Lothar Gassmann könyve J.T-ról. 2.

Lothar Gassmann: MISSZIÓ - JEHOVA TANÚI IRÁNT

8. Ügyeljen arra, hogy bár Jehova Tanúi állandóan bibliai fogalmakat használnak, de gyakran egészen másképpen értik őket. Szólítsa fel őket a fogalmak tisztázására. Például Jehova Tanúi is „Isten fiának" nevezik Jézust, eközben azonban Mihály arkangyalra mint egy istenfíúra gondolnak (nem Jézus Krisztusra mint a Fiúistenre).

/Megjegyzés/ „Fiúisten” mint olyan a Szentírásban nem létezik! „Isten Fia”, ill. „egyszülött isten” létezik, de ezeknek semmi közük a háromsághoz, mivel Isten senkinek nem a fia, és senkinek nem egyszülöttje. Aki meg Fiú és egyszülött, az nem lehet az Isten, hanem isteni hatalommal felruházott, de csupán az Atya jótetszésének mértékében. /Lásd: Atya és Fiú közti alapvető különbségek itt./

Jézus társaiként nevezi a Biblia az angyalokat (vö. Zsidók 1:9), aki arkangyal szózatával száll le az égből (vö. Thesszalonika 4:16), ezért illik Jézushoz a Mihály arkangyal elnevezés /USZ/, hiszen az ÓSZ-ben is többször angyalként jelent meg, és képviselte Istent. (vö. 2Mózes 23:20-21; Ézsaiás 63:9; Apcsel 7:35)

Ami pedig a fogalmak tisztázását illeti, olyan fogalom, mint „háromság”, ill. „Szentháromság” a Bibliában nem létezik, hogy egyetlen szóval ragadjanak meg három személyt, aki ráadásul egy Isten. Mert ez vagy a személy fogalmát ködösíti el, vagy az egy Isten fogalmát. Hiszen vagy egy az Isten, de akkor nem három személy, vagy három személy, de akkor nem egyetlen, egyedül igaz Isten (vö. 2Királyok 19:19; János 17:3).

Mert ha egy Isten és mégis három személy, akkor ezzel új fogalmat alkottak, olyat, amelyet az ihletett kijelentés nem ismer és sehol nem is használ. Mert ha használna, akkor nem kellett volna megalkotni, különösen utólag, amikorra a nagy hitehagyás be lett jelentve (vö. Apcsel 20:29-30). Hogy ez mégis egy ugyanazon időre esik, nos, ez eleve jelzi, hogy milyen hitehagyott filozófiával állunk is szemben!

9. Térjen ki az ún. „lóugrásos módszer" elől (amikor a beszélgetőpartner az egyik bibliai helyről a másikra ugrik), méghozzá úgy tegye, hogy kevés témára és bibliai igére koncentrál, és azokat alaposan megvitatja.

/Megjegyzés/ Ez természetesen jogos felvetés, éppen ezért érdemes egyazon témákat /nem eltérve a tárgytól/ alaposan áttekinteni, mint pl. Kicsoda a mi Istenünk /lásd feljebb/, vagy az imádkozással kapcsolatos görög kifejezések részletes áttekintése /itt/, és ehhez hasonlók.

10. Ne hagyja, hogy beszélgetőpartnere kiragadja az igéket összefüggésükből, hanem ismételten hivatkozzon a kontextusra, és a bibliai kijelentések ebből adódó szó szerinti értelmére.

/Megjegyzés/ Na éppen a legextrémebb példa a Tamás apostol kijelentése Jézus Istenségéről (vö. János 20:28), amely semmiféle más ihletett kijelentéssel nincsen összhangban /lásd feljebb/, de mégis ezt emlegetik, erre hivatkoznak, ami pedig abszolút kiragadás a Szentírás teljes összefüggéséből! És még ők mondják, hogy ne hagyja J. tanúinak kiragadni az igéket az összefüggésükből. Ez olyan szintű vakság, hogy megüti az ókori zsidók vakságának a szintjét! (vö. János 12:40) Csak annyi a különbség, hogy amazok Jézus személyét alulértékelték egészen a megvetésig, emezek meg pont a másik végletbe estek, az Atyával egy szinten lévő örök Istent látnak benne. Mindkettő végzetes tévelygés, amely a keresztényi hitéletet negatívan befolyásolja. Amaz a hitetlenség kifejeződése, emez meg a bálványimádásnak egy rejtett formája, amely a filozófia ájtatos szövegébe van burkolva.

