Atyának lehet nevezni egy katolikus papot?

„Atyának se hívjatok senkit a földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van."

(Máté 23:9, Károli ford.)

A katolikus egyház felfogása és gyakorlata - Az atya-elnevezés a Bibliában - A keresztény gyülekezetre vonatkozó atyaság - A katolikus szenthagyományról - Hasznos hagyomány - Káros hagyomány - A tanulság számunkra – Mit mondjunk a katolikus hagyományokról? - Kik tartoznak a szekták közé? - Katolikus magyarázkodások - Összefoglalás

A katolikus egyház felfogása és gyakorlata

Lelki atyaság -

A katolikus egyház szerint Pál következő újszövetségi kijelentése a legtömörebb utalás a papok lelki atyaságának a teológiájára:

"Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban." (1Kor 4:14-15)

Ezen páli idézet szerint, ha ő magát nevezhette atyának, akkor a katolikus papokat miért ne lehetne atyának nevezni? Mivel a Szentírás említi ezt a lelki értelemben vett atyai szerepet, a katolikusok ezt vallják és felfogásuk szerint az apostolok példáját követik, amikor papjaikat „atyának“ szólítják.

Lelki atya-fiú, atya-gyermek kapcsolat -

Az Újszövetségben igen sok utalás van lelki atya-fiú, atya-gyermek kapcsolatok példáira. Sokan nem is tudják, milyen általánosak ezek, így érdemes néhányukat megemlíteni:

Pál rendszeresen hivatkozik Timóteusra, mint gyermekére vagy fiára:

„Elküldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban” (1Kor 4:17); „mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az evangélium ügyében.” (Fil 2:22); 

„Timóteusnak, a hitben igaz fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától, és Urunktól, Krisztus Jézustól" (1Tim 1:2);

„Lelkedre kötöm, Timótheus fiam, hogy a rólad szóló korábbi prófétai szavak értelmében a jó harcot vívd meg bizalommal” (1Tim 1:18); „Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól!” (2Tim 1:2); „Légy hát, fiam, Jézus Krisztus kegyelmében erős” (2Tim 2:1).

Pál más tanítványaira is hivatkozott mint fiaira:

„Titusznak, a közös hitben szeretett fiának. Kegyelem és békesség Istentől, az Atyától és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől!” (Tit 1:4); „Fiamért, Onezimuszért könyörgök, akinek bilincseimben adtam életet.” (Filem 10).

Ezek közül egyik sem volt Pál vér szerinti gyermeke. Pál sokkal inkább a rá vonatkozó lelki atyaságot hangsúlyozza ki.  

Vér szerinti atyaság -

Továbbá a tiltás, hogy "atyának se szólítsatok senkit", nem vonatkozik a vér szerinti apákra.

Az ősök „atyasága” -

Szintén nem vonatkozik arra sem, hogy őseinket "atyáinknak" hívjuk, amint az az ApCsel 7:2-ben olvasható, ahol István "atyánkra, Ábrahámra" hivatkozik, vagy a Róm 9:10-ben, ahol Pál "Izsák atyánkról" beszél.

A további magyarázathoz lásd a teljes idézetet:

"Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus." (Mát 23:8-10)

A „tanító” szóhasználat -

Az első probléma az, hogy bár Jézus látszólag megtiltja a "tanító" szó használatát, Máté evangéliumának 28. fejezetében, a 19-20-ik versben mégis ő maga választott ki néhány apostolt:

"Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket... és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek."

Pál tanítói megbízatásáról beszél:

"Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek... a pogányok tanítója hitre és igazságra."(1Tim 2:7)

"Ő legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal, amelynek hirdetője, apostola és tanítója lettem." (2Tim 1:11).

Pál emlékeztet bennünket arra, hogy az Egyházban tanítói hivatal is van:

"Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett." (1Kor 12:28); és "Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett" (Eféz 4:11).

Minden kétségen felül áll, hogy Pál nem Jézus Máté evangéliumának 23 fejezetbeli tanítása ellen beszél, amikor másokra oly sokszor mint tanítókra hivatkozik.

Jézus a zsidó elöljárókat bírálta, akik "szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek." (Mát 23:6-7).

Intése itt válasz a farizeusi önteltségre, és rangkórságra.

