünnep megtartása azonosítja Isten népét, vagyis az adventistákat. De figyeljük meg ezt az igét: "Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék." (Zsid 4:1) Ha a 24 órás szombat ünnepre való felhívás az Édenkerttől kezdve napjainkig érvényes volt az egész emberiség számára, és már Mózes előtt is megtartották a hűségesek, majd a teljes zsidóság Jézus idejéig majd azon túl is napjainkig, sőt az egész emberiség számára érvényes az örök érvényű tízparancsolat erkölcsi törvénye szerint, ebből kifolyólag az adventisták különösen engedelmesek e tekintetben, akkor mit keres az isteni kinyilatkoztatásban az isteni nyugalommal kapcsolatban ez a szó, hogy  "ígérete"? Miféle nyugalomba való bemenetel ígérete van meg, ha az Isten nyugalma 24 órás, és minden engedelmes ember a szombat ünnepléssel benne van az Isten nyugalmában, mivel pontosan a 24 órás szombat megtartása jelenti az Isten nyugalmában levést az Édenkert óta. Ez egy adventista tévtanítás, ugyanis az Isten nyugalmába való bemenetel ígérete nem a 24 órás szombatra vonatkozik, hanem arra a folyamatos nyugalmi állapotra, amelyet a Krisztus általi megváltás kegyelmi időszaka jelent. Tehát aki hisz Krisztusban, az a megváltottság kegyelmében részesül, már most szellemi értelemben, és majd fizikai értelemben is benne lesz, amikor az Isten akarata megvalósul a Földön, és beköszönt Krisztus ezer éves millenniumi uralkodása, tehát az Új világ, miután ez a mostani világkorszak/emberi önkormányzati uralkodási forma ítélet alá kerül és véget ér. /Ezt jelenti a világ vége, és nem az univerzum pusztulása, amiről a materialisták tévesen gondolkodnak./ Tehát ha a nyugalomba való bemenetelnek az ígéretéről beszél a Biblia, az nem lehet 24 órás az adventista értelmezés szerint, mivel egy bemenetel ígérete meg a bent levés valósága két teljesen különböző dolog! Ez az adventista érv is tehát megbukott.

A harmadik állítás, mely szerint a 24 órás szombat ünnep, mint az örök érvényű tízparancsolat egész emberiségre vonatkozó erkölcsi törvénye nem volt része Mózes törvényének, mert a Mózes törvénye a ceremoniális törvény volt, amely Jézus haláláig tartott, utána okafogyottá vált, el lett törölve. Ezt a különbséget az is bizonyítja, hogy a tízparancsolat kőtáblája benne volt a frigyládában, a Mózes törvényeit tartalmazó írások meg a frigyláda oldalához voltak csatolva. "Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul". (5Móz 31:26) Ez a mesterséges szétszedése Mózes törvényrendszerének azonban teljesen téves értelmezés, ugyanis a gyakorlat teljesen más mutat. Figyeljük meg ezt az igét: "Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák." (Apcs 15:21) Itt a minden szombat a heti szombatokat jelenti, amiről a tízparancsolat is szól: "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt" (2Móz 20:8), márpedig ha ezeken a szombatokon /amelyek adventista értelmezés szerint nem tartoztak Mózes ceremoniális törvényéhez/ Mózest olvasták mégpedig Mózes hirdetői, akkor valami abszolút nem stimmel Mózes és a tízparancsolat szombatjainak szétválasztása tekintetében. A zsidók csak tudták, hogy szombatonként miért olvasták Mózes írásait, mivelhogy Mózes által kapták azokat a törvényeket, amelyek szerint ők az életüket igazgatni akarták: "Akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; ...  Felelének neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, ..." (Róm 9:4; Ján 19:7), tehát az ő törvényük diktálta nekik, hogy szombatonként olvassák Mózest, sőt hirdessék is: "Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek;" (Máté 23:15). Ennek alapján maguk a zsidók bizonyítják teljesen egyértelműen, hogy az ő olvasatukban a tízparancsolat szombatja meg a Mózes törvénye egyugyanazon kategória, semmi különbség nincsen közte, amit nekik a törvény diktál, azt teszik (ha deformáltan is), különösen szombatonként, vagyis összejönnek a zsinagógákban. Nem véletlenül keresték Pálék szombatonként a zsidókkal való kapcsolatot az ő összejöveteli helyeiken, hogy nekik Krisztusról bizonyságot tegyenek. Ennélfogva az adventista tanítás a Mózes törvényének és a tízparancsolatnak a különválasztásáról teljesen idegen felfogást tükröz, aminek a célja, hogy az isteni kinyilatkoztatás alkatrészeiből egy teljesen más rendszert rakjon össze. Az Ördögnek kifejezetten ez a célja, hogy kiszedegesse a Bibliából azokat az igéket, amiket más módon rak össze, hogy az embereket félrevezesse, és Isten előtt lehetetlen helyzetbe hozza. Ezt a módszert már az Édenkertben elkezdte, és mind a mai napig folytatja: "A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz 3:1) Az adventizmusban ugyanezt találjuk, bizonyos kijelentések teljesen más kontextusban jelennek meg, és más eredményre is vezetnek. Mégpedig a 24 órás szombat ünneplés érvényességének hangoztatásával /sőt azonosító jelként való felhasználásával/ teljesen tévútra viszi az embereket, vissza a mózesi törvény területére, mégpedig annak átka alá. Mert a Mózes törvénye egyben átok alá is vitt mindenkit, aki alatta volt, a bukott emberi természet miatt, amitől csak Jézus tudott megszabadítani, aki a törvény minden előírásának eleget tett, azt betöltötte és a halálával hatályon kívül helyezte: "Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; ... Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára... Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén értünk;" (Ef 2:15; Róma 10:4; Gal 3:13) Márpedig Isten a Mózes törvénye alatt az összes parancsolatot értette, a 613-at együtt! "Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és ítéletekül ... Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek... Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös."  (Malakiás 4:4; Zsid 9:19; Jak 2:10) Nincsen tehát Mózes törvényének a szétválasztása, hanem csak azoknak, akik az Isten kinyilatkoztatott akaratával szembe mennek. Az pedig halált jelent bárki számára, aki ezt teszi és ebben ki is tart.

Az adventizmus tehát lelepleződött és megbukott atekintetben, hogy igaz krisztusi utat mutasson az emberiségnek, sőt, E.G.White látomásai kapcsán pontosan az Ördög eszméinek engedett teret, amelyet általa becsempésztek a keresztény köztudatba, legalábbis a deformált részébe. Szükséget tehát magunkat ettől távol tartani, ha az Isten elismerésére és az üdvösség elnyerésére pályázunk. 

                   "Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, 

                             hanem teljes jutalmat nyerjünk." (2Ján 1:8)