11. Igyekezzék magához ragadni a kezdeményezést a beszélgetésben, és a keresztyén hit központi témáit (Isten, Krisztus, megváltás) állítsa középpontba.

/Megjegyzés/ Ragadja magához a kezdeményezést, de ne a filozófiai eszmefuttatásokat ragadja magához, hogy pl. Isten nem lehet a szeretet, ha egy személyben van, meg ehhez hasonló kontárkodások, amelyeknek a kinyilatkoztatáshoz nincsen semmi közük. /stb./

12. Amennyiben kéznél van megfelelő irodalom, mutasson rá az Őrtorony Társulat számos tévedésére és hamis próféciájára (például az 1874-re, 1878-ra, 1914-re, 1925-re és 1975-re vonatkozó be nem teljesült jóslatokra). Kérdezze meg látogatóitól, hogy valóban bizalomra érdemes tekintélynek tartják-e azt a szervezetet, amely már oly gyakran becsapta híveit.

/Megjegyzés/ Először is az USZ-ben a hamis próféták jellegzetessége a csodatevés, nem pedig a felfokozott várakozás kinyilvánítása. (vö. Máté 24:24) Hogy pontosan mit hirdettek a vezetők ezen időkben, pl. 1975-ben azt, hogy az ember teremtésének hatezredik évfordulója akkorra esik, nem pedig hogy akkor következik be Armageddon! /Ugyanígy lásd a többi évszámot is./ A jóhiszemű várakozás még nem tesz senkit hamis prófétává, ugyanis ez esetben Pál apostolra is el lehet sütni ugyanezt a vádat, aki a világ elmúlását a maga idejében várta, nem pedig majd 2 ezer év eltelte után. (vö. 1Korinthus 7:29-31)

Talán a bolond szüzek elszunnyadása Jézus várásában nagyobb erénynek számít, mert a felfokozott várakozás helyett szellemi alvás szuszogása hallatszik karba tett semmittevés csöndes pangásával karöltve, ami a kereszténységre, mint egészre jellemző?! Hogy pedig ők csak erre hivatkoznak J. tanúival kapcsolatban, hogy megbélyegezzék őket, sokkal nagyobb az ő bűnük, hogy Jehova Istent lefokozták, hogy Jézust Vele egy szintre helyezhessék Még a Bibliából is kiszedték a nevét, és megkérdőjelezik a tetragrammaton létjogosultságát az USZ-ben. /Lásd feljebb/. De majd meglátjuk, hogy kik kerülnek bele Isten emlékkönyvébe és kik nem, ezt nem ember fogja eldönteni! (vö. Malakiás 3:16)

Nem beszélve Jézus imádásáról, mintha a kereszténység nem tudna róla, hogy a Biblia egyetlen egyedüli Istenén kívül bárki mást imádni az bálványimádás, ami Jézus Krisztusra is vonatkozik. Az Evangéliumi Kiadó "KRISZTUS ISTENSÉGÉRŐL" című füzete mondja: „Ha Krisztus nem Isten, akkor az Ő imádása bálványimádás lenne.” (6. old.) Hogy pedig szerintük mégis az, számtalan igét idéznek, amiket megspékelnek filozófiai/spekulatív eszmefuttatásokkal. Amik pedig ellene mondanak az érveiknek, azokat nem veszik figyelembe, vagy egyszerűen átgázolnak rajtuk. /Lásd: Az egylényegűség önkényessége itt./

