Morgan
Freeman Istent keresi, a NatGeo a hangsávot
Különös
baki tette tönkre a NatGeo új sorozatának magyarországi
premierjét.
Kínos
hiba zavarta meg Morgan Freeman ismeretterjesztő istenkeresését. A
jókora médiakampánnyal beharangozott, Isten nyomában című,
hatrészes sorozat első epizódja – a világpremier napján –
rossz hangsávval került adásba a National Geographic (NatGeo)
hazai műsorán. A képek rendben voltak, azon valóban az első rész
eseményeit láthattuk, a hangsáv azonban a második epizódhoz
tartozott. Vagyis amíg Morgan Freeman az
élet és halál kérdéseit kutatta
a képernyőn, addig a nézők az apokalipszis vallásos
értelmezéseit hallgathatták. Ez néha finoman szólva is
ellentmondásos helyzeteket eredményezett: a jeruzsálemi
siratófalnál a muszlim szélsőségesekről esett szó, később a
színész egyiptomi romok között a Katrina hurrikán New Orleans-i
pusztításairól beszélt. Érthetetlen hiba, ami különösen
bosszantó, ha arra gondolunk, mennyi energiát ölt a műsor
felvezetésébe a NatGeo.
Az
Oscar-díjas Morgan Freeman nem először adja arcát
„ismeretterjesztő”
műsorhoz. Igaz, a 2010-ben indult, A féreglyukon át című
tudományos sorozat, amely az univerzum nagy kérdéseit kutatja,
talán épp az Isten nyomában ellenpontja lehet, ha a fizika
törvényei felől közelít a teremtéshez. Új sorozatában –
amelynek nemcsak házigazdája, de producere is – Morgan Freeman a
vallások nyomában járva igyekszik választ kapni a kérdésekre:
ki lehet Isten, honnan jöttünk, és miért létezik gonosz?
Hitelesebb
házigazdát nehezen képzelhetnénk el a színésznél, aki a Bruce
Almighty (Minden6ó) és az Evan Almighty (Evan, a minden6ó) című
vígjátékokban magát Istent személyesítette meg. Természetesen
kissé blaszfém a párhuzam, de a
szórakoztatóipar logikája
szerint ezt is számításba kell vennünk. Tovább árnyalja a
képet, ha Morgan Freeman egy korábbi interjúját idézzük,
amelyben a The Wrapnek nyilatkozva elmondja, nem
hisz abban az Istenben, aki a saját képére teremtette az embert.
Az ő hite szerint mi teremtettük Istent, aki így bennünk van, és
ha hisz benne, csak azért van, mert ő maga Isten. Maradjunk
annyiban,
a kíváncsiság, a keresés vágya és a legendás orgánum
tökéletessé teszik a színészt, hogy egy „vallási
ismeretterjesztő” sorozat házigazdája legyen.
A
vasárnap este vetített első epizód arra kereste (volna) a
választ, mi
történik velünk, amikor meghalunk.
Mindezt a NatGeo műsorainál megszokott, bombasztikus szlogenek és
nagy hatású képek segítségével. A
nézők érdekes helyekre utazhatnak el Morgan Freemannel:
Egyiptomtól Mexikóig, Jeruzsálemtől a Gangeszig.
És hogy az utazást ne nehezítsék túl, a
képekhez nagyon egyszerű, de roppant mélynek tűnő igazságokat
mondattak fel a színésszel az alkotók.
Ez persze semmit nem von le a végtelenül profi széria értékéből,
hiszen ne feledjük, a
csatorna legtöbb produkciója már jóval inkább szórakoztató
műsor, mint ismeretterjesztés. Eszerint kell megítélnünk az
istenkeresésüket is.
Sajnos
erről a hazai közönség még csak félig-meddig győződhetett
meg. A hibával kapcsolatban megkerestük a NatGeót, ahol elárulták,
idejében észlelték, hogy rossz a hangsáv, ám a külföldi
sugárzás miatt a műsor ideje alatt nem tudták megoldani a
problémát. De április 6-án, szerdán este tíztől, illetve
vasárnap este kilenctől megismétlik az első részt – ezúttal
már a megfelelő hangsávval.
