Mária és a katolicizmus

Ugyanazt tanítja a Biblia Máriáról 

mint a katolicizmus?

„Fiat szül pedig, kit Jézusnak fogsz nevezni,

mert ő szabadítja meg népét bűneitől. „

(Máté 1:21, Káldi ford.)

A katolikusok szerint Mária teljesen bűn-nélküli volt, 

ezek szerint nem is tartozott a zsidó néphez!?

Hozsánna Máriához - Nézz utána s megbizonyosodsz - Mária feltűnő szerepei - Messze a bibliai kinyilatkoztatástól - Jézus gondolkodásmódját kövessük - Pogány lelkületből fakadó dicsőítés - Istennek kell adni a dicsőséget - Mária bűnnélkülisége - Mária örök szüzessége? - Mária közbenjárósága? - Az ima az imádat fő része - Sokrétű és szerteágazó zűrzavar - Összefoglalás

 

HOZSÁNNA MÁRIÁHOZ

„A Szűzanya hónapja Szívmelengetően kedves, hogy Mennyei Édesanyánkat az év legszebb hónapjában ünnepeljük. Ő a mi áldott tavaszunk, akinek dicsőségét zengi a természet üde pompája, szépséges kibontakozása.

Az újjáéledő természet tündöklése Szűzanyánk szépséges lelkének ragyogó visszatükröződése.

Ő, a Szeplőtelen, aki mentes volt minden bűntől, a legnagyobb megtiszteltetés részese, Isten egyszülött Fiának édesanyja. Milyen boldogító bizonyosság, hogy az Ég Királynője mindannyiunk édesanyja is, hiszen kereszten függő Szent Fia az egész emberiséget Édesanyja oltalmazó szeretetébe ajánlotta.

Mekkora biztonságban érezhetjük magunkat, tudva, hogy Égi Édesanyánknak mindannyiunkra éber gondja van. Óvja, védi lépteinket, szeretettel kíséri életünk minden percét, közbenjár érettünk Szent Fiánál.

Életünket sok-sok gond, nehézség nyugtalanítja. Milyen jó Szűzanyánkhoz fordulni, elpanaszolva neki problémáinkat, gyermeki bizalommal kérni segítségét. Hányszor szaladtunk gyermekként földi édesanyánkhoz, oltalmat keresve áldott jóságánál. Ezzel a bizalommal fordulunk drága Mennyei Édesanyánkhoz is. A májusi litániák bensőséges hangulata, áldott békéje, Szűzanyánkat dicsőítő szépsége, tavaszi üdeséggel frissíti fel megfáradt szívünket-lelkünket.„ (Szűcs Gizella, Szent Erzsébet Plébánia 1074 Rózsák tere 8. 322-4117)

NÉZZ UTÁNA S MEGBIZONYOSODSZ

„Nézz utána s megbizonyosodsz” – tanácsolja alapelvként a Biblia a János 7:52 szerint. Szűcs Gizella rajongói írása híven tükrözi katolikusok millióinak nézetét, de vajon mi a nézete erről az Istentől ihletett Szentírásnak, és benne Jézus Krisztusnak, aki szerint csak akkor lehetünk a tanítványai, ha megmaradunk a tanításában! (János 8:31; vö. 2János 9-11) Létfontosságú tehát alapos vizsgálatot végezni, nehogy „különféle megtévesztő tanítások félrevezessenek” bennünket (Zsidók 13:9).

MÁRIA FELTŰNŐ SZEREPEI

A r.k. liturgiában (mely az egyház hivatalos szertartása/istentisztelete) feltűnő szerepet kap a Mária-dicsőítés, aki a legnagyobb példaképe a katolikusoknak, akihez mindannyian hasonlítani szeretnének. Aligha van katolikus (és ortodox) templom, ahol ne volna Mária kép vagy szobor. Templomi festmények vagy szentképek gyakran ábrázolják őt koronásan, mint a menny Királynőjét.

Gyakran kérik az ő anyai közbenjárását, hogy a Fiánál „eszközölje ki” (II. János Pál ima-kifejezése) a dolgok megoldását. Szent István, az első magyar király neki ajánlotta Magyarországot, azóta a „Magyarok Nagyasszonyának” titulálják (tisztelik). A magyar zászlókra évszázadokon át volt hímezve, ölében a kis Jézussal, fején a magyar koronával.

Ő az, akit Isten Fiának megváltó érdemeire való tekintettel – megóvott fogantatásának pillanatától a bűn minden szennyétől és az áteredő bűntől, majd testestől fölvette a mennybe. Őt, mint a Világ Királynőjét tiszteljük, hiszen a Szent Szűz egyedülálló közbenjáró Krisztusnál (lásd a kánai menyegző borhistóriáját.)

Ha szeretnénk, hogy Jézus testesüljön bennünk, kérjük a Szent Szűz közbenjárását. Ehhez a legjobb módszer elimádkozni egy tized rózsafüzért, amelyben tízszer egymás után ugyanazt elmondjuk Mária lábainál ülve. Ez az ima mélységét tükrözi, mely igen kedves imája az egyháznak (és a r. katolikus hívőknek).

Mária hónapjai a május és az október, amikor sok hívő elzarándokol a híres Mária-kegyhelyekre (Lourdes, Fatima, Csensztochova, Máriapócs, stb…), hiszen ezek a szent(nek nevezett) helyek szent titkokra emlékeztetnek.

MESSZE A BIBLIAI KINYILATKOZTATÁSTÓL

- Akár meglepő, akár nem -, ez az előbbi (katolikus szemszögből történő) felsorolás minden egyes tételében olyan messze van a bibliai kinyilatkoztatástól, mint Dán Beér-Sebától (vagy ahogy a magyar szólás mondja: mint Makó Jeruzsálemtől), az ősi Izráel északi pólusa a délitől, kb. 240 km... (vö. 1Királyok 4:25) 

 

Az Úr rabszolgalánya (ahogy magát Mária nevezte – vö. Lukács 1:38,48) – és a Világ Királynője - (ahogy a katolikusok nevezik) között legalább 240 km. szellemi szintkülönbség van. Az 1Korinthus 12:5 szerint a szolgálatokban is különbség van, de hogy ekkora, erről még Pál apostolnak sem lehetett fogalma.

Jogos a kérdés, miképpen lehetett Mária a Világ Királynőjévé (félreértés ne essék, arról a világról van szó, amelynek Sátán az istene, vö. 2Korinthus 4:4), amikor Jézus szerint a követői nem része a világnak!!! (vö. János 17:16)

Az igaz, hogy az Ördög felkínálta Jézusnak az egész világ dicsőségét (vö. Máté 4:8-9), csakhogy ő elutasította. Ennek ellenére a katolikusok (az egész isteni renddel szembehelyezkedve) az ő Máriájuknak mégis odaadták! Vajon Jézus anyja elfogadott volna ilyen dicsőséget az emberektől? Nézzük meg Jézus példáját, akinek a gondolkodásmódját ajánlja Pál apostol, hogy kövessük. (vö. Filippi 2:5)

JÉZUS GONDOLKODÁSMÓDJÁT KÖVESSÜK

Ő azt mondta: „Dicsőítést nem fogadok el az emberektől.” (János 5:41); „nem keresem a magam dicsőségét” (János 8:50); „ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem.” (János 8:54) 

Vagyis Jézus Annak (az Istennek) dicsőségét kereste, Aki őt küldte. (vö. János 7:18) Tehát nem magát dicsőítette meg, hanem az Atya őt (vö. Zsidók 5:5) dicsőítette meg (vö. 2Péter 1:17) a szent szellem által. (vö. János 16:13-14) Így kapott Isten mellett dicsőséget, Vele karöltve ő is. (vö. Jelenések 5:12-13)

Jézus apostolai hasonlóképpen emberektől nem kerestek dicsőséget. (vö. 1Thessalonika 2:6) A dicsőség, amiben részük lesz (vö. 1Korinthus 12:26) Krisztus nyilvánvalóvá válásakor teljesül, és akkor kapják meg a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (vö. 1Péter 5:4) Ez pedig Krisztus egytest gyülekezetére, az Új Jeruzsálemre vonatkozik, amit Isten dicsősége fog beragyogni. (vö. Jelenések 21:11,23)

Nincs tehát létjogosultsága az ember ember általi dicsőítésének, hanem amely ember dicsőséget kap, azt jogosan csak az Istentől kaphatja. (vö. Róma 2:10,29; 1Kor 4:5) Hiszen az Istené a kompetencia az elhívottak megdicsőítésére. (vö. Róma 8:30)

Jézus beszélt olyanokról, akik egymástól nyernek dicsőséget, és ami Istentől van, azt nem keresik. (vö. János 5:44). Az ilyenek jobban szerették az emberek dicsőségét, mint az Istenét (vö. János 12:43), és vadásztak is az emberek dicsőítésére. (vö. Máté 6:2)

Talán az alázatos Máriát olyannak mutatja be a Biblia, aki emberektől jövő dicsőítésre áhítozna? Talán farizeusi lelkülete lett volna Máriának? A katolikusok szerint igen (illetve teljesen mindegy), ez azonban ki van zárva.

POGÁNY LELKÜLETBŐL FAKADÓ DICSŐÍTÉS

Ezért ez a túlburjánzó Mária-dicsőítés egyértelműen pogány lelkületből fakad, hiszen a pogány efezusi istenasszonnyal, Artemisszel (latinul Diána) csinálták ugyanezt az ellentmondást nem tűrő rajongást egész Ázsia tartomány hódolói.

Mária imádását „az Efézusi Zsinaton kr.u. 431-ben hivatalos tantétellé tették. Pont Efézusban? Ebben a városban imádták Dianát mint a szüzesség és az anyaság istennőjét a kezdeti időktől fogva.” (Ralph Woodrow: Babilon misztériumvallása régen és ma, Lautec Verlag, 17. oldal.)

Artemisz-szentélyeket készítettek kézművesek jó pénzért, és kiabálták: nagy az efézusi Diána! (vö. Csel 19:24-35) A katolikusok is Máriából Ég Királynőjét csináltak, meg Magyarok Nagyasszonyát, akinek külön hónapjai vannak a katolikus kalendáriumban. 

Sőt, egész Magyarországot az oltalmába ajánlották, semmibe véve azt, hogy a bibliai minta szerint az Isten szuverinitásához tartozik, hogy oltalmába ajánljanak embereket, Akinek „hatalma van rá, hogy fölépítsem művét és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget” (Csel 20:32; vö. 14:23).

Pál azt mondta: dicsőítem szolgálatomat (vö. Róma 11:13), és személyre szólóan: Krisztus gondolkodás-módja szerint dicsőítsétek az ő Istenét és Atyját. (vö. Róma 15:5-6) Ugyanakkor mit mond a katolikusok pápája? Dicsőítsétek Máriát! Mekkora eltérés, mekkora céltévesztés, mekkora szemfényvesztés!

Amikor Jézus született, az angyalok sokasága Istent dicsérve mondta: „Dicsőség a magasságban Istennek” (Lukács 2:14). Se az angyalok, se Pál (és a többi) apostol nem buzdítottak senkit Mária dicsőítésére!

- Akkor a pásztorok elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban lévő csecsemőt. Gondoljuk el, ha azok a pásztorok római katolikusok lettek volna, rögtön mit kezdtek volna el? Hát Máriát dicsőítő énekeket énekelni – csakhogy ők nem voltak azok, és nem is Máriát dicsőítették, hanem „visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent” (Lukács 2:20. MBT. ford.).

Ők ellenben: „Ünnepeljük őt még mint a Világ Királynőjét, Fájdalmas Anyát, Rózsafüzér Királynőjét, Magyarok Nagyasszonyát stb.” (Hitünk és életünk, Szent István Társulat, a Római Katolikus Püspöki Kar Hittankönyv Bizottsága, 1978. 141. oldal.)

„Térdeljünk le lélekben kis Szent Terézzel együtt a Szűzanya elé és kérjük: szedje rendbe lelkünk ruháját a szentáldozáshoz.” (Családunk katekizmusa, Szent István Társulat, Bp. 1983. 133. old.)

Ember nem volt aki Mária (vagy szobra) elé térdelt volna, hanem esetleg a cipőkészítő, hogy méretet vegyen a lábáról. (De a lélekben eléje térdelésről sem olvashatunk sehol a Bibliában.)

És hogy a Mária-kultusz gyökerei milyen mélyen nyúlnak le a pogányság szerteágazó talajába, arról hűen számol be Kiszely István: A magyar nép őstörténete című munkájában:

„- Boldogasszony. Ősi hitvilágunkban megjelenik egy talányos rendeltetésű nagy tiszteletnek örvendő istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya. Fogalma Belső-Ázsiába nyúlik vissza. Szent István azért tudta az országát Szűz Máriának felajánlani és ezt a felajánlást a magyarokkal elfogadtatni, mert a hitvilágunkban szereplő Boldogasszony - Babba - fogalma közel állt a katolikus Szűz Mária fogalmához...

A szeplőtelen fogantatáshoz igen hasonló mitológiánk Emeséje is, éppen ezért mi magyarok Máriát Szűz Máriának nevezzük, holott őt az európai kereszténység Szent Máriának (Heilige Marianak, Santa Marianak stb.) nevezi. Őseink istenanyja nem az európaiak által ábrázolt Holdon, hanem a Napon, illetve a Napot szimbolizáló kereszten áll. Szent Gellért térítő törekvései során találkozott egy jóságos, fenséges mennyei asszony kultuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta, akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá és akinek költői neve sem látszott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse...

Népünk hét "Boldogasszonyt" tisztel, akik között legnagyobbnak a Nagyboldogasszonyt tartja. Ennek "leányai" a többi boldogasszonyok (szülő-, fájdalmas-, gyertyaszentelő-, sarlós-, segítő- és havi), de ismerik a "Szűz Kisasszonyt" is. A néphit Kisasszonyt azonosítja a kereszténység legnagyobb szentjével, Szűz Máriával, jóllehet a keresztény hittan erről nem szól. Meddő asszonyok kilenc hetet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk és aki kedden mos, megbántja a Nagyboldogasszonyt, a Kedd Asszonyát. Kedden tilos minden erős munka, viszont elkezdésre, elindításra (pl. tyúkültetésre) szerencsés a kedd. Az adatok tömegéből kitűnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védője, bőség, termékenység, aratás, növény és ember szaporodásának védője...

„Kálmány Lajos, aki Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya című kötetet 1885-ben adta ki a magyar díszítőművészet keleti forrásainak kutatása közben talált egy ősi magyar Nagyasszonyt gabonával, gyümölccsel, termékenységgel összefüggő kultuszának nyomaira, akit Huszka József Asztarte-Boldogasszonynak nevezett. A magyar népművészetben együtt találjuk sumer Baú istenasszonyt és a belső-ázsiai Boldogasszonyt, amint trónszékén ott ül a baúkoronás nőalak fodros ruhában, szimbóluma az életfa, a termő ág, amit kezében tart, vagy az életvízzel telt serleg, melyek jelzik, hogy ő az Élet Nagyasszonya. Az ősmagyar Babba, a "születést adó" és a sumer Bau, az "élelemadó" alakja népünknél immár összemosódik Szűz Mária alakjával.”

Ennek a „baúkoronás” napba öltözött Úrasszony-Máriának azonban semmi köze sincs Jézus Krisztus alázatos anyjához, akit a Csíksomlyóra ősidők óta zarándokló katolikusok belerángattak mindenféle, a gyerekeket a Babba Máriás holddal riogató, csiki székelyes, gyimesi és moldovai csángós-istenasszonyos mitológiába.

ISTENNEK KELL ADNI A DICSŐSÉGET

Mekkora különbség! Az istenfélelemnek milyen szépséges példája! Hiszen Istennek kell adni a dicsőséget – talán ezt a katolikusok nem tudják, vagy csak nem akarják tudni?! (vö. Jel 4:11; 11:13; Efézus 3:21; Filippi 4:20)

Ézsaiás 42:8-ban olvashatjuk: „Én vagyok a Jehova, az az én nevem, és az én ditsölségemet másnak nem adom, és az én ditséretemet a faragott képeknek” (Komáromi Csipkés György fordítása, 1718), – pl. a lengyelországi fekete madonnának, akinek a képét lelkesen hurcolásszák és csókolgatják a katolikusok. 

Talán nem olvasták a katolikus katekizmusban a hittanórán a tízparancsolat szövegében, hogy ne csinálj magadnak faragott képet?! Hát nem olvashatták, hiszen a katolikus egyházvezetés a tízparancsolatból szándékosan kihagyta a 2. parancsolatot, és a tizediket kettőbe osztotta, hogy mind meglegyen.

Így nyitott utat szánt szándékkal egy mesterségesen kreált, felturbózott Mária dicsőítéshez, amelyet a liturgiájuk szíve-közepébe helyeztek. De a Biblia alázatos Máriája nem tart igényt az ilyen ájtatos-túlbúzgós-kegyhelyes bálványozásra, hiszen Mária magasztalta az Istent, - és nem Máriát magasztalták. Mária éneke (himnusz=magnifikát) az Istent dicsőíti, nem önmagát. (vö. Lukács 1:46-55)

A nép az apostolokat tartotta sokra – nem Máriát. (vö. Csel. 5:13) A mi kiváltságunk is az, hogy az Istent dicsérjük énekkel – és nem Máriát. (vö. Efézus 5:19-20; Kolossé 3:16) Hiszen magasztalás, (nagyság), dicsőség „a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen” - és nem Máriának (Judás 25), és akit Isten felmagasztal, mint Krisztust is. (vö. Filippi 2:9)

Ezzel összhangban a dicsének is Jézusnak szól és az ő Istenének – nem Máriának. (vö. Jelenések 5:9; 15:3) Az a felhívás, hogy dicsérjük Jahot, Istenünket – és nem Máriát. (Jel 19:1-5) Vigyük a dicsértetnek áldozatát Isten elé – és nem Mária elé. (vö. Zsidók 13:15)

A nemzetek kiváltsága Istent dicsőíteni irgalmasságáért – és nem Máriát. (vö. Róma 15:9-11) Hiszen az Isten adta nekünk Jézust szeretetéből – nem pedig Mária, aki csupán Isten kegyelméből megszülte. (vö. János 3:16; Luk 1:35) „ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent” (Jel 15:4).

Ezért senki nem becsülje magát többre a kelleténél Krisztus testében – meg mást se, Máriát se! (vö. Róma 12:3-5) Hiszen Krisztus az egész gyülekezetet fogja maga elé állítani dicsőségben – nem csupán Máriát (vö. Efézus 5:27), aki részese annak, de a sorban nem elöl van említve, hanem hátul. (vö. Csel. 1:13-14)

Nincs tehát bibliai indok Máriát kiemelni a sorból (az apostolok nem is emelték ki!), hiszen Jézus azt tanította, tetteink által Istennek szerezzünk dicsőséget – és nem Máriának. (vö. Máté 5:16) Tanítványai pedig csak úgy lehetünk, ha megmaradunk a tanításában – amibe pedig a Mária-dicsőítés nem fér bele! (vö. János 8:31)

A Mária-rádió (stb.) nem ezt a tanítást követi, hanem egy elferdült, eldeformálódott egyházi nézetet, amely a Szentírás által megnevezett isteni kritériumok tekintetében a végsőkig liberális, ugyanakkor a saját, emberi hagyományait illetően mind a mai napig a végletekig dogmatikus. (vö. Márk 7:9)

A hívek énekelték:

"Köszönteni jöttünk ó Mária, Néked hálát adni, Szűz Mária,

Köszöntünk Tégedet Mária, Mária Ur Jézus Nagyanyja,

Magyarok királyné asszonya, ó Mária édes rózsa,

Máriacell szép csillaga, köszöntünk mi ezerszer,

Üdvözlégy százezerszer, Ékes rózsaszál."

(Bokányiné Boda Gyöngyi: A kegyhelyes zarándoklatokról)

A Lukács 1:28-ban olvashatunk az angyal köszönéséről: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” Hogy ebből az egyetlen köszöntésből hogyan lett százezer, az több mint rejtély!

MÁRIA BŰNNÉLKÜLISÉGE

A Mária kultusz kezdete az V. sz -ra tehető, addig a kat. Egyház megvolt Mária nélkül is. A trentói zsinat szerint Mária élete egész folyamán mentes volt minden súlyos és bocsánatos személyes bűntől (DS 1573). A „kegyelemmel teljes” a katolikus értelmezés és a nyelvtudomány alátámasztása szerint is azt jelenti: „bűn nélküli”- (150 érv, hogy miért vagyok katolikus. Írta: Dave Armstrong; )

Azonban – a Szentírás Máriája – a katolikus egyház hivatalos tanításával ellentétben – nem volt bűn nélküli.

A Bibliában egyetlen emberről olvashatjuk csupán, hogy bűntelen volt, Jézus Krisztusról – és nem Máriáról. (vö. János 8:46; 2Kor 5:21 Zsidók 4:15; 7:26; 1Péter 2:22; 1János 3:5)

A Szentírás kijelenti, hogy egytől-egyig mindenki bűnös, és nincs kivétel; az áteredő bűn mindenkire elhatott, még Máriára is (azért is kellett meghalnia)! (vö. Róma 6:23a)

Ezt olvashatjuk: „zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak” (Róma 3:9, Károli; vö. Prédikátor 7:20); „mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét” (Róma 3:23); „minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett” (Róma 5:12, MBT. ford.); „egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott” (Róma 5:18); „Isten ugyanis minden embert (akkor nyilván Máriát is!) az engedetlenségben fogott össze” (Róma 11:32); az Írás (a Mózes törvénye) „mindenkit bűn alá rekesztett,” (Galata 3:22, MBT. ford.); „hogy mindenkit megtérít(sen) a maga gonoszságából.” (Csel. 3:26, MBT. ford.).

Isten ihletett Igéje már Nóé idejétől megállapítja, hogy „az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva” (1Mózes 8:21, Károli ford.), és ezzel összefüggésben mondja Jakab 4:5 szövege: vagy talán „hiába mondja az Írás, hogy irigységre vágyódik a szellem, amely bennünk lakozást vett?!” (Vida ford.)

Mária ugyanilyen romlott emberi természetet örökölt, mint bárki más, éppen ezért fakadt ki örömében: „szívem ujjong megváltó Istenemben, mert letekintett alázatos szolgálójára” (Lukács 1:47). Tehát neki is éppúgy szüksége volt a megváltásra, mint bárki másnak. (Ugyanakkor a szülés őt is tisztátalanná tette a törvény szerint, amiért bűnért való áldozatot kellett vinnie anyagi helyzetétől függően – (vö. Lukács 2:22-24; 3Mózes 12:2-8).

Galata 3:13 verse mondja, hogy Krisztus hozta el a megváltást a törvény átka alól, hiszen senki nem tudott a tökéletes törvény előtt megállni. Ezért nem is lehet a törvény (megtartása) által üdvözülni, hanem csakis a Krisztusban való hitgyakorlás által. (vö. Róma 3:19-28; 8:1-4)

Ha mindez Máriára nem lett volna érvényes, akkor nem is imádkozhatta volna: „bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek” (Lukács 11:4, Káldi Neovulgáta ford.). Talán az Úr imájának e legemberibb részéből maradt volna ki Mária? Vajon akkor mit imádkozott egy akarattal kitartva az apostolokkal és Jézus testvéreivel? Ha a Miatyánkot nem, akkor mit? Talán nem kellene tévtanításokba bocsátkozni Mária imáját illetően a katolikusoknak! (vö. Csel 1:13-14)

MÁRIA ÖRÖK SZÜZESSÉGE?

Azt a dogmát, miszerint „Mária mindenkor szűz” volt és maradt Jézus megszületése után is, a katolikus egyház 553-ban az V. egyetemes zsinaton mondta ki, és ez a határozat a mai napig érvényben van. „A Mária szűzi anyaságába vetett hit mélyebb átgondolása vezette el az Egyházat Mária valóságos és örök szüzességének megvallására… Az Egyház liturgiája Máriát mint Aeiparthenoszt, »örökké szüzet« ünnepli.” (Új Katolikus Katekizmus, 499. cikk)

Szerintük Máriának nem volt több gyereke, csak és kizárólag Jézus egyedül. Mert hogy az örök szüzességének dicsfényét (amit a katolikusok ráruháztak) megtépázná ez, márpedig az ő makulátlanságába ez nem illik bele. Csakhogy teljesen torz képet festenek róla azok, akik a saját nézetük kedvéért félremagyarázzák a Szentírás idevonatkozó szövegeit.

„Az Egyház mindig úgy értette ezeket a szentírási helyeket, hogy nem Szűz Mária további gyermekeiről van szó… Az Ószövetség közismert kifejezésmódjának megfelelően Jézus közeli rokonait jelenti a »testvérei« szó.” (Új Katolikus Katekizmus, 500. cikk)

Nos, vizsgáljuk meg. Máté 13:55-56; Márk 6:3 Jézus testvéreiről beszél, akik eleinte nem hittek benne. (vö. János 7:3-5) Ezért is bízta Jézus az anyját János apostolra halála előtt, és nem a testvéreire. (vö. János 19:25-27) Később azonban az Úr testvéreit már a hívők között említik. (vö. 1Kor 9:5; Galata 1:19)

Ezek unokatestvérei nem lehettek Jézusnak, hiszen a görög a n e p sz i o sz (unokatestvér) kifejezést nem rájuk alkalmazza Kolossé 4:10, hanem Barnabás unokaöccsére, Márkra. (Lásd a katolikus fordítást!)

De csak szellemi testvérei sem lehettek, hiszen az ”Úrban testvér”-ek kifejezést is használja a Szentírás, de nem velük kapcsolatban. (vö. Filippi 1:14; Kolossé 1:2, kat. ford.) A híres egyháztanító, Tertullianus még igei módon, a Szentírás tanításával összhangban beszél Mária Jézus után született gyermekeiről.

Különben is, Mária egyáltalán miért házasodott össze Józseffel, ha szűz maradt volna egész életére (Lásd Luk 2:27)? A szüzességet házasságon kívül ajánlja a Szentírás (vö. 1Kor 7:26), hogy maradt volna szűz Mária házasságon belül!?

A Máté 1:18-25 katolikus fordítás lábjegyzete el is ismeri, hogy a Bibliából nem lehet Mária örök szüzességét bizonyítani, hanem csak a hagyomány mondja.

„Hogy Mária Jézus születése után sem élt házaséletet, tehát szűz maradt, a Szentírásból kifejezetten nem lehet bizonyítani, itt a hagyományra támaszkodik az Egyház, mikor Mária szüzességét tanítja szülés előtt, alatt és után.” (katolikus bibliafordítás, Máté 1. rész)

(Ismét fontosabb a hagyomány, mint Isten szava!) Tehát egy mesterségesen fenntartott makulátlanságot tulajdonítanak neki, hogy ezzel is 'lendítsenek a méltóságán'. Mert hogy amilyen képet a Biblia fest róla, az szerintük nem elég tiszta, és erkölcsös.

MÁRIA KÖZBENJÁRÓSÁGA?

„Szűz Máriát anyánknak, az egyház anyjának, a Világ Királynőjének tiszteljük... a Szent Szűz egyedülálló közbenjárónk Istennél.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 115. old.) 

 

Piusz pápa 1849-ben egyik enciklikájában azt írta: "Üdvösségünk a szent Szűzön alapul". XI. Piusz pedig kijelentette, hogy dicséretre méltó szokás "társmegváltóként" (corredemptrix) tisztelni Máriát”, aki Bonaventura, a 13. századi misztikus szerint összekulcsolt kezét Krisztus isteni igazságának kardja alá tartja, hogy az ne sújtson le a bűnösökre.

„A liturgikus évhez hozzátartoznak a Szűzanya ünnepei is. Ezekről gyönyörűen írja a zsinat: „Krisztus misztériumait egy év leforgása alatt így megünnepelve, egyúttal megkülönböztetett szeretettel tiszteli az Anyaszentegyház Szűz Máriát, Isten boldog Édesanyját is, mert Ő elszakíthatatlan kötelékkel vesz részt Fiának üdvötszerző művében. Benne csodálja meg és magasztalja a megváltás legkiválóbb gyümölcsét, - és mint a legtisztább képben, benne szemléli nagy örömmel, ami maga szeretne lenni egészen, és aminek elérését reméli” (Li 103).” (Családunk Katekizmusa, Szent István Társulat, Bp, 1983. 433. old.)

Mikor 1950-ben XII. Piusz pápa egyik enciklikájában kihirdette, hogy Máriának is része volt Krisztus megváltó művében, Anton Fisher, római katolikus dékán ezt a tanítást bátran „az egész Újszövetség elleni merényletnek” nevezte, mint amellyel a pápa „szíven döfte Krisztus evangéliumát”. (Peter H. Uhlmann: Róma tantételei a Biblia fényében, Authenticus Kiadó, 1993. 83., 87. old.)

Mert ki által is van nekünk üdvösségünk?

„Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy EGYNEK üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást.” (Róma 5:18)

„Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,” (Zsid 5:8-9).

Az az EGY, az Jézus Krisztus, aki életét áldozta értünk, és nem Mária áldozta az életét érettünk, és nem Mária áldozta a fiát érettünk, hanem az Isten! Aki hatalmas dolgot cselekedett, az az üdvöt szerző Isten, és nem Mária!

„Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával,” (Luk 1:51, Káldi ford.)

„Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” (Ján 3:17)

És nem a Mária nyitotta meg a méhét, hogy megszülje Jézust, hanem az Isten volt az a szent szelleme által.

„Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.” (Luk 1:35)

Máriának úgy volt része Jézus megváltó művében, mint az égi királyságba elhívott szenteknek a saját elhívásukban, hogy a kapásban voltak részesek, és nem az adásban. Mert az nem tőlük indult ki, hanem Istentől!

„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban.” (Jel 20:6)

„Amikor II. János Pál az ellene intézett merénylet után felgyógyult, hálája jeléül 1982. május 13-án letérdelt a fatimai szobor előtt. Ugyanakkor újra Mária szeplőtelen szívének ajánlotta az egész világot. Második lengyelországi utazásakor, 1983-ban a Jasna Gora fekete Mária szobrát igen értékes koronával koronázta meg!” (Peter H. Uhlmann: Róma tantételei a Biblia fényében, Authenticus Kiadó, 1993. 84-5. old.)

Akár a fekete madonnáról is mondhatná Ézsaiás 46:7 verse: „Vállra veszik, úgy hordozzák: ha helyére teszik, ott áll, el nem mozdul helyéről. Ha kiáltanak hozzá, nem válaszol, a nyomorúságból nem szabadít meg.” (MBT. ford.)

Talán a római katolikus pápák, püspökök és papok, hívők és szimpatizánsok nem tudják (vagy nem akarják tudni), hogy az igazi imádók szellemben és igazságban az Atyát imádják – és nem Máriát?! (vö. Ján 4:21-24) Hogy a romlatlan ősgyülekezet a Legfőbb Úrhoz (YHVH) imádkozott Jézusra hivatkozva – és nem Máriához?! (vö. Csel 4:24-30)

Nem tudják, hogy a Jézus szúrós tekintetét megenyhítő, nála lobbizó Mária, csupán egy katolikus tündérmese – semmi más?! (vö. 2Tim. 4:4) Hogy az Atya, és nem Mária az, aki az embereket Jézushoz vonzhatja?! (vö. Ján 6:44).

Hogy Mária nem oszt áldást, hiszen neki is úgy osztottak?! (vö. Luk 1:42; 2:34; Efézus 1:3) Hiszen nem Máriában nyer áldást a föld minden nemzetsége, hanem Ábrahám szellemi magvában – Krisztus megdicsőült gyülekezetében! (vö. Csel 3:25; Gal 3:16,29; Jel 14:1-5; 20:6; 1Pét 2:9-10)

Máriának nincs semmiféle üdvösségszerző szerepe, hiszen nem ő halt váltsághalált az emberiségért, hanem Krisztus, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. (vö. 1Pét 1:18-19; Ján 1:29) 

 Mária semmiféle bűnt nem tud elvenni, hiszen ő is ugyanolyan bűnös volt, és rászorult mások segítségére, különösen a Krisztus váltságáldozatára, mint bárki más. Éppen ezért bízta Jézus az anyját Jánosra halála előtt, és nem Jánost Máriára. (vö. Ján 19:26-27)

Ebből kifolyólag a Máriára bízott 1 milliárd katolikus bizalma Máriában semmilyen bibliai alapot nem képvisel, csupán egy érzelmi túlfűtöttségnek, és pogány beidegzésű vallási elhajlásnak a következménye.
  

A II. Vatikáni Zsinat Máriával kapcsolatos tanítása világosan kimondja, hogy Mária közbenjárása „semmiesetre sem homályosítja el vagy csorbítja Krisztusnak ezt az egyedülálló közbenjárását, hanem inkább megmutatja annak erejét. (Lumen Gentinum, no, 60).”(Elliott Miller és Ken Samples: a Szűz kultusza, 167.old.) 

A katolikus filozófia szépen megmagyarázza, hogy miképpen is kell érteni a Máriának azt a fajta közbenjárását, amiről az apostoli kor összes Istentől elhívott és kiválasztott szentje még csak nem is hallott!

„Hol olvassuk, hogy Mária közbenjárt Jézusnál az emberek érdekében? A kánai menyegző leírásában (Jn 2,3 köv).„ (KÉRDEZZÜK MEG A SZENTÍRÁST (Bibliás Katekizmus) - Szent István Társulat, 1980. 31. old.) Nos, nyilván félreértelmezhetővé válik bármilyen szöveg, ha annak mondanivalójából ragadunk ki egy részletet.

A kiragadással kapcsolatban írta nagyrabecsüléssel B. Miklós katolikus pap: „A Szentírás értelmezésnél tudni kell, hogy egy-egy mondatot sose szabad a szöveg összefüggésből kiragadni.” (magánlevelezés)

Teljesen igaza van! Ha pl. amikor Mária szólt Jézusnak, hogy „nincs több boruk”, és ezt a kijelentését Máriának kiragadjuk, és hozzátoldunk egy saját értelmezést, hogy íme, Mária közbenjáró, mert tett egy ilyen kijelentést, közben meg sehol nem nevezi a Biblia Máriát közbenjárónak, akkor ez valóban egy olyan kiragadás, aminek az egész bibliai kinyilatkoztatáshoz semmi köze.

A Lukács 9:13-ban olvashatjuk, mit mondott Jézusnak a tizenkét tanítvány: „Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk – mondták.” De ettől még nem lettek közbenjárók az apostolok, hiszen a Biblia sehol nem nevezi őket annak. Ennek ellenére, hogy hogy a katolikus Egyház nem nevezte ki az apostolokat közbenjárónak?

'Hol olvassuk, hogy az apostolok közbenjártak Jézusnál az emberek érdekében? Az ötezer férfi megvendégelésének leírásában (Luk 9:10 kk).' Amilyen alapon Máriát közbenjárónak nevezték ki, ilyen alapon az apostolokat is ki kellett volna nevezniük. Hogy mégsem tették, ez bizonyítja, hogy törvénysértő módon személyválogatók. (vö. Jakab 2:9-10)

Vajon Máriáról mondja a Zsidók 7:25. verse? 

 

„Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él,hogy közbenjárjon értünk.” 

 Mert akiről mondja, az a közbenjáró. Itt pedig egyáltalán nem Máriáról van szó. Egyébként meg, hogy mikortól lenne közbenjáró, az sem világos számukra, hiszen egyszer azt mondják, halálakor azonmód felvitetett a mennybe, máskor meg azt mondják, a Krisztus eljövetelekor lett megdicsőítve. A kettő közt közel kétezer év eltérés van!

„Aki téged, Szent Szűz a mennybe fölvitt.

Jézus nagyon szerette Anyját. Amikor Szűz Mária meghalt, mindjárt felvitte a mennyországba. Kérjük Máriát, segítsen Istenhez jutni minket is!” …(Keresztény élet, r.k. hittankönyv 9-10 évesek számára; Sz. I. Társulat, (Nihil obstat) 1972. 94. old.)

„A szentírás melyik tanítása alapján tartja a hagyomány Mária teljes megdicsőülését? A megdicsőülésben első „Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.” (1Kor 15,23). Ezek között pedig Mária az első.” (KÉRDEZZÜK MEG A SZENTÍRÁST (Bibliás Katekizmus) - Szent István Társulat, 1980. 33. old.)

Így jár mindenki, aki nem a Szentírás talaján áll. Ellentmondásokba keveredik, és ezáltal hiteltelenné válik.

Mondják, Jézus Máriát testestül-lelkestül fölvitte a mennybe. Ez így leírva nincs sehol. Ezt meg is mondják. Hanem a következtetés.

”Ha Mária a legszentebbet viselte és szülte nekünk, akkor ő is a „LEG” volt, akkor nem hagyhatta az ő szent fia, ha már ő feltámadt, hogy az ő édesanyja teste is úgy maradjon. És ezt az ősegyház is ünnepelte, de nem mondta ki, hogy a mennybe fölvették. De most már ez a határozott titok ki van jelentve a katolikus egyházban. Ez már dogma.” (Sztrikovics János vajdasági főesperes, Mária rádió)

Valóban. Ez olyan dogma, olyan titok, amit a Szentírás sem ismer. Hogy mi az amit Ismer?

„Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek.

Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.

Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.” (Csel 2:23-27)

„Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott.

Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást.” (Csel 13:35-37)

Vagyis Jézus Krisztus nem látott rothadást egyedül. Ezért is egyedülálló ő az összes vallásalapító közül az egész világon.

Ha meg Mária is a halála után felvétetett, akkor felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán miért halt meg? Hiszen „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). Ha bűntelen lett volna, akkor egyáltalán nem is halt volna meg! - Sok ilyen utólagosan kitalált cifra dogmája van még a katolikus egyháznak? Akad egy pár.  

 

„Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg az élet pusztulása.” (Bölcs 14:12) 

AZ IMA AZ IMÁDAT FŐ RÉSZE

 "Az imádság egyben imádás is..." (Hitünk és életünk, Szent István Társulat, a Római Katolikus Püspöki Kar Hittankönyv Bizottsága, 1978., 127. oldal.) 

Mivel az ima az imádat fő része (vö. Csel 3:1; Jel 11:1), akihez imádkozunk (vö. Fil 4:6; Jel 8:4), azt imádjuk is! (vö. Jel 7:11; 14:7) Az imádatról meg azt mondja az Ó és Újszövetség egyaránt, hogy az egyetlen igaz Istenen, a Jahve/Jehován kívül mást imádni (vagy máshoz imádkozni) nem lehet (vö. 2Móz 34:14; Jel 19:10; 22:9), különösen nem bálványokat! Bálvány pedig az, amit az ember azért készít magának, hogy hozzá imádkozzon, vagyis imádja. (vö. Ézsaiás 44:9-20) [Hiszen még Jézus Krisztushoz sem imádkozunk!]

A katolikus egyház bálványimádása abban ölt testet, hogy Máriát emelte a dicsőítés olyan fokú rangjára, hogy imádkoznak hozzá, ez pedig Isten szemében imádatot jelent. (vö. Ézsaiás 44:17) És ez alól az sem jelent kivételt, hogy szerintük az egyház 'hivatalos' imájában sohasem imádkoznak Máriához. Ezek szerint az Úr imáját se sorolják a 'hivatalos' imák közé, meg amiket a miséjük alatt imádkoznak, amint azt alább olvashatjuk is.

„Mit szoktunk mi katholikusok rendesen a Miatyánk után imádkozni? Mi katolikusok a Miatyánk után rendesen az angyali üdvözletet, vagyis az „Üdvözlégy Máriát” szoktuk imádkozni.... A csendes szentmisék után három üdvözletet imádkozik a pap a hívekkel, azután az „Üdvözlégy mennyország királynéja” kezdetű imádságot, egy imádságot az anyaszentegyházért, és egyet szent Mihály főangyalhoz..” (Római katholikus kis katekizmus, Sz. I. Társulat, Bp, 1927. - Az esztergomi főegyházmegyei hatóság 3241/1926. sz engedelmével, 117., 124. oldal.)

Ezek szerint a misében nem „hivatalosan” imádkozzák a Salve Reginát a Miatyánk után. Felmerül a kérdés, mit imádkozhatnak hivatalosan, ha ezeket nem?

„Kedves imánk még (a Miatyánkon kívül) az Üdvözlégy Mária” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 23. old.)

„Ima Máriához a kísértések ellen - Ó én uralkodóm, ó én anyám, neked adom át magam teljes egészen. Hogy bebizonyítsam odaadásomat, feléd irányítom az én szemeimet, fülemet, szívemet és teljes önmagamat. Amikor a tied vagyok, ó jó anyám, őrizzél és oltalmazzál meg engemet, mint a te tulajdonodat. Ó uralkodóm, ó anyám, emlékezzél meg, hogy én a tied vagyok. Őrizz meg engem és oltalmazz meg, mint olyat, aki hozzád tartozom.” (Sigfrid von Engeström Bishop Bitters klagomál. Uppsala, 1921)

"IMA: Égi édesanyám, Mária! Tisztelettel köszöntelek téged! Te vagy Jézus édesanyja. Tudom, hogy mennyire szeretted. Segíts nekem, hiszen égi édesanyám vagy, hogy tiszta, bűntelen élettel szerezzek örömet neki.” (Keresztény élet, r.k. hittankönyv 9-10 évesek számára; Sz. I. Társulat, (Nihil obstat) 1972. 156-157. old.)

„Imádság Szűz Máriához

Üdvözlégy mennyország királynéja, irgalmasság anyja' élet, édesség, reménység, üdvözlégy! Azért, szószólónk, fordítsd ránk irgalmas szemedet, és Jézust, a te méhednek áldott gyümölcsét, nekünk ez élet után mutasd meg. Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária! 

...Szent Bernát imádsága. 

Emlékezzél meg, kegyes Szűz Mária! Hogy sohasem lehetett hallani, hogy te valakit magára hagytál, aki oltalmadat kérte és segítségért hozzád könyörgött. Ilyen bizalomtól lelkesítve sietek hozzád. Ó szűzek szűze, jóságos anyám! Hozzád fordulok és színed előtt sóhajtva állok, én szegény bűnös. Ne vesd meg könyörgésemet, ó anyja az örök igének! Hanem hallgass rám kegyelmesen és hallgass meg engem. (300 napi búcsu.)” (Római katholikus kis katekizmus, Sz. I. Társulat, Bp, 1927. - Az esztergomi főegyházmegyei hatóság 3241/1926. sz engedelmével, 10-11. oldal.)

„A csöndes misék-végén a pap az oltár lépcsőjére térdel és XIII. Leo pápa rendeletéből három «Üdvözlégy Máriá»-t, a «Mennyország királyné»-t Salve Regina) és egy hosszabb imát mond a bűnösök megtéréséért, az Anyaszentegyházért és segítségért a gonosz lélek ellen. - Ennek az imádságnak ájtatos elmondásával 300 napi búcsut nyerhetünk.” (Római Katolikus Szertartástan Polgári iskolák számára, Bp. SZ. I. Társulat, 1908. 52. old.)

Gondoljuk el, ha ilyen sok búcsut nyerhet az egyszerű hívő a Máriához intézett ima által, akkor milyen sokat nyerhet maga a pápa? (Min. 3000 napi búcsut!)

„Az oszlopcsók 

A zaragózai szentélyt zarándokok soha véget nem ér áradata látogatta. Sokan kívánták megcsókolni egy fedetlen pontján azt a márványoszlopot, amelyen a Szent Szűz képe van. Egy ovális nyíláson keresztül látni a vöröses követ, amit az áhítatos hívek keze lekoptatott. Nem valami drága dolog ez, hiszen csak márvány, a hozzá közeledők hite tette értékessé.

Wojtyla, a zarándok, nem mulaszthatta el a találkozást az általa annyira szeretett spanyol földön az ő Máriájával. 1987 novemberében II. János Pál zarándoklatra indult a zaragozai bazilikába. „Ma én is megvalósíthattam vágyamat, hogy Mária áhítatos fiaként térdet hajtsak ez előtt az oszlop előtt – mondta ekkor a pápa.” (S.C.: Mária a béke királynője, hírlevél visszhangja, 2007. jún-júl.)

Guadalupe-ben (Mexikó) így imádkozott II. János Pál :

„Irgalmasságnak anyja... neked szenteljük életünket, munkánkat, örömeinket, szenvedéseinket és fájdalmainkat. Ajándékozd meg népeinket békességgel, (ami nincs), igazsággal és jóléttel (erre jött a gazdasági válság), mert amik vagyunk, és amink csak van, a te védelmed alá helyezzük, ó Anyánk és Úrnőnk.”

…Egy másik alkalommal így imádkozott: „Mi Anyánk! (!!) Eléd hozzuk Isten egész népének ügyét. Neked szenteljük az egész világ minden egyházát. Neked ajánljuk fel, mint tulajdonodat. Te, aki beköltöztél az emberi szívekbe, tedd ezeket a szíveket állandó lakhelyeddé most, és a jövőben... Add, hogy igazságban szolgálhassunk Téged!”

Jasna Gorában így imádkozott:

„Ó te, a Szellem tartókelyhe! A bölcsesség székhelye! A te közbenjárásodnak köszönhetjük korunk egyházának felséges látomását, és megújító programját... Add, hogy hitben való testvéreinkkel egyre mélyebb közösségre jussunk, azokkal, akikkel annyi minden összeköt, noha most még némely dolog elválaszt is tőlük... Ó, az egységnek anyja, taníts minket mindenkor arra az útra, amely hozzád vezet!” (Peter H. Uhlmann: Róma tantételei a Biblia fényében, Authenticus Kiadó, 1993. 85. old.)

2005. április 1-én, egy nappal halála előtt II. János Pál megáldotta azt az aranykoronát, amely jelenleg a Jasna Góra-i kegyképet díszíti. Ezt volt az utolsó gesztusa annak az embernek, aki egész életét a Szűz Mária kezébe helyezte, amint pápai jelmondata is hirdeti: „Totus tuus ego sum – Egészen a Tiéd vagyok Mária.” (Felvetődik a kérdés, hogy akkor mi marad Istennek?)

Jézus Krisztus viszont halála előtt nem Mária kezébe ajánlotta életét, hanem a mennyei Atyja kezébe: ”Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét.” (Luk 23:46)

De az utódja sem marad el Máriának a bálványozásától. 2006-ban XVI. Benedek pápa a czestochowai Fekete Madonna szentélyében 200 ezer hívő előtt térden állva mondott imát a Fekete Madonna csodatévő kegyképe előtt. A pápa helikopteren érkezett meg Varsóból jövet, majd fekete BMW-n folytatta útját a szentélyhez, ahol 200 ezer hívő gyűlt össze és ünnepelte a római pápát. XVI.

Benedek pápa beszédében ezt a találkozást ahhoz hasonlította, amikor Mária és az Apostolok együtt imádkoztak az Utolsó Vacsora termében.„Mária vezeti ezt a mai elmélkedést, Ő tanít meg bennünket arra, hogyan imádkozzunk, Ő mutatja, hogyan nyissuk ki elménket és szívünket a Szentlélek hatalma előtt” – mondta beszédében a Pápa, melynek első sorait ő maga olvasta fel lengyelül. „Mária volt Péter és az Apostolok támasza az Utolsó Vacsora termében és ma ő támogatja az én hitemet és a tiéteket is.”

Joseph Ratzinger nagyvonalúan semmibe veszi mindazt, amit ezzel kapcsolatban a Biblia kijelent: hogy Jézus soha nem borult térdre az anyja előtt (egy csodatevőnek kikiáltott kegykép előtt meg különösen nem!), hanem imára a mennyei Atyja előtt borult le „térdre borulva imádkozott:„Atyám” (Luk 22:41-42).

Hogy nem Mária nevére kell térdet hajtani, hanem  „Jézus nevére hajoljon meg minden térd” (Fil 2:10)

Hogy nem Mária tanította meg az imádság helyes formáját, hanem Jézus: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait.” Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk!” (Luk 11:1-2)

És hogy nem lehetett Mária Péter és az apostolok legfőbb támasza, hiszen nem sokkal azelőtt éppen hogy Mária szorult támaszra, és Jézus Jánosra, a szeretett tanítványra bízta Máriát, és nem Mária volt a támasza az apostoloknak. (vö. Ján 19:26-27)

Hogy pedig Mária vezeti a katolikusok elmélkedését, ez is bizonyítja, hogy nem Jézus a vezetőjük (aki mellesleg soha nem járt 'hatlovas hintón' – lásd fekete BMW), hanem (utólag és teljesen önkényesen) megtették Máriát vezetőjüknek. De nem csak vezetőjüknek, hanem imádatuk tárgyának is, hiszen: „Az imádság egyben imádás is...” (korábbi idézet)

.Ez tehát az egyik legvakmerőbb eretnekség Máriával kapcsolatban, hogy imameghallgató-közbenjárónak nevezték ki, ami a legnagyobb tiszteletlenség az ima egyedüli meghallgatójával, Jahve Istennel szemben! (vö. Zsolt 65:3, Károli; Filippi 4:6) Akiről azt olvashatjuk, hogy az imák eléje szállnak. (vö. Jel 5:8; 8:3-4)

A Szentírás szerint ima senki más elé nem száll, Mária elé sem, mivel imameghallgatói vagy közbenjárói szerepet nem kapott Istentől, hiszen Krisztus az egyedüli közbenjáró. (vö. 1Tim 2:5; Zsid 7:25; 8:6; 9:15, 24; Róma 8:34)

Az igaz, hogy bármely (élő!) hívőtársunkat megkérhetjük, hogy imádkozzon értünk (az Istenhez!), - vö. Csel 8:24; 2Kor 1:11; Zsid 13:8; ugyanakkor mi is imádkozhatunk másokért – vö. Kolossé 4:12; 1Thes 1:2; 1Tim 2:1-2; 2Tim 1:3; Jakab 5:16, de nem imádkozhatunk másokhoz (Máriához sem!), hanem csakis az ima meghallgatójához, a mennyei Atyához, az Istenhez, ahogy ezt Jézus tanította és be is mutatta (Máté 6:9; Luk. 6:12; Zsid 5:7), hogy példát mutasson követői számára. (1Pét 2:21; vö. Ján 12:19)

Hanem a katolikusok ezt másként gondolják. „Szívesen hisszük, hogy Szűz Mária a mennyországban Isten közelében él, értünk imádkozik s pártfogol bennünket Istennél.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK - Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. IV. fejezet - forrás: internet) Vagyis az a fontos, amit szívesen hisznek, de amit a Szentírás kinyilatkoztat, az nem mérvadó számukra.

Hanem úgy fogalmaznak, hogy amikor a katolikus ember a Szűzanyához imádkozik, közvetett módon, akkor is Istenhez szól valaki által, tehát nem látnak ebben semmi ellentmondást. Ezek szerint, ha valaki pl. Annabella apácához szól (vagy akar szólni) levél formájában, közvetett módon akkor is 'Őszentségéhez' szól, a római pápához valaki által, tehát nincs ebben semmi ellentmondás.

Próbálja ki valaki, írjon a római pápának Annabella apácazárdájának a címére, és nem visszajön-e a levél ezzel az útbaigazítással: - ha a pápa Őszentségének szeretne levelet írni, kérjük írja a következő címre:

Citta del Vaticano
Alla SUA Santita
Benedetto 16
Őszentsége XVI. Benedek pápa -

Ezek szerint ha valaki Annabella apácához szól, akkor ezáltal közvetett módon sem szól a római pápához, vagy ha a pápához szól, akkor nem szól Annabella apácához semmilyen módon. Ebből is látszik, hogy a katolikus gondolkodás köszönő viszonyban sincs a bibliai kinyilatkoztatással, és szemrebbenés nélkül összehordanak hetet-havat, csak hogy alátámasszák kificamodott eljárásaikat.

„Atyánk biztosan meghallgat egy Üdvözlégy Máriát vagy egy Amen-t sem mondunk soha hiába.”(Családunk Katekizmusa, Szent István Társulat, Bp, 1983. 397. old.)

Mit gondolnak, amíg Máriához imádkoznak tízszer egymás után, addig Isten vár a sorára, hogy Ő is sorra kerüljön? Minek nézik az Istent? Minek az alapján gondolják, hogy Isten azt az imát hallgatja meg, amit nem is Őhozzá imádkoznak? Nem inkább meghallja (vö. Ezék 35:13), mintsem meghallgatja, mivelhogy „féltékeny (féltőn szerető, MBT. ford.) Isten„ (2Móz 20:5), és ezért nem tűr meg semmilyen rivalizálást?!

A katolikus egyházban mégis van ilyen rivalizálás, hiszen legalább annyira állítják példaképül Máriát, mint Istent. Ahogy ez az alábbi két nyilatkozatból is kiderül:

Isten csodálatos terve „Hogy Jézus éljen és kibontakozzon bennünk. Hogy Jézust vigyük az emberek közé. És hogy ily módon eljussunk a mennybe. Hogyan tudjuk megvalósítani ezt a tervet? - Úgy, hogy először Istent (a végtelen szeretetet és igazságot) választjuk életünk ideáljának.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 176. old.)

„Miért példaképe Szűz Mária minden keresztények?” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 116. old.)

„Szűz Mária követőjévé kell válnod. Ha őt követed, Jézust követed! („Máriává kell válnunk” - mondták egyes szentek.) … Légy hű a kis dolgokban... Kérd ehhez a Szent Szűz közbenjáró segítségét.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 115. old.)

Damaszkuszi Szent János is rávilágít a Szűzanya szerepére híres beszédében: "Nincs senki ember, aki az Istenanya evilágból valószent eltávozását érdemben dicsérni tudná, még akkor sem, ha a soksarjú emberiség minden nyelve összegyülekezne, úgy sem tudna eleget tenni a magasztalásának, mivel minden dicséret határát meghaladja!" (Beszéd Sz­űz Mária elszenderedésért és átviteléért)

Így teszik már fiatal korban a Krisztust-követő katolikusokat Mária-követőkké, Mária-dicsőítőkké, Mária-központúakká, holott az I. századi keresztények élete és szolgálata egyáltalán nem Mária körül forgott. Ő egyike volt az elhívott szenteknek, azzal a reménységgel, hogy a Krisztus égi kormányzatának részese lesz. De azonkívül semmilyen különleges címmel, ranggal, dicsőséggel nem ruházták fel.

Máriához egyetlen imát nem mondott senki az I. században, aki „aki tanítványává lett a mennyek országának” (Máté 13:52, MBT. ford.), hanem csak az, aki tanítványává lett a katolikus hierarchiának.

„A szentolvasó imádkozásakor odaülünk Szűz Mária, édesanyánk lábához”. (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 117. old.)

Az persze nem érdekes, hogy az apostoli gyülekezetben senki nem ült Mária lábai elé, hanem Jézus elé ültek és az ő tanítását hallgatták, amit az Atyától hozott számunkra. (vö. „Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. ” Luk 10,39, MBT. ford.)

„Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, és ott találták azt az embert, akiből kimentek az ördögök, amint felöltözve és ép elmével ül Jézus lábánál, megrettentek.” (Luk 8:35)

,A rózsafüzér elmondása által kiválóan tiszteljük a Bold. Szűz Máriát és sok malasztot s bucsút nyerünk. De ne hadarva, gépiesen mondjuk el hanem minden szó és titok fölött elmélkedve.” (Római Katolikus Szertartástan Polgári iskolák számára, Bp. SZ. I. Társulat, 1908. 85. old.)

„A teljes rózsafüzér a következő imák ismétléséből áll: 53 Üdvözlégy Mária, 6 Miatyánk, 5 Titkok, 5 Elmélkedés a Titkokon, 5 Dicsőség legyen és 1 Apostoli Hitvallás. Látni, hogy az Üdvözlégy Máriát majdnem kilencszer olyan gyakran ismételgetik, mint a Miatyánkot, az Úr imáját.” (Ralph Woodrow: Babilon misztériumvallása régen és ma, Lautec Verlag, 29. oldal.)

Ennek ellenére a katolikusok millióinak fel sem tűnik Máriának ez a hétmérföldes bálványozása. És magánál a ténynél ez a szellemi eltompultság a még nagyobb probléma, ami meggátolja őket, hogy ebből helyzetből megtérjenek, és kijöjjenek a szellemi világosságra.

Sőt, inkább azt mondják, hogy az Üdvözlégy Mária imádság szavai a Szentírásban mind megtalálhatóak. Talán Gábor angyal, Isten fő angyala nem tudta volna hogy mit csinál, mit mond? S ha ő úgy köszönti, mint kegyelemmel teljest, akkor talán a katolikusok badarságot mondanak?

Nos, ha valaki, Gábor angyal tudta, hogy kihez kell imádkozni. Hiszen ez a Szentírásból nyilvánvalóan kiderül. (vö. Mát 6:6; 6:9; Csel 4:24-30) Ennélfogva ő csupán köszöntötte Máriát, és nem mondott olyasmiket, hogy 'imádkozzál érettünk halálunk óráján, Ámen!' Mivelhogy nem volt római katolikus.

Ha bárkit is lehetne mondani, aki apostoli mintára Máriához imádkozott volna a korai keresztény gyülekezetben, akkor a Máriához intézett ima követendő lehetne. De ilyen nincs egyetlen egy se!

Ha Ábrahám a hívők atyja – vö. Róma 4:11,16 - (ha ugyan igaz, hogy Mária a hívők anyja), akkor miért nem fohászkodtak ugyanúgy a zsidók Ábrahámhoz, mint a katolikusok Máriához?

„A protestantizmus a rombolás hevében Szűz Máriát is detronizálta, s hogy a maga hibáját még jobban tetézze, azt a rágalmat vágja fejünkhöz, hogy mi Szűz Máriát imádjuk. Ha kérdeznők, hogy hol látta ezt akármelyik katolikus könyvben megírva? – nem tudna rá felelni Azonban nincs nap, hogy újra ne ismételné. Mi pedig azt mondjuk: szomorú vallás az, amely nem tud rágalmazás nélkül megélni.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK- Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. IV. fejezet - forrás: internet)

Hogy Máriát imádják, azt nyilván nem írják meg a könyveikben, azonban a tények maguk helyett beszélnek. Imádják, mert az ima az imádat része is, ennek megállapításához pedig nincs szükség rágalmazó szóra, hiszen ezt ők maguk is elismerik, hogy imádkoznak hozzá. Annak meg jelentősége nincs, hogy ezt 'nem hivatalosan' teszik. Ilyen megfogalmazás nincs a Bibliában. Vagy teszik vagy nem. Ez a lényeg.

„Szentolvasót imádkoztunk,

Máriához fohászkodtunk,

Kérve kérjük Szűzanyánkat,

Fogadja el hű imánkat…” 
(Keresztény élet, r.k. hittankönyv 9-10 évesek számára; Sz. I. Társulat, (Nihil obstat) 1972. 45-47. old.)

SOKRÉTŰ ÉS SZERTEÁGAZÓ ZŰRZAVAR

A katolikus egyház tanai közt tehát igen sokrétű és szerteágazó zűrzavar van, amiből semmi más kiút nincs, mint a Szentírás magas fokú ismerete (vö. János 8:32; 17:17), és az abban eligazító szent szellem megvilágosító útmutatása. (vö. Efézus 1:17-18; 2Timótheus 3:13-17; János 14:26) Ennek hiányában az Ördög kész bármilyen üdvösségből kizáró (bálványimádásra inspiráló) tanítást észrevétlen becsempészni bármely jámbor katolikus (és egyéb) hívő hóna alá, és ezt meg is teszi – ahogy a fenti ábra mutatja. (vö. 2Korinthus 11:3-4; 2:11; 1Péter 5:8; Lukács 22:31; Jel 12:9)

Aztán ha az ilyen megbabonázó (Galata 3:1) tanítás még készséges emberi rajongással is párosul (vö. Csel. 21:20; Galata 1:14), akkor a Szentírás okítói/helyreigazítói szerepe a semmibe vész, hiszen a kárhozat felé vezető utat maguk a hívők dobálják tele virágokkal. (vö. Róma 15:4; 1Kor 10:11; Lásd m.: Csel 12:22; 2Thes 2:11-12; Jel 9:20-21; 22:15)

Alkalomadtán aztán előkerül a nyúl is meg a piros tojás is (a pogány hamis vallásosságnak igen feltűnő kellékei), melyet készségesen megáld a pap, aki olyan 'hűséges' szolgája Krisztusnak, mint az az idegenvezető, aki Isten országa helyett Nagy Babilonba, a pogány valláskultusz fellegvárába vezeti a gyanútlan, tapsviharokban és mámoros öröm ujjongásban kitörő laikus tömeget.

Akik azután még arra is hajlandók, hogy önként fizessenek előre meghatározott összegeket azon egyházi szolgáltatásokért, amelyekről Jézus kijelentette: "ingyen kaptátok, ingyen is adjátok" (Máté 10:8; Csel 8:18-21; Ézsaiás 55:1-3).

ÖSSZEFOGLALÁS

Máriát ott találjuk Jézus nyilvános működésének az elején is, a végén is. Jézus első csodáját Mária kérésére teszi, akinek figyelmeztetése nekünk is szól: Tegyétek meg, amit Jézus mond! Mária ott áll Jézus keresztje mellett, részt vesz Krisztus szenvedésében. Így lett Mária Isten új választott népének anyjává és példaképévé – hangoztatják a katolikusok.

Azonban az Újszövetségi Szentírásban Máriának ezt a példakép-féle kiemelését sehol nem találjuk, ellenben példaképként említve vannak az apostolok, a Krisztus-hű hívek, és a gyülekezeti elöljárók.

"Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy jéárnak, a miképen mi néktek példátok vagyunk.." (Fil. 3:17, Károli ford.)

"s így Macwdóniában és Achájában minden hívőnek példaképévé lettekek." (1Tessz 1:7)

„Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei.” (1Pét 5:3)

Ettől ugyan lehet még valakinek bizonyos tekintetben példaképe a Szentírás alázatos Máriája, például szerénységben, tisztaságban, hűségben. (stb.) De tízszeres fűszerezés, tízszeres Mária-kinagyítás? Képzeljen el egy ilyen ételt.
 

A katolikus Egyház Máriát mesterségesen kiemelte alázatos szerepéből, és olyan különleges címeket ruházott rá, amiknek nyoma sincs a Szentírásban. Itt is tetten érhető a 'sátáni képlet'': ugyanazokból az alkatrészekből egy teljesen más rendszer van felépítve. 
 

Ezért aki az igaz imádatot gyakorló igazi imádók közé akar tartozni (vö. János 4:23), annak ezt a torz Mária-képet el kell tudnia különítenie a valós Mária-arculattól, amely mentes minden bálványozástól, ima-meghallgatástól, és különösen azoktól a csodatételektől, amik a hitben való járást felcserélik a látás szerinti járásra!

„(mert hit által járunk, és nem a szem látásával).” (2Kor 5:7, Káldi ford.)

„A Szűz Mária-kultusz a lélek májusi virága; hódolat az eszményi magaslaton álló Immaculata szép lelke előtt.” (Hajós József [Sz. I. akadémia tagja]; A végtelen felé, 1930., 305.old.)

Sokkal inkább bálványozása az alázatos Máriának! 
 

„Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!” (1Ján 5:21)

(Lásd az "Imádság Máriához?" című tanulmányt)