Azt azonban elfelejtik, hogy vannak egyértelmű bibliai kijelentések Isten egyedüliségéről, arról, hogy Őt kell imádnunk, és az áldozatainkat Eléje kell vinnünk. Jézusnak soha senki nem áldozott az apostoli egyházban, különösen a zsidók népe nem, de Istennek igen. Ha Isten az Atya mellett még volnának más személyek, akik Istennel egyenrangúak volnának, akkor léteznének Társistenek is, és az Isten Fia megjelölés csupán felvett cím volna egy szerepjátszás kedvéért a megváltás idejére, ami Istennek a valóságos Fiában adott szeretetét semmibe venné és meggyalázná!

Jézus Krisztus kijelentései nem alátámasztják a háromságot, hanem cáfolják /lásd itt és itt/, egyébként meg általános iskolai szinten ki van jelentve, hogy az Isten halhatatlan, tehát semmilyen formában nem lehet halandó, különösen hogy szellemi lény és nem hústesti. Aki pedig testté tudott lenni és halandó tudott lenni /Jézus a Krisztus/, az nem a Biblia /halhatatlan-láthatatlan/ Istene, mert az Isten tulajdonságaiban nem hasonlít pl.a Csizmás kandúr című meséjében szereplő óriáshoz, aki egérré tudott változni, mire bezárták egy ketrecbe.

A Biblia Legfelségesebb, Magasságos Istenét nem lehet a filozófusok háromság-ketrecébe zárni, de hogy ők mégis megtették, majd meglátjuk, hogy ehhez mit szól Isten? Mindazonáltal Jehova tanúi az Atyát imádják szellemben és igazságban, nem a Fiút (vö. János 4:23), aki az egyetlen közbenjáró Isten és az emberek között, nem az emberek és saját maga között. (vö. 1Timótheus 2:5)

Na persze a filozófus rögtön rávágja, hogy ha valaki imádkozik valakiért Istenhez, akkor nem közbenjár érte? Dehogynem, akkor az is közbenjáró! Ja, csakhogy bárki imádkozik Istenhez, a Fiú nevében kell hogy tegye, és máris a Fiú az egyetlen közbenjáró, ahogy Páltól olvassuk. A filozófusok azonban átgázolnak mindenen, és egy titokzatos háromság-Istenhez imádkoznak... és még őnekik áll feljebb. Jézus nem tanított senkit arra, hogy háromság-Istenhez imádkozzon, hanem az Atyához, és itt be is lehet fejezni az ostoba és oktalan filozófiai okoskodásokat!

Ami pedig a bizalomra érdemes tekintélyt illeti, az biztosan nem azokat illeti, akik a saját szakállukra filozofálnak Isten egyetlen személyéről, mint ahogy az egyveleg kereszténység vallásvezetői teszik, meg az olyan buzgó tévtanítók is teszik, mint L. Gassmann.

13. Méltassa Jehova Tanúinak misszionáriusi lendületét és erkölcsi buzgalmát, de határozottan mutasson rá, hogy emberi cselekedetek semmiféle kiegészítő biztosítékot nem adnak az örök üdvösségre, hiszen ezek a Jézus Krisztus által a Golgotán szerzett tökéletes üdvösség következményei.

/Megjegyzés/ Honnan veszi, hogy a tanúk az örök üdvösségüket nem Krisztus váltságáldozatára alapozzák, hanem emberi cselekedetekre? A r. katolikusoknál vannak érdemszerző cselekedetek, búcsúk, pápai feloldozások, /stb./ úgy hogy ott kellene ilyesmivel kopogtatni.

14. Ha már nehezére esik a teológiai vita, akkor ne folytassa, hanem boldogan vallja meg a Jézus Krisztusban kapott teljes megváltást. Ezután fejezze be a beszélgetést, búcsúzzon el Jehova Tanúitól, és ajánlja őket Isten megmentő szeretetébe.

