Biblia - miért foglalkozzunk vele?

Miért foglalkozzunk a Bibliával?

Ha valaki kifejezetten nem vallásos, nem olyan családban nőtt fel, ahol napirenden volt a Biblia naponkénti olvasása, akkor nagyon valószínű, hogy egyáltalán nem olvassa a Bibliát, és nem is szándékozza olvasni, mivel köszöni szépen – anélkül is nagyon jól megvan. Sőt, hite szerint tartalmas, értékes életet él amely kielégíti őt, és ez irányban nincsen semmiféle hiányérzete. Megvannak a jövőre vonatkozó céltudatos elképzelései, amelyeket kellő szorgalommal és áldozatvállalással el is tud érni. Ha arra van szükség, még egy idegen nyelvet is kész megtanulni, hogy mindazt valóra válthassa, amit elgondolt magában. Ezek után igazán érthetetlen arra magyarázatot keresni, hogy miért érzi szükségtelennek a Biblia olvasását. Se hiányát nem érzi, sem pedig nem érdekli.

Egyébként meg van róla a saját kialakult nézete: mégpedig hogy ósdi könyv, amely egy régen letűnt társadalom erkölcsi nevelését volt hivatva elősegíteni, amelyben nagy szerepe volt az emberek vallásosságának, s amely alapján az embereket a vezetőik irányították és a nagyobb társadalmi zűrzavaroktól igyekeztek távol tartani. Ma már azonban az ember erkölcsileg a lábára tudott állni, a társadalom legnagyobb része magas szintű oktatás által formálódik, amely által képes a kor kihívásainak megfelelni.

Miért is lenne szüksége a mai kor társadalmának egy ilyen elavult erkölcsi kódexre, amelyben pl. olyasmi is van, hogy: „szemet szemért” meg hasonló borzadályok. Na ne hogy már ilyesmivel hozakodjon elő bárki is, hogy efféle törvényre szüksége van az emberiségnek a XXI. században. Ami pedig az „örök élet”-féle mesét illeti, ki érdekel az ilyen bugyutaság, ki akarna örökké élni, ami amúgy is egy végtelenül unalmas, sőt felesleges nyűg lenne, semmi más! - Nos, egy ilyen kerek vélemény, az majdnem hogy kikezdhetetlen.

Az élet leértékelése

Fenti gondolatmenet szinte általánosnak mondható, ennek ellenére, /vagy pont ezért/ egy óriási szarvashibával terhelt, mégpedig ami az örök élet lehetőségének leértékelését illeti. Ugyanis vegyük figyelembe, hogy a társadalomban leginkább azon dolgoknak van igazán nagy értékük, amelyek minél régebbi korúak. Ha valakinek van pl. egy római kori vázája netán egy több száz éves érméje vagy múmiája, azt igen gondosan őrzi, különösen a műgyűjtők, és az ilyeneket nem szokták a fáskamrában őrizni, hanem gondosan elzárják és bebiztosítják, ha netán valaki ellopná, akkor a biztosító fizesse meg a kárt. Tehát mintegy szabálynak lehet kijelenteni, hogy nagyon sok értékesnek tartott művészeti tárgy értékét csak növeli, ha az minél régebbi. Ami pedig minél régebbi, azt annál jobban óvják.

Egy több ezer éves vázát senki nem tesz az íróasztalának a szélére, nehogy véletlenül a padlóra lökje és az széttörjön. Ha így tenne, az illető igencsak gondatlan lenne, sőt még sokan felelőtlennek is mondanák. Ha pedig valakinek volna egy olyan vázája, amiből tömeggyártás szerint készülne naponta több ezer, azt az ember oda teszi az asztalán, ahol éppen nincsen útban, és ha esetleg leesik, kit érdekel, van helyette száz hasonló másik.

Nos, az emberek nagyrészt a saját életüket ugyanígy leértékelik, hiszen nem tartják arra méltónak, hogy minél hosszabb időre megőrizzék, óvják, féltsék, mint egy értékes vázát. Hanem még inkább rombolják is azt, hiszen iskolázott, felvilágosult emberek lévén rengetegen dohányoznak, mérték nélkül isszák az alkoholt, élvezik a kábítószereket és éjjeleket képesek átdorbézolni, vagyis bulizni. A mai fiatalság legnagyobb eszményképe /tisztelet a kivételeknek/ a bulizás /elvégre egyszer élünk!/, meg lehet nézni hogyan tódulnak pl. a Szigetfesztiválra /stb./, ahol aztán tengernyi szemetet hagynak maguk után. Aztán ha idővel kijózanodnak, és netán véleményt mondanak az örök élet lehetőségéről, hamar kiderül, hogy az életüket nem tartják többre egy átlagos, tucattermék kínai vázánál, amit az asztal szélére lökve tartanak. /A szemetelés mértéke egyenes arányban van a környezet, a tisztaság, a rend, az élet leértékelésével./

Senki számára nem lehet értékes az örök élet lehetősége, aki a saját egészségét leértékeli, nem óvja, nem védi, hanem szándékosan hódol káros szenvedélyeinek. Azután ha valaki megkérdezi, hogy iskolázott ember létére nem tudja, hogy mennyiféle rákot okozhat magának és a körülötte élő passzív dohányosoknak, akkor a legtöbb érintett magából kikelve még meg is magyarázza, hogy az miért nem káros. Ezért, azért meg amazért. Aztán ha netán mégis a Kékgolyó utcában /ahol a rákbetegeket kezelik/ kötne ki, akkor ráfogja, hogy nem volt szerencsés. De hogy magának okozta volna a kárt, azt visszautasítja.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy minél értékesebb valakinek az élete, annál jobban óvja, védi, gondozza és odafigyel az egészségére. Ha pedig a szeretteit is nagyra tartja, akkor szeretne velük minél több időt együtt tölteni. És ha az örök élet lehetőségéről hall, akkor nem söpri le azonnal az asztalról, hanem min. megvizsgálja, hogy mennyi annak a reális esélye, hogy valóra válhat. Az egyén helyes hozzáállása tehát óriási jelentőségű, és ha valaki a saját életének az értékeléséhez lekicsinylően áll hozzá, akkor nem lehet csodálkozni, hogy az ilyen ember egy olcsó kínai váza értékének a szintjén éli az életét.

És ahogy a világban sok az egy kaptafára gyártott kínai váza, és kevés a kézzel díszített egyedi, értékes Zsolnay porcelán, az is biztos. Nem véletlenül mondta Jézus, hogy a világ széles útján sokan járnak, ami a pusztulásba vezet ^{Vö. Máté 7:13-14}. S hogy ki-mire tartja az életét, azt maga dönti el. Így tehát az örök életről szóló döntése is a saját életét minősíti az embernek, hogy azt milyen értékesnek vagy éppen értéktelennek tartja. Végeredményben akit nem érdekel az örök élet, az saját magát egy tucatminőségű kínai váza értékének színvonalára alacsonyítja, amelyet semmiféleképpen nem akar hosszú távra megőrizni.

De ugyanez volt kétezer éve is, a nemzetekhez tartozók, akik helyesen reagáltak, a Jó Hírre: „megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve /tetagmenoi/.” (Apcsel 13:48, Káldi Neovulgáta ford.) Vagyis, akik az örök életre adták /etaxan/ magukat. ^{Vö. 1Kor 16:15} [Mindkét kifejezés szótári alakja a görögben a tasszo /elrendel/kijelöl.] Tehát nem Isten jelöli ki az embert az örök életre, hanem mi magunkat jelöljük ki, feltéve ha arra méltónak és értékesnek tartjuk az életünket.

Ami pedig az örök élet unalmasságát illeti, akinek része lesz benne, az majd érintettként nyilatkozhat róla. Aki meg úgy nyilatkozik róla, hogy még a jelenlegi életével sem tud mit kezdeni, mivel a lelkesedés úgy kiszáradt belőle, mint taplógombából a hajnali harmat, annak a nyilatkozata annyit is ér, vagyis nem sokat.

