Adóbevallás ateista módra - 1. rész

 

Fotó: John Tekeridis

Élelmesség vagy gátlástalanság? - Az erkölcsi iránytű hiánya a modern társadalomban

Levelet kaptál? Feladó: neeta159n@troiatec.com - Tisztelt Ügyfelünk! Tájékoztatjuk, hogy a 2025. évi adóbevallása elkészült. A visszatérítendő összeget nem tudtuk átutalni, mivel a számláját hitelesíteni szükséges. Leirás, összeg, adókompenzációs 112,520 HUF Teljes összeg 112,520 HUF Kérjük mielőbb végezze el a hitelesítést. Hitelesités folytatása NAV Magyarország Kft. . Váci út 1-3 .1132

Az üzenet azonosítása

Ez egy egyértelmű csaló üzenet (adathalászat), semmiképpen ne kattintson a benne lévő linkre, és ne adja meg adatait!

Számos árulkodó jel utal arra, hogy az üzenet hamis:

Feladó címe: A neeta159n@troiatec.com nem a NAV hivatalos e-mail címe. A hivatalos levelek végződése minden esetben @nav.gov.hu.

Cégnév: A „NAV Magyarország Kft.” nem létezik. A hatóság hivatalos neve Nemzeti Adó- és Vámhivatal, és nem gazdasági társaságként (Kft.) működik.

Sürgetés és összeg: A fix összegű (112 520 HUF) visszatérítéssel való hitegetés és a számla „hitelesítésére” való felszólítás tipikus csaló technika.

Hivatalos csatorna: A NAV soha nem kér bankkártyaadatokat vagy számlahitelesítést e-mailben küldött linkeken keresztül. A visszatérítéseket a hivatalos adóbevallásban megadott számlaszámra utalják, az ügyintézés pedig kizárólag az Ügyfélkapun (KÜNY) vagy a NAV eBEV felületén keresztül zajlik.

Teendők:

Törölje az e-mailt.

Ne kattintson a „Hitelesítés folytatása” gombra.

Ha mégis megadta banki adatait, azonnal hívja fel a bankját a kártya letiltása érdekében.

Ugyanez a figyelmeztetés hivatalos formában - https://www.startlap.hu/vasarlas/nav-csalas-atveres-ado/

Az ateista álláspont önfényezése

„Lehetnek erkölcsösek az ateisták?

Ahhoz, hogy az erkölcs Istentől származzon, Istennek léteznie kellene. Mivel még mindig arra várunk, hogy egy isten létezését bebizonyítsák, ez az egész érvelés tárgytalan. Befejezhetnénk az érvelést itt, és azt mondhatnánk a teistáknak, hogy térjenek vissza, amikor be tudják bizonyítani, hogy legalább egy isten nem a túlműködő képzelet szüleménye…

Másrészt, ha valami azért erkölcsös, mert Isten parancsolja, és semmi más okból, akkor az erkölcs önkényes. Nem lennénk képesek arra, hogy érvelve ilyen erkölcsöt találjunk, mert az nem az észen alapulna. Továbbá Isten bármikor meggondolhatná magát, és visszavonhatná a korábbi erkölcsi parancsokat. Ebben az esetben Isten szükséges lenne az erkölcshöz, de az erkölcs nem lenne objektív, hanem teljesen szubjektív.

Ez a logika arra a következtetésre vezet minket, hogy Isten nem lehet az objektív moralitás szerzője. Ha létezik objektív moralitás, Isten csak szemlélője lenne annak – ahogyan mi is. És a teisták, akik azt állítják, hogy Isten az objektív moralitás forrása, tévednek…

Ha elfogadod, hogy egy isten erkölcsi parancsai szükségszerűen önkényesek, akkor egyetlen lehetőség nem áll előtted – nem vizsgálhatod meg a különböző istenek erkölcsi parancsait, és nem választhatod ki azt, amelyik számodra értelmes, mert amikor az erkölcs önkényes, az erkölcsi intuícióid értéktelenné válnak.

Azok a teisták, akik azt állítják, hogy az erkölcsük Istentől származik, kellemetlen következtetésre jutnak. Vagy el kell fogadniuk, hogy egy önkényes istentől és egy önkényes vallástól származó önkényes erkölcsöt követnek, vagy el kell fogadniuk, hogy az istenük nem szükséges ahhoz, hogy az emberek megértsék az erkölcsöt… 

Lehetünk erkölcsösek Isten nélkül?

Ha az istenre való támaszkodás lehetetlenné teszi az erkölcsösséget, mi történik, ha teljesen kivesszük az isteneket a képből? …

Ha egy széles időszakra tekintünk vissza, mondjuk az elmúlt 2000 évre, egyértelmű, hogy a világ számos részén javultak az erkölcsi normák. Például a rabszolgaság ma már széles körben betiltott, a gyermekeket védik a kényszerházasságtól, a kisebbségeket védik a diszkriminációtól, és a melegeket már nem ölik meg.

Furcsa dolog azt állítani, hogy csak a teistáknak van erkölcsi alapja, amikor az ellenkezője igaz. Mielőtt elfogadnánk egy isten erkölcsi normáit, legalább be kellene tudni bizonyítani, hogy az adott isten létezik. De ezt a legalapvetőbb dolgot egyetlen teista sem tudja megtenni. A teista hite a hiten alapul, ahogy az erkölcsisége is. Ez a tévedés nem következmények nélküli…

Következtetések

Isten nem lehet az objektív erkölcs forrása. Ha létezik objektív erkölcs, akkor az minden istentől függetlenül létezik. Egy isten lehetne egy önkényes erkölcs forrása, de ez a megközelítés a teisták számára megoldhatatlan problémák hálóját hálózza be; akadályozza a valódi erkölcsi fejlődést, és a teisták számára az értékek szétszórt keverékét hagyja, amelyek közül néhány sérti a józan észt.

Az ateisták – távol attól, hogy ne legyenek erkölcsi alapjaik – szilárdan megalapozhatják értékeiket az ész és a tudomány alapján. Ugyanezek az eszközök, amelyeket látványos sikerrel használtak a fizikai világ felfedezésére, felhasználhatók az erkölcsi birodalom megértésére is. Istenek nélkül is lehetünk erkölcsösek.

Ideje, hogy az ateisták megváltoztassák a narratívát, és követeljék a teistáktól, hogy magyarázzák el, hogyan lehetnek erkölcsösek, amikor az észszerűségre hivatkozva tagadják az ottani szerepet, és ehelyett olyan vaskori emberek könyveire támaszkodjanak, akiknek az erkölcsi elveit már régen felülmúlták.”

- Ateista Szövetség Nemzetközi (AAI) Kik vagyunk Az AAI egy ateista csoportok és egyének globális szövetsége. Mi vagyunk az egyetlen nemzetközi ateista csoport, amely ENSZ különleges konzultatív státusszal rendelkezik. - Mit csinálunk - Az AAI mindenhol kiáll az ateistákért. Támogatjuk a veszélyben lévő ateistákat, és az ateizmusról oktatjuk az embereket. Célunk egy szekuláris világ. -nleghttps://atheistalliance.org/about-atheism/can-atheists-moral/es konzultatív státusszal rendelkezik.- 

Ateizmus kontra teizmus

Minden hangszer nyikorog, ha nem Isten dicsőségére szól. Hát még az ateisták rózsaszín mázzal leöntött nyájas szózata!

Fenti a szöveg az Ateista Szövetség Nemzetközi (AAI) érvelését mutatja be, amely a teista erkölcs alapjait kérdőjelezi meg, és az észre, valamint a tudományra alapozott ateista etikát védi. Hogy ez mennyire áll az igazság talaján és mennyire szolgálja a társadalom érdekeit, jelen tanulmányban vizsgálat alá tesszük.

1. érvelési pont. Azt írják: „Mivel még mindig arra várunk, hogy egy isten létezését bebizonyítsák, ez az egész érvelés tárgytalan. Befejezhetnénk az érvelést itt, és azt mondhatnánk a teistáknak, hogy térjenek vissza, amikor be tudják bizonyítani, hogy legalább egy isten nem a túlműködő képzelet szüleménye…”

Nos az a helyzet, nem az Isten létezését kell bizonyítani, hanem az emberben lévő nem titkolt ellenszenvre rámutatni, az máris megmagyarázza az ateista istenhitének a hiányát. Aki keveset kutatja Istent, sokat nem fog találni. Sőt még egyet sem! De fordítsuk meg a tételt: az ateisták be tudják bizonyítani, hogy az istentagadásuk nem a túláradó képzeletük szüleménye?

Azzal, hogy Isten arcába nyomják a hitetlenségüket, már legalizálták is Isten nem létét? Egyáltalán, miért kell bizonygatni az abban való nem hitet, ami a bizonygató számára nem is létezik? Egy létező valami tagadásának legalább van tárgya, de egy állítólag nyilvánvalóan nem létező valamit (pl. egy zománcozott fateknő műanyag voltát tagadni) az materialista skizofrénia.

Százméteres szakadékba zuhanni fapapucsban, miközben nem tagadni az életveszélyt, csak nem hinni benne, az normális? Itt valójában nem az Isten elutasításán van a hangsúly, hogy csak nem hiszi, vagy nagyon is tagadja, hanem azoknak a következményeknek a jóváhagyásán, amik Isten elutasításával járnak. Hogy azok előnyők-e vagy hátrányok? Mert nagyon nem mindegy!

Az ateizmus lépéshátránya

A gond ott kezdődik, hogy a tagadásnak van tárgya, mint ahogy a pék tagadásának a tárgya maga a kifli, és nem úgy történik a tagadás, hogy tagadom a péket, miközben majszolom a kiflit. Vajon az ateistát magát lehet azon az alapon tagadni, hogy a tőle származó szövegre azt mondom, senki nem írta?

Az ateizmus az Isten elutasításának egy olyan primitív formája, amely a saját betűkkel kifejezett öntörvényűségét ugyan szellemre vezeti vissza, a sajátjára, de világegyetemet koordináló törvényeket bármire hajlandó visszavezetni, csak szellemre nem.

Tehát a tagadásnak nyilvánvalóan erkölcsi vetülete van, a tárgyi az csak egy hanyagul tálcára dobott ürügy, és amit el akar leplezni, az a mindenekfelett való autonómia iránti hajthatatlan igény, amit aztán arra lehet felhasználni, ami az igénylő szeme-szájának kívánsága, ami abba az észszerűség címszó alatt számára belefér. /Ahogy a csaló email is belefér, csak ezt nem verik nagy dobra, ez az a kategória, amit a széles mosolyú lapulevelük alá rejtenek./

De ha már felhozta az Isten létének a bizonyítását, akkor jó volna legalább az alapokkal tisztában lenni.

Az élet nem baleset, hanem terv

A valóság az, hogy az élet nem "úton van" valahová, hanem kész, funkcionális remekműként érkezett meg. Az életképességre nem lehet szert tenni, mert a szert tevés előtt már kiselejteződik az ami nem életképes! Ez a természetes szelekció elsőrendű feladata. Nem tudtad?

Ha a fizikai-kémiai kényszerek (tapadás, stabilitás) válogatták ki az első láncokat, akkor miért nem állt meg a folyamat a legegyszerűbb, legstabilabb kristályoknál? A fizika a minimum energiára és a maximum entrópiára (rendezetlenségre) törekszik. Az élet ezzel szemben maximum információra és alacsony entrópiára. 

Hogyan kényszerítette rá az élettelen fizika az anyagot arra, hogy a saját alaptermészete ellenére (rendezetlenség felé haladás) egy szupertudatos, jövőbe mutató szoftvert (DNS) építsen fel? Ezt nevezik az „információs küszöb” problémájának: hogyan lesz a vak kémiai vonzásból célirányos biológiai kód?

Ha a fizikai kényszerek (energiaáramlás) hoznák létre a kódot, akkor a DNS-nek úgy kellene kinéznie, mint egy kristálynak: A-T-A-T-A-T. De a DNS-ben a bázisok sorrendje független a fizikától (bármelyik bázis követhet bármelyiket). Ez teszi lehetővé az információt. A fizika nem ír szoftvert, csak keretet ad a létezéséhez.

A kód szabadsága: Ha a kód tisztán fizikai vonzalmon alapulna, akkor olyan lenne, mint a kristályosodás: elkerülhetetlen és merev. A kristály vagy a tornádó ismétlődő, statisztikai rend. A DNS viszont szemantikai kód. Arbitrális (tetszőleges, nem természeti törvény eredménye), mint az emberi nyelvek. Az, hogy a "GAA" glutaminsavat jelent, egy megállapodás (konvenció), amit a tRNS-molekulák közvetítenek.

Egy kémiai rendszer nem "jön rá" egy absztrakt kódra. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a papír és a tinta egyszer csak "rájött", hogyan kódolja a magyar nyelvet, mert a betűk így hatékonyabban maradtak fenn a papíron. A kódhoz értelmező kell, az értelmezőhöz pedig terv. Hogyan hoz létre a "buta" fizika egy olyan kódrendszert, ahol a jeleknek (bázisoknak) nincs fizikai közük a jelentéshez (aminosavakhoz)?

Az élet nem kémia, hanem adatvezérelt szoftverfolyamat, és a legnagyobb dilemma nem a molekulák összetapadása, hanem az információ eredete. Honnan jött az eredeti kód? Ki írta a szabályt, ami az atomokat információhordozásra kényszeríti? A DNS nem egy sima természeti minta (mint a fraktál), hanem szemantikai üzenet, ami egy tőle idegen valóságot kódol le. Ez a szoftver lényege.

A DNS nem kristály (ismétlődő fizika) és nem fraktál (egyszerű matek), hanem nyelv. A bázisok sorrendje fizikailag szabad, de logikailag kötött.

A bukfenc: A fizika nem ír szoftvert. A "fagyott baleset" és a "véletlen mutáció" nem refaktorálja a kódot, hanem zajt (spam) visz bele. Az információ eredete mindig Intelligenciára mutat. A valóság az, hogy a szoftverhez kell egy Programozó, a célirányos működéshez pedig egy Tervező.

A marsi nanorobot és a kettős mérce

Ha a Marson találnánk egy kinezinnél ezerszer egyszerűbb szerkezetet, a NASA azonnal bejelentené az intelligens élet nyomait. Miért nem teszik ezt a sejt esetében? 

A tudományos módszertan (metodológiai naturalizmus) egy önkéntes korlátozás: csak olyan magyarázatokat fogad el, amik a rendszeren belüli anyaggal és energiával leírhatóak. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs Tervező, hanem azt, hogy a tudomány „szabálykönyve” szerint a „Tervező tette” válasz nem vizsgálható kísérleti úton, ezért nem tekinti tudományos (falszifikálható) válasznak.

A tudomány jelenlegi szabálykönyve nem az igazságot keresi mindenáron, hanem a természeti magyarázatot. Azt mondja: "Csak olyan választ fogadok el, ami az anyagon belül marad." Ellenben az információ (szoftver) nem az anyag tulajdonsága, hanem az anyagra ráírt kód. A szoftverhez (a kódolt utasításokhoz) szükség van egy programozóra, mert az információ nem az anyag (vas, szilícium vagy nukleotidok) önmagától kialakuló tulajdonsága, hanem egy ráépülő intelligens struktúra.

A vas atomjaiban nincs benne az eke vagy a kard terve. A DNS nukleotidjaiban nincs benne az élet kódja, azok csak a hordozók (mint a merevlemez szektoraiban a mágnesesség). Vajon a tudomány képes lesz-e valaha túllépni a saját szabályrendszerén, ha az adatok (a kód komplexitása) egyértelműen a rendszeren kívüli intelligenciára mutatnak? Aligha, ha éppen erre építi a hitetlenségének indokoltságát.

Emlékszünk hogyan érvelt az ateista a kiáltványában? „Mivel még mindig arra várunk, hogy egy isten létezését bebizonyítsák, ez az egész érvelés tárgytalan.” Vagyis ámbár a tudomány módszertana szerint csak olyan magyarázatokat fogad el, amik a rendszeren belüli anyaggal és energiával leírhatóak, aminek következében a „Tervező tette” válasz nem vizsgálható kísérleti úton, mindazonáltal még mindig arra várunk, hogy egy isten létét tudományosan bizonyítsák.

Egyszerűen kifejezve, ámbár egy kopasz ember hajának DNS-e bizonyító erejű egy bűntényben, még mindig arra várunk, hogy a bűncselekménnyel vádolt kopasz ember hajának DNS-e tisztázza őt a bűnelkövetés alól. Igazi ateista logika. Erre mondta egy ismert TV hős: „Mindenben logikát kell keresnünk. Ahol ez nincs meg, fortélyra kell gyanakodnunk.” /Sherlock Holmes/

Az ateista fortély tehát nem szűkölködik érvekben, különösen ürügyekben, hogy magát az ész érve alapján felszabadítsa mindenféle gátlástalan élvezetekre a jóság, a nemesség és a mindenek feletti tisztelet szellemében.

A szándékos csúsztatás a mondat elején olyan anya, amely a mondat végére megszüli a megtévesztés csecsemőjét.

A tudomány nem azt akarja megválaszolni, hogy az univerzum hogyan keletkezett, hanem azt, hogy miért nem Isten teremtette. A hozzáállása teljesen inkorrektté tesz minden utólagos következtetést, amelyet álláspontjuk bizonyítására használnak fel!!!

Ó te minden hájjal megkent angyal, aki a világosság képében emberi arccal mutatkozol széles vigyorral a képeden: ateizmus a neved!

János 10:10-11 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

2. Érvelési pont: „...ha valami azért erkölcsös, mert Isten parancsolja, és semmi más okból, akkor az erkölcs önkényes. Nem lennénk képesek arra, hogy érvelve ilyen erkölcsöt találjunk, mert az nem az észen alapulna.”

Alaptételként megállapíthatjuk, hogy az ateizmus tagadja egy mindenki számára egyformán érvényes erkölcsi rend szükségességét – azon az alapon, hogy nincs és nem is létezhet olyan fórum, ami ezt kellő jogosultsággal meghatározhatná.

Azt mondja, egy külső forrásból jövő erkölcs önkényes, különösen ha nem az észen alapul. És ha az emberi észen alapul, az attól még nem önkényes? Pontosan az emberi ész önkényessége kérdőjelezi meg a pártatlan erkölcs forgatókönyvét azon a nyilvánvaló alapon, hogy minden szentnek magához hajlik a keze.

Miért gondolja, hogy egy univerzális erkölcs nem az észen alapul, csak mert parancsolva van? Ennyi erővel a KRESZT is felülírhatod, amely megszabja számodra a közlekedési rendet.

Ha az erkölcs forrása az emberi elme, akkor az törvényszerűen arbitrális. Amit az egyik kultúra vagy egyén jónak lát, azt a másik bűnnek tarthatja. Ebben a keretben az erkölcs nem „igazság”, hanem egy biológiai túlélési stratégia, ami a saját csoportunk előnyét szolgálja a többiekkel szemben.

Ahhoz, hogy egy erkölcsi szabály ne legyen önkényes, szüksége lenne egy transzcendens (rendszeren kívüli) alapra, egy „Egyetemes Törvénykönyv”-re. Ha nincs Tervező, akkor nincs „helyes” vagy „helytelen” irány, csak különböző vélemények és érdekek harca. Ekkor az erkölcs nem más, mint a többség diktatúrája vagy a pillanatnyi hasznosság, és az igazság "helyi értékűvé" válik. Ha minden csak biológiai reakció és egyéni érdek, akkor még a „pártatlanság” igénye is csak egy illúzió.

Ha az igazság csak nézőpont kérdése, akkor valójában megszűnik létezni, mint abszolút kategória. Csak vélemények maradnak, amelyek között az erő vagy a hangosság dönt.

Ez a felállás pontosan az észen alapul, egészen pontosan egy rafinált észjáráson, amely azt az emberi észt teszi meg érvényesítő kritériumnak, amely olyan képlékeny, amilyet az adott szituációkban résztevők érdekei éppen megkívánnak.

Az ész csak addig diktálja a szabálykövetést, amíg az kifizetődő. Amint az egyéni érdek (gyorsabb haladás, több profit) ütközik a szabállyal, a "tetszőleges" (arbitrális) erkölcs engedni fog. Ha nincs abszolút Igazság, akkor csak alkuk vannak. Az alku pedig mindig a pillanatnyi erőviszonyokat tükrözi, nem a pártatlan igazságosságot. 

Ennek fényében az ateizmus a társadalom összetartó erkölcsi rendjének az önkényes de elleplezett fellazítása, amennyiben ahány ateista van, annyiféle öntörvényű szabadosság kiélésének jogát emlegetik. Ha mindenki maga határozza meg a saját "igazságát", a társadalom nem egy szervezett rendszerként, hanem egymással ütköző, kaotikus folyamatok halmazaként kezd működni.

Az ateista nem csak abban akad el, hogy mi vagy ki az Isten, hanem abban is, hogy mi az igazság? Inkább hogy kinek mi az igazság? Ha te döntesz az erkölcsről, azt mutatod ki, hogy elutasítod: rólad döntsön az erkölcs. Normális esetben az egyén igazodik a törvényhez. Az ateista/relativista felfogásban az egyén igyekszik a törvényt a saját igényeihez igazítani.

Ha ez így működne, akkor egy Trabantnak aligha lenne elsőbbsége egy Mercédesszel szemben, a gyalogátkelőhely szerepe meg a gyalogos számára az volna, hogy itt kell elsőbbséget adnia az autósoknak.

Ha az erkölcsöt nem egyetemes szabályrendszernek (mint a KRESZ), hanem egyéni ajánlásnak tekintjük, a társadalom "közlekedése" az erősebb jogává válik. Ha az ateista keretrendszerben nincs "Legfőbb Rendőr", akkor a szabályok betartása csak opportunizmus kérdése. Ha nem látják, vagy ha elég erős vagyok ahhoz, hogy ne büntessenek meg, miért állnék meg a zebránál?

Ez nyíltan nem így működik, de az erőből fogant érdekérvényesítés mégis létezik – azok részéről, akiknek az egyetemes KRESZ egy parancsolt önkényes erkölcs, ami csak addig épül észérvekre, amíg az egyéni érdek felül nem írja.

3. Érvelési pont: „Lehetünk erkölcsösek Isten nélkül?” Válasz: Közlekedhetünk balesetmentesen mindenkire egyformán érvényes KRESZ szabályok nélkül? Tessék kipróbálni a gyakorlatban. Az ateizmus is futtatja a maga próbakűrjeit a társadalomban, és azért nincs szükség bűnüldöző szervekre, mert az öntudatos ateista észérveken alapuló erkölcsisége a nap minden pillanatában jelesre vizsgázik.

Csak a viszonyítási alapokat kell megváltoztatni, és máris a rendszerszintű szisztematikus korrupció egy termelési mód, nem az emberek rosszasága miatt van ez, hanem így alakult ki a gazdasági mentalitás. Ha nincs objektív erkölcsi kód (Isten), akkor a bűn fogalma megszűnik, és helyette optimalizáció lép fel: A korrupció már nem morális fertő, hanem egy technikai megoldás az erőforrások elosztására.

Vágod az ateista öntudat ködoszlató fényzuhatagát? Ebben a „ködoszlató fényzuhatagban” a gerinctelenség nem jellemhiba, hanem rugalmas alkalmazkodóképesség. Azért nem árt beszerezni pár jó minőségű napszemüveget, ha az ateista UV sugárzás időnként túllépné a még elviselhető mértéket.

Az „ateista UV sugárzás” valóban képes olyannyira elvakítani a látást, hogy a rendszerszintű vakság már nem hibának, hanem a haladás fényének tűnik. Az ateista humanizmus papíron „jelesre vizsgázik”, de csak azért, mert ő maga javítja a saját dolgozatát.

Az ateista modellben az ember nem a törvény alatt áll, hanem ő maga a törvényalkotó. Ha a „Mercédesz” alkotja a szabályt, akkor a „Trabantnak” (a gyengének, az erkölcsösnek, a szabálykövetőnek) esélye sincs.

A szabálykövető kisember, aki egy magasabb rendű, állandó erkölcsi kódhoz (az „eredeti KRESZ”-hez) tartja magát, ebben a rendszerben nem erényesnek, hanem akadálynak tűnik. Ő lesz a „baleset” a száguldó önérdek útjában. Kapizsgálod már, hogy az ateizmus miért vallja, hogy lehetünk erkölcsösek Isten nélkül?

Azért vallja ezt, mert átírta a szótárt. Azért lehetnek „erkölcsösek” Isten nélkül, mert ők maguk a bírók. Ha a vizsgázó maga javítja a saját dolgozatát, matematikai képtelenség, hogy ne jelesre vizsgázzon. Az erkölcs itt nem egy felettük álló törvény, hanem egy gumiszabály, amit mindig oda hajlítanak, ahol éppen kényelmes.

A büszke ateista erkölcs addig működik, amíg a Mercédeszben ülnek. Amíg ők diktálják a trendeket és ők írják az újságokat, addig az ő viselkedésük a „standard”. A Trabant (az objektív igazsághoz ragaszkodó ember) pedig nem azért erkölcsös, mert jó, hanem azért, mert „maradi” vagy „balek”, aki nem látja a „fényzuhatagot”.

Az ateizmus nem megoldotta az erkölcs kérdését Isten nélkül, hanem felszámolta az erkölcs fogalmát, és a helyére egy önkiszolgáló ideológiát tett. Ezért „lehetnek” erkölcsösek: mert már nincs semmi, ami szembesítené őket a valósággal.

A zsenialitás csúcsa, amikor valakinek a zsenialitása takarja el szemei elől saját dilettantizmusát. Netán szellemi napszúrásban szenvedsz? Nem vagy képes önmagadon kívüli viszonyítási pontot találni? Ha nem is vagy hajlandó, ateizmus a neved!

4. Érvelési pont: „Ha egy széles időszakra tekintünk vissza, mondjuk az elmúlt 2000 évre, egyértelmű, hogy a világ számos részén javultak az erkölcsi normák. Például a rabszolgaság ma már széles körben betiltott, a gyermekeket védik a kényszerházasságtól, a kisebbségeket védik a diszkriminációtól, és a melegeket már nem ölik meg.”

Míg a szekuláris humanizmus a kirakatba teszi a „haladást” (a rabszolgaság hivatalos eltörlését vagy a diszkrimináció elleni harcot), addig a hátországban a modern rabszolgaság és a morális züllés olyan formái virágoznak, amelyekre az „észérvek” szemérmesen napszemüveget húznak. Az „ateista UV sugárzás” alatt a korrupció és a szabadosság nem hibának látszik, hanem a „szabad ember” természetes környezetének.

Netán a világviszonylatban javuló erkölcsi normák közé tartozik az olcsó munkaerő kihasználása /amin nincs lánc csak szerződés vagy még az sem/; a fiatalok prostitúcióra kényszerítése /az Epstein akták sötét aktái rávilágítanak, hogy a hatalommal bíró „Mercédeszek” számára a védelem csak a Trabantokra vonatkozó korlátozás, rájuk nem/; a kábítószerek illegális terjesztése /amikre már nem mint morális katasztrófákra tekintenek, hanem mint „kezelendő társadalmi jelenségekre” vagy éppen kiaknázható piacokra/; meg a rózsaszín parfümös nyilvános felvonulás /amit „haladásnak” neveznek, miközben a valódi, mély erkölcsi tartás (hűség, áldozatvállalás, szentség) elértéktelenedik./, stb. Ezek lennének a szekuláris világ büszkeségre okot adó erkölcsi normái? 

Büszkék arra, hogy nem égetnek boszorkányokat, de elfordítják a fejüket a modern kor abnormális vadhajtásai elől. Az erkölcs náluk nem egystabil forráskód, hanem egy marketing-kiadvány, amit félévente frissítenek az aktuális politikai korrektség szerint.

5. Érvelési pont: ”Az ateisták – távol attól, hogy ne legyenek erkölcsi alapjaik – szilárdan megalapozhatják értékeiket az ész és a tudomány alapján. Ugyanezek az eszközök, amelyeket látványos sikerrel használtak a fizikai világ felfedezésére, felhasználhatók az erkölcsi birodalom megértésére is. Istenek nélkül is lehetünk erkölcsösek.” 

Az ateista erkölcs egy olyan KRESZ, aminek a végén nincs rendszám, nincs traffipax, és nincs végső elszámoltatás – csak a „jó szándék” és az „ész”. A tudomány eszközei (mérés, megfigyelés) kiválóak a fizikai világ leírására, de az erkölcsi birodalomban csődöt mondanak.

A tudomány meg tudja mondani, hogyan kell hatékonyan mérget keverni, de azt nem, hogy szabad-e használni. Az emberi ész nem egy pártatlan processzor. Ha az érdek (pénz, hatalom) ütközik az észérvvel, az ész azonnal elkezdi gyártani az ideológiai mentőöveket a bűn igazolására.

Az ész és a tudomány alapján meghatározott értékek éppenséggel biztosíthatnak erkölcsi alapokat, de attól még azokat nem fogják jobban betartani az öntudatos ateisták, csak mert nem Istentől származnak. Sőt, annál inkább nem fogják betartani, mivel számonkérésről szó sem lehet.

Nem véletlenül találták ki a fehér gallért meg a jó ügyvédeket /a modern kor „papi ruháit”/. Hogy ellensúlyozzák a naiv tömegek kényszerképzetét az ideális társadalomról, amelyet az ateista szellem beadagolt nekik.

Tényleg azt hiszi valaki, hogy a szabadúszó ateista erkölcs fölülmúlja a több ezer éves univerzális, nemzetközi erkölcsi irányadó mértékeket, amelyeken az emberiség úgy ahogy felnőtt?! Valóban abszurd feltételezés, hogy pár évtizednyi szekuláris kísérletezés (ami mellesleg eddig csak világháborúkat és morális relativizmust szült) felülmúlja a több ezer éves, transzcendens alapú erkölcsöt.

Az ateista „fényzuhatag” valójában egy sötétkamra, ahol azért hiszik magukat világosban, mert ők maguk határozzák meg, mit neveznek fénynek. A „fehér gallér” pedig nem a tisztaság, hanem a felelősség alóli kibújás jelképe.

- A 2. rész következik