/Megjegyzés/ A Krisztusban kapott megváltás boldog megvallása mindenhol fellelhető a kereszténységben, különösen ott, ahol az Isten földön járását hirdetik. Csakhogy Isten /az Atya – vö. János 6:27/ arcát mindenkor látják a mennyben az angyalok /vö. Máté 18:10/, tehát ha a földön járt volna, akkor nem a mennyben látnák. Nem evidens? Általános iskolai szinten megérthető bibliai tananyag! /Dicsőség a magasságos Istennek – Lukács 2:14/

15. További lehetőség is van, mégpedig az, hogy jó keresztyén irodalmat adunk nekik. Mivel az Őrtorony-híveknek szabályaik szerint nem szabad „a keresztényiség" könyveit olvasniuk, azzal a javaslattal adja nekik, hogy a legközelebbi látogatáskor majd erről is beszélgetnek. Mivel itt folytatásról, meghívásról van szó, ez alól aligha vonhatják ki magukat.

/Megjegyzés/ Jó keresztény irodalmat adni már csak azért is nehéz, mivel akik a tanúkat támadják, azt is felróják nekik, hogy nem elégednek meg a Bibliával, hanem még azon felül is gyártanak irodalmat. Maradjunk annyiban, hogy a tanúknak a saját irodalmuk a jó, a kereszténység irodalma meg a kereszténységnek. Egymás irodalmát kölcsönösen nem fogadják el az ismert okok miatt. Mindazonáltal egy felekezet nézeteit a Bibliáról a saját kiadványaiból lehet a legjobban megismerni, épp ezért olvastam el L. G. könyvét, amit a tanúk kritizálásáról írt. Ebből /is/ nyilvánvaló, hogy Jézus számtalan kijelentését nem fogadják el, ill. annak erejét megtagadják. Pl. az „egyedül igaz Isten” (János 17:3) tekintetében, amely egyedüliség eleve nem egyeztethető össze egy misztikus hármas-egyedüliséggel, ami nem más, mint egy filozófiai kontárkodás.

16. Az egész találkozásnál (és természetesen azon kívül is) fontos a hiteles keresztyénség gyakorlása és kinyilvánítása -, ez konkrétan azt jelenti, hogy maradjunk barátságosak, ne hagyjuk provokálni magunkat, és esetleg kínáljuk meg őket étellel-itallal.

/Megjegyzés/ Hogy lehet a kereszténység hiteles, amikor ahányan vannak, annyifélék, és annyiféleképpen is beszélnek?! A hitelesség ott kezdődik, hogy az ember kész igazodni a felismert igazságokhoz, a begyepesedett téves nézeteken pedig változtatni. J. t. képesek erre, amint az ábra is mutatja, azért is szükséges időnként a téves nézeteiket kiigazítani, ami inkább pozitívum, mint negatívum.

17. Ha nincs időnk a beszélgetésre, ezt is megmondhatjuk-, a látogatónak pedig tudomásul kell vennie. Ha valaki úgy érzi, hogy még nem nőtt fel a Jehova Tanúival folytatandó vitához, más keresztyéneket is meghívhat a beszélgetésre (az Őrtorony-hívek is általában kettesével járnak). Alapvető azonban, hogy ne vonjuk ki magunkat a Jehova Tanúival történő missziós találkozás alól. Hiszen ők is emberek, akiket Isten szeret és meg akar menteni.

/Megjegyzés/ A szóbeli vitáknak azért nincs sok értelme, mivel az esetleges érveknek nem csak utána kell nézni, de sokszor utána is kell gondolni, ami több időt igényel, mintsem ez néhány percbe beleférne. A tapasztalt testvérek meghívása sok élménnyel járhat, különösen a kezdők számára, akik kevésbé felkészültek egy-egy témában, de hogy valaki változtasson a nézetein, igen nagy alázat szükséges. Végül is mindenki ott fog kikötni, ahová a saját meggyőződése ösztönzi. Ha alapjaiban nem becsületes lelkületű ember, akkor ott, ahol az egyháza múltja tele van gyilkossággal, korrupcióval, pénzimádattal, politizálással, erőszakkal, a világi hatalommal való összefonódással. Ahol nem Isten szava a mérvadó, hanem az egyházi hagyomány.