„Szemet szemért, fogat fogért”

Valóban úgy gondolják sokan, hogy ez egy rendkívül primitív törvény, és milyen jó, hogy az emberi haladás már régen túllépett ezen a modern jogalkotás irányába. Ma már a demokráciában mindenkinek egyenlő jogai vannak, és nincsenek fogkitörések meg szemet kiszúrások meg ilyen és hasonló barbárságok!

Jól és messze hangzó kritika ez, csak éppen hétmérföldes laikusságról tanúskodik. /Megjegyzésre méltó, hogy a leghangosabb kritikák a Bibliával szemben éppen a laikusoktól származnak, akik arra lusták voltak ugyan, hogy életük évtizedeiben megismerjék a Könyvet, de arra nem lusták, hogy lendületből szajkózzák előítéleteik hirtelen megfogalmazott fiaskóit – amelyekkel ugyancsak saját magukat járatják le!/

Maga a bibliai szöveg így hangzik:

„Egy tanú ne álljon meg valaki ellen bármely véteknél, bármely bűnnél és bármely vétségnél, amit elkövet; két tanú vallomása alapján vagy három tanú vallomása alapján álljon meg a dolog. Ha hamis tanú támad valaki ellen, hogy az igazságtól eltérőt valljon ellene, akkor álljon a két férfiú, akik között a pör van, az Örökkévaló színe elé, a papok elé és a bírák elé, akik abban az időben lesznek.

És ha gondos vizsgálatot végeztek a bírák és íme, hazug tanú a tanú, hazugságot vallott testvére ellen, akkor úgy tegyetek vele, amint szándékozott tenni testvérével; így pusztítsd ki a rosszat közüled. És a többiek hallják és féljenek, hogy ne tegyenek többé ilyen rossz dolgot közötted. És ne sajnálja őt szemed: lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért. (5Móz 19:15-21, Dr. Herz. ford. ; vö. 2Móz 21:24; 3Mós 24:19-20)

Laikus magyarázók /akiknek nem szakterületük a bibliai szövegek értelmezése/ a maguk kútforrásából merítve nem képesek azon összefüggések meglátására, amelyek nélkül egy-egy kiragadott bibliai példa valóban ésszerűtlenül hathat, éppen ezért a laikus véleményformálók helyett olvassunk szakterület specialistáktól származó nyilatkozatokat ezzel a témával kapcsolatosan, hogy jobban megérthessük a kijelentések miértjét és meglássuk bennük a szellemi értéket és hasznosságot:

„Annak az elvnek követése, hogy „lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért” ma az emberi haladás egyik legfontosabb mérföldköve. Azt követeli ez az elv, hogy a vad bosszú helyébe törvényes büntetés lépjen és az lehetőleg a bűnnel egyenértékű legyen... a ius talionis az igazság törvénye, nem a bosszú törvénye volt: Egy szemet, nem pedig két szemet egy szemért; egy fogat, nem pedig tizet egy fogért; egy életet, nem pedig egy egész családot egy életért. A nemzetközi jog megteremtői – Hugo Grotius, Jean Bodin és John Selden – mind azt állítják, hogy a ius talionis előírja egyrészt a méltányos arányt bűn és büntetés között, másrészt azt, hogy minden polgár egyenlő a törvény előtt és hogy mindenkinek a sérelme egyazon mérték szerint ítéltessék meg. „Ez olyan törvény, amely csak szabad népeknél alkalmazható – mondja D. Michaelis, a modern bibliaexegézis egyik úttörője –, amelyben a legszegényebb embernek ugyanazon jogai vannak, mint a legelőkelőbb nemes támadónak. Annyira értékeli a legszegényebb paraszt fogát, mint egy nemesét; és ez feltűnő, mert a paraszt kenyérhéjat rág, a nemes süteményt eszik.” /Hammurabi Kódexe forrása-e a mózesi polgári jognak? - MÓZES ÖT KÖNYVE ÉS A HAFTÁRÁK - Szerkesztette: DR. HERTZ J. H. főrabbi/

Ma pedig azt látjuk, hogy mindenhol a gazdagoknak áll a világ, mert ha valakinek jó ügyvédje van, akkor jó pénzért bármiből kimossák. Csak ügyesen kell csűrni-csavarni a szót, hogy az esküdteket megnyerni lehessen akármilyen ügynek. [Bizonyos szakterületeken általános tendencia, hogy a munkaadó a munkavállalót minimálbérre jelenti be /ha egyáltalán bejelenti/, hogy a legkevesebb járulékot kelljen utána fizetnie, de hogy a vezetők és főnökök mire vannak bejelentve, arról nem nyilatkoznak. Kifelé persze azt mutatják, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik, de a valóságban nem ez a gyakorlat.] A valóságban a pénz dominál, és ahol sok pénz van, az igazságszolgáltatás keze is oda hajlik /a háttérben hajlamos oda hajlani/.

Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy „az a kifejezés, hogy „amint ő tett, ugyanúgy tegyenek vele”, a 19. versben és „fogat fogért” a 20. versben csak  szakkifejezések annak a gondolatnak kifejezésére, hogy az elkövetett jogtalanságért megfelelő és méltányos jóvátétel jár, megfelelő bírói ítélet alapján. A zsidó történetben egy példát sem találunk arra, hogy a ius talionis elvet szószerint alkalmazták volna (v. ö. Maim Chóbél I,6). A Talmud bölcsei számára a „szemet szemért” nem jelentett egyebet, mint annak a jogi elvnek a hangsúlyozását, hogy a megtorlásnak vagy a kártérítésnek arányosnak kell lennie.” (Lev 24,18: lelket lélekért. - MÓZES ÖT KÖNYVE ÉS A HAFTÁRÁK)

Mai laikus rögtön szó szerint értelmezi azt, amit a Bibliában olvasott vagy amit arról hallott, és rögtön hozzáteszi a maga előítéletektől nem mentes véleményét, amiben aztán meg is merevedik, amihez könnyelműen ragaszkodik. Így tiszta képet soha nem is kaphat a Bibliáról.

A Bibliában Isten elvárása a saját törvényeit illetően: „ezeket tartsd meg előítélet nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból.” (1Tim 5:21) Vagyis ne legyünk előítélettel a törvényei iránt, mert azok tökéletes forrásból származnak, és azoknak megtartása a rend garanciája. A részrehajlást pedig a törvény alkalmazói és végrehajtói felejtsék el, mert Isten megbünteti azokat, akiket le lehet fizetni vagy nem az igazság szellemében járnak el.

Mert mit mond Isten a másokon magukat meghízlalóknak:

„Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására. Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?! Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?! Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!” (Ámós 8:4-7)

Hogyan is van ma a XXI. században az olcsó munkaerő tekintetében? A profitot hajhászók oda mennek maguknak minél több nyereséget szerezni, ahol a munkaerőt a legolcsóbban meg tudják venni, és az a mindenkori alapelv: a munkavállalónak minél kevesebbet adni, hogy minél több maradjon a munkaadónak. Ezt a módszert a a Bibliában Isten kizsákmányolásnak tartja, és garantálja, hogy az Ő haragja napján a magukat másokon meghizlalók megfizetnek a gonoszságukért. Aki tehát nem érdekelt a mások kifosztásában, annak mindenképpen érdemes a Bibliát tanulmányoznia, hogy az abban levő gondolkozási morált elsajátíthassa, megtanuljon Isten szerint gondolkodni, és mindenben igazságosan eljárni.

Mert Isten mércéje mindenben: igazság és szeretet, és a követendő példa: Jézus a Krisztus!

Az erkölcsileg lábra állt ember

Az erkölcsileg lábra állt ember – igencsak dülöngél! S ha valaki ezt nem veszi észre, az abból táplálkozik, hogy tudatosan nem is akarja. Aztán hogyan van az, hogy egy erkölcsileg lábra állt emberi társadalom teljesen meg van osztva. Amit az egyik politikai párt jónak és követendőnek tart, a másik pont az ellenkezőjét vallja, és szinte mindenben ellentmond neki. A társadalom hozzá tartozó rétegét meg magával húzza.

Ami az egyik oldalon erkölcsösnek, szentnek van beállítva, az a másik oldal szerint erkölcstelen és szentségtelen. Aztán évtizedeken át megy a szembe eresztett habzó kritika, és azonkívül semmi nem történik, mint hogy a vezetők megtömik a zsebüket csillogó forintokkal, az öntudatos nép meg egy helyben tapossa a saját anyagi szűkösségének rekedtes kerekét. A környezet közben magára hagyottan pusztul, mert a pénzéhes befektetőket nem a szép tájkép gyönyörködteti, hanem a műfénnyel kipingált profit. A haszonérdekeltségűek lobbizása, az van lábra állva, de hogy ez miben erkölcsös, azt hónapokig lehetne firtatni, és nem lennének okosabbak a vizsgálódók.

Az egyén hangoztathatja ugyan, hogy erkölcsileg lábra állt az állatvilágból kiszármazott ember, de végig kell nézni néhány esti TV híradót, és hamar kijózanodik a tisztán látó atekintetben, hogy inkább erkölcsi zuhanórepülést lát maga előtt és maga körül, mintsem erkölcsi felfelé szárnyalást. A modern világban élő ember kőkorszaki viszonyokhoz alkalmazkodott hajlamokkal, ösztönökkel rendelkezik, hiszen azt sugallják neki, hogy onnan származik, jó mélyről, ahová minduntalan visszazuhan. Az ateista propaganda hamar megállapítja ugyan az etikai kinemesedés felfelé törekvő tendenciáját, de amíg ez ilyen mértékben növekszik, annak is meg lesz a reális piaca, hogy a paizs-technológiát reklámozzák, hogy az autólopások számát próbálják szinten tartani.

De még csak ha az autót lopnák, de mindent, ami mozgatható, ami fényes a szarka-szeműeknek, kedves a lélek-megrontóknak, ami kívánatos az egészség-vámszedőinek. Akik ponyva alól terjesztik az alkoholt, a dohányt, a kábítószert /stb./, és nyíltan a népbutító/népaltató ideológiákat. Hogy az ember képes volt állatból emberré nemesedni, közben meg amióta az Istennek hátat fordított, azóta züllik és állati szintre alacsonyodik, hiszen saját szeme-éhségének kielégítése érdekében kizsigereli és kizsákmányolja a természetet, és az életfeltételeket egyre minimálisabb szintre zsugorítja.

Ne tévedjen senki és önmagát ne csapja be az ember erkölcsi állapotát illetően, mert a Biblia megállapítja: „ ... mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés /az anyagi javak feltűnő fitogtatása/, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Ján 2:16-17, MBT. Ford.)

Aki tehát az erkölcsileg lábra állt ember szép ívű eszméjében hisz, az jó ha szembe néz a tényekkel, hogy az ember hadilábon áll a magából kitermelt erkölcsét illetően, hiszen annak lényege: minél több mindent megkaparintani magunknak, és kihívóan, fényűzően élni. Ez a nyugati /kapitalista/ társadalom életideálja, amely mögött a többi nemzet sem akar lemaradni. És csak azoknak van helyes életszemléletük az anyagi és egyéb javak értékét illetően, akiket a Teremtő az Ő Szavából kiiskolázott, mert azok a helyes egyensúlyra megtaníttattak és folyamatosan megtaníttatnak.

Ósdi könyv a Biblia?

Teljesen mást jelent az, hogy valami elavult, ósdi, túlhaladott, és megint mást az, hogy régi eredetű, de attól még lehet a hasznosságát illetően meglepően időszerű, naprakész. Az, hogy a Biblia összességében kb. 3500 éves, az a régiségét bizonyítja, de nem az ósdiságát. Erről azok képesek meggyőződni, akik bírnak a Biblia szellemiségével, nyomon tudják követni a benne lévő kinyilatkoztatások korhoz kötöttségét. Mert nem minden korhoz szólt Isten ugyanazon mérce szerint, hanem a kinyilatkoztatást mindig az adott korszakhoz igazította.

Pl. volt a törvény korszaka, amely a kiválasztott nép, Izrael életét szabályozta, és most van a /Jézus Krisztus általi/ kegyelem korszaka, amely az előzőt felváltotta. ^{Vö. Ján 1:17: Gal 3:24-25} A kegyelem korszakában Isten hosszú türelmet gyakorol, és rögtön nincs végrehajtva a bűnért járó büntetés, mint azelőtt. ^{Vö. Zsid 2:2} Viszont lesz majd a harag napja, amikor Isten benyújtja a számlát, és mindenkinek megfizet a cselekedetei szerint. ^{Vö. Róma 2:4-8} Sőt, azon felül lesz még egy másik korszak is, amikor isteni irányítás alatt lesz az emberiség engedelmes rétege, akik a Krisztus-követésüket idővel tökélyre fejlesztik. ^{Vö. Ézsaiás 11:1-9}

Az, hogy a világ értékrendje és a Biblia értékrendje messze eltér egymástól, az nem jelenti a Biblia időszerűségének hanyatlását, hanem sokkal inkább a világ erkölcsi színvonalának felhígulását. Pl. ami még nem is olyan régen a világban „vadházasság” néven szerepelt, az mostanra házasságkötés nélküli „élettársi kapcsolat”-tá nemesedett, ami viszont Isten szemében szexuális bűn, mivel Ő csak azokat tekinti házasfeleknek, akik törvényes házasságot kötnek, tehát teljes jogú felelősséget vállalnak egymásért és a születendő gyermekeikért.

Az élettársi kapcsolatot pont azért találták ki, hogy abból bármikor ki lehessen szállni, amikor úgy dönt az egyik fél, hogy ráun a másikra vagy a saját mércéje szerint talál benne kivetni valót. Nem beszélve az azonos neműek egyre nyíltabb párkapcsolatának elismeréséről, amely teljesen szembe megy az Isten teremtői akaratával, ami az Ő nemtetszését és haragját váltja ki. /Lásd a bibliai Szodoma és Gomora esetét, amely városokat Isten eltörölte a föld színéről, és ha a világi társadalom erkölcsi identitása efelé orientálódik, akkor ugyanerre az elbírálásra számíthat. ^{Vö. Júdás 1:7; Róma 1:26-27; 1Kor 6:9-10}/

Ahová a világ fejlődik, az ő szemében persze hogy ósdinak hat a Könyvek Könyve, a Biblia szerint viszont a világ erkölcsi állapota az, amely egyre alacsonyabb színvonal felé tendál, tehát erodálódik. Nyilván ez attól is függ, hogy honnan nézzük. A kettő közül az egyik látásmód teljesen hamis, mégpedig a bukott természetű emberé az, ezt jelenti ki a Biblia. S aki ezt nevetségesnek tartja, vállalnia kell tetteinek következményét, mert ha rosszul ítéli meg a helyzetet, az Isten számon kéri rajta a céltudatos tévelygését.

S arra a kérdésre, hogy miért nem ósdi könyv a Biblia, arra az a válasz, hogy az Isten Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott akaratát tartalmazza a keresztény gyülekezetre vonatkozóan. Tehát az ott bevezetett irányadó mérték minden Istennek tetszeni kívánó ember számára a követendő mintát jelenti. Ha pedig a világ számára a Biblia elavultnak is hat, annak nincs jelentősége, ugyanis a világ Isten ítélete alá fog kerülni.

A Biblia két fő parancsolata az Isten és a felebarát tisztelete és szeretete – amely egyébként a világban szinte az utolsó helyen áll. Ott a pénz, a hatalom és a hírnév dominál. Amikor tehát a tisztességet, a becsületet és a felebaráti szeretetet leminősítik, akkor ezeknek a tulajdonságoknak az ósdiságát is hirdetik egyben, viszont a világ állapota mutatja, hogy ez a nézőpont teljesen hamis. A világ összes helyén egyre több és egyre nagyobb problémák vannak, és ezekről egyre ijesztőbb híreket közölnek a médiumok.

Ósdinak azt lehet nevezni, amelynek követése egyre nagyobb káoszt okoz. Márpedig a világban van a káosz /és nem a Krisztust valóban követők társadalmában/, úgyhogy a világ irányadó mértékeit lehet ósdinak nevezni, és nem az Isten időszerű tanítását, amelynek követése békét, szeretetet és nyugalmat hoz magával abban a közösségben, amelyben a krisztusi alapelveket gyakorolják.

Saját kialakult nézet

Ez egy jól hangzó frázis, hogy mindenki kövesse a saját kialakult nézetét, azután csodálkozhatunk azon, ha az autónkat ellopják, a házunkba betörnek, a strandolókat géppisztolytűz alá veszik, lépten-nyomon megkárosítanak. Illetve nem csodálkozhatunk. Ha az ember a saját nézőpontját követi, akkor ahány ember, annyiféle nézőpont lehetséges. S ha vannak is emberi törvények, vannak /nem is kevesen/ akiknek a sajátjuk fontosabb.

Na és ott van az un. demokrácia, annak a mércéjét vajon ki szabta meg, hogy az mindenki számára egy minta lehessen? Emberek, akik úgy gondolkodtak, ahogy. De vannak olyanok, akik a demokráciáról teljesen más véleménnyel vannak, hogy az mi fán terem, és milyen mintát képvisel. Mert mást ért alatta a mindenkori ellenzék és a mindenkori hatalom. Amit a nép egy rétege elítél a hatalmon állóknál, az ugyanannak a népnek fel sem tűnik, ha az általuk választottak kerülnek hatalomra.

A demokrácia kőkeményen azt jelenti, hogy meglátni és szóvá tenni a másik /párthoz tartozók/ szemében a szálkát, a magunk /pártjához tartozók/ szemében meg elnézni a gerendát is. Meg hogy a nép akarata érvényesül az őket képviselők által. Na igen, a mesében. Mert a képviselő magának szavazza meg a jólétet, az olcsó kosztot, a legkülönbözőbb juttatásokat, a nép meg éljen meg ahogy tud, különösen az alsóbb rétegekhez tartozók. Azok csak akkor fontosak, amikor szavazni kell, egyébként meg csupán egy adathalmaz, amit jól kell tudni kezelni, és akkor a következő választásokig jó soruk lesz – a megválasztottaknak. A demokrácia ezt jelenti /mindig az a helyes, ahogy a hatalmon levők látják/, és akik ezt szeretik, legyen részük benne. Akár a napos, akár az árnyas oldalon.

A másik oldalon van a teokrácia, amely messze nem saját kialakult nézet, de nem is egyházi nézet /különösen nem az eldeformált, vérbűnnel terhelt történelmi kereszténységé/, hanem az isteni nézet, az istenuralom. Az előzőben a nép választja, itt meg az Isten nézőpontja szerint van választva az arra érdemesült. Legalábbis így kellene lennie. A keresztény gyülekezetben a vezetésnek az isteni alapelveknek megfelelően kell/ene történnie, mert ez a garancia a rendre, a békére, a becsületességre, a tisztességre, a boldogulásra.

Az egy teljesen más kérdés, hogy ezt mennyire tartják meg, de legalább az irányadó mérték az tökéletes, mert Istentől származik. Egy hibátlan térkép hibátlan követésénél jobbat kívánni sem lehet. Mert az kivétel nélkül mindenki javát szolgálja, és nincsen egy olyan vezetői réteg, amely a jólétét az általa vezetett néprétegnek köszönhetné, amely az kényszeredetten eltartja.

Isten kijelöli a tökéletes utat /a Krisztus-követés útját/, mindenki számára kijelöli az erkölcsi kreszt, s annak betartását a maga idejében számon is kéri. A saját kialakult nézet meg arról szól, hogy próbáljuk meg a rendet fenntartani, míg mások éppen azt tartják rendetlenségnek, a mit az előzőek rendnek. Az ember önmaga követésében örök civakodásra rendeltetett, aminek csak a helyes Krisztus követés vethet véget. Na persze ehhez tiszta Krisztus-értelmezés is szükségeltetik, és az egyén felelőssége, hogy ezt helyesen elsajátítsa és magát általa helyesen vezesse.

Mint ahogy az autókormányról is tudni lehet, hogy jobbra-balra árok, középen az út. De a saját értelmezés szerint az út árkon-bokron át vezet, és csak akkor van gond, ha mások megkárosítása napvilágra kerül. Vagy akkor sincs, ha van egy jó ügyvédje az embernek. Isten azonban megvesztegethetetlen és Krisztus sem volt személyválogató soha az örök élet elnyerésének reménységét illetően, hogy az kinek lehet osztályrésze. Bárkinek, aki az igénybe veszi!

Akit a Biblia nem érdekel, a hiányát sem érzi

Ez teljesen logikus okfejtés, egyik következik a másikból. Akit pl. nem érdekel, hogy a hatóság illetékesei mit hangoztatnak egy esetleges természeti katasztrófa bekövetkezéséről adott helyen és időben, az a hiányát sem érzi annak, hogy tovább kellene állnia. Jó neki ott ahol van. Jól érzi magát. Nem engedi magát másoktól zavartatni. A saját nyugalmából nem engedi magát kibillenteni. Ahogy előre eltervezte, az óráit úgy rendezi be. A saját élvezetforrásai közé nem iktatta be a számára gyönyörű környezet kényszerű elhagyását.

Aztán néhány nap múlva különös morajlásokra lesz figyelmes. Az állatok és a madarak is furcsán viselkednek. Nem nagyon tudja mire vélni a dolgot. S mire feltámad benne az érdeklődés a dolgok hogyléte felől, már be is következik az, amit elképzelni sem tudott, de kifejezetten nem is akart. Mire felocsúdhatott volna, már rá is szakadt a háza a hatalmas földrengés következtében.

A Biblia is azt mondja, hogy hatalmas isteni beavatkozás várható az emberi ügyekbe, amelyeket a Biblia már régen megjövendölt ^{Vö. Apcsel 17:31}, s amelyekre a legtöbb ember úgy reagál, hogy nem érdekli. Ugyanakkor Isten gondviselésének a hiányát sem érzi. Megtanult Nélküle élni, Nélküle boldogulni, a mindennapok örömeit Nélküle élvezni. Úgy eszik-iszik és fekszik le mindennap, hogy nem ad hálát az Istennek. Mert minek is, ha mindent a természet/es kiválasztódás/ hozott létre, és az oktalan állatok maguknak fejlesztettek ki olyan reájuk jellemző anatómiai sajátosságokat, amelyeket az intelligens emberek sem tudnak magukon létrehozni. Persze ezt úgy kell elképzelni, hogy bármiféle intelligencia, vagy tudatos tervezés nélkül. Csak úgy vaktában.

A sas vaktában fejlesztett ki magának kilométerekre ellátó szemeket, a harkály meg speciális nyelvet, támasztó lábat meg rázkódásbiztos koponyát anélkül, hogy tudta volna, mindezekre szüksége van, különben fáról lebukfencező bohócmadárrá lenne, ha mindezeket és még sok más speciális anatómiai sajátosságot nem ötvözött volna össze saját magában. Na és mindezt természetesen tervező intelligencia nélkül!

De ha mondjuk az asztalos készít egy ablakot, és azt kinyithatóra formázza, akkor kell alkotnia hozzá egy kallantyút is, amivel kiakasztja, különben a szél minduntalan bevágja, és állandóan hívni kell az üvegest. A kallantyút tehát meg kell tervezni, de a madarak agyában a radart, amivel tájékozódni tudnak, azt nem.

Az ablak és az azt kitámasztó kallantyú emberi 

intelligencia által  jön létre, tehát céltudatos tervezés eredménye, hiszen a kettő között véletlen által nem áthidalható funkcionális szükségesség létezik! /És az sem mindegy, hogy az a ringli hogyan áll. /Az egész világon gyártanak kallantyúkat az ablakok kitámasztására, de ha azt mással is teszik, azt az emberi intelligencia tudatos bevetésével teszik, és nem bízzák a véletlenre. 

A harkály és a kallantyú

A harkály /félék/ jellegzetességei a következők:

1. Szivacsos csontból felépülő, meglehetősen vastag koponya, ami az agynak hasonló "csomagolást" jelent, mint a szállító dobozokban elhelyezett védőpárna, műanyaghab, vagy hungarocell. [A harkály feje a gravitációs gyorsulás ezerszeresével veri a fejét a fába. Ezzel akkora erőt fejt ki, ami a földi gravitáció ezerszerese, de koponyája még az 1200 g-s lassulást is baj nélkül kibírja.]

2. A koponya üregén belül nagyon kevés az agyvíz mennyisége /szinte nincs is/, így az agyállomány nemigen tud elmozdulni/rázkódni, mondhatni, rögzítve van.

3. A harkály agyát egy nagyon tömör csont védi, amely lengéscsillapítóként viselkedik.

4. Mivel kicsi az agya, az agy tömegének és felületének aránya is kicsi. Ezért az ütközés fékezési ereje viszonylag nagy felületre hat, így a harkály agya jobban ellenáll a rázkódásnak, mint az emberé.

5. Az állkapocs porca szintén erős, vaskos, így mintegy kipárnázást biztosít az erős ütések felfogására.

6. Erős a fej izomzata is, amely az állkapcsot a koponyához rögzíti, az a lecsapás előtt egy ezredmásodperccel összehúzódik, így az ütés erejét a koponya alapjára és hátsó részére vezetik, ill. a keletkező energia egy részét a fejből a nyakizmokon keresztül a törzsbe, ezáltal kímélve meg az agyat.

7. Idegrendszeri működései zseniálisan összehangoltak, így tökéleresen merőlegesen csap le, ezért nem jön létre csavaró nyíróerő, ami az agyhártyák szakadását és agyrázkódást okozhatna.

8. A csőr alatt kezdődő fejlett, izmos, ruganyos nyelvcsontja a csőr tövénél kettéágazik, majd a koponyát kívülről megkerülve a homlokon újból egyesül, és mintegy biztonsági övként védi a koponyát kopogás közben.

9. Szemének érhártyájában mukopoliszacharidok alkotnak puha, rugalmas alátámasztást, és a szem hátsó részének anyagcseréjében fontos szerepet játszó ún. fésű (pecten) is képes vérrel megtelve /mégis bevérzés nélkül!/ csökkenteni a retinára háruló nyomást.

10. Leütés előtt egy milliszekundummal a szem erős kötőszövetből álló pislogóhártyája pislogóreflexe segítségével összehúzódik, nehogy a szeme a hirtelen becsapódástól kiugorjon a helyéből. A belső, vastag és ellenálló szemhéj olyan, mint a biztonsági öv az autókban, míg a külső, vérrel teli szemhéj a fából kiszakadó szilánkoktól védi meg. [Ennek feltérképezéséért az amerikai Ivan Schvab és az idősebb Philip RA May kapott 2006-ban ornitológiai IgNobel-díjat - British Journal of Opthalmology című folyóirat (2002, 86, 843.)]

11. A faliszt ellen „Orrlyukait vékony, merev tollak kis álarcként kellőképpen beborítják.” (Piros hasú küllő [Melanerpes carolinus])

12. A harkály hajszálpontos célzásra képes és soha nem hagyja, hogy a feje elforduljon az ütközés pillanatában. Így kerüli el, hogy az agyára forgatóerők hassanak, amelyek "megcsavarhatnák" az idegeket, és ájulást idéznének elő.

13. Rövid kúszólábain két ujj előre, kettő pedig hátrafelé áll, nyolc erős, görbe karma mellett ujjának bütykei, valamint két „acélos” /rugalmas/ középső faroktolla mind a kapaszkodást és támaszkodást szolgálja. Egy harkály mászás közben legalább húsz ponton támaszkodik meg.

14. Nehéz, egyenes, kúp alakú, vésőszerű, mégis rugalmas csőrük van melynek orma szögletes, vége pedig éles, és hosszan kiölthető nyelvük.

15. A nem egyenlő hosszúságú, erős izmokkal a koponyához kapcsolódó csőrkávák (az alsó hosszabb) szintén csökkentik az agyra jutó terhelést.

16. Ragadós nyelvük van, aminek vége pár centi hosszan tűszerűen keratin, rajta nagyon sok apró lándzsaszerű sörtével, amivel féregszerű mozgással hatolnak be a rovarok járataiba és szinte felnyársalják a lárvát. /A zöld küllő például több mint 10 centiméterre képes kiölteni hosszú nyelvét/

17. Hallgatózással teszteli a fát, keresi a lárva mocorgásának hangját. Ha meghallja, akkor kibontja a fakérget annyira, hogy hozzáférjen a lárvához.

Stb.

A harkály 'légkalapácsa"

Ha elvétve néha bizonyos károkat okoznak /hasznos hangyákat és egyes fák magvait pusztítják; a fákat megrongálják s a vágások nyomán aztán gombabetegségek hatalmasodhatnak el/ mindez a panasz jelentéktelenné törpül a mellett a rendkívül nagy haszon mellett, melyet erdőkben, gyümölcsökben hajtanak. Leginkább a korhadt fákat vájják ki, s egy harkály évente 15-30 odút készít, ami sok egyéb madárnak fészkelőhelyet biztosít. Sok apró rágcsáló az ellenségük, és a tudatlan emberek, akik nincsenek tisztában zseniális adottságaikkal és a természetben betöltött hasznos szerepükkel.

A kutatók a harkályt lemásolva hatékonyabb fejvédők kifejlesztésén fáradoznak.

Hogyan magyarázzák az evolucionista beállítottságú tudósok a harkály létezését?

A harkály szerintük lenyűgöző példa arra, hogyan fejleszt ki a természet bonyolult szerkezeteket olyan feladatok megoldására, amelyek első pillantásra lehetetlennek tűnnek.

Tökéletesen alkalmazkodtak ahhoz, hogy a fák törzsén és ágain éljenek. Remek struktúrákat fejlesztettek ki. Már a fejük alkatában is találunk olyan sajátosságokat, amelyek a kopácsolási életmód következményei. Csontjaik úgy módosultak, hogy csökkentik az agyra jutó terhelést. A csőr és nyelvük szerkezete életmódjuk és táplálkozásuk szerint alakult, a kopácsolási munkához alkalmazkodott egyúttal a csőrük sajátságos alkotása is.

Amíg az ember számtalan rövid és hosszú távú célt tűz maga elé, addig az evolúció nem „előrelátó”, csak az adott helyzetben éppen előnyös lépéseket tudja „megtenni”. Egyedüli „célja” a rátermettség növelése. 

A bonyolult eszközök és feladatok elvégzéséhez az emberek terveket, vázlatokat készítenek, a természet viszont a változtatás, próbálgatás lassabb, de hatékony módszerét „alkalmazza” az összetett szerkezetek kialakítására.

Ez mind szépen hangzik, de a harkály kapcsán több kérdés is felmerül:

1. Hogyan tudtak alkalmazkodni ahhoz, hogy a fák törzsén és ágain éljenek, amíg ezek a sajátosságok nem fejlődtek ki, különös tekintettel az ismertetett 17-féle sajátosságra. Nem volt kúszó lábuk, támaszkodó farkuk, erős csőrük és az összes többi?!

2. Hogyan fejlesztettek ki remek struktúrákat, ha az evolúció nem „előrelátó”, csak az adott helyzetben éppen előnyös lépéseket tudja „megtenni”. Honnan tudja, hogy éppen melyik az előnyös lépés a min. 17 jellegzetességet kialakító lépés közül? Honnan tudja, hogy melyik lépés után mi következik? Mi a sorrend, melyik fontosabb előbb, a fej vagy a láb, a koponya vagy az idegrendszer vagy a szem kialakítása? Na és a többi addig hol marad? Egyszerre kell kúszni és nyelvet kiölteni, ütni a fát és az orrlyukakat lefedni, hallgatózni és felnyársalni tudni. Meg minden egyebet! És ájulás, lezuhanás nélkül!

3. Ha csontjaik úgy módosultak, hogy csökkentik az agyra jutó terhelést, akkor ezek szerint először nem tudták csökkenteni az agyra jutó terhelést, csak később módosultak, miután száz és ezer harkály agya károsodott, és holtan terültek el a fák alatt. Na és miért nem az összes, ha még egyiknek sem volt módosult a csontja?!

4. Ha a csőr és nyelvük szerkezete életmódjuk és táplálkozásuk szerint alakult, akkor a táplálkozásuk előbb volt, ami nem lehetett, mert még a szerkezet nem alakult ki. Nem inkább a táplálkozásuk alakult a csőr és a nyelv szerkezetéhez?! Nemde előbb volt meg mind a 17-féle sajátossága a harkálynak, amivel aztán sikeresen boldogultak a természetben?! És ha a kopácsolási munkához alkalmazkodott egyúttal a csőrük sajátságos alkotása is, akkor már eleve kopácsolniuk kellett, méghozzá olyan csőrrel, amely nem rendelkezett a kopácsolásra alkalmas sajátosságokkal. Ekkora logikátlanságokat csak azok állítanak, akik valamilyen általuk kreált, tudományosnak beállított elvet akarnak elhitetni, és az evolúció filozófiája pont ilyen.

5. Ha a természet a változtatás, próbálgatás lassabb, de hatékony módszerét „alkalmazza” az összetett szerkezetek kialakítására, akkor ismernie kell a szerkezetek összetettségének összetevőit, hogy összeszerkeszthesse azokat. Jelen esetben a 17-féle összetevőt, mivelhogy a harkály eléggé összetett szerkezet, mint láthatjuk.

Aztán hogy a lassabb próbálgatás miért hasznosabb, az rejtély. Mert minél lassabban alakul ki a harkály 17-féle jellegzetessége, annál életképtelenebb, vagyis addig nem harkály a harkály. Ha pedig nem harkály, az olyan, mint kallantyú nélkül az ablak, amit állandóan betör a szél. Ezért ablak csak kallantyúval együtt képzelhető el! Egyszerre és egy időben.

Való igaz, a bonyolult eszközök és feladatok elvégzéséhez az emberek terveket, vázlatokat készítenek. De ez még az olyan egyszerű eszközökre is igaz, mint az ablak és a hozzá tartozó kallantyú, amely csupán két összetevőből áll. [Hát akkor 17 speciális és különleges összetevőből álló eszközhöz /az élő harkályhoz/ mennyivel inkább szükséges terv és vázlat!]

Ennélfogva biztosak lehetünk abban, hogy a harkály nem lassú próbálkozások végtelen sorozatain át fejlődött ki olyanná, amilyen most látható, hanem tudatos Teremtés által jött létre, mint minden más élőlény is.

Az, hogy a sokféle madár, amelyek különböző módon gyűjtik táplálékukat, ma is egymás mellett élnek és életben maradnak, azt mutatja, hogy bizonyos tulajdonságokkal lettek teremtve, és bizonyos mértékig tudnak alkalmazkodni a változó környezethez. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy saját maguk fejlesztették ki a számukra előnyös tulajdonságokat.

o o o o o

Nos, vannak, akik nem érzik hiányát a kallantyúnak, mert talán üveges a barátjuk vagy a rokonuk, akik rendre pótolják a hiányt. Azok sem érzik hiányát az Istentől jövő tanításnak, akik jól berendezték az életüket Isten nélkül, hogy a saját önző élvezeteiknek élhessenek. Hiányozni netán akkor kezd nekik az Isten, amikor egy öntörvényű őrült eltéríti a repülőgépet, amin utaznak, és úrrá lesz rajtuk a pánik. Akkor hirtelen előjön az Isten igénye, hogy segítse meg őket.

Ha megsegíti őket, akkor van, ha nem, akkor nincs. És ha megússzák a kalandot, akkor rájönnek, hogy mégis mennyire értékes az élet, és azok az órák és napok, amiket szeretteikkel töltenek. Talán megtanulják az életet értékelni, és talán még Istenhez is eljutnak, ha a zuhanórepülés zsákutcájából valami csoda folytán kikecmeregnek.

Egyébként meg jól megvannak Isten, a Biblia és az isteni tanítás nélkül. Anélkül is felnő a gyerek és anélkül is felépül a ház. És a búza beérik, amiből lesz a kenyér. De hogy miért érik be a búza pont a kellő idő alatt a vetéstől számítva, és milyen kémiai folyamatokon megy át a csapadék, napfény, hőmérséklet /stb./ következtében, azt már nem firtatják, mert mindez csak úgy van magától.

A természet 'kallantyúi' ezek, amiket véletlenül létrehozott az általa tervezés nélkül kifejlesztett ablakok kitámasztására. Az ember meg hosszasan kibámul ezeken az ablakokon, és a szépérzékét eteti sok gyönyörű látvánnyal. És a manipulált agyával jól érzi magát az Isten nélkül. Mint egy közönséges betörő éjjel az élelmiszerboltban. Össze-vissza eszik mindent és a zsebeit is megpakolja, majd angolosan távozik, azon gondolatot is elhessegetve, hogy tulajdonosa van a boltnak, akinek fizetnie is kéne.

Amivel az ember Istennek fizet a földi javakért, az a hála és a tanításának való engedelmesség, ami garantálja a rendet a társadalomban. Ahol pedig nincs meg ez a hála és nincs meg az engedelmesség, ott rend sincs, hanem megoldatlan problémák csőstül és zűrzavar. Miként a világi társadalomban, ahol az embereket nem érdekli az Isten és a hiányát sem érzik. A szél meg kallantyú nélkül veri az ablakot és üvegszilánkok mindenfelé.

Az üvegesek húznak ebből hasznot, meg a hivatásos manipulátorok, akik tudományosan magyarázzák, a Valami hogyan jött létre a semmiből. Meg hogy az ember nem más, mint az evolúció füstbe ment terve. Természetesen tervezés nélkül. Biztosan jobb kilátásaik vannak a jövőre nézve azoknak, akiket érdekel a Biblia, és nincsenek meg jól Isten nélkül. Mert ők garanciát kaptak arról, hogy Isten minden kijelentése igaz. És ez a garancia a Krisztus feltámadása!

Céltudatos elképzelések

Az ember tervezi a jövőjét, közeli s távoli elképzelései vannak a jövőre nézve. Hogy hova akar menni nyaralni, milyen szakmát vagy megélhetési forrást akar keresni magának, mivel szeretné tölteni a nyugdíjas éveit. A pártok meg hogy milyen politikát akarnak folytatni, hogy minél több embert megnyerjenek maguknak és minél hosszabb távra a jólétet bebiztosítsák maguknak. Mindenki tervez valamit, de ahogy szokták mondani: „az ember tervez, az Isten végez.”

Na és azt ki kérdezi meg magában, hogy az Istennek mi a terve és az elképzelése a jövőre nézve? És hogy a saját célkitűzései mennyire férnek bele az Isten célkitűzéseibe? Akik jól megvannak Isten és a Biblia nélkül, azok nem nagyon kérdezik meg. És azt sem tudják, sem nem is sejtik, hogy az Isten is jól megvan nélkülük!

Meg akkor is jól meglesz, amikor ezek az emberek már nem lesznek. Mert megkapják a fizetségüket az istentelen életmódjukért. Hogy Isten nélkül érezték igazán jól magukat, és Neki hálát semmiért nem adtak. Csak elvették a jót és az élvezetforrásokat önző módon kiélvezték.

Az Isten terve az, hogy Krisztusban egyesít minden dolgot ^{Vö. Kol 1:20}, ami az égben és a földön van, az összes tudatos élőlényt egy kormányzat alatt. Ezért a kormányzatért imádkozik a keresztény immár kétezer éve: „Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” (Máté 6:10)

Isten a Bibliában kijelentette, hogy ez a világ elmúlik, de aki az Ő akaratát cselekszi, örökre megmarad. ^{Vö. 1Ján 2:17} A világ az Istentől elidegenedett társadalom, amely az istenuralmat elveti /a teokráciát/, helyette a demokráciában gondolkodik, azt élteti, arra szavaz, tehát az emberi uralomra, az emberi törvényekre és arra a tudományra, amely Isten nélkül magyarázza a világot.

Vannak akik persze megpróbálják ötvözni a kettőt, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Pl. a liberális katolicizmus, amely az evolucionista tudománynak is fejet hajt, meg látszólag Istennek is. Mert hogy a teremtés is igaz, meg az evolúció is. Isten több milliós evolúciós fejlődés útján hozta létre az embert.

A bibliai leírás az első emberről, Ádámról, meg az oldalbordából meg csak allegória, egy jelképes tanítói szöveg, bármiféle történelmi valóság nélkül. És mivel Ádám, mint első ember – nem is létezett, konkrét bűnt sem követhetett el egy földrajzilag létező Édenkertben. És mivel konkrét tiltott fa nem is létezett, Krisztusnak sem kellett meghalnia az emberiségért, hiszen valóságos bűnelkövetés nem is történt.

Ahol pedig nincsen bűnelkövetés, ott megváltásra sincsen szükség. Miért kellene megváltania Istennek az emberiséget, ha a valóságban Ádám és Éva nem is létezett, akik elkövették az ősbűnt. Különben is Ádám meg Éva a tudósok szerint valamiféle afrikai előember lehetett, a darwini teória szerint, amely tudományos tény és nem fikció. Ezért is ünneplik meg Darwint a Vatikánban bizonyos évfordulók alkalmával. És azért hordott össze annyi földi kincset a pápaság is a Vatikánban, mert Jézus tanítása a mammonról is csupán jelképes ^{Vö. Máté 6:24}. Meg a Krisztus karácsonyi születése is csak jelképes, hiszen ősszel született. Még az a jó, hogy ez senkit nem érdekel.

Az emberiségnek is meg a pápaságnak is céltudatos elképzeléseik vannak a jövőről. Meg az üdvösségről is. Aki itt a földön megszedte magát anyagilag, az már üdvözült is. Ezért isteníti a világ is meg a pápaság is a pénzt, a vagyont. Na persze a katolikus filozófia az egyházat szegénynek állítja be, hogy szó ne érhesse a ház elejét. Ami a valóságban igaz is. Ahogy Jézus mondja:

„és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” (Jelenések 3:17-18)

A mezítelenség rútsága abból fakad, ha valaki az Isten nélkül rendezte be az életét, ill. olyasmihez ragaszkodik, amely az Isten nélküli életvitelét, vagy annak eredményét demonstrálja. Az átlagember Isten nélküli életét az demonstrálja, ha Isten és az Ő tanításai nélkül jól érzi magát, és jövőre vonatkozó céltudatos elképzeléseiből teljesen kiiktatta az Istent és a Bibliában kinyilatkoztatott isteni tervet az emberiség megváltására vonatkozóan. A mezítelenség rútságát azok a bűnök jelentik, amikhez az ember ragaszkodik, mert életének részévé tette őket.

A Vatikán azokhoz a kincsekhez ragaszkodik, amiket az évszázadok alatt felhalmozott, amikor még a világ urai voltak, és amikor még királyokat hódoltattak meg, uralkodva azokon, a hitükön, a jövőre vonatkozó reménységükön. Amikor még szó szerint uralkodtak azokon a tömegeken, akiket maguk alá hajtottak – azzal a szöveggel, hogy ők az apostoli jogfolytonosság egyedüli letéteményesei, akik Krisztus érdekeit egyedüli módon képviselik a földön.

De ahogy most sem képviselik, a múltban sem képviselték soha. A hónuk alatt arannyal és bíborral megrakottan sohasem képviselhették a Krisztust, aki szellemi gazdagság megszerzésére buzdított, és a/z öncélú/ gazdagságot a mennyek országába való bejutás gátjaként határozta meg. ^{Vö. Máté 19:24}

Az a gazdagság, ami a Vatikánban van, az teljesen öncélú, mert az emberek, akik a Vatikáni kincsek megszemlélésére mennek a Vatikánba, ott nem a Krisztus evangéliumával találkoznak, hanem világi emberek által készített szobrokkal, arany tárgyakkal, festményekkel /stb./, olyan a világi gazdagságot tükröző elemekkel, amelyeknek soha nem volt szerepük a Krisztus által hirdetett evangéliumban, és most sincsen ilyen szerepük.

A katolicizmus világi kincsek őrzésére rendezkedett be, és olyanokat vonz magához, akiket az ilyen kincsek amúgy is vonzanak, mert az életük értelmét a pénz és a vagyon szeretete határozza meg. Az igazi gazdagságot pedig az Istennel és a Jézussal kialakított jó kapcsolat adja, és azoknak társasága, akik ugyanebben a gazdagságban osztoznak.

Ha tehát valaki a jövőre vonatkozó céltudatos elképzeléseit az effajta gazdagság megszerzésére irányítja, az a világ és annak tekintélyei által sugallt propagandáinak áldozata. Ha pedig hajlamos az olyan szemmel mustrálható gazdagságot bálványozni /kitüntetett figyelemmel körberajongani/, amilyet a Vatikán is mutogat a világnak, akkor saját maga is hozzájárult ahhoz, hogy a Krisztus igazi gazdagsága fel ne ragyoghasson számára, amelyet Isten a Bibliában mutat meg azoknak, akiket a saját képére és hasonlatosságára teremtett, bár az ádámi bűn miatt ez a természeti képük megromlott és megsérült.

A jövőre vonatkozó legfőbb elképzelésünknek tehát ezen kép kijavításának kell lennie, és ebben Isten készséges partnereivé kell válnunk.

Tartalmas, értékes élet

Az ember azt hiheti, hogy a világban tartalmas és értékes életet élhet, anélkül persze, hogy bármiféle kapcsolata lenne Istennel. Hogy ez valóságos-e, nézőpont kérdése. A vakondok is gondolhatná, hogy a föld alatt a sötétben tartalmas és értékes életet él, miközben túrja a földet. Abból a szempontból értékes ugyan, hogy a földi biológiai egyensúly fenntartása érdekében munkálkodik, hiszen erre lett teremtve, hogy hasznot húzzon.

Ami élőlény a földön van, valamilyen szempontból hasznot hozó, még ha károsnak is tűnik, vagy ha nem is értjük, hogy mi volt az eredeti rendeltetése, amiért meg lett teremtve. Azt ugyanis be kell kalkulálnunk a teljes kép szemlélésébe, amit Pál apostol ír ihletés alatt: „a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve” (Róm 8:20). Az itt használ görög szó: mataiotéti – haszontalanságot is jelent. Vagyis nem a/z eredeti/ rendeltetésének megfelelően működik, nem tölti be a/z eredeti/ célját, amit Isten szánt neki. Ez pedig sok mindenre vonatkozhat. Pl. sokféle természeti jelenségre, élőlényre, különösen az emberre.

Az ember nem tölti be a célját, nincsen szeretetkapcsolatban az Istennel, mert magát Tőle elszakította. Tartalmas, értékes élet pedig csakis az Istennel való szeretetkapcsolatban lehetséges, mivelhogy az ember Isten teremtménye. De nem csak az ember, hanem az élet maga ^{Vö. Zsolt 36:10}.

Az élővé válás maga – ahogy a tudomány elképzeli – olyan, mint amikor valaki olvassa a Csipkerózsika meséjét, nézi Grimm könyvében a rajzot Csipkerózsikáról, aki aztán fekvő/alvó állapotából felkel és kilép a könyvből majd kilép az ajtón. Szerintük az élet is csak úgy előlépett a csattogó villámok és bugyborékoló forróvizek kotyvalékából, akkor és egyszer és soha többé. Még a laborban sem jött elő azóta sem, akárhogy kísérletezgetett Miller vagy Oparin, meg a többiek. De az istentagadáshoz kell ez a változat, és akik vallani akarják a Csipkerózsika könyvből való kilépését, azok vallani is fogják.

Mivel az élet mikéntje maga megfoghatatlan, ugyanaz a kategória, mint Isten Maga. Ha az életet ebben a dimenzióban nem lehet azonosítani, akkor az az ábra, hogy az evilági élőlények testét egy más dimenzióból származó erő élteti, azért megfoghatatlan és megmutathatatlan. Mert soha nem magát az életet látjuk, hanem amit az élet mozgat. A bábszínházban is a bábukat látjuk, de a bábukat háttérből mozgatót nem. Arról tudjuk, hogy az ember, erről meg tudjuk, hogy az Isten.

Aki Istent elveti, annak marad a puszta láva és a fortyogó kotyvalék elegye, amely egyben a totális kiszolgáltatottságot is szimbolizálja a természet vak erőinek. Ha az ember fény és árnyék keveréke, akkor végül is egy illúziólény, a természet felröppenő szappanbuboréka. Azonban az illúzió nem épít fel egy rendszert a rendszertelenségből, az embert körülvevő természet viszont egy totális rendszert mutat, amiben a dolgok egymással összefüggenek, és egy rendszerben funkcionálnak. S hogy egy rendszert maga az illúzió hozná létre, az maga egy óriási illúzió, tehát ez a magyarázat az értelmes gondolkodás számára nem elfogadható, és az értelemnek az értelmetlenségbe való visszalépése lenne.

Aki ismeri közelről a Bibliát, az tudja, hogy az egy rendszert alkot, az isteni kinyilatkoztatás rendszerét. Ez a rendszer évezredeket ölel át, az ember elbukásától a felemelkedéséig, az embernek az Istentől való elrugaszkodásától a Hozzá való visszatalálásáig.

A Bibliában Isten céltudatos munkálkodása figyelhető meg, amellyel az emberi fajt maga felé irányítja, akár a fodrász a fésűvel a hajat, miközben azt céltudatosan meg is ritkítja, meg is rövidíti, ahogyan a fazon kialakítása megkívánja. A végén így lesz egy bozontból tetszetős frizura, az emberi fajból pedig egy olyan társadalom, amelyben Isten is tud gyönyörködni, s amelyben maga az ember is örömet talál.

Miben talál az ember ma örömet? A világi ember millió dologban, de az Istennel való kapcsolatban nem, mert vagy nem ismeri ezt a kapcsolatot, vagy tudatosan kerüli. Az ateista tudatosan kerüli, aki meg szkeptikus, azt befolyásolhatták olyan történelmi árnyvonalak, amelyek gátolták az embernek az Isten közelébe jutását.

A történelmi kereszténység ebben káros befolyásolásban nagyban vétkes, hiszen általuk egy torz, erőszakos kép jött le Krisztusról az embereknek, egy olyan kép, amelyben a szegénynek Isten mennyei országa van kínálva, miközben a pap itt a földön dőzsöl és fényűzésben él.

Nem lehet csodálkozni, hogy a vallást a nép ópiumaként állították be, amellyel a népet megigézik és kizsákmányolják. A papság vallásos, ájtatos szövege volt az ópium, amellyel a népet sakkban tartották, kénye-kedvükre befolyásolták, a lelküket pórázon tartották. És még ma is ezt teszik azokkal, akik nem őszinték az Istennel való kapcsolatukban, nem iskolázzák ki magukat az Isten Igéjéből, így szellemi erejük sincs megállni félrevezetőjükkel szemben.

Ha pl. azt mondom egy katolikus papnak, mutassa meg nekem a Bibliából, hogy én a Máriához, mint közbenjáróhoz imádkozzak, ahogy ezt az apostolok is bemutatták, akkor rögtön megérzi, hogy gondjai lesznek a tájékoztatással, és kitér a válaszadás elől. Vagy elkezd filozófálni, netán a katolikus hagyományra tereli a szót. De a kérdésre konkrét választ nem ad, mert nem tud. Ha valaki pedig a mellébeszélést is elfogadja válasznak, arról rögtön tudja, hogy meggyőzhető, és meg is győzi.

A katolicizmusban tehát a tartalmas hívő életet a papság meggyőző beszéde segíti elő, nem a Biblia, hanem az egyházi hagyomány, és nem az isteni kinyilatkoztatás. Ez pedig végső soron egy egyházi altatás, hiszen az egyháztagok tartalmas, értékes élete nem az Isten konkrét kijelentésén alapul, hanem annak a katolikus magyarázatán.

A Tóra és a Talmud között is az a különbség, hogy az utóbbi az előző magyarázata. Aztán ha valaki odáig nem tud felnőni, hogy maga megértse az Isten szavát, akkor mások úgy vihetik félre, ahogy akarják. Jézus azt mondja: „Aki olvassa, értse meg.” (Máté 24:15) Ha azt, amiről éppen beszélt, akkor mást miért ne? Aki olvassa az egész Tórát, az egész Bibliát, az értse meg! Értse meg, hogy mások ne beszéljenek lyukat a hasába. De aki magát a papra bízza, mert hogy az neki nem feladata, meg arra különben sem ér rá, az ne is csodálkozzon, hogy mindenféle hagyománnyal megetetik. Hogy a pokollal meg a tisztítótűzzel riogatják, meg hasonló katolikus találmányokkal »teszik gazdaggá«. De a valóságban könnyen lehet, hogy szegénnyé!

Aztán a tudomány talaján állók is hihetnek a tartalmas, értékes életben, miközben azt magyarázzák nekik, hogy az emberiség a sorsát a kezébe vette és felnőtt ahhoz, hogy azt maga irányítsa. A problémáit megoldja, és a boldogulásához szükséges eszközöket előteremtse. A biológiai élet alapjainak helyes értelmezéséhez Darwin adta meg a kulcsot, amely ugyan nem a mennyországba vezet, de a tudomány általi önsors irányítást kellően elősegíti. És ez az amit láthatunk a világban. A fiatalok egyre többet tanulnak, egyre többet tudnak és egyre tudatosabb életet élnek. Az emberi nem felfelé fejlődik, az egyre tartalmasabb élet kiteljesedése felé.

Ellenben a Biblia kijózanító képet közöl napjainkról:

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (2Tim 3:1-5)

A darwini filozófia nagyban elősegítette ennek a helyzetnek a kiteljesedését, hiszen az ember eredetét ahogy kivette az Isten kezéből, a nihilizmusba helyezte, és ha csak úgy van az ember, akkor együnk-igyunk, holnap úgy is meghalunk. És akit nem Krisztus vezet, akinek nem Krisztus a példakép, az átadja magát a szeszélyeinek, a hóbortjainak, a hatalom ittas főnökeinek, netán züllött haverjainak. Az átadja magát a pénz felettébb való szeretetének, a profit mindenekfelett való hajkurászásának.

A világban ez van, az ember az ember kizsákmányolója, leigázója, megkínzója, megölője. Ahol nem Krisztus a központ, ott egy-kettőre felüti a fejét a becstelenség, a tisztességtelenség, a korrupció. Darwin rászabadította az emberre az ember természetében megbújó farkast. Az ember bárhová megy, a romlott emberi természetnek és vívmányainak ki van szolgáltatva. Biztonságban csak ott van, ahol a mérce a Krisztus törvénye és az Istentől kiiskolázott lelkiismeret. Ott nincsen népirtás, terrorizmus, kizsákmányolás és ehhez hasonlók.

Tartalmas és értékes élet csak ott van, ahol az isteni alapelvek be vannak vetve a romlott emberi természet ellen, mivel az Isten ismeri a romlott emberi természetet, és azoknak megfékezésére adta a törvényeket és alapelveket, a krisztusi életmintát. De az Írás nem csak fék, hanem távolba vezető iránytű, életet sarjasztó erő is. Amely az emberi egészség és boldogulás szolgálatába van állítva.

Isten pedig ott van az út végén, ahová mindenkit vár is, a béke, a nyugalom, a szeret és az öröm kikötőjébe. Az igazi és tartalmas élet kiteljesedésébe. Amelyet Ő kezdetben kigondolt, amelyet Ő kezdetben eltervezett. Boldogok azok, akik hazatalálnak Hozzá, mert Benne örök otthonra, hazára lelnek.

* * * * *

Összességében tehát a Bibliával azért foglalkozzunk, hogy rátaláljunk arra az útra, amely Jézus Krisztuson át vezet az Istenhez, mindeneknek Atyjához és Teremtőjéhez.

„mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.” (Apcsel 17:28)

„Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” (Róma 15:4)

„Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.” (1Kor 11:10)