Isteni teremtés, istenteremtés

Isteni teremtés, istenteremtés

Téma: Hit

Nem Isten teremtette az embert, hanem az ember teremtette Istent. Nem Isten alkotta saját képére az embert, hanem az ember alkotta Istenről vallott nézeteit folyamatosan, saját elképzelései, vágyai szerint. /Még egy szubjektív kritikussal több, aki ugyanazt fújja!/

A fejlődés egy bizonyos fokán minden természeti nép kialakította saját hitvilágát. /Első olvasásra jónak hangzik/ Egy adott élőlény megmaradásának valószínűsége egyenes arányban áll alkalmazkodó-képességével. Mi emberek akkor tudunk jól alkalmazkodni a minket körülvevő világhoz, ha felismerjük a változásokat, ha értjük a változások okát és megfelelően reagálunk rájuk, mert ezáltal jobban fölhasználhatjuk a rendelkezésre álló erőforrásokat. /Az ember ezt megteheti tudatosan, de az állatnak erre a törekvésre belső programja van./ A környezet megértésére /intelligenciafüggő/ való törekvés ősidők óta jellemzi az embert, ez tette lehetővé /tehát ész nélkül nem megy/, hogy jól tudtunk alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez. A létünket befolyásoló jelenségeket, az egyes jelenségek közötti ok-okozati összefüggéseket csak sok megfigyelés és tapasztalat /az állatvilágban erre van a belső program/ alapján érthettük meg. A megértés vágya már az őseinket is ösztönözte, de nem rendelkeztek még elégséges ismerettel a valódi összefüggések feltárására, ezért sok esetben tévesen értelmezték a jelenségeket. A fizikailag létező valóságos világ mögé egy másik világot – a szellemek világát – képzelték. /Ezt honnan tudja, és mi van, ha amit mond ugyanolyan képzelgés?!/ A szellemeket anyagtalan, láthatatlan, de tudattal, akarattal és cselekvőképességgel rendelkező élőlényeknek tekintették, majd később istenként kezdték tisztelni őket, így alakult ki a sokistenhit. /Gyakorolja az egy kalap alá vevést, mint oly sokan/. Hitük szerint a világot az istenek működtetik /nyilván nem működteti senki, hanem a holt anyag spontán tekergése/, az ő akaratuk szerint alakul minden történés. Az emberek csak kivételes képességekkel rendelkező kiválasztottaik – a sámánok, papok - segítségével kerülhettek kapcsolatba az istenekkel /ha értene a témához, akkor szellemvilágot mondana/, akik ezáltal kiemelkedő szerephez jutottak a közösségen belül. /Ez így igaz, ma is így van a természeti népeknél./ Fő feladatuk az istenek /konkrét istennel – démonnal tartanak kapcsolatot -/ szándékának kiderítése volt, ők lettek a rituálék ismerői, a kultúra alakítói, a tudomány művelői és közvetítői. /A természeti népeknél tudományról aligha beszélhetünk, sokkal inkább a betegségek és az azokat gyógyító eljárások ismeretéről./ 

A sokistenhitű törzsek, népcsoportok istenei erősen különböztek egymástól /az alapokat tekintve nem nagyon/, tulajdonságaik az őket megalkotó népcsoportok környezetét, kultúráját tükrözték. Ez a különbség elválasztotta egymástól még az azonos nyelvű népcsoportokat is, ellentétek, gyakran véres harcok törtek ki közöttük. Ha egy erős törzs egyesíteni akarta a rokon népeket, először azonos hitre kellett téríteni őket. Az egyistenhit létrejöttét a törzsek egyesítésének igénye segítette /hasára ütött, amikor ezt kitalálta/, de az emberiség egységes világmagyarázatának vágya alapozta meg. /Őket aztán pont ez foglalkoztatta!?/ A sok isten közül egyeseket főistenként kezdtek tisztelni, majd súlyos harcok árán egyetlen istennek áldoztak. /Na és honnan tudja, ha nem kitalálta?!/

