Témafelvezetés
„A darwinizmus egy olyan világnézeti rendszer, mely Charles Darwin (1809-1882) elméletein alapul. Elméletének lényege az, hogy a természetben az élőlények egymással versengenek a fennmaradásért. A természetes szelekció útján mindig a legrátermettebb egyedek örökítik tovább génjeiket, a fajok pedig ezáltal egyre tökéletesebben alkalmazkodnak környezetükhöz. Az evolúcióbiológia szerint a mai fajok ezen a módon alakultak ki az egysejtűektől kezdve az emberig.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Darwinizmus
„(CNN) Charles Darwin "A fajok eredetéről" egy online szavazáson a történelem legbefolyásosabb könyvének választották. "A legkevésbé sem meglepő és teljesen helyes, hogy a" Fajok eredetéről "nyert. Egyetlen munka sem változtatta meg olyan alapjaiban a lényünkről és a körülöttünk lévő világról alkotott gondolkodásmódunkat" - mondta Alan Staton, a marketing vezetője az Egyesült Királyság Könyvkereskedői Egyesületénél.” https://edition.cnn.com/2015/11/11/world/charles-darwin-irpt/
Evolúcióbiológia
Az evolúció fogalmán a köznapi életben az élővilág történeti fejlődését értjük, vagyis azt, miként alakultak ki az évmilliók során a mai élővilág egyes csoportjai. Tudományos megközelítésben a biológiai evolúció lényege az öröklődő tulajdonságok változása a populációk egymást követő nemzedékeiben.
Az evolúció alapját a genetikai sokféleséget a mutáció teremti meg, mivel a génmutációk hozzák létre azokat az allélváltozatokat, amelyek a populációk genetikai változatosságát adják.
Az evolúció során a populációkban egyes öröklődő jellegek megritkulnak, mások gyakoribbá válnak, vagy éppenséggel új tulajdonságok jelennek meg. Ezáltal a faj populációi az idők során kisebb-nagyobb mértékben különbözőkké válnak. Ezen, kis lépésekben zajló folyamatok összességét mikroevolúciónak nevezzük.
A változások halmozódásával a népességek egyedei oly mértékben eltérővé válhatnak elődeiktől, hogy már nem is tekinthetők ugyanazon fajba tartozóknak. Az új fajok populációinak evolúciója végső soron elvezethet másféle szerveződésű, a kiindulási fajjal már csak távoli rokonságban álló csoportok kialakulásához: új nemzetségek, családok, osztályok, törzsek stb. megjelenéséhez. Ezeknek a folyamatoknak az összefoglaló neve makroevolúció.
A populációk tagjai közül az adott környezetben kevésbé életképes vagy szaporodóképes egyedek génjeiket kisebb valószínűséggel adják tovább a következő nemzedéknek. A kedvezőtlen tulajdonságú egyedek tehát kiválogatódnak, ez a folyamat a természetes szelekció (természetes kiválogatódás). A természetes szelekció során az adott környezetben hátrányos tulajdonságot kialakító allélok ritkulnak, a kedvező sajátságokat létrehozó allélok pedig gyakoribbá válnak. /A szelekció mint evolúciós tényező/ https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/biologia/biologia-12-evfolyam/az-evolucios-tenyezok/
Mit mondanak a szakértők?
„Mutációk… az evolúció alapja.” /The World Book Encyclopedia. 1982. 13. kötet, 809. o./
A paleontológus Steven Stanley az evolúció „nyersanyagának” nevezte a mutációkat. /Stanley, Steven M.: The New Evolutionary Timetable. 1981. 65. o./
A genetikus Peo Koller kijelentette, hogy mutációkra „szükség van az evolúciós folyamathoz”. /Koller, Peo C.: Chromosomes and Genes. 1971. 127. o./
Robert Jastrow utalt „kedvező mutációk lassú felhalmozódásának szükségességére.” /Jastrow, Robert: Red Giants and White Dwarfs. 1979. 250. o./
Carl Sagan: „Mutációk — az öröklődő anyag hirtelen változásai — jelentenek igazi fejlődést. Ezek az evolúció nyersanyaga. A körülmények kiválogatnak minden olyan kicsi mutációt, amelyek a túlélés esélyét megnövelik, így lassú átalakulások sorozatán keresztül az egyik életforma másikba megy át, új faj jön létre.” /Sagan, Carl: Cosmos. 1980. 27. o./
Az élőlényekben bekövetkező sejtosztódások számát tekintve a mutációk igen ritkák. Az Encyclopedia Americana szerint az osztódás „a gént felépítő DNS-láncban figyelemreméltóan pontos. Sajtóhibák vagy másolási hibák igen ritkán fordulnak elő.” /Encyclopedia Americana. 1977. 10. kötet, 742. o./
Ha a hasznos mutációk képeznék az evolúció alapját, felmerül a kérdés: hány mutáció hasznos? Carl Sagan kijelentette: „A legtöbb mutáció káros vagy halálos.” /Sagan, Carl: Cosmos. 1980. 31. o./
Peo Koller szerint „a mutációk nagy része hátrányt jelent a mutált gén tulajdonosának. Kísérletek során megállapították, hogy minden előnyös vagy hasznos mutációra több ezer ártalmas mutáció jut.” /Chromosomes and Genes. 127. o./
Eltekintve valamilyen „semleges” mutációtól, a károsak többezerszeresen felülmúlják a feltételezett hasznos mutációkat. „Ez várható minden komplex szervezetben véletlen bekövetkező változások során” /Encyclopœdia Britannica. 1959. 22. kötet, 989. o./
„Az a tény, hogy a legtöbb mutáció kárt okoz a szervezetben, alig egyeztethető össze azzal a felfogással, hogy a mutációk lennének az evolúció nyersanyagforrásai. A valóságban a biológiakönyvekben a mutációt bemutató ábrák torz- és korcsképződmények gyűjteményei, és a mutáció elsősorban romboló, semmint építő jellegű folyamat.” /Encyclopedia Americana. 1977. 10. kötet, 742. o./
Ha mutáns rovarokat helyeznek normális fajtársaik közé, a fennmaradás harcának eredménye mindig ugyanaz. G. Ledyard Stebbins írta: „Több-kevesebb nemzedékváltás után a mutánsok eltűnnek.” /Stebbins, Ledyard: Processes of Organic Evolution. 1971. 24., 25. o./
Nem versenyképesek, mert előnytelen tulajdonságokat szereztek, degenerálódtak, hátrányos helyzetbe kerültek. A The Wellsprings of Life c. könyvében Isaac Asimov beismeri: „A legtöbb mutáció káros.” Ennek ellenére kijelentette: „Végső soron a mutációk mégiscsak előre és felfelé irányuló fejlődést eredményeznek.” /Asimov, Isaac: The Wellsprings of Life. 1960. 139. o./
A The World Book Encyclopedia példával szemlélteti, mit eredményezhet a hasznos mutáció: „A száraz területen élő növényeknél előfordulhat mutáns gén, ami erősebb és nagyobb gyökérzet kialakulását eredményezi. Az ilyen növény túlélési lehetősége nagyobb mint fajtársaié, mivel gyökerei több vizet tudnak felszívni.” /The World Book Encyclopedia. 1982. 6. kötet, 332. o./
Létrejött azonban valami új? Nem. A növény továbbra is ugyanaz maradt. Nem alakult át más növénnyé. Az öröklési információk hordozója, a DNS, figyelemre méltó módon önmaga képes kijavítani a genetikus ártalmakat. Így segít fenntartani a genetikus kód által meghatározott fajt. A Scientific American beszámol arról, hogy „minden szervezet életét és nemzedékről nemzedékre való fennmaradását biztosítják” a genetikus károsodást „folyamatosan helyreállító enzimek”. A folyóirat azt írta: „Különösen a DNS-molekula károsodása idézhet elő riadókészültséget, ekkor fokozott mennyiségben kerül sor a helyreállító enzimek képzésére.” /Howard-Flanders, Paul: Scientific American. „Inducible Repair of DNA”. 1981. november, 72. o./
A mutációk újra megerősítik a Mózes első könyve első fejezetének alapszabályát: Az élőlények csupán „a fajuk szerint” szaporodhatnak. Ennek az az oka, hogy a növényeket és az állatokat a genetikus kód megakadályozza abban, hogy túlságosan eltérjenek az eredeti formától. Bár nagy változékonyság figyelhető meg (például az embereknél, vagy a kutyáknál és a macskáknál), de ez mégsem olyan szélsőséges, hogy egyfajta élőlényből másfajta lehessen. Ezt igazolták az összes mutációs kísérletek. Hasonlóképpen beigazolódott a biológia főtörvénye, hogy élő csak élőtől származat, és a szülők és az utódok mindig ugyanahhoz a „fajhoz” tartoznak.
A tenyésztési kísérletek megerősítik ezt. Tudósok megpróbálták elérni keresztezési kísérletekkel a különböző állatok és növények korlátlan megváltoztatását. Szerették volna idővel új életformák kialakulását megfigyelni. Mi lett az eredmény? Az On Call c. folyóirat beszámolója így hangzik: „A tenyésztési kísérletek általában azt mutatják, hogy már néhány generáció után elérik azt az optimumot, amelyen túlmenően lehetelen további tökéletesedést kieszközölni, és sohasem alakul ki új faj ... A tenyésztési eljárások inkább megcáfolják, semmint alátámasztják az evolúciót.” /On Call. 1972. július 3. 8., 9. o./
A Science c. folyóirat lényegében ugyanerről a megfigyelésről számol be: „A fajok kismértékben valóban változékonyak, a test és egyéb jellegzetességeik vonatkozásában, ez azonban korlátozott, hosszabb időszakot figyelembe véve pedig átlagérték körül ingadozik.” /Lewin, Roger: „Evolutionary Theory Under Fire”. Science. 1980. november 21. 884. o./
Így amit az élőlények örökölnek, az nem a folyamatos átalakulás, hanem ellenkezőleg: 1. a stabilitás és 2. a korlátozott mértékű változékonyság lehetősége. Ezért a Molecules to Living Cells c. könyv kijelenti: „A sárgarépa vagy az egérmáj sejtjei számtalan sok sejtosztódási ciklus után is következetesen megőrzik szöveti és szervezeti azonosságukat.” /Hanawalt, Philip C.: „Simple Inorganic Molecules to Complex Free-Living Cells”. Molecules to Living Cells. Scientific American. 1980. 3. o./
A Symbiosis in Cell Evolution c. könyv azt írja: „Minden élő… hihetetlen azonossággal szaporodik.” /Margulis, Lynn: Symbiosis in Cell Evolution. 1981. 87. o./
A Scientific American megjegyzi: „A különféle életformák rendkívül sokfélék, ámde egy meghatározott leszármazási vonalon belül feltűnően változatlanok: a disznók disznók, a tölgyfák tölgyfák maradnak nemzedékről nemzedékre.” /Kellenberger, Edouard: „The Genetic Control of the Shape of a Virus”. Scientific American. 1966. december, 32. o./
„Rózsabokron mindig rózsa nyílik, sohasem kamélia. A kecske gidát ellik, sohasem bárányt.” Arra a következtetésre jutott, hogy mutációk „nem adhatnak átfogó magyarázatot az evolúcióra — miért vannak halak, hüllők, madarak és emlősök”. /Bengelsdorf, Irving S.: „Fishing for Evolution’s Answer”. Los Angeles Times. 1967. november 2./
A fajon belüli változékonyság nagy befolyást gyakorolt Darwin eredeti evolúciós elképzelésére. A Galapagos-szigeten pintyeken végzett megfigyeléseket. Ezek a madarak rokonságban álltak a dél-amerikai kontinensen — valószínű leszármazási helyükön — élő azonos törzzsel. Azonban szokatlan módon, többek között a csőr formájában, különböztek azoktól. Darwin ezt evolúciós folyamatként értékelte. A valóságban ez azonban semmi más nem volt, mint a genetikai adottság által lehetővé tett fajon belüli változékonyság példája. Sohasem változtak át és nem is fognak átalakulni más fajjá.
A Genezis kijelentése teljesen összhangban áll a tudományos tényekkel. Ha magokat vetünk el, csak a „fajuk szerint” teremnek, így e törvényre támaszkodva nyugodtan ültethetünk növényeket a kertbe. A macskának mindig csak macskakölykei születnek. Az ember gyermekei mindig emberek lesznek. Bár lehetnek különbségek színben, nagyságban, alakban, de mindig csak a faj határain belül. Te, személyesen tapasztaltad-e valaha is ennek az ellenkezőjét? Még soha, senki nem tapasztalta.
Véletlen genetikai változások tömege sem idézheti elő az egyik életforma másikba való átalakulását. A francia biológus, Jean Rostand, mondta: „Nem, semmiképpen nem tudom elhitetni magammal, hogy az öröklésnek ezek a ’baklövései’ képesek lettek volna létrehozni az egész világot, a maga pazar sokrétűségével, részletfínomságaival és meglepő ’alkalmazkodó képességével’; még akkor sem, ha a természetes kiválasztás együttműködését és roppant nagy időt tételezünk is fel.” /Rostand, Jean: The Orion Book of Evolution. 1961. 79. o./
Az a helyzet, amit John Moore professzor mondott: „Kínosan pontos vizsgálatok és analízisek alapján minden olyan dogmatikus állítást... amelyek szerint a génmutációk adják az evolúciós folyamatok, egyebek között a természetes kiválasztás nyersanyagát, mítosznak kell tekintenünk.” /Moore, John N.: On Chromosomes, Mutations, and Phylogeny. 1971. december 27. 5.o./
- Az élet – hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? Mutációk — az evolúció alapja? /8- fejezet/ - Jehova tanúi könyvének felhasználásával. -
Az evolúciós séma kinagyítása
A darwini elmélet szerint az összes élőlény létezése mutációval és természetes kiválasztódással magyarázható. Ez egy évmilliós folyamat, ami megállás nélkül működik, a fajok szüntelen átalakulásban vannak. Ez lenne a darwini evolúciós séma.
Ha ez igaz, akkor a majdan kialakuló fajok a mai fajokból jönnek létre, amiből következik, hogy a maiaknak valamilyen korábbiból kellett létrejönniük. Mivel a mutáció lényege a hibás másolás, a hibás másolásnak mindig meg kell előznie a fajkialakulást.
Viszont a hibás másolást is meg kell előznie valaminek, amiből a hibás másolás létrejön. Ha az élőlények eredetének magyarázatára csak ez a séma létezik, akkor ennek a sémának kellett létrehoznia az eredeti sorrendet, amiben a hibás másolás indítja el és viszi tovább a folyamatot.
Kérdés, hogy tud létrehozni valamilyen hibás másolás egy olyan programot, amiből létrejön? Pl. hogyan tudja a savanyosodás folyamata létrehozni azt az ételt, amiben a savanyosodás létrejön? Amiben utólag létrejön, az ebből a létrejövetelből nem származtatható le. Egy ép, egészséges ujj bőre nem származtatható le egy utólag kialakuló vérhólyagból, amit az ujjra mért kalapácsütés okozott. Ha nem tudja létrehozni, akkor a mutáció sem tudja létrehozni azt a programot, amiben a téves/hibás másolást végbeviszi! A kezdeti, nem hibás program eredetéhez az abban utólag végbemenő mutációnak semmi köze!
Viszont az eredeti programnak tudnia kell önmagát reprodukálni, alakítani, stb., ezen evolúciós tulajdonságok honnan vannak neki, ha eredetileg nem volt meg neki, hiszen a kifejlődés mindig utólagos történés.
Akkor van, kell lennie egy független eredetű alapprogramnak, aminek vannak evolúciós tulajdonságai, aminek benne kell lennie az alapprogramban még az evolúciós tulajdonságok kifejlődése előtt, és amit ez a programozás megenged, annyi történhet és történik is!
Az evolúcióhoz szükségszerűen hozzátartozik a szaporodás, öröklődés és változatosság átörökítésére való képesség, ezeknek hiányában nincs elmozdulás a kezdeti alapállapottól. Ezek az evolúciós tulajdonságok viszont nem keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik. Ha ki kellett fejlődniük, korábban nem létezhettek.
„Az evolúciós egységeknek tudniuk kell azt a „kunsztot”, hogy szaporodnak, megvan bennük az öröklődés, az örökletes változatosság.” … „Az alapproblémát az jelenti, hogy az első evolúciós egységek nem keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik.” /Szathmáry Eörs – 1-2./.
Mutációval nem tehet rá szert, mert a mutáció valaminek a nem pontos, hanem pontatlan, hibás másolódása. Ha a mutáció nem működik ebben a tekintetben, akkor nincs meg az a mechanizmus, ami létrehozza azt alapprogramot, amivel az evolúcióra képes élőlények rendelkeznek. Tehát nincs meg az evolúciós mechanizmus.
Viszont a túléléshez, sőt, egyenesen a fennmaradáshoz szükséges a szaporodás, az önreprodukciós képesség, a környezet változásaihoz történő alkalmazkodás képessége, és hogy azt át is tudja örökíteni az utódjaira. Mindezekre hogyan tesz szert egy élőlény, ha eredetileg nincs neki. A létezését enélkül viszont elképzelni sem lehet!
Utólag nem lehet megtanulni lélegezni, ha valaki kezdettől fogva nem tud.
Az evolúciónak nincs evolúciós alapja
„Az evolúció alapját a genetikai sokféleséget a mutáció teremti meg, mivel a génmutációk hozzák létre azokat az allélváltozatokat, amelyek a populációk genetikai változatosságát adják.” /Lásd fent/ Kérdés: a mutáció hogyan hozza létre előre azt evolúciós génalapot, amiben a mutációt utólag létrehozza? Ha nem tudja létrehozni, akkor hibás az evolúció alapjait létrehozó állítás a mutáció teremtő erejéről, ha pedig hibás, akkor a darwinizmus csak egy áltudományos blöff, ami már akkor megbukik, mielőtt elindulhatna! A mikroevolúció alapját ugyanis, a genetikai sokféleséget a genetikai alapprogram biztosítja, amit a mutáció nem hozhat létre, hiszen pontosan abban az alapprogramban keletkezik, nem pedig létrehozza azt!
Ha az alapprogramot összehasonlítjuk pl. egy szobával, ami be van rendezve bútorokkal, akkor az abban végbemenő eredetitől eltérő berendeződés/mutáció képessége csak a szoba berendezésének viszonylagos mértékű átrendezésére terjed ki, új szobát, új berendezési tárgyakkal nem tud létrehozni.
Ennélfogva az evolúció nem teremtő erő, hanem átrendező erő, tehát a szoba maga nem magyarázható a benne lévő berendezési tárgyak átrendezésével.
A darwini séma ott hibás, hogy sorrendátrendezéssel magyaráz/indokol szobakialakulásokat, fajokat, fajok eredetét, amiket utólagos mutációkból eredeztet, holott tudnia kellene /mint ahogy tudja is, csak elhallgatja/, a jó sorrendben /DNS génprogram/ keletkező utólagos hiba nem hozhatja létre a kezdeti jó sorrendet, mivel pont az ellenkezőjét jelenti.
Egy gödörből való kimászáshoz szükség van létramászó képességre, helyes lábtartás, lépésismétlés, abban való kitartás formájában, de ezek a tulajdonságok nem keletkezhetnek azoknak a tulajdonságoknak a felhasználásával, amikre szert tesz. Honnan van neki mégis, hogy ki tud mászni?
A kezdettől fogva való légzés a kulcsa mindennek, bármely élőlény nem fejleszthet ki magának életre jellemző kritériumokat, mert a kifejlesztés életre jellemző kritériumok nélkül nem lehetséges. Szert tenni évmilliók alatt azokra a túlélést biztosító tulajdonságokra, amelyekre évmilliók alatt is szükség van - mivel hogy azon idő alatt is túl kell élni -, nem lehet.
Hogy valakit a természet megvár, amíg szert tesz a túlélő képességekre, ilyen csak az evolúcióban van, mégpedig magától értetődően. Mivel hogy senki nem kérdezi meg, amíg ki nem fejlesztette a túléléshez szükséges anatómiai adottságait és az azokat hasznosító képességeit, addig hogyan élt túl? Túléltetik az evolucionisták, mert ez az érdekük, hogy kiiktassák a DNS programozóját, Istent. Mivelhogy nélküle akarnak élni. Így aztán bármiféle magyarázatra kaphatók, különösen azokra, amiknek a valósághoz semmi közük!
„Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét?… Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.” (1Korinthus 1:20; 3:19)
Forrás: 1.https://24.hu/tudomany/2020/12/09/a-jovo-megmentoi-evolucio-szathmary-eors/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése