A Legfelségesebb Isten három személyből áll?

Természetesen! – válaszolnák a háromsághívők, hiszen szerintük a Szentháromság a Bibliának egyik alaptanítása, és aki ezt nem fogadja el, azt nem is lehet kereszténynek nevezni. Felmerül azonban a kérdés, hogy ezt a tantételt erővel és saját tekintélyük latbevetésével tartják-e fent, vagy a Szentírás is alátámasztja? Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mi a helyzet. Isten ugyanis rendkívül érzékeny arra, ha helytelenül szólunk Róla, és olyasmit állítunk, amit Ő soha nem mondott.

Itt van pl. Jób és három barátjának esete. Velük kapcsolatban olvashatjuk Isten kijelentését a Jób könyve 42:7-ben: „Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.” Nos, ha a háromság tantétel nem felel meg az 'Isten felől való igazán szólás'-nak, akkor nem-e felgerjed az Isten haragja ebben az esetben is? A válasz csak az lehet, hogy bizony felgerjed! Nem vehetjük hát félvállról ezt a tantételt, hanem komoly alapossággal utána kell néznünk annak, hogy valóban biblikus-e, ahogyan állítják, vagy csupán az igék manipulálásáról van szó /mint annyi más esetben/?

Hogy mennyire érzékenyen érintette Istent a róla szóló hamis beszéd, mutatja, amit azután mondott: „csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.” (42:8) Ha netán kiderülne, hogy nem a Bibliából vett tan a Szentháromság, akkor annak igen rettenetes következményei lehetnek, hiszen egy teljesen más képet festenek ezáltal Istenről, és így az igaz imádatot is meghamisítják!

„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.” (2Korinthus 2:17) Ha a háromsághívőkről kiderül, hogy mégis, akkor nekik annyi. Akkor hamis imádatra való felbujtás ellenük a vád! (vö. Galata 5:10)

A Legfelségesebb Isten a héber szövegekben

A héber szövegekben a Legfelségesebb kifejezést az 'eləjôn' /magas, felső, Legmagasabb, Legfelső/ szóból fordítják. Ha áttekintjük azokat a helyeket, ahol így nevezik Istent, akkor egyértelművé válik, hogy a megnevezett helyeken hány személyű az Isten, egy vagy három?

Először nézzünk egyértelmű és evidens igehelyeket:

„Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges /eləjôn / Isten az egész földön.” Az LXX /septuaginta/ fordítás a monosz üpszisztosz /egyetlen-egyedüli Legfelsőbb- Magasságos/ kifejezéssel fordítja.

A monosz megjelenik más helyeken is, és ahol megjelenik, sosem jelent többesszámot, hanem egyes számot: Lásd: Máté 4:10: „csak neki”; 24:36: én Atyám egyedül”; Ján 5:44: „egy Istentől”; 12:24: „csak egymaga”; 17:3: „egyedül igaz Isten”; Róma 11:3: „én egyedül”; 2Timótheus 4:11: „egyedül Lukács”; Zsidók 9:7: „csak maga a főpap” /stb./.

Ha valaki azt gondolná, hogy a monosz /egyedül/ minden további nélkül jelenthet akár három személyt is ha Istennel van kapcsolatba hozva, akkor ennek a János 17:3-ban is igaznak kell/ene/ lennie, de ez esetben Jézus azt mondta volna, hogy az jelenti az örök életet, ha megismerik a háromszemélyű egyedül igaz Istent, és a Jézus Krisztust.

Az „és” még a három személyen felül értendő, tehát akkor négy személyt kellene megismerni, ami egy teljesen értelmetlen kijelentés lenne. Hanem úgy van értelme a szövegnek, hogy az egyedül igaz Isten az egyetlen /monosz/ személyt jelent, ahogy a Zsoltárok 83:19-ben is egyetlen Istent jelent egyetlen személyben.

2Sámuel 22:14 írja: „És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos /eləjôn / hangot adott.” (vö. Zsoltárok 18:14) Most Istennek három személye dörgött, vagy Ő maga egyetlen személyben? Jób 37:4 írja: „Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.” Egyes számban mondja, hogy az ő szavával dörög, nem pedig szavukkal, hogy hárman dörögnének! /A Magasságos itt is az LXX-ben hüpszisztosz, ami egyetlen/egyedüli személyre vonatkozik./

A Zsoltárok 7:18-ban olvashatjuk: „Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges /eləjôn / Úr nevének.” (vö. Zsoltárok 9:3; 92:2) Most a Felséges neve alatt hány nevet kell hogy értsünk, egyet, kettőt vagy hármat? Nyilván hogy egyet, ha már maga a Szentírás is külön említi Isten fiának a nevét: „Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve?” (Példabeszédek 30:4) Ha tehát kettő személy nevét nem érti alatta, három személy nevét hogy érthetné a Felséges neve alatt? Sehogy!

Zsoltárok 77:11 írja: „És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek /eləjôn / jobbja megváltozott.” (vö. 89:14) Most hogyan képzelhető el Isten jobbja, ha itt az Atyának, a Fiúnak, és a Szentlélek a jobbjáról van szó, tehát a filozófia szerint három személynek a jobbjáról? Talán a három jobb jelent egy jobbot, mint ahogy a három személy is külön-külön valóságos Istenek lennének, de mégiscsak egy Isten volna? Teljes zagyvaság! A hüpszisztosz Istenről van szó, tehát az Atyáról egyedül. /Különösen az ÚSZ-ben teljesen nyilvánvaló, hogy a hüpszisztosz sosem vonatkozik Jézusra, ennek alapján sem a görög hüpszisztosz, sem a héber eləjôn kifejezés nem vonatkozik három személyre!/

Zsoltárok 97:9-ben olvashatjuk: „Mert te felséges /eləjôn / vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!” Gondolná valaki, hogy az LXX szerzői nem ismerték a héber nyelvet, hogy a szövegbe betették a személyes névmást, egyes szám második személy: „te” /ógörögül: szü/, vagy esetleg inkább a háromságot nem ismerték, azért nem írták azt, hogy „ti”? Nyilván ez utóbbi. A hébert ismerték, de a szentháromságot nem!

Jeremiás a siralmak könyvében úgy fogalmaz: „Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak /eləjôn / színe előtt; hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.” (3:35-36)

Itt a Magasságos és az Úr ugyanazt az Istent jelenti. Az még hagyján, hogy Jézust nevezi Úrnak a Biblia, de hol nevezi Úrnak a szent szellemet /Szentlelket/? [A 2Kor 3:17-ben az van, hogy „Az Úr pedig a Lélek” /szellem/, de ez fordítva nem igaz! Olyan van a Bibliában, hogy „az Úr lélek által” (Ezékiel 37:1, Károli), de olyan nincs, hogy 'a Lélek Úr', vagyis hogy ugyanolyan Úr /személy/ volna a Lélek /szellem/ is, mint ahogy Úr az Isten, és Úr a Jézus.]

A Magasságosnak /eləjôn / színe az LXX-ben „proszópú üpszisztú”-ként szerepel. Vajon hol jelent meg Krisztus, ha nem az „Isten színe előtt” érettünk (Zsidók 9:24)?! Ha a Magasságos /eləjôn / sehol nem szerepel, mint Jézus Krisztus, és nem szerepel, mint szent szellem /Szentlélek/, akkor a címben feltett kérdésre az a válasz, hogy a Legfelségesebb/Magasságos /eləjôn / Isten nem áll három személyből!

Jeremiás azt is mondja: „A Magasságosnak /eləjôn / szájából nem jő ki a gonosz és a jó.” (Siralmak 3:38) Most három személynek hogyan lehet egyetlen szája? A háromsághívők sok turpisságra képesek állításuk igazolására, na de ekkorára, hogy három személynek egyetlen szájat tulajdonítsanak?

Pl. ha Krisztus szájáról van szó, akkor azt érthetően olvashatjuk: „Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és őt sok dolog felől kikérdezgetni, ólálkodván ő utána, és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt.” (Lukács 11:53-54) Ha viszont Isten szájáról van szó, akkor azt is világosan és érthetően olvashatjuk, kiváltképpen ha Krisztus beszél Isten szájáról, és nem ért Isten alatt háromságot:

„Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.” (Máté 4:4)

Miért gondolja bárki is, hogy amikor Jeremiás a Magasságos /eləjôn / szájáról beszélt, akkor nem az egyetlen személyben létező Isten egyetlen szájáról beszélt, hanem három személyben lévő Isten egyetlen szájáról? Három személynek nyilván három szájának kell/ene/ lennie, ha már valamiféle értelmet tulajdonítunk a háromság dogmájának. De ha nem szükséges, hogy értelmes dolgokat tartalmazzon a háromság, akkor teljesen mindegy, hogy mit hordanak össze, úgy is aszerint értelmeznek mindent, ahogy nekik tetszik. Viszont akik nem akarják Isten haragját magukra vonni, azoknak igazán kell szólniuk Isten felől, nem a háromszemélyű Isten felől, hanem „felőlem”, tehát az egyetlen személyben lévő Isten felől. (vö. Jób 42:7-8)

Most hogy áttekintettük a Magasságos /eləjôn / Istenről szóló kijelentéseket a héber szöveg alapján, világos képet kaptunk afelől, hogy Isten egyetlen személyben létezik, legalábbis ami a Magasságos /eləjôn / Isten kilétét illeti.

Ha valaki az eləjôn szó Istennel kapcsolatos helyeinek szeretne utána nézni, akkor azt a következő helyeken találja: 1Mózes 14:18,19,20,22; 4Mózes 24:16; 5Mózes 32:8, 2Sámuel 22:14; Zsoltárok 7:18; 9:3; 18:14; 21:8; 46:5; 47:3; 50:14; 57:3; 73:11; 77:11; 78:17,35,56; 82:6; 83:19; 87:5; 91:1,9; 92:2; 97:9; 107:11; Ézsaiás 14:14; JerSir 3:35,38. /Némely fordításban a számozás eltérhet./

A Dániel könyve /a Károli fordításban/ tíz helyen használja felséges Isten kifejezést, ahol a héber illáj szó van a felséges mögött, az LXX ezeket is a hüpszisztosz görög szóval fordítja, tehát ugyanarról az egyetlen személyben lévő Istenről van szó. Ezek a helyek a következők: Dániel 3:26,32; 4:14,21,22,29,31; 5:18,21; 7:25.

További héber kifejezések, amelyeket Károli fenségesnek fordít:

„Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges /héberül ga'ah/ ő, lovat lovasával tengerbe vetett.” (2Mózes 15:1 vö. 15:21) Vajon hányan fenséges Ő? Vajon hárman fenséges Ő? Ha értelmetlen a kérdés, ez azért van, mert értelmetlen maga a háromság!

„Noha felséges /héberül rúm/ az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.” (Zsoltárok 138:6) Egyes számban, nem pedig meglátják /az egy Isten személyei/. Vagy: „S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges /héberül rúm/ ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.” (Ézsaiás 30:18) Az Ő és ŐT vajon három személyre vonatkozik, vagy egyre? Akkor miért nem azt írja, felségesek ők /hárman/ … boldogok, akik Őket /hármukat/ szolgálják. Nyilván mert az egyetlen személyben lévő Istenről van szó!

Érdekes amit Ézsaiás 52:13-ban mond Isten: „Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos /héberül rúm/, felséges /héberül násá/ és dicső lesz nagyon.” Ez a Fiára vonatkozik, és arra, ami a jövőben fog vele történni: „Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.” (MBT. ford.) Nyilván, mert olyan nevet fog /jövő időben!/ kapni Istentől, amely minden név fölött való. (vö. Filippi 2:9-11) De attól még nem ő a Legfelségesebb Isten, még véletlenül sem azonosítja vele! /Az LXX görög szava itt felmagasztal /hüpszoó/, és dicsőít /magasztal doxadzó./

[Ha már manipulálásról beszélünk a háromság kapcsán, hogy a Jézus istenségét mossák össze az Atyával, mint Istennel /amibe belekeverik Isten szellemét is/, akkor érdemes megemlíteni, hogy az Ézsaiás 52:13-ban említett magasságos, mivel Isten szolgájára vonatkozik, ne lepjen meg senkit, ha egyszer valamelyik háromságot igazolni akaró táblázatban felbukkan, hogy lám, a Fiú ugyanolyan magasságos, mint az Atya, tehát ez a szöveg a kettőjük azonosságát bizonyítja. Ehhez már csak a szellemet kell/ene/ hozzáilleszteni, máris készen van, miszerint a Magasságos Isten háromszemélyű.

Ennek megelőzéseként azért kalkulálja be mindenki, hogy akármennyire illeti magasságos jelzővel a szolgát, hogy az magasságos lesz/!/, azért annyira nem, hogy az ÚSZ-ben a Fiú jelenne meg, mint Magasságos Isten. Mert UGYANIS AZ ÚSZ-BEN SEHOL NEM AZONOSÍTJA A LEGFELSÉGESEBB/MAGASSÁGOS ISTENT JÉZUS KRISZTUSSAL! Tehát ne nagyon vetemedjen ilyesmire senki, mert még a 2Péter 3:16-ban említett elcsűrés-csavarás bűnébe esne, nyilván a maga és azok vesztére, akik hitelt adnának manipulatív bibliamagyarázatának.]

Folytatva az ÓSZ-i idézeteket a Legfelségesebb Istennel kapcsolatban: „Mert így szól a magasságos /héberül rúm/ és felséges, /héberül násá/ a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézsaiás 57:15)

Azt mondja: „aki” és nem „akik” /háromság/, továbbá: „akinek neve” és nem „akiknek nevei” /háromság/, továbbá „lakom” és nem „lakunk” /háromság/, továbbá „megelevenítsem” és nem „megelevenítsük” /háromság/. Végig következetesen egyes számot mond.

Újabb héber kifejezés a Zsoltárok 47:10-ben: „Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos /héberül áláh/ ő igen!” Kiről van szó, vagy kikről van szó? Őróla, a magasságos Istenről, és nem Őróluk /a háromság Istenről/.

„Ímé, mily fenséges /héberül śáḡab/ az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?” (Jób 36:22) Az Ő ereje /egyes szám/, vagy az Ő erejükben /többeszám, háromság/? Ő tanít /egyes szám/, vagy Ők tanítanak /többes szám, háromság/? Nyilvánvalóan nem háromságról beszél!

Figyelemfelkeltő kifejezést alkalmaz 4Mózes 27:20: „És tedd őt fenséged /héberűl hÔd/ részesévé, hogy hallgasson reá Izráel fiainak egész községe.” (Hertz ford.) Józsuéról van szó, de ezáltal nem vált a fenséges Isten részévé, hanem Isten méltóságából, pompájából, ragyogásából kapott, vagyis egy részt az isteni tekintélyből, de hasonlót kapott Jézus is /lásd fentebb az Ézsaiás 53:12-őt/, anélkül, hogy Isten részévé vált volna /háromság/.

5Mózes 33:29 „fenséged /héberül ga'ăvá/ kard”-járól beszél /Hertz ford./ Izrael személyében, aki nyilván nem azonos Isten személyével.

Hóseás 7:16: „Megtérnek, de nem a magasságos /héberül 'al/ Istenhez.” (vö. 11:7) Ha a 13. verstől olvassuk, akkor Isten ilyeneket mond: „tőlem”, „ellenem”, „hozzám”, „Pedig én tanítottam őket, én erősítettem meg karjokat” (15. vers.) Most az „én” az vajon három személyt jelent? A „tőlünk”, „ellenünk”, hozzánk”, „nekünk” jelentene többes számot, de ez ismét nem az az eset!

Mikeás 6:6 írja: Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos /héberül márÔm/ Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?!” Istennek elébe menni /egyes számban/ nem ugyanazt jelenti, hogy eleibe menni /többes számban – háromság/.

Összegezve az eddigieket, világos bizonyítást nyert, hogy az ÓSZ-ben a héber szövegek alapján a Legfelségesebb Isten nem háromszemélyű, hanem egyetlen személyben szerepel! Ezek után tekintsük át az ÚSZ idevonatkozó kifejezéseit, hogy megbizonyosodjunk arról, vajon kiről is van szó, amikor a Legfelségesebb/magasságos Istenről olvashatunk?

A Legfelségesebb Isten a görög szövegekben

Márk 5:7: „És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos /görögül üpszisztú/ Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.” Ha a Magasságos Istennek a Fia a Krisztus, akkor a Magasságos nem lehet három személyű, mert akkor ha Magasságos alatt három személyt értünk, akkor ott van még annak a Fia is. Ha viszont a három személybe beleértjük a Fiút is, akkor annak is Magasságosnak kell/lene/ lennie, de ez nincs a szövegben.

Lukács 1:32: „Ez nagy lészen, és a Magasságos /görögül üpszisztú/ Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;”. Itt ugyanaz a helyzet, ráadásul egy angyal mondja ezt.

Lukács 1:35: „És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak /görögül üpszisztú/ ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.” /A szótári alak itt is hüpszisztosz/ Nyilván nem a születettnek az ereje árnyékozta meg Máriát, nem az volt a Magasságos, aki született! Nincs szó háromságról.

Lukács 1:76: „Te pedig kis gyermek, a magasságos /görögül üpszisztú/ Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;” János /aki itt prófétaként van nevezve/ nyilván nem lehet része a Magasságosnak, mint ahogy fentebb a Magasságos Fia sem lehet része. Hiszen külön van említve a Magasságos, és külön a Fia, és külön a prófétája. /Hogy a Magasságos nem lehet több személyű, és nem lehet a Fiát beleérteni, ez teljesen evidens. Mert ilyen alapon Jánost is bele kellene érteni./

Lukács 6:35: „Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos /görögül üpszisztú/ Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.” Jézus nem azt mondja, hogy az én fiaim lesztek, hanem a Magasságos Istennek a Fiai /vö. Máté 5:45/, mivelhogy saját magát nem azonosította a Magasságos Istennel! /Ez annyira nyilvánvaló, hogy ennek fényében a háromság tantétele teljesen bárgyúan hat, amelyben a Fiút /mint Istent/ azonosítják az Atyával /mint Istennel/, akik egyetlen Istent alkotnának /csak más személyben/.

Ha ez igaz volna, akkor a Fiút is Magasságos Istennek kellene hogy nevezze a szöveg. Így két személyt nevezne annak, akik egyetlen Istenként léteznének. Hogy ez nem így van, világos bizonyíték arra, hogy a Fiú nem tartozik a Magasságos Istenhez abban az értelemben, hogy Neki a második személye lenne.

Lukács 8:28: „És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges /görögül üpszisztú/ Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.” Itt újabb kijelentés van arról, hogy nem keverik össze a Felséges Istent a Fiával, mivelhogy nem a Fiú a Felséges Isten, ez teljesen nyilvánvaló! /Megjegyzendő, hogy a tisztátalan szellemek is tisztában vannak alapvető igazságokkal, amikre példákat is találunk. Lásd: Apcsel 16:17; Jakab 2:9/

Apcsel 7:48: „De ama Magasságos /görögül üpszisztosz/ nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:” (vö. 1Király 8:27; 2Krónika 6:18) Vajon kiről beszélt az idézett próféta, Istenről vagy a Fiáról, vagy mindkettőről? Csak a Magasságos Istenről. Isten ihletett szövege nem keveri össze sem a személyeket, sem a dolgokat. Mivel ezt a háromsághívők nem veszik figyelembe, törvényszerűen elbuknak saját feltételezéseikben, hisz még azon is túlmennek. Nem csak feltételezik is, hogy Isten három személyben létezik, hanem állítják is. Holott erre nincsenek feljogosítva a Szentírás fényében!

Apcsel 16:17: „Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos /görögül üpszisztú/ Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.” A magasságos Isten alatt itt sem Jézus Krisztus jelenik meg, de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen mindenhol következetesen ezzel a ténnyel találkozhatunk.

Zsidók 7:1: „Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges /görögül üpszisztú/ Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,” (vö. 1Mózes 14:18-20) Láthatjuk, hogy a Felségest és a Magasságost ugyanabból a görög szóból fordítják, tehát ugyanarról az Istenről van szó.

Ráadásul a Sálem királyára mondja a 7:3-ben: „hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.” Vagyis az Isten Fiát Sálem királyával hozza párhuzamba, azzal hasonlítja össze, mégpedig az örök papság kifejezésének okán. (vö. Zsidók 5:6,10; 6:20; 7:17)

A háromsághívők részéről akkor lenne érdekes a dolog, ha az Isten Fiát nem Sálem királyával hozná párhuzamba, hanem a Felséges Istennel, mivelhogy a kettő szerintük ugyanaz az Isten. Mi sem áll ettől távolabb!

Csakhogy a Legfelségesebb Isten az nem pap, és soha nem is volt az. De háromszemélyű sem volt soha. Krisztus viszont pap, de ő sem három személyű. De nem is valóságos Isten, mert Aki valóságos Isten, azt a bibliai szövegek Felségesnek is nevezik, meg Magasságosnak is!

Konklúzió

A kereszténység általános felfogása szerint minden időben, minden ember számára a titkok titka maga Isten és az isteni háromság. Ennek a titoknak a nem egyforma megismeréséből és elfogadásából vannak a különböző vallásos csoportok, amikből számtalan hitbeli vita született.

Felmerül a kérdés, hogy a háromsághívők honnét veszik, hogy a titkok titka maga Isten, Aki háromszemélyű, de mégis egy? A Bibliából vennék, de úgy veszik onnét, hogy az igazságot nem szemből közelítik meg, hanem hátulról és oldalról.

Ez a módszer hasonlít az I. századbelihez, amikor is „Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ő utána” (Lukács 6:7), vagyis Jézus után. Sőt: „Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében” (Lukács 20:20).

A háromsághívők (a kereszténység vezetői és szócsöveik) is azt lesik, hogy hol találnak olyan igéket, amikkel állításukat bizonyíthatnák, hogy hol tudnák megfogni a bibliai kinyilatkoztatást, amely világosan tanítja, hogy csak egyetlen Isten van, /Akinek az - egyedüli - akaratából van minden – vö. Jelenések 4:11/és nincsen több. Ezt Isten maga is mondja, nem csak mondják Róla! (vö. Ézsaiás 44:8; 45:5) Mivel Jézus közbenjáró Isten és az emberek között, nyilvánvaló, hogy nem ő az Isten! (vö. 1Timótheus 2:5; Efézus 4:6)

Ennek ellenére keresnek olyan igéket, ahol a Jézus istenségét tárgyalja a Biblia /pl. János 1:1,18; Kolossé 2:9, stb./, és azt úgy értelmezik, hogy ezek a szövegek feljogosítják őket arra, hogy azonosságot állapítsanak meg Isten és a Fia között.

