Az evolúció az átverés művészete

kép forrása: 

https://www.shutterstock.com/hu/image-photo/young-man-looking-older-himself-mirror-222319102

„Tiszta aggyal a valóságot látod, manipulált aggyal

meg amit láttatni akarnak veled.”

LÁTÁS VAGY LÁTTATÁS – MI A KÜLÖNBSÉG?

Amikor az ember belenéz a tükörbe, önmagát látja benne – gyerekként, felnőttként és idős korában. Ugyanaz az ember, és mégis más. Az eltelt évtizedek alatt változott ugyan a kinézete, netán a jelleme, de anatómiai tekintetben ugyanaz az ember, ugyanaz a személy maradt. Elhinnéd, hogy a változások olyan szinten történtek, amely szerint valamikor »teljesen más voltál«, és nem az aki vagy? Ez esetben hajlamos vagy arra, hogy manipulálják az agyadat. Ugyanis semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy valaha más voltál, csak elméleti elgondolásokból fogant tudományos következtetés, ami nem megfigyelt szabályszerűségekre támaszkodik, hanem előre felállított világnézeti alapállásra.

Az evolúció tudománya tapasztalatokon

és modelleken alapuló természettudomány

Az evolúció látszólagos része teljesen a szemünk előtt zajlik, de a lényeges elemek, amik meghatározzák a látszólagos folyamatokat, azok nem. Azok a történések háttérfüggönye mögött vannak, mint azok az elvek, amelyek alapján a tudomány modelleket állít fel a dolgok magyarázatára. Csakhogy a modelleket a világnézetük alapján állítják fel, ebből fakad a tárgyilagosságuk és nem a tárgyilagosságukból a világnézetük. Hiszen a tárgyilagosság kritériumát ők határozzák meg – neked. És te elfogadod, ha azt akarod látni, amit ők. Mert szükséges a te beleegyezésed. Legfőképpen ahhoz, hogy a jelenlegi tudomány az uralkodó világnézet tükörképe legyen, azt szolgálja ki. Vagyis téged.

Az emberi/anatómiai mivoltod teljes életeden át nem változik, csak a külsőd bizonyos mértékben, a környezet, az idő és belső körülmények függvényében. Hogy valamikor nem ember voltál emberi tulajdonságokkal, és valamikor újra állati tulajdonságokat fogsz magadra ölteni – csőröd fog kifejlődni, mint a madárnak, vagy két méteres hal lesz belőled, ahogy az evolucionista biológusok állítják – ez nem a látás, hanem a láttatás eredménye. Hiszen semmi ilyet nem látsz magadon, ennek az állítólagos folyamatnak a halvány árnyékát sem, még több ezer éves történelmi időszakból sem. De ha mégis elhiszed /ami valójában hiszékenység, nem bizonyítékokon alapuló hit, mint amiről a Biblia beszél: „Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.” (Zsidók 11:1, ERV-HU)/, akkor manipulálták az agyadat!

A különbség tehát a tudományos hiszékenység és a bibliai hit között az embernek az a meggyőződése, amire saját kutatásai eredményeként tesz szert, nem pedig külső vagy belső késztetés hatására fogadja el. Az evolúció lényege pedig nem egyéni meggyőződésen alapul, hanem előre felállított világnézeten, amihez a tudományosnak beállított eredményeket /a valóságban következtetéseket/ igazítják.

A mikroevolúció nekik makroevolúció akarna lenni,

amennyiben a laikusok által nyerítő lónak nevezett

valahai erdőlakó rókaszerű élőlényt

repülő vízilónak nézik

Az evolúció szerint az élőlény nem az amit látunk, hanem ami most van, valamikor nem az volt /világnézet/ és különösen nem az lesz /világnézet/. A fejlettség csak egy szubjektív fogalom... mind azzá váltak /világnézet/, amit ma mutatnak. /Nem olyanná, hanem azzá – óriási különbség!/ Ezzel ellentétben a teremtés szerint amit látunk, az pontosan az, ami /pl. ember/, korábban sem volt más, ezután sem lesz más, még ha valamennyit változik is, fel lehet ismerni, hogy ugyanarról van szó. /Ez pedig nem világnézet, hanem a valóság!/ 

Milyen esélye van annak, hogy az állatok, a madarak, a halak és a rovarok egy-egy faja hím ugyanabban az időben és ugyanabban a helyen fejlődött ki, mint ugyanazon faj nősténye, hogy a faj szaporodjon? 

A Biblia teremtésről szóló része szerint az élőlények túlélésre alkalmas állapotban lettek /típusaik szerint/ külön-külön rögtön készre teremtve /mint az ember is egy teljesen külön típus/, és mindegyik a saját típusában változik az idő és a belső-külső körülmények függvényében és ez az amit látunk. Pl. Noé az állatvilág képviselőinek az alkalmazkodó változékonyság formálódni képes tulajdonságával felruházott típusait vitte a bárkába, amelyeket Isten a saját környezetükbe ágyazottan teremtett kezdetben szaporodásra alkalmas állapotban. Az evolúció szerint meg csak egy pillanatképét látjuk az évmilliós változásnak - nem mindegy milyen változásnak: a változékonyságot messze túlhaladó fejlődésnek és átváltozásnak /fajkialakulásnak/ -, bár a szemünk előtt csak variánsok mutatkoznak. 

[Egyébként honnan van az élőlényeknek az alkalmazkodóképessége, ami a túlélés záloga, talán kifejlődött nekik? Ha a kifejlődésük előtt nem volt alkalmazkodóképességük, akkor a túlélés zálogával sem rendelkeztek, ha meg híján voltak a túlélés feltételének, akkor Darwin természetes kiválasztódásának nincsenek működőképes alanyai. Ha az embereknek nincsen belépő jegyük, a színházi jegyszedő hogyan választja ki, hogy ki mehet be a színházba és ki nem?] 

Az evolúció tehát a láttatás szerinti látás okozója, és nem a látás valóságából következik, hanem az agy manipulációjából. Mert az agy biztosan nem látja /bizonyítékok alapján/ a látás tárgyát, hanem csak /világnézet alapján/ a láttatás tárgyát. A tapasztalat a/z értelmi szemekkel történő/ látás, a modell, meg a láttatás, abszolút nem ugyanaz a kettő. Az agy manipulálhatóságából fakad e kettős látás, és az érdekből következhet a nem tárgyilagos látásmód lehetősége. 

A Könyvek Könyve kifejezés a Bibliára vonatkozik – elvégre a világ legelterjedtebb könyve – még ha az ateista tudomány saját világnézeti szűklátókörűségénél fogva elismerni nem is hajlandó annak tekintélyét. Ahogy van ugyanannak a Bibliának megannyi fordítása, amit angol nyelvterületen "version" szóval illetnek, a Biblia mégis ugyanaz marad, nem változik. Pl. Károli Gáspár, Csia Lajos, vagy Vida Sándor /újszövetségi/ magyar fordításai, vagy King James version, Luther Biblia, vagy La Bible de Jerusalem, /stb./ ugyanannak a Bibliának a variánsai. Ha már alapjaiban megváltozna a Biblia szövege, amögött szándékos manipuláció volna. 

Ugyanez van az élőlényeknél is, a mindenkori változás egyfajta variánsa a nemük szerint teremtett típusoknak, és a változás csak változékonyságot jelent, nem teljes átváltozást vagy annak szükséges alkatrészét, a kialakulást. Amikor erről beszélnek, akkor manipulálnak és láttatják azt, amit láttatni akarnak és a modelljeiket is ehhez igazítják. 

Amikor hagyod, hogy az agyadat átállítsák annak látására, amit tulajdonképpen soha nem látsz, mert /megtörténhetetlenségéből kifolyólag/ megfigyelhetetlen, hogyan változik át egy adott élőlény egy teljesen más élőlénnyé, akkor esel áldozatul az átverés művészetének. Hogy ez megtörténjen, ők hoznak létre önkényes fajdefiníciókat, máskor meg elvetik a fajok meghatározásának kritériumait, hogy a valódi határokat elkenhessék. [A múltra vonatkozólag elvetik a fajok határának éles meghatározhatóságát, a jelenre vonatkozólag meg megállapítják a szemünk előtt kialakuló új fajok általuk megfogalmazott kritériumait – mi ez ha nem manipuláció?! Nem beszélve róla, hogy az általuk csökevényesnek kikiáltott anatómiai alkatrészeket oda illesztik be, ahová akarják, ahol a modelljüknek fekszik.] 

- a fajtípusokra vonatkoztatva - 

A viharos időjárás indokolhatja, hogy esőkabátot vegyél fel, de hogy ezerféle esőkabát létezik, azt már nem!

Hogy egy adott /képzelt evolúciós szögről leakasztott/ őssejtből nagyobb előnyűvé váló komplexitás-növekedés keretében külön-külön fejlődjön /könnyen érthető példaként említve/ kutya és macska típus, és még annyiféle növényi és állati /típus/, semmilyen biológiai szükségszerűség, sajátos körülmények vagy annyiféle szelekciós nyomás a természetben nem indokolja. Hogy mégis vannak, s jól elkülöníthetők, amik láthatóak is, felette állnak a filozófia által gyártott láttatási késztetéseknek, amik nem a tárgyilagosság tárgyai, hanem egy speciális eszmefuttatás képzelt alanyai. Az agykontrollban léteznek olyan dolgok, hogy valóságban nem létező emberek jönnek-mennek, ahogy a manipulált agy kivetíti a láttatások szuggerált tárgyait. 

Amint az agykontroll tanfolyamokon való részvételt se ajánlom senkinek, akármilyen előnyökkel kecsegtetnek is általa, mélyebb vizekre evezve már olyan szellemi erők hatása alá vonják a tudatot, amely kikerül az önkontroll hatása alól, és nem önnön ura lesz, hanem annak szolgája. /Erről mondja a Biblia, hogy ez a gonosz szellemi erők szférája, a bukott szellemvilág területe – Efézus 6:12./ Ugyanez az evolúciónál is: az evolúciós látás nem az agy konkrét, meggyőződésből történő látásából fakad, hanem a tudományosnak nevezett érdekláttatás kiszolgáltatottságából. 

A többi filozófiai tétel ugyanerre a látásmódra épül, egyfajta idomított látásmódra, amit egy magasabb rendű szellemi erő terít a társadalomra, s amelyet olyan tudósok közvetítenek, akik ebből a látásmódból profitálni akarnak /és profitálnak is/, tudományos hírnevet maguknak és anyagi/erkölcsi támogatást/elismerést a mindenkori kormányoktól/közvéleménytől a saját egzisztenciájuk és/vagy intézetük számára. 

MEGFIGYELHETŐ-E AZ EVOLÚCIÓ? 

Egy mozgólépcsőn utazó ember, míg a lépcső aljáról följut a tetejéig, átöltözik másféle ruhába, ugyanaz az ember marad-e? Ugyanaz marad, még ha külsőleg változik is. De emberi mivoltában semmiféle változás nem figyelhető meg rajta. Ugyanez az evolúcióban:

Az evolúció általában lassú, NEM FIGYELHETŐ MEG egy emberi élet során. - [DOC]

Evolúció cikk - gergelytibor.hu 

Az evolúció nem állt meg, csak lassú, így NEM LÁTJUK ANNYIRA a működését.

https://nuus.hu/tech/tudomany/0512/ezer-ev-mulva-ketmeteres-halak-leszunk-igy-valtozik-majd-meg-az-emberi-test-a-jovoben/  

Az evolúció olyan, mint egy film, ami képkockáról képkockára halad előre, és mi 

GYAKRAN NEM IS LÁTJUK, hogy mi változott a kockák között. Minden ránk maradt 

fosszília olyan , mint egy filmbeli képkocka az előző időkből. Gyakran azonban kockák 

ezrei hiányoznak két meglévő között, és nekünk ebből kell rekonstruálnunk az egész 

filmet. /Joe Hanson/ https://www.citatum.hu/kereso.php?kereses=gyakran+nem+is+l%E1tjuk

AMI LÁTHATÓ = hogy a környezeti változásokhoz alkalmazkodnak az élőlények, de ez nem átalakulás új fajjá, hanem formálódás, mint aki /vagy ami, pl. egy polip/ két rács között átpréseli magát s közben nyúlik az alakja, s miután átment, újra a régi alakot ölti. Mint a darwini pintyek időszakos, környezetfüggő csőrváltozásai. Ez is evolúció /a valódi/, ezzel takaróznak, hogy működik, de ennek a fajok egymásból való /keresztirányú, széltében különböző típusokra elágazó/ kialakulásáról szóló hipochonder elmélethez /tudományosnak nevezett rekonstrukcióhoz/ semmi köze. 

AZ úgynevezett »TÖRZSFEJLŐDÉST« /mint a nehézségi erővel ellentétes, nehezebben kivitelezhető, keresztirányban terebélyesedő, magának arra utat vájó folyót/

NEM LÁTJUK ANNYIRA = semennyire /ha a folyónak könnyebb útja van előre menni, arra is megy/

NEM FIGYELHETŐ MEG = mert elméletben létezik /a folyó nem fordul oldalra, ha lejtős útja van előre/ 

GYAKRAN NEM IS LÁTJUK = csak fantáziában létezik /hogy a folyó magának utat törjön nehezebb terep felé a könnyebb helyett, az pont olyan mint hüllőnek nem alkalmazkodni naprakészen egy adott környezethez, hanem belefogni pl. egy neki teljesen idegen /élettérhez igazodó/ szárny kiépítésébe, amely csak akkor fog előnyt jelenteni neki a naprakész alkalmazkodásban, amikor optimálisan funkcióképes lesz, de addig a meglévő alkalmazkodóképességének maximális kihasználhatóságát hátráltatja/ 

A megfigyelések mindig azt támasztják alá, hogy funkcióiban teljesen kifejlett, funkcióiban teljesen hasznos, és funkcióiban az alany fennmaradását ténylegesen elősegítő szervekkel rendelkező élőlények /késztermékek/ élnek túl és szaporodnak sikeresen, nem pedig azok, amiknek életfenntartó szerveik éppen kialakulási fázisuk közepén tartanak /félkésztermékek/. Egyébként meg még itt sem tarthatnak, mivel odáig el sem juthatnak! [Itt megint manipuláció van, mivel a fejlődés során szükségszerűen kialakuló félkésztermékeket kiselejteztetik, márpedig a félkész stádiumon minden élőlénynek át kellett mennie, ha létezik az un. őssejttől induló evolúció!] 

A darwini evolúciós elmélet szerinti abszolút új fajok /típusok/ kezdettől /a sor elejétől/ fogva való, évmilliókon át tartó kialakulására vonatkozó tendenciát úgy lehet elképzelni, mint amikor a megtermékenyített petesejtből egy teljesen új egyed fejlődik ki, pl. az ember esetében 9 hónap alatt, csak DNS vezérlés nélkül. Ráadásul az elmélet szerint az adott élőlény sohasem volt átmeneti állapotban, hanem mindig ki volt fejlődve. Mivel azt mondják, félig kifejlődött élőlény nem létezik a természetben, ezért a fejlődése során mindig ki volt fejlődve, átmeneti állapot nélkül. 

Szerintük az átmeneti nem a félkész szinonimája. Nincs olyan hogy félkész. Az átmeneti állapot már eleve ki van fejlődve. Ugyanez az embernél: a magzat fejlődésekor kifejlődéséig átmeneti állapotban van, de nem, mert az átmeneti állapot eleve ki van fejlődve. Tehát a 3 órás, 3 napos, 3 hetes, három hónapos magzat eleve ki van fejlődve. Nem akkor van kifejlődött állapotban, amikor megszületik, hanem állandóan, folyamatosan, mindvégig. Ugyanez az evolúcióban: minden mozzanat ami az évmilliós fejlődés alatt történik /a típusokon belül is/, sosem jelent félkész állapotot, hanem teljesen kifejlett állapotot.

 Az evolúció ugyanolyan fejlődés, mint az anya hasában a magzat, 

csak nem pár hónapos, hanem évmilliós, és DNS vezérlés nélkül. 

Ráadásul a kialakulás minden pillanatában teljesen kifejlett állapotban van! 

Tehát, ha /nagy vonalakban ábrázolva/ az evolúció feltalálja a szájat, ahol bemegy az étel, rögtön az emésztő traktust is föltalálja a perisztaltikus mozgással, az immunrendszerrel, meg a végbél kivezető nyílást, minden részegységet teljes idegrendszeri vezérléssel, hipotalamusz irányítással, mindent egyszerre, és a gyakorlatban meg is valósítja /hiszen másként nem is képzelhető el a túlélésre predesztináló sikeres működése/! 

A gyomor kialakulása után nyilván maguktól jutottak az emésztőnedvek a gyomorba és a sósav az emésztő juice részeként. Stb. Ad hoc kialakul minden, a természet nem létező tervezője karba teszi a kezét, megy minden magától, mint a karikacsapás! A lezser evolucionisták részletes magyarázat nélkül hagyják az első állat fejlődését /szívvel, tüdővel, aggyal, gyomorral stb./ Hanem csak úgy elegánsan kijelentik, hogy egymás után pontosan egymásra épülve/egymást kiegészítve megjelent minden, ami csak kell, ami csak szükséges. Ilyenkor szokott magánkívül lenni Besenyő Pista bácsi és a rajta eluralkodó kényszerű viszketés hatása alatt Margit után kiállt! 

Hogy mégis készpénzként fogadja el ezt a materialista beállítottságú társadalom, mint amely elmélet tökéletesen működik a gyakorlatban, az totális deformáltságára vall, amely nem akar különbséget tenni aközött, hogy a pincér kiviszi neki a kész ételt, meg az éppen készítés alatt álló félig nyerset és ugyanolyan jóízűen eszi meg mindkettőt. Vagy ha a rágós húst a gulyáslevesben szóvá is teszi, nem fogadja el, az evolúcióban elfogadja, hogy a fejlődés minden mozzanata »készételnek« számít, egy tökéletes alkatrésznek egy majdan /folytonosan/ kialakuló élő és túlélésre alkalmas rendszer számára, amit élőlénynek nevezünk. És soha nem úgy általában előnyös /bármely módosult, majdan funkcionáló szervvé érő szervkezdemény¹/ valahol valamely élőlény számára /ahogy Dawkins mondja/, hanem az adott élőlény számára, amely átmegy az evolúciós fejlődés kényszerű állomásain – készre teremtettsége híján – vagyis mozzanatról-mozzanatra, araszolva az optimális anatómiai állapota felé, amellyel egyébként mindig is rendelkezett, különben nem tudna túlélni.

 /¹ - Ez éppolyan lenne, mintha pl. egy orosz-német politikai tolmács arab félszavakat kezdene belecsempészni államfők magas szintű megbeszélésének élő közvetítésébe, mert hogy éppen akkortájt kezdene tanulni arabul. Mit szólna mondjuk Putyin ehhez a keveréknyelvű dadogáshoz? A hüllő spontán szárnykezdeménye akár transzmutáció, akár külső ingerekre adott válaszreakció szintjén ugyanilyen biológiai keveréknyelv dadogás volna, ha létezne, de a természetes kiválasztódás pontosan ezt az anatómiai pongyolaságot nem engedi meg, hogy magának egy faj anatómiai hátrányt okozzon olyan szervkezdemény kifejlesztésébe fogva, amiről nem csak fogalma sincs, hogy micsoda, de azt sem tudja, hogy hová vezet. Vagy a spontán természeti reakciókat tudatos tervezőmérnöknek nézzük, amely célirányos hosszú távú erőhatásokkal dolgozik?/ 

AZ EVOLÚCIÓ DRÓTKÖTÉLMÁSZÁSA 

Az evolúció törzsfejlődésre vonatkozó része a következő kaptafára épül: „Rengeteg véletlen változás történik egyszerre, és a nagy része ezeknek elpusztul, mert életképtelen lett az egyed. Amelyik viszont túlélt, az vagy semleges, vagy pozitív tulajdonságokat hordoz.” Vegyük észre, hogy ebben a tézisben a lehetséges túlélő csupán egy álfeltevés, mert pontosan erre a túlélőre épül az egész elméleti rendszer, hogy biztosan, mindig és hosszú távon van túlélő, amelyik az élet kiformálódásának a stafétabotját rendíthetetlenül viszi előre. Közben meg ennek a valós tényekhez abszolút nincsen köze! 

           Az evolúciós filozófia nem csak a mindenkori szükséges túlélőt garantálja, 

             hanem hogy már eleve adva vannak azok, amikből a túlélők kikerülnek

Az evolúció az élőlények sakklépéseit tárgyalja filozófiai alapon /darwini elmélet/, amíg eljutnak a jelenlegi végkifejletig /a mai emberig, aki jelenleg az állomások csúcsa/. Azonban hogy honnan vannak a sakk bábuk, az evolválódó élőlények, azt nem firtatja, hanem egyszerűen átugorja. Mint a valódi sakkban a ló, de ezek a semmiből ugranak elő, hogy aztán az evolúciós terepasztalon megmérkőzzenek egymással. Honnan veszi, hogy túlélt /először is a saját kifejlődésének kezdeti stádiumait/, továbbá, hogy mindig akad minden fajt képviselő túlélő és azok mindig hordoznak pozitív tulajdonságokat!? 

Ez olyan borítékos sorsjegy, amiben minden húzásnál előjön /fajokra lebontva/ vagy az újra húzhat, vagy nyert, de /fajra kivetítve/ olyan soha hogy nem nyert. Mert akkor pusztul ki a faj /a fajvonal, amely végigmegy az emberig/. De nem engedi kipusztulni, mert az elmélet arra épül, hogy minden létező fajban van túlélő amely semleges vagy pozitív tulajdonságokat hordoz. Tautológia ez a javából. Azért élt túl minden ma létező faj, mert ma is léteznek fajok /tehát túl kellett, hogy éljenek/, és azért léteznek fajok, mert az összes faj ősei szünet nélkül túléltek /tehát szükségszerűen mindig voltak túlélők/. A kettő egymásból következik /a fajból a túlélés, a túlélésből meg a faj/, csakhogy éppen hogy nem következik, miért is következne? Hogy a halott elméletet életképesnek állítsuk be? Mert erről van szó! 

Evolucionista zsonglőrmutatvány Orosz László módra

Ha van két húszemeletes épület, és egy több száz méteres drótkötél kifeszítve a kettő között, azon hogy megy végig valami, ami eleve nem intelligens, nincs korrigáló képessége? Hogyhogy nem zuhan le? Utólag azt állítani, hogy azért van rend a természetben, mert az eleve adott /?/ élő rendszer az őssejttől végigment az emberig, tehát a túlélés tekintetében mindig helyes válaszokat adott a külső környezeti ingerekre, annak kifordítása, hogy a /tervezési/ rendnek köszönhetők a helyes válaszok, nem pedig a helyes válaszok bizonyítják a /tervezés nélkül fennálló/ rendet. A végigmenésnek ugyanis csak a rend lehet a garanciája, nem lehet ezt a véletlenből levezetni, /utólag/ annak tulajdonítani. 

Orosz László fizikus az evolúció támogatójaként mégis a végigmenésből /a végig fennálló helyes alkalmazkodásból/ következtet a rendre, abból hogy végigment az őssejt, és lett belőle ember. És neki nem is gyanús, hogy a véletlent ugyanarra a szintre helyezi, mint a rendet, tehát hogy valami rögzített korrigálóképesség nélkül végigmegy véletlenül a drótkötélen, az szerinte pont olyan esélyű, mint rögzített korrigálóképességgel végigmenni. Ami teljesen nonszensz, és egy eleve elkötelezett /ateista, Isten erkölcsi rendje alól szándékosan kibújó/ világnézet lapul meg mögötte, amit tudományos álcával takar el. 

Hogy végigmegy valami lezuhanás nélkül, az erre való programozottságra utal, amit még egy gyakorlott kötélmászó sem tud garantáltan kivitelezni. [„Ha a jó válasz adott...” ami csupán egy álfeltevés, mivel amit látunk, azok szükségszerűen jó válaszok eredményei, és azok jelentik a tényeket, vagyis a rendet. A rendet kérdőjelezné meg, ha nem jó válaszokat adna az adott élőlény, tehát a rendet abból vezeti le, hogy a lehetséges válaszok mindig jó válaszok.] 

Ne hogy már a lehetséges jó válaszokból fakadjon a rend, és nem a rendből a jó válaszok folyamatos /szükségszerű/ fennállása! Ne hogy már garancia nélkül menjen végbe sikeresen az alkalmazkodás folyamata!? Ne hogy már egy jó képességű tanulónak ugyanannyi esélye legyen megbukni, mint sikeresen leérettségizni!? Ne hogy már a biológiai élővilág sokszínűsége azért álljon fent, mert véletlenül jó válaszokat adtak az élőlények a folyamatos természeti kihívásokra!? Nyilván a saját megmérettetésük előtt, különben nem tudtak volna megmérettetni utólag.

Mivel a megmérettetés mindig utólagos, de hogy engedi a megmérettetéshez azt, amelyik korábban nem mérettetett meg? Akkor az első sikeres túlélőt nem a természetes kiválasztódás választotta ki, hanem az eleve ki lett jelölve a természetes kiválasztódásra! Ennélfogva a természetes kiválasztódásnak nem lehet faj létrehozó szerepet tulajdonítani, hanem csak faj fenntartó szerepet, azt is csak utólagosan. 

Ha van tíz cipő, abból kilenc lyukas, a természetes kiválasztódás csak kiselejtezi a kilenc rosszat, de a jót nem ő hozza létre, mivel a jó cipő léte már a kiválasztás előtt adva van! 

A természetes kiválasztódás csak a túlélésre alkalmast tudja kiválasztani, tehát az első sikeres kiválasztódást meg kellett hogy előzze az adott faj alkalmassága, amely nem a természetes kiválasztás utólagos eredménye, hanem a teremtésé! 

Hogy köszönheti a létét a természetes kiválasztódásnak az a faj, 

amelyet a természetes kiválasztódás utólag választ ki a túlélésre, 

de már a kiválasztása előtt is túlélésre alkalmas állapotban van?!

A természetes kiválasztódás csak azt tudja kiválasztani, amely élőlény kiválasztásra alkalmas. Az viszont a kiválasztását nem a természetes kiválasztódásnak köszönheti, hanem ami kiválasztásra alkalmas helyzetbe hozta, hogy a természetes kiválasztódás kiválaszthassa őt. Ez pedig minden fajtípus kezdeti egyedeire érvényes. Ezért a természetes kiválasztódást nem lehet fajteremtő erőnek tulajdonítani, hanem csak fajfenntartó erőnek. Darwinnak a természetes kiválasztódásra ruházott fajteremtő ereje ezennel megbukott! 

A természetben azért léteznek élőlények és maga az ember, mert programjuk van a természeti kihívásokra helyes válaszokat adni, tehát összefüggés kell hogy legyen a helyes válaszok és a túlélés között, ami annak a programnak köszönhető, hogy az élőlényekbe be van építve a variálódásra/változékonyságra való alkalmazkodás programja. Mert ha ez nincs beépítve, mégis láthatóan működik, az nem logikus az ésszerű emberi gondolkodás számára. „Ahol pedig nincsen logika, ott fortély van.” /Sherlock Holmes/ 

A hosszú távú túlélés sikere a hosszú távú túlélés programjának köszönhető, nem mert véletlenül jó válaszok érkeztek a hosszú távú megmérettetés porondján. Ne hogy már egy autóvezető azért menjen végig egy több ezer km-es autópályán baleset nélkül, mert véletlenül jól veszi be a kanyarokat és tartja végig az úttesten a járművet? Hanem mert tud vezetni! Ne hogy már az evolúció azért tudott sikeresen működni évmilliók alatt, mert az élőlények véletlenül tudtak pozitív tulajdonságokkal egyre jobban gazdagodó jó válaszokat adni a környezeti kihívásokra, és nem mert beépített programjuk van azokhoz alkalmazkodni. [Feltéve, ha nem túl drasztikus a környezeti kihívás /szelekciós nyomás/, mint pl. a mamutok esetében is, akik a hirtelen hőmérséklet változásra nem tudtak jó válaszokat adni, mert arra nem volt programjuk.] 

Nem érdekes, ha az ember egy ugyanazon házban él hatvan évig, akkor a hatvan éven át minden egyes nap be tud menni a ház ajtaján, és pontosan és mindig a ház ajtaján megy be, és soha nem megy neki a falnak, nem téveszti el a bejáratot két méterrel, hanem mindig és kivétel nélkül betalál. Orosz László, meg Darwintól kezdve az összes evolucionista azt akarja bemagyarázni, hogy a spontán létrejött élőlények képviselői a természeti hatások, véletlen mutációk és a természetes kiválasztódás által véletlenül, és különösen kihangsúlyozva, teljesen véletlenül a kezdeti alapállapottól kiindulva ugyanúgy és mindig és pontosan jó válaszokat adtak a túlélés támasztotta kihívásokra, tehát pontosan bementek azon a bizonyos ajtón, ami a megmérettetés hazatalálását jelenti, amit az ésszel megáldott ember is produkál hatvan éven keresztül. 

Vagy egy vizsgázott sofőr Európa egész területén át hibátlanul vezetve hazakormányozza a turistákkal teli buszt, Hegyeshalomnál átlépve a határt egészen Miskolctapolcáig. De ugyanezt megtenné egy volánhoz ültetett kirakati műanyag bábú is, mindig tudva, hogy merre kell menni, melyik kanyart kell bevenni és melyik irányba fordulni, amíg végig balesetmentesen kormányozná ugyanazt a buszt ugyanazon az úton ugyanazon távolságig. Mert az evolúció ezt a szerencsén alapuló történetet akarja bemesélni. 

Hogy háttér intelligencia nélkül az anyag ugyanolyan teljesítményekre képes, mint az intelligenciáját bevető, tervezésre és ahhoz igazodó gyakorlati megvalósításra képes emberi elme. Mert ennek állításához nem csak tömény ostobaság szükségeltetik, hanem igen magas fokú erkölcsi elvetemültség is, amiben az ateista/materialista tudományos elit nem szenved hiányt, hanem éppen hogy ennek állításában gyakorolja magát. Olyan tudományos közeget létrehozva, amely megerőszakol minden értelmes tervezettséget feltételezni merészelő kezdeményezést, s amelyet nyugodtan lehet tudományos terrorizmusnak, vagy szellemi Auschwitznak nevezni, ahol gázkamra vár minden feltételezésre, amely tervezettséget merészel látni magasan szervezett élő és élettelen objektumok hátterében. Mert, ahogy mondják: „nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.” /Richárd C. Lewontin, The New York Review of Books, “Billions and Billions of Demons,” by Richard C. Lewontin, January 9, 1997, pp. 28-32./ 

Az összetett rendszerek szervezettségi foka egyenes arányban van 

a létrejövésüket generáló intelligenciával 

Az evolúciós tudomány pontosan ennek az állításnak az ellentétére tette fel hitelességét és teljes egzisztenciáját, a tervezéssel szembeni véletlen szerepének ellentmondást nem tűrő hangoztatásával, miközben tűzzel-vassal írtja a neki nem tetsző álláspontokat és következtetéseket. S mindezt az ésszerűség fényében tetszelegve, de attól fényévekre eltávolodva és magát szándékosan elhatárolva. 

Azonban tudomásul kell vennie, hogy az életképtelen egyedek szükségszerű kipusztulása előrevetíti azok megmérettetését is, akik a véletlen szerepét felértékelve becsődölnek a tervezéssel szemben, hiszen a mindennapos gyakorlat cáfolja dédelgetett elméletüket. Az embervilágban található minden szervezett rendszer és azt tükröző alkotás mögött tervező intelligencia nyilvánul meg, az ennél sokkal bonyolultabb és magasabb rendű élővilág és az azt kiszolgáló ökoszisztéma /környezeti élettér/ ezzel egyenes arányban magasabb szellemi intelligenciát feltételez és kíván. 

Hogy nekik nem, mert minden önmagától életképtelent életképesnek állítanak be a hipotézisük fenntartásával – mutatja hogy világképük gyanánt halott csecsemőt hordoznak a keblükön. Nem csak a fejlődés szintjén, de különösen az anyag szintjén. Élettelenből ugyanis élő sosem lesz. Ahogy kiszáll az élet az azt hordozó közegből és oda vissza sosem tér, ugyanez a másik oldalon is. A hullám alja a halál, a teteje az élet. Ha majd a holtat újra élővé tudják tenni, akkor az élettelent is élővé. Addig meg van a tudomány áltudományos szemfényvesztése – azoknak, akiknek a teremtés személyes okokból elfogadhatatlan, mert a gyarló ösztöneik kiélését mindennél fontosabbnak tartják!

- a 2. rész köv... -