Az evolúció bizonyítása

Így bizonyítsd az evolúciót

 – bárkinek 7 perc

Törökországban száműzik az evolúció oktatását az iskolák tanterveiből, mondván: az elmélet túl bonyolult, és amúgy is ellentmondásos. A probléma azonban nemcsak Törökországé, hiszen a mi hétköznapi életünkben is előfordulhat, hogy vitába keveredünk az evolúció tényét [nyugodtan említhetne elméletet is, hiszen ami a darwini evolúciót illeti, az egy e l m é l e t, amit azok említenek tényként, akik a kettőt nem tudják, de nem is akarják megkülönböztetni. Ha az volna, akkor ne nevezzék elméletnek!] illetően, netán nekünk magunknak támadnak kételyeink.

A fajok eredete 1859-es kiadása óta nem csitulnak a kedélyek az evolúcióelmélet körül. [Érdekes, az előbb még tényt mondott.] 

Darwin óta sokat bővültek az ismereteink, a genetika tudománya pedig teljesen új dimenzióba emelte az evolúciós gondolatot. [Tény, elmélet, gondolat... Ami ezekhez illik, az a hipotézis, a tudományos fantázia, világnézet, de az is rendkívül erőltetett!] 

Mára rájöttünk, hogy az élő anyagot csak az evolúciós kontextusban érdemes vizsgálni. [Az Életnek, mind minőségnek semmi köze az evolúcióhoz, mert az evolúció csak az életet hordozó anyagra képes hatást gyakorolni, pontosabban ez a változó forma alakulási folyamata a /mikro/evolúció, mint tény, de ha becsődöl az anyag az élet hordozásában, vele együtt csődöl be az evolúció is, az összes fantáziadús tudományos evolúciófilozófussal együtt! Az élettelenné válást ahogy nem lehet visszafordítani, az élettelent ugyanígy nem lehet élővé fordítani. Oda-vissza nem megy, na ezt nevezik teljes csődnek!] 

Mégis, sokszor tapasztalhatjuk, hogy ellenállásba ütközik az evolúció megértése. [Mert már olyan szinten manipulálják az adatokat, hogy azok se tudják követni, akiknek az állami feladata volna annak továbbadása alsóbb szinten.] 

Ezt nagyban nehezítik a különböző tévhitek [meg az evolúciót bizonyítandó már leleplezett hamisítványok is], amik igen szélesen elterjedtek az evolúciót el nem ismerő laikusok körében. [Akiknek a tudományos presztízse diktálja az érdeket, az el fogja ismerni, mert ha bukik az elmélet, bukik vele a tudomány hírneve is, mivel akadémiai szinten felsorakoztak mögötte!] 

Ha az evolúció mellett szeretnénk érvelni, először meg kell szabadítanunk vitapartnerünket a prekoncepcióitól. [Mondjuk kezdje saját magán a szellemi tornagyakorlatot!] 

1. Az evolúcióelmélet nem állítja, hogy a majmoktól származunk [Teljesen mindegy, mert majomszerű élőlényt mond, amely származásilag 100%-osan állat!]

Talán lélektanilag a legfontosabb az, hogy tisztázzuk: nem a majmoktól származunk. [Lélektanilag nem mindegy az embernek, hogy miféle állatnak tartják az elődjét? Ha valakinek a családjában nemzedékek óta burjánzik az elmebaj (psychosis), lelkileg teljesen mindegy az utódnak, hogy a téboly melyik válfaja vagy válfajai öröklődtek át a génjeibe. Csak nyugodtan írja bele az életrajzába, nem fog gondot okozni, hogy melyik orvosi kifejezést fogja használni.]  

Azt a tévhitet, hogy az evolúcióelmélet szerint az ember a majmoktól származik, Zallinger ikonikus ábrája, a March of Progress is erősíti, amin fokozatosan felegyenesedni látjuk az emberelődöket. [Nemzedékek nőttek fel a fokozatos felegyenesedést mutató ábrákon, amiket a biológiai tankönyvek mutattak, most meg azt akarja bemesélni, ezek a nézetek elavultak. Lebukott a hamis érv, de sebaj, van helyette másik!] 

A fajok fejlődési vonala azonban nem lineáris, hanem inkább egy ágas-bogas fára hasonlít. [Egyelőre, amíg ez is le nem bukik, azután előszednek egy újabbat. A/z ál/ tudomány spekulációja már csak ilyen.]

A mutációknak, variációknak köszönhetően a fejlődési vonalak elágaznak [ne mondjon fejlődést, mert sem a mutáció sem a /környezethez igazodó/ variáció önmagában nem fejlődés, hanem egyfajta kisebb változása a meglévőnek, a nagyobb változás meg mindig komplex, összetett és soklépcsős, az egész szervezeti felépítést érinti] a sikeresebb fajok egyedei kiszorítják a vetélytársaikat [már kiszorították, azért léteznek - de nem ettől!], de az ősök nem egyszerűen átalakulnak az utódokká. [Na itt meg is bukik a törzsfejlődés elmélete, mivel az utódok mindig ősök is egyben, ugyanannak a terméknek az átszármazásai, és a származás soha nem a termékre eredetére vonatkozik, hanem az átszármazási folyamatra. A változás folyamatából az eredet folyamata nem következik. A prototípus legyártása meg a prototípus sorozatgyártása az két különböző műfaj.] 

Mi, emberek, nagyon közeli rokonai vagyunk a mai majmoknak [a rokoni kifejezés teljesen szubjektív, azt ért alatta amit akar] mégpedig azért, mert a majmokkal közös a családfánk [az elmélet diktálja a dilettáns meghatározást, nem a tudományos bizonyíték], de ük-ük-ükapáink nem csimpánzok voltak. [Nem mindegy neki milyen állatból eredezteti az állati énjét?] 

Valójában inkább a csimpánzzal közös ük-ük-ükapától származunk. [Nem mindegy, hogy ki ütötte le hátulról a kocsmában, a lényeg, hogy elterült a kövön, mint a béka, és eltörött az orrcsontja, amit műteni kell?!] 

2. Még a legbonyolultabb szervek is levezethetők az evolúcióból [A hiszékenységből még az is levezethető, ami nincs, csak kellő fantázia, és manipulatív szakértelem kell hozzá!] 

A másik gyakran előkerülő tévhit, hogy néhány szerv puszta léte zavarba ejti a tudósokat [nem ejti zavarba, mert az emberi elme hihetővé tud tenni egy állítást, ugyanakkor annak ellenkezőjét is, ami mindig attól függ, hogy éppen kit akarnak lóvá tenni], és elbizonytalanítja őket az evolúció valóságosságával kapcsolatban. [Annyira nem amatőrök, hogy a saját fantáziájuk elképedésre okot adó termékeitől visszahőköljenek, hanem eleve bekalkulálják azokat, mint a zsenialitás megnyilvánulásait.] 

A klasszikus példa a szem [nyilván nem üvegszemre gondol, mert azt is ki kell faragni, meg kell festeni, hogy ne egy kerek savanyú cukorra hasonlítson], amiről egyébként maga Darwin is megjegyezte, hogy nehéz elhinnie, hogy pusztán a szelekció hozta létre. [Eleinte nehezen hitte, aztán belejött, az utódai meg már úgy beleélték magukat, hogy nem csak hiszik, de állítják is.] 

A szem nagyon sok alkatrészből áll [nem probléma, a 99-ből is ki lehet húzni az öt nyerőt. De hogy a semmiből hogyan húz ki 99-et, ráadásul helyes sorrendben, az már nagyobb], amiknek ráadásul első ránézésre önmagukban semmi hasznuk nincs [nem igaz, mert bele lehet vele tántorogni a szakadékba, csak az a szerencse, hogy abban az időben még nem voltak szakadékok!?], tehát látszólag a szem nem alakulhatott ki szépen fokozatosan [kialakulhatott, mert a gazdája nem látásra használta, hanem pislogva kereste a fényt, vagy a fényben a sötétet, nem teljesen mindegy? Az elméletnek ez is fekszik meg az is. 

Aki meg hinni akarja, az fogja is, az se baj, ha először kockaszem volt, és később fedezte fel a kerek szemet a természet, mint az ember a kereket], ahogy azt az evolúcióelmélet feltételezi. [A bevezetőben még az evolúció tényéről beszélt Törökország kapcsán, most meg feltételezésről. Nem könnyű követni ezt a filozófiát, hogy mikor mit mondanak és hogyan, mert még rásütik az emberre, hogy azért nem érti, mert primitív a megértést illetően.]

A valóság azonban az, hogy a tudósok nincsenek zavarban [ezt már tisztáztuk], hiszen ma is élnek olyan élőlények, amelyek a szem különböző bonyolultsági fokon lévő változatával rendelkeznek. [Az operaénekesnek elég jó hangja van, meg a suszternak se rossz, ha danolászik, igaz hogy egyiknek sincs semmi köze a másikhoz!]

És egyszerű józan ésszel is megérthetjük a szem evolúciójának logikáját [sok durranás hangja hallható az egész világon, ha ezeket összeválogatjuk, létrehozhatunk vele egy zeneművet – amit természetesen a természet alkotott]: még a legegyszerűbb szem is jobb, mint a vakság. [Adjad a legegyszerűbb műszemet a vaknak, az is jobb, mint a semmi, igaz hogy nem lát vele, de lehet dörzsölni.] 

A Rimicaris exoculata nevű garnélaráknak például két csupasz retinaszerű fényérzékeny lebeny van a hátán. [Akkor miért nem hal ki, ha semmire sem jó? Ha meg túlél vele, akkor őt éppen az segíti a túléléshez, köv. képpen így van a saját életterébe tervezve.] 

A kígyókarú tengeri csillagnak pedig a karjain vannak fényérzékeny sejtjei, amiket ráadásul kalcitkristályok borítanak. [Az embernek meg azért nincs szeme a karján, hogy amikor hideg van, és a kabát alatt van a keze, föl ne bukjon az úton, mivel nem lát semmit.] 

Kalcit előfordul az ő közeli rokonaikban, a tengeri sünökben is, náluk azonban ezek a kristályok tökéletesen megfelelnek lencseként. [Hogy miképpen jutottak el oda, hogy nekik ilyen a látásuk, azt nem tárgyalja. A tengeri sünökről beszélünk, nem össze-vissza keresgélünk a természetben mindenféle fokozaton lévő látószerveket, és eldurrantjuk azt az állítást, hogy ezek egymástól függetlenül fejlődtek ki. Mert ezeknek egymáshoz semmi közük. 

Egy adott élőlénynek kell eljutnia az ő saját látóképességéhez, amíg meg oda el nem jut, nem rendelkezik a legrátermettebb képességével, ennél fogva a természetes kiválasztódás úgy kicsapja az élőlények közül, mint a pinty. Hogy mégsem csapta ki, ez a darwinizmus manipulatív módszerének köszönhető, mely mindig annak az élőlénynek kedvez, amelyik beleillik az evolúciós elméletbe. Így lesz kerek az elmélet, meg a szem, meg dilettáns evolúciós tudomány.]

Az emberi szemlencse ugyan fehérjékből áll, de ez sem probléma [igaz, hogy az optikus szakmában a lencséket létrehozó mérnöki teljesítményeket nagyra értékelik és sok pénzt kérnek érte, de ettől még a véletlen sokkal többre képes]: a szemlencsét alkotó proteinek már a gerincesek egy primitív rokonának, a zsákállatnak a lárváiban is megvannak [mint ahogy a hajléktalanok zsebében is vannak forintok, de drága lencsére nem nagyon telik nekik], mégpedig az agyában. [De találhatnak pár forintot akár egy szakadt nejlon zacskóban is.] 

Elég egy kis változás a genomban, és ezek a proteinek tévedésből a fényérzékeny sejtek környékén jönnek létre [azt hogy bármely szervezet egységes egész, amely a túlélés rátermettségét garantálja, azt még nem is hallotta?]: kész is a primitív szemlencse. [Csakhogy ha a szemlencse primitív, akkor ilyen alapon az összes szerve vagy szervkezdeménye, a teljes szervezeti egysége ugyanilyen primitív – mert miért csak a szemlencséje, a többi miért nem? - és ha primitív, akkor hogyan él túl? 

Bármely élőlény amelyik képes túlélni, az a saját életterében nem lehet primitív, hanem ami primitív, az az evolúciós elméletben képes csak túlélni, mert a primitív evolucionisták túléltetik. 

Primitív szemlencse sem létezik, ha a gazdáját túlélteti, ha meg a saját testi felépítésének optimális szükségessége tekintetében primitív – mert hogy az evolúciós fejlődés megkívánja a lépésről-lépésre történő fejlődést, akkor ez a primitívség egyben a túlélését is abszolút meggátolja! 

Primitív tudású emberek nem nagyon tudnak lediplomázni, a Down-kóros személyek különböző mértékű (a nagyon enyhétől a súlyosig terjedő) kognitív lemaradást mutatnak. 

A legrátermettebbek túlélése meg a primitív szervekkel rendelkezők túlélése csak az evolúcióban képzelhető el, de ott is mindig ahogy az elméletnek fekszik, természetesen a véletlennek köszönhetően. Mivel hogy ott kifejezetten manipulatív eszközök nincsenek, csak tiszta tudomány. /Ha néha primitív, az sem baj, a kedvelői így is, úgy is elfogadják!/

Lásd részletesen a szem evolúciójának kritikai elemzését itt]

Ez utóbbi jelenség rámutat egy nagyon fontos logikára: a szerveink sosem a semmiből jönnek létre [csak az első lépés jött létre a semmiből, a második már az elsőből], egyik faj sem találta fel a spanyolviaszt [hanem az evolúció találta fel a spanyolviaszt, pontosabban az evolucionisták].

A legtöbb dolog már megvolt [azzal kezdik, hogy volt egy evolválódásra kész élőlény, hogy honnét volt, azt ne firtassuk], a szelekció csupán új helyet, új funkciót talál nekik [csak az a gond, hogy a környezet meg a szelekció meg az adott élőlény alapfelépítése eleve össze van hangolva, és hogy ez honnan van, arról a tudománynak dunsztja nincs, mert nem is akar tudni róla, hanem ő akar kitalálni valami neki tetszőt, hogy úgy magyarázhassa a dolgokat, ahogyan akarja], és kész az áttörés [megint úgy nevezi a történéseket, ahogyan neki tetszik], a változat elterjed [eleve így van felépítve az élőlény, senki semmit nem talált föl, a természet különösen nem, hanem az élővilág külső és belső történései össze vannak hangolva, elvégre egyik a másikban létezik, és ha nem volna összehangolva, nem létezhetne az, ami a másiktól függ!]. 

Így járt [mint Pest és Buda] a cápák hyomandibula nevű porcrúdja, ami náluk az állkapcsot és a koponyát köti össze [mint akármelyik híd Pestet és Budát], nálunk viszont kengyel néven hallócsontocskaként vezeti a levegő rezgéseit a dobhártyára. [A lényeg az hogy vezeti, mert ha nem vezetné, az ember süket volna. Na és amíg a hallócsontocskát oda nem csiszolta a természet, mint a szemlencsét az optikus mérnök, addig mivel tájékozódott a megrendelő? Otthon ült a sufniban, és várta, amíg elkészül a nagy mű egyik részalkatrésze? 

És ugyanígy minden élőlény otthon ült a sufniban, amíg az evolúció létre nem hozta a nagy művet, a túlélésre kész élőlényt /pontosabban azok tömegeit/, ill. azoknak túlélést elősegítő alkatrészeit, és azokat be nem építette abba a rendszerbe, amit élő szervezetnek nevezünk?! 

Érdekes, azt mindenki elfogadja, hogy évmilliók alatt fejlődött ki/csiszolódott egybe az összes élőlény és azoknak összes szerve, a teljes anatómiai felépítése, de azt senki nem kérdezi meg, hogy amíg ezek ki nem alakultak olyan szinten, hogy a túlélést biztosították volna, addig hogyan élt túl a primitív, sikeres szaporodásra és fennmaradásra aligha alkalmas akármi? Itt mindenki hülyének tetteti magát, aki hiszi az evolúciót?]

3. Az evolúció nem véletlenszerű

Felvethetnénk, hogy ilyen Ilyen rövid idő alatt [máskor hosszú időt mondanak] a véletlen által vezérelve nem alakulhattak ki olyan tökéletes szervezetek, mint például az ember. [Nyilván azért veti föl, mert le akarja ütni a maga által magasra dobott labdát, hogy lássa mindenki, milyen zseniális a téma felvetője.] 

Közkeletű példázat az evolúció ellen, hogy ha leültetünk egy majmot egy írógép elé [ha az írógép mögött tervezés van, a majom mögött miért nincs?], vajon mennyi az esélye, hogy megír egy Háború és béke kaliberű művet. [Dobja a hangjegyeket egy teknőbe, és húzzon ki belőle egy csodálatraméltó szimfóniát]. 

Nyilván semmi. [Az evolúció az esélyekkel nem foglalkozik, abban az esélytelenség ugyanannyi lehetőséggel bír, mint az esély, mivel nem a kész művet kell létrehozni, hanem a kész mű eredetéről kell bármit állítani, amit el lehet adni, és amire van vevő!] 

Na de akik ezt a képet hozzák fel, félreértenek pár alapvető dolgot az evolúcióval kapcsolatban. [Hogyan lehet a magától levést félreérteni, amit a teremtés helyett bedobnak a köztudatba?! Nincs itt semmi félreértés, ha az egyiket elutasítjuk, akkor van a másik helyette. Vagy csinálta valaki vagy magától lett, nincs harmadik variáció!] 

Először is, az evolúció nem véletlenszerű. [A vakond nem véletlenül ment a föld alá, hanem mert azt választotta. A sejtek egyik csoportja sejt maradt, a többi átalakult. A halak egy csoportja a vízben maradt, a másik kiment a szárazföldre és átalakult. Ezek nem véletlenül történt dolgok, mivel az evolúció nem véletlenszerű. No komment.]

A majom nem random módon üti le a billentyűket, hanem bizonyos betűk nagyobb valószínűséggel követnek egyes más betűket, mint a többiek. [Ez világos, a teknő közepéből könnyebb hangjegyet kihúzni, mint a sarkából. Ezért alakul ki könnyebben Liszt Hungaria szimfonikus költeménye, mint Bach akármelyik c-moll fúgája.] 

Például ha a T után nagyobb valószínűséggel üt le O-t, máris növekszik annak a valószínűsége is, hogy Tolsztoj nevét begépelje. [Na és a véletlen miért teszi a T betűt ugyanabba a sorba, mint az O-t, és miért utána, miért nem eléje, alája vagy föléje? Honnan veszi a betűket egyáltalán? Meg aztán analfabéta létére honnan tud oroszul?] 

 A való életben az evolúciót jól megszabott biokémiai, fizikai és ökológiai törvényszerűségek irányítják, nem a puszta véletlen. [Pontosan azok nem engedik, hogy létrejöjjön bármi, ami elüt attól az élőlénytől, amely a túlélésre van beállítva abban a természeti környezetben, ahová tervezve lett. 

Ha elkezdene attól alapjaiban eltérni, kiszolgáltatná magát a könyörtelen szelekciónak, amely nem enged meg teljesen új szervet félig kifejlődött állapotban egy adott élőlénynél, hanem ha az készen van /az optikus kicsiszolta a lencsét, a mérnök elkészítette a művesét, műszívet, stb./ Márpedig állítólag teljesen új struktúrák fejlődtek ki évmilliók alatt bármiféle hátrány nélkül, miközben még csak éppen hogy elkezdtek fejlődni/átalakulni vagy kialakulni. 

Ezt a mesét a mindennapos gyakorlat teljesen cáfolja, mert a piacra soha nem dobnak a gyártók félkész termékeket, sőt, ha valami nem működik megfelelően, azt a terméket vissza is hívják. Az evolúció meg nem hívhatta vissza tökéletlen konstrukcióit! Lásd: evolúciós visszahívások]

Másrészt, egész kevésnek tűnik az idő még a nem teljesen véletlen leütésekkel való könyvírásra is. [Az evolúciót nem érdekli az idő, neki bármi létrejöhet, ha hiszi, úgy is van! Mármint azoknak, akik hiszik. Nekik nem probléma.] 

Valójában bár pl. 4 millió év földtörténetileg valóban elenyészően kevés, azonban az evolúcióban a generációk száma számít. [Hogy nincsenek tervek és nincsenek előre elgondolt alkatrészek, sem a koncepció elméleti végterméke, hogy mi jöjjön létre, nem számít. Ehhez képes minden élőlény zseniális abban a környezetben, amiben él. Elképesztő véletlen nem?! Minden élőlény egy kész szimfónia, pedig se hangjegyek nem voltak, se teknő, se aki kihúzza a hangjegyeket.]

A legtöbb élőlény igen rövid életű, és egy egy-két évet élő primitív életforma szempontjából ez a 4 millió év nem is olyan kevés. [Az előbb még rövid időről beszélt.] 

Ráadásul a fajokból nem csak egy egyed létezik [sőt 8-9 millió különböző fajról beszélnek], sőt, egy egyed (többsejtűt feltételezve) sok sejtből áll, ezekben a sejtekben pedig sok bázispárnyi genetikai információ van, mindegyik egy “próbálkozás” a nagy könyv megírása közben. [A kész szimfóniák kottarendszereit próbálkozásoknak nevezni a humán kóklerség mélyenszántó megnyilvánulása!]

4. Ne tévesszen meg az antropomorf gondolkodás!

Az evolúcióval kapcsolatos tévhitek legtermékenyebb táptalaja, hogy emberek vagyunk. [Hű ha, már ez is baj?] Sokszor nagyon nehéz az evolúciós gondolat keretében gondolkodni [erőltetett menet, az egyszer biztos], hiszen ez nagyon idegen számunkra. [Hát hogy ennyi speciális életforma létezik az életképesség optimumával bírva, mint az emberi alkotások is, amiket láthatunk, és egy sincs megtervezve, miközben az emberi művek azért komoly intelligenciát bizonyítanak, azért az nem semmi!]

Ráadásul ott van a mi büszkeségünk [az elmélet, hogy minden magától lett!]. A példára visszatérve: nehéz megszabadulni a gondolattól, hogy mi vagyunk annak a majomnak a tökéletes, befejezett nagy regénye. [A majom, ha annak nevezi, ma is majom, nem hogy regényt nem írt, azt sem tudja mi a regény! Meg mi a befejezés. Meg mi az elkezdés. Meg mi a valami. És nyilván nehéz megszabadulni bármilyen gondolattól, ha már valakit a darwinizmus nyakon csípett. 

Beleélted magad az állati származásba? Rászoktál, mint a nikotinra? Akkor nem csak hiszed, vallod is hogy nem káros! Csak még a tüdőd nem érte utol az agyadat! A manipulált agy terméke a tüdőrák. Az evolúciós elméletnél ugyanez, csak fordítva: a benned lappangó majom köhögése agyrákot diagnosztizál!] 

Holott valójában, mint minden faj, az ember is egy epizódja a próbálkozásoknak. [Ha annak gondolja, legyen neki a hite szerint. Van akinek lapos a föld, van aki meg lapít, mint a hólapát. Az evolúció meg olyan, mint a macskakő, de a tudósok azon vannak, hogy kerekre csiszolják. Elvégre az ő termékük, nem a véletlené. Véletlenül csak az lesz, amire van esély, hogy azzá legyen. De a remekművek létrejöttére ez nem jellemző!] 

Az a mű nem fog elkészülni, hiszen az evolúció nem tervez előre, nem is akar semmit sem írni. [Ehhez képest bármi született, amit ember alkotott, valami szándék igencsak volt mögötte. Olyan ritkán van, hogy valaki egy gomblyukon morfondírozik és vajling lesz belőle. Ilyen tervezetlen csodákra csak az evolúció képes, hogy ennyi mindent létrehozzon, csak úgy..., a termékeny anyag melléktermékeként.] 

Folyamatosan kísérletez [ugyanúgy kísérleteznek a tudósok is ész nélkül nem de bár?], és mi is ennek vagyunk a részesei. [Részemről a teremtés meggyőzőbb, mert ha rögtön nincs készen akármely élőlény, sem funkcionálni, sem túlélni nem tud!]

A cikksorozat első részében a közkeletű tévhiteket mutattuk be, a másodikban az evolúció egyszerű és látványos bizonyítékairól lesz szó, a harmadik részben az evolúció lelki/vallási vonatkozásairól foglalunk állást. [Egyszerű és látványos bizonyítékok? Mik azok: valószínű, lehetséges, minden bizonnyal, történhetett, kialakulhatott, létrejöhetett, átalakulhatott... megjelent, megtörtént, valóra vált, így történt. - És mi van ha mégsem? - Se baj, elvégre mi vagyunk többen. - Na de Isten erősebb! - Micsoda, hiszen megöltük az Istent! - És ha mégsem és Övé a következő lépés, az utolsó szó?!]

* * * * * * *

„Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak [pl. az evolúciós elméletnek] minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” (2Thesszalonika 2:9-11)

Források:

Shubin, Neil (2010) A belső hal, Budapest: Vince Kiadó
Lane, Nick (2012) Hajrá, élet! Budapest: Akadémiai Kiadó
Szathmáry Eörs & Smith, John Maynard (2012) A földi élet regénye, Budapest, Akadémiai Kiadó

Horváth Márton

A Semmelweis Egyetem orvostanhallgatója vagyok. Rajongója vagyok az élettudományoknak, különösen is az evolúciós szemlélet és az idegtudomány áll hozzám közel

http://tudomanyon.hu/igy-bizonyitsd-az-evoluciot-barkinek/