Hiteles-e
az evolúciós magyarázat?
Egy
följelentésben az állt, hogy valakik fölforgatták egy ember
lakását annak távollétében, és elvittek belőle ezt-azt, ami a
tulajdonosnak értéket jelentett. A rendőrség kiment, és azt
találta, hogy az ajtók és ablakok hermetikusan le voltak zárva,
sőt, le voltak pecsételve /ráadásul a tulajdonos pecsétjével/,
ennélfogva az nem állja meg a helyét, hogy bárki idegen
behatolhatott volna a lakásba, köv.képpen önbetörés történt,
ami miatt pontosan a feljelentőt kell alapos vizsgálat alá vonni,
hogy mi érdeke lehetett a rendőrség félrevezetésére?! Netán
biztosítási csalás, amely eléggé elterjedt napjainkban?
Pontosan
ez érvényes az evolúciós elméletre is!
A
magyarázat azt állítja, hogy kielégítő magyarázattal szolgál
az élőlények kialakulására, – de „ A
széles körben elterjedt tévhittel ellentétben a darwini evolúció
nem foglalkozik az élet eredetével.
„
- Darwin-nap:
a tudományos gondolkodás ünnepe -
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/darwin-nap_a_tudomanyos_gondolkodas_unnepe/2203173/
A
betörés állítása
Hanem
mit állít tulajdonképpen?
„Darwin
alapelve lényegében azt mondja, hogy olyan egyedek népességében
lehet evolúció, amelyekre az jellemző, hogy sokszorozódnak, ezen
közben bizonyos sajátságaik öröklődnek, de ez az öröklődés
nem pontos, időnként hibák következnek be, és hogyha az öröklődő
tulajdonságok befolyásolják azt, hogy az illető egyed milyen
sikerrel éli túl a különböző dolgokat és milyen termékeny,
akkor az ilyen egyedek populációjában természetes szelekción
keresztüli evolúció megy végbe. Pont. Kész. Ez az amiben holt
biztosak vagyunk.” /Szathmáry
Eőrs nyilatkozata egy régebbi „Szombat délelőtt” című
rádióműsorból/
Vagyis
azt magyarázza, hogy mi és hogyan történik az evolúció keretein
belül,
amit szerintük holt biztosan meg tudnak magyarázni.
Tehát
a feljelentő előadja, hogy kiforgatták a lakását, és a szobában
lévő rendetlenség oka egy feltételezett betörő, amiben a
feljelentő holt biztos!
Az
önbetörés visszautasítása
A
feljelentő állítja, hogy a magyarázat, miszerint betörő járt a
lakásban, teljesen igaz állítás, és visszautasít mindenféle
külső rágalmat, mely szerint az ő feljelentése nem szavahihető!
Ugyanezt
állítják az evolúció védelmezői is, mégpedig a lehető
legmagasabb szinten:
„A
Magyar Tudományos Akadémia - hasonlóan 67 ország tudományos
akadémiáihoz, köztük az egyik elsőként megszóló Royal
Society-hez - elhatárolódik azoktól a tudományon kívüli
elképzelésektől... amelyek a darwinizmus tudományosan
megalapozott állításait támadják, eltorzítják, illetve
áltudományos érvelésekkel kritizálják....
„A
darwini evolúciós elmélet – ahogy a tudományokban a fejlődést
figyelembe véve ez megszokott – nem teljesen lezárt volta
ellenére, tudományosan megalapozottnak tekinthető és kellően
leírja a fajok keletkezését és átalakulását.”
/A
Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége - Budapest,
2008. február 26./
A
hitelesség megdőlése
A
feljelentő szavahihetősége azon dől meg, hogy a
lakása hermetikusan le van zárva,
erről a rendőrség meggyőződött, és nem véletlen, hogy a
feljelentésében ezt egyáltalán nem
hangsúlyozta ki!
Az
evolúciónál ugyanez a helyzet, mivel ők csak
és kizáróan
az élőlények evolválásával
foglalkoznak, ez pontosan azzal egyenlő, hogy mi
történt bent
a lakásban:
„Ha
arra vagy kíváncsi, hogyan evolvál a homokvár, meglepő dolgot
fogok mondani: Csak ennek a cikknek a hozzászólásai között eddig
háromszor magyaráztuk el neked ... hogy a homokvár nem evolvál,
mert nem szaporodik, nem örökíti a genomját és nem mutál. Talán
most negyedszerre megérted.”
- Az egyszerűsíthetetlenül összetett rendszerek kialakulása –
http://criticalbiomass.blog.hu/2010/12/30/az_egyszerusithetetlenul_osszetett_rendszerek_kialakulasa
Amit
ők evolválási
folyamatnak
neveznek, azzal azonos, amit fentebb olvastuk: „természetes
szelekción keresztüli evolúció”,
ami
tképpen
azzal egyenlő, ahogyan a betörő fölforgatta
a lakást.
Az
evolválódási folyamat
Tehát
az állítás lényege, bejött a betörő a szobába, és
fölforgatott mindent, elvitte ezt és ezt, ami hiányzik.
Ugyanez
az evolúciónál:
Az
evolúcióban a természetes evolválódási folyamat a magyarázat
az élőlények változatosságára,
a törzsfejlődésre, amit Darwin oly zseniálisan felfedezett, hogy
egyik faj keletkezik a másikból.
A
betörésről szóló beadvány ott dől meg, hogy
nem mehetett be senki a lakásba
(!), az evolúciós magyarázat pedig ott dől meg, hogy nem
evolválódhatnak olyan élőlények, amelyeknek eredetére nincsen
magyarázat,
mivel az élet keletkezése az anyagból hermetikusan el van zárva!
Ha
a betörő nem tud bemenni a lakásba, akkor nem csinálhat bent
felfordulást.
Ha
az élet spontán az anyagból nem tud keletkezni, akkor semmiféle
élőlény nem evolválódhat.
Ennek
alapján a betörésről szóló előadás csupán egy blöff.
És
fentiek alapján az evolúcióban lezajló evolválódási folyamat
is csupán egy blöff.
Na
de akkor hogyhogy létezik mégis a lakásban lévő rendetlenség,
meg a természetben történő evolválódás?!
Egy
másik magyarázat
Való
igaz, hogy létezik a rendetlenség is, meg az élőlények
sokszínűsége, de ez azzal is magyarázható, hogy a rendetlenséget
maga a feljelentő csinálta. Csak nem gondolt arra, hogy ez a
magyarázata rögtön kétségessé válik abban a pillanatban, ahogy
kiderül, idegen nem léphetett a lakásba, mert akkor előbb a
behatolásnak a nyomát meg kellene találni. Ha nincs betörés, és
mégis nagy rendetlenség van a lakásban, és állítólag eltűntek
dolgok, akkor önbetörés történt!
Ugyanez
az evolúciónál, ha nincs nyoma a behatolásnak /az élet spontán
keletkezése az anyagból nincsen bizonyítva/, akkor nem létezhetnek
élőlények, amelyek evolválódhatnának. Ha mégis sokszínű
életet látunk magunk körül, az élőlények megszámolhatatlan
sokaságát, akkor ennek más oka kell legyen, mondjuk amit a Biblia
mond, amely szerint isteni teremtés történt.
A
Biblia szerint Isten olyan élőlényeket teremtett, amelyek képesek
evolválódni, de csak olyan mértékben, amelyre teremtettségüknél
fogva lehetőségük van. Ez pedig azt jelenti, hogy minden
élőlénynek van egy genetikai programja, amely azt a keretet
/genetikai szórásszélességet/ is meghatározhatja, amely kereten
belül az evolválódása történhet.
Tehát
pl. egy hüllőnek a genetikai programja és egy madár genetikai
programja csak annyit enged meg, hogy a hüllő is idomulhasson a
környezetéhez, meg egy madár is /pl. a pinty csőre/, de egyikből
soha nem lehet a másik, mert az már egy ugyanolyan filozófia, mint
annak magyarázata, hogy hogyan lett rendetlenség a szobában.
[Nem
véletlenül mondják az evolúció teoretikusai, hogy csak azért
nem lehet látni az evolúciót teljes terjedelmében, mivel ahhoz
igen hosszú időre van szükség.
Ugyanígy
állítja a feljelentő is, hogy csak azért nem lehet látni a
betörőt, mert nincsen videofelvétel róla.]
Nagyon
fontos momentum ebben a történetben a hermetikusan lezárt lakás,
mivel ha
kívülről senki idegen nem juthat be oda, akkor a tulajdonos a
benti rendetlenséget úgy magyarázza, ahogy akarja.
Az
evolúció védelmezői is, ha eleve abból indulnak ki, hogy már
létezik valami, amit élőlénynek lehet nevezni, akkor ők azt az
evolválódási folyamat bevetésével mint magyarázattal képesek
felfejleszteni egészen az emberig, ahogy az ábra mutatja.
Önkényes
magyarázatok
[Például
P.W. Atkins a Teremtés című könyvében egyenesen azt állítja:
„Ha
vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a
molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz
belőlük elefánt is.”
/17. old./
Ezt
kb. azzal az analógiával lehetne párhuzamba hozni: »Ha
vannak nők, és mód kínálkozik, elmennek sétálni, és ha
sétálás közben a zebrán, a piros lámpa közelében álldogálnak,
előbb utóbb lesz belőlük prostituált is.«]
Ha
a betörő /elméletileg/ bent van a lakásban, akkor minden
aljasságra képes, de ugyanígy ha evolúció magyarázói is
képesek bármilyen teóriát bevetni, csakhogy tagadják a teremtést
/akár a lakástulajdonos az önbetörést./
„Az
evolúció nincs bizonyítva, és nem is bizonyítható, csupán
azért hiszünk benne, mert különben a teremtésben kellene
hinnünk, ez pedig elképzelhetetlen.”
/Sir Arthur Keith, angol tudós/
„Az
evolúcióban való hitünk azért olyan erős, mert vonakodunk
elfogadni a különleges teremtésnek az evolúcióval
kibékíthetetlen ellentétben álló tanát.”
/L.T.
More,
Chicagói Egyetem - Idézi
A. J. Monty White, Wonderfully Made, Evangelical Press, p. 33/
„Nem
arról van szó, hogy a tudomány módszerei arra kényszerítenek
bennünket, hogy elfogadjuk a látható világ tisztán materialista
magyarázatát. Ellenkezőleg - először elhatároztuk, hogy hiszünk
a tisztán anyagi folyamatokban, majd megalkottuk azokat a kutatási
módszereket és tudományos elméleteket, amelyek tisztán anyagi
magyarázatot szolgálnak - nem számít, hogy ezek a magyarázatok
ellentmondanak a józan észnek és összezavarják a be nem
avatottakat; mert nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az
ajtón.”
/Richard Charles Lewontin genetikus professzor, Harvard Egyetem;
Billions and billions for demons, [Milliárdok és milliárdok a
démonoknak] The New York Review, 1997. január 9. 31.o./
Az
élet csodája
A
„tisztán anyagi magyarázat” és az élet csodája az nem egy és
ugyanaz a kategória, azért nem is tudnak a materialisták mit
kezdeni vele. Csak kóstolgatják, mi is az valójában.
„Valószínűleg
minden biológus eljut ahhoz a kérdésfeltevéshez, hogy >Mi is
az élet?< Az is bizonyos, hogy senki nem adott kielégítő
választ még erre a kérdésre. A tudomány arra a tapasztalatra
épül, hogy a természet értelmes kérdésekre értelmes válaszokat
ad, következésképpen amennyiben nincs válasz, minden bizonnyal a
kérdéssel van baj.
A
kérdés ugyanis hibás, minthogy >élet<, mint olyan, nem
létezik – még soha senki nem látta. Amit látunk, azok anyagi
rendszerek, amelyek azzal a csodálatos tulajdonsággal rendelkeznek,
hogy élők. Az >élet< - egyfajta minőség, és a kérdés e
minőség mibenlétében áll.”
/Szent-Györgyi Albert: AZ ANYAG ÉLŐ ÁLLAPOTA, Magvető kiadó,
1983./
„Mert
bármennyire hihetetlen, a tudomány úgy keresi az élet
keletkezésének útját-módját, hogy azt sem tudja mit is keres
tulajdonképpen.”
/Gánti
Tibor: Az élet általános elmélete. ISBN 963 16 27 02 0 Műszaki
Kiadó 2000. 7.o./
„Az
élet több mint kémia és fizika.”
/Polányi
Mihály,
kémikus, orvos, tudományfilozófus/
„Az
élet több mint kémia.” /Kroó
Norbert,
professzor, akadémikus/
„Az
élet tanulmányozása közben a magasabb régiókból egyre
alacsonyabbakba szállunk, míg végül útközben az élet eltűnik,
és ott állunk üres kézzel. A molekulák és elektronok
élettelenek.”
/Selye:
In vivó -bevezetésében idézi Szent-Györgyi professzort.
Akadémia. 1973. Bp./
„Egy
tisztességes ember, a jelenleg ismert összes tudás birtokában
csak annyit jelenthetne ki teljes biztonsággal, hogy az élet
kialakulása majdhogynem csoda, olyan sok feltételnek kellett
teljesülnie ahhoz, hogy megtörténjen...”
/Francis
Crick, Life Itself, New York, Simon and Schuster, 1981, p.88/
„Mi,
akik az élet eredetét tanulmányozzuk, minél többet vizsgálódunk,
annál inkább úgy érezzük, túlságosan is összetett ahhoz, hogy
bárhol kifejlődhetett volna. Valamennyien hittételként valljuk,
hogy az élet az élettelen anyagból fejlődött ki ezen a bolygón.
Azonban a komplexitása olyan magas fokú, hogy nehezen képzelhető
el, hogy valóban így is történt.” /Urey,
H. C. (Nobel-díjas amerikai fizikus és kémikus) in: Bird, W. R.,
The Origin of Species Revisited, Thomas Nelson Co. Nashwille, 1991,
325. oldal/
„Az
élet túlságosan komplex ahhoz, még a baktériumokban is, hogysem
véletlenül bukkanhatott volna fel.” /Rubin,
H., In: Margenau and Varghese (eds.), Cosmos, Bios, Theos, 203.
oldal/
„Ha
tehát az élő anyagot nem az atomok, a természeti erők, és a
napsugárzás kölcsönhatása hozta létre, akkor mitől vált
élővé? Akárhogy is, úgy vélem, tovább kell lépünk, és el
kell fogadnunk, hogy az egyedüli elfogadható magyarázat a
teremtés. Tudom, hogy ez nem megengedett egy fizikus számára,
vagyis számomra sem, de nem szabad elutasítanunk egy elméletet
csak azért, mert nem szeretjük, ha egyszer a tapasztalati
bizonyítékok azt támasztják alá.” /H.J.
Lipson, (a Manchester Egyetem fizikaprofesszora) „A physicist looks
at evolution”, Physics Bulletin, 1980, vol. 31, 138. oldal./
„A
tudósoknak nincsen bizonyítékuk arra, hogy az élet nem a teremtés
eredménye, azonban az élet eredetére hivatásuk természetéből
fakadóan olyan magyarázatokat keresnek, amelyek a természeti
törvények hatókörén belül helyezkednek el. A következő
kérdéseket teszik fel maguknak: ’Hogyan jelent meg az élet az
élettelen anyagból? Mekkora a valószínűsége ennek az
eseménynek?’ És bosszúságukra nincsen egyértelmű válaszuk,
mivel a kémikusoknak soha nem sikerült megismételni olyan
természeti folyamatokat, amelyek során élet született az
élettelen anyagból. A tudósok nem tudják, hogyan történt,
továbbá nincsenek tisztában e történés valószínűségével
sem.” /Jastrow,
R., The Enchanted Loom: Mind In the Universe. 1981, 19. oldal/
Az
életnek élettelenből való keletkezésére vonatkozó naiv
nézetekre a végső csapást a nagy francia biológus, Louis Pasteur
mérte, aki a XIX. század második felében egyértelműen
bebizonyította, hogy az élet csíráinak elpusztítása
(sterilizálás) után, az újabb fertőzés lehetőségétől
elzárva, semmiféle
élettelen anyagból sem keletkezhet élet!
Az
evolúció védelmezői erre azt mondják, Pasteur állításai rövid
időre és a mai körülményekre vonatkoznak. De hosszú távon ez
nem áll. Hosszú évmilliók alatt a maitól teljesen eltérő
környezetben kialakulhatott az élet a Földön.
Kaparászások
az ajtón
„125
évvel Miller kísérlete előtt dőlt meg az ún. "életerő"
(vis vitalis) elmélet, melynek hívei úgy vélték, hogy az életre
jellemző szerves vegyületek csak az élőben keletkezhetnek. Wöhler
1828-ban szervetlen anyagokból egy egyszerű szerves vegyületet, a
karbamidot szintetizálta. Miller kísérletével most már az is
bizonyítást nyert, hogy szerves vegyületek (így pl. aminosavak
is) a Föld ősi állapotában maguktól is kialakulhattak. A legelső
lépés az élet kialakításában ezzel már tudományos igazolást
nyert.”
/Részlet Vida Gábor: Az élet keletkezése című könyvből/
Hogy
ez mennyire nem
így van:
Ezzel
/és hasonló, pl. Oparin/ a hosszú ideig kedvelt hipotézissel
szemben azonban más kutatók kifogásokat emeltek. Ők leginkább
azzal érvelnek, hogy az ily módon képződő halmazok és primitív
sejtek nem bírták volna ki az akkori zord környezeti viszonyokat.
A fiatal Földön uralkodó körülmények sokkal
inkább a bomlási folyamatoknak kedveztek, mint a szintézisnek. A
kísérletek nem támasztották alá azt az elképzelést, hogy a
kiindulási anyagok eredendő önszerveződő képességgel
rendelkeztek volna.
„Stanley
Miller amerikai kutató Harold Urey, Nobel-díjas tudós tanácsára,
egy úgynevezett õs-zivatart modellezett a laboratóriumban. Ebben
az összeállításban nem volt oxigén, hanem csak olyan egyszerű
gázok, mint pl. a metán, ammónia, továbbá víz. Az egészet
melegítették, ezáltal a gőz felszállt, aztán egy másik úton
lecsorogva ismét lecsapódott, ezzel egy ősi légköri körforgást
próbáltak modellezni. Az edény fölső részében lehetőség volt
elektromos kisülések keltésére is, ezek feleltek meg a
villámoknak. Miller döbbenten vette észre, hogy rengeteg szerves
vegyület keletkezett, méghozzá rövid idő alatt. Ezek között
voltak aminosavak is, amelyek azért fontosak, mert a fehérjék
építőelemei, s ezek összetételét a gének befolyásolják.
Ezt
a tudósok nagy örömmel fogadták, és azt hitték, hogy
valamiképpen a folytatás is ilyen sétagalopp lesz. Ebből aztán
nem lett semmi, a lovak mintha egy idő után lesántultak volna.
Azóta már nem sokan hisznek abban, hogy az ősi légkörben ennyire
nagy hidrogéntartalmú gázok lettek volna, mint a metán vagy az
ammónia. Ha ez a feltétel nincs meg, akkor nem keletkeznek olyan
könnyen szerves molekulák. A szkepszis másik oka pedig az, hogy a
kémiai átalakulások az ily módon keletkezett szerves molekulák
között nagyon gyakran nem a megfelelõ irányban bontakoznak ki.”
/Szathmáry
Eőrs – beszélgetés -
http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html
Robert
Shapiro, a New York-i Egyetem nyugalmazott vegyészprofesszora
azt mondja, hogy „néhány
író azt feltételezi, hogy az élet minden alapvető
összetevője könnyűszerrel előállítható egy Miller-féle
kísérlet segítségével, illetve hogy megtalálható a
meteoritokban. De erről szó sincs.” /Scientific
American, “A Simpler Origin for Life,” by Robert Shapiro, June
2007, p. 48./
Ezzel
szemben a pánspermia-hipotézis szerint
az élet a
világűrből érkezhetett a Földre.
Az elmélet S.
A. Arrhenius-tól
származik, 1906-ból, ám később még sokan átfogalmazták.
Alapgondolata, hogy a kozmikus porral vagy a meteoritokkal egyszerű,
de nagyon ellenálló szervezetek kerülhettek a Földre,
és mivel itt kedvező körülmények fogadták őket,
továbbfejlődtek. Ez az elmélet azonban csupán arrébb
helyezi a problémát, hiszen az eredetről nem beszél.
„Nem
tudjuk, hogy mikor és hogyan lépett színre a genetikai kód az
evolúció során.”
/Az élet keletkezése – Tanulmányok
- Szathmáry
Eörs, a biológiai tudomány doktora, egyetemi tanár/
„Az
evolúcióelmélet végső soron az „élet rejtélyének”, az
élőlények létrejöttének magyarázatára irányul. Fontos
felismerések sokasága ellenére a kezdet, a keletkezés kérdése
mindmáig megválaszolatlan….
-
Az élet keletkezése mindmáig megoldatlan kérdés. Még senkinek
sem sikerült élettelenből élõt csinálnia, mint ahogyan egy
teljes "evolúciós forgatókönyv" összeállítása sem
sikerült még. Egy ilyen "forgatókönyvnek" el kellene
mondani, hogy az anyag szerveződésének mi volt az a valószínű
útja, melynek során A-tól a Z-ig eljutott. Ennek a
"forgatókönyvnek" néhány feltételt ki kell elégítenie:
kémiailag, és az evolúciós mechanizmusok szerint meggyőzőnek
kell lenni, továbbá az egésznek eléggé valószínűnek kell
lennie. Ilyen "forgatókönyvünk" nincs... Az
alapproblémát az jelenti, hogy az első evolúciós egységek nem
keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem
voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik.”
/Szathmáry Eőrs – beszélgetés –
http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html
/
Robert
Jastrow csillagász azt mondja, a tudósok
„sajnálatára nincs egyértelmű válasz, mivel a kémikusoknak
mind ez ideig nem sikerült megismételniük a természet azon
kísérleteit, melyek során élettelenből élőt teremtett.
A tudósok nem tudják, hogyan történt ez”
/The
Enchanted Loom: Mind in the Universe. [New
York, 1981] 19. o./
2008-ban
Alexandre Meinesz biológiaprofesszor beszélt erről a problémáról.
Azt mondta, hogy az elmúlt 50 évben „egyetlen
megfigyelés vagy kísérlet sem szolgált bizonyítékkal arra a
hipotézisre, hogy a földön az élet spontán jelent meg egy
őslevesben, és nincs semmilyen új, kimagasló tudományos ismeret,
amely ebbe az irányba mutatna”.
/How
Life Began—Evolution’s Three Geneses, by Alexandre Meinesz,
translated by Daniel Simberloff, 2008, pp. 30-33, 45./
Radu
Popa mikrobiológus:
„Hogyan tud a természet életet produkálni, ha még nekünk sem
sikerül, pedig megteremtettük hozzá a feltételeket?” /Between
Necessity and Probability: Searching for the Definition and Origin of
Life, by Radu Popa, 2004, p. 129./
Ezenkívül
megjegyezte: „Az
élő sejtet működtető mechanizmusok annyira komplexek, hogy
lehetetlennek tűnik, hogy valamiféle véletlen folytán mind
egyszerre megjelentek volna.”
/Between Necessity and Probability: Searching for the Definition and
Origin of Life, pp. 126-127./
„Nem
számít, milyen nagy a figyelembe vett környezet, az élet nem
kezdődhetett véletlenül. Shakespeare műveit nem reprodukálhatják
írógépet véletlenszerűen ütögető majmok, azon egyszerű oknál
fogva, hogy a megfigyelhető világegyetem nem elég nagy ahhoz, hogy
tartalmazza a szükséges majomsereget, a szükséges írógépeket
és persze a szükséges papírkosarakat, amelyek ahhoz kellenek,
hogy beléjük dobják a sikertelen próbálkozásokat.
Ugyanez
érvényes az élő anyagra.
Annak
valószínűsége, hogy az élet spontán módon kialakuljon az
élettelen anyagból, 1:n, ahol n egy irdatlan nagy szám, amelynek
végén 40.000 nulla áll – elég nagy szám ahhoz, hogy eltemesse
Darwint az egész evolúciós elméletet. Nincs ősleves – sem ezen
a bolygón, sem máshol -, és ha az élet nem véletlenszerűen
kezdődött, akkor szükségképpen egy céltudatos intelligencia
alkotása.”
/Fred
Hoyle csillagász, Chandra Wickramasinghe asztrofizikus, Evolution
from Space, New York, Simon & Schuster, 1984, p.176 Cosmic Life
Force/
“…Ezek
között bonyolult felépítésű vegyületek vannak, amelyeket az
anyagcsere melléktermékeiként kell előállítani, amiről tudjuk,
hogy nem megy egyik napról a másikra. Ehhez még vegyük hozzá azt
a körülményt, hogy véletlenszerű keletkezés esetén fennáll a
veszély, hogy hibás anyag keletkezik, amit „a rosszul kemizáló
növénnyel együtt ki kell dobni”. Szegény növény már régen
kipusztult, mire a megfelelő vegyületet „kikísérletezte”
volna. Ha megkíséreljük kiszámítani, hogy ennek a koevolúciós
folyamatnak mi a valószínűsége véletlenszerű keletkezés
esetén, akkor rendkívül kicsiny számot kapunk. Kiszámították,
hogy a
sikeres kísérletek előállítására nem negyvenmillió, de még
négyszázmillió év − vagyis a teljes szárazföldi élet tartama
− sem lenne elegendő.”
/Borhidi
Attila: A növényvilág evolúciója és a darwini fejlődéselmélet/
Az
élet nem pusztán kémiai elemek egyvelege. Az élet alapja a DNS-be
kódolt, rendkívül magas szintű információ. Ennélfogva, amikor
az élet eredetéről beszélünk, egyben a biológiai információ
eredetéről is beszélünk.
Ha
tehát az élet eredetéről a tudománynak fogalma sincsen, ez
pontosan azért van, mivel az
élet nem anyagi eredetű,
ami pedig az anyag határain túl van, oda a tudomány a
fogyatékossága miatt behatolni nem tud!
Ugyanígy
nem tudott behatolni a házba egy feltételezett betörő, ennélfogva
ami a rendetlenség eredetét illeti, önbetörésnek kellett
történnie!
Az
önbetörés és az evolúció
Valójában
az evolúció azzal manipulál, hogy a mikro- és makroevolúció
határait szándékosan elmossa, hogy ezáltal új fajok létezését
bizonyíthassa.
„Miközben
nem egészen világos,
hogy végül
is van-e
különbség az asztal és a szék között, és bonyolult a helyzet
a kémiai elemek identitása körül is, addig nem kell különös
éleslátás annak a felismeréséhez, hogy minden macska macska és
minden kutya kutya, sőt az is biztos, hogy az egyikből sohasem lesz
a másik...
A
fajok, mint (Darwin)
megállapítja, térben és időben
változékonyak. Távolabb utazva, a fajok rendre kicserélődnek, de
közöttük fokozatos átmenet észlelhető, a közbülső változatok
finom, besorolhatatlan, megszámlálhatatlan fokozatain keresztül.
Ezért Darwin gondolkodásában a fajok helyét a változatok veszik
át...
Ez
megengedi egy tetszőleges szélességű, homályos közbülső zóna
létezését is, ahol olyan változatokat találunk, melyek a fajok
adott rendszere mellett az egyik fajba még nem, a másikba már nem,
pontosabban "nem szívesen" tartoznak, nem jól
illeszkednek..
Lehet,
hogy sokak számára nyugtalanító, de ez a felfogás egyáltalán
nem igyekszik megmondani, hogy hol van egy faj határa "valójában".
Nemhogy nem keresi a "valódi" meghatározást, épp
megfordítva, azt is elutasítja, hogy a fajokat bizonyos tipikusnak
tekintett egyedeik vagy prototípusaik segítségével, mintegy
valamilyen középpontból kiindulva határozza meg. ”
/A
tudás folytonossága a paradigmák rendszerében,
Kampis György ELTE
TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tsz./
Mert
mit is olvastunk korábban: „hogyha
az öröklődő tulajdonságok befolyásolják azt, hogy az illető
egyed milyen sikerrel éli túl a különböző dolgokat és milyen
termékeny, akkor az ilyen egyedek populációjában természetes
szelekción keresztüli evolúció megy végbe.”
Ők
tehát fajhatárokon simán átgázoló evolúcióról beszélnek:
„ez
a felfogás egyáltalán nem igyekszik megmondani, hogy hol van egy
faj határa”.
Tehát egy faj határa, akár a csillagos ég, egyikből simán
kifejlődik a másik, az őssejtből úgy jutnak el az emberig, ahogy
akarnak, csak a fosszilis leleteket olyan sorrendbe kell állítani,
hogy alátámassza a mikroevolúcióból /variálódás = klasszikus
példa: a Galapagos szigeteki pintyek csőr-formájának és
méretének módosulása, vagy ahogyan a baktériumok kifejlesztik az
antibiotikumokkal szembeni állóképességüket/
a makroevolúcióba /törzsfejlődés = a
többsejtű struktúrák kifejlődése az egysejtűekből/
való átmenetet.
A
makro-evolúció tehát növeli a komplexitást, a mikro-evolúciót
kiterjeszti döntő mértékű minőségi változásokra.
Persze, az
élőlények ilyenformán történő megváltozását a faj határain
túl újszerű szervek és struktúrák keletkezése által még soha
nem figyelték meg, és erre semmi bizonyíték nincs. Sebaj, azt
mondják rá, a makro-evolúció folyamata az egyedek élettartamánál
jelentősen nagyobb időtartamokat igényel, ezért közvetlenül nem
lehet megfigyelni.
[Vagyis
a betörőnek a lakásban való csörtetéséről nem készült videó
felvétel, de higgyük el, hogy a rendetlenséget a betörő okozta.
Pontosabban a ház tulajdonosa, aki önbetörést követett el.
Ugyanígy állítják az evolúció tudományos szóvivői is, hogy
megtörténtek az /évmilliós/ evolúciós átmenetek, s mivel ők
állítják, ők maguk az önbetörők.]
„azt,
hogy egy evolúciós folyamat zajlott le, nem egyedül valamelyik
fosszília, vagy organizmus révén tudjuk, de az adatoknak több
tízezernyi, elkülönült területről származó darabkája áll a
rendelkezésünkre, melyek mindegyike egyazon konklúziót látszik
alátámasztani: a paleontológia, a geológia, az összehasonlító
anatómia, az összehasonlító pszichológia, a molekuláris
genetika, a populációgenetika, a zoológia, a botanika és a
biokémia mind az élet evolúciós történetébe illeszthetők,
egymástól függetlenül is, együttesen pedig a tudományos
igazságnak egy kikerülhetetlen csomópontját alkotják.”
/Michael
Shermer: Hogyan hiszünk – Istenkeresés a tudomány korában,
Typotex Kiadó, 2001. 143. oldal./
Tehát
teljes mellszélességgel állítják, hogy igaz az, ami a valóságban
nem az, és ezt azért vannak akik el is ismerik:
„Nem
értjük igazán a nagy evolúciós újításokat. Eddig egyet sem
figyeltünk meg, és fogalmunk sincs róla, hogy jelenleg van-e ilyen
folyamatban. Erre vonatkozóan fossziliás leleteink sincsenek.”
/Paul
Wesson professzor
- Beyond Natural Selection [Túl a természetes szelekción],
Massachusetts Institute of Technology Oress, 1991, 206. o./
„Semmilyen
bizonyítékunk nincs arra, hogy az élet fája egy valós dolog
lenne.” /Eric
Bapteste,
evolúciótudós - New
Scientist, 2009 Január 24. 34. o:”Uprooting Darwin’s Tree” by
Grahan Lawton/
„Mindnyájan
tudjuk, hogy az élet fája nemsokára diplomatikusan el lesz
hantolva. Az azonban már kevésbé elfogadott, hogy alapjaiban kell
megváltoztatnunk a biológiáról alkotott képünket.”
/Michael
Rose
evolúcióbiológus - New Scientist, 2009 Január 24. 37-39 oldal/
Bruce
Albert,
a Tudományos Akadémia volt elnöke:
„Az
a helyzet, ha a darwini evolúció hamis „bizonyítékait”
kivennék a tankönyvekből, akkor azok szinte láthatatlanná
válnának.”
/Dr.
Jobe Martin: Evolúciótól teremtésig 256-257 o./
„A
legtöbb család, rend, osztály és törzs meglehetősen hirtelen
jelenik meg az ősmaradvány-anyagban, gyakran olyan anatómiailag
köztes formák nélkül, amelyek egyenletesen összekapcsolnák az
evolúcióból származtatott utódtaxonokat a feltételezett
elődeikkel.”
/N.
Eldredge: Macro-Evolutionary Dynamics: Species, Niches, and Adaptive
Peaks. New York, 1989, 22. o./
„Az
evolucionista biológusok által kiválogatott trendek a
törzsfejlődés történetének ex post facto tolmácsolása: a
biológusok egyszerűen kiválogatnak olyan fajokat a geológiai idő
különböző pontjain, amelyek látszólag beleillenek az időben
irányt mutató módosulás néhány vonalába. Más szóval a
trendek inkább az elemzők elméiben léteznek, mint a törzsfejlődés
történetében. Ez különösen olyan helyzetekben van így – a
legjellemzőbben az 1970 előtt időkben – amikor a fajok közötti
törzsfejlődési kapcsolatok elemzését hiányosan vagy szegényesen
végezték el.”
/Niles Eldredge: Macro-Evolutionary Dynamics: Species, Niches, and
Adaptive Peaks. New York, 1989, 134. o./
„Véleményem
szerint alig néhány paleontológus tételezi fel, hogy maguk a
maradványok biztosítanak alapot arra a következtetésre, hogy
evolúcióról beszélhetünk. Azon paleontológusok munkájának
vizsgálata, akik kimondottan a paleontológia és az evolúciós
elmélet közötti kapcsolattal foglalkoztak – például G. G.
Simpson és S. J. Gould – arra a tényre hívják fel a figyelmet,
hogy az evolúció maradványanyagát, mint bármely más történelmi
dokumentumot, különös és általános prekoncepciók összességén
belül kell elemezni, nem kizárólag azzal a hipotézissel, hogy
beszélhetünk-e evolúcióról, vagy sem. […] Az
ősmaradvány-anyagok semmilyen bizonyítékot nem nyújtanak a
darwini elmélet védelmében, kivéve abban a gyenge értelemben,
hogy a fosszilis maradványok összeegyeztethetőek vele, ahogy
összeegyeztethetőek más evolucionista elméletekkel, és a
revolucionista elméletekkel, a speciális kreacionista elméletekkel,
sőt, még a történelmi elméletekkel is.”
/David
B. Kitts: Search for the Holy Transformation. Review of Evolution of
Living Organisms by Pierre-P. Grassé, Paleobiology, 5. évf. 1979,
353–354. o./
„A
paleontológusok hagyományosan arról híresek (vagy arról rossz
hírűek), hogy a halott törmelékekből teljes állatokat raknak
össze. A legtöbbször csalnak. […] Ha az élet történetében
valamelyik esemény hasonlít az ember teremtésmítoszaira, akkor az
a tengeri élet hirtelen diverzifikációja, amikor a többsejtű
szervezetek átvették a domináns szerepet az ökológiában és az
evolúcióban. Zavarba ejtő (és kínos) Darwin számára, hogy eme
esemény még mindig elkápráztat minket, és a legnagyobb biológiai
forradalmat jelenti, az önreplikáció megjelenésével, valamint az
eukariota sejt eredetével teljesen egyenértékűen. Az állatok
törzse a prekambriumi homályból tűnt fel, és a ma élő utódok
legtöbb jellegzetes tulajdonságával rendelkezett.”
/Stefan
Bengtson: The Solution to a Jigsaw Puzzle. Nature, 345. sz. [1990.
június 28.] 765–766. o./
Vagy
úgy gondolja valaki, hogy a tudományban nincsenek csalások és a
tudósok közt nincsenek csalók? Akkor nagyon téved. /Lásd pl.:
http://hvg.hu/tudomany/20050625tudosok
/
Ha
valaki direkt nem engedi be Isten lábát az ajtón, mi a garancia
arra, hogy neme csak azét engedi be, akiét ő akarja?! Ha az
evolúció tudománya elveti a teremtés lehetőségét, neme
lehetséges, hogy úgy magyarázza az egész élővilágot, ahogy
neki tetszik?!
Darwin
'zseniális újítása' arra irányult, hogy a
természeti folyamatok új fajokat hozhatnak létre korlátlanul, és
az összes faj visszavezethető egyetlen közös ősre. Ezzel máris
összemosta
a fajhatárokat egy képlékeny masszává,
amelyet arra használnak, amire akarnak.
Fő
műve második fejezetében írja: "...
úgy tekintek a faj kifejezésre, mint amit kényelemből,
tetszőlegesen adunk egymásra hasonlító egyedek egy csoportjának,
és így nem különbözik sokban a változat
kifejezéstől,
amelyet kevésbé különböző és változékonyabb formáknak
adunk. A változat kifejezést pedig, összevetve az egyszerű egyedi
különbségekkel, szintén tetszőlegesen használjuk, csak a
kényelem kedvéért."
Darwin
látta a változások kis lépéseit /mikroevolúció/,
amiből olyasmire következtetett, amit sohasem láthatott, a nagy
lépéseket /makroevolúció/. Lényegében elővett egy csomag
kártyát, és olyan lapokat is előhúzott belőle, amik tképpen
sohasem léteznek, mondhatni, hipotézislapok. Ettől fogva a
hipotézislapoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint a
létezőknek. Ma meg a tudomány szinte összes ága és az azokat
képviselők kiszolgálják ezt a kártyajátékot, mivel mindenki
részesedni akar a biztosítási csalás anyagi előnyéből.
A
biztosítási csalás lényege
Az
élővilág eredetéről szóló bármilyen magyarázat elfogadható,
csak a teremtés nem! Mivelhogy egy totálisan Isten nélküli
társadalomban akarnak élni! Darwin felfedezése nyomán immár
intellektuálisan lehet istentagadó az ember – állítják a
követői.
„A
biológiai tudománynak nem titkolt célja bebizonyítani, hogy ami
értelmesen tervezettnek látszik, azt a véletlen hozta létre.”
/Richard
Dawkins, ateista
biológus/
De
mivel az embernek alaptermészetéhez tartozik a vallásos hit, egy
furfangos csavarással kicserélték a hit tárgyát. „Az
ateista evolúció elméletének hívei is vallásos emberek, csak
éppen a hidrogént imádják. A hidrogén ugyanis képes volt arra a
képtelenségre, hogy mintegy15 milliárd év alatt fölszervezte
magát a körülbelül 120 billió sejtből álló emberré.”
/Duane T. Gish/
„Az
evolúcióelmélet ugyanis, ki ne tudná, világnézeti kérdés.”/C.
Darwin: A fajok eredete Harmadik kiadás. Typotex Budapest. 2006.
Kampis
György,
MTA tagja/
„Engedheti-e
az állam, hogy polgárai döntsenek arról, hogy hogyan van a világ?
Ha van ma kitüntetett tudásforma, akkor az a tudományos tudás.
Tanítható-e ezzel ellentétes nézet gyerekek millióinak? Ha így
lenne, akkor a társadalom egyik legfontosabb intézménye – a
tudás létrehozásáért felelős tudomány – státusza inogna
meg.”
/Zemplén
Gábor
Kreácionizmus
–
pro
és kontra – Világosság,
2006/6–7./
Vagyis
egy olyan világban vagy kénytelen élni, amiben megmondják neked
/a felnőttnek/, hogy miben higgyél. De nem szemtől szembe mondják,
hanem a média médiumain át beadagolják, belesugallják az
agyadba. Ha még kiskorú vagy, akkor természetesen az iskolai
oktatás keretében teszik ezt nyíltan, amire később a további
szuggerálást építik, hogy kitartsál abban, amit tanultál.
Vajon
miért veszik reklámgéppuskatűz alá a társadalmat nap mint nap,
ha nem azért, hogy önkéntes fogyasztóvá idomítsák. Ugyanezt
csinálják az evolúcióval is, azt is állandóan szuggerálják,
hogy hipnotizáljanak vele. És eszedbe ne jusson, hogy más
magyarázata is lehet a dolgoknak.
Mivel
a Biblia feltárja, hogy Sátán vezeti félre az egész világot
(vö.
Jelenések 12:9),
így már világos, hogy nem véletlen ennek az evolúciós
kampánynak a minden szinten való széleskörű elterjedése. Amiben
még a római katolikus egyház is oroszlánrészt vállal:
„Nyugodtan
elfogadhatjuk a tudósoknak azt a föltételezését, hogy
évmilliárdokkal ezelőtt egy fehérje molekula fejlődésnek indult
és a fejlődés folyamán megjelent az élet, majd pedig kb.
egymillió évvel ezelőtt, megjelent az ember a Földön.” /Hitünk
és életünk, Szent István Társulat, a Római Katolikus Püspöki
Kar Hittankönyv Bizottsága, 1978. 50. oldal./
„Hittételünk
szempontjából semmi nehézséget nem látunk abban, hogy az ember
testének eredetét az evolúciós elmélet hipotézisével
magyarázzuk. ”
/II. János Pál pápa kijelentése 1986-ban a Vatikánban./
„Tudjuk-e,
hogyan ment végbe az evolúció? Nem tudjuk. Tudjuk-e igazolni az
evolúciót? Nem tudjuk. Tudjuk-e cáfolni az alternatív
felvetéseket? Legalábbis a többségüket nem tudjuk. Akkor hát
miért hiszünk mégis az evolúcióban (és egyáltalán, miért
hiszünk a tudományban)?”
/Kampis
György
a
tudomány doktora
egyetemi
tanár, ELTE
fellow,
Collegium Budapest/
Azért
hisznek benne, mert „először
elhatároztuk, hogy hiszünk a tisztán anyagi folyamatokban, majd
megalkottuk azokat a kutatási módszereket és tudományos
elméleteket, amelyek tisztán anyagi magyarázatot szolgálnak”.
/Korábbi
idézet/
Tehát
az ember eladja magát az istentagadásnak, hogy istentől
függetlenül élhessen. Ez a biztosítási csalás lényege. Ehhez a
tudományt és a tudományos evolúciót veszi igénybe, hogy az
egésznek tudományos színezetet adjon. Amit pedig a tudomány
alapján vallanak, annak igaznak kell lennie. Különben a tudomány
hitelessége megdől!
Bizonyíték
az evolúció ellen
„Az
evolúcióelmélet tudományos értelemben nem tény – mint ahogy a
tudományban elméleti szinten semmi sem kezelendő tényként, bár
a gyakorlatban számos dolgot akként kezelünk – ám nem is „csak
egy elmélet”. Olyan tudományosan megalapozott teória, amelyet
számtalanszor próbáltak cáfolni, de egyetlen egyszer sem sikerült
meggyőző érvet találni ellene.”
/A Szkeptikus Társaság felkérésére írta: Dr. Hoffmann Gyula
egyetemi docens PTE-TTK Genetikai és Molekuláris Biológiai
Tanszék/
A
meggyőződés kevés ahhoz, hogy bizonyítsuk az evolúció
hamisságát:
„Sőt,
meggyőződésem, hogy a darwinizmus (bármely formájáról is
legyen szó) tulajdonképpen nem tudományos elmélet, hanem egy
tudományos köntösbe bújtatott álmetafizikai hipotézis. Ezt az
elméletet valójában sem az empirikus adatok, sem a logikai
dedukció nem támasztja alá. Támogatottságát csupán annak a
körülménynek köszönheti, hogy a biológiai eredet egyedüli
doktrínájának bizonyul, amely egy olyan beszűkült világnézetnek
tulajdonítható, amit a tudósok többsége kétségkívül magáénak
vall.” /Smith,
W., The Universe is Ultimately to be Explained in Terms of a
Metacosmic Reality. In Margenau and Varghese (eds.), Cosmos, Bios,
Theos, 113. oldal/
A
bizonyíték valójában az evolúcióban található meg az evolúció
ellen, mégpedig hogy nincsen bizonyítéka az evolválódásra,
mivel az evolválódás csak akkor történhet meg, ha az evolúció
be tudja mutatni az evolválódás tárgyát, amelyet evolválódtatni
akar.
A
menyasszonyt csak akkor lehet táncba vinni, ha létezik az a
menyasszony. Az evolválódás csak akkor működik, ha előbb
létrejön az evolválódás alanya, amin bemutatják az evolválódás
menetét.
A
bizonyíték a pipacs
Ugye
látott már mindenki virágzó pipacsot. Májusban kezd megjelenni,
és van hogy gyönyörűen hullámzó tengerként borítja be a
réteket. A látványa elragadó, de ki gondolná, hogy a
zseniálisnak beállított Darwin kókler elméletét is megbuktatja.
És mivel buktatja meg? Azzal, hogy virágzik.
Látjuk
egymás után, hogy milyen szépen nyílnak a pipacsok? Talán magát
a kinyílás pillanatát nem látjuk, de látunk valami mást. Olyan
pipacs nem létezik, amelyik nem bimbóból nyílik ki. A lexikon így
fogalmaz: „levele
sápadt zöld,
szárnyas hasábu virága piros,
a tövén gyakran fekete,
tokja
fordított tojásdad, az alja kerekített, bibekoronája 8-10
karéju.”
/http://www.kislexikon.hu/pipacs_a.html/
Figyeljük
mit mond? Azt, hogy tokja van! Minden virág, amelyik kinyílik,
tokból nyílik ki! Létezik olyan pipacsvirág, amelyik nem tokból
nyílik ki? Nem létezik! Na és létezhet olyan pipacsvirág,
amelyik nem tokból nyílt ki? Nem létezhet! Minden pipacsvirág,
amely valaha kinyílt, tokból kellett hogy kinyíljon.
Na
már most, az élőlények is, az evolúció szerint mintegy
kinyílnak, egyre többen és egyre sokszínűbben, betöltik a
természeti életteret, ahol az alkalmas környezeti hatások erre
késztetik. Ezt a /nagyléptékű/ kinyílást nevezik
makroevolúciónak /törzsfejlődésnek/, az evolválódás
folyamatának.
Az
evolúció teóriája szerint:
„Az
eukariota sejtek kialakulása 3 milliárd éve kezdődhetett és bár
közvetlen kísérleti bizonyítékokkal természetesen nem
rendelkezhetünk ennek mechanizmusára vonatkozóan, a ma élő pro-
és eukariota sejtek, sejtalkotók tüzetes vizsgálata alapján
felállított endoszimbiózis-elméletet a
tudományos közösség széles körei fogadják el.”
/Az eukariota sejtek kialakulása: az endoszimbiózis-elmélet/ -
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_528_Szeberenyi_Molekularis_sejtbiologia/ch01s05.html
Tehát
minden egyes élőlény közös őstől ered (a sejttől), csak a
primitívebbtől a fejlettebb formába változtak /újabb és újabb
virágnyílások/ az idők során.
Ha igaz ez az elmélet, akkor minden virágnyílás eredete
szükségszerűen egy bimbóhoz vagy tokhoz vezet.
Visszatérve
a pipacshoz, ha van virág, toknak is kell lennie! Egyik a másik
nélkül nincsen! Az élőlények esetében az első eukariota sejt
lenne az a tok, amiből minden virág kinyílt? Tévedés! Ugyanis az
eukarióta sejt is már egy virág. Az lenne az első. Hanem a tok az
élet keletkezése. Amiből minden élőlény kivirágzik.
A
sor elején szükségszerűen a toknak kell lennie /az életnek előbb
ki kell alakulnia az élettelenből/, hogy abból virágok
nyílhassanak ki. Ha virág van, akkor előtte szükségszerűen
toknak is kell lennie! A virág és a tokja úgy viszonyul egymáshoz,
mint az élőlények az élet keletkezéséhez, egyik a másik nélkül
nem létezhet!
Mivel
már a sejt is élőlény: „Az
eukariota sejtek őse kisméretű,heterotróf
prokariota lehetett,
amely szerves táplálékát a környezetébe szekretált
emésztőenzimekkel bontotta le, majd vette fel.”
/Lásd az előző idézet forrását./ - így nem ő az első tok,
hanem az
élet keletkezése az első tok.
Ha
van virág, akkor van tok, ha van evolválódás, akkor van
életkeletkezés! Az életkeletkezést nem lehet átugrani, mint
ahogy annak a feltételezett betörőnek kutya kötelessége
behatolnia valahol a lakásba, ha onnét lopni akar.
Ha
azt állítjuk, hogy megtörtént a betöréses lopás /létezik
evolválódás általi törzsfejlődés/, akkor előtte az életnek
kutya kötelessége keletkeznie, különben az egész folyamatnak
nincsen alapja, hanem légből kapott az egész.
Hogy
a szobából bármi is eltűnt, az egy mese, a lakástulajdonos
meséje, mivel nincsen behatolás a lakásba.
Az
evolúció mechanizmusa is egy mese, az evolúciót pártoló
tudósvilág meséje, mivel nincsen életkeletkezés.
A
betörés úgy aránylik a lopáshoz, mint az életkeletkezés az
evolválódáshoz. Egyik a másik nélkül nem működik.
Tehát
a pipacs virágának szükségszerű tokja világosan demonstrálja a
darwini teória létezhetetlenségét!
[Hogy
pedig az evolúciónak nem lenne tárgya az élet keletkezése, ez
pont olyan, mint azt mondani, hogy a pipacs virágjának nincsen
semmi köze annak tokjához. Adja be ezt a mesét Richard Dawkins egy
botanikusnak, és majd meglátja, hogy mi lesz erre a reakció!]
Szembesülés
a tényekkel
"Létrejöhet-e
az anyag magától? NEM! Semmi olyan körülmény nem ismert ma,
amely alátámasztaná, hogy a mikroszkopikus élőlények világra
jöhettek hozzájuk hasonló szülők nélkül."
/Louis Pasteur, Fox & Dose, Origin of Life, p. 4-5/
"Sajnos
a sejt eredete örök kérdés marad, ami a
legsötétebb pontja az egész evolúciós elméletnek."
/Alexander Oparin, Origin of Life /Az élet eredete, 1936/, NewYork:
Dover Publications, 1953 (Reprint), p. 196/
"Mint
ha a Kambriumból való fajokat csak úgy oda ültették
volna, bármiféle evolúciós történelem nélkül."
/Richard
Dawkins, The Blind Watchmaker, 1986, p. 229/
„Az
élet földi keletkezésével kapcsolatban minden titok előttünk,
és úgy tűnik, minél többen tudunk meg, annál rejtélyesebb
lesz.”
/Nicholas
Wade, "Life's Origins Get Murkier and Messier", The
New York Times, June 13, 2000, pp. D1-D2/
Ebből
kifolyólag az Isten tokját használja a tudomány /a valóságban
maga alá lopja azt az életet, ami magától nem keletkezik/, hogy a
maga virágzását/evolválódását/törzsfejlődését
bemutathassa, ami nem más, mint egy hatalmas manipulálás, a
megfigyelhető adatok és tények manipulálása a tudósvilág
önkéntes közreműködésével.
Az
az élet viszont nem létezik, amin a tudomány be akarja mutatni az
evolválódást, mivel – mint láthatjuk - az élet az anyagból
nem jött létre,
akárhogy is forgatták az anyagot, a bűvös kockát nem tudták
kirakni. Ráadásul a véletlen sem rakta ki. Ha pedig a bűvös
kocka nincsen kirakva, akkor evolválódás sem létezhet, mivel
mindkettő
egy ugyanannak a folyamatnak a része, egyik lépés következik a
másikból, ha nincsen első lépés, a második sem létezhet.
A
lakás példájánál maradva, ha nem tudtak kívülről a lakásba
jutni annak hermetikus elzártsága miatt, akkor önbetörés
történt, maga a tulajdonos lopta meg saját magát, hogy felvegye a
lopásból eredő kárért a biztosítási összeget.
Az
evolúció pedig a lopást azzal követi el, hogy olyan életet
evolvál, amelynek eredetéről semmit nem tud mondani, amelyhez nem
férhet hozzá, csak ha Istentől el nem lopja. Mivelhogy láttuk,
az élet nem anyagi eredetű, hanem természetfeletti, ezért az
evolúció lopott anyagból dolgozik. Lopott anyagról meg nem
mondhatja meg, hogy hogyan működik.
[Ha
nem ura az első lépésnek /a létezés tárgyának/, a másodiknak
sem lehet az /a létezés hogyanjának/. Hogyan
tudna mondani valamit arról, hogy hogyan működik az, amiről azt
sem tudja, hogy micsoda, és hogy hogyan jött létre.
Ez esetben a létezés természetrajzáról nem ismer semmit, hanem
amire azt mondja, hogy tudja, abban csupán blöfföl. A
mikroevolúciót makroevolúcióvá manipulálja.]
A
Bibliában olvassuk:
„Mert
nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk
világosságot.”
(Zsoltárok 36:10) Ez egy Istentől sugalmazott szöveg, és az élet
eredetét Istenben jelöli meg. Jézus ugyanezt megerősítette: „Ő
pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől
fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket,” (Máté
evangélium 19:4)
Ha
pedig Isten az alkotója az életnek és az embernek, akkor neki van
joga eldönteni, hogy evolválódással cselekedte-e ezt, vagy
teremtéssel.
Mit
olvasunk 1Mózes 1:21-22-ben:
„És
teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó
állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és
mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten,
hogy jó. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és
sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is
sokasodjék a földön.”
Isten
előbb
teremtette
őket, és azután
adta ki a parancsot a szaporodásra.
Tehát előbb volt a létezés, és azután a szaporodás. Az
evolúcióban pedig szaporodás nélkül nem létezhet létezés. A
szaporodási mechanizmusok szükségszerűen megelőzik a kész
élőlényeket.
Ha
tehát Ádámot és Évát Isten közvetlen módon teremtette, akkor
az ő eredetük nem lehet a szaporodás általi törzsfejlődés az
állatvilágból.
„És
formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és
lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember
élő lélekké... Orcád verítékével egyed a te kenyeredet,
míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy
te s ismét porrá leszel.”
(1Mózes 2:7; 3:19)
Ha
az állatvilágból lettek volna előhozva, akkor oda is kerültek
volna vissza, de a föld alkotóelemeiből való alkotás nem
evolúciós törzsfejlődést jelent.
És
az igaz, hogy a halált az emberi családba Ádám bűne hozta be:
„miképpen
egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a
halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy
mindenek vétkeztek;”
/Róma 5:12), de ez az állatvilág tagjaira nem vonatkozik, mivel ha
azok eleve nem halnak meg, akkor a gátlástalan szaporodásukkal
túltöltenék a Földet.
Az
tehát nem igaz, hogy a szükségszerű halál folyamata által
fejlődött ki az emberiség, mivel az emberi halálnak teljesen más
oka van, ennélfogva az
emberi halál folyamatát megváltással ki lehet iktatni,
amiről a Biblia beszámol, hogy Jézus Krisztus váltsághalála
által ez meg is valósul.
(Lásd János evangélium 3:16)
A
betörésről szóló beadvány ott dől meg, hogy
nem mehetett be senki a lakásba
(!), az evolúciós magyarázat pedig ott dől meg, hogy nem
evolválódhatnak olyan élőlények, amelyeknek eredetére nincsen
magyarázat,
mivel az élet keletkezése az anyagból hermetikusan el van zárva!
Elvessük
tehát a valódi tudományt, csak mert a tudósok igen nagy száma
kiszolgálja az evolúció elméletét? Korántsem szükséges ezt
tennünk. Éppen
ellenkezőleg: minél mélyebbre hatol a tárgyilagos tudomány a
természet lényegének megértése terén, minél jobban feltárja
annak törvényszerűségeit, annál inkább megnyilvánul számára
a benne rejlő határtalan intelligencia - és annál inkább
valószínűbbnek tartja egy Teremtő létezését, és ismeri el az
életet
soha meg nem magyarázható csodaként.
„Én
az egész munkásságom során azt tapasztaltam, hogy a természet
csodái olyan hihetetlen gazdagságot és olyan hihetetlen
komplexitást tárnak elénk, amelyet én a magam részéről nem
tudok egyszerű mechanisztikus, fizikai törvényekkel magyarázni,
hanem napról napra, minél többet próbálok megérteni ezekből a
titkokból, annál több tárja magát elém, és annál mélyebb
meggyőződésem,
hogy sokkal mélyebb, sokkal nagyobb összefüggések állnak a
természet titkai mögött, mintsem hogy azt mechanisztikus,
materialisztikus elvekkel meg tudjuk magyarázni…
Tanáromat,
Szenthágotai Jánost egy brüsszeli nemzetközi konferencián
megkérdezte egy angliai egyetem filozófia professzora, hogy hisz-e
Istenben, vagy egy olyan lényben, aki fölöttünk áll, és
mindenható? Azt mondta, hogy igen, hisz. És hisz-e abban, hogy
egyszer majd még élni fog halála után is? Azt válaszolta, igen,
hiszek.
De
hát professzor úr, ön egy természettudós, agykutató, hogy
képzeli mégis ezt el, amikor meghalunk, az agyunk szétesik
atomokra és molekulákra, azután elenyészik, más élőlények,
más természeti lények atomjaivá válik a nagy körforgás során
– elhiszi, hogy előbb-utóbb ez összeáll majd valamivé, és ön
vissza fog térni?
Azt
válaszolta, kérem, én nem azon gondolkodom, hogy milyen formában,
hogyan, én egy dologban hiszek, hogy létezik valami nagyobb létező
nálunk. És én ebben hiszek, és az összes többi nem érdekel,
mert ha ez így van, akkor garantáltan nem enyészünk el mi sem…
Úgy
hogy úgy gondolom én is (mint tanárom), nem a hogyan-ok és a
miként-ek, hanem a létezés léte, lényege a döntő itt, az hogy
minél többet látjuk a természetet, és érzékeljük mint kutatók
a természet titkait, a sok csoda mögött valami olyan sejlik föl,
ami arra enged következtetni, hogy nem az enyészet diktálja a
természetben a törvényeket, hanem valami csodálatos, valami
pozitív erő.
A
francia Lévinas elmélete az, amelyet mélyen hiszek, hogy az emberi
arc az amely föltár, fölsejtet egy másik dimenziót egy magasabb
rendű világból, és számomra, ha a tudományos felfedezések vagy
a tudományos magyarázatok sokszor esetleg azt is jelenthették,
hogy teljesen materialista magyarázatokat is lehet találni olyan
kérdésekre, amelyeket az ember fölvet munkája során, pl. a
magasabb szellemi működésekkel kapcsolatban.
Akkor
is mindig valahol a másik oldal ott volt előttem, a másik ember, a
másik ember arca, az abból áradó, sokszor azt kell hogy mondjam,
transzcendentális tapasztalás/tapasztalat, amelyik azt mutatta,
hogy lehet, hogy a tudomány eszközeivel sok mindent meg lehet
magyarázni, de az emberi kapcsolatok, és ezen belül is, különösen
a – SZ E R E T E T, a vonzódás valaki iránt, a ragaszkodás, a
féltés, ezek olyan dolgok, amelyek egy sokkal másabb világról
árulkodnak, amelyben hiszek.” /Gulyás
Balázs, a stockholmi Karolinszka egyetem agykutatója, a MTA külső
tagja – rádiós nyilatkozat/
+
+ + + +
„Ti
az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert
nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.
Azok
a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ
hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent,
hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk.
Erről
ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.
Szeretteim,
szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz,
aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem
szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.”
(1János 4:4-8)
- Lásd még:
Az evolúció liftje /itt/
A katolikus evolúciós modell /itt/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése