Charles Darwin angol természettudós egy ötéves utazás után dolgozta ki a természetes szelekció gondolatát, amelynek során Dél-Amerikában és a csendes-óceáni szigeteken tanulmányozta a növényeket, állatokat és kövületeket. A természetes szelekció gondolatát 1859-ben A fajok eredetéről című bestsellerében ismertette meg a világgal.
A természetes szelekció az a folyamat, amelynek során az élő szervezetek populációi alkalmazkodnak és változnak. A populáció egyedei természetes módon változékonyak, ami azt jelenti, hogy valamilyen szempontból mindannyian különböznek egymástól. Ez a változatosság azt jelenti, hogy egyes egyedek a környezethez jobban alkalmazkodó tulajdonságokkal rendelkeznek, mint mások. Az alkalmazkodó tulajdonságokkal rendelkező egyedek - amelyek bizonyos előnyöket biztosítanak számukra - nagyobb valószínűséggel maradnak életben és szaporodnak. Ezek az egyedek az adaptív tulajdonságokat továbbadják utódaiknak. Idővel ezek az előnyös tulajdonságok egyre gyakoribbá válnak a populációban. A természetes szelekció ezen folyamata révén a kedvező tulajdonságok generációkon keresztül öröklődnek.
A természetes szelekció fajkialakuláshoz vezethet, amikor egy fajból egy új, jelentősen eltérő faj jön létre. Ez az egyik olyan folyamat, amely az evolúciót mozgatja, és segít megmagyarázni a földi élet sokféleségét.
[Fontos kiegészítés: a fajokon belüli variálódást magyarázhatja – az eredeti alapfajok létezését nem. Az új, jelentősen eltérő fajok létrejötte a csúsztatás, az a banánhéj, ami a darwinizmus csődjét jelenti, ugyanis ebből az eredeti fajok létrejövetelére extrapolálni nem lehet, mert azoknak eredete nem a már meglévőkből történik – mint itt – hanem a még egyáltalán nem létezőkből, amik ezelőtt egyáltalán nem is léteztek.]
Darwin a természetes szelekció elnevezést azért választotta, hogy szembeállítsa a "mesterséges szelekcióval", vagyis az ember által irányított szelektív tenyésztéssel. A mesterséges szelekció példájaként a galambtenyésztést említette, amely az ő korában népszerű hobbi volt. Azzal, hogy a hobbisták megválasztották, hogy mely galambok párosodjanak másokkal, a vadgalamboktól eltérő, díszes tollakkal vagy akrobatikus repüléssel rendelkező, különálló galambfajtákat hoztak létre.
Darwin és korának más tudósai azt állították, hogy a mesterséges szelekcióhoz hasonló folyamat zajlik a természetben, emberi beavatkozás nélkül. Azt állította, hogy a természetes szelekció magyarázatot ad arra, hogyan fejlődött ki az életformák széles skálája egyetlen közös ősből az idők során." /utólagos kiemelések/ https://education.nationalgeographic.org/resource/natural-selection/
A TERMÉSZETES SZELEKCIÓ MIBENLÉTE
A természetes szelekciós folyamatok működését Charles Darwin 1859-es A fajok eredete című könyvében a mesterséges szelekció analógiájára írta le, mint fentebb láttuk.
AZ EMBERI VÁLASZT – ÉS SELEJTEZ
A mesterséges szelekció /szelektív tenyésztés/ során a tenyésztők szaporításkor saját meggondolásaik alapján részesítenek előnyben állatokat és növényeket. Tehát az ember kiválasztja, hogy milyen állatokat és mikor tenyészt. Miközben a tovább szaporításra alkalmatlan egyedeket a legszigorúbban kizárja a tenyésztésből.
A TERMÉSZET VÁLASZT – ÉS SELEJTEZ
A természetes szaporodás az, amikor a természet választja meg /dönti el/, hogy milyen állatok adhatják át a génjeiket az utódoknak. A természetes szelekció révén a környezetükhöz szükség szerint illeszkedő egyedek nagyobb valószínűséggel élnek túl és szaporodnak, így olyan utódok születnek, amelyek megosztják ezeket a jól illeszkedő tulajdonságokat. Azok, akik kevésbé alkalmazkodnak a környezethez, nagyobb valószínűséggel halnak meg, mielőtt szaporodnának.
A természetben az élet vagy szaporodásképtelen öröklődő változatok kihullanak a populációkból. A többi öröklődő változat között pedig a környezeti tényezők (pl. hőmérséklet, a rendelkezésre álló táplálék minősége, a természetes ellenségek stb.) szelektálhatnak.
EVOLÚCIÓS FELADAT – AZ ELEFÁNT KITENYÉSZTÉSE
„Az evolúciós folyamatok által vezérelt, változó környezethez alkalmazkodó élet előre nem jelezhető módon kreatív képződmény. Magyarán szólva akármi kialakulhat belőle, még az emberéhez hasonló intelligencia is." /Stuart Kauffman: Mi az élet? – John Brockman: A következő 50 év. Vince Kiadó, Budapest, 2002., 129. o./
Legyen ez az akármi, mondjuk az elefánt. Hogy annak kifejlődése milyen egyszerű, egy ateista kémikus így fogalmazta meg:
„Ha vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz belőlük elefánt is.” /P.W. Atkins a Teremtés 17. old./
Egy kémikus már csak tudja. Vagy csak blöfföl? Nézzük meg közelebbről az állítás hitelességét.
Állítólag minden élőlény néhány milliárd évre visszavezetheti őseit mikroszkopikus, egysejtű szervezetekre, például baktériumokra. Ezek az egysejtű élőlények többsejtűséget alakítottak ki egy speciális alkalmazkodási sorozat révén. A modern evolúciós biológia szerint minden élőlény egy egyedülálló ős leszármazottja, amelyet általában a Földön élő összes élet utolsó egyetemes közös őseként (LUCA) neveznek. Legalábbis arra vezetik vissza.
Nos, akkor legyen ez az elméleti alap, amiből kiindulunk. Egyetlen baktérium-szerű egysejtű élőlényből /a LUCA-ból/ fejlesszen ki az ateista biológus, kémikus vagy újságkihordó /teljesen mindegy/ a tudomány eszközeivel elefántot. Ezt csak szelektív tenyésztéssel lehet véghez vinni /elméletileg levezetve a folyamatot, ahogy a galambtenyésztésnél is láthattuk a párosítani kívánt egyedek megválasztását/.
Ez a mesterséges szelekció, ill. kitenyésztési folyamat, amelyben a szelekciós nyomás kifejezetten irányított módon történik, mint minden más emberi tenyésztés esetében. A gond ott van, hogy a természetben nem létezik irányított szelekciós nyomás általi tenyésztési folyamat, amely egy adott élőlény kifejlődését kontrollálja a teljes kifejlődésig.
Mert hogyan is olvastuk: „a mesterséges szelekcióhoz hasonló folyamat zajlik a természetben, emberi beavatkozás nélkül."
Hogy mennyire hasonló, vagy éppen nem hasonló, azt közelebbről vizsgáljuk meg.
Az emberi, felügyelt tenyésztésben a cél új fajtának vagy populációnak az előállítása két vagy több fajta genotípusának egyesítése útján. Ily módon a különböző fajták kedvező tulajdonságai megfelelően kombinálhatóak és egyetlen fajtában koncentrálhatóak. Új fajta előállítása keresztezés útján tehát korántsem egyszerű feladat. Igen sok tényezőre kell figyelemmel lenni, amelyek mind befolyásolják az eredményt.
A tenyésztésbe veendő egyedeket alaposan kell ismerni, különös figyelemmel kiválasztani. A tartási viszonyokat olyanná kell tenni, hogy az új fajta kívánatos tulajdonságai teljes egészükben kibontakozhassanak. E sokrétű és komoly tapasztalatot igénylő tenyésztői munkára csak nagy felkészültségű szakemberek vállalkozhatnak, mert az efféle tenyésztésben a /szintetikus/ fajták előállításához több évtized szükséges.
[Figyelemre méltó, hogy a természeti folyamatban nagy felkészültségi szakemberek, tehát intelligens tényezők nem állnak rendelkezésre!]
Jelen feladatban különböző fajták kedvező tulajdonságainak egyetlen fajba /tehát az elefántba/ történő koncentrálásáról, a szelekciós módszerek ilyenfajta tudatos alkalmazásáról nem is beszélhetünk, hiszen nincsenek különböző alanyok, hanem egy egyedülálló közös ősünk van, a LUCA, abból kell kitenyészteni.
Charles Darwin az önéletrajzában mit állít a természetes szelekció működéséről? "... a természetes szelekció működésében nincs több kialakítás, mint abban az irányban, amelyet a szél fúj." Richard Dawkins mit mondott ugyanerről? "A természetes szelekció