Továbbá ahol Jézust istenítik, hozzá imádkoznak, őt imádják és az Atya egyedül igaz Istenségét, egyedüli Legfelségesebb mivoltát nem ismerik el. Hanem filozófiai okoskodásokba bocsátkoznak, és az isteni egylényegűséget saját, egyéni kritériumok alapján határozzák meg, amibe az fér bele, amit ők önkényesen beletesznek, az pedig nem, amit ők belőle önkényesen kivesznek. /Lásd feljebb/

Jehova tanúi meggyőződése, hogy az imádat célszemélye az Atya egyedül, Akit Jézus Krisztuson keresztül közelíthetünk meg (vö. János 14:6). Az igaz imádat tehát az Atya-imádat a Jézus Krisztus által, és ez az, ahová a kereszténység nem jutott el, és csökönyös bigottsága miatt soha nem is fog, mivel más szellem van benne.

18. Ha egy Jehova Tanúja nyitottnak mutatkozik a bibliai evangélium iránt, elkezdődik a szektától való elszakadás fájdalmas folyamata: szakadárnak és megvetettnek számít, elveszíti addigi barátait és az Őrtorony Társulat „elrejtettséget adó" környezetét. Ezért fontos, hogy olyan új otthont ajánljunk neki; ahol jól érezheti magát, vagyis a Bibliához hű, segítőkész gyülekezetet, ahol hordozzák és vigasztalják egymást, egy-egy házi bibliakört, ahol jótállnak egymásért, tehát valamilyen biztonságot nyújtó közösséget.

/Megjegyzés/ A bibliai evangélium iránt azok nyitottak, akik Jézus Krisztus által közelítik meg az Atyát imájukban és imádatukban, és mivel a kereszténység szekta-egyházai erre nem hajlandók, a szektákhoz való elszakadás fájdalmas folyamata nem tud elkezdődni. Akik erre mégis hajlandóak, miután meghajolnak Jézus egyértelmű kijelentései előtt: (vö. Máté 6:9; János 14:6; 20:17), azok új otthonra találhatnak a tanúk között, ahol az isteni helyeslés hatására jól érezhetik magukat, és ahol mindenkinek a saját felelőssége egymás segítése, vigasztalása.

J. tanúi világméretű testvériségét semmiféle házi bibliakör nem képes helyettesíteni, mivel a házi bibliakör méreteit már az I. században túllépte a növekedés, és abból milliós sokasággá lett az Isten népe (vö. Ézsaiás 2:2-3; Jelenések 7:9), akikért feláll Mihály a nagy nyomorúság idején (vö. Dániel 12:1), és nem holmi házi bibliakörért fog felállni, akik magukat kivonják a világméretű tanúskodó munka alól. (vö. Máté 24:14)

19. Lelki sérülések is előfordulnak a lelkiismereti kényszer és az Őrtorony-szervezetnek való alávetettség következtében, amelyeknek szépen, óvatosan be kell gyógyulniuk. A bűnösnek egyedül kegyelem általi megváltásáról szóló üzenet fellélegeztet; megszabadít a cselekedetek általi igazságtól és az Armageddontól való páni félelemtől.

/Megjegyzés/ L. Gassmann majdnem hogy félrebeszél, amikor úgy állítja be a dolgokat, hogy J. tanúinál cselekedetek általi igazságosság és Armageddontól való páni félelem található. Félnie valónak a kereszténységnek van, ahol a bukott emberi filozófia kényszerzubbonyát húzták Istenre, és melléje begyömöszölték még Jézust is meg a szellemet is. Azután a hitetlen Tamást tették meg hitük egyedüli példaképének (vö. János 20:28), aminek érdekében az összes idevonatkozó ihletett kijelentést a mi Istenünkről félredobták, beleértve Isten, Jézus kijelentéseit is. (Lásd feljebb)

Hogy náluk lenne az „egyedül kegyelem általi megváltásáról szóló üzenet”, már azért sem igaz, mivel Isten a saját Fiát áldozta az emberiségért, nem pedig egy Vele együtt örök időktől fogva lévő Társ-Istent, aki csupán magára vette a fiúi szerepet a megváltás idejére. /A kereszténység leggyalázatosabb tanítása!/

Ami pedig a lelkiismereti kényszert illeti, meg a szervezeti alávetettséget, akik elmennek a tanúktól, elsősorban nem emiatt mennek el, hanem mert a háromság-filozófia pogány eszméjének behódolnak, ill. kinek-kinek más az egyéni indoka, hogy miért megy el. Lényegében elutasít bizonyos tantételeket, és gyakorlatokat, ugyanakkor toleráns mindazzal a szabadossággal, ami a kereszténységben van.

Pl. K. Zs /jobb híján e könyv egyik lektora/ a tanúkat a baptistákra cserélte, ahol egy gyülekezetben együtt ülnek azok, akik szerint evolúció útján, állati ősből jött létre az ember, - azokkal, aki szerint Ádámot Isten teremtette. Ez utóbbit tanította Jézus is. (vö. Máté 19:4) És mit mond 2János 1:9?

„Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.” (2János 1:9-11)

Tehát a baptista Egyháznak e tekintetben legalább a fele nem maradt meg Krisztus tanítása mellett, de ettől még igen toleráns, jó viszonyt ápolnak egymással, mondván, mindenki azt hisz, amit akar, nem probléma. Csak a J. t. probléma, hogy nem imádják Jézust. Vagyis a lektor úr kiszűrte a szúnyogot a tanúknál, és benyelte a tevét a baptistáknál. Az internetet meg telerakta a J. tanúit becsmérlő írásokkal. De majd Istentől megkapja a jutalmát, amit megérdemel!

20. A Jehova Tanúival való missziói találkozást nem lehet „betanulni" (ahogyan az Őrtorony Társulatnál szokták), hanem az imádsággal és a Szentlélek szuverén vezetésével történik.

/Megjegyzés/ A Szentlélek szuverén vezetése, meg a háromság-filozófiával, meg egyéb sarlatánságokkal teletűzdelt jó keresztény irodalom az két különböző dolog. Valaminek az ajánlása meg a kötelező betanulása az is két különböző dolog. Olyat még nem hallottam a tanúknál, hogy valamilyen szöveget kötelezően előre be kellett volna biflázni, majd azt előadni. Úgy is a szituáció dönti el, hogy egy-egy alkalmazott bevezetőre ki-ki hogyan reagál, és a folytatás már úgy is a válaszra épül, és nem egy kötelező sémára.

Pontosan azok írnak sémákat, akik a tanúkból akarnak maguknak kihalászni olyanokat, akik már nem Isten és Krisztus érdekeit teszik az első helyre, hanem a saját kényelmüket, és önigazolásukat. Az ilyeneknek már nem fontos a tanítványképzés, hanem fontosabb a J. tanúi pocskondiázása, a gőzerővel történő vádaskodás. Csakhogy Isten fog ítélni a Fia által, és nem azok ítélete a mérvadó, akik célt tévesztettek a keresztény misszió irányába történő elhivatottság tekintetében.

21. Nem egy bizonyos egyházba, felekezetbe térítés a cél, hanem az élő Úr Jézus Krisztushoz, az Isten Fiához fordulás, úgy, ahogyan a Biblia bemutatja őt nekünk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16).

/Megjegyzés/ Ez szépen hangzik, de azokra vonatkozik, akik még nem jutottak el a Krisztusban való hitre. Akik eljutottak, azokat Krisztus Istenhez viszi (1Péter 3:18), és nem egy misztikus háromság-Istenhez, amire nincsen kinyilatkoztatás, csak önkényes emberi magyarázatok. Úgy hogy az idézet alkalmazása mögött nincsen bibliai hűség, sem elkötelezettség, hanem bukott egyházi filozófia, az összes káros következményével együtt.