jehova tanui - baltával is térítenek-

Alulírott A. Lajos a következő feljelentést teszem:

Feljelentés

Fontos előzmények

Az egész családom évek óta Jehova Tanúja vallású, nagykorú gyermekem és feleségem is. Engem március végén közösítettek ki a vallásból „hitehagyásért”, azaz azért, mert már nem értek egyet a vallás tanításaival. Ez az én lelkiismeretem és meggyőződésem következménye volt. Teológiai részletekbe nem szeretnék belemenni, de a vallás eljárásmódjait röviden ismertetnem kell, hogy érthető legyen a történtek háttere.

Jehova Tanúi szervezeti felépítése és vezetése hierarchikus jellegű (lásd az 1. mellékletet). A teljes döntéshozás felülről jövő utasítások alapján történik. A helyi gyülekezeteket elöljárók, úgynevezett vének és kisegítőszolgák vezetik (más vallásokban a lelkész kifejezést használják). Ezt azért fontos megemlíteni, mert a fiam is egy ilyen vallási elöljáró tisztségben van a helyi Jehova Tanúja gyülekezetben.

Jehova Tanúi feltétel nélkül elfogadják és betartják az Őrtorony Társulat kiadványaiban megjelent tanácsokat, utasításokat. Aki nem így tesz, azt kiközösítik a vallásból. Ezek miatt az előírások miatt a feleségemmel megromlott a házastársi kapcsolatunk, mivel Jehova Tanúi még szexuális téren is korlátozzák a tagok életét. A lelkiismeretem miatt, mint már említettem, hitehagyásért kiközösítettek a vallásból és ezt az egész gyülekezet tagjai előtt bejelentették. Jehova Tanúinak az ilyen kiközösítettekről azt írják és tanítják a kiadványaik, hogy ezek “fertőző betegek”, “elmebetegek”, akikkel nem szabad beszédbe elegyedniük, sőt előírásaik szerint köszönni sem szabad ezeknek a volt tagoknak; és még családon belül sem ápolhatnak velük kapcsolatot (lásd a 2. mellékletet).

2013.04.14.-én, vasárnap 

Ebéd közben beszélgettem a feleségemmel, aki ok nélkül megrágalmazott, hogy megcsalom. Ez nagyon rosszul érintett, mivel becsületemben sértett meg, és valótlant állított. Akkor említettem neki, mivel ő Jehova Tanúja, hogy a „Szervezet” az, ami a házasságunkat megrontotta a helytelen tanácsaival. Ez őt erősen felzaklatta, de megjegyeztem, hogy nem ez az egy alkalom volt, amikor a Szervezet ilyet tett. Sajnos sok család ezért bomlott fel, sok tapasztalat olvasható az ezzel foglalkozó internetes fórumokon.

Erre Ő szólt Benjámin nevű fiamnak, hogy apád a szervezetet teszi felelősé a házassági gondok miatt. Erre Benjámin kiment az udvarra és fejszét fogott és bejött a konyhába, ahol én az asztalnál ültem. Ordítva rohant felém, és a fejszét ütésre készen a feje fölé emelve rám támadt. Én felálltam és elmentem az útjából. A feleségem próbálta fékezni azzal a felszólítással, hogy nem érek annyit, hogy agyonüssön.

Az eset után kihívtam a Monori rendőrséget, akik ki is jöttek. Mivel nem történt tettlegesség, elmondásuk szerint nem volt szükség intézkedésre. Az estet jeleztem a Monori Jehova Tanúi Egyház közösség vezetőjének is A. Róbertnek, mivel Benjámin a gyülekezet tagja, és ott felelős pozícióban van, mint a helyi gyülekezet egyik elöljárója. Továbbá egy másik Jehova Tanúja családban B. János személyt is értesítettem, hogy mindenki tudjon az esetről.

A feleségem kijelentette, hogy mivel ő jelen volt, nem fog a fia ellen vallani. Ha én a hatósághoz fordulok, akkor ő azt fogja mondani, hogy fojtogattam, ami  nem fedi a valóságot! Csak azért állít ilyet, hogy a fiát mentse. Benjámin indulatos és kiszámíthatatlan személy, okom van tartani a további fenyegetésétől. Mióta nem vagyok Jehova Tanúja, azóta fenyegetettségben élek a saját családomban.

Véleményem szerint a lelkiismeretem és eltérő vallásos meggyőződésem miatt tört az életemre a saját fiam, és mindezt azért tette, mert a Jehova Tanúi Egyház a tanításaival tudatosan gyűlöletet kelt azok iránt, akik elhagyják ezt a szervezetet. Ezt a mellékelt kiadványok is egyértelműen alátámasztják. Ez a jó hírnév megsértése, a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése és vallási diszkrimináció, amely gyűlöletkeltés egy embercsoport iránt az előbb részletezett bűntetthez vezethetett (lásd 3. melléklet).

Fentiek miatt kérem az ügy törvényes kivizsgálását. Kérem, állapítsák meg, hogy a vallás korábbi tagjairól alkotott álláspontjának volt-e köze ahhoz, hogy a saját fiam az életemre tört. Kérem állapítsák meg, hogy ki vagy mi a felelős a történtekért, valamint azt, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, tegyék meg a szükséges lépéseket. 

Előzetes egyeztetéseket követően a bizonyíthatóság hiánya miatt a feljelentést végül nem nyújtotta be a sértett.

A mai napon [2013.07.22.] világítótest sorstársunk arra ment haza a munkából, hogy a Jehova Tanúja felesége és fia elköltöztek és a házát más Jehova Tanúja szektatagok segítségével teljesen kipakolták. Csupán a ruháit és egy ágyat hagytak hátra!!! Világítótest barátunk ekkor kihívta a rendőrséget, jegyzőkönyvet vettek fel.

SEGÍTSÜNK!!!

SEGÍTSÜNK EGYÜTT!!!

Ha csupán pár vigasztaló, kedves szóval tudsz segíteni, hívd fel Lajost [világítótest]:
06-30-483-0926

Ha Monor környékén laksz és fel tudsz ajánlani néhány nem használt bútort, vagy bármi mást Lajosnak, kérünk segíts!

Ha tudod juttatsd el ezt a történetet minél több médiumhoz az interneten: hírújságokba, bulvár újságokba, tévéműsorokba, stb.! Bár fontos a segítség is, elsősorban azt szeretnénk, hogy ország-világ tudjon arról, miért is és mennyire veszélyes Jehova Tanúi szektája! Forrás:

http://www.mnszentlaszlozaszloalj.info/content/jehova-tanui-balt%C3%A1val-t%C3%A9r%C3%ADtenek

Reagálás

Teológiai illetékesség fennállása

Szeretnék pár dologra reagálni, annál is inkább, mivel több évtizedes rálátásom van közvetlen közelről a témára. Fent említett alapjaiban vallási tárgyú vitás eset nem egyedi, hasonló volt már az I. században is, tehát kétezer éve. Június Annaeus Gallio Akhája római helytartója volt Pál korintusi tartózkodása idején (Kr. u. 51-ben), amikor a zsidók bevádolták őt, hogy „a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.” A helytartó azonban így válaszolt:

„Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket: De ha tanításról, nevekről és a ti törvénytekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.” Vagyis nem fogadta el a Pál elleni vádaskodást, és mint ártatlant szabadon bocsátotta őt (Csel 18,12–17).

Itt fenti esetben úgy van tálalva a dolog, hogy gonosz cselekedet történt, ugyanakkor mégis a problémát olyan szervezeti tanításnak tulajdonítja az illető, amely szerinte mindenkire káros, ezért a figyelmet erre fel kívánja hívni minél szélesebb körben.

Gallió magát vallási ügyben illetékesnek nem tartotta, akkor miből gondolja a feljelentést tevő, hogy vallási kérdésben az illetékes hatóság majd igazságot tesz, ráadásul a javára, amikor az ugyanúgy nem illetékes az ilyen kérdések eldöntésében, másrészt meg mivel bizonyítható bűncselekmény /tettlegesség/ nem történt, akkor milyen jogorvoslatot szeretne?

Az írásból kiderül, minél szélesebb körben J. tanúi ellen hangolni, akiket csak lehet. Az egész írásnak ez a lényegi mondanivalója, minden részlete a történetnek ennek a központi célnak az alátámasztására szolgál. De hogy ez milyen mértékben legális, ez csak akkor derül ki, hogy ha hozzáértő alapossággal vizsgáljuk meg a dolgokat. És mivel tudvalévő, hogy az átlagember vallási felkészültsége igen alacsony színvonalon van, szinte borítékolható, hogy a lejáratási igyekezete sokaknál eléri a célját.

Az átlagember ugyanis képtelen tárgyilagos módon kezelni az ilyen és ehhez hasonló – bibliai alapokkal bíró – témát, nem véletlenül hátrált ki az ügyből Gallió is, mert nem érezte magát illetékesnek jogos és igazságos döntést hozni.

Az átlagember viszont hajlamos érzelmektől inspirált döntéseket hozni /nem csak az ilyesmiről, hanem komolyabb dolgokról is: pl. van-e Isten, vagy a Biblia valóban Istentől ihletett?/, nem véletlen, hogy az ilyen előítéletekre hajlamosságra építi érvelési módszerét a feljelentést tevő.

Éppen ezért nem csupán az állítólagos erőszakos eseményt említi meg – amire egyébként nincsen semmiféle bizonyítéka, hogy a valóságban is megtörtént – hanem a vallási hátterű körítést is előadja. Sőt, mivel azt ecseteli részletesen, maga a körítés a lényeg!

„a következő feljelentést teszem: … Fontos előzmények„

Azért érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb médiában említett ténylegesen elkövetett bűncselekmény esetleges vallási indíttatású hátteréről sosem hallani. Itt egy állítólagos baltával történő támadásról van szó, amelynek lehet éppen erős felindultság is az okozója, bármiféle vallási háttér nélkül. Különösen, hogy a J. t. vezetői soha sehol nem buzdítanak arra, hogy bármiféle erőszakkal védjék meg a Társulatot, az őt ért kritikák, sértések ellen.

Teljesen légből kapott gondolat tehát az, hogy egy J. tanúja /sőt, egy gyülekezeti tisztségben lévő/ azért ragadjon baltát, hogy a szervezet elleni ellenvéleményt ilyen módon torolja meg. Ráadásul a saját apjára emelje fel azt.

Jézus azt tanította, hogy aki fegyvert fog, fegyver által vész el. ^{Vö. Máté 26:52} J. tanúi pontosan arról ismertek, hogy békeszerető emberek, erőszakot nem alkalmaznak másokkal szemben, ez az érzés szinte az összes tanút átjárja, ami az évek alatt csak megerősödik bennük. Ebből kifolyólag teljesen életszerűtlen azt feltételezni, hogy még csak nem is személyes önvédelemből, hanem elméleti/elvi ok miatt egy vezető beosztású személy baltát /!/ ragadjon, hogy azzal szerezzen érvényt álláspontjának. És nem csak úgy általánosságban, hanem a saját édesapjára, aki gyakorlatilag testi értelemben nem is támadta meg!

99,9% 0,1 százalékkal szemben az, hogy az állításnak semmiféle valóságalapja nincsen, hanem ez egy kitaláció a férfi részéről, hogy őt ilyen módon megtámadták. Nem véletlen, hogy a kijelentésen túl a bizonyításra semmi mást nem is tud felhozni. Pl. hogy a fia lecsapott a baltával, és /mivel őt nem találta el, helyette/ az asztalt összetörte, amely bizonyíték még a mai napon is megvan. De nincs meg! Megvan viszont a szöveg, amelynek nyilvánvaló célja, hogy az embereket a J. t. közössége ellen hangolja.

„közösítettek ki a vallásból „hitehagyásért”, azaz azért, mert már nem értek egyet a vallás tanításaival. Ez az én lelkiismeretem és meggyőződésem következménye volt. Teológiai részletekbe nem szeretnék belemenni,”

Ami a vallási meggyőződést illeti, a J. tanúi vezetőinek, akik a szellemi táplálékot a Biblia alapján összeállítják /a világméretű közösségnek/, ugyanúgy megvan, mint bárki másnak, amihez ragaszkodhatnak. Továbbá elsőként a férfi közösítette ki a közösség vezetőit, hiszen ő kezdett bele egy másféle bibliai értelmezésbe, az első lépést ő tette meg a Társulattal szemben, és nem fordítva történt.

Hogy a lelkiismerete és a meggyőződése őt erre inspirálta, azzal nincs gond. De önmagában a lelkiismeret és a meggyőződés nem biztosíték arra, hogy valakinek igaza is van, sőt, bibliai alapon van igaza. Inspirálhatja valakit a lelkiismerete és a meggyőződése arra, hogy – egy extrém példát mondjak - azért kössön bele Jézusba, mert /szerinte/ nem volt hajlandó megenni egy háromhetes perecet. S ha nem, ez azt bizonyítja, hogy nem volt benne alázat, hanem gőg. Ha pedig gőgös volt, akkor Isten is az volt, akinek a jellemét hiba nélkül, tökéletes mértékben visszatükrözte. Egy gőgös Istennel pedig ki ápol viszonyt szívesen? /De olyan is van, aki azért köt bele Jézusba, mert Júdást nem tudta kiszűrni, stb./

Egy lelkiismereten alapuló meggyőződésnek akkor van jogosultsága /ebben az esetben/, ha az teljes mértékben a Biblián alapul, mivelhogy a Szentírás az, ami hitünk szerint Istentől ihletett és képes tökéletes felkészítést nyújtani ^{Vö. 2Tim 3:16-17}. Azonkívül az ítélet alapjául szolgáló irányadó mértéket is az adja meg, hogy senki azt illetően tévedésbe ne essék, mi tetszik Istennek és mi nem. ^{Vö. Mikeás 6:8}

Ha tehát az apa meggyőződése bibliailag megalapozott és teljesen korrekt, akkor jogosan hallgatott a lelkiismeretére, hogy elhagyta a tanúk közösségét. De ha egy „téves riasztáson” alapult, valami tévtanításon, akkor a saját lelkiismerete vezette félre. Éppen ezért lényeges lenne tisztázni, hogy milyen tanításokkal nem tudott egyetérteni.

Továbbá, ha már egyszer pontosan a tanítások miatt lett tanú, akkor ugyanazok a tanítások miért lettek hamisak a szemében, ha már egyszer igazaknak ítélte őket. Akkor valamelyik meggyőződése alapjaiban hibás volt, amely az ő saját kompetenciája, és nem másé. Vagy az elején volt tévesen ítélő, vagy most lett azzá, mert a Társulat az alaptanításait meg nem változtatta.

Hogy az illető teológiai részletekbe nem hajlandó belemenni, ez pontosan az ő labilis komolytalanságát /teológiai illetéktelenségét/ tükrözi. Mert pontosan a lényeget jelenthetné ki, amire nem vállalkozik. Ezek után azt mondhat amit akar, mert nem indokolja meg, hogy mi nem tetszik neki a „menyasszonyban”/Krisztus menyasszony-osztályában/.

Pontosan a zsidók hoztak föl mindenféle mondvacsinált indokot a szívük keménysége miatt a már nekik nem tetsző feleségük ellen, és Mózes emiatt engedett válólevelet adni ^{Vö. Máté 19:7-8} , de ez nincs összhangban Isten eredeti akaratával. Hanem ha már valaki egy Társat választott, amellett tartson ki, amíg annak ellenkezőjére bibliai alapja nincsen.

Ugyanez vallási alapon: tartson ki abban a vallásban, amiről meggyőződött, hogy bibliai alapokon áll. És akkor változtasson, ha annak ellenkezője derül ki. Ha viszont az ellenkezője derül ki, akkor vagy a kezdeti meggyőződése volt téves, vagy közben megváltoztatták a tanítást.

Hogy sokan pl. eljönnek a r.k. vallásból, ez azért van, mert kezdetben nem bibliai meggyőződés alapján lettek egyháztagok, hanem mert pl. beleszülettek a vallásba, és csak utólag kezdték komolyan megismerni a Bibliát, amely őket az egyház elhagyására sarkallta. ^{Vö. Jel 18:4}

Továbbá, hogy némelyek eljönnek a J. tanúitól, ez azért van, mert feladják a várakozásukat az ítéletnapot illetően, és mivel terhessé válik a számukra a gyülekezetbe járás és a tanúskodás, visszamennek a világba, amelytől igazán soha nem is szakadtak el, és magukat ott jól érzik. ^{Vö. 2Tim 4:10} Vagy pedig újra háromsághívővé lesznek, mivel maguk is hajlamosak a filozófiai kontárkodásra, és a Biblia egyszerű és pontos kijelentéseinek ellenállnak.

Ha az illető nem is indokolja meg, hogy miért állt odébb, az ellenkezőjét nem árt kihangsúlyozni, hogy teológiailag mi van rendben a J. tanúinál. Csak hogy félreértés ne essék.

Teológiai alaphelyzet tisztázása

A háromság

A legdöntőbb, hogy az imádatot egyedül az Atyának adják a Fiú által, és nem osztják három felé. Vö. Ján 14:6 A Jézus istensége még nem jelenti azt, hogy ő lenne a Biblia Legfelségesebb Istene, Akinek imádattal tartozunk. A „Legfelségesebb/Magasságos” Isten kritériumát a r.k. apologéták elfelejtették az évszázadok alatt a Biblia eredeti szövegei alapján kivizsgálni, és a zsinataikon ezt soha nem is pótolták. Sőt, az összes háromságvédő irodalomból hiányzik az erre vonatkozó tanulmány. Nyilván nem véletlenül. Én ennek személyesen utána néztem és a megfelelő konzekvenciát levonva az eredményét már régen közzétettem: itt és itt.

De ha valakinek ez sokáig tart és fáradtságos, akkor jusson eszébe, hogy Jézus szerint a mi Istenünk az Atya és nem Jézus. ^{Vö. Ján 20:17} És nem csak a földönlétekor, hanem megdicsőülése után is! ^{Vö. Jel 3:12} Márpedig ha Jézusnak Istene van /Aki a mi Istenünkkel azonos/, akkor a három teljesen egyenlő jellemzőkkel bíró isteni személy egy ugyanazon Istenkénti mivolta csupán a bibliától elrugaszkodott emberi fantázia terméke. /Nem véletlenül van érthetetlen misztériumnak beállítva./ Mert ez esetben egymásnak Istenei kellene hogy legyenek oda és vissza, de semmi ilyen szöveg a Bibliában nincsen.

Hanem a köztük lévő egylényegűséget teljesen önkényesen állapították meg, ugyanakkor az eredeti görög szöveg imádással/imádsággal kapcsolatos kijelentéseit /szóhasználatát/ nem vették figyelembe. Lásd itt és itt.

„A Szentháromság egy történelmileg kialakult formáció, amit a bibliai anyag látott el információkkal.” Állítja Bob Utley a hermeneutika profeszora - /A Rómaiakhoz írt levél; BIBLE LESSONS INTERNATIONAL, MARSHALL, Texas, 1988./ Azzal már nem törődik, hogy a bibliai anyag információit egyrészt tudatosan szelektálták, másrészt szándékosan kiforgatták, hogy eljussanak egy történelmileg kialakult formációhoz, amely ugyanakkor bibliailag /az előzőekből kifolyólag/ nem hiteles. Jézus közbenjáró Isten és ember között ^{Vö. 1Tim 2:5}, nem maga az Isten, ennélfogva Jézus imádása bálványimádás, ezért az kizár az üdvösségből! Jehova tanúinál az imádat pontosan a helyén van, viszont a háromsághitet vallók mind kiesnek a számba jöhető felekezetek közül.

Továbbá mivel a szombat ünneplés az egész törvényhez van kötve, akik a 24 órás szombat ünneplést az üdvösség feltételnek teszik meg, azok is kiesnek, mert az egész törvényt csak akkor kell megtartani, ha valaki a Mózes egész törvényének bármely részét az üdvösség feltételeként újraérvényesíti. /Pl. jelen esetben a körülmetélkedést/, márpedig ilyen nincs J. tanúinál.

Jézus arra hivatkozott a János 7:23-ban, hogy amiként a zsidók a szombat napon történő körülmetéléssel nem rontják meg Mózes törvényét /a szombat ünnepet/, ő ugyanúgy nem rontja meg azzal, hogy szombaton gyógyít. Ha pedig valaki ma Mózes szombati ünnepre vonatkozó törvényét érvényesnek jelenti ki, akkor a /z egész/ mózesi törvényt is érvényessé tesz ezáltal, tehát mindet meg kell tartani. ^{Vö. Gal 5:1-3} Nincs ugyanis két külön egész törvény, az egyik, amelyik tartalmazza a szombat ünnepet, és egy másik, amelyik nem. Így a hetednapot ünneplők is kiesnek, akik annak megtartását az üdvösség föltételévé teszik.

Az unitáriusok szerint nem csak Jézus az Istentől küldött megváltó, hanem mások is, ezért ők is kiesnek.

„A történelmi kereszténység szerint Jézus csak egyedül volt megváltója az emberiségnek. Az unitárius felfogás különbözik ebben. Meggyőződésünk szerint Isten nem csak Jézusban, hanem minden nagy emberben küldött megváltót az emberiség szánára. Megváltó volt Lao Tzu, Confucius, Buddha is, Szent István király, Röntgen, Mozart is.” /HIRDETEK NÉKTEK NAGY ÖRÖMET -  Gellérd Imre utolsó beszéd/

A Krisztadelfiánok szerint személyes Ördög nem létezik, hanem Jézus saját magát kísértette meg, ez is egy totális tévelygés, mert hazugnak állítja be Istent és Jézust is, akik tanítják a személyes Ördög létezését, aki az ősellenség és a végső sorsa a pusztulás. ^{Vö. Jel 20:10}

A mormonok leminősítik a Bibliát és egy teljesen másikat írtak, ami ugyancsak démoni eredetű, hiszen Isten szelleme senkit nem lök hanyatt /az ítéletet kivéve/, Jézus pedig a pusztában nem jelenik meg. Viszont Joseph Smith azzal kezdte pályafutását, hogy egy erdei pusztaságon hanyatt esett, ahol szerinte, Krisztus jelent meg neki, holott éppen Krisztus mondta, hogy az ő ilyen helyeken történő megjelenését ne higgyük. ^{Vö. Máté 24:26}

Jézus Krisztus tökéletes élete Ádámmal egyenértékű volt, így a váltságáldozata elegendő az emberi faj megváltására, és nem volt szükség Isten személyes halálára /?/ ennek érdekében. [Hogy Istent csak egy másik Isten halálával lehet kiengesztelni, ez a görög filozófia része, nem a Bibliáé.] Isten különben is halhatatlan, ezt a Biblia több helyen is kihangsúlyozza ^{Vö. 1Tim 1:17}. Ezért a váltságtan is helyén van a tanúknál.

[Nem beszélve arról, hogy a háromsághit szerint Krisztus a valóságban nem volt Istennek az egyszülött isteni származású Fia, hanem öröktől fogva létező Isten, aki csupán a megváltás idejére vette fel a fiúi szerepet, ami viszont teljesen aláássa az Isten Fiában adott szeretetét, amellyel Ő közeledett az emberiséghez.(Vö. János 3:16)]

Továbbá létezik égi reménység ^{Vö. 2Kor 5:1; Eféz 1:4; Zsid 3:1; 1Pét 1:4} akik uralkodnak ^{Vö. Jel 20:4,} és eljövendő lakott földi reménység ^{Vö. Zsid 2:5, Csia-Vida ford.}, akiken uralkodnak, így ez a tanítás is rendben van.

