Ateizmus vagy istenhit

Ateizmus vagy istenhit – hol van az igazi kincs elrejtve?

Az ateizmus lényege

Az ateizmus a maga ura akar lenni, ezért tagadja Istent, nem pedig létezésének bizonyítatlan volta miatt.

Hogy van-e vagy nincs, tudományosan megválaszolhatatlan kérdés, már a definiálhatatlansága miatt is, mivel a hitnek megfoghatatlan /de nem azonosíthatatlan/ tárgyát képezi.

Ha nem járok barlangokba, bármilyen ott élő állat olyan számomra, mintha nem is létezne, és ha soha nem is akarok barlangokba menni, az ott élő állatok soha nem is fognak létezni a számomra, mivel nem létezőként könyveltem el őket.

Az ateista ugyanígy van Istennel.

Az ateizmusban nem az a lényeg, hogy az ateista meg van Isten nélkül, hanem hogy jól meg van nélküle, állítása szerint semmi szüksége rá!

A legtöbb ember akkor kezd el Isten felé fordulni, amikor valamilyen szükséghelyzet kényszeríti, vagy valamilyen oknál fogva felhívják rá a figyelmét. /Az ateista akkor sem hajlandó!/

Az ateista istentagadása ugyanolyan komolytalan, mint az istenkeresése, egyik tükörképe a másiknak.

Az ateizmus állításai

Az ateizmusnak több valótlan állítása is van, amelyek eleve mutatják és be is határolják az elmebeli hozzáállását, amelyet képes, illetve hajlandó bevetni a megismerés érdekében:

Első: a felületes vizsgálódás, miközben állítja, hogy mindennek alaposan utánajárt

Második: tények és adatok nem helyénvaló kezelése – alaptalan bibliakritika - ismerethiány

Harmadik : saját nézőpont kihangsúlyozásának csökönyös erőltetése – minden úgy van, ahogy ő gondolja, mert másként nem is lehet – materialista világmagyarázat

Negyedik: olyan erkölcsi fejlődésre való hivatkozás, amely mögött nincs valóságos tartalom - a konkrét valóság elkendőzése

Ötödik: a világ állapota leleplezi az ateizmus igazi arcát

Az ateizmus felületessége

Ezek közül az első és a legnagyobb, amikor azt állítja, hogy az Isten létezésének témáját a legkomolyabb vizsgálat tárgyává tette, aminek az eredménye az ateizmus, ami a válsz a feltett kérdésre. Más szóval az Isten létezésére nem talált meggyőző bizonyítékot, a vizsgálat nem vezetett eredményre!

Ez leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor férj és feleség felkeresnek egy szakértőt a házasságuk megromlása miatt, pl. egy szexuálpszichológust, aki próbálja kipuhatolni a kölcsönös elhidegülés okát.

A férfi előadja, hogy a felesége olyan szinten frigid, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. /Az istenhit olyan szinten nevetséges, hogy lehetetlen komolyan venni./

A feleség pedig előadja, hogy a férje, ha rájön az inger, semennyi perc alatt rámászik, és amíg el nem végzi a dolgát, addig el sem engedi. Mint pl. a kakas a tyúkot a baromfiudvarban.

A szakértő rögtön látja a probléma okát: a férfi teljesen alaptalanul vádolja a feleségét frigiditással, mivel oly mértékben primitív /nemi téren/, hogy képtelen saját magban a hibát meglátni, de nem is hajlandó!

Amikor a szakértő célzást tesz rá, hogy talán a férfiban van a hiba, az azzal utasítja vissza, hogy a lelkét kiteszi az asszonyért, de mind hiába, mert az nem fogadja a közeledését. Innentől kezdve világos, hogy reménytelen eset, mert aki ilyen ostoba gondolkodással megy a házasságba, az teljesen méltatlan arra, hogy egyáltalán felesége legyen!

Az ateista ugyanilyen méltatlan az istenhitre, állítja hogy utánajárt és megvizsgálta a bizonyítékokat, de ez őt nem győzte meg, Nem győzte meg, mert az ő eleve fennálló meggyőződését vetítette ki az istenhit témájára /az előbbi példával élve, szerinte az asszony olyan szinten frigid, mint a jégbe fagyott hal/ és nem engedte, hogy az őt bármilyen szinten befolyásolja.

A Zsoltárok 10:4 ezt a problémás hozzáállást így írja le:

„A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.” /Károli Gáspár fordítása/

Ami jellemzi őt, az a haragos kevélység, az önbölcsesség, az Isten szándékos tagadása. Holott az ismeretei legfeljebb arra jogosítanák fel, hogy azt mondja: nem tudom hogy van-e Isten, nem győződtem meg róla, de nem is merítettem ki minden lehetőséget e tekintetben. Lehet hogy van, lehet hogy nincs, nem tudom megmondani. /Elképzelhető, hogy az asszony frigidségéhez nekem is van valami közöm, de még nem jöttem rá, hogy mi az./

Ehelyett azt mondja, nem hogy számomra nincs Isten, de egyáltalán nincs! /Nem csak az én asszonyom frigid, de az összes az!/ És nincs is rá szükségem, anélkül is nagyon jól megvagyok. Ez /utóbbi/ már egy korrekt elismerése lenne az istentagadás valódi /teljesen szubjektív/ okának.

A szubjektív ok annál is inkább létezik, mivel sokan /mégis/ eljutnak az istenhitre, és nem osztoznak az ateizmus dogmatikus süketségében és vakságában. /Ahogy tavasszal a fagyott föld felenged, a szeretet és a gyengédség ugyanilyen hatással van a női nemre, a nem anatómiai szinten fennálló frigiditásra./ Az ő egyéni, személyes kutatásuk őket arról győzi meg, hogy bizony van Isten! Bizonyítja ezt az, amit Ő kinyilatkoztatott ^{(vö. 2Tim 3:14-17)} , bizonyítja ezt az, amit Ő megalkotott ^{(vö. Róma 1:20)}, és bizonyítja ezt az, amit Ő kiváltott ^{(vö. 1Thessz 2:13)} azokban az emberekben, akik nyitottak ezeknek a dolgoknak a befogadására.

Az ateizmus komolytalan kritikája

Az ateizmusban fellelhető második probléma a tények és adatok nem helyénvaló kezelése.

Pl. azt állítják: ”Isten lenne az, amit a biblia nevű könyvben leírnak? Hát ez nevetséges! Bizony abban a könyvben, annyi mindenféle önmagának szöges ellentétben lévő dolgot neveznek Istennek, hogy könnyen felmerül bennünk a szerzők és a szerkesztők ép elméjének kérdésköre, amennyiben ezt a könyvet nem tanmesék gyűjteményének és mítosznak szánták, hanem valóságos és logikus történeteknek hiszik szóról szóra. A könyv szerint egyszer Isten mintha egy személy lenne, egyszer meg, mintha egy a háromban. Egyszer mintha szeretne minden embert, egyszer meg leöldös városokat, az özönvíz történetnél meg szinte mindenkit. Egyszer azt írják róla, hogy mindenható, utána meg a föld, akkori gyér népességét sem tudta a saját erkölcsi normáira alakítani egy csettintéssel. Már azt is nehéz eldönteni a könyvben leírtak alapján, hogy az a személynek leírt valami, amit Istennek neveznek benne, emberszerető, vagy inkább egy szörnyeteg. Szerényen magabiztos, vagy a legnagyobb önbizalom hiányban szenvedő egoista diktátor, aki elvárta mindenkitől, hogy feltétel nélkül csak Őt imádja, vagy féljen tőle.

Tehát a biblia nevű, mítosz és tanmese gyűjtemény, könyvet Isten tudományos igényű vizsgálatánál figyelembe vehetjük, de a benne lévő leírások egyikét sem fogadhatjuk el. Ugyanez mondható a többi Isten leírását próbálkozó vallási könyvekről is.” /Általános Isten definíciója – Világnézet.blog - itt./

Hát ez a kritika olyan primitív, olyan fokú hozzánemértésről tanúskodik, mint amikor a férj azt mondja, hogy az asszonynak az a dolga, hogy mindenben kiszolgálja az urát! És ha nem hajlandó bármikor a rendelkezésére állni, akkor alkalmatlan a feleség szerepére! Az ilyen gondolkozású férj inkább hasonlít egy taplóhoz, mint egy művelt emberhez, de az az ateista kritika sem különb, amelyik a Bibliát is a saját elmebeli szintjéhez degradálja. Azt mondja:

”Isten lenne az, amit a biblia nevű könyvben leírnak? Hát ez nevetséges! Bizony abban a könyvben, annyi mindenféle önmagának szöges ellentétben lévő dolgot neveznek Istennek, hogy könnyen felmerül bennünk a szerzők és a szerkesztők ép elméjének kérdésköre, amennyiben ezt a könyvet nem tanmesék gyűjteményének és mítosznak szánták, hanem valóságos és logikus történeteknek hiszik szóról szóra.”

Különbség van aközött, hogy én /laikusként/ ellentéteket látok bizonyos dolgokban, és aközött, hogy a valóságban fennállnak ezek az ellentétek, amelyeknek a tárgyilagos eldöntéséhez szakértői felkészültséggel kell rendelkeznem. /Pl. ha nem vagyok villanyszerelő, állíthatom hogy egy falban össze-vissza vannak kötve a vezetékek, de akkor a véleményem annyit is ér, amennyire a felkészültségem alkalmassá tesz. Bármiféle általános kijelentés valamiről laikusságot árul el, ellentétben azokkal a nyilatkozatokkal, amelyekből tükröződik a szakértői felkészültség!/

A fenti kijelentés teljesen laikus szöveg, nem is nevezi meg, hogy konkrétan mi van ellentétben mivel, hanem a saját értékítélete szerint máris megkérdőjelezi az ép elméjűséget, és amiről véleményt mond, a mítosz világába száműzi. Mintha azt mondaná valaki: - ebben a vastag Bergmann csőben mindenféle színű vezetékek vannak összezsúfolva, de az sem volt normális, aki ezeket ide belegyömöszölte...! Nevetséges.

Hogy mi a nevetséges? A kritika színvonala és megalapozatlansága az, amely rögtön minősíti is azt, aki ezt elsütötte. A csodacsatár című magyar filmben van olyan, hogy a főszereplő sorozatos luftrúgásait értékeli nagyra a Nagyérdemű, amíg rá nem jönnek, hogy akit csodacsatárnak gondolnak, az a valóságban közönséges szélhámos!

