KARIZMATIKUS – MIÉRT PROBLEMATIKUS

KARIZMATIKUS – MIÉRT PROBLEMATIKUS?

F.F. Bosworth: Krisztus a gyógyító – című könyvből vett idézetek:

„A beteg ember számára annak biztos tudása, hogy Isten meg akarja őt gyógyítani, az a „mag”, amelyet el kell vetni az elméjében és szívében… Ha valaki azokkal a hitet romboló szavakkal imádkozik, hogy „ha ez a Te akaratod”, valójában nem elveti, hanem kitépi a „magot”…

Ha életet és gyógyulást akarsz nyerni Istentől, szánj rá időt, hogy megtaláld a Szentírásban azokat az Igéket, amelyek ezeket az eredményeket ígérik…Az Egyháznak többé nem szabad azzal a hitet romboló kifejezéssel imádkoznia a betegekért, hogy, "ha ez a Te akaratod"”. (Kiadó: Hit Gyülekezete, l993. 17-18; 20; 63. oldal.)

Ezek a rövid, de velős idézetek mutatják, hogy a karizmatikusok szinte kikotyvasztják a saját elvárásaikat a Bibliából. Már nem is bízzák Isten akaratára a gyógyulást, ha Ő esetleg akarja, mert – mi az hogy ha??? Isten nem "ha" akar, hanem biztosan akar!!! Gyakorlatilag Istennek diktálják (!) a gyógyítás ritmusát, ami egyenesen elképesztő.

Talán Krisztus nem úgy kérte: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazonáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42, Károli; vö. Máté 6:10) És a leprás nem úgy szólt Krisztushoz, hogy ha akarod, megtisztíthatsz engem?! (Máté 8:2) Hát akkor hogy merészel bárki is Istennek diktálni? „Holott ezt kellene mondanotok: ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.” (Jakab 4:15)

És mit akar, hogy mit cselekedjünk? Talán a hittestvérünk gyógyítását várja el tőlünk? Nem, hanem a betegsége esetén a meglátogatását, a többi pedig az Isten dolga! (vö. Máté 25:36,40)

KIK GYÓGYULTAK MEG CSODA ÚTJÁN?

Az Újszövetségben található gyógyulási csodák között egyetlen esetben sincs hívőkről szóló feljegyzés! De pl. a katolikus berkekben ismert Mária-jelenéseknek tulajdonított csodagyógyulások közt annál több. Íme egy példa:

„Minden csoda közül a legdöbbenetesebb

1640-ben történt, hogy egy 17 éves fiú lovas kocsiját vezetve a kerekek közé esett, és oly súlyosan megsebesült, hogy jobb lábát le kellett vágni. A szegény fiú még az operáció előtt elment a Pilar szentélyébe, és a Szűzanyának ajánlotta magát, és köszönetet mondott, amiért életben maradt. De dolgozni már nem tudott, és a templom bejáratánál koldulnia kellett. Közben valahányszor olajat kellett tölteni a Szűzanya kápolnájának mécseseibe – bár a sebész egyáltalán nem javasolta neki –, azzal mindig megkente magát.

Amikor hazatért, egyik este, miután fohászkodott a pilári Szűzanyához, elaludt. Felébredve óriási meglepetés fogadta: Miguelnek újra megvolt mindkét lába! De nemcsak megvolt, hanem valóban az lába, ugyanaz, amit két és fél évvel azelőtt levágtak. Ez az eset mindenkinek a figyelmét felkeltette.

Azon nyomban felállítottak egy bizottságot, mely követelte, hogy ássák ki a kórház mellett eltemetett végtagot, de a láb nem volt ott. A hír elterjedt egész Spanyolországban, és alkalmat szolgáltatott arra, hogy felépítsék a mostani grandiózus szentélyt, ahol minden rend és rangú zarándok vigaszra találhat, szeretetet és áldást kaphat Spanyolország oltalmazójától, a kétezer éve itt lévő „Pilar”- Madonnától.” (S.C.: Mária a béke királynője, hírlevél visszhangja, 2007. jún-júl.)

Jézus első századi tanítványai maguk is szenvedtek bizonyos betegségekben, melyekből nem gyógyultak meg csoda útján. Maga Jézus is azt mondja: beteg voltam. (vö. Máté 25:36)

Pál apostol testi betegséggel bajlódott, és a Galata 4:13-ban így ír: „Hiszen tudjátok, hogy először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.”

Itt görög szövegben az asteneia szó szerepel, ami erőtlenséget/betegséget jelent. (vö. Apcsel 28:9) Epafróditus szinte a halálhoz közeli beteg volt, nem valami bűne miatt, de Pál mégsem gyógyította meg csoda által. (Filippi 2:25-30) Timótheusnak egy kevés bort ajánlott a gyomorbántalmaira, és nála (és Trófimusnál) sem alkalmazott csodagyógyítást. (1Tim 5:23; 2Tim 4:20) Gájusnak testi felgyógyulást kíván János, de itt sincs csodagyógyítás. (3János 2.)

Korunk hitgyógyítói miért nem ebben a szellemben tekintik a hívők betegségeit? Az a szellem, amely az I. században nem a hívők gyógyítására adta a gyógyítás ajándékát – most mégis ebből a célból adná? Vagy nem is ugyanarról a szellemről van szó? Bizony hogy nem! Ezt bizonyítja az a beszámoló is, amely Kerekes Sándor pünkösdista pásztor önéletrajzi könyvében olvasható:

„Egy aranyosgyéresi testvér, név szerint Farkas János, hideglelésben beteg lett és imádkozott, hogy az Úr gyógyítsa meg. Az Úr azt mondta neki: „Vigyél 500 lejt a tordai gyülekezeti ház építésére, és meggyógyítalak.” Egyik nap ott látom ezt a testvért a pénzzel és azt mondja: - „Ezret adok Uram, csak múljon el a bajom. Hozok 500-at ide, a többit odaadom, ahol tudom én, hogy szükség van rá.” És azonnal elmúlt a hideglelése.” (Hatvan év – Istennel átélt tapasztalat, Agapia kiadó, 118.old.)

Vajon Jézust olyannak ismerjük, aki pénzért gyógyít??? (vö. Zsoltárok 145:16; Máté 10:8) Nem inkább olyannak, aki a hamis szellem általi csodatévőket kirekeszti Isten országából?! Mert hogy ilyen dolgokat (prófétálás, ördögűzés, hatalmas csodatettek, nyelveken szólások) egyértelműen a hamis szellem által munkálkodók cselekszenek, hiszen pontosan maga Jézus sorolja ezeket a dolgokat törvénytelennek!!! Ezt mondja:

„Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők”! (Máté 7:21-23)

Itt a görög anomia (törvénytelenség, törvénysértés, törvényszegés) szó található, és Jézus ezt a csodatévő erő és kísérőjelenségei végzőire alkalmazza, vagyis semmi más okot nem hoz fel az elítélésükre, csak ezt. Hiszen Isten visszavonta karizmáit, amint azok betöltötték céljukat. (vö.1Korinthus 13:8) Isten csak í z e l í t őt adott az eljövendő világ erőiből, ami nem tart kétezer éven át napjainkig. (vö. Zsidók 6:5)

A TISZTÁTALAN FORRÁS EREDETE

Vajon miért utasítja el őket Jézus? Mert a csodatételeknek az eredete nem tiszta forrásból van, ahogy erre rávilágít a következő könyv is:

Jack Angelo: Szellemi gyógyítás – korunk energiagyógyszere. Phoneix Könyvkiadó, 1993. Fordította: Erdő Orsolya. Idézetek:

„Ez a könyv a „szellem” szót használja a teljes szellemi lény jelölésére; a „magasabbik én”-t a szellemnek arra az aspektusára, amely szoros kapcsolatban van a szellemi forrásokkal...” (12.old.)

„A XIX. században az USA különben több olyan megdöbbentő felfedezés helye volt, amelyek hatása még a XXI.. században is érzékelhető lesz. A magasabb frekvencián élők (más néven szellemvilág) megpróbáltak kapcsolatot létesíteni a Föld fizikai felszínén élő emberekkel. Arról tájékoztatták az amerikai fizikusokat, hogy meglátásuk szerint az emberiség készen áll egy erőteljes szellemi energia befogadására. Ez minden szempontból megváltoztatná lényünket, felébresztené a szunnyadó gyógyító és fizikai erőket az eddig közönségesnek tartott egyedekben is, és meg változtatná az emberi történelem folyását.

Azok a szeretetreméltó lények, akik ezt mondták, azt állítják, hogy hozzájuk hasonlóan mi is szellemek vagyunk. Az egyetlen különbség köztük és köztünk, hogy nekik nincsen szükségük fizikai testre, azonban mivel valahol ők is emberek, szeretnék, ha a Földön élő minden emberi lény számára elérhető lenne a lélek teljes ereje. Fejlődésünk elkövetkező igen kritikus szakaszában. Azt is mondták, hogy a hozzájuk hasonló lényekkel való kommunikáció az elkövetkező 150 évben nagyon sokat fog fejlődni, és létfontosságú szerepe lesz az univerzális erőkkel létesítendő kapcsolatokban.

Ahogyan azt a minket meglátogató lények előre megjósolták, a „lélek ajándékai” hamar megjelentek világszerte az emberekben, különösen a nőkben. Korunk jogi helyzete miatt sokan azonban úgy gondolták, nagyon óvatosan kell eljárni a szellemi ajándékok vallásos keretbe való beillesztésében, és ennek eredményeképpen Dél-Amerikában megszületett a spiritualista vallás, más néven a spiritualizmus.” (20-21.old.)

„Szükséges-e a hit? Az emberek általában azt hiszik, hogy a szellemi gyógyítás azonos a hit által való gyógyítással, és kétségük sincs afelől, hogy a hit, vagy a gyógyításhoz való pozitív hozzáállás óriási segítség, mert ez teszi képessé a beteget, hogy teljesen megnyíljon az energiaáramlással szemben. A „szellemi” kifejezés a gyógyító energia forrására vonatkozik, amely a szellemtől származik.” (31.old.)

„A gyógyító energiákkal foglalkozás módjai.

Amikor egy gyógyász ráhangolja magát, hogy a gyógyító energiák közvetítőcsatornájaként működjön, agya messze lenyúlik a fizikai szinteken túlra. Ez azért szükséges, mert itt keletkeznek a gyógyító energiák. Mikor a gyógyász agya erre ráhangolódik, három alapvető folyamat mehet végbe benne.

1. Ha a gyógyász fogékony a gyógyító energiákra, tudatosan is tudja őket használni.
2. Esetenként megvan a képessége, hogy bevonja a más szinten működő lényeket a munkába, akik irányítják és segítik a gyógyító energia használatában.
3. Néha megengedi ezeknek a lényeknek, hogy használják az ő energiarendszerét, hogy gyógyító képességeiket rajta keresztül jelenítsék meg.

Az első pontban a gyógyász felismeri, hogy milyen energiákra van szükség ahhoz, hogy az adott helyzettel megbirkózzon. Tudja, hogyan kell ezeket kivonni az egyetemes energiamezőből, és a beteg felé irányítani. A testében lakozó energiákat lépes elkülöníteni a kívülről érkezettektől.

A második pontban a gyógyász kinyújtja tudatát magasabb szintek felé, hogy egy energialáncot alkosson, amelyen keresztül a külső lények hathatnak. A gyógyász és a beteg között egy ideiglenes energiamező alakul ki, amelyben a más hullámhosszok lényei teljes szabadsággal működhetnek. Ezeket más néven szellemi segítőknek nevezik. Vannak szellemi segítők, akik a gyógyász egész életét végigkísérik. Ők a vezetők. A vezető és a gyógyász közötti szoros kapcsolat nem máson alapul, mint szereteten.

A szellemi, más néven gyógyító vezető nagyon hasonló személyiség magához a gyógyász-hoz, így aztán jól kiegészítik egymást és harmonikusan tudnak együtt dolgozni.... A gyógyásznak az a képessége, hogy olyan energiamezőt alkot, amelyben ilyen lények működnek, bejárást enged neki mindenféle betegség gyógyításába. Gyakorlata során megbizonyosodott afelől, hogy teljesen megbízhat „szellemi vezetőjében”, ezért szinte mindenféle betegség gyógyítását elvállalja.

A harmadik folyamat túlmegy a gyógyító lények együttműködésén és segítségén. Mikor a gyógyász beszabályozza testének hullámhosszait, a gyógyító lények be tudnak lépni, és felhasználják a gyógyász képességeit.” (37-39.old.)

Szellemi sebészet: a gyógyász a beteg gyomra fölé tartja a kezét, mialatt a szellemi sebész a műtétet végzi. A beteg ilyenkor bizonyos szempontból „kilép” a testéből, és ezt a szellemi lények segítik elő. 4. ábra. (60.old.)

Csakrák. A gyógyászok időnként találkoznak olyan betegekkel, akik régebben speciális gyakorlatokat végeztek, hogy „megnyissák a csakráikat”. Ezek a gyakorlatok eredetileg arra szolgálnak, hogy az illető átnyissa az energiarendszerét a következő szintre. Keletről származnak, azonban csak gondos felügyelet alatt lehetne őket végezni. A modern páciensekre a gyakorlatok végzésénél nem felügyelt senki, így egy idő után kellemetlen mellékhatásokat tapasztaltak. Ezek lehetnek fizikai problémák, vagy akut mentális és érzelmi bajok....

Ilyen esetekben az történik, hogy a csakra „szára” a gyakorlatok hatására részben vagy teljesen átnyílik a következő szintre. Ha a tanítvány még nem érte el a szellemi fejlődésnek ezt a szintjét, képtelen megbirkózni az új és ismeretlen anyagokkal, amelyek beáramlanak a szervezetébe – magasabb frekvenciák energiái és a korábbinál sokkal nagyobb erők -, így ezek hatására rendkívül kényelmetlenül érezheti magát. (90.old.)

„Ahogy közeledünk az új korhoz, napról napra nyilvánvalóbbá válik, hogy mostanában több ezer magas szellemiségű lény születik, akiknek az emberiség és a Föld bolygó segítése a feladatuk.”

(105.old.)

„A legtöbb ősi társadalom kapcsolatban állt ezekkel a lényekkel. Az indiai jósok fénylényekként jellemezték őket, és a deva nevet használták rájuk (szanszkritül angyalt jelent). Idetartoznak még a természet és az elemek szellemei is, akik itt élnek velünk együtt. A magasabb látás (HSP) különböző méretű lényekként látja őket, vagy olyan figurákként, amelyeket gnómokként vagy tündérekként szoktak ábrázolni.” (124.old.)

„Embereket számtalan ok miatt befolyásolhat negatív energia. Esetlen feltétel nélkül megnyitották magukat mind fizikailag, mind pszichológiailag, ahogyan azt a szeánszokon vagy a ouijatábla használatakor szokták. Amikor az emberek ilyet cselekszenek, felügyelet nélkül maradnak, és fogalmuk sincsen, mi történik.

Az emberi lény szabad akarattal rendelkezik, és amikor úgy döntünk, belépünk az okkult dolgok világába, védőangyalunknak vissza kell lépnie, mivel nem elég erős, hogy visszatarthasson. Saját tapasztalatunkból kell tanulnunk. Az ilyen belépések felérnek egy meghívással a bajkeverő lények számára, akik kihasználva a lehetőséget, közelebb férkőznek az emberhez, és mindenféle bajokat okoznak.” (136.old.)

„A gyászolók 40%-a érzékelni szokta nemrég eltávozott rokona vagy barátja jelenlétét. Ez az érzékelés általában „látás” formájában történik, azonban néha még tapintásukat, sőt a szagukat is érzik! Ez olyankor fordul elő, ha a szellem ismerős dohány, parfüm, virág stb. illatot produkál, hogy így biztosítsa a szeretet személyt afelől, hogy tényleg ő az. A szellemek azért jönnek vissza, hogy megmutassák, a halál nem létezik, azonban nagyon sokan hiszik, hogy ez nem más, mint gyászuk okozta hallucináció.” (164.old.)

„Öngyógyítás. Az emberek azért mennek el a gyógyászhoz, mert egy extra energialöketre van szükségük saját gyógyító folyamatuk beindításához, vagy pedig nem hiszik el, hogy egyáltalán képesek erre. Az öngyógyítás pedig mindenki számára elérhető – csak rá kell hangolódni a forrás gyógyító energiáira... üljünk le egy kényelmes székre... vegyük le a cipőnket...hunyjuk le a szemünket... lélegezzünk nagyokat és mélyeket... Egy ez nagyon jó pozitúra a gyógyító energiák működése szempontjából.... Lélegzésünket a relaxációs technikával koordináljuk...

Lassan lazítsuk el... bármelyik jógagyakorlattal vagy légzőtechnikával ugyanezt az eredményt lehet elérni... Most már elértük azt az állapotot, amikor elkezdhetjük a meditációt, vagy az öngyógyítást... Ez a meditációs állapot már magában is gyógyító hatású, mert a test jobban tud figyelni a magasabb éntől érkező információkra... Az öngyógyítás ezt az állapotot arra használja föl, hogy a test kapcsolatba lépjen a forrás energiáival.” (172-174.old.)

„Szójegyzék – Inkarnáció: a Föld fizikai síkján való megszületés; a fizikai test felvétele a szellem által... Médium: fejlett HSP-vel rendelkező személy,, különösen az olyan, aki érzékeli a fizikai testtel nem rendelkező lények jelenlétét; közvetítőcsatorna... Segítő: szellemi lény, aki segíti a gyógyászt... Új kor: a Vízöntő kora. A mostanában elkezdődött planetáris kor, amely nagy előrelépést fog hozni az emberi és a planetáris evolúcióban... Vezető: szellemi lény, aki tanácsadóként szerepel egy személy vagy csoport számára...” (180. old.)