Hiperbola használata -

Jézus gyakran használt hiperbolákat, pl. amikor ezeket mondta:

"Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson." (Mát 5:29; vö. Mát 18:9; Márk 9:47)

Jézus mindezeket bizonyára nem szó szerint értette, hiszen akkor minden keresztény hívő vak és béna kellene hogy legyen (vö. 1Ján 1:8, 1Tim 1:15). Mindannyian ki vagyunk téve annak, ami "a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége" (1Ján 2:16).

Az atya-elnevezés a bibliában

Szó szerinti, vér szerinti atya:

„Melyik atya (patér) pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki?” (Luk 11:11, Károli ford.)

„Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák (patér)...” (Csel 7:2, Károli ford.)

„Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög atyának (patér) fia;” (Csel 16:1, Károli ford.)

„Atyámfiai, férfiak és atyák (patér), hallgassátok meg az én beszédemet,” (Csel 22:1, Károli ford.)

„És ti, atyák (patér)! ne ingereljétek haragra fiaitokat,” (Eféz 6:4, Káldi ford.)

„Írok néktek atyák (patér), mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva van. Írok néktek ifjak (neaniszkosz), mert meggyőztétek a gonoszt... Írtam néktek atyák (patér), mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva van.” (1Ján 2:13-14, Károli ford.)

Itt az ifjak szó szerinti fiatalokat (neaniszkosz) jelentenek, vö. Mát 19:20,22; Luk 7:14; Csel 5:10; 23:18,22., ennek ellentéte az atyák, akik pedig szó szerinti atyákat jelentenek!

„Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért.” (1Tim 1:9, Károli ford.)

„Továbbá már testi atyáink (patér) fegyelemben tartottak, és becsültük őket; nem inkább kell-e engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?” (Zsid 12:9, Káldi ford.)

Mindkét nembeli szülők: „Hit által rejtegették Mózest az ő szülei (patér)... ” (Zsid 11:23, Károli ford.)

Az isteni hitet kezdetben kimutató emberek, hitben ősatyák:

„Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál,” (Ján 4:12)

„úgy szolgálok az én atyáim (Ábrahám, Izsák és Jákób - vö. 2Móz 3:15; Csel 3:13) Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva.” (Csel 24:14, Károli ford.)

”Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?” (Róma 4:1, Károli ford.)

„Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait.” (Róma 9:10)

Zsidó ősök, elődök, atyák, akiké volt a Sínai hegyen kapott törvény:

„Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt,” (1Kor 10:1).

„Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal” (Zsid 8:9, Károli ford.).

„Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból,” (1Pét 1:18).

„Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak.” (Csel 22:3)

„én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen, vagy az ősi szokások (atyáim erkölcse, bevett szokások; a zsidók törvénye - Csel 25:8) ellen”. (Csel 28:17, Károli ford.)

Átvitt értelemű, szellemi-lelki, származásbeli atyaság:

„Az első atyád (Ádám) vétkezett,” (Ésa 43:27, Károli ford.)

„És szűlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak. Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak.” (1Móz 4:20-21, Károli ford.)

„Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám!” (2Kir 2:12, Károli ford.)

„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni.” (Ján 8:44, Károli ford.)

„És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.” (Róma 4:12, Károli ford.; vö. Ésa 51:2)

„Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk - mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.” (Róm 4:16-17; 1Móz 17:5, Károli ford.)

„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa 9:6, Károli ford.)

„Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz. Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.” (Mát 23:6-12)

„Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.” (1Kor 4:15, Károli ford.)

„Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.” (Fil 2:22. Károli ford.)

„Az idősb embert ne dorgáld meg, hanem intsed mint atyádat; az ifjabbakat mint atyádfiait;” (1Tim 5:1, Károli ford.).

Az Isten, a Jézus Krisztus atyja, a zsidók és a keresztények atyja:

„Mert te vagy a' mi atyánk, mert az Ábrahám, nem tud minket, és az Izrael nem esmér minket, te vagy Jehova a' mi Atyánk, a ' mi Megváltónk, öröktől fogva vagyon a ' te neved.” (Ésa 63:16, Komáromi ford., 1718)

„Mégis Urunk (YHVH), te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.” (Ézsaiás 64:7)

„A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem?” (Malakiás 1:6, Károli ford.)

„Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink (zsidó elődök) szövetségét?” 

(Malakiás 2:10, Károli ford. )

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;” (Máté 6:9, Károli ford.)

„Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.” (Ján 6:27, Károli ford.)

„Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (Ján 20:17, Károli ford.)

„És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr (YHVH).” (2Kor 6:18, Károli ford.)

„Ha Atyának hívjátok azt, aki részrehajlás nélkül ítél meg mindenkit a tettei alapján,” (1Pét 1:17).

„Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?” (Zsidók 1:5; vö. Zsolt 2:7; 2Sám 7:14, Károli ford.)

„És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának:” (Jel 1:6, Károli ford.)

A keresztény gyülekezetre vonatkozó atyaság

Való igaz, a keresztény gyülekezetben – ahogy Pál is mondja: „Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.” (1 Kor 4:15, Károli ford.) - lehetünk szellemi értelemben atyjai az általunk tanítottaknak, vagy tarthatjuk szellemi értelemben atyánknak azt, aki minket tanít, vagy aki nálunk idősebb.

Ezen páli idézet szerint, ha ő magát nevezhette atyának, akkor a katolikus papokat miért ne lehetne atyának nevezni? (Mondják a katolikusok.) Azonban elfeledkeznek egy fontos dologról. Ugyanis, bár magát Pál atyának nevezte, mégis a kiváltságos Atya-cím nem illeti meg őt (de nem is tartott rá igényt!), mert azt Jézus fenntartja a mennyei Atyjának, hiszen még magát sem hívatta Atyának, pedig szellemi értelemben ő is Atyánk. (vö. Ézsa 9:6: "És hívják nevét: ... örökkévalóság atyjának" - Károli ford.)

Krisztusnak van joga fenntartani az Ő Atyja számára az Atya-elnevezést, mivel az Atya akar az egyetlen Atyánk lenni (vö. 2Kor 6:18: "És leszek néktek atyátok" - Károli ford.), mint ahogy Neki az a szándéka, hogy „Isten legyen minden mindenben”. (1Kor 15:28, Károli ford.; vö. Jel 21:7)

[Első érv: SENKI NEM SZÓLÍTOTTA JÉZUST ATYÁNAK, PEDIG „ÖRÖKKÉVALÓSÁG ATYJÁNAK” NEVEZI ŐT AZ ÍRÁS!]

De nem is neveztek senkit Atyának szellemi értelemben a keresztény gyülekezetben, hanem atyafinak (szellemi testvérnek). „Ti mindnyájan testvérek vagytok” (Mát 23:8) - mondta Jézus, tehát ez az elnevezés az, amit Krisztus engedélyezett használni a gyülekezete tagjainak. Vö.:

„Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt.” (Jel 1:9)

Megfigyeltük, hogy magát TESTVÉR-nek és TÁRS-nak nevezte, és nem atyának, sem nem pápának, sem nem eminenciás úrnak, meg őszentségének, stb...

De Pálra is ugyanez vonatkozik: „Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében.” (2Pét 3:15)

Láthatjuk, hogy Péter TESTVÉRNEK nevezte Pál apostolt, és nem atyának, stb... Tehát senki nem illetékes ennek a megszólításnak az elfogadására a keresztény gyülekezetben.

A 2Pét 3:15-ben Péter miért nem azt írja, hogy Pál atya? Ha meg Pál nem volt Pál atya, akkor a katolikus papokból hogyan lett Selymes atya, Kozma atya, Oszkár atya, Robi atya, Károly atya, László atya, stb...? Vagy talán örökbe fogadta és a fizikai atyja lett ez a sok pap mindazoknak a növendékeknek, akiket tanítanak?

Talán azt olvassuk, hogy Timótheus atya, - vagy „Timóteus testvér„ (Filemon 1)?; „Szilvánusz által, akit hű testvérnek tartok,” - vagy akit atyának tartok?; „Tichikusz, a szeretett testvér,” (Kol 4:7, Káldi Neovulgáta ford.), - vagy Tichikusz atya?; „Epafroditusz testvéremet,” (Fil 2:25), - vagy Epafroditusz atyát?; „Titusz testvéremet„ (2Kor 2:12), - vagy Titusz atyát?; „Ami pedig Apolló testvért illeti,” (1Kor 16:12), - vagy apolló atyát?; „hű testvérem, Onezimusz” (Kol 4:9), - vagy Onezimusz atya?; „Szosztenész testvér,” (1Kor 1:1), - vagy Szosztenész atya?; „Quartusz testvér.” (Róm 16:23), - vagy Quartusz atya?; „Saul testvérem,” (Csel 22:13), - vagy Saul atya?; „Velem tartott ez a hat testvér is,” (Csel 11:12), - vagy velem tartott ez a hat atya?

Ha az a hat személy mind katolikus pap lett volna, akkor azok közül egy se lett volna testvér, hanem mind atya lett volna. De nem csak hat katolikus atya van a világon, hanem van vagy hatmillió, és még egy, aki ráadásul 'szentatya' is, annak ellenére, amit Jézus tanított:

„Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus." (Mát 23:9)

[Második érv: SENKIT NEM SZÓLÍTOTTAK ATYÁNAK VALLÁSI ALAPON A KERESZTÉNY GYÜLEKEZETBEN, HANEM MINDENKIT TESTVÉRNEK HÍVTAK.]

Ezt nem lehet megindokolni azzal, hogy a keresztény gyülekezet létrejötte előtti időszakra vonatkozólag ez a szóhasználat alkalmazva volt (vö. Róma 4:16-17), hiszen akkor még nem volt megtiltva, mint pl. az asszonynak való válólevél adása sem, de ezt már nem engedélyezte Krisztus. (vö. Máté 19:3-12) Vannak változások, amikhez mindenkinek igazodni kell! (Lásd pl. Csel 10,9-15; Róma 12:1-2)

„Ti ne hívassátok magatokat rabbinak ((h)rabbei:mester), 

mert egy a ti mesteretek (didaszkalosz: tanítómester), ti pedig mindnyájan testvérek vagytok... Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok 

(kathégétész:tanító/nevelő), Krisztus.” (Mát 23: 8, 10)

Ha ezeknek a szavaknak a használatát megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy bár voltak tanítók az egyházban (vö. Csel 13:1); hiszen Isten adott tanítókat az egyháznak (vö. 1Kor 12:28,29; Eféz 4:11), ennélfogva Pál a pogányok és az evangélium tanítója volt (vö. 1Tim 2:7; 2Tim 1:11), és az érett korúaknak a gyülekezetben egy idő után tanítóknak kellett volna lenniük, még ha nem is sokaknak (vö. Zsid 5:12; Jak 3:1), mindazonáltal senkit nem neveztek tanítónak, senkit nem szólítottak úgy, hogy „tanító”!

Tanítók voltak, mégsem nevezték magukat Tanítónak, mivelhogy a tanítás nem tőlük származott, és nem voltak felhatalmazva arra, hogy magukat Tanítóknak neveztessék, és nem is hívatták magukat Tanítónak!

Bár Jézus Izrael tanítójának nevezi Nikodémust, de ő zsidó volt és nem keresztény. (vö. Ján 3:10)

Ugyanígy a rabbi/mester megszólítás sem volt gyakorlatban a keresztény gyülekezetben, hanem az írástudók és a farizeusok szerették, ha rabbinak/mesternek szólítják őket az emberek. (vö. Mát 23:7)

[Harmadik érv: SEM TANÍTÓNAK, SEM MESTERNEK, SEM RABBINAK NEM SZÓLÍTOTTAK SENKIT A KERESZTÉNY GYÜLEKEZETBEN.]

Az, hogy szellemi értelemben „fiamnak”, ill. „gyermekemnek” neveznek némelyeket a keresztény gyülekezetben, az még nem jogosít fel senkit arra, hogy bárkit is atyának nevezzenek, de egyetlen példát sem látunk arra vonatkozóan, hogy ez megtörtént volna!

A katolikus érvelések az atyasággal kapcsolatban ennélfogva bibliailag nem alátámasztottak, hanem csupán emberi logikára és a katolikus hagyományokra épülnek.

Hogy Jézus használt hiperbolákat némely mondanivaló kifejezésére, ez igaz, csakhogy az atya, a rabbi, ill. mester szó használatánál nem használt hiperbolát, hanem konkrétan megmondta, hogy semmiféle címet ne használjanak a követői, mivelhogy ők testvérei egymásnak.

Ennélfogva magukat testvérnek nevezték, ahogy az idézett példák is ezt igazolják.

A katolikus szenthagyományról

„Mi a szenthagyomány? Jézusnak és az apostoloknak a szentírásból kimaradt tanítása, vallási életre vonatkozó intézkedéseik és szokásaik, valamint szentírás-értelmezésük. 2Thes 2,15.” (KÉRDEZZÜK MEG A SZENTÍRÁST (Bibliás Katekizmus) - Szent István Társulat, 1980. 14. old.)

Ez az állítás azonban nem teljesen fedi a valóságot. Ugyanis addig lehet apostoli hagyományról beszélni, amíg azok a tanítások az apostoloktól szóban kiadattak, majd belekerültek az apostolok által írt evangéliumokba és levelekbe. De miután belekerültek, onnantól fogva bármilyen szóbeli (nem apostoli eredetű) szöveg nem lehet Istentől ihletett, különösen azok a hagyományok nem, amik az apostolok halála után datálódnak. 

A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum (Az Isten Igéje) kezdetű, az isteni kinyilatkoztatásról szóló konstitúciója így ismerteti a Hagyomány és a Szentírás kapcsolatát: „A Szent Hagyomány és a Szentírás tehát szorosan összefonódik és átjárja egymást. Ugyanabból az isteni forrásból fakadván mindkettő, egyesülnek és azonos cél felé tartanak. A Szentírás ugyanis Istennek a Szentlélek sugalmazására írásba foglalt szava; a Szent Hagyomány pedig Isten szavát, melyet Krisztus Urunk és a Szentlélek bízott az apostolokra, sértetlenül származtatja át ezek utódaira, hogy igehirdetésükkel az igazság Lelkének fényénél hűségesen őrizzék, kifejtsék és terjesszék” (9)

„Isten bölcs rendelkezése szerint annyira összetartozik és egymásra van utalva a Szent Hagyomány, a Szentírás és az egyházi Tanítóhivatal, hogy egyikük sem lehet meg a másik kettő nélkül. Mind a három együttesen, de mindegyikük a saját módján, az egy Szentlélek tevékenységének hatására eredményesen szolgálja a lelkek üdvösségét.” (DEI VERBUM - A II. Vatikáni Zsinat DEI VERBUM kezdetű dogmatikus konstitúciója az isteni kinyilatkoztatásról. Második fejezet: AZ ISTENI KINYILATKOZTATÁS TOVÁBBADÁSA)

Mit tanít a Biblia a hagyományról?

Hasznos hagyomány

Kétféle hagyományról beszél a görög szöveg: ami hasznos és követendő, és ami káros és ezért elvetendő.

Vajon mi volt hasznos hagyomány? Pál írja:

„Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat, (paradoszisz) úgy, ahogy átadtam nektek.” (1Kor 11:2, Káldi Neovulgáta ford.)

„Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat (paradoszisz) amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok.” (2Thes 2:15, Káldi Neovulgáta ford.)

„Ugyanakkor Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki rendetlenül él, és nem a szerint a hagyomány (paradoszisz) szerint, amelyet tőlünk kapott.” (2Tessz 3:6, Káldi Neovulgáta ford.)

Az a hagyomány, amiről Pál beszél, az olyan tanítást jelentett, amit élőszóban adtak vagy levélben. Mivel a görög paradoszisz szó parancsolatot, rendelkezést jelent, ezeknek a megtartása akkor is fontos volt, ha élőszóban adták, és akkor is ha levélben. A páli hagyomány tehát rendeletet jelent, akár élőszóban, akár írásban.

Káros hagyomány

Mi volt a káros hagyomány?

A zsidó ősök hagyományai, amelyeket Isten törvénye fölé helyeztek, és annak megtartását tartották fontosabbnak. Jézusnak szegezték a kérdést az írástudók és farizeusok:

„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól 

(paradoszisz)? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket. Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok  (paradoszisz)  kedvéért?” 

(Mát 15:2-3)

„nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.”(Mát 15:6)

”A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz (paradoszisz). És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz (paradoszisz) 

is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.

A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait (paradoszisz), 

miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?”Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz 

(paradoszisz), a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.”

Majd így folytatta: „Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat (paradoszisz) állítsátok a helyére... Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal 

(paradoszisz), amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek.” (Márk 7:3-9, 13)

Káros hagyomány tehát az, amit Isten kinyilatkoztatott akaratával (parancsával) ellentétesen, annak fölébe helyeznek mint emberi utasításokat, vagy eljárásokat.

A valamikori Saul is ezt tette:

„És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért 

(paradoszisz).” (Gal 1:14)

Mivel ezek ellentétben voltak a krisztusi tanítással és mértékkel, ezért Pálnak ezt el kellett vetnie.

De mindenki másnak is ugyanezt kell tennie:

„Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon (paradoszisz) és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.” (Kol 2:8)

Péter is utalt erre az eltorzult hagyományra:

„Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott

(patroparadotosz = utókorra hagyott hagyomány, apáktól átvett, örökölt hagyomány) értéktelen életmódból”. (1Pét 1:18)

A tanulság számunkra

Minden olyan rendelkezés, tanítás vagy gyakorlat, ami ellentétben van a krisztusi tanítással, azt el kell vetni, bárkitől is származzon.

[A Biblia beszél még (írott vagy íratlan) szokásokról (ethosz) 
is, lásd: Lukács 1:9; 2:42; 22:39; János 19:40; Cselekedetek 6:14; 15:1; 16:21; 21:21; 25:16; 26:3; 28:17; Zsidók 10:25); illetve megszokásról, összeszokásról (szünétheia), lásd: János 18:39; 1Korinthus 8:7; 11:16) Ezek között is van olyan szokás, ami hasznos, ill. káros. Pl. hasznos: Lukács 1:9; káros: Zsidók 10:25; 1Korinthus 11:16]

Mit mondjunk a katolikus hagyományokról?

Ők azt állítják, hogy azt a közösséget tekintik kiindulási alapnak, amely a Bibliát a Szentlélek segítségével létrehozta. A Szentlélek e közösség által két isteni művet hagyott hátra: 1. Biblia; 2. Szent Hagyomány. E másodikra Szent Pál is többször hivatkozik.

Nos, ez a közösség lenne az ősgyülekezet, ami a r. kat. egyházban testesült meg és jutott el hozzánk úgy, ahogy azt ismerjük. Tehát ami a Bibliában írva van, és amit a r. kat. egyház hozott rendeleteket a történelem folyamán (pl. a zsinatok által), azok ugyanolyan értékűek, mint az írott, sugalmazott bibliai szöveg.

Azonban meg kell állapítanunk, hogy ebben a dologban csúsztatás van, mégpedig ugyanolyan, mint ahogy a farizeusok is csúsztattak. Vagyis a saját, emberi hagyományaikat ugyanolyan szintre, sőt magasabb szintre helyezték, mint az Isten Szavának az értékét, melyek ráadásul ellene is mondtak annak! Ezért megfeddte őket Jézus.

Ugyanilyen gyakorlatot találhatunk a r. katolikus egyházban is, ahogy pl. II. János Pál (Karol Wojtyla) írja az Átlépni a remény küszöbén című magyarul is megjelent mintegy 200 oldalas könyvében:

„Nem szabad tehát félni, ha az emberek Krisztus helytartójának neveznek, ha szentatyának vagy őszentségének szólítanak, vagy ehhez hasonló szavakkal illetnek, amelyek ráadásul mintha ellentmondanának az evangéliumban foglaltaknak. Krisztus meg is jegyezte:

Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. (Mt 23:9-10) Ezek a kifejezések hosszú h a gy o m á ny eredményeképpen alakultak ki. Belekerültek a köznyelvbe, s nem kell félni a használatuktól.”

Már hogy ne kellene félni, ha ellentétes Krisztus parancsával! Ismét ugyanott vagyunk, mint a Jézus korabeli farizeusoknál:

„Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat (paradoszisz) állítsátok a helyére.” Mózes azt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat” és: „Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon.” Ti viszont ezt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek.”

Számtalan példa van rá, hogy a kat. egyház ezt csinálja. Vagyis semmit nem tanult a zsidó nép ítéletéből, ezért ugyanúgy meg lesznek ugyanazért (is) ítélve, mint amazok.

Vagyis Krisztus parancsát érvénytelenítik a saját hagyományaik miatt, és ezt az a Karol Wojtyla mondta, aki azt is mondta, hogy „az igazság mindig aktuális”.

Ha az eretnekség tömören fogalmazva azt jelenti, hogy valaki nem engedelmeskedik a pápának, akkor a legnagyobb eretnek maga a pápa, aki nem engedelmeskedik a Krisztusnak, hiszen Jézus egyértelmű és világos tiltása ellenére magát 'szentatyának' nevezteti.

Amikor a katolikusok a Szentírás mindenek felettiségét nem fogadják el teológiai kérdések eldöntésénél (hiszen egyházukban a Szenthagyományt is ugyanolyan fontosnak tartják), akkor a hagyomány fontosságának kiemelése az ő gyakorlatukban azt jelenti, hogy az eltér a Szentírás kinyilatkoztatásától, máskülönben nincs jelentősége.

Vagyis, semmi baj nincs azzal, ha ugyanolyan fontos, mint a Szentírás, hiszen akkor csupán annak helyes 

magyarázatáról és továbbadásáról van szó. De akkor is a Szentírás fényében állhat össze a hagyomány, és nem a hagyomány fényében osztályozzuk a Bibliát. Vagyis a Biblia által nézzük a hagyományt, és nem a hagyomány által nézzük a Bibliát. A Biblia az első és csak abból táplálkozhat a hagyomány, és nem fordítva.

Mivelhogy a Biblia van sugalmazva, tehát az apostoli írások voltak sugalmazva, de onnantól semmiféle írás és magyarázat nincsen sugalmazva Istentől, mert a kánon lezárásra került.

Alapvető probléma, hogy a kat. egyházban nem csupán azonos szinten van az írott Ige és a hagyomány, hanem a hagyományt magasabbra teszik az írott Igénél. Sok esetben szemben áll vele! A Szentírás mindenekfelettiségét pontosan ezért nem fogadják el teológiai kérdések eldöntésénél. És amikor ütközik a kettő, akkor kicsavarják a Bibliát, hogy a hagyományt tehessék első helyre. Ugyanezt csinálták a Jézus korabeli zsidó vallásvezetők is.

Kik tartoznak a szekták közé?

„Olyan vallásos közösségek, amelyek valamely nagy kultúra vallási közösségének tanaiból és gyakorlatából származtatják magukat, de azzal mégsem kívánnak azonosulni.” (Keresztyén Egység Titkársága nyilatkozata, 1986)

A római katolikus Egyház pontosan betölti ezt a mértéket, hiszen az apostoli keresztény közösség tanaiból és gyakorlatából származtatják magukat, de azzal mégsem kívánnak azonosulni. Jelen esetben azzal a gyakorlattal nem akarnak azonosulni, hogy az apostoli keresztény közösségben senkit nem neveztek vallási alapon atyának, Jézus tanításának engedelmeskedve.

Ellenben Róma püspökei a IV. századtól pápának, azaz Atyának, hovatovább kiegészítették szent jelzővel, Szentatyának hívatták magukat. Sőt a szentté avatott VII. Gergely (1073-1085) híres dokumentuma, a pápaság vezérelveit 1075-ben rögzítő Dictatus papae 11. pontja kimondja Róma mindenkori püspökéről, hogy az „egész világon csak őt illeti meg a pápa név”.

Katolikus magyarázkodások

Vannak katolikus papok, akik úgy gondolják, Jézus egy egész más szót használ a mennyei Atya megszólításakor, mint az a magyar nyelvben használatos. Magyarul, amikor ők az atya megszólítást használják, annak jelentése nem az, amit Jézus Krisztus használ! Vagy még sosem szólította senki az édesapját atyának, "idősebb, bölcsebb úrnak"?

Egy másik katolikus érv úgy szól: A magyar nyelv sokkal árnyékoltabb. Ha az arám ABBA szót kimondták az atya szót, ott mindenki Istent értette alatta. A magyar hozzá teszi, hogy Mennyei Atya, ha Istenről beszél. Talán akár egyetlen papot, vagy a pápát is szólítanának Mennyei Atyának vagy Istennek? Egyáltalán nem!

Nos, Jézus kijelentése mögött a Máté 23:9-ben a patér szó van, meg a Máté 15:4-ben is, hogy Atyának se hívjunk senkit a földön, és hogy tiszteljük az atyánkat, vagyis a szó szerinti apánkat. Mindkettőt atyának fordítja az összes bibliafordítás. Akkor melyik lenne az a más szó, amit Jézus használ?

A Róm 8:15-ben az ABBA szó utáni szó az atya (patér), aminek a használatát Krisztus megtiltja a gyülekezeti elrendezésben, hogy szellemi (nem származásbeli) értelemben bárkire is használják, mert azt csak a mennyei Atyára lehet használni.

Tehát nem a mennyei Atya kifejezés van megtiltva, és nem is az a probléma, hogy a katolikus papokat vagy a pápát neveznék mennyei Atyának, (mert hiszen nem erről van szó), hanem az a probléma, hogy a patér (atya) szót használják vallási címként a papokra és pápákra.

Ha találnánk olyat, hogy a keresztény gyülekezetben bárkit is atyának (patér) neveztek [nem szó szerinti, vér szerinti atyáról van szó, akinek fia van, pl. „Melyik atya (patér) pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki?” (Luk. 11:11, Károli ford.) - akkor ennek alapján lehetne atyának nevezni egy papot. De senkit nem neveztek atyának – Krisztus tiltása miatt -, hanem ez az elnevezés csak az Ószövetségben volt megengedett, az Újszövetségben már nem!

Vagy azt gondolják a katolikusok, hogy Jézus azt tiltotta meg, hogy a mennyei Atyán kívül bárkit is mennyei Atyának hívjanak? Mert a kimagyarázkodásnak ez a formája erre akar kilyukadni.

Másrészt az atya szó pedig semmiesetre sem jelent testvért. Mintha egy katolikus papot ha atyának neveznénk, az azt jelentené, hogy testvér. Akkor pl. a katolikus Oszkár atya kifejezése mit jelent, talán Oszkár testvért? Ezek szerint az apánknak nyugodtan mondhatjuk, hogy testvér, mert hogy az atyát jelent? Semmiesetre sem!

Az atyának van fizikai és szellemi megfelelője is.

A saját apánk az a fizikai atyánk, a Jézus Krisztus Istene, az meg a szellemi Atyánk. Jézus tanítása szerint egyedül Őt nevezhetjük Atyánknak szellemi értelemben, a fizikai atyánkat meg fizikai értelemben.

Ha a katolikus pap nem az apánk fizikai értelemben, sem nem azonos a mennyei Atyánkkal, akkor miféle atya névben tetszeleg? Vagy mondjanak egy keresztényt a Bibliában, akit atya névvel illettek (atyának szólítottak) szellemi értelemben, és nem mert volt gyermeke, és ezért evidens, hogy atyja volt annak?!

„Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei” (Máté 23:9).

Ők azt mondják erre, azt nem úgy kell érteni, hogy senkit ne nevezzünk atyának, hanem éppen hogy mindenkit (a papokat, és a többi egyházi vezetőket) nevezzünk atyának. Pontosan az ellenkezőjét tanítják annak, amit Jézus tanított!

Azonban akik ezeket az elnevezéseket elbitorolják, azok szembekerülnek az isteni tiltással, mintha csak a tízparancsolat egyik NE parancsolatának mondanának ellent, olyan súlyos a vétkük.

A katolikusok még ezen felül szentatyának nevezik egyházuk vezetőjét, amazok meg szentatyának neveztetik magukat, ami meg is volt jövendölve, hogy a „a veszedelemnek fia” beül Isten templomába (az Istennek egyedül kijáró tiszteletteljes pozícióba/helyzetbe), és „Isten gyanánt mutogatván magát.” (vö. 2Thes 2:3-4) Holott Jézus csak egyetlen egy „Szent Atyát” ismert. Lásd:

„én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben,” (Ján 17:11)

Vajon mit mondott Jézus az Isten törvényével szembeforduló zsidó írástudóknak és farizeusoknak?

„Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok. ”Majd így folytatta: „Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.” (Márk 7:6-9)

Akik tehát a saját hagyományaikat fontosabbnak tartják Isten kijelentett Szavánál, azokra érvényes Jézus kijelentése, hogy ajkaikkal tisztelik Istent, de a szívük távol van Tőle!

Összefoglalás

Az atya elnevezés az újszövetségi gyakorlat és elrendezés szerint csakis és kizárólag a mennyei Atya számára van fenntartva (nyilván a családi atyaságon kívül), ezért akik magukat vallási alapon atyának hívatják, szemben állnak Jézus tiltó parancsával.

Ha valaki az igaz imádatot akarja gyakorolni, akkor vallási alapon senkit ne nevezzen atyának. Hiszen csak akkor lehet a Krisztus tanítványa, ha megmarad a tanításában! (vö. János 8:31)

[Természetesen a tiltás sem az édesapjára, sem pedig a nigériai miatyánkcserjére nem vonatkozik.]

„Ha valaki másfelé megy, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor Isten sem az övé. Ha azonban valaki megmarad a tanításban, akkor az Atya is és a Fiú is az övé.

Ha valaki hozzátok jön, és nem ezt a tanítást hozza magával, ne fogadjátok be őt házatokba, még azt se mondjátok neki: »Üdv neked!«.

Mert aki azt mondja neki: »Üdv neked!«, az részes az ő gonosz cselekedeteiben.„ (2Ján 1:9-11, Káldi Neovulgáta ford.).