A fenti bibliakritikát is olyan szinten laikus sütötte el, ami rögtön be is határolja a kritikájának a minőségét, és a hozzá hasonló lelkes szimpatizánsok hozzáértésének szellemi színvonalát.

„A könyv szerint egyszer Isten mintha egy személy lenne, egyszer meg, mintha egy a háromban.”

A Biblia három alapvető dolgot mond Istenről, hogy halhatatlan ^{(vö 1Tim 1:17)}, hogy szellemi lény ^{(vö. Ján 4:24)}, ebből kifolyólag láthatatlan ^{(vö. Kol 1:15)}. Hogy Isten három személyben létezne, ezt nem a Biblia mondja, hanem a Bibliát félremagyarázó magukat kereszténynek nevező filozófusok, akik szerint a halhatatlan Isten Jézusban meg tudott halni, hogy szellemi mivolta ellenére testet öltött, és láthatatlan volta ellenére Jézusban láthatóvá lett. /Mintha azt mondaná valaki, a verébnek is van csőre, meg toll fedi a bőrét és tud repülni, tehát ugyanolyan madár, mint a sas!?/

„Jézus magára vállalta a legalacsonyabb szerepet, amely egy társadalomban létezhet: a kivégzett bűnözőét, ezt követően viszont a legmagasabb szerepkörbe lépett, amely elképzelhető: Isten szerepét öltötte magára.” (Theissen: A Jézus mozgalom)

Tehát hogy Jézust, az Isten Fiát azonosíthassák Istennel, és háromságnak állíthassák be, a fenti három isteni tulajdonságot, abszolútumot teljesen önkényesen fölrúgták. Magyarul, hazudnak Istenről, amivel nem csak Istenre hoznak szégyent, hanem az embereket is félrevezetik. Az ateistákat is Isten ellen hangolják, amikor az Igéjét önellentmondásosnak állítják be! Azok meg persze rögtön ugranak az árnyékra, mivel a lelkük minden rezdülését eleve a Biblia kijelentéseivel szemben állították be.

Persze az ateistákat sem kell félteni, mivel ők maguktól is ostobának mutatják magukat: „Egyszer mintha szeretne minden embert, egyszer meg leöldös városokat, az özönvíz történetnél meg szinte mindenkit.”

De ha megnézzük, pl. a közlekedésrendészetnél is az van, hogy akik betartják a kreszt, azokat tovább engedik, akik meg nem tartják be, azokat megbüntetik. Olyan szinten és olyan mértékben, amilyet a helyzet megkíván. Vannak, akiktől elveszik a jogosítványát, vagy évekre bebörtönözik.

Az Isten is alapvetően szeret minden embert, de a gonoszokat megbünteti, és ha olyan szintű a gonoszsága, akkor kivonja a forgalomból. Pontosan azért kell komolyan venni az Istent, mert amit a múltban tett a gonoszokkal, az intő példa a mai időkre nézve, hogy ugyanerre számíthatnak!

„Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” (1Korinthus 10:11)

Továbbá azt mondják az ateisták: „Egyszer azt írják róla, hogy mindenható, utána meg a föld, akkori gyér népességét sem tudta a saját erkölcsi normáira alakítani egy csettintéssel.”

Hogy ezt valaki megértse, különbséget kellene tudnia tennie a szabad akarat és a programozás között. Pl. bárki egy-két csettintéssel a számítógépét olyan programozással látja el, amilyennel ő akarja. De ha szabad akarata volna a számítógépnek, akkor az könnyedén ellentmondhatna az embernek, hogy ő bizony mást akar. Mint az ateisták is, mást akarnak mint Isten, sokszor pont az ellenkezőjét.

Az Isten megtehetné, hogy senki ne tudjon ellentmondani neki, hiszen mindenhatóságánál fogva képes lenne rá /pl. egyszer valakit egy pillanat alatt leprával sújtott ^{(vö. 2Krónika 26:19)}, vagy éppen hatalmas erővel töltött el ^{(vö. Bírák 16:28-30)}/, de azért adott szabad akaratot az embernek, hogy az lássa be, az Istennek való engedelmessége az a javára van. /Így vannak a legtöbben a közlekedési szabályokkal is, önként betartják, mert az védelem a számukra, ha mindenki betartja./

Így folytatják: „Már azt is nehéz eldönteni a könyvben leírtak alapján, hogy az a személynek leírt valami, amit Istennek neveznek benne, emberszerető, vagy inkább egy szörnyeteg. Szerényen magabiztos, vagy a legnagyobb önbizalom hiányban szenvedő egoista diktátor, aki elvárta mindenkitől, hogy feltétel nélkül csak Őt imádja, vagy féljen tőle.”

Vajon miért van kiírva a rendőrségi autókra, hogy „Szolgálunk és védünk”!? Mert ez az alapvető funkciójuk. De ha a helyzet úgy kívánja, megbilincselik vagy éppen le is lövik azokat, akik erre rászolgálnak. Nem véletlenül írja a Biblia:

„Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik.” (Róma 13:3-4)

Hogy Istenről nehéz eldönteni, milyen tulajdonságai vannak, milyen személyiség Ő? Az ostoba férjek nyilatkoznak így a feleségükről, akik nem is igazán akarják megismerni, hanem előítéletektől hemzsegően, dogmatikusan nyilatkoznak róla, amelynek lényege, hogy abszolút frigid, lusta és ráadásul ravasz is. Csak a pénzemért jött hozzám, meg hogy állandóan idegesítsen. De majd én móresre tanítom az asszonyt!

Az ateisták ugyanígy állnak Istenhez, mindenféle földhözragadt kritikával illetik és a lehető legrosszabb színben tüntetik fel. A Bibliát is a mese szintjére degradálják, és mivel igen sok alul művelt ember osztozik ebben a megítélésben, a korszellemet erre a színvonalra állítják be: az istenhívők szellemileg visszamaradottak, agymosottak, nem tudnak szembe nézni a realitásokkal, ezért esnek a vallásos hiszékenység csapdájába, ahol ki is használják őket.

Ehhez a felfogáshoz illik a kritika folytatása: „Tehát a biblia nevű, mítosz és tanmese gyűjtemény, könyvet Isten tudományos igényű vizsgálatánál figyelembe vehetjük, de a benne lévő leírások egyikét sem fogadhatjuk el. Ugyanez mondható a többi Isten leírását próbálkozó vallási könyvekről is.”

Amit tudományos igényű vizsgálatnak nevez, az nem más, mint szubjektív pocskondiázások sorozata, amire a teljes hozzánemértése adja az alapot. A nem tudás pedig olyan, hogy nagy mellényre ragadtatja az embert, ellentétben a bölcsességgel és a megfontoltsággal, amely józanságra inti az embert, és beláttatja vele, hogy mennyi mindent nem tud.

„Az alázat az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja. Minden nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés előfeltétele. Már a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatán elmélyül - "megfeledkezik önmagáról". A hiúság, az önzés, az érdek nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitűnő alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen.” /Pilinszky János/

Mi az ateista ember személyes érdeke? Az istentagadás! Ezért kell minden Istennel kapcsolatos dolgot értéktelennek látnia /és másokkal is értéktelennek láttatnia/, hogy a saját függetlenségét mindig és minden körülmények között megőrizhesse. Ezért vesz minden vallással kapcsolatos dolgot egy kalap alá, és besöpri a szemetes kukába. Ezt tartja a legjobb módnak arra, hogy távol tartsa magától azt a gondolatot, netán őt fogják egyszer a kukába söpörni. A nem létező isten ítéletétől nem kell tartani, ez az ateista hit lényege, amely lényegében a fej homokba dugása. De mindez tudományos mázba mártva jobban hangzik.

Az ateizmus szűklátókörűsége

Az ateisták ragaszkodnak ahhoz a gondolathoz, senki nem tudja, de nem is tudhatja, hogy az univerzum miért jött létre, továbbá, hogy ez a létrejövés sem egyértelmű, mivel a „kezdet”-et hajlamosak egyesek a „teremtés”-sel párosítani, ami tudományos szempontból elfogadhatatlan.

Ahhoz különösen ragaszkodnak, hogy mindent tudományos szemszögből kell nézni, mivel a tudomány az egyetlen realitás, ami tudományosan nem bizonyítható, az nem is létezik!

Már az első probléma itt tetten is érhető, ugyanis ami tudományosan nem bizonyítható, az ennek ellenére két okból is valóságos lehet, az egyik, hogy a tudomány még időben nem ért oda, hogy bizonyítani tudja egy állítás tárgyát, a másik, hogy a tudomány eszköztára még nem eléggé fejlett. Pl. a DNS alapú bizonyítás ma már sikeresen működik sok területen, amellyel adott esetben háttérben bujkáló gyilkosokat buktatnak le, de ehhez a tudománynak sokat kellett fejlődnie, hogy ide elérjen.

Az univerzum eredetének a megfejtése ha tudományos szempontból még jelenleg nagy falatnak is számít, de jelen fejlettségi szint alapján nem lehet dogmatikus kijelentéseket tenni a jövőre nézve. Az ateizmus pedig maga egy dogmatikus, lezárt felfogású állapot, ebből is látszik, hogy teljesen szubjektív beállítottság alapján működtetik. Mintha egy iránytűt nem engednénk szabadon tájolódni, hanem direkt úgy állítanánk be, hogy mindig eleve egy irányba mutasson. Ez nem iránytű volna, hanem 'tűirány', a tű hegye mindig egy irányba mutatna. Na az ateizmus /istentagadás/ pontosan erre van kitalálva!

Az ateisták szerint az élővilágban megfigyelhető sokféleséget és összetettséget nem a puszta véletlen produkálta, hanem evolúció: véletlen mutáció, és természetes szelekció kombinációjaként működik. Darwin a tenyésztők által az állatállományban végrehajtott "mesterséges kiválasztás " analógiája alapján eljutott a "természetes kiválasztódás" elméletéhez. Ez a felfogás ma már tudományosan bizonyítottnak tekinthető, ezért ezt a látásmódot semmiképpen nem lehet szűklátókörűnek nevezni.

Nos, senki sem tudja, a világegyetem miért jött létre? Viszont intelligenciát tükröző alkotások/rendszerek /pl. egy tervrajz, ház /stb./ nem jönnek létre véletlenül, ezt a mindennapi tapasztalat bizonyítja. A világegyetem és a földi klíma egyensúlya, a biológiai élővilág egymásrautaltsága bizony sokkal több mint szappanbuborékok összeragadt halmaza. Az univerzum "kezdetéről" is azért nem szívesen beszélnek, mert hogy az ateizmus szeret ködösíteni, és az éleket letompítani. Az evolúciós fajhatárokat is direkt és szándékosan elmossák, hogy egy olyan képlékeny masszát kapjanak, amit lehet az éppen fennálló, forgalomban lévő elméletekhez igazítani.

Az Isten Téveszme" című csodálatos könyvben valójában a darwini téveszme a csodálatos, hogy magukat nem veszik észre. A „nincs isten” -féle kijelentés /minimális/ információtartalmát személyes eredetű intelligenciára vezetik vissza, míg a mérhetetlen biológiai információt, ami felépíti az élőlényeket, személytelen anyagi eredetre. /Lásd itt /

Mintha valaki azt állítaná: a „magától lett” kifejezésnek nyilvánvalóan személyes eredete van, míg a világ könyvtáraiban található szinte felmérhetetlen mennyiségű /minőségi/ információinak személytelen. Ami nyilvánvalóan az ateizmus tudományos idiotizmusa, amely a társadalom minden szintjén a korszellem szerint általánosan dívik.

Bár nem tudják pontosan, hogy, hogy a korai Föld kémiája miként hozta létre a biológiát, azt viszont biztosan tudják, hogy nem Isten hozta létre. Akkor a nemtudásukba ez a lehetőség miért nem fér bele? Mert a nemtudásuknak ez a része biztos tudás, hogy nem akarják! Bármit, csak ezt nem. Bárki jelentkezhet a meghirdetett állásra, csak akiket utálunk, azok nem. Akkor a „bárki” alatt az álláshirdetők alapvető személyiségzavara van, amiről ők maguk nem hajlandók tudomást venni.

Az evolúció: a véletlen mutáció és a természetes szelekció kombinációja. A maratoni futóverseny győztesének minden ezredik lépése jelentett előrehaladást, miközben 999 lépése kibicsaklást eredményezett. Na és mi vitte előre a folyamatot, ha nem volt fogalma a majdani ezredik lépés sikeréről? És közben hogy tudott versenyben maradni? Egyáltalán hogyan jutott el a holtpontról? A valóságban pontosan az ellenkezője szükségeltetik, hogy célba érjen valaki, 999 jó lépés, amit ha minden ezredik kudarcként követ, az veszélyezteti az egész sikerét!

Darwin a tenyésztők által az állatállományban végrehajtott "mesterséges kiválasztás " analógiája alapján eljutott a "természetes kiválasztódás" elméletéhez, ami mögött céltudatos tenyésztési erőfeszítések vannak. Csakhogy azoknak is vannak természetes határaik, pl. jobban futó lovak, jobban tejelő tehenek /míg a megjobbulás mértéke ki nem merül/, csak az evolúciós fejlődésnek nincsenek határaik, mivel a fantáziájuk, ami a mozgatórugót jelenti, az határtalan!

Nagymértékben nem véletlen az a hatás, amit bármely faj fejlődésére a kiválasztás mindkét esetben kifejt, amiből természetesen csak a faj természeti környezet változására adott variálódási válasza figyelhető meg, amely később visszaáll a természeti rend eredeti egyensúlyára, nem pedig olyan átváltozásba megy át, amely pont azért megfigyelhetetlen, mert a fantazmagória kategóriájába tartozik.

A variálódásnak azt a mértékét bizonyították be, ami amúgy is látható/érzékelhető, ami meg nem, azt tudományos elméletnek nevezik, de ugyanúgy tényként kezelik, mintha bizonyított volna. Mintha valakinek azt mondanák, mivel már korábban elítélték lopásért, ez önmagában bizonyítja, hogy ezt a bankot ő rabolta ki! /Mivel az asszony frigid, ebből következik, hogy főzni sem tud, egyébként meg párját ritkítóan lusta!/ Az ateizmusból meg eleve következik, hogy nincs isten, se égen, se földön, csak a manipulált fejekben. De ott aztán csak úgy hemzsegnek az istenek...

Az ateizmus erkölcsi fejlődése

Az ateisták szerint az ateista erkölcs az évezredek alatt sokat fejlődött és finomodott, amíg a mai fejlett szintre eljutott.

Azonban ha meggondoljuk, hogy ennek a fejlődési szintnek az egyenes következménye /többek között/ a Biblia Istenének és eljárásainak a kíméletlen kritikája, akkor jogosan merül fel az a gyanú, hogy nem-e skizofréniával állunk szemben, amennyiben vehemensen támadnak egy szerintük nem létező istenséget.

Mivel az ateizmus alapállása az istentagadás, az Isten nem létezésének a széles körű hirdetése, ebből kifolyólag egy nem létező istenségnek a káromlása ezzel teljesen ellentmondásos, különös tekintettel arra, hogy az Isten általuk történő szidalmazása mögött az ő erkölcsi fejlődésüknek végtermékét teszik meg mozgatórugónak.

Az ő erkölcsi fejlődésük csúcsa teljesen érzelmi alapon szapulni egy szerintük nem létező istenséget. Olyan szemész a világon még nem született, amely ezt a kancsal látásmódot korrigálni tudná!

Richard Dawkins etológus szerint a világ működne Isten nélkül. Ez az állítás pont olyan, mintha valaki azt mondja, közlekedés is működne közlekedési szabályok nélkül.

Az ateisták állítják, őket gúzsba kötik az ósdi bibliai szabályok, amelyek le vannak írva, s amelyeken már régen túlhaladott a fejlődő emberiség. Jó, gondoljuk át, az ateisták a vezetői érzéküket nem az írott kresztől kapják, hanem olyan megérzések révén, amelyek már mélyen beléjük vésődtek, amelyek több ezer éves vezetési stílus során kifinomodtak. Ezen időszak során jelentős növekedés történt a vezetői morálban, s mindezek nem az írott közlekedési szabályrendszernek köszönhetők. De nézzük ezt a valóságban:

Felmegy az ilyen ember az autópályára, sehol egy közlekedési tábla, egy sebességkorlátozás, egy útbaigazítás. Hamarosan jön vele szemben egy másik autó az ő sávjában, mögötte meg egy másik, és dudál rá, miért nem mész már te csiga?! De jönnek oldalról is rendesen. Hogy hogy mindenkinek sürgős, holott mindenkinek a vezetői morálja úgy ki van finomodva, mint a Wilkinson penge? És még csak ezután jön az útkereszteződés egyetlen közlekedési rendőr vagy közlekedési lámpa nélkül. És zebra sincs felfestve sehol, hiszen a közlekedők közlekedési morálja igen fejlett! Ha egy autó lefékez, mert egy mamika át akar menni az út másik oldalára, nem is rohan bele egy másik hátulról, mert annak is ki van fejlődve a vezetői érzéke, amit a társadalom magába szívott az ősember óta, aki még először kocka keréken tolta a fatalicskáját a kőkorszakban.

Az ateisták kb. így gondolják az ő erkölcsi fejlettségük életképességét, amit bevisznek a társadalomba, és az életképességét a mérlegre teszik. Meg is látszik a világi társadalmon, hogy az ateista szellem, amely semmiféle felelősségre vonástól nem tart, és amelynek első számú mozgatórugója az önzés, mire vitte, milyen anyagi és egyéb minden más területen fennálló egyenlőséget produkált a világ népei vagy egy azon nemzet tagjai között.

A környezeti klímaváltozás, és annak összes értékes eredője is pont abból származik, hogy az ateista szellem, ami az istentelen emberek fejlett gondolkodásának köszönhető, ilyen tökélyre vitte a természetkárosítás megfékezését. Ha az ateista fiatalság összeverődik mondjuk bulizni az Óbudai szigeten, az ateista fejlett korszellemhez méltóan nem termel maga után tonnaszám szemetet, amit másoknak kell utánuk elhordani. És az a sok tudatosan gondolkodó ateista, aki nem mérgezi nikotinnal a saját szervezetét /de másokét sem/, nem dobja le a csikket a földre lépten-nyomon, de nem mert a rendőr látja, hanem mert kifinomodtak az ő bennük rejtőző viselkedési normáik. És a műanyag palackokat sem dobálják szerte-szét az egész földgolyón, mert az istentelen ateizmus az ő erkölcsi morálját a tökélyre vitte! Ha így gondolják az ateisták, márpedig így gondolják, akkor ennél kificamodottabb észjárás még nem született a történelem folyamán!

„Szupertraffipax: kevesebb a halálos baleset

Bevált a szupertraffipax, az új készülékeknek köszönhetően kevesebben haltak meg az utakon. Amióta szolgálatba állították a szupertraffipaxokként ismertté vált új sebességmérő berendezéseket, kevesebben haltak meg, vagy szenvedtek súlyos sérülést az utakon – írja a vs.hu. A belügyminiszter hangsúlyozta: a készülékeket elsősorban nem anyagi megfontolásokból, hanem a közlekedésbiztonság javítása érdekében helyezték üzembe.” /Forrás itt./

Na és vajon a bibliai irányadó mértéket miért kapta meg anno a zsidóság és általuk a nemzetek tanítását feladatul kapó keresztény gyülekezet ^{(vö. Máté 28:19-20)}, ha nem azért, hogy a bukott emberi természet vadhajtásait féken tartsa? Vajon nem a krisztusi erkölcs morzsái rakódtak le az emberek lelkiismeretében, és abból élnek a józanabb ateisták is, miközben az Isten ellen lázadók úgy élik meg az élni akarásukat, ahogy nekik teszik, akár bárkin átgázolva, akik nekik útjukba kerül?!

És miért utasítják el az isteni számonkérés lehetőségét azok, akik az ateista erkölcsüket a tökélyre vitték? Holott ha tökélyre vitték volna, akkor ezzel a lehetőséggel nem is kellene számolniuk! Hanem azok szapulják állandóan a Bibliát és az isteni törvények eredetét, akiknek a morálja pontosan olyan, mint az utakon száguldozó autósoké, akiknek a traffipax látványa rögtön káromlást küld az ajkukra, ami elviselhetetlen a számukra, mert ők anélkül is öntudatos állampolgárok, hogy nekik elő lenne írva a jóhoz és rosszhoz való viszonyulás mértéke.

Richard Dawkinsokkal van tele a világ, evolúció és istentagadás kéz a kézben járnak, és a fejlődő emberiség morálja a legteljesebb jó irányba halad. Mindenki tudja, hogy /neki/ mi a jó, és minderre a Biblia nélkül jött rá az emberiség! Az isteni káros eszmék immár az emberiség szemétdombján hevernek. A klímaváltozás mutatja a jó irányt. Nem csak a környezet, de a társadalom is melegszik. Hogy hogy mégis jönnek a viharok és egyre nagyobbak lesznek?! Csak nem még a végén a /nem létező/ Isten is benyújtja a számlát, nem csak a természet?!

Az ateizmus igazi arca

Tedd fel magadnak a kérdést, mi erkölcsösebb cselekedet, segíteni a szegényeket a szenvedésük miatt aggódva, avagy azért, mert azt hiszed, hogy az univerzum Teremtője azt elvárja tőled, és megjutalmaz, ha megteszed, és megbüntet, ha nem teszed meg?

Tehát az ateista nem azért segíti a szegényeket és aggódik a szenvedésük miatt, mert az Univerzum teremtője ezt elvárja, hanem mert az évezredek alatt kifinomult az erkölcsi morálja. Már csak azt kellene kideríteni, hogy ez melyik bolygóra érvényes az univerzumban?

Az ateista társadalomban van isten: ez a pénz

Az ateista társadalomban van felebaráti szeretet: ez a profit

Az ateista társadalomban van erkölcs: ez az önzés

Az ateista társadalomban van törődés: ez a kizsákmányolás

Az ateista társadalomban vannak elvek: ez a demagógia

Az ateista társadalomban a politikai pártok nem azért vannak, hogy elsősorban maguknak és a holdudvaruknak jólétet biztosítsanak, hanem hogy a népnek, amely megválasztotta őket.

Az ateista társadalomban a munkaadók nem azért vannak, hogy minél kevesebbért minél többet dolgoztassák a munkavállalókat, hanem fordítva.

Az ateista társadalomban az emberek nem azért tagadják meg az Istent, mert soha nem tanulták meg, hogy mi az Istennek való engedelmesség, hanem mert az ateista ember Isten nélkül is képes kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatokat építeni, olyan társadalmat, amelyben mindenki megbecsült és hasznos tagja a társadalomnak.

Mivel az ateisták a társadalomnak gyakran a legintelligensebb, és a természettudományban kiművelt emberek közül kerülnek ki, ezért méltán került az istenhit helyébe az emberi intelligencia és a természettudományok, amelyek helyes és jó irányt képesek mutatni az emberiségnek.

Az istenhit az ateista társadalomban legfeljebb csak arra jó, hogy a vallás eszközeként, a pukizó mikulás, meg az ajándékosztó Jézuska elszórakoztassa a szüntelen durrogtatott reklámokra idomított tömegek felnövekvő nemzedékeit, akik hamar rájönnek, hogy hazugság ez az egész, amelyhez a kereszténység hivatásos Júdásai minden karácsony közeledtével évszázadok óta csak statisztálnak – egy olyan isten nevében, amelynek egyébként a nevét megtagadták, a bibliafordításaikból kihagyták, és a kívánalmait a társadalom egyre liberálisabb igényeihez idomították.

Az ateizmus jobbat ígért, mint az Isten igéje, szabadságot, amely minden isteni megkötözöttség alól felszabadít, csak a bűn alól nem, aminek következménye a szenvedés, amelyet a demokrácia kényszerpályáján haladó kiszolgáltatottak kénytelenek elszenvedni.

A istenhit elrejtett kincse

„még jó hogy semmi bizonyíték nincs erre az elmebajra...egyszerűen az emberek, amikor még nem tudtak sok mindent a világról, próbálták istennel meg az ördöggel megmagyarázni...később pedig egyszerűen csak a hatalom megtartására és az ember tömegek manipulálására használták, és teszik ezt mind a mai napig...sajnos." /Pokol : A Sátán birodalma (Dokumentumfilm magyarul)

Egy hozzászólótól származnak ezek a gondolatok, aki pontosan úgy gondolkodik, mint a világi társadalom maga, amelynek saját ismerete, meggyőződése nincsen, hanem önjelölt tanítókat enged elismert oktatói pozíciókba, akik aztán ahányan vannak, annyiféle magyarázattal jönnek elő. Magukat okosnak gondolják, az istenhitet meg hülyeségnek, amelyben az Ördög is csak egy kitalált kellék. Csakhogy az igazság a fonák oldalnak vélt területen van!

A tudománynak alapjaiban fogalma sincs mit jelent a szellemvilág, a szellemvilágból lehívott információ, a szellemi képességekbe való beavatás /amin keresztül működik pl. az energiagyógyászat /a természetgyógyászat egyik ága/, nem tudja, hogy az asztrálsíkot eszik-e vagy isszák, hogy mi van a csakrák mögött, mi az hogy kundalini kígyó, és hogy pl. miféle erők működnek a karizmatikus gyülekezetekben, és miért rázkódnak és vonaglanak emberek Németh Sándor /meg a hasonszőrűek/ jelenlétében, akikből áradnak olyan tisztátalan eredetű energiák, amelyeket a Biblia az Ördögnek tulajdonít.

A tudománynak fogalma sincs, hogyan tudott pl. Becsei Tamás a hozzá bement emberekről minden betegséget megmondani, amikor azelőtt soha nem látta őket. /Lásd a „Természetgyógyász voltam” című tanulmányát, amely doc. formátumban az interneten elérhető. „Ekkor kezdődött életemben az a sorozat, ami az úgynevezett szeretet adástól a kézelemzés, íriszdiagnosztika, pszihotronika, szellemgyógyászat és radiesztézia olyan fokáig terjedt, amely az érzéken túli észleléssel foglalkozik, de nem tudomány. Egy szenzitív ingázó a mások tudatalattiját be tudja mérni, vagyis bármit megtudhat róla, de mindezt csakis úgy, hogy az ingázó tudatos párbeszédet folytat az ingázáskor egy démoni szellemmel, aki először készséggel segít, de aztán benyújtja a számlát.”/ A tudománynak fogalma sincsen hogyan működik az agykontroll, a jógik magas szintű spiritualitása, honnan vannak azok a képességek, amelyekkel médiumok, reiki nagymesterek, és a hasonszőrű képességeket birtoklók rendelkeznek.

Amikor az ateisták a tudományra hivatkozva elutasítják a szellemvilágot, a szellemi lényeket és és Istent /Aki először a szellemvilágot hozta létre, csak azután az anyagit/, akkor a fogyatékosságuknak egy olyan mértékéről tesznek bizonyságot, amely pontosan elegendő arra, hogy az orruknál fogva vezessék őket. Így jár minden ateista, akiből hiányzik annyi alázat, hogy esélyt adjon a szellemvilág létezésének is, hanem azt zsigerből elutasítja. Szellemi őszinteségre hivatkoznak, közben meg szellemi arrogancia motiválja őket, amellyel a vallásos hitet megközelítik, igaz és hamis vallásos hitet meg nem /tudván/ különböztetve, hiszen képtelenek rá, még az alapokkal sincsenek tisztában, nem hogy a lényeges dolgokkal, ami az emberi élet értelmét a legnagyobb mértékben befolyásolja!

A spirituális élményeknek számtalan formájáról az ateistáknak fogalmuk sincs, hogy azok honnan vannak, különösen amik az anyagból nem vezethetők le, hogy pl. egy ember honnan képes minden jellegzetességet megmondani olyan emberekről, akiket azelőtt sohasem látott, soha sem ismert, vele kapcsolatban nem volt, és az ismeretét nem rögzített forrásból vette. Hogy pl. a hipnózis meg a tudatalattinak nevezett területek /stb./ meddig terjednek, honnan erednek, és az agy milyen szinten befolyásolható, ill. manipulálható. Hogy mit jelent a szellemi beavatás meg az energiaátadás képessége, meg a szellemekkel való kommunikáció, meg az efféle ateisták számára nem létező területek. Mindezeknek tagadása olyan szintű, mint a vaknak a felhők tagadása, csak mert a botja nem érzékeli, hogy van és hogy hatást képes gyakorolni.

Az ateizmus Jézussal kapcsolatos kritikája teljesen érzelmi töltetű, de ez annak köszönhető, hogy soha nem is volt hajlandó ezt komoly vizsgálat tárgyává tenni. Olyanok, mint eltévedtek az őserdő dzsungelében, akik a térképre azt mondják - ami onnan kivezetné őket -, hogy egy értéktelen handabanda az egész! Ám legyen nekik az ő hitük szerint. Mindenki maga tudja, hogy mire teszi fel az életét, egy kókler ideológiára, vagy arra, amit évezredes tapasztalat igazol.

Hogy a Biblia élő és ható, és hogy az istenhit működik, ezt évezredes tapasztalat igazolja. De csak azoknak életében, akik ezt életcélként, teljes életprogramként, önként választják. Akiknek a Krisztus-követésük hiteles, mert az önátadásukat komolyan gondolják és élik meg. Hogy azok életében nem lennének tapasztalhatók azok az áldások, amelyeket Isten ígér a Bibliában, ezt csak azok kérdőjelezik meg, akik a saját agymosottságukat másokra vetítik ki, miközben fogalmuk sincs mit keresnek ezen a Földön, és merrefelé tartanak.

A Biblia megmutatja a jó irányt, és az Isten garanciát is adott arra, hogy amit megígért az Őt szeretőknek, azt be is teljesíti. Márpedig a Krisztus áldozata erre a garancia, amit az Isten adott, hogy az Ő szava igaz!

A Biblia igazi arca csak azoknak ismerhető meg, akik saját maguk is Isten felé fordítják az arcukat, és az Isten üzenetének a meghallására finomítják a szívüket, nem pedig okoskodások özönét préselik ki magukból, amelyekkel közeli s távoli környezetüket elárasztják. A kritikusok hangja hangos, de a mérlegen nincs súlya a szavuknak, mert az életük teljes önámítás. Önmaguk és mások becsapása.

Létezik abszolút igazság a Földön, de azt nem azok fogják megtalálni, akik a kitüntetett emberi intelligenciát, meg a természettudományokat vetik be a siker érdekében, hanem az őszinte gondolkodó képességüket és a tiszta szívüket, amelyeket a világ romlottságától egész eddigi életük során megőriztek. Ezek az emberek már meg is találták az igazságot, amely nem más, mint Jézus Krisztus, aki az Istenhez vezet minket ^{(vö. János 8:32; 1Péter 3:18)}. Akiben bűn nem találtatott, s amelyet bűnös emberek mégis nap mint nap ócsárolnak. A szavaikkal, a tetteikkel, az egész hiábavaló életfelfogásukkal. Hát ők azok akik nem találták meg a kincset, de ilyen gondolkodással soha nem is fogják!

„Hasonló a mennyek országa a kincshez, amelyet elrejtettek a szántóföldben. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.” (Máté 13:44, Káldi Neovulgáta fordítás)

Te vagy az az ember, aki megtalálta ezt a kincset?