A Szentírás előre megjövendölte, hogy ezek be fognak következni:

"És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. " (2Thess 2:8-12)

„Akkor, ha valaki azt mondja nektek: „Íme, itt a Krisztus”, vagy „ott”, ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Íme, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: „Íme, a pusztában van”, ne menjetek ki; „íme, a belső szobákban”, ne higgyétek.” (Máté 24:23-26, Káldi Neovulgáta ford.)

VAJON A MÁRK 16:17-18 SZERINT A HÍVŐK ISMERTETŐJEGYE CSODATEVÉS?

Nem! Erre a szövegre szoktak hivatkozni a karizmatikusok, mint ami őket igazolná. Lásd pl.

„Az Úr Jézus csodálatos karizmákat ígért az Egyháznak: „Akik hisznek... meggyógyulnak” (Mk 16,17k). A történelem tanúsága szerint nem csak az apostolok életében, de az egyház későbbi életében is voltak, és vannak ilyen karizmák. Viszont ezek művelői mindig tudták, hogy Isten műveli általuk a rendkívüli dolgokat. Neki tulajdonították mindazt, ami általuk történt, nem saját ügyességüknek vagy erényüknek.” (Családunk Katekizmusa, Szent István Társulat, Bp, 1983. 404. old.)

Csakhogy ez a szöveg (Márk 16:9-20) egyértelműen betoldás az eredeti szövegbe, hiszen a két közismert legrégebbi görög kéziratban, a Sínai és a Vatikáni-kódexben nem találhatóak!

A betoldást igazolja az is, hogy a szövegük, mely szerint minden hívőt csodatételek jellemeznek (vö. Márk 16:17-18) – teljesen ellentétben vannak 1Korinthus 12:29-30 ihletett kijelentéseivel:

„Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é? Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?” (Károli) Nyilvánvalóan nem!

A Márk szövegének a (hamis) fényében a gyülekezet történelme során valamennyi hívőről, akik nem tettek csodákat, meg kellene állapítanunk, hogy nem voltak igazán hívők – ez pedig teljes értelmetlenség lenne! És ezen az sem segít, hogy állítólag, ha nincs is benne az eredeti szövegben ez az idézetsor, de annak a helye ki van hagyva – legalábbis a karizmatikusok szerint. Csakhogy, ha ez így lenne, ennyi erővel bele is írhatták volna!

A DÉMONOK 'BUKOTT' ANGYALOK

Jézus azt tanította, hogy a démonok 'bukott' angyalok. Jézus beszélt az Ördögről (diabolosz), és angyalairól. (vö. Máté 25:41)

1Tim. 4:1 azonosítja (egy kategóriába sorolja) a félrevezető (planosz) szellemeket a démonokkal (daimonion), márpedig a Sátán a fő eltévelyítő (planaó) – vö. Jelenések 12:9. - aki egyben az Ördög is (diabolosz), és neki vannak (bukott) angyalai. (vö. Máté 25:41) – Más néven a sárkánynak, de az megegyezik Sátánnal, az Ördöggel. (vö. Jel. 12:7)

Tehát a hitető démonok a Sátán fő eltévelyítői, Sátánnak pedig vannak angyalai, ennélfogva a Sátán angyalai és a fő eltévelyítői azok ugyanazok, vagyis a démonok. Hogy pedig az angyalok bűnbe tudnak esni, ezt Isten szava tanítja. (vö. 2Pét 2:4)

Ha tehát angyalai vannak az Ördögnek, és az Ördög a fő elhitető, akkor a hitető szellemek az Ördög szolgái, akik egy kategóriába vannak sorolva a démonokkal. Róluk beszélt Jézus, amikor az Ördög angyalait említette. Mivel a Szentírást Isten ihlette, és mivel benne minden összefügg mindennel, így azonosságot lehet kimutatni az Ördög angyalai és a démonok között a fent említett bibliaversek alapján.

Vida Sándor úgy fordítja: „megtévesztő szellemekre és démonok tanításaira ügyelnek.” (1Tim 4:1) Nyilván, aki megtévesztő szellemekre ügyel, az nem mondhatja, hogy megtévesztő szellemekre ugyan ügyel, de démonok tanításaira nem ügyel, mivel azonosságot állapít meg Isten szava azok tanítását illetően, akikről szó van.

PASSZIVITÁS ÁLTALI BEHATOLÁS

Mindegyik karizmatikus egyházi gyakorlatban közös cél, hogy a páciens váljon passzívvá, üresítse ki magát (lásd a természetgyógyászatban az önszuggesztióra való késztetést, vagy a hipnózisra való ráhangolódást), hogy aztán a démon benne elvégezhesse a maga tisztátalanná tevő munkáját. Ennek egyik legfeltűnőbb jele a hanyatt esés, amely a Bibliában az elbukást szimbolizálja. (vö.1Mózes 49:18; 1Sámuel 4:18; Zsoltárok 35:4; Ésaiás 28:13)

A karizmatikus gyülekezetekben külön felfogó embereket kellett állítani, mivel a (báránybőrbe bújt) pásztor tüzes érintésétől hanyatt dőlnek, mint a zsák. A mormonok első emberét, a vallásalapító Joseph Smidth-et is hanyatt döntötte a neki megjelent démon az erdei pusztaságon, amely helyről Jézus kifejezetten megmondta, hogy nem lesz megtalálható! (vö. Máté 24:26)

(De hogy azokon nincs hatalma az Ördögnek, aki neki ellenállnak, bizonyítja, hogy egy rádiós riporternő elment a karizmatikus Krisztus Szeretete Egyház összejövetelére riportot készíteni, és amikor a pódiumon megjátszotta a spontán hanyatt esést, miközben feküdt, azt járt az eszében, hogy a magnójának nem esett-e valami baja? - Elhangzott a Kossuth Rádió Szombat délelőtt című műsorában, 2009. szept. 12.)

A Biblia is azt tanácsolja, hogy „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7, Káldi Neovulgáta)

De ugyanakkor a Biblia azt is világosan megmondja, hogy a szent szellem jelenlétében arcra borul az ember, és ezt a Szentírás más helyeken is megerősíti. „Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé.” (Dániel 10:9; vö. 1Korinthus 14:25; 1Mózes 17:3; 3Mózes 9:24; 4Mózes 16:22; 1Király 18:39; Ezékiel 1:28; Dániel 8:17; Máté 17:6; 26:39; Jelenések 7:11; 11:16)

Viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy legyünk éberek és józanok (1Thessalonika 5:6), nem pedig olyanok, akik nevetőgörcsöt kapva vonaglanak a földön, mint a karizmatikus gyülekezetekben szokás, akik ezt szent nevetésnek tartják, amit szerintük Isten ad nekik.

Csakhogy akiknek már megüvegesedtek a szemeik, azok nem ismerik fel magukról, hogy démonoktól megkötözöttek. És ha már belementek egy kézrátételes beavatásba, onnantól kezdve bábukká válnak, akiknek élőszavas utasításokat ad – szerintük az Úr -, az Úr szerint meg a démonok! (vö. Máté 24:24; 1Timótheus 4:1)

DÉMONI KÖTÖZÖTTSÉGBŐL VALÓ MEGSZABADULÁS

Hogy korunk csodagyógyítói nem az igaz Isten küldöttei, az mindezekből a fenti esetekből és példákból teljesen világos. Ha Önnek értékes és fontos az üdvössége, akkor azt fogadja meg, amit Isten mond nekünk a Bibliában:

„Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr (YHVH) edényeit hordozzátok.

Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr (YHVH), és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket.

És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr (YHVH).” (Ézsa 52:11; 2Kor 6:17-18, Károli ford.)

Ha Önben (vagy közvetlen környezetében) ilyen természetfeletti 'képességek' bukkannának fel, akkor jogosan merülhet fel a kérdés, hogy hol szerezte ezt a démoni fertőzöttséget, ill. honnan erednek? Legtöbb esetben beavatás által adják át ezt a képességet olyanok, akik maguk is beavatás által jutottak hozzá.

Ugyanakkor akik vágynak természetfeletti, okkult dolgokkal való foglalkozásra, azok különösen kiteszik magukat a démoni behatolásnak. Ettől pedig megszabadulni csak úgy lehet, ha minden kapcsolatot megszakítanak azokkal az emberekkel és tárgyakkal, akik ilyenekkel foglalkoznak.

Ahogy a Csel 19:13-19-ben is olvashatjuk:

„Egyes kóbor zsidó ördögűzők is megkísérelték, hogy az Úr Jézusnak a nevét hívják segítségül azokra, akikben gonosz lelkek voltak. Azt mondogatták: »Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet!«

Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia tette ezt.

A gonosz lélek azonban így felelt nekik: »Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?«

Aztán az ember, akiben a gonosz lélek volt, rájuk vetette magát, mindkettőjüket a hatalmába kerítette, s úgy megmutatta nekik az erejét, hogy ruhátlanul és sebesülten menekültek ki abból a házból.

Ezt aztán megtudta Efezus valamennyi zsidó és pogány lakója, mire félelem fogta el mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.

A hívek közül is sokan eljöttek, bevallották és elmondták tetteiket. Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek.”

„Az Úr (JHVH/Jahve/Jehova) neve erős torony, hozzá menekül az igaz, és biztonságban van.” (Példabeszédek 18:10, Káldi Neovulgáta ford.)

Nem szükséges tehát 'ördögűzőkhöz' folyamodnia, hiszen az ördögök kíűzése az I. századi apostoli gyülekezetnek adott karizmákhoz tartozik, akiknek megadatott pl. a halottfeltámasztás képessége is, vagyis 100%-os hatalmat kaptak Sátán felett. Nem úgy mint a mai karizmatikus képességekkel rendelkezők, akik teljesen más szintű beavatással (gyenge ördögi utánzattal) rendelkeznek, és alapjaiban visszaélnek ezekkel a dolgokkal és más keretben (törvénytelenül) is élnek vele. (vö. Máté 7:22-23)!!!

„Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál keze által. Elvitték kendőit és kötényeit, amelyeket viselt, és a betegekre tették, mire azok meggyógyultak, és a gonosz lelkek kimentek belőlük.” (Apcsel 19:11-12)

Mint tudjuk, Pál apostol halottat is támasztott fel Isten erejével, a Krisztus második eljövetelekor felbukkanó ördögi (természetfeletti) képességekkel rendelkezők viszont nem tudnak halottat feltámasztani!!! Ha pedig ez náluk nem működik (persze úgy adják elő, mintha működne), akkor minden más csodatevés, jövendőmondás, titkos kinyilatkoztatás, az eredeti céljától teljesen távol álló nyelveken szólás, mások magánéletébe való behatolás – teljesen ördögi hátterű és tisztátalan – bárkitől is származzon! (vö. 2Thessz 2:9)

Ha erről kérdezi őket valaki, akkor hímeznek-hámoznak, és előadják, hogy bizony van náluk halott feltámasztás. Hogy hol? Hát nem valamely városi kórház intenzív osztályán, hanem pl. egy mentőautó rejtett félhomályában, vagy valami eldugott brazíliai falu nádkunyhójában, amiről persze (állítólag) videofelvétel is készült. Csak az nem világos, hogy miért kell ezért olyan messzire menni? Ha csak ott működik a 'szent szellem', akkor itt milyen szellem működik? Vagy talán inkább sehol sem a szent szellem működik?!

A TELJES ÍRÁS, AMI ÁLTAL VEZETTETJÜK MAGUNKAT

„És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írásIstentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timótheus 3:15-17)

Egy katolikus tévtanítás bevezető ezzel kapcsolatban szövege így hangzik:

„111. A protestantizmus fő “bizonyító szövege” a sola Scripturára a 2Tim 3,16 elégtelen, hiszen ez a szöveg azt mondja, hogy a Biblia hasznos, de azt nem, hogy elégséges is a tanításhoz és az igazsághoz. A katolicizmus egyetért azzal, hogy ezekre a célokra nagyszerűen használható, de nem olyan kizárólagosan, mint ahogy azt a protestantizmusban teszik. Másodsorban, amikor itt Szent Pál “Írásról” beszél, akkor az Újszövetség még nem is létezett (azt csak 300 évvel később véglegesítették), ennélfogva Szent Pál egyedül az Ószövetségre vonatkoztatja ezt. Ez azt jelentené, már ha a sola Scriptura igaz, és ha állítólag erre utal ez a vers, hogy az Újszövetség nem szükséges a hit előírásához.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus. Írta: Dave Armstrong)

Fenti eszmefuttatás tipikus katolikus érvelés a Biblia ellen, amely a történelemben nem egyedi és elszigetelt eset, hanem általánosnak mondható.

Az hogy a Biblia hasznos, de nem elégséges, ellentmond annak a kijelentésnek, mely szerint tökéletes, célját betöltő felkészítést ad. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, ez az üdvösséghez való segítség hiánytalan megadását jelenti. Vagyis minden szükséges tájékoztatást megad az Istentől ihletett szöveg.

A gyermekségtől ismert szent Írások Krisztusban való hit általi bölccsé tevése azt mutatja, hogy olyan írásokról van szó, melyek egyértelműen a Krisztusban való hitre vezetnek, tehát nem kifejezetten az Ósz-i írásokra utalás ez, hanem sokkal inkább az USZ-i írásokra.

(Hogy az Ósz-i Krisztusra való utalások nem elégségesek önmagukban, mutatja pl. a Csel 8:26-40 szövegrésze, ahol az etióp komornyik magából az Ósz-i írásból nem kapott olyan ismeretet, hogy bölcsességre tett volna szert a Krisztusban való hit általi üdvösségre. Tehát további kiegészítésre volt szükség. Ahogy ezt Timótheus meg is kapta – nyilván már az Usz-i írásokból.)

Hogy Pál a teljes írás alatt mit értett, erre mutat pl. 1 Tim 5:18, melynek első része az ÓSZ-i területre nyúlik, amely törvényt Lukács alapelvként ültet át az ÚSZ-i területre a Luk 10:7 szövegében, és ezt a kettőt összevonva (de nyilván nem csak erre a kettőre szűkítve) nevezi Pál Írásnak (1Tim 5:18), ugyanakkor ezt a teljes (mindkét területről vett) kinyilatkoztatást mondja Istentől ihletettnek a 2 Tim 3:16-ban.

Hogy tehát Pál idejében csak az Ósz létezett volna, ez az állítás a Bibliából való kiiskolázottság teljes hiányát jelenti, hiszen a Jézus kiontott vére által megkötött Új szövetség már akkor javában érvényben volt. (Vö. Luk 22:20; Zsid 9:15)

Katolikus érvelőnek az a kijelentése, hogy az Úsz-et csak 300 év múlva véglegesítették, nem érinti Pálnak azon kijelentését, hogy a már akkor létező teljes Írás tökéletes felkészítést nyújt minden jó cselekedetre, és bölcsességet ad a Krisztusban való hitre. Ez teljesen független attól, hogy „az egész kánon formális elismerése lassabban történt meg.” (Scofield Biblia magyarázó jegyzetei 2 Tim 3:16-hoz.)

Sőt, attól is független, hogy még jöttek újabb ihletett írások János apostoltól. Mindazonáltal, akik János két legutolsó írását nem ismerték, azok is üdvösségre való felkészítést kaphattak az apostolok addigi írásaiból.

Idevágó adat, hogy Péter Pál leveleit írásnak jelenti ki (vö. 2Pét 3:16), aminek az elcsűrése-csavarása csak olyan veszteség árán lehetséges, hogy aki ezt megteszi, mintha nyomába eredne a veszedelem fiának, vagyis Júdásról van szó. Mindkét helyen ugyanaz a görög szó található. Vö. Ján 17:12. Sőt Jel 17:11 veszedelemre menését a fenevadnak is ugyanide sorolhatjuk.

Fontos adalék ugyanakkor hogy az ÓSZ-i írásokból eredő alapelvek mérvadóak a keresztények számára, hiszen azok tanulságunkra írattak meg (1Kor 10:11), s nem mert fennáll érvényességük. Tehát ennyiben hasznosak a tanításra, de nem egy az egyben.

A zsidóknak ugyanakkor sokat nyom a latban, hogy nekik Mózes a törvényben utalásokat tett Jézusra mint prófétára (vö. Csel 3:22), akit a Zsidók Istene támaszt, - nyilván nem saját magát támasztva, mivelhogy nem Jézus volt a zsidók Istene -, tehát maga az ÓSZ kellő kiindulási alapot jelenthet a Krisztusban való hit által eljutni az üdvösségre, (elsősorban a zsidóknak) amely írásokat azután teljesen kiegészítenek, mintegy megkoronáznak az ÚSZ-i írások.

A teljes felkészítés köre ezzel bezárul. (Az USZ-i csodatévő, az 'Úr'-tól (?) üzenetet közvetítő próféták köre már áthajlik a (katolikus és egyéb) karizmatikus démonizmusba – vö. Máté 24:24; 7:22-23)

Az a kijelentés pedig, hogy Pál az ÓSZ-i írásokra gondolt volna egymagában, amely ezáltal kizárná az ÚSZ-i írások szükségességét, teljességgel a katolikus rövidlátás példái közé sorolható, amiből pedig van jócskán. (Lásd a történelmi katolicizmus brutális és eretnek dogmák általi önmegkötözöttségét.)

Ami által tehát ma Isten népe (vö. Dániel 12:1; Csel 15:14; 1Pét 2:9-10) és Istennek igaz keresztény szolgái vezetik magukat, az maga a Szentírás ihletett szövege, és az abból származó szellemi táplálék, amely tökéletes felkészültséget nyújt az üdvösségre – ellenben a természetfeletti kinyilatkoztatásokkal, amelyeknek gazdái egyértelműen a hamis próféták és maga az Ördög! (vö. Máté 24:24; 7:21-23; 2Kor 11:13-15; 2Thessz 2:9-12)