A hanyatt esések és a csodatételek pedig a hamis próféták és Krisztusok jellemzői, amik nem jellemzőek J. tanúira, de sokkal inkább a karizmatikusokra. ^{Vö. Máté 24:24} A hanyatt esés a Bibliában mindenhol az elbukást szimbolizálja. ^{Vö 1Móz 49:17; 1 Sám 4:18; Zsolt 35:4; Jersir 1:13; Ézsa 28:13} A Hit Gyülekezet vezetője Németh Sándor is amikor a pódiumon felsorakozottakat energiaátadással megérintette a homlokukon, azok ennek eredményeként hanyatt vágódtak. Holott arcra kellett volna borulniuk. ^{Vö 1Kor 14:25; Mát 26:39; 17:6; 1Kir 18:39; 3Móz 9:24} És minden karizmatikus gyülekezetben ez történik az egész világon. Így tehát azok is kiestek.

J. tanúin kívül nem marad más /az első századi mintára épülő/ világméretű gyülekezet, akik számításba jöhetnének /mint Isten neve számára létrejött nép ^{Vö. Apcsel 15:17}/, úgy hogy nem véletlenül nem támasztotta alá teológiailag az állítását a feljelentést tevő, mivel nem a bizonyítás volt a célja, hanem a lejáratás, ahhoz meg elegendő a sárdobálás is bármiféle bizonyíték nélkül.

Namármost, ha az illető azt nyilvánította ki, hogy fenti tanításokkal nem ért egyet, és még másokat is ezzel traktált, akkor a kiközösítése megalapozott volt, mert a megjövendölt hitehagyás propagandáját terjesztette, amely Sátán félrevezetésének célját szolgálja, és a gyülekezet egységének megbontását idézi elő. Ha viszont egyéb tanításokkal vagy eljárásokkal nem értett egyet, azok még nem adnak feltétlen bibliai alapot a távozásra.

Ugyanis ha itt jó az alap, de esetleg hiba van a körítésben, máshol az alapban van a hiba, még ha a körítés jónak is tűnik. Tehát bárki, aki elmegy a tanúk közül, jobb helyre aligha mehet. Ezért is akik elmennek a tanúktól, többnyire egyik felekezethez sem csatlakoznak /pl Frederick William Franz, a Vezető Testület egykori tagja, vagy Szakcsi Lakatos Béla, aki behódolt a háromságnak, és olyan közösségbe ment, ahol Krisztust tartják a Biblia Istenének, a személyes hitterjesztést pedig szervezett formában nem gyakorolják/.

Néhányan a lelkiismereti szabadságukra hivatkozva un. Bibliaköröket hoznak létre, ahol aztán mindenki azt hihet amit akar, egy közös vonás van bennük, hogy J. t. Vezető Testületét megvetik. Abban azonban nem lehetnek biztosak, hogy Isten is megveti őket, mint ahogy Kóré is jócskán melléfogott, amikor Mózessel egy szintre helyezte magát. ^{Vö. 4Móz 16. rész}

Úgy is el lehet menni a J. tanúi közösségéből, hogy az ember nem kezd rögtön nyilvános önigazolásba és vádaskodásba /nem ír leleplező szándékú könyvet/, hanem szép csöndesen visszavonul és az igazságosan ítélőre bízza magát. Bekalkulálva azt, hogy esetleg a hitének a feladása nem tetszik Istennek, Aki nem gyönyörködik a meghátrálókban. ^{Vö. Zsid 10:38}

„Jehova Tanúi szervezeti felépítése és vezetése hierarchikus jellegű „

Ez az állítás félrevezető, ugyanis pontosan a r. katolikus egyház hozott létre olyan hierarchikus szervezeti építményt, amelynek az élén egyszemélyes vezető, a mindenkori pápa áll. J. tanúinak nincsen egyszemélyes vezetőjük, se helyi szinten, se világméretekben, hanem Testület van, amely több tagból áll. Kifejezetten a szektákra jellemző, hogy emberi vezetőjük van, mint pl. a katolicizmus, vagy a Hit Gyülekezete, amelynek élén Németh Sándor áll.

A helyi gyülekezeteket elöljárók, úgynevezett vének és kisegítőszolgák vezetik.

Ez teljesen biblikus rendszert tükröz, ez volt az I. században is.

A lelkiismeretem miatt, mint már említettem, hitehagyásért kiközösítettek.

Mint már volt róla szó, a lelkiismeret önmagában nem tökéletes irányadó mérték. Hanem a kiközösítés azért lehet indokolt, ha valaki a saját nézeteinek a terjesztése által a gyülekezeti rend és egység megbontását célozza, ill. a ténykedése azt eredményezi.

„az ilyen kiközösítettekről azt írják és tanítják a kiadványaik, hogy ezek “fertőző betegek”, “elmebetegek”, akikkel nem szabad beszédbe elegyedniük, sőt előírásaik szerint köszönni sem szabad ezeknek a volt tagoknak; és még családon belül sem ápolhatnak velük kapcsolatot.”

Ennek a témának a megértéséhez tisztában kell lenni az igaz imádat súlyával, és az azt elferdíteni igyekvők aknamunkájának a veszélyével. Hogy volt gyülekezeti rend és tanításbeli tisztaság az I. században is, és a Bibliából világosan kitűnik. És akkor is voltak olyan személyek, akik ennek megrontásán fáradoztak. ^{Vö. Máté 7:15; Apcsel 15:1,5; 20:29-30; 2Pét 2:1-3} Ezek egyértelműen nem jelentenek jó társaságot:

„Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Kor 15:33) Jézus az efézusi gyülekezetet megdícsérte ily módon: „Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted,”(Jel 2:2) Ezek után hogyan várhatja el bárki is, hogy elszenvedjék azt, ha ellenpropagandát folytat a gyülekezetben? Maga a Biblia mondja:

„Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.” (2Tim 3:8)

A megromlott elméjű ember az elme-beteg, és ha a romlott elméjének káros szellemi termékét még terjeszti is, akkor gonosz az illető, és nincs helye a gyülekezetben! És ha ezzel nincs tisztában, ez különösen bizonyítja az elmebetegségét. Az ilyenekkel kapcsolatban mondja az írás, hogy ha valaki más tanít, és nem a Krisztus tanításával összhangban, azt ne is köszöntsük, más szóval örömmel ne üdvözöljük, ^{Vö. 2Ján 1:9-11} Pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint Pál is tett: „Örvendezek pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének;” (1Kor 16:17)

Ugyanilyen hitehagyott eszméknek és terjesztőiknek köszönhető, hogy a kereszténység atomizálódott, elsősorban a r. katolikus egyházat létrehozó elődöknek, akik a Krisztus isteni lényét az Atyával egy szintre helyezték és Istenként imádatták. Hogy ezt megtehessék, kitalálták, hogy a halhatatlan/láthatatlan Isten a saját kijelentésével ellentétben, ti. hogy Ő örökké él (5Móz 32:40), emberré lett, és emberként meg is halt.

De hogy a halálát emészthetővé tegyék a kételkedők számára, kitalálták, hogy csak emberként halt meg, de Istenként nem. Krisztusnak csak emberként Istene az Atya, de Istenként nem. És hogy az Atya nagyobb, ez csak azért van, mert emberré lett a Fiú, egyébként nem. A filozófia nyúlik mint a gumi és úgy tekerik a szöveget, ahogy az elméletük megkívánja. Kiforgatnak mindent, hogy a Krisztust ugyanannak az Istennek állítsák be, Akinek ő a közbenjárója, vagyis saját magának.

A kereszténység nem más, mint egy filozófiai mocsár, amely elnyel minden hanyag, lusta és mézes-mázos lelkületű hívőt, akiknek a vallásosság csak egy külső máz az egyéniségükön, de komoly bibliakutatást nem folytatnak, mondván az nem rájuk tartozik. De ha folytatnak is némelyek, akkor megerőszakolják a szöveget, pl. olyasmiket találnak ki, hogy »ceremoniális törvény«, hogy Mózes törvényét szétdarabolhassák, és azt hozzák ki a szövegből, ahová ki akarnak lyukadni.

Természetesen a bibliai szöveg »ceremoniális törvény« kifejezést sehol nem tartalmaz, meg olyat sem, hogy egy Isten három személyben létezik. Továbbá, hogy majd Isten a zsidókat egy 'gombnyomásra' megtéríti, hogy Krisztust elfogadják megváltójuknak. De akkor ezt mindenki mással is megtehetné. Meg még egyéb hamisságok és turpisságok.

Jehova tanúi már kijavítottak maguknál jó néhány téves értelmezést, és még ezután is ki fognak javítani, ami helyes készségüket bizonyítja (vö. Róma 12:2), de sok más egyház nem hajlandó megmozdulni, körömszakadtáig ragaszkodnak a hamis tantételeikhez.

Jehova tanúit vádolják, hogy nem keresztények, mert a háromság filozófiát nem fogadják el, ami a keresztény hitnek az alapja. Érdekes, amíg az apostolok éltek, addig nem volt a keresztény hitnek az alapja, hanem csak később tették meg azzá. Ugyanígy pl. a karácsony sem volt Krisztus születésének ünnepe az apostolok életideje alatt, később tették meg azzá. Meg a Mária sem volt a világ királynője, később tették meg azzá. És a gyülekezet sem volt a világi vagyon központi gyűjtőhelye, később tették meg azzá, Vatikánná, amelyben a mammon az isten, meg a földi szentatya.

De hogy ez milyen szentségtelen, az még nem jutott el az elméjükig, amelyet ők maguk erőszakoltak meg, hogy saját szentségtelenségüktől ne írtózzanak és ne undorodjanak meg. Így lettek minden tisztátalan madár tömlöcévé ^{Vö. Jel 18:2,} olyan emberek gyűjtőhelyévé, akiknek a Krisztus követés nem szívügye, hanem egyházi szolgáltatások pénzért való kiszolgálása: temetés-esküvő-keresztelés, misemondatás, s a papságot ajnározó nép fizet, mint a kefekötő – ahogy mondani szokták.

Amelyik egyház bukszanyitogatásra rendezkedett be, az le is aratja majd amit vetett, mert Isten jó szellemet ahhoz nem ad, sem tiszta lelkiismeretet!

Kapcsolat a kiközösítettekkel

Ami pedig a családon belüli kapcsolatot illeti, Az Őrtorony 1982. április 1-ji száma a 25. oldalon a következőket szögezi le a kiközösített, illetve az elkülönült személlyel kapcsolatban:

„teljesen megszűnt . . . minden korábbi szellemi kötelék. Ugyanez vonatkozik a rokonaira is, beleértve a közvetlen családtagokat . . . Ez változásokat jelent az otthonban fennálló szellemi közösség tekintetében. Ha például a férjet közösítették ki, a felesége és a gyermekei nem érzik jól magukat, ha családi bibliatanulmányozást vezet vagy a Bibliából felolvas és imádkozik. Ha imát akar mondani, mondjuk étkezésnél, joga van hozzá a saját otthonában. Az övéi azonban csendben elmondják az Istenhez intézett saját imájukat (Péld 28:9; Zsolt 119:145, 146). Mi történik viszont akkor, ha egy kiközösített személy a családból jelen akar lenni, amikor a család együtt olvassa a Bibliát vagy bibliatanulmányozást végez? A többiek megengedhetik, hogy jelen legyen és hallgasson, ha nem próbálja meg oktatni őket vagy megosztani velük vallásos elképzeléseit.”

Vagyis a családi kötelék megmarad, a férj és feleség kapcsolat megmarad, csupán az a kapcsolat szakad meg, amely őket az imádatban összekötötte. Pl. ha közösen imádkozna a feleség a hitehagyott férjével, azzal csak azt mutatná ki, hogy egyetért a vallásos hitnézeteivel, azért ápol közösséget vele ezen a téren.

Éva és Ádám is egymást rántották a bűnbe, egyiket megcsalta az ördög, a másik szellemi kapcsolatot ápolt vele azon túl is, hogy a félrevezetése megtörtént. Amiből Éva evett, abból adott Ádámnak is, és az is evett belőle.

Ha a férj szellemi gondolkozása eltorzul, és ezzel a szellemileg torz filozófiával megkínálja a feleségét, az is eszik belőle, vagyis megrontja. Ezért jogos, hogy nincs többé közös szellemi asztal, mert a szellemi méreg átszivárgásától csak így óvhatja meg magát a vétlen fél.

Amikor Péter megkínálta Jézust a szellemi méreggel, rögtön mondta neki Jézus, hogy távozzál tőlem Sátán, mert tudta, hogy ebben a gondolatban: „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.” ^{Vö. Máté 16:22-23}, az ördög szelleme tekerődzik ájtatos körítésben.

Úgyhogy a férj ne csodálkozzon azon, ha a felesége így viszonyul hozzá, ha meg csodálkozik és panaszkodik, akkor nincs tisztában a saját cselekedetének a súlyával és korábban sem volt, amikor hagyta a saját gondolatait elferdülni.

„Ebéd közben beszélgettem a feleségemmel, aki ok nélkül megrágalmazott, hogy megcsalom.”

Erre /hogy a felesége megrágalmazta/ semmilyen bizonyítéka nincsen, de ha tényleg megtörtént és valótlan az állítás, miért nem bízta az illető Istenre, hogy Ő majd igazságot tegyen? Ugyanis a feleség, ha rágalmaz, az a gonoszsággal egyszintű bűn elkövetését jelenti, ami a bukását okozhatja! (Vö. 2Kor 12:20 1Pét 2:1)

Akkor említettem neki, mivel ő Jehova Tanúja, hogy a „Szervezet” az, ami a házasságunkat megrontotta a helytelen tanácsaival.

Teljesen abszurd amit mond, de nem is ecseteli, hogy mit ért helytelen tanácsokon. Hogy ne ápoljanak vele szellemi kapcsolatot – ha ezt érti helytelen tanácsnak, akkor amit állít, az teljesen szubjektív alapokon áll, és nem bibliai alapokon.

Azt ki kellene fejtenie, hogy mit ért rossz tanácson, amúgy meg a Szervezet azt tanácsolja a feleségnek, hogy rendelje alá magát a férjének, aki neki a feje, de egyben a szeretetének és a megbecsülésének is az elsőrendű tárgya. ^{Vö. Eféz 5:33} Aki boldogságot hozott az életébe és felvirágoztatta szürke hétköznapjait. Ha nem így történt és nem ezért házasodott meg, akkor becsapta az asszonyt, és ha az asszony sem azért ment hozzá, hogy ezt megadja neki, akkor egymást kölcsönösen becsapták.

Ez őt erősen felzaklatta, de megjegyeztem, hogy nem ez az egy alkalom volt, amikor a Szervezet ilyet tett. Sajnos sok család ezért bomlott fel, sok tapasztalat olvasható az ezzel foglalkozó internetes fórumokon.

Az internetes fórumokra való hivatkozás nem helyettesíti a Szentírásra való hivatkozást, de az arra való hivatkozás sem garancia arra, hogy helyesen hivatkoznak rá. Különösen az internetes fórumokon találhatók olyan vélemények, amelyek mögött erős szubjektív indulatosság lapul, amelyek nem tárgyilagosak, és nagymérvű bibliai tájékozatlanságot tükröznek.

Erre Ő szólt Benjámin nevű fiamnak, hogy apád a szervezetet teszi felelősé a házassági gondok miatt. Erre Benjámin kiment az udvarra és fejszét fogott és bejött a konyhába, ahol én az asztalnál ültem. Ordítva rohant felém, és a fejszét ütésre készen a feje fölé emelve rám támadt. Én felálltam és elmentem az útjából.

Ebben a szituációban a Szervezet a legvétlenebb, mert pontosan a házassági gondok megoldására adnak tanácsot, nem pedig annak előidézésére. Különösen a fejszével való térítésre való felbujtás nem profilja a Szervezetnek. De ha valaki ilyesmire vetemedne, az csak az illető teljesen antikrisztusi felindultságára, jellemére mutatna rá. Viszont ez az állítás – hogy így történt volna -, annyi abszurd, hogy hihetetlen. Nem véletlenül bizonyíték sincsen rá.

„kihívtam a Monori rendőrséget, akik ki is jöttek. Mivel nem történt tettlegesség, elmondásuk szerint nem volt szükség intézkedésre.”

Ha nem történt tettlegesség, akkor ez a hozzáadott körítés valódiságát is megkérdőjelezi, hiszen az egésznek a tettlegesség lenne a lényege. Így a körítés vált a lényegessé, amelynek középpontja a Szervezet lejáratása minél nagyobb nyilvánosság előtt.

„Benjámin indulatos és kiszámíthatatlan személy, okom van tartani a további fenyegetésétől. Mióta nem vagyok Jehova Tanúja, azóta fenyegetettségben élek a saját családomban.”

Ha ez az állítás igaz, akkor a családtagjai legalább annyira rászolgáltak a kiközösítésre, mint ők. Ugyanis ilyen módon senki nem léphet fel a kiközösítettekkel szemben, de ez annyira abszurd állítás, hogy nem is hihető. Sokkal inkább hihető a Szervezet lejáratására irányuló törekvés, annál is inkább, mivel a férj keresi a nyilvánosságot, nem pedig kerüli. Egy józan gondolkodású ember nem teregeti a családi gondjait a nyilvánosság elé, kivéve ha azzal elleplezett szándékai vannak.

Véleményem szerint a lelkiismeretem és eltérő vallásos meggyőződésem miatt tört az életemre a saját fiam, és mindezt azért tette, mert a Jehova Tanúi Egyház a tanításaival tudatosan gyűlöletet kelt azok iránt, akik elhagyják ezt a szervezetet. Ezt a mellékelt kiadványok is egyértelműen alátámasztják.

Tudatos gyűlöletkeltésről szó sincs, és ha az illető férj nem ismeri a Biblia idevonatkozó kijelentéseit, akkor nincs tisztában a saját /negatív/ cselekedeteinek a súlyával. Másrészt arra sem tért ki sehol, hogy az ő álláspontja vagy cselekedetei mennyiben igazolhatók a Biblia alapján. Mert az egész történetben ez a legfontosabb pont. Ki áll a Biblia talaján és ki nem, ki tért el attól. [Ami pedig a mellékelt kiadványokat illeti, egyetlen egy sincsen mellékelve.]

„kérem az ügy törvényes kivizsgálását. Kérem, állapítsák meg, hogy a vallás korábbi tagjairól alkotott álláspontjának volt-e köze ahhoz, hogy a saját fiam az életemre tört. Kérem állapítsák meg, hogy ki vagy mi a felelős a történtekért, valamint azt, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, tegyék meg a szükséges lépéseket.”

Hogy ki kinek tört az életére, ez teljesen levegőben lógó tényállás. Az viszont konkrétumnak jelenthető ki, hogy szellemi értelemben a férfi a családja életére tört, mégpedig azzal, hogy kiközösítésre méltó szellemi cselekedeteket hajtott végre, amivel a családja szellemi egészségét veszélyeztette. De nem csak a családjáét, hanem a gyülekezetét is. A gyülekezet pedig ez ellen a kiközösítéssel védekezett, mint ahogy egy rákkeltő anyagot is el kel távolítani az egészséges szervezetből, hogy a kór ne terjedjen tovább. Így annak kivizsgálása is indokolt, hogy éppenséggel nem-e a férj felelős a történtekért, stb.

Amikor vallási alapon elítélik J. tanúit, éppenséggel azt is meg kellene vizsgálni, hogy nem-e a r. katolikus egyház a felelős a történtekért, hogy a kereszténység ekkora szakadásba jutott, mint ahogy Luther is megállapította azokat a tételeket, amelyekkel a r.k. egyházat felelőssé tette.

Továbbá, hogy az általa megállapított nézetek alapján ítélik el a tanúkat, vagyis egyházi nézőpontok szerint és nem a Biblia alapján. Mert az a tétel, hogy J. tanúi azért nem keresztények, mert nem fogadják el a háromságot, ez semmiképpen nem bibliai alapon álló kritika, hanem egyházi hátterű, és Isten előtt annyit is ér. Vagyis semmit!

„Előzetes egyeztetéseket követően a bizonyíthatóság hiánya miatt a feljelentést végül nem nyújtotta be a sértett.”

Akkor minek verte fel a port ennyire, ha nem azért, hogy lejárassa a tanúk Szervezetét?!

„a Jehova Tanúja felesége és fia elköltöztek és a házát más Jehova Tanúja szektatagok segítségével teljesen kipakolták.”

Bibliai alapon elkülönülésre van lehetősége a feleségnek, de hogy az ingóságokból mi illeti meg őt és mi nem, ez már valóban lehet egy esetleges bírósági eljárásnak a tárgya, ahol pártatlanul ítélnek. De hogy egy egyházi kiközösítésnek van-e bibliai alapja, annak megállapítására világi hatóság nem illetékes, mert a bibliai alapelvek, tanítások és törvények eltérnek a világi emberi rendelkezésektől. A Gyülekezetben pedig az isteni törvényeknek kell érvényt szerezni, nem pedig ez utóbbiaknak.

„Ha csupán pár vigasztaló, kedves szóval tudsz segíteni”.

A vigasztaló, kedves szavak Isten Igéjéből származnak, Isten vigasztalja meg vele azokat, akik ragaszkodnak az Ő irányadó mértékeihez:

„Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek.

Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is?

A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!” (1Kor 5:11-13)

„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;

Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.

Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” (Máté 18:15-17)

Vagyis ha a gyülekezet felelős vezetői úgy döntenek, hogy az illető kiközösítésre méltó viselkedésben vétkes, abból nem tér meg, akkor Isten adta joga van a kiközösítést végrehajtani, a gyülekezetet megtisztítani. Ha pedig a kiközösítettet a gyülekezeti tagok úgy kezelik, mint egy vámszedőt, akkor az vessen magára!

„Ha tudod juttatsd el ezt a történetet minél több médiumhoz az interneten: hírújságokba, bulvár újságokba, tévéműsorokba, stb.! Bár fontos a segítség is, elsősorban azt szeretnénk, hogy ország-világ tudjon arról, miért is és mennyire veszélyes Jehova Tanúi szektája!”

Ha a Jehova Tanúi szektájának a veszélyességét ilyen és ehhez hasonló történetek alapján kívánják egyesek tudatni országgal-világgal, akkor ezzel csak azt érik el, hogy teljesen szubjektív alapon ítéltetik el őket, amelynek célja elsősorban nem a tárgyilagos tények feltárása, hanem önös érdekből történő önigazolás. Azután ha Isten maga is ugyanezt a tényezőt állapítja meg, akkor az illető nem csupán a gyülekezeti tagságát veszíti el, hanem neve az élet könyvéből is kitöröltetik, ha egyáltalán oda a neve valaha is be volt írva.

Isten pedig igazságos bíró, nem úgy mint az érzelmileg befolyásolt és sajátságos tényezőkkel manipulált közvélemény, amely amúgy sincs abban a helyzetben, hogy bibliailag megalapozott, korrekt döntést tudjon hozni. Mivel az illetőnek a célja nem is ez volt, így a szándékai immár világosságot nyertek mindenki előtt. Főként Isten előtt, Akivel kapcsolatban ezt olvashatjuk:

„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.

És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.” (Zsidók 4:12-13)