Az egyistenhit különböző emberi igények szerint fejlődött /ide beleviszi a kulturális evolúció fogalmát, csak úgy önkényesen/, ennek megfelelően az egyistenhívő világvallások istenei a mai napig is különböznek egymástól. /Jé, mekkora felismerés./ A zsidó, keresztény és iszlám istenfelfogás fő vonásai: Isten mindenható és örökkévaló, mindennek teremtője és irányítója, cselekedeteink bírája, jutalmazója és büntetője. A Biblia szerint Isten egy láthatatlan személy, aki mindenhol jelen van /ez nem jött be/, kormányozza a világot /ez különösen nem jött be, mert a világ a Sátán birodalma – ^{Vö. Lukács 4:6}/, semmi sem történhet nélküle, csak általa /nem ért a témához, de mondja a magáét/. Az újkori tudományos világkép kialakulása után sokat változott minden vallás istenfelfogása. /No, ezt nem tudtam./ Folyamatosan újraértelmezték az isteni kinyilatkoztatásokat /valami konkrétat nem tudna mondani a mese mellett?/, harcok árán ugyan, de alkalmazkodtak a cáfolhatatlan /ezt nem kéne elsietni/ tudományos eredményekhez. /Inkább a szentnek nevezett szövegek ugyanazok ma is, mint amikor létrejöttek./

A kritikusan gondolkodó mai ember már nem tudja elfogadni a dogmává merevedett évezredes tanokat még az időközben bekövetkezett változtatásokkal együtt sem. /A kritikusan gondolkodó ember kritikája egy tipikus laikus kritikája, amit képes kutyafuttában megalkotni, és még büszke is a fércművére, amit alkotott./ Nem hihető a teremtésmítosz /Ő aztán tudja, hogy mi a hihető/, pedig a bibliai szövegeket a kor szellemének megfelelően jelképessé nyilvánították és újraértelmezték /hülyeséget beszél, de vastagon!/. Nem egyeztethető össze tudományos világképünkkel az anyag nélküli szellem léte /a tudományos világkép lényege: minden magától, véletlenül, hosszú idő alatt jött létre, csak ezt a sok badarságot kellett összeállítani szellemi erőfeszítéssel/, Isten mindenhatósága és örökkévalósága. /Fogalma sincs arról, amit kritizál!/

A legtöbb ember ugyanakkor elismeri, sajátjának tekinti és folytatandónak tartja a vallásos múlt kulturális örökségét. /Szükség van a költészetre, nem lehet mindig a száraz politikai polgáridomító szövegeket hallgatni./ Ma is elfogadjuk a kialakult értékrendet, helyesnek tartjuk az emberek magatartási szabályaira vonatkozó isteni parancsolatokat, útmutatásokat, ma is ezek képezik a törvénykezés alapját. /Ha ez képezné, akkor nem lenne gond, de pont nem ez képezi, azért csináltak maguknak maguknak tetsző, magukat védelmező alkotmányt./ Súlyos ellentmondás alakult ki az emberek jelentős részében: nem fogadják el a vallások Istenre vonatkozó tanításait, de elfogadják a vallásos eszmerendszer alapján kialakult kultúrát. /A verset elfogadják, csak a passzust nem. Mert a vers az irodalom rózsaszín rózsaszirma, a passzus meg megmondja, hogy mit ne tegyél./

Az ellentmondás oka az istenfogalom merev, dogmatikus értelmezése /vagyis komolyan vevése/. Ha az eddigiek alapján elfogadjuk /laikusként miért ne/ azt a gondolatot, hogy Isten az ember alkotása /melyik ember alkotása melyik isten, vagy csak belecsapunk a lecsóba és annyi?/, akkor csak egy újabb lépést kell tennünk: alkossuk meg úgy az istenfogalmat, hogy hihető legyen a mai ember számára /lehetne mondjuk törpe, arra nem kellene felnézni, és lehet neki dirigálni/ és ne kerüljön ellentmondásba a tudomány eredményeivel /nyilván arról a tudományról beszél, amely magával kerül állandóan ellentmondásba, amikor az élet és a biológiai létezés eredetéről és működési mechanizmusáról beszél/. Az így megalkotott istenfogalom nagyon távol áll a különböző vallások kinyilatkoztatáson alapuló istenfogalmaitól /nem mindegy?/, ezért megbotránkozást okoz az istenfélő hívők körében /fel vannak készülve mindenféle ateista eszmegörgetésre a zavarosban/, jobb, ha ők nem is olvassák el a következő fejezeteket. /Kinek jobb, nekik van neki?/

Egy gondolatkísérletre /eddig se volt más/ hívom a szellemi kalandra /a tudomány szellemi kalandját se kéne kihagyni/ vágyó olvasót, amelyben kísérletet teszek /legalább a buzgóság meg van benne/ egy olyan istenfogalom fölvázolására, ami gyökeresen szakít a kinyilatkoztatásokkal. /Adj király katonát. Nem adok. Ha nem adsz, szakítok. Szakíts ha bírsz!/ Visszanyúlva a természeti népek vallásához, kísérletemben Istent a természeti törvények összességének /hogy tud a véletlen természeti törvényeket létrehozni?/, (a Törvénynek) a benne való hitet természeti hitnek, vagy természeti vallásnak tekintem. /Olyasmi, mint a panteizmus./ A könnyebb érthetőség kedvéért pontokba foglalom és párhuzamba állítom a keresztény vallás Bibliában megfogalmazott istenfogalmával /nem lesz könnyű/, így jobban be tudom mutatni a kettő közötti lényegi különbséget. A két istenfelfogás kialakulása közötti alapvető különbség az, hogy a Biblia szerint Isten maga nyilatkoztatta ki saját magát /ugye hogy tudja, mit tagad meg!/, a természeti hit szerint csak azt fogadjuk el tényként, amit a tudomány bizonyított. /Nosza./

1. Isten léte:
a. A keresztények hite szerint egy Isten létezik, de benne három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. /Ez nem a Bibliában kijelentett hit, hanem egyházi értelmezés./ A Szentháromságtan a keresztény hit legelvontabb, legnehezebben érthető, legellentmondásosabb tétele. /Na végre, valami jót is mond!/ Két évezrede vitatkoznak róla maguk a teológusok is, ennek ellenére az egyes keresztény egyházak és felekezetek a mai napig sem értelmezik egységesen. /Egy emberi agyszüleményt nem is lehet, ami ráadásul a hitehagyás tömény kifejezője./
b. A természeti hit szerint Isten a világot működtető természeti törvények összessége. /Az Isten nem azonos a törvénnyel, hanem Ő alkotta meg a törvényt./

2. Isten tulajdonságai:
a. A keresztény hit szerint Isten a mindenség fölött álló legfelsőbb lény, örökkévaló, a mennyben lakozik, de mindenütt jelen van /eszerint a menny mindenütt jelen van, ezt nem tudtam/, mindent lát, hall és tud. /Inkább mindenről van tudomása, de pl. metál rock zenét, vagy káromkodást, egyebeket nem hallgat, ill. nem néz!/

b. A természeti hit szerint Isten nem lény, hanem maga a Törvény. /Rövid törvény, rövid isten, hosszú törvény, hosszú isten./ Jelenlegi tudásunk szerint az anyagi világ több természeti törvénynek engedelmeskedik, eddig nem sikerült egyetlen univerzális szabállyal leírni minden jelenséget. /Ez komoly felismerése a tényeknek./ A tudomány művelőinek évszázados törekvése, hogy megtalálják az egységes elméletet, (világegyenletet) amiből minden részletszabály levezethető. /A tudósok kitaláltak maguknak egy célt, hogy amíg oda eljutnak, sokan sok babért, dicsőséget és hírnevet learathassanak, miközben Istennek egy fikarcnyit sem adnak!/ Megerősítették az egységes elmélet létébe vetett hitet az 1864-ben megalkotott Maxwell egyenletek, melyek segítségével Maxwell egységes rendszerbe foglalta a mágneses és elektromos jelenségeket. /Van más is az univerzumban, nem is kevés!/ Jól jellemzi emberi törekvéseinket az a párhuzam, ami felfedezhető az évezredekkel ezelőtt kezdődött egy igaz isten keresése és a néhány száz éve kezdődött egyetlen univerzális természeti törvény keresése között. /Talán ott kellene keresni az Istent, ahol meg is lehet találni, mondjuk a Bibliában!/

Mai tudásunk szerint az ősrobbanásig, 12-15 milliárd évet látunk vissza az időben. /Nem is esik túlzásokba a látással kapcsolatban./ Nem rendelkezünk ismerettel a korábbi időre, ha egyáltalán volt korábbi idő, ezért nem állíthatjuk, hogy a Törvény öröktől fogva létezik. /Amely ismerettel rendelkezik, az is állandóan változik, akár a tudomány hitelessége, mindig attól hiteles, amit éppen megállapít./ Azt sem értjük /azt sem, meg semmit sem!/, hogy mi történik a táguló világmindenséggel: végtelenül felhígul az anyag a térben, vagy bekövetkezik egy olyan állapot, ami után leáll a tágulás és egy összehúzódási folyamat veszi kezdetét. /Nem mindegy, hogy a tudományos hiszékenységnek mi a tárgya?!/ Ahogy nem látunk visszafelé minden határon túl, ugyanúgy a jövőt sem látjuk, tehát semmit sem tudunk az örökkévalóságról. /Ez szépen hangzik: semmit nem tudunk! Ráadásul igaz is!/ A természeti hit követői optimisták, hisznek a világ megismerhetőségében, bíznak abban, hogy a tudomány tovább tágítja a megismerés határait, és egyre megalapozottabb válaszokat kapunk a megfogalmazott kérdésekre. /Amíg előre elkötelezett erkölcsi világnézet vezeti a tudományt uralókat, szó sem lehet róla!/
Mivel Isten maga a Törvény /nem világos, de mindegy/, értelmetlen a hol lakozik kérdést feltenni. Ugyancsak értelmetlen Isten tudásáról, képességeiről beszélni, hiszen a Törvénynek nincsenek képességei. /Csak a véletlen és halott anyagnak van, az hozta létre az univerzumot és tornászta fel az életet az emberig. Meg létrehozta az ateizmus legnagyszerűbb ésszerűségét: az értelmetlenséget. Mivelhogy mindennek értelme az értelmetlenség maga. Csak közben van a sok süket filozófia, amivel traktálni lehet a hiszékeny hallgatóságot./

3. Teremtés
a. A Biblia szerint Isten 6 nap alatt teremtette a világot, minden élettelen anyagot és élőlényt, így az embert is. /Már itt téves az állítás, mivelhogy az egek és a föld teremtése az első nap előtt megtörtént./ De nem csak teremtette, hanem folyamatosan fenntartja és kormányozza, minden az ő akarata szerint történik. /Nem szabja meg minden történésnek az irányát, különben nem volna szabad akarat./

b. A világmindenség keletkezésének tudományos feltárása még várat magára. /Mindig is fog./ Bizonyítottnak tekinthető, hogy volt ősrobbanás /különbség van a tekinthető, meg a tekintendő között!/, de nem tudjuk /igazi tudományos megállapítás/, hogy az ősrobbanás a világ keletkezése, vagy csak az anyag átalakulásának egy állomása volt-e. Nem tudjuk, hogy egyáltalán volt-e kezdet, vagy az anyag öröktől fogva létezik valamilyen megjelenési formában. /Csak a lényeget nem tudja!/ Azt biztosnak vesszük, hogy a természeti törvények nem rendelkeznek akarattal és cselekvőképességgel, nem teremtenek, csupán meghatározzák az anyag változását, átalakulását. /Ez komoly felismerés. De akkor hogy lehet istennek nevezni?/

Az anyagi világ törvényei az anyag természetét jelentik /vagy inkább az anyag természete a természeti törvény alá van rendelve, mivel az anyag magának törvényt nem szabhat./. A világ a saját törvényei szerint működik /hogy tudott magának törvényt szabni?/, ezeknek engedelmeskedik /vagyis a törvényeknek/ a legkisebb részecskétől az univerzumig minden létező. A fejlődési folyamat egyes lépéseit már értjük /félreértés, félremagyarázás kizárva/, de sok még a hiány az ismereteinkben. /Nem olyan sok, csak ami a lényeges./ Nem tudjuk levezetni, hogyan jutott el az anyag az elemi részecskéktől a tudattal rendelkező, gondolkodó emberig /pontosan ez a lényeg!/, de az evolúciós elmélet már sok részletkérdésre /ami teljesen evidens/ adott választ. /Pl. a fajok környezethez való alkalmazkodására variálódás által./

