Isten létezése

Bibliai alaptanítások – Isten létezése

„A terveid elméd ujjlenyomatai, de a létezés valósága Istené.”

Egy istentelen világnak lehet éppen bizonygatni Isten létezését, csakhogy mivel istentelen, nem hajlandó tudomásul venni az Isten létezésének tényét. Miképpen egy koromfekete ablakon a napfényt hiába próbálod átszűretni, nem fog menni, mert tulajdonságánál fogva ellenáll neki. Olyan, mint egy betonfal! Ettől függetlenül a napfény létezik, csak nem a betonfalon, ill. a fekete üveg túloldalán lévők számára!

Vajon szükséges lebontani a betonfalat, hogy az odaát lévők számára eljuttassuk a fényt? Nos, ha ők ott a sötétben jól érzik magukat, miért kellene ezt tennünk? Akiknek a sötétség jelenti azt, amit nekünk a világosság, azokat meg kell hagyni ebben a koromfeketeségben, hogy élvezkedhessenek a maguk szórakoztatására. Egyébként úgy sem tudunk mit tenni, hiszen amíg a fény birtokosa eltűri a sötétség viháncolását, addig nekünk is tűrnünk kell, hogy vannak, és hogy a lételemük a gúnyolódás. Mindazonáltal annyit tehetünk, hogy bizonyságot teszünk a fényről, és a fényhez történő viszonyunk ésszerűségéről!

A tudomány intellektuális tekintélye

A tudomány óriási sikereket ér el olyan technológiák kidolgozásában, amelyeknek sokan haszonélvezői vagyunk, másrészt azáltal, hogy egyre szélesebb körű bepillantást nyújt az univerzum csodáiba, ahogy azt a népszerű természetfilmek is közvetítik, ösztönzi a megismerési vágyunkat. Mindazonáltal ezt a tekintélyét a tekintetben is latba veti, hogy magasan képzett művelőik egyirányúan használva kimutassák általa az Isten létezésébe vetett hit nézetük szerinti abnormalitását.

„A tudomány alapfeltevése az, hogy a világ teljesen megmagyarázható fizikai folyamatokkal, anélkül, hogy istenszerű entitásokhoz folyamodnánk.” /Massimo Pigliucci filozófia professzor: Darwinizmus, tervezés és közoktatás/ Paul Davies brit fizikus hasonlóképpen nyilatkozik: „A tudomány nem magyarázott meg mindent, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is alkalmas erre. A teisták mindig kipécézték azt, amire a korabeli tudomány nem tudott feleletet adni, s továbbra is Istenre lehetett hivatkozni. Majdan a tudományos haladással Isten innen is kiszorult. (...) A "hézagok Istene" ingatag hipotézis. Idővel mind kevesebb hézag marad az ilyenek számára.” Richard Dawkins ebből az alapállásból aztán azt a tudományos berkekben nem véka alá vetett véleményt is megfogalmazza, miszerint: „Ha egy ember tévhitben szenved, azt elmebajnak nevezik. Ha sok ember szenved egy tévhitben, azt vallásnak nevezik.”

Egy, az Egyesült Államok 21 legjelentősebb kutatóintézetében végzett vallásszociológiai felmérés szerint a legtöbb tudós nem hisz istenben. A biológusok még a fizikusokat is felülmúlják ateizmusban. itt

Ezek után nyilvánvaló, hogy a/z akadémiai/ tudomány népszerűsége és intellektuális tekintélye mögött kifejezetten ateista irányultságú szellemiség húzódik meg /a kiemelkedő tudósok 90%-a istentagadó/, amely alapjaiban megkérdőjelezi a tudomány, pontosabban a tudomány képviselőinek pártatlanságát! Sőt, erős a gyanú arra nézve, hogy az ismeretterjesztés népszerűsítése a tudomány részéről csupán egy kellemesen fűszerezett vivőanyag, de a valódi célja e mögé van elrejtve, az üzenetének a lényege e közé van belecsempészve!

>A tudományt nem az igazság megismerése érdekében hozták létre, hanem annak érdekében, amit általa ki akarnak mutatni. S ez rögtön meg is indokolja, hogy miért ateista a/z akadémiai/ tudomány.<

Az éppen nem tűnik fel senkinek, hogy egy másféle hozzáállással éppen arra is lehetne a tudományt felhasználni, hogy keressük az Isten létezésének okozati indokoltságait, de hogy hogy nem, ennek éppen az ellenkezője történik. Nos, ha a szomszédságodban azt hallod, hogy a házigazda állandóan csak szidja a feleségét, bármikor ha áthallatszik a hangos beszéd, esetleg eszedbe jut, ennyi erővel dicsérhetné is. Vagy legalábbis a kritika mellé társulhatna az asszony jó tulajdonságainak felemlegetése is, de nem, az soha meg nem történik. Nem szúrna szemet, hogy a szomszédodban valami tudathasadásos elmezavar diktálja a szomszédod állandó kirohanásait? Bizonyára szemet szúrna!

Hát akkor az miért nem szúr szemet, hogy az általános iskolákban és attól feljebb semmi más nem nem visszhangzik, mint az Isten nem létezéséről szóló doktrína tananyagkénti terjesztése?! Csak éppen nem szidás formájában, hanem annak kijelentése, hogy Isten nélkül is magyarázható a világ, miközben a vallás egy igen káros elmebetegség, amely hátráltatja a tudomány és a tudományos gondolkodás fejlődését. Ezért azt, mint káros elmecsökevényt, ki kell iktatni az emberek fejéből!

Látszólag működik ez a felállás, azonban bátorkodjunk megjegyezni, hogy az ateista propaganda-lavina csak azokat tudja elsodorni, akik nincsenek felkészülve e propaganda ellen, ill. akik önként állnak be a lavinagerjesztők széles táborába, mivelhogy őket az ő élvezkedésük vágya a koromfeketeség oldalán tartja. És ha éppenséggel valakit nem köt a maga élvezkedési megkötözöttsége, akár azon is törheti a fejét, van az istenhitnek bármiféle ésszerű realitása, amelyet számba kellene/lehetne venni, amelyet figyelemre kellene méltatni?

Tehát már a témához való hozzáállás hihetetlenül nagy jelentőséggel bír, mert az ember olyan lény, hogy képes valamiről már azelőtt meggyőződéssel elegyített véleményt mondani, mielőtt azt komoly vizsgálat tárgyává tette volna. Ugyanez van az Isten létével vagy nemlétével kapcsolatban is.

>Az öntelt ember 100%-os előre küldött meggyőződéssel indít, és nem aprólékos letapogatással, mint a vak.<

Tagadom az Istent, mert az egész gondolkodási rendszerem és az abból fakadó életvitelem ebből indul ki és ebben gyökerezik, mivelhogy magam fölött semmiféle kitalált felső hatalmat nem fogadok el, mert úgy akarok élni, ahogyan nekem tetszik! Akik pedig hisznek egy aranyos istenkében, azok érzelmi sérültek, kell nekik egy szellemi mankócska, hogy átsegítse őket a nehéz helyzeteiken, mert képtelenek szembe nézni a valóság megoldásra váró realitásaival. De a tudomány arra is való, hogy az efféle hipochonder eszményképeket kiiktassa, hogy az ember csak a létezés bizonyított természettudományos alapelemeit vegye figyelembe, s járjon olyan utat, amelyet a tudomány megvilágosított, és annak elfogadó követését jogosan várja el mindenkitől.

Ez a forgatókönyv éppenséggel jól elő van adva, működik is, milliók eszményképe a tudomány közvetítette életmód követése a felvilágosultság jegyében. S ami még számottevő súlyt képvisel, hogy a világ tudományos akadémiái emellett szállnak síkra, ennek reális üzenetét közvetítik, úgyhogy aki ezzel szembe megy, az olyannak hat, mint a kóbor légy, aki lepattan az ablaküvegről, amit nem vett figyelembe, csak ész nélkül vele szembe repült.

A tudománynak eme jól felépített és kidolgozott stratégiája azonban nem más, mint árnyékvagdosás, hiszen már céloztunk rá, hogy teljesen egyoldalú a beállítottsága, ami már eleve mutatja inkorrekt felépítését, hozzáállását, meggyőződését. Több oka is van annak, hogy a tudomány miért rúg luftot Isten létezésével kapcsolatban, amik közül is első helyen áll, hogy nem jó helyen keresi. Pontosabban a rossz helyen keresése miatt nem találja meg, s mivel soha eddig nem találta meg, a rossz helyen kereséséből jutott el abbélé meggyőződéséhez, hogy nincs is.

>A tudomány fogyatékossága, hogy az Istenhez vezető utat nem találja, amiért kinyilatkoztatta, hogy nincs is!<

Mint az oroszok, akik Gagarin nyomán az űrbe szaglásztak, ott az Istennel nem találkoztak, amiből rögtön le is szűrték, hogy Isten nincs. Ráadásul bizonyos magasságokban már nincsen oxigén, tehát ott fent élet nem létezhet. Ez az egész megközelítés és konzekvencia levonás akkora méretű primitívség, mint Szibériában a hideg összsúlyának megmérése és esetleges kirakatba tevése.

Az istenlét határvonalának megállapítása

Nos, a tudomány úgy gondolja, hogy az istenhit maradék realitása ott bújik meg, ahová az univerzumban a tudomány fénycsóvája még nem jutott el, azt még nem világította meg. De ahogy fejlődik, onnét is kiszorítja az érzelmek által diktált kollektív istenhitecskét. Azonban a tudomány a futballkaput összekeverte a lelátóval, és azt célozta meg gólrúgás óhajtása kapcsán. Mivelhogy az Isten megtalálását egy teljesen más határ választja el az emberi szemek elől, nem az univerzumnak a tudomány által még nem felfedezett területe.

Ezt így olvassuk a Bibliában:

„Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, az Isten az... Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsidók 3:4; 11:3)

A határ, amin át kell jutni az Istenhez, nem az univerzum lakatlan szántóföldjén van, hanem a látható, vizsgálható univerzum határán túl, ahogy az anyagi univerzum eredete a láthatatlan energia szférájába vonul vissza, egy olyan dimenzióba, ahol a tudomány idomított kutyája megtorpan és kegyetlen nyüszítésbe kezd. Mert eltűnik a talaj a lába alól.

A látható világ és a láthatatlan világ nem arról tesz tanúbizonyságot, hogy csak az egyik létezik, amit a tudomány eszközeivel vizsgálni tud, hanem arról, hogy létezik egy másik világ is, amelyet nem tud vizsgálni. Ezért az összes ateista tudományos akadémia és az összes ott helyet foglaló tudományos szakember Isten elleni beszólása nem más, mint egy nyüszítés, a skizofrénia tünetegyüttesének megnyilvánulása, hogy annak létezését tagadják, aminek a valósága egy más dimenzió alapján elérhetetlen a számukra. Ha nem tudtak gólt rúgni a lelátóra küldött labdával, az még nem bizonyítja, hogy nincsen kapu és a kapuban nincsen kapus, akinek gólt lehet rúgni!

Ha komoly volna a tudomány művelése a tudósok részéről, az istenkeresést más alapra kellene helyezniük, de az istentagadást ugyanúgy, mivel amit csinálnak egy olyan isten tagadása, amely ott abszolút nem található meg, ahol kifejezetten keresik, nyilvánvalóan hiába. A pincekulcsot a padlásajtó zárjában aligha találja meg valaki, ha meg ott keresi, éppenséggel ezt a beszámíthatatlan emberi cselekedetek bizonytalansága elméleti szinten indokolttá teheti. Csakhogy az Isten sem nem ember, sem nem emberi gondolkodás terméke, hanem egy olyan létező Valaki, Aki több tekintetben is letette a névjegyét az ember asztalára, és csak a kórtörténetükben megrögzöttek söpörték azt le, mert nem tudtak mit kezdeni vele.

Mi bizonyítja, hogy valaki van?

A következő terület, aminek fürkészése által Isten közelébe juthatunk, ha végiggörgetjük azt a gondolatot, hogy a létezést semmi más nem bizonyítja jobban, mint a létezés lenyomata. Akik Istent tagadják, tudományos vállapjuk csillagocskáinak súlya alatt rogyadozva rögtön szembesülnek saját létezésük bizonyíthatatlanságával, ha azt a feladatot kapják, hogy bizonyítsák be önnön létezésüket.

No nem a tudomány kocsmájában, ahol összeszűrték a levet egymás dilettáns nézeteinek támogatására, hanem mondjuk vegyünk egy másik bolygót, tegyük fel hogy ott élnek intelligens lények, és azoknak kell bizonyítani önnön létezésüket, hogy ők márpedig vannak. Hogyan oldják meg a feladatot? Egyetlen megoldás létezik számukra, mivel ott személyesen meg nem jelenhetnek, küldenek valamit, amit alkottak, bármi legyen az, ami az ő létezésüket bizonyítja. /Ugyanezt az elvet követték azok, akik anno a Pioneer–10 űrszondát útnak indították, hogy a naprendszerből kikerülve hirdessék az emberiség önmagáról való üzenetét ismeretlen, földönkívüli intelligens társadalmak számára/.

Itt azonban csak egyetlen probléma van, ha olyan elvetemült és dilettáns lények élnek más naprendszerekben, mint itt a földön a tudomány krémje, akkor mi a garancia arra, hogy a küldött üzenetet nem fogják kimagyarázni és az anyag véletlen szerveződésével megindokolni. Ha a tudós abból a szövegből, hogy „lovam nyerít a sztyeppén” intelligens eredetű információt olvas ki, a DNS-ben lévő életvezérlő hihetetlen mennyiségű és minőségű információt meg a véletlennek tulajdonítja, akkor ne várja el, hogy a magáról küldött információgügyögését egy másik bolygón bizonyítéknak fogják elfogadni az ő létezésére!

„... az emberi test egyetlen sejtjében szorosan összetekeredő DNS tényleges hossza durván 2 méter. Mivel az emberi testben kb. 10 billió (10¹³) sejt van, a DNS teljes hossza 20 billió méter, ami felfoghatatlan.” /John C. Lennox MA Phd Dphil Dsc az Oxfordi Egyetem matematika-professzora: A tudomány valóban eltemette Istent? Evangéliumi kiadó, 141. o./

Ennélfogva akármely tudományos akadémia tudóskájának szembe kell néznie azzal, hogy a saját létezését más intelligens társadalom számára bebizonyítani nem tudja, no nem azért, mert a valóságban nem létezik, hanem mert olyan ostobák a távoli társadalom képviselői, mint a tudomány földi képviselői maguk, akik az Isten alkotásairól ugyanazt mondják, mint mások az ő alkotásaikra, hogy maguktól lettek. Meg lehet magyarázni, hogy hogyan keletkeztek az anyag törvényszerűségei alapján.

Mert mit olvasunk a Bibliában ami rámutat az Isten létezésére:

„Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (Róma 1:20)

Ha a vizsgálható univerzum nem bizonyítja Isten létezését, az alkotott dolog az alkotót, akkor mi bizonyítja az ember létezését? Semmi! A magasan kvalifikált biológia professzor ír egy könyvet az élővilág spontán keletkezéséről és evolválódásának emberi magaslatokba történő önszerveződéséről, miközben azt vallja, hogy a könyvében található információ eredete a személyes intelligenciában keresendő. Amiről írja a dolgozatát, a bonyolult élő rendszer, az magától lett, de amivel kritizálja, a primitív szellemi információ, ahhoz intelligencia kellett. Mert amit írt, az nem csak ahhoz képest primitív, ami az élővilág bonyolultságát és globális szervezeti egyensúlyát illeti, hanem önmagában is, hogy tagadja a tervezettséget, mint a komplexitáshoz nélkülözhetetlen intelligens információ bevetésének szükségességét.

>Az intellektuális kiútkeresése a tudománynak az ateizmus primitív intelligenciatagadásába torkollik!<

Tehát, hogy az ateista tudós elbődül, mint tehén a legelőn, az az istentagadás intelligens eredetét bizonyítja, de az ahhoz képest összemérhetetlenül bonyolultabb biológiai komplexitás élő hordozói maguktól lettek. A tudós inge-gatyája-zoknija-nyakkendője és minden egyéb, amit magán hord nyilvánvaló tervezés eredménye, de az ő egész teste, anatómiai felépítése, amin ezeket hordja, tervezés nélküli spontán fejlődés eredménye. Ez az alapállás és nézőpont egy olyan tudományos skizofrén tünetegyüttes, amit egyetemi szinten kellene oktatni. /Egyébként ott is oktatják, csak éppen biológiai órán, pedig az Elmebetegségek felismerése és kezelése oktatási tananyagban kellene tanítani, mert ott volna a helye./

Ha tehát az univerzum létezése nem bizonyíték az Istenre, akkor ugyanazon az alapon emberek sem léteznek, sem tudományos akadémiák, mert a nagyszájú tudósok ateista röffenései nem mások, mint az öngyötrődő anyag illuminált termékei, elemi részecskék részeg táncjátéka, amelyet az űrszél fölborzolt, nem tudni mitől, miért, minek, egyébként teljesen értelmetlenül.

A tudományos ateizmus emberi lenyomata

Ugyanez az emberi társadalomban. Ember nem létezik, emberiség nem létezik, csak egyetlen realitás van, a tudományos istentagadás, de az sem bizonyítható, mert aki kitalálta, az sem tud számot adni magáról. Csak akkor az nem világos, hogyha az emberiség nem létezik, meg az emberiséget vezető felsőbb réteg nem létezik, akkor kiknek köszönhető a Föld nevű bolygó hihetetlen elszennyezése, a természet erőforrásainak mérhetetlen kirablása, és a légkör globális fölborítása/megzavarása?!

Miután az ateizmusból táplálkozó tudomány kiiktatott az emberi természetből minden isteni felelősségre vonással kapcsolatos gondolatot, szabadjára indította a rablógazdálkodás széles körűen nemes eszméjét, aminek hódol az emberiség. Maga felé markoló kezének lenyomata mutatja, hogy a lelke mélyén milyen gonosz, milyen elvetemült, hogy az önző élvezeteinek milyen mérhetetlen mélységekben hódoló!

Az ateista professzor éppen tudna erre az erkölcsi gazemberségre válaszolni, de el van foglalva a tudományos istentagadás kifinomult rendszerének csinosítgatásával. Lehet hogy éppen azok megrendelésére, akik a lefölözött erkölcsi és anyagi hasznok magánvagyonkénti tarisznyába lopkodásában érdekeltek? Ne firtassuk, még a végén eltérnénk a tárgytól!

Azért a számukra nem létező Istennek is van üzenete számukra, még ha nem is hajlandóak az meghallani, nem hajlandóak tudomásul venni:

„És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.” (Jelenések 11:18)

A tudományra apellálók istenhitre való megharagvása egyben annak megágyazása is, hogy az abból profitáló nagyhatalmak némelyikét utoléri a rá vonatkozó, előre megírt sorsa:

„De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat. És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.” (Dániel 11:44-45)

Az ateista tudomány a saját sírját megásta, amikor a filozófiáját az Istennel szemben bevetette, és az istenhittel átellenben mérlegre tette!

Tudományos öngól az istentagadásban

Aztán van itt a végén még egy tudományos öngól. Mégpedig hogy a tudományos világ akadémiai elitje kijelenti, hogy a darwini evolúciós elmélet az ember eredetére vonatkozólag tudományosan bizonyított, és magyarázat helytálltságához kétség sem fér! Mert a tudományban az elmélet nem azt jelenti, mint amit az átlagember gondol róla, hogy csak egy elképzelés lenne a tudósok részéről.

Ezzel szemben Richard Dawkins, az ateista tudomány leghangosabban lihegő etológus szócsiszolója pár éve egy propaganda hadjáratot indított Londonban, amelynek kapcsán buszokra azt a szöveget írták ki: “Isten valószínűleg nem létezik. Nincs miért aggódni, élvezd az életet!”

A gond az, hogy ha az evolúciós elmélet tudományosan bizonyított, akkor ezzel az Isten nem léte bizonyított kell hogy legyen! Ha meg csak valószínű nincs Isten, akkor az evolúciós elmélet is csak egy valószínűsíthető elmélet, ugyanis a kettő TOTÁLISAN ÜTI EGYMÁST, EGYIK KIZÁRJA A MÁSIKAT!

Ha tudományos bizonyíték van a biológiai evolúcióra, akkor nem Isten teremtette az élőlényeket, vagyis az alkotmány nem bizonyítja az alkotót. De ha csak valószínű nincs Isten, akkor ebbe belefér, hogy esetleg mégis létezhet, tehát az alkotás bizonyíthatja az Alkotót. Ennélfogva a darwini evolúciós elmélet abszolút nem bizonyított, hanem csak feltételezhető, mégpedig abban a mértékben, amilyen mértékben valószínűsíthető, hogy az ateista felfogásnak létkérdése és lételeme az istentagadás, mert Isten nélkül akar élni, és a társadalmat az istentelenség zászlaja alatt maga alá gyűrni és rajta uralkodni.

Összességében a tudomány istentagadása önnön tántorgásának tudathasadásából származik, amellyel a társadalmat megvezetni és magához láncolni akarja. De a megvizsgált háromféle területen szembekerültünk a tudomány csúfos kudarcával, amiből kiút nincsen!

Az ateista tudomány bukásának okai

Az Isten a láthatatlan dimenzióban van, ahová a tudománynak nincsen kukkerja behatolni! Ha az emberi létezést nem bizonyítja az alkotása /mint Istent sem az Ő alkotása/, akkor emberi társadalom sem létezik, és az összes istentagadó ateista irodalom a véletlen nyomdájában készült önmagukat felépítő kémiai szoftverek irányításával, amely irányítás egyébként olyan céltalan, mint az anyag létezése és önmagától való felfúvódása.

Végezetül, ha csak valószínű nem létezik Isten, akkor ezzel szemben nem létezhet elméleti bizonyítása annak, hogy Isten nélkül jött létre az univerzum és a biológiai élővilág, mivel ennek bizonyítása kiiktatja az Isten teremtői szükségességét, a biológiai alkotmányok alkotói háttérevidenciáját. Ha meg nem iktatja ki, csak valószínűsíti, akkor ez a nagyszájú tudomány buktája – ahogy mondani szokás –, csak nem lekváros!

A tudomány esetlen szájjártatása nem akadálya annak, hogy megismerjük Istent, Akit nem csak az alkotott dolgok bizonyítanak, hanem a bibliai kinyilatkoztatás maga, de ez majd a következő témának lesz a kibontandó és kielemezésre méltó tárgya.

* * * * *

„Mily számtalanok a te műveid, Uram /JHVH/! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. Amott gályák járnak [s] cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nekik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelküket, kimúlnak és porrá lesznek újra. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. Legyen az Úrnak /JHVH/ dicsőség örökké; örvendezzen az Úr /JHVH/ az ő teremtményeiben;” (Zsoltárok 104:24-31).