Morgan Freeman Istent keresi – csak nem találja
Aki
végignézte a sorozat eddig vetített darabjait, vagy elolvasott
néhány idevonatkozó nyilatkozatot, újságcikket, véleményt,
vajon mennyivel lett okosabb az istenkeresés témakörében,
rálelt-e a hőn áhított igazgyöngyre, amely az életének a nagy
kérdéseire választ adott? Nem lelhetett rá, mert a sorozat
pontosan azt a célt szolgálta ki, hogy ne
is lelhessen rá!
Miért
állítom ezt? Egyszerű: mindenhol mindenkinek megadja a lehetőséget
– nem csak a saját nézet propagálására, hanem hogy azt
igazként
állítsa be. Mert az odáig rendben van, hogy minden téma éppen
meginterjúvolt alanya előadhatja a saját vagy az általa felvázolt
történések rendszerét, de hogy azt igaznak, elfogadhatónak,
értékesnek állíthassa be, az a film készítőinek és Morgan
Freemannak a számlájára írható, aki senkit és semmit nem
kritizált meg!
Mint
amikor egy utazási iroda filmet készít különböző
helyszínekről, hogy oda csalogassa az utazni vágyókat. Mindegy
hova mész, csak utazzál és minél több pénzt költsél! Itt is:
mindegy milyen vallást gyakorolsz, ha egy macskát választottál
istenednek, az sem baj, fő hogy életszerűen add elő a
kötődésedet, és máris színesíted a vallási palettát. Az
emberiség vallási kötődéseinek a színvonalát gazdagítod.
Ja,
és természetesen az én népszerűségemet is, Morgan Freemanét,
aki elvállaltam a műsorvezető szerepét, a nevemet adtam /nyilván
a népszerűségért és a gázsiért/ egy olyan műsorban, ahol az
istenkeresés címén statisztáltam a mindent minden módon való
vallási bóvlik eszmerendszereinek a propagálásában.
Semmit
és senkit nem kritizáltam, még az öltönybe öltözött ördög
szellemi étlapjáról is falatoztam, mivel hogy különbséget tenni
nem tudok igaz és hamis között, ezért hát azt meghagytam a
nézőnek. Aki ha legalább annyira laikus, mint én vagyok, akkor az
is mindenbe beleevett, belekóstolt, és semmiben semmi kivetni valót
nem talált /vagy pontosan ezért mindenben/.
Az
emberiség a vallási mindenevő kategóriájába tartozik, de ez a
zűrzavar pontosan azoknak köszönhető, akik soha nem akarnak
tiszta vizet önteni a pohárba, mivel a zavaros vízben tudják a
saját halászatuk erkölcsi/anyagi vonzatát lefejni, hogy a vallás
központi szent tehenének a tőgyéből magukat hizlalják. Ha
Morgan Freeman nem tud tiszta vizet önteni a pohárba /mivel magát
is vallás tekintetében öreg
diáknak
nevezi/, akkor semmi másért nem vállalhatta a szerepet, mint a
saját népszerűségének a növelésére, egyébként meg csak
ahhoz járult hozzá, hogy a vallási zűrzavart szélesítse, és a
valódi istenkeresőket elbizonytalanítsa.
Azonkívül
a személyi kultusznak is a hódolója, mint aki különleges
helyszíneken különleges /szakértő/ emberekkel beszélgetett, mert enélkül a színvonalat elképzelni
nem tudja. Egy műsor értékét az adja, hogy prominens személyeket /valakiket/ kell megszólaltatni, mivel ha egy átlagkeresztény
nyilatkozik pl. az ősrobbanásról, az semmi, de ha a vatikáni
Pápai Tudományos Akadémia kancellárja nyilatkozik róla, az
valami. Annak van üzenet értéke, de amit egy egyszerű ember
mond/ana/, annak nincsen!
[Ide
illik: „Egy
valakinek elég megszólalnia, de egy senkinek mondania is kell
valamit.”
- Ezzel összhangban kifejezetten a "valakikkel" kereste a kapcsolatot,
és amit azok mondtak, az elég volt neki, hogy az általa elképzelt
színvonalat közvetítse. De a műsorból hiányoznak a „senkik”
nyilatkozatai, akik a jó és rossz közötti különbségtételre is
felhívták volna a figyelmet!]
Nem
beszélve róla, hogy ha egy ilyen körutazásra lenne szükség
ahhoz, hogy valaki az istenhit lényegét megtalálja, akkor a
szegény
emberek eleve ki lennének zárva az istenismeretre való rálelésből,
mivel számukra ez alapjaiban nem adatna meg. Nem adatna meg, mivel a
világ úgy van felépítve, hogy akiknél a pénz és a hatalom van,
azok igyekeznek minél több embert a szegénységbe kényszeríteni,
az anyagi szűkösség rövid pórázán megtartani, hogy rajtuk
élősködve maguknak profitot termelhessenek.
[Mint
a gyógyszeripar is igazi énjét leplezve betegségpórázon tartja
a lakosságot, hogy az általa gyártott szintetikus álgyógyászati
termékeket tömegméretekben eladhassa. /Mert ha mindenkit
meggyógyítanának, ki venné meg újra és újra a tünetre ható
szereiket?/ Olyan orvosok meg reklámemberkék ezerszámra akadnak,
akik a TV-ben meg egyéb médiabázisokon bárgyú vigyorral
propagálják az éppen eladni való terméket, mindegy mi az, csak
/te, idomított állampolgár/ vedd
meg,
és ők a terjesztésben való részvételükért felmarkolják a
gázsit. Aztán hogy neked
abból
mi a hasznod /vagy éppen a károd!/,
az már nem érdekli őket. Csak hogy kiénekeljék a pénzt a
zsebedből, abban érdekeltek, másban nem! [Lásd pl. itt:
http://nadoritestulet.network.hu/blog/magyar_nadori_szovetseg_ mnasz_klub_ hirei/ gyogyszer-maffia]
Nos,
ezt a filmsorozat is pontosan ezt a célt szolgálja, hogy egyetemes
isteneszme címén eladják a világ vallási káoszát lelket
gazdagító értéknek, amiből pontosan azokra
a kérdésekre nem adják meg a választ, amit feltesznek,
mivel engedik, hogy egyetlen kérdésre százféle választ
adhassanak. A találatokat nem szűrik meg, mint pl. egy ausztrál
vámvizsgálaton, ahol kiszűrik azt, ami az Ausztrál földrészre
és annak társadalmára káros, itt is mindent beengednek,
mindenkinek pódiumot adnak. Jöhet bármi, annál jobb, minél
extrémebb, az istenkeresés szempontjából egyre megy.
A
vallások olyan színkavalkádot jelentenek, mint maga az emberiség,
de hogy egyetlen
igaz Isten
létezne és számára egyetlen elfogadható istenimádati rendszer,
annak a gondolata fel sem merül. Éppen ezért a sorozat címe is
félrevezető: „Isten
nyomában”,
- inkább ennek kellene lennie: „istenek
nyomában”.
Kisbetűvel, mivel a filmben hemzsegnek a hamis istenek és a hamis
vallási módozatok. Hiszen már a józan paraszti észnek is azt
kellene sugallnia, hogy ennyiféle válasznak egy-egy kérdésre nem
lehet igaza /csak abban az esetben, ha
nincsen valódi válasz/,
de hogy melyiknek, azt döntse el a néző maga. Csakhogy hogyan
tudná, ha mindet úgy lehet előadni, hogy az igazság képében
jelenhet/jelenítik meg.