4. Élet a halál után, túlvilág
a. A keresztény hit szerint létezik túlvilág, az élet nem fejeződik be a halállal. /Ezt honnan veszi? Talán a piacon hallotta egy kofától?/ Az ember test és lélek, csak a test hal meg, a lélek tovább él. /Bőbeszédű kofa lehetett./ A lélek anyag nélküli szellem, ami a földi életünkben bennünk lakozik, de a halál után kiszáll a testből és önállóan létezik tovább. /Hűha, egyre melegebb.../ A különböző keresztény egyházak és felekezetek koronként is más és más tulajdonságokkal ruházták föl a testet elhagyó lelket és azt a környezetet, ahova a lelkek kerülnek. /Egész regényt kanyarint a történethez./ Kialakult az angyalokkal benépesített mennyország és ördögi pokol ellentétpár /csak nem ott is érvényes az evolúció?/, ahol a jók elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig méltó büntetésüket. /Ugye ez a valóságban nem létezhet? Na azért is lehet lopni a legmagasabb szinten is, mivel isteni büntetés csak a mesében létezik... De ha mégis, akkor nekik annyi!/

b. A természeti hit szerint nem létezik túlvilág, nem létezik élet a halál után. /Keveri az ateista nézetet a természeti népek felfogásával./ Ez nem jelenti azt, hogy az ember nyom nélkül eltűnik a halállal, megmaradnak utódai (örökíti génjeit), alkotásai (örökíti cselekedeteit) és a kultúrára gyakorolt hatása (örökíti gondolatait, érzelmeit). /Ez a materialista továbbélés stratégiája./ Nem létezik anyag nélküli szellem /az előbb még az anyag eredetét sem tudta, most meg a szellemét is tagadja/, de létezik közösen kialakított szellemiség, amire hatással vagyunk, ami tanulás útján mindenki számára elsajátítható. /No, ez az ember képére alkotott istenség - aminek a megcáfolásában utaznak -, meg minden egyéb fantáziatermék/.

5. Jutalom-büntetés, avagy miért legyünk jók
a. A keresztény hit szerint Isten jutalmazza a jót és bünteti a rosszat. Jó az, aki betartja Isten kinyilatkoztatott parancsolatait, jutalma az üdvözülés. /Nagy vonalakban./ Rossz az, aki megszegi a parancsolatokat, pokol vár rá a halál után. /A pokol mibenlétét is hasra ütés szerűen állapítja meg. De ha már itt tartunk, a pokol szóval a Biblia a halotti állapotot jelenti, Jézus is ott volt 3 napig./ Ez a kezdetleges, leegyszerűsített szemlélet sokat változott az elmúlt századokban, de a mai felfogásnak is lényeges eleme, hogy az emberek evilági cselekedeteit az isteni jutalmazás és büntetés irányítja. /Már akinek. Egy dörzsölt ügyvédnek inkább a pénz határozza meg a cselekedeteit, hogy mennyit fizetnek neki!/ A keresztény kultúrában kialakult a jót elfogadó és a rosszat elítélő erkölcsi trendszer, amit az emberek többsége sajátjának érez, ezért a jóra való törekvés belső indíttatásúvá vált. /Ez hasznos dolog, a társadalom javára van./ A mai hívő keresztény ember nem azért él Istennek tetsző életet (nem szegi meg az isteni parancsolatokat), mert fél a büntetéstől, hanem azért, mert saját meggyőződése az erkölcsös élet folytatása. /Is- is./ Isten parancsolataival egybe eső erkölcsisége meggyőződésből fakad, és ezt a nevelés során tovább adja a következő generációknak./Az még nem teszi feleslegessé a Biblia ismeretét és az abban való ismeret állandó gyarapítását./ 

b. A természeti hit szerint ugyancsak döntő szerepe van a jutalmazásnak és büntetésnek, de az nem a halál után, hanem a saját, vagy utódaink földi életében jelentkezik. /Vagy csak az egyik, ez a kapcsolatoktól nagyban függ./ A jutalmazás és büntetés nem egy felsőbb lény tudatos döntése alapján történik, ezt a természet automatikusan végzi. /Ezt most hinni kell, tudni, vagy bízni benne?/ Nem mindig jelentkezik azonnal a cselekvés után, de előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik. /Lám, a hit felbukkanásának pillanata. /A természet tudatlanul számon tartja, hogy ki mit cselekedett, és aszerint jutalmaz vagy büntet. /Ha erre képes a tudattalan természet, a Biblia tudatos Istene miért ne lenne képes?!/ 

Az ember cselekedeteinek szorosabb vagy lazább visszahatása van magára a cselekvő emberre. /Hű ha!/ Fő feladatunk ezen visszacsatolások felismerése és a felismert törvényekhez való alkalmazkodással életvitelünk fenntarthatóvá alakítása. /Komoly feladatnak tűnik./ 

Az isteni parancsolatok alapján kialakított életvitel sok tekintetben megegyezik a természeti hit szerint fenntarthatónak nevezett életvitellel. /Egybe pancsolja, mint jó filozófushoz illik./ Könnyen felfedezhető a hasonlóság a helyes emberi viselkedés bibliai megfogalmazása és a fenntartható fejlődést biztosító emberi magatartás mai megfogalmazása között. /Csak ez utóbbi éppenséggel a világi társadalomra aligha jellemző, ahol a tisztességgel, meg a becsülettel nem sokra lehet menni, annál többre pénzzel, kapcsolatokkal, meg dörzsölt rafináltsággal. Magyarul: meg kell kenni azokat, akikre rá vagyunk szorulva az előremenetelünk érdekében./

6. Miért hisznek az emberek?
a. A keresztény felfogás szerint csak a hívő ember üdvözül, csak a hit segítségével juthatunk el az örök életbe. A gyerekeket életük kezdetétől istenfélővé nevelik, számukra természetes ténnyé válik Isten kinyilatkozatásainak igazsága. A hit gyakorlása egyedül és közösségekben történik, ami különleges élményt jelent az embernek. Megélik a vallásos áhítat lélektisztító katarzisát, ami után közelebb kerülnek Istenhez, ezáltal jobbá válnak.
A hit a részletesen kidolgozott viselkedési normáival egy kapaszkodó a vallásos ember számára. Nem kell minden helyzetben kitalálni, hogy mi a helyes cselekvés, ezt már gyerekkorban megtanulja mindenki. /Nem kapaszkodó, hanem iránymutató! Talán a közlekedésben a közlekedési szabályok is kapaszkodók vagy iránymutatók?!/

Hit nélkül nem lehet élni. Az ember csak egy kis szeletkéjét ismeri a világmindenségnek, az ismeretlent csak elképzeli és igyekszik egyre többet tudni róla. Csak az képes eredményesen gyarapítani tudását, aki elhiszi, hogy az ismeretlen megismerhető. Ez a hit saját tapasztalatban gyökerezik, nem misztikus, a realitásokon alapul. Hitünk rendkívül szerteágazó: hiszünk mások jóságában, becsületességében, segítőkészségében, a magunk erejében, a művészetek embert jobbító hatásában stb. /Ez az általános hit nem haszontalan. Hisszük, hogy a piaci portéka nincsen megmérgezve, és a BKV nem aknázta alá a metro szerelvényeket... stb./

7. Természetfeletti csodák
a. A keresztény hitvilág elválaszthatatlan részét képezik a csodák. A hívők úgy tekintenek a csodákra, mint Isten kinyilatkoztatására és dicsőségére /Inkább a Bibliát kellene idéznie, mintsem a Wikipédiát, de azt nem ismeri./ (lásd http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A9zus_csod%C3%A1inak_list%C3%A1ja(link is external).

b. A természeti hit szerint nincsenek csodák, minden jelenség a természet törvényei szerint megy végbe. Nem minden jelenségnek értjük a törvényeit, ezért a szokatlan vagy váratlan jelenségeket hajlamosak vagyunk csodának tekinteni. A természeti hit követői hisznek abban /ezek szerint a tudomány nem váltotta fel a hitet!/, hogy kitartó kutatómunkával felfedezhetjük a csodának tűnő jelenségek valóságos okait, törvényszerűségeit. /Egy bizonyos határig ez működik is./

8. Az ima
a. A keresztények imában beszélgetnek Istennel, dicsőítik mindenhatóságát, kérik bűneik bocsánatát, illetve kifejezik hálájukat. Az imádkozó ember transzcendens kapcsolatba kerül, átéli Isten nagyszerűségét és saját maga kicsiségét. Egyes elképzelések szerint Isten meghallgatja és még a földi életükben teljesíti az arra érdemesültek imában megfogalmazott kérését. /Az elképzelés ahhoz elég kicsi, hogy ezt magáévá tehesse./
Az ima önnevelés révén visszahat az emberre, befolyásolja tudati-és lelkiállapotát: megerősíti hitében, megbocsájtó lesz az ellene vétkezőkkel szemben, segít elviselni a bánatot, mások tiszteletére, elfogadására nevel, megszabadít a rossz tulajdonságoktól. Az őszinte hittel imádkozó ember jobbá válik az ima által, elnyeri környezete szeretetét, elismerését. /Ha nem gondolja komolyan, miért írja le?/

b. A természeti hitben élők nem imádkoznak földön túli hatalomhoz, nem imádkoznak a természethez sem, de átérzik és kifejezik a természet nagyszerűségét. /Leginkább amikor kirabolják és elszennyezik!/ Nem avatkoznak be durván a természet rendjébe, igyekeznek harmóniában élni vele. /Meg is látszik a bolygó állapotán! Nem kellene elmenni szemészeti rendelésre?!/ A természeti törvények tisztelete, azok megismerését és betartását jelenti. /Akkor kik szemetelnek, ha sem a hívők, sem a hitetlenek nem? Kik dobják el a csikket Budapest utcáin, a janicsárok?/

9. Miért vagyunk a világon?
a. Erre sem a Bibliában sem a keresztény alapokon álló filozófiában nem találunk egységes választ /többet kellene keresni/ lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%A9let_%C3%A9rtelme(link is external).
A hívő ember életének jutalma az üdvösség állapotának (a teljességnek) elérése. Az üdvözülés Isten keresését, megtalálását, a vele való egyesülést jelenti. /Nem egészen: az üdvösség megmentést jelent, ennek az Isten által halálra ítélt világnak a túlélését és az új rendbe való bejutást./ A katekizmus a vallásos hittel ismerkedő gyerekek számára a következő választ adja: Azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk. /Ez katolikus szöveg, de a Bibliában földi örök élet is van!/ Az ember akkor üdvözül, ha hisz Istenben, ha keresi Istent és megtartja parancsolatait. Az Istenben való hit azt jelenti, hogy mindent igaznak tartunk, amit Isten kijelentett. /Nem elég annak tartani, azt is kell cselekedni!/

b. A természeti hit szerint az élet célja a természet törvényeinek megismerését és a törvényekkel harmonizáló életvitel kialakítását jelenti. /Isten kifejezett kiiktatásával karöltve./ A természeti törvények nem tartalmaznak közvetlen utasítást az ember életvitelére, azt magunknak kell megtalálni. /A tőkés társadalom megtalálta: a profit növelésében és az olcsó munkaerő kizsákmányolásában./ A harmonikus életvitel a környezet erőforrásainak fenntartható kiaknázását jelenti /elméletileg szép az ateista muzsika/, jutalma a tartós fennmaradás. /Nem úgy néz ki!/ A törvényekkel nem harmonizáló életvitel következménye az erőforrások felélése, hosszú távon a pusztulás. /Amit látni is lehet!/

A természeti hit szerinti élet a természeti törvények keresését, felismerését, azok tudatos elfogadását, a mindennapi életünkbe való beépítését jelenti. /Egy igazságügyi szakértőnek tudnia kell, hogy a világ nem erről szól, amelyben élünk, de ha ezt tartja mégis többre a bibliai életvitel követésénél, akkor nyugodtan lehet hazugságügyi szakértőnek nevezni. Egyébként meg filozófiai értekezésnek elmegy, mert sokszínű és nagy elmebeli képzelőerőről tesz tanúbizonyságot./

Kiss László igazságügyi szakértő
Kecskemét, 2014.Isteni teremtés, istenteremtés

Forrás: http://kisslaszlo.spec.hu/isteni-teremtes-istenteremtes