Hiszen Jézus azt mondta, hogy „Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:30) Aztán hogy mi is egyek legyünk az ő egységükhöz hasonlóan, az már nem lényeges – szerintük –, azt már nem sűrűn idézgetik, mert még kiderül, az Atya és Fia közti egység nem azonosság, hanem elvi egység, nem szó szerinti, hanem átvitt értelmű. Esetünkben ugyanúgy! (vö. János 17:22; Róma 12:5; 1Korinthus 1:10; 3:8; 10:17; 12:12-13)

Szemrebbenés nélkül állítják, hogy Jézus sohasem volt kisebb, mint Isten. Azonban elfelejtik, hogy Istent nem lehet gonoszsággal megkísérteni (Jakab 1:13), Jézust pedig megkísértette az Ördög! (vö. Máté 4:3-11)

Azután azt is állítják, hogy Jézusnak azért volt Istene az Atya, mert ő akkor emberi testben volt. (vö. János 20:17) Aztán hogy a megdicsőülése után is az Istene maradt, az már nem lényeges. (vö. Jelenések 3:12) S mert emberi testben volt, azért volt nagyobb nála az Atya. (vö. János 14:28) S nem azért, mert az Isten nagysága abszolút! (vö. János 10:29; Zsidók 6:13)

Önkényesen magyarázzák a köztük lévő egylényegűséget /lásd itt/, csak hogy oda lyukadjanak ki, ahová ők akarnak. De a Legfelségesebb Isten kijelentésen megbuknak, a Magasságos Isten kijelentésen elvéreznek. Mert mindent nem lehet kimagyarázni. Mert mindent nem lehet kiforgatni. A hamis tan előbb utóbb összeütközésbe kerül olyan bibliai kijelentésekkel, amelyeket nem vettek figyelembe.

Vajon itt is ennek a figyelmetlenségnek lehettünk a tanúi? Minden bizonnyal. Na és minden következmények nélkül tehetik ezt meg a háromsághívők? Ők ezt is ugyanúgy hiszik, mint a háromságot. Vajon ezt tanítja a Biblia, vajon ezt tanítja Jézus? Nem, hanem éppen az ellenkezőjét:

„De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.” (Máté 12:36-37)

Akik szeretik Isten Igéjét és őszinte szívvel közelednek hozzá, azoknak nem érdekük, hogy a saját filozófiájukkal megerőszakolják a bibliai kijelentéseket, hanem igyekeznek azokat tiszteletben tartani és azokról másoknak hű képet nyújtani. Elvégre nem mindegy, hogy valakit igaznak-e vagy hamisnak fognak ítéltetni a végső elbíráláskor.

Amikor is számot kell adnunk arról, hogy valóban az igaz imádatot gyakoroltuk-e, vagy a magunk választotta istentiszteletben tetszelegtünk a magunk megelégedésére. (vö. Kolossé 2:23) Amit a Legfelségesebb Isten személyéről megtudtunk, az hozzá segít bennünket, hogy ezt hiba nélkül megtehessük.

„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” (2Péter 3:14)

Ami pedig az igaz imádatot illeti, azt csak is a Legfelségesebb Isten, az Atya felé tehetjük, a Jézus Krisztuson keresztül, és nem adhatjuk Jézus Krisztusnak is, mert az bálványimádás lenne! (vö. 2Mózes 34:14; 1Király 8:60; Ézsaiás 44:8; Márk 12:32; János 14:6)

Jézus is, zsidó emberként Istent imádta, nem saját magát. (vö. János 4:22) Az apostolok pedig a proszküneó kettős értelmezése /imádni-hódolni/ szerint tiszteletteljes hódolattal illették őt /Jézust/, nem pedig imádták. (vö. Lukács 24:52; Zsidók 1:6; Jelenések 3:9)

A hamis imádatunkkal ne tegyünk idegen tüzet az oltárra, hanem vegyünk példát azokról, akik az igaz imádatot helyesen gyakorolják, ami által példát mutatnak nekünk:

„Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arczczal leborulának, és imádák az Istent, Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.” (Jelenések 7:11-12; vö. 3Mózes 10:1-2; Zsoltárok 141:2; Jelenések 8:4; 14:7)

* * *

/Lásd még, Három cáfolhatatlan érv a szentháromsággal szemben, itt/