Ez
pedig elsőrendűen a film készítőinek a felelőssége, akik a
vallási vámvizsgálathoz nem értenek, és bármit beengednek
szűrés nélkül. Ha ennyire hozzá nem értők dolgoznának pl. az
Ausztrál vámvizsgálatnál, már teljesen fertőzött lenne az
Ausztrál földrész. Hogy még sincs így, azoknak köszönhető,
akik különbséget tudnak tenni hasznos és káros dolgok között,
de ez erre a filmre és a háttérstábra nem vonatkozik. Meg Morgan
Freemanra sem, aki minden további nélkül beállt „a
kíváncsiság, a keresés vágya és a legendás orgánum”
nyergében a laikusok
sorába, és azoknak a sorát szaporítja, akik a
feltett kérdéseikkel keltenek figyelmet,
hogy abból személyesen profitálhassanak, teljesen mindegy, hogy
milyen választ kapnak rá.
Ezért
ez a filmsorozat egyáltalán nem tudja betölteni azt a célt, amire
/látszólag/
vállalkozik. A
vállalkozásnak csak a csinnadrattája nagy, de a valós értéke
pontosan a válaszok annyi félesége miatt abszolút hiányos!
Mintha kultúrafüggő lenne, hogy egyáltalán mi az igazság?
Hiányzik a különbségtétel tárgyilagosságának a szükségessége,
mivel a filmkészítők nem szakmabeliek. A szórakoztatóipar
szempontjából szakmabeliek, de az istenkeresés szempontjából
laikusok. És a laikusságukon nem is akarnak túllépni, mert az
bizony elkötelezettségre indítaná őket, amire pedig nem
vállalkoznak.
Személyes
elkötelezettségre az indítja az embert, ha megtalálta az Élet
nagy kérdéseire az igaz válaszokat,
igaz válaszok pedig nem mindenhonnan jönnek, ahol válaszokat
gyártanak bizonyos kérdésekre. A vallásban is, minden /hamis/
vallás a saját szellemi drogját kínálja fogyasztásra, ez a
filmsorozat pedig kiszolgálja a szellemi drogbárók üzelmeit,
amikor minden megkötés nélkül részt vesznek azoknak
terjesztésében.
„az
élet és halál kérdéseit kutatta”
Jól
megválogatott, figyelemreméltó kérdésekre annyiféle választ
engedett megfogalmazni, ahány hozzászólót meginterjúvolt, és
egy adott kérdésre minél többféle válasz adnak, annál jobban
hígítják a válasz értékelhetőségét. A válaszok
sokféleségéért nyilván nem a filmkészítők a felelősek, de
hogy nem volt igényük a kérdéseikre komoly, ellentmondásmentes
válaszokat keresniük, ez azt mutatja, hogy a kérdéseket sem
komoly szándékkal, igaz válaszok igényével tették fel.
„ismeretterjesztő”
Az "ismeretterjesztés" címszó alatt bármi eladható azoknak szemében,
akik nem az igazságot
keresik,
hanem az eladhatót! Mint sok bírósági fórumon, nem igazságot
szolgáltatnak, hanem jogot. A jogot meg maga az ember formálja, míg
az igazság az embert, kivétel nélkül, hogy szegény-e vagy
gazdag, vannak-e kapcsolatai vagy nincsenek. Az igazság pártatlan,
de a jogot tért nyert személyek és pártok alakítják.
„a
vallások nyomában járva igyekszik választ kapni a kérdésekre:
ki lehet Isten, honnan jöttünk, és miért létezik gonosz?”
Ha
egy bizonyos állat nyomát kutatjuk a hóban, akkor az összes
fellelhető nyomot szelektálni kell, hogy ráleljünk az általunk
keresett állat nyomára. De ha a nyomok begyűjtésével eleget is
tettünk az igényünknek, anélkül hogy szelektálnánk a nyomokat,
akkor a valóságban félmunkát végeztünk, sőt a nyomhalmazok
begyűjtésével csak zűrzavart növeltük, azt sugallva, mindenki
mehet azon nyom után, amit maga hasznosnak tart.
Ha
a feltett három kérdésre annyiféle válasznak adunk utat, ahányan
megszólalnak, akkor a feltett kérdéseink nem komolyak, és a
valódi választ mi magunk sem keressük igazán!
„a
szórakoztatóipar logikája”
Jól
mondja, hogy a szórakoztatóipar terméke a film, és annak kellékei
mind fel vannak vonultatva.
„nem
hisz abban az Istenben, aki a saját képére teremtette az embert.
Az ő hite szerint mi teremtettük Istent, aki így bennünk van, és
ha hisz benne, csak azért van, mert ő maga Isten.”
Ez
pontosan elárulja, hogy miért engedi a filmben, hogy mindenki a
saját maga által fogott halat árulhassa. Ő egy piacra invitálja
a nézőket, ahol nincsen jó és rossz élelmiszer, hanem mindegyik
jó, kinek mi ízlik. A válaszok is ugyanazokra a kérdésekre annál
komolytalanabbak, minél többféle van propagálva belőlük.
Az
ember által teremtett isten az mind hamis, olyan hamis eszme, mint
pl. a homoszexualitás létének jogosultsága. Ha mindenki az volna,
egy
nemzedéken belül kihalna az emberiség!!!
Hogy mind saját magunk istenei vagyunk, ez legalább annyira
életképtelenné teszi a társadalmat, de nem mert annak gyors
kihalását eredményezné, hanem mert erkölcsileg erodálja,
apránként zülleszti szét – azzal, hogy mindenki ideálját a
saját mércéje szerint engedi megszabni.
Az
erkölcsi kresz és az autós kresz felrúgása ugyanazon eredménnyel
jár. S mivel a liberális társadalmi erkölcsi ugyanúgy kitermeli
a saját áldozatait, annak elfogadtatása hosszú távon a
társadalom erkölcsi leépülését eredményezi.
„mi
történik velünk, amikor meghalunk.”
Itt
az érdekességet a filmben a különböző válaszok jelentik,
holott az igazi válaszhoz az út azon keresztül vezet, hogy
mitől szavahihető az a rendszer, ahonnét a válasz származik.
Ezt az oldalt a sorozat nem vizsgálja. Ennélfogva bármelyik
válasznak igaza lehet, és ez esetben a kérdést csak azért tettük
fel, hogy a korszellem liberalizmusát reklámozzuk, miközben saját
és a hozzánk hasonlók bizonytalanságát elmélyítsük.
Ha
valaki autójával a sárba süllyedve csak a gázt nyomja, saját
magát ássa még mélyebbre. Köveket, deszkákat kell a kerék alá
tenni, hogy a kerék megkapaszkodhasson. Egy válaszadó rendszert is
kérdések és rá adott válaszok alapos vizsgálatával kell
faggatni, hogy az emberi ész kereke megkapaszkodhasson rajtuk, és a
tudatlanság gödréből kikerülhessünk. De ha a válaszok hátterét
nem vizsgáljuk, és úgy engedünk gázt adni, csak a saját
tudatlanságunk mocsarába vájunk utat magunknak.
„A
nézők érdekes helyekre utazhatnak el Morgan Freemannel:
Egyiptomtól Mexikóig, Jeruzsálemtől a Gangeszig.”
Egy
utazási iroda szerepét igényesen betölti a filmben végigjárt
helyek bemutatása, vagyis a látvánnyal operálnak, mivel korunk
eszményképe a látványra teszi a hangsúlyt. A látvány eladható
a kor emberének, mert arra van beidomítva. Ha másért nem, már
azért érdemes az átlagembernek megnéznie a sorozatot, mert olyan
helyeket láthat, amelyet az életben talán soha. S ha már a
látvánnyal jól lakatták, másra hiányérzete aligha marad. Kinek
jut kedve ezek után még az igazi válaszra is igényt tartani?
Pontosan azért is operálnak a látvánnyal, hogy a bóvlival jól
lakassanak. /Olyan ez, mint az akciófilmekben, minél több
benne az akció, a robbantás, az erőszak, annál kevesebb a
tartalmi, minőségi, az élet szépségeit megláttató és
megszerettetésre törekvő érték!/
„a
képekhez nagyon egyszerű, de roppant mélynek tűnő igazságokat
mondattak fel a színésszel az alkotók.”
Komoly
képet vágni, és roppant mélynek tűnő igazságokat mondani, az
érték látszatával bír, de ha ha a kérdésekre adott válaszok
nincsenek elvarrva, akkor pontosan az hiányzik, aminek a
megtalálására a készítők /látszólag/ vállalkoztak.
„a
csatorna legtöbb produkciója már jóval inkább szórakoztató
műsor, mint ismeretterjesztés. Eszerint kell megítélnünk az
istenkeresésüket is.”
[Forrás:
https://mno.hu/media/morgan-freeman-istent-keresi-a-natgeo-a-hangsavot-1335989]
Na,
itt kimondták a lényeget! A szórakoztatók szórakoztatnak, amihez
nem csak a válaszok tartoznak, hanem a feltett kérdések is!
><><><><><><><><
[Egyébként
meg ahogy az első epizódban elcsúszott a kép és a hozzá tartozó
hangsáv, ez érvényes az egész sorozatra is annyiban, hogy az
„Isten nyomában”
valójában az
„Isten nyomainak”
a mások nyomaival való összekeverésében öltött testet. Az
Isten nyomához nem hogy közelebb kerültünk volna, hanem inkább
távolabb, mivelhogy az
„Isten nyoma” az azonosítható Istenhez vezet bennünket,
amely minden tekintetben felette áll a népek kitalált
bálványisteneinek, amelyeknek a felvonultatásából itt láthattunk
egy igen széles körben propagált skálát. Nem beszélve arról,
hogy miután a vallási töltésű válaszok poénjait elsütötték,
átadják a szót a nagyra becsült tudománynak, amely nyilvánvalóan
»kivágja a rezet« és »megválaszolja a tutit«.
Amely
pedig lényegében minden
örök érvényű érték alól kihúzza a talajt,
azt a summát sugallva, hogy végső soron semminek nincsen semmi
értelme, mert hogy a vak véletlen bölcsőjében ringott hajdanán
az egész világ, s majdan az lesz a temetője is, ahová minden
szépségnek, szeretetnek és életörömnek a sóhaja, a vágya és
beteljesedése mindörökre lehullik. A tudomány végső soron az
univerzum atomsivatagjának sivár temetője felé tereli az
emberiséget, s az ilyen felfogású emberek is, mint Morgan Freeman,
csak statisztálnak ehhez. /Lásd: Az emberiség jövője -
http://univerzum.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1094584]
„Aki
jogot formál az istentagadásra,
jogot formál az emberölésre is!
Hiszen ha megölte Istent,
mi tartja vissza, hogy az embert is meg ne
ölje.”
Az
„Isten
valódi nyoma”
azonban ezzel teljesen ellentétes irányú, és arra mutat rá,
hogy az
Élet az Értelem, az Intelligencia és az isteni Szeretet
bölcsőjében ringott,
és akik szívük tisztasága által képesek ennek a hullámhossznak
az adásait venni, azoknak sorsa nem az anyag iszapjába való
végleges alámerülés lesz, hanem azon magasságokba való
emelkedés osztályrésze, amelyben az igaz Isten garantálja annak a
létezésnek a minőségét, amelyben mindazok részét biztosítja,
akik megőrzik magukat az Isten képére való teremtettségükben.
„Azután
megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt,
mint a kristály, és Isten és a Bárány királyi székéből
fakadt. Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet
fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes
hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek
gyógyulására szolgálnak... Jól van, derék és hű szolga! A
kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.”
(Jelenések
könyve 22:1-2; Máté 25:21, Káldi Neovulgáta fordítás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése