A kereszténység áruló csókjai - A ceremoniális törvény

„Jézus pedig monda neki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?”

(Lukács 22:48)

Ugyanilyen veszélyes, az üdvösségből kizáráshoz vezető hamis szeretet csókja, amit - a klasszikus reformátori hagyomány nyomdokain is haladva - a 20 milliós Hetednapi Adventista világegyház és a tanításban hasonszőrű felekezetek tartanak Krisztus orcájához, ami pedig nem más, mint a Bibliában olvasható törvényről szóló kijelentés manipulálása. 

Itt is van egy sarkalatos egyéni értelmezésű emberi megfogalmazás, ami a Szentírásban sehol nem szerepel, ami nem más, mint a »ceremoniális törvény« kifejezés. Ez ugyanúgy nincsen a Szentírásban sehol, mint a „háromság”, és olyasmit fejeznek ki vele, amit a Szentírás sehol semmilyen formában nem fejez ki! Ugyanarról a tőről fakad tehát, és ugyanúgy az a végeredménye, hogy megrontsa a bibliahitű keresztényeket, és őket az igaz imádattól és az üdvösség útjától elfordítsa. Konkrétan miről is van szó? Nézzük mit mondanak ők: 

„Mark Driscoll helyesen ismerteti „Segítség az ószövetségi törvény értelmezéséhez” című írásában, hogy a klasszikus reformátori hagyomány az ószövetségi törvényt három fő csoportra osztja: ceremoniális, polgári, és erkölcsi törvényre. 

Több száz éven keresztül a református hagyomány azt tanította, hogy az ószövetségi törvény három különböző típusú csoportra bontható: ceremoniális/szertartásira, erkölcsire és polgárira. Bár ez a nézet messze nem terjed ki mindenre, azonban segíthet helyesen értelmezni, magyarázni és alkalmazni a törvényt az életünkben. 

Ceremoniális 

Isten Izrael népének azért adta a ceremoniális/szertartási törvényeket, hogy irányítsa, vezesse őket Isten imádásában. Ezek közé a törvények közé tartoznak a különféle bűnért való áldozatok, a körülmetélés (Gen 17,10), a különféle papi kötelességek, bizonyos ételek elutasítása (Lev 11,7-8, pl. sertés vagy rákfélék), vagy a tisztasági előírások (Lev 14,1-32; pl. a leprások megtisztulása) és ehhez hasonlók. 

A ceremoniális törvényeknek ideiglenes céljaik voltak és előrevitették Krisztus eljövetelének árnyékát (Dán 9,27; Kol 2,17; Zsid 10,01), amíg azok őbenne be nem teljesedtek és el nem töröltettek. 

Tehát ma már nem kell követni őket, szabadon ehetünk göngyölt bacon-t, vagy hordhatunk olyan ruhát, ami többféle szövetből készült. Más szóval, nem kell szertartásosan megtisztítani magunkat többé Isten előtt; Ő ezt már megtette értünk a Krisztusba vetett hitünk által.” /Protestáns Ortodoxia Evangelikál Csoport/ 

„A ceremoniális törvény - Az Ótestamentumi ceremoniális törvény, mely a Messiásra mutat, a zsidó népnek adatott. Krisztus áldozatát szimbolizálja, de érvényessége Jézus kereszthalálával megszűnt. A ceremoniális törvény, mely tartalmazza a ceremoniális szombatokat, és zsidó ünnepeket, nem tévesztendő össze az erkölcsi törvénnyel és a negyedik parancsolat szombatjával. /Hetednap Adventista Reformmozgalom – Hitelveink/ 

„A Vizsolyi Bibliában találkozunk ezzel a kifejezéssel a Kol 2:14-ben, mely az 5Móz 31:26 versére hivatkozik: „Es eltörölvén a’ Czérémóniáknak ellenünk való kezünk-irását, melly minékünk ellenünk vala, és azt haszontalanná tövé, a’kereszt-fára azt felfeszítvén.” (Kol 2:14, Károli 1865; ez a Vizsolyival megegyezik) A legtöbb angol nyelvű bibliafordítás, beleértve a King James verziót is, a 'szertartás' szót használja, ami lényegében ugyanazt jelenti, mint a ceremónia. Máshol árnyékszolgálatnak is nevezik (pl: Zsid 10:1). 

Végső soron az a fontos, hogy tudjuk: akár ceremoniális törvényről, akár szertartási törvényről, vagy árnyékszolgálatról legyen szó, a Biblia minden esetben az áldozati rendszerre utal, mely az Isten által Mózesnek adott 613 különféle törvény, rendelkezés és végzés közt volt megtalálható, az általa írott könyvtekercsben. Jézus kereszthalálával beteljesedtek az ószövetségi áldozati rendszer előképei, ilyen értelemben törölte Ő el ezeket a törvényeket.” /HNAE – N.F./ 

Látszólag semmi probléma ezzel a felvezetéssel, pedig komoly manipulálással állunk szemben, amit – hogy eladhatóvá tegyenek – kiegészítenek más szövegek manipulálásával, lásd: 

„Vajon Krisztus áldozata eltörölte-e Isten törvényét, ahogyan a Kolosszé 2:14 és az Efezus 2:15 jelzi? 

„Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; … Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;” (Kol 2:14, Eféz 2:15) 

Ezek a versek nem Isten törvényét jelentik. A „szertartások” kifejezés a görög dogma szóból származik, utalva az emberi törvényekre és rendeletekre: „Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?” (Kol 2:21-22) 

Krisztus az ilyen emberek által kidolgozott szertartásokra a Márk 7:6-9-ben hivatkozott. Ezek olyan farizeusi /'aszketikus-elnyomó'/ rendeletek voltak, amelyek korlátozták és megterhelték a zsidókat, és ezek jelentették a falat a zsidók és pogányok között, amelyet Krisztus az áldozatával lerontott. >Ő betartotta Isten törvényeit, de elhagyta az emberi rendeléseket. Mert nem azért jött, hogy eltörölje, hanem hogy betöltse, példát hagyva a követőinek.<” 

Rögtön az elején megállapíthatjuk, hogy az Ef 2:15 és Kol 2:14-nek a Kol 2:21-22-höz semmi köze, mintha az Ef 2:15 és Kol 2:14 „parancsolatokban” /görögül: dogma/ kifejezése azonosítható lenne a Kol 2:22 „parancsolatai” /görögül: entalmata/ szóhasználattal, amik emberi rendeleteket fejeznek ki. Vajon mégis miért azonosítja? Mert azt manipulálja, hogy valójában mire is vonatkozik az eltörlés, mert nagyon nem mindegy! 

De ez csak az egyik manipulációs kísérlet, ami a lényegesebb, hogy a Kol 2:14-ben felfedezni vélik a ceremónia kifejezést /lásd a Vizsolyi és a Károli 1865-ös fordítását/, amit ők /dogma - görögül dogmaszin/ »ceremoniális törvény«-ként aposztrofálnak, amiről a Prot. Evangelikál Csoport úgy nyilatkozott, hogy „ideiglenes céljaik voltak és előrevitették Krisztus eljövetelének árnyékát”. Ez a törvény jelentette volna az árnyékszolgálatot, amit Zsid 10:1 eképen jelenít meg: „a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg,”. 

De tegyük fel a kérdést, a bibliaszöveg illeti-e a törvényt bármiféle jelzővel, hogy milyen törvényről van szó? Abszolút nem jelöli! Akkor milyen alapon és milyen jogon állítják, hogy itt »ceremoniális törvény«-ről van szó? Semmilyen alapjuk és joguk nincsen hozzá! Amint ugyanis megteszik, teljesen más értelmet tulajdonítanak annak a törvénynek, amit Mózes törvényeként ismerhetünk a Bibliából. [A Vizsolyi Biblia szóhasználata nem követi a görög szöveget, hanem értelmezés szerint adja vissza.]

Nem igaz, hogy Isten bármiféle »ceremoniális törvény«-t adott volna Mózes által, hanem Mózes által a Mózes /egész: 613/ törvényét adta, amit nem lehet feldarabolni mesterségesen, hogy annak részletei időben és térben kikre /vagy mikre/ vonatkoznak és kikre nem. Pontosan ezek azok az emberi rendeletek, amiket utólag belemagyaráznak a törvénybe, mint ahogy Jézus idejében az Isten törvényét felülbírálva alkottak emberi rendeleteket, amik emberi parancsok voltak. 

„Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatát elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nekik: Az Isten parancsolatát szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. … Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?” (Márk 7:7-9; Kol 2:21-22) 

Kísértetiesen ugyanazt jelenítik meg, mint az akkori farizeusok, hogy az Isten parancsait alárendelik a saját parancsolatuknak, csak itt nem arról van szó, hogy mit hogyan kell megmosni, vagy mit szabad enni, hanem hogyan kell érteni az Isten törvényét. Mégpedig nem úgy, ahogy Isten és Jézus értette és a Bibliában leíratta, hanem ahogyan ők azt átértelmezik, tehát más jelentést adva a törvénnyel kapcsolatos isteni kinyilatkoztatásnak. 

Már az első században megkezdték az aknamunkájukat a hamis törvénytanítók (vö. Apcs 15:1, 5), gondolja valaki, hogy az Ördög felhagyott a próbálkozással, és közvetlen a végidő népét nem akarja a hamis tanítással megfertőzni és az igaz imádattól elferdíteni? Rosszul gondolja! A kereszténységben burjánzanak az igaznak eladott hamis tanok, amikre hamis felekezetek épülnek, mint pl. az un. karizmatikusok, pünkösdisták, különösen a Hit Gyülekezete, amely mögött személyesen a Sátán lapul. (Vö. Máté 24:14; 2Thessz 2:9-12) 

És mindenütt ott virulnak az álkeresztény Mammonisták, akiknek a pénz az Istenük, csak hamisan Jézust az Uruknak vallják, de a tetteikkel megtagadják! (Vö. Máté 6:24; Tit 1:16) Tíz és százmilliókat vesznek ki vállalkozásaikból, hogy öncélú életet éljenek, eljárnak templomokba, vetik magukra a keresztet, és szajkózzák: „a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Máté 6:11), - csak az nem világos hogyan gondolják, a milliókon felül vagy azon belül, és hogy mit jelent a „mindezek megadatnak néktek” (Máté 6:33) isteni kijelentése, hogy az mire vonatkozik? Mindazonáltal most a »ceremoniális törvény«-nek beállított manipuláció a témánk tárgya, hogy miképpen van kibontakoztatva, főképpen leleplezve. 

Persze az adventisták megvédhetnék ezt az álláspontjukat, ha ki tudnák fejezni a Biblia szóhasználatával a »ceremoniális törvény« kifejezésüket, ill. amit alatta értenek, de nem tudják. Mivelhogy amit általa kifejeznek az a valóságban nem létezik, hanem egy körmönfont manipuláció. Az a kifejezés, hogy 'ószövetségi törvény' – még nem táptalaja a hamisításnak, amennyiben a Mózes egész törvényét értik alatta. De mikor valamilyen részét jelölik meg a törvénynek, és arra rámondják, hogy az egy olyan törvény /mintha volna másmilyen is/, akkor manipulálnak. 

Ugyanazt a helytelenséget követik el, mint a személyválogatók, akik különbséget tesznek személyek között (vö. Jak 2:9), itt meg a Mózes törvényén belül tesznek különbséget, ahogyan ők gondolják, hogy megtehetik. És meg is teszik! A módszer tehát ugyanaz: valami olyasmit kifejezni emberi szóhasználattal, amit a Biblia soha sehol nem alkalmaz. És azért kénytelen emberi megfogalmazással élni, mert amit mond, a Biblia sehol nem támogatja. /A háromság tannal is ugyanez volt a helyzet, ahogy láthattuk./ 

De mire is megy ki a dolog? Miért kell nekik ez a speciális »szakkifejezés«? Mert az Ördög ezzel tudja megfertőzni az igaz imádatot és az igaz keresztényeket lehetetlen helyzetbe hozni. Lássuk csak miről is van szó, hol bújik meg esetükben a Júdás csókja, az álszeretetük, amit az Isten Igéje leleplez?! 

A zsidóknak 613 Istentől származó törvényük volt, ami Mózes törvényeként volt ismeretes (vö. Neh 1:7; Apcsel 13:39), aminek alapján velük a törvényszövetség köttetett (5Móz 5:2-3; Róma 9:4; Zsid 9:19-20). Az alapelv az volt, ha valaki egyetlen törvényt megszegett, azzal megszegte az összes többit is, mivel egyetlen törvény megsértése az egész törvény megsértését jelenti, ami az egész Bibliára vonatkozik /Ó és USZ/, ahogy Jakab mondja: „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.” (2:10) 

Aki tehát személyválogató volt a Mózes törvényének érvényessége idején, az szombat rontó is volt és minden más törvény megrontója. (vö. Jak 2:9-11) Ez már eleve mutatja, hogy összetartozott mind a 613 törvény. [Teljesen függetlenül attól, hogy csak a kőtáblák voltak a szövetségládában – viszont a tízparancsolatot a szövetség könyvéből ismerjük /hiszen a kőtáblák elvesztek/, mivelhogy kifejezetten a szövetség szavaihoz tartoztak, a szövetség tábláit képezték. Vö. 2Móz 34:27-28; 5Móz 4:13; 9:9, 11; 31:26]

Ugyanakkor a Bibliában szó szerint sehol nem szerepel az, hogy »erkölcsi törvény«, sem az hogy »ceremoniális törvény«, és ez azért fontos, mert az adventizmus a Mózes által közvetített 613 törvényt szó szerint kétfelé szedi /sőt három felé/, és azt állítja, hogy létezik erkölcsi törvény, ami a tízparancsolat, és létezik ceremoniális törvény, ami előírta az áldozatokat, és létezik polgári törvény, amely Izraelt igazgatta a mindennapok során. Hihetetlen manipulációt lehet ebből kihozni, ha nem vagyunk résen, és megint csak azon módszer szerint, hogy valami olyasmit állítanak, amit a Szentírás sehol nem állít, nincs is rá ihletett szava vagy kifejezése, ami rendkívül fontos, mert a csalás ezen a módon megy végbe.

Mózes egész 613 törvényéről tudni illik, hogy Isten szent, tökéletes irányadó mértékét tükrözte (vö. Zsolt 19:8; Róma 7:12), ami nyilvánvalóan meghaladta a tökéletlen, bűnre hajlamos természettel rendelkező embert, aminek az volt a következménye, hogy mindenkit elátkozott (vö. Róma 7:10, Gal 3:10). „Mert tudjuk, hogy a törvény lelki /Isten szellemétől származó/; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve...De az Írás mindent bűn alá rekesztett” (Róma 7:14; Gal 3:22). Ember nem volt aki hibátlanul meg tudta volna tartani, Jézus Krisztuson kívül. Ezért olvassuk, hogy Jézus az emberi bűnt és annak negatív gyümölcsét az átkot magára vette (vö. Gal 3:13), amikor életét áldozta az emberiség megváltása érdekében. 

Amikor azt mondta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?... Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Zsolt 22:2; Máté 27:46) - akkor azt az állapotot fejezte ki, hogy a szent Istentől a legmesszebbmenőkig távol áll a bűn szentségtelensége. Tehát a bűn alá görnyedő Jézussal egyszersmind nem lehet együtt a szentség forrása és megtestesítője, JHVH Isten, ezt jelenti az elhagyás Isten részéről, amit Jézusnak át kellett élnie. És nem abban hagyta el, hogy nem védte meg a gyilkosok kezétől. 

Amikor a törvény átkát magára vette és halála után feltámadt szentséges szellemi életre, ezt a szentséget a követőinek is át tudta adni, a benne hívőknek bűnbocsánat adatik, amihez már a Mózes 613 törvényének semmiféle hozzáférése nincsen, a szentséget nem befolyásolja (vö. Róma 4:15; 6:14). Itt jön be az adventista manipuláció, amely azt állítja, hogy létezik »ceremoniális törvény«, amely elkülönül a tízparancsolat szó szerinti »erkölcsi törvényétől«, mégpedig abban az értelemben, hogy a 613-ból megmaradt a 10 parancsolat érvényessége /ami egyébként szerintük nem is tartozott Mózes törvényéhez, mert már az Édenben is érvényes volt - lásd itt/, de megszűnt a »ceremoniális törvény« érvényessége, ami az áldozatokat előírta a zsidóságnak. 

Azonban »ceremoniális törvény« mint olyan nem létezik, soha nem is létezett, ebből kifolyólag nem is szűnhetett meg. Ha tehát Jézus /miután betöltötte – Máté 5:17; Luk 24:44/ a halálával eltörölte a parancsolatoknak a tételekben való törvényét (vö. Ef 2:15), akkor az csakis Mózes egész 613 törvényére vonatkozhat /nem annak valamely erkölcsi, ceremoniális vagy polgári rész-törvényére/, ami Isten tökéletes törvényeként az átkot mindenkire ráhozta (vö. Róma 11:32; Gal 3:22). Ezért nevezte Péter azt elhordozhatatlannak (vö. Apcsel 15:10) 

A manipuláció lényege tehát hogy érvényben maradt az átokhozó törvénynek 10 igéje, amit kiszednek a Mózes törvényéből, mondván, abból csak a »ceremoniális törvény« rész az, ami az eltörlés szempontjából érdekes és fontos. Csakhogy ilyen törvény nem létezik a Bibliában, ugyanúgy nem létezik, mint »háromság«, hanem ezekkel olyasmiket fejeznek ki, amiket Isten soha sehol nem fejezett ki. A Malakiás 4:4-ben Isten világosan megmondja, hogy a zsidók Mózes összes törvényét tartsák be (vö. 2Kró 33:8; Neh 10:29), ami nem vonatkozhat csak a 603-ra vagy csak a tízre, hanem az összesre, amit a Biblia máshol is megerősít, hogy Mózes Isten minden /613/ parancsolatát elmondta a népnek kivétel nélkül. (Vö. Zsid 9:19) 

Azzal tehát, hogy az adventizmus hirdeti a »ceremoniális törvény« eltörlését, hazudik, mert nem létezik a Bibliában »ceremoniális törvény« kifejezés, ezért azt nem is tudják megmutatni /mint a háromságot sem/, mert ezek emberi kitalációk, hogy az ihletett kifejezéseket megrontsák, beszennyezzék. Ha ugyanis érvényes a tízparancsolat, akkor az a törvény átkát is mozgósítja, mert az ember természete a megváltással még nem változott meg, ugyanúgy lehúzza a bűnösségre való hajlama ami ellen küzd ugyan, de csak kegyelem által tud győzni, nem a törvénynek való hibátlan megfelelés által. Ha ez működne, a törvény megtartása által üdvözülni lehetne, nem volna szükség Krisztus váltságáldozatára. De szükség van ma is: 

„Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk. (1Ján 1:7-10) 

Tehát kegyelem által győz a keresztény, vagyis hogy a kegyelem elfedezi a bűnösségét – nem a bűnözését – óriási különbség - amit pl. a katolicizmus egy kaptafára vesz, hogy az évszázadokon átnyúló bűnözésüket bűnös emberi természettel magyarázzák /mea culpa/, ami által magukat fel is mentik és a közvélemény előtt tisztára mossák /tisztára magyarázzák/. 

Tehát nem tetézzük a bűnt azzal, hogy visszamegyünk a tízparancsolat örök érvényességének kikiáltása által a törvény átka alá, hiszen nem lehet /a Krisztus által nyert/ kegyelem alatt is meg átok alatt is egyszerre az ember. Nem is, hiszen a törvény érvényességének hangoztatása a kegyelemből való kiesést eredményezi, teljesen mindegy, hogy Mózes körülmetélésre vonatkozó törvényét erőlteti valaki vagy a törvény szombatra vonatkozó megtartását (vö. Gal 5:4; Kol 2:16-17) Ha tehát egy rész érvényes, mind érvényes, ha egy részét megszeged, mindet megszegted. 

Természetesen ez nem szabadít fel törvénytelen életvitelre, mivel a Krisztus törvénye iránytűként szolgál, hogy a keresztény mihez tartsa magát (vö. 1Kor 9:21), és a hitét milyen cselekedetek által bizonyítsa, hogy élő és gyümölcsöző. Ha pedig magát a tízparancsolathoz méri, akkor szembe kerül sok USZ-i kijelentéssel, pl.: 

„Most pedig törvény /Mózes törvénye/ nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény /Mózes törvénye/ és a próféták... Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül...Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény /Mózes törvénye/ által [van] az igazság /a tízparancsolathoz való hűség által/, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.” (Róm 3:21, 28; Gal 2:21) Mert akkor még mindig a törvény a nevelő és nem Krisztus. 

„Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény /Mózes törvénye/ alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény /Mózes törvénye/ Krisztusra vezérlő mesterünkké /nevelő, tanító/ lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit /a Krisztus váltságáldozatába vetett hit/, nem vagyunk többé a vezérlő mester /nevelő, tanító/ alatt.” (Gal 3:23-25) 

„Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.” (Ján 1:17). Ezt akarván megcáfolni az adventizmus, amikor azt állítja, hogy Mózes törvénye a »ceremoniális törvény« volt, ami totális tévelygés, mivel »ceremoniális törvény« nem létezik a Bibliában, tehát nem lehet feldarabolni a törvényt, mondván, ez a része életet ad /tízparancsolat/, a másik része meg eltávolít az áldástól, ha megtartjuk. 

Hanem pontosan a tízparancsolat jelenti a halált /ha még érvényes/, mert a halált hozó betű törvénye volt. Hogyan is olvassuk? 

„Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. Mert ha dicsőséges az elmúlandó, sokkal inkább dicsőséges, ami megmarad.” (2Kor 3:6-11; vö. Róm 7:6) 

Pontosan a Mózes törvényének a betűje ölt meg, az volt kövekbe vésve, azt kapták Mózes által, az volt a kárhoztatás szolgálata /mert mindenkit elátkozott/, holott dicsőséges volt, mert Isten dicsőségét tükrözte vissza, amit a bukott ember nem tudott sem megközelíteni, sem a kívánalmainak megfelelni. Pontosan azért kellettek a Jézusra mutató áldozatok, amik elfedezték a bűnt, de csak részlegesen, míg Jézus áldozata tökéletesen. Ennek a tökéletes áldozatnak az értékét fúrja meg az a tanítás, amely nem Mózes teljes/egész törvényét törli el, hanem annak egy emberek által kitalált részét, az állítólagos »ceremoniális törvényt«, amit pontosan azért találtak ki, hogy a törvényt manipulálhassák, egy részét visszatarthassák, míg más részét az enyészetbe küldjék. 

Rafinált ördögi módszer, nem véletlenül nem tanítja a Biblia, hogy ilyen lenne, és nem véletlenül állítja az adventizmus, hogy mégis van. Van, mint Júdás csókja. Az is volt, mint a hamis szeretet kifejeződése, de a veszedelem fiává is tette Júdást (vö. Ján 17:12), mint veszedelem fiai az adventisták! 

Ami pedig szombat megtartásának parancsát illeti, nem a teremtés emléke miatt lett adva a zsidóságnak, hanem ezért: „És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.” (5Móz 5:15) 

Ábrahám pedig nem lehetett a törvény /tízparancsolat/ alatt, hiszen nem Ábrahám törvénytiszteletéből vagyunk, hanem a hitéből: 

„Azért hitből, hogy kegyelemből [legyen]; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk.” (Róma 4:16) Tehát Ábrahámot a hite igazolta, nem a törvényhűsége, hiszen a törvény csak azután adatott: „Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharminc esztendő múltán keletkezett törvény /Mózes 613 törvénye/ nem teszi erőtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet. Mert ha törvényből [van] az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten.” (Gal 3:17-18) [Az Ábrahám által megtartott törvények Istennek az adott időszakra vonatkozó törvényei /parancsolatai és rendelései voltak/, amiknek semmi közük Mózes 613 törvényéhez! - Vö. 1Móz 26:5]

Az a szöveg tehát: 'mi sem lehetünk meg az örök erkölcsi törvény nélkül... erkölcsi életünknek tervrajza a Tízparancsolat,.' - látszólag a szereteten alapul, de éppoly hamis, mint a szentháromság emlegetése, amely Istent nem Tőle származó kifejezéssel, hamis módon mutatja be. [Gátol vagy véd a Tízparancsolat? /Dr. Szigeti Jenő/ Mert az ÓSZ-i nevelő szerepét egy az egyben kivetítik az USZ idejére, aminek Krisztus halála vetett véget – Róma 10:4]

Ami pedig a törvény aktualitását illeti, az a szívbe van írva, ami nem az átok-halált okozó ÓSZ-hez tartozó törvény betűje /amit a „szabadság törvénye”-ként hirdetnek – lásd Az elfelejtett Tízparancsolat/, hanem Krisztus törvénye, amiben az Istentől jövő tanítás szabadságot hozó beszéde van meg: „szellem és élet” (Ján 6:63; 8:32). 

„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek /Krisztus törvényének/ betöltése a szeretet.„ (Róma 13:8-10) 

Ezt a törvényt kell betöltenünk, ennek a törvénynek kell beírva lennie a szívünkbe! Az igazán komoly probléma tehát, hogy a tízparancsolatot írják a szívbe, miközben a testük tökéletlensége a törvény átka alá viszi őket! De még nagyobb probléma, hogy ez a tanítás a Krisztus bűnből való megváltó szabadsága ellen van, az evangélium üzenete ellen dolgozik, ami mutatja, hogy E.G.W. látomásai és prófétai fellépése a Máté 24:24 alá tartozik, aminek a hátterében az Ördög áll.  /Lásd itt részletesen/

„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.” (2Kor 2:17)

Köv.: A kereszténység áruló csókjai - az evolúció