Baptistából muszlim (2. rész)

Egy igaz történet arról, hogyan ragadott meg az iszlám

 egy keresztény prédikátort

M: EGY ÚJ KEZDET
Nem sokkal Szaúd-Arábiába való megérkezésem után azonnal láttam a különbséget a keresztény és a muszlim emberek életstílusában. Elijah Mohamed és Louis Farrakhan követőitől is különböztek az itteniek, hiszen itt mindenféle nemzetiségű, bőrszínű és anyanyelvű emberek éltek. Azonnal határozott vágyat éreztem, hogy többet tanuljak erről a sajátos vallásról. Lenyűgözött Mohamed Próféta (Béke legyen Vele) élete. (-24.)

(-24.) Engem a Krisztus élete sokkal jobban lenyűgözött, aki a regénybeli 'Júda Ben Húr' kezéből kiütötte a kardot (vö. Máté 26:52), mint Mohamed élete, akinek a kezébe Allah belehelyezte. Íme, egy kis történelmi visszatekintés, hogyan követték Mohamedet az utódai:

„A törökök Európával szembeni magatartását az határozta meg, hogy ők mohamedánok voltak, míg Európa keresztény. A prófétának, Mohamednek pedig az volt a parancsa, hogy az iszlám a hitetlenek ellen harcot vezessen mindaddig, amíg csak az egész világon győzelemre nem viszi a próféta lobogóját. Mohamed arab volt, és tanításának első követői is arabok voltak. Mohamed utódai hozták létre az arab világbirodalmat, amely az egykori római birodalom déli felét, a Földközi-tenger déli és keleti partvidékét uralta.

Iszlám törvénykönyve, a korán, előírja, hogy minden igazhívő mohamedánnak az a feladata, hogy iszlám vallását karddal is terjessze, és azokat a népeket, amelyek nem térnek meg, meghódítsa és adófizetésre kötelezze. Az oszmán-törökök, — amint a történelem igazolja, — fanatikusan követték a koránnak ezt az előírását. 1371-ben már Délszerbia is kénytelen elismerni a török fennhatóságot. 

… 1442. tavaszán Murád szultán egyik kipróbált harcosát, Mezid béget küldte az egész európai török hadsereg élén Erdély ellen. Mezid bég Erdély nagy részét pusztítva, égetve, és rabolva végigjárta, miközben rengeteg zsákmányt szedett össze emberben, állatban és más értékekben. Hunyadi, március 25-én, Marosszentimrén ütközött meg vele, és teljes győzelmet aratott. A törökök vesztessége 30,000 fő körül volt, míg a magyaroké 3000-re rugott. Még ugyanazon év nyarán, Murád szultán Sehabeddin beglerbég vezérletével, hatalmas 80,000 főt kitevő bosszuló sereget küldött Erdély ellen. Hunyadi elzárta előllük a hegyi utakat, így a török sereg miután Kis-Nikápolynál átkelt a Dunán és pusztítva vonult a Havasalföldön keresztül, a Vaskapunál találkozott Hunyadi 15,000 emberével.

Karánsebes és Hátszeg között került egymással szembe a két sereg. A Vaskapu-szorosba behatoló török sereget minden oldalról megtámadták Hunyadi katonái és fényes győzelmet vívtak ki maguknak. Ezerszámra haltak a törökök és csak a foglyok száma 5,000 körül mozgott. Ezzel véget vetett a rabló és pusztító török beütéseknek Erdélybe. A győzelem hatása felbecsülhetetlen volt, és Európa figyelmét Hunyadi személyére irányította. ...” (A KERESZTÉNYSÉGET MEGMENTŐ

NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL)

Nemde Krisztusra kellene figyelnie Európának, sőt az egész világnak, aki tanításával egyszer s mindenkorra minden katonát leszerelt?! (vö. Máté 26:52)

M: Könyveket kértem az egyik testvértől, aki az emberek iszlámra való hívásában tevékenykedett. Ő - lehetőség szerint - ellátott mindazon könyvekkel, amit csak akartam, s én minden egyes könyvet elolvastam. Aztán megkaptam a Szent Koránt és néhány hónap alatt számtalanszor végigolvastam. Kérdést kérdés után tettem fel, és mindig kielégítő választ kaptam. Feltűnt nekem, és nagy hatást gyakorolt rám, hogy nem akartak mindenáron lenyűgözni a tudásukkal. Ha az egyik testvér nem tudta valamilyen kérdésre a választ, egyszerűen azt mondta, hogy nem tud rá válaszolni, de megkérdez valakit, aki tudja a kérdésre a pontos választ. A következő napon mindig megkaptam a kérdéseimre a válaszokat. Észrevettem, hogy az alázatosság milyen nagy szerepet játszott ezeknek a titokzatos embereknek az életében a Közel-Keleten. (-25.)

(-25.) Talán a Krisztus-követők nem alázatra vannak tanítva? (vö. Jakab 4:10; 1Péter 5:6)

M: Lenyügözött a látvány, hogy a nők eltakarják magukat tetőtől talpig. Nem láttam semmilyen vallási hierarchiát, senki sem versenyzett semmilyen pozícióért. Ezek mind csodálatosak voltak, de hogy barátkozhatnék meg a gondolattal, hogy elvonjam magam a tanításoktól, amelyek gyerekkorom óta körülvettek. Mi lesz a Bibliával? Tudtam, hogy van benne igazság, még akkor is, ha meg lett változtatva és számtalanszor újjá lett írva. (-26.)

(-26.) Tiszta ellenpropagandát folytat anélkül, hogy egyetlen bizonyítékot is felhozna. Na és az állítólagos megváltoztatása és újjáírása előtti kinyilatkoztatás az nem az igaz Istentől volt? (vö. Júdás 1:3) Akkor miért veti meg azt és fogadja el helyette a Koránt? Talán nem tudja megállapítani, hogy miben változtatták meg és miben írták újjá? [Ez esetben puszta rágalmazással állunk szemben.]

Ha meg tudja állapítani, akkor el tudja vetni a rosszat és el tudja fogadni a jót. Ehelyett elveti az egészet, tehát még azt is megtagadja, amit eredetileg jónak (Istentől valónak) tartott. És elfogad helyette valamit, ami teljességgel ellentétben van azzal, amit a Bibliában külön lehet választani attól, amit állítólag megváltoztattak és többszörösen átírtak. 

 

Csakhogy a Bibliában lévő eredetileg jó kinyilatkoztatáshoz képest a Korán is egy megváltoztatás, egy újjáírásnak a variánsa. Ezzel miért nincsen baja? A duplán rövidlátás esetével állunk tehát szemben, amely – állítása szerint - elfogadja igaznak a még nem megváltoztatott és nem átírt bibliai szöveget, de ugyanakkor elfogadja igaznak azt is, ami ezzel a meg nem rontott eredeti bibliai szöveggel teljesen ellentétes kijelentéseket tartalmaz, pl. Isten Fiáról és az általa beiktatott megváltás teljes tagadását a Koránban. Ezek szerint a Bibliában az a legnagyobb hamisítás, hogy Isten Fia Jézus Krisztus, akinek a váltságáldozatán keresztül van bűneinknek bocsánata. Hát aki ide eljut (hogy se Isten Fia nincs, sem megváltás, sem megváltás általi kegyelemből való üdvösség), az meg is érdemli, hogy elvigye az Ördög!

M: Majd kaptam egy videókazettát, amelyen egy vita-beszélgetés volt látható Sejh Ahmed Deedat és Jimmy Sweggart tiszteletes között. A kazettán hallott vita végképp meggyőzött, és azonnal muszlim lettem. (-27.)

(-27.) Miért nem vetette össze Sejh Ahmed Deedat tanítását Krisztuséval, és miért nem abból vonta le a konzekvenciáját? Ha már így tett, hát a szívében lévő rejtett indítékokat követte, és oda ment, ahová valóban is tartozik. 

 

„Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.” (1János 2:19)

[Egyébként ha Krisztus győzte volna meg a baptizmus igazáról, akkor nyilván ott is maradt volna. A híres politikus, Gandhi is azt mondta anno állítólag, ha a keresztények a nap 24 órájában keresztények volnának, akkor ő is keresztény lenne. No és miért nem követte Krisztust, aki a nap 24 órájában Krisztus volt?! Talán nem arra vagyunk buzdítva, hogy nézzünk fel „ a’ hitnek Fejedelmére, és el végezöjére a’ Jésusra” (Zsidók 12:2, Károli fordítás, 1684)!]

M: Elvittek Sejh Abdullah bin Abdul-Azeez bin Báz irodájába, hogy hivatalosan is jóváhagyják muszlimságomat. Tanácsokkal láttak el, hogyan készüljek fel a hosszú útra, ami előttem áll. Ez egy igaz születés volt a sötétségből a világosságra. (-28.)

(-28.) Nézőpont kérdése, hogy a sötétségből ment a világosságra, vagy a világosságból a sötétségbe. Meggyőződésem szerint a sötétségből a sötétségbe, mert a Baptista Egyház általa ismert tagjainak elferdült és tartósan hiányos Krisztus-követése is csak arra volt jó, hogy megbotránkoztassák ezt az embert, aki valaha presbiter volt közöttük.

M: Töprengtem, hogy vajon a csodálóim a templomból hogyan fogadják majd azt, hogy az iszlám követőjévé váltam. Előbb megtudtam, mint gondoltam volna. Visszamentem az Egyesült Államokba szabadságra és heves kritizálás várt a hiányos hitem miatt. Sok-sok címmel megbélyegeztek - a hitehagyottól a semmirekellőig. Az embereknek az úgynevezett templomi vezetők azt mondták, hogy még csak meg se említsék a nevemet az imádkozásokon. Lehet, hogy furcsán fog hangzani, de engem ezek a dolgok a legkevésbé sem zavartak. Nagyon boldog voltam, hogy a Mindenható Isten, Allah, kiválasztott, hogy a helyes úton vezessen engem, és semmi más nem számított. (-29.)

(-29.) Jézus szerint is van egy út, amelyen sokan járnak, és a pusztulásba vezet (Máté 7:13-14). Hogy az iszlám útja ezzel azonos-e, - akik nem tudják eldönteni, majd a történelem számukra megmutatja. És azt is természetesen, hogy akik az iszlám útja mellett döntöttek, azt helyesen tették-e? Én a magam részéről azonban úgy vagyok, mint Józsué: „én azonban és az én házam az Úrnak [Jehovának] szolgálunk.” (Józsué 24:14)

M: Most már csak olyan elkötelezett muszlim akartam lenni, amilyen elkötelezett voltam keresztényként. Ez persze tanulást jelentett. Rájöttem, hogy az iszlámban mindenki addig juthat, ameddig akar. (-30.) A tudásban nincs monopólium, mindenki tanulhat, aki csak meg akarja adni magának ezt a lehetőséget. Kaptam egy Saheeh Muslim gyűjteményt (A Próféta - Béke legyen Vele - összes tanítása) ajándékként a Koránt oktató tanáromtól. Ekkor rájöttem, hogy mennyire fontos tanulni a Próféta (Béke legyen Vele) életét, cselekedeteit és mondatait, ezért elolvastam és megtanultam minden hadith-ot, amit angol nyelven meg lehetett találni. 

(-30.) A Krisztus-követésben is bárkinek el lehet jutnia a nagyság igazi csúcsára:

„És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. ...

Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.” (Máté 18:2-4; 20:25-27)

Ahogyan a keresztény szentírásokról szerzett tudása rendkívülivé fejlődött – ahogy ő mondta – most ugyanúgy fejlődött rendkívülivé a Mohamedről szerzett tudása. De mi a garancia arra, hogy később nem fog-e átpártolni – mondjuk a buddhistákhoz, elvégre velük még nem hozta össze a szerencse. Sose lehet tudni, hiszen akiket emberek tudnak meggyőzni (lásd Sejh Ahmed Deedat sikerét vele kapcsolatban), azok könnyen találkozhatnak további meggyőző erejű emberekkel, akik aztán képesek maguk felé fordítani őket.

M: Felfedeztem, hogy a tudásom a Bibliáról előnyt jelent, ami nagyon hasznos abban, hogy meggyőzhessem azokat, akik keresztény háttérrel rendelkeznek. Teljesen új értelmet kapott az életem. Az egyik legfontosabb, ami megváltoztatta a földi élethez való hozzáállásomat, hogy ezt az életet úgy kell élni, hogy az csak előkészítése a túlvilági életnek. Az is új tapasztalat volt számomra, hogy megtudtam, pusztán a jó szándékunk is jutalmazást nyer. Ha szándékodban áll jót cselekedni, akkor ezért meg leszel jutalmazva –még akkor is, ha a jó cselekedet meghiúsul. Ez teljesen más volt a templomban. A hozzáállás ott az volt, hogy „A Pokolba vezető út is jó szándékkal van kirakva”. Nem volt lehetőség a győzelemre. 

(-31.) Ha bűnt követtél el, akkor a lelkészeknek kellett meggyónnod azokat, főleg a nagy bűnöket, mint például a házasságtörést. Szigorúan, és csak a cselekedeteid szerint voltál megítélve.

(-31.) A győzelmet Krisztus szolgáltatja, aki legyőzte a világot (János 16:33); továbbá: „Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1János 5:5) És mivel az iszlámban senki nem hiszi, hogy Jézus az Isten Fia (sőt, mindenki tagadja), így ott nincs is lehetőség a világ feletti győzelemre. Legalábbis János apostol szerint. Hanem ők a harc által kikényszerített győzelmet másként képzelik el:

„Harcoljatok azokkal, kiknek megadatott az Írás és nem hiszik Allahot, az ítélet Napját, s nem tiltják, mit Allah és az Ő Hírnöke megtiltott, s nem vallják az Igaz Hitet addig, míg meg nem fizetik készséggel a sarcot, s megalázkodnak.” (Korán 9:29)

Sokkal inkább alázza meg magát a keresztény ember Istennek, mindenféle sarc nélkül: „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” (1Péter 5:6) [De ez az Isten nem tévesztendő össze a muszlimok Allahjával.]

M: ÖSSZEGZÉS

A JELEN ÉS A JÖVŐ
Miután interjút készített velem az Al-Madinah c. újság, megkérdeztek arról, hogy mivel foglalkozom jelenleg és mik a terveim a jövőre nézve. Jelenlegi célom, hogy megtanuljak arabul és tovább tanuljak, hogy tovább növeljem a tudásomat az iszlámról. Manapság elfoglalt vagyok a da ' wah területén (az iszlám terjesztésében). Felkértek, hogy tartsak előadásokat nem muszlimoknak, akik keresztény háttérrel rendelkeznek. Ha Allah, a Mindenható, megkíméli az életemet, remélem, hogy többet tudok írni a vallások összehasonlítása terén.

A muszlimok kötelessége, hogy terjesszék az iszlámot az egész világon. Mint olyan, aki sok időt töltött el a Biblia oktatásával, kivételes kötelességét érzem annak, hogy oktassam az embereket egy olyan könyv hibáiról, ellentmondásairól és változtatásairól, amelyben emberek milliói hisznek. (-32.)

(-32.) Kedves muszlimmá lett valahai baptista presbiter bibliakritikája – ha olyan éleslátású – bizonyára eljuttatja azon ellentmondások felismeréséhez is, amelyek a Koránban is fellelhetőek, leginkább a más vallásúakkal szembeni tolerancia, ill. intolerancia kérdésében. Mert ahol nincs kényszer a vallásban, ott nincsen ijesztgetés sem a túlvilágon való pokol gyötrelmeinek felemlegetésével. Ha meg van, az igencsak kényszerítő erőnek felel meg!

M: A legnagyobb öröm tudni, hogy nem fogok nagy vitákba szállni keresztényekkel, mivel én voltam a tanár, aki az általuk használt vita-módszereket tanította. Megtanultam, hogy hogyan kell vitázni, felhasználva a Bibliát a kereszténység megvédésére (-33.), ugyanakkor tudtam az ellenvéleményeket egyes témákról, mivel még mi is, mint prédikátorok, tiltva voltunk attól, hogy bárkivel is vitába szálljunk bizonyos dolgokat illetően.

(-33.) Régen rossz, ha a Bibliát valamilyen olyan célra használjuk fel, amelyre nem hozatott létre, és amelyre létre hozatott, arra nem használjuk fel. Kedves valahai baptista felebarátunk viták megnyerése céljából tanulta meg a Bibliát felhasználni, de a Biblia nem arra íratott meg, hanem hogy tanúskodjunk általa és reménységünk legyen egy boldog jövőt illetően. (vö. Róma 15:4; Jelenések 12:17) Az erről szóló kinyilatkoztatásban pedig nincsen semmiféle ellentmondás!

M: Fohászkodok azért, hogy Allah bocsássa meg tudatlanságunkat és vezessen minket az úton, ami a Paradicsomba visz. (-34.)

Magasztaltassék Allah! Az Ő békéje és áldása legyen Prófétájával, Mohameddel, az ő családjával, barátaival és igazhitű követőivel.

(Magyarországi Muszlimok Egyháza honlapjáról)

(-34.) Hogy kinek van hatalmában a Paradicsomba vinni és kinek nincs, majd a bekövetkező események megmutatják. A muszlimoknak ez a buzdítás adatott:

„Ne lankadjatok [a hitetlenek elleni harcban] és ne csüggedjetek – hiszen ti fogtok felülkerekedni, ha [különben] hívők vagytok! Ha csapás ért benneteket [most], úgy az [ellenséges] népet is hasonló csapás érte [korábban]. Ilyen a harci szerencse. Forgandóvá tesszük azt az emberek között, hogy Allah tudván tudhassa, ki az, aki hívő közöttetek és [vér]tanúkat választhasson közületek – Allah nem szereti az istenteleneket –, és hogy próbára tegye Allah a hívőket, s elpusztítsa a hitetleneket.

Vagy úgy vélitek, hogy bemehettek a Paradicsomba anélkül, hogy Allah megtapasztalhatta volna [előtte] azt, hogy kik azok köztetek, akik buzgólkodtak a harcban [érette], s kik azok, akik állhatatosak?” (3:139-142 – Simon Róbert fordítása)

Számunkra (nem muszlimok számára) pedig ez a felszólítás hangzik el:

„Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt. 

 

Meghagyom néked Isten előtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, a ki bizonyságot tett Ponczius Pilátus alatt ama szép vallástétellel, 

 

Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, 

 

A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.” (1Timótheus 6:12-16)

[] [] []

Végső tanulságként szeretném kiemelni, hogy bárkinek bármely egyházhoz való tartozását nem lehet emberek közötti vita megnyerése által nyert legitimációval megindokoltnak tartani, hanem egyedül az isteni eredetű ige tanúságtételének önálló megértése és befogadása szolgáltathat bárkinek alapos okot arra, hogy valamely egyházhoz kellő meggyőződés alapján csatlakozzon. Más szóval, magának az Istentől sugalmazott igének kell meggyőznie az embert arról, hogy mely igazságok megértése indokolhatja bárkinek bármely egyházhoz való csatlakozását.

Fent nevezett személyt nem az Istentől sugalmazott ige győzte meg, hanem egy emberek között fennálló vita eredménye, amely értékében annyit is ér, amennyit az emberi tudás és szubjektív ráhatás produkálni képes, esetleges hibás konzekvenciáinak teljes terjedelmével. Lásd újból:

„Majd kaptam egy videókazettát, amelyen egy vita-beszélgetés volt látható Sejh Ahmed Deedat és Jimmy Sweggart tiszteletes között. A kazettán hallott vita végképp meggyőzött, és azonnal muszlim lettem.”

Pál apostol sem saját kútfőjéből merített sziporkázó meggyőzéstechnikával vonzott embereket Krisztushoz, hanem a szent szellem által kijelentett örök érvényű isteni igazságok dinamikájával, és így biztos alapra és tartós anyagokból épített. Egyedül csak ez lehet időtálló a történelem viharainak tengerében, melyben valamennyiünk hajója megpróbáltatik, hogy kitartással képesek vagyunk-e befutni az előttünk feltáruló pályát, és tartósan megragadni az előttünk lévő reménységet.

„Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1Korinthus 2:4-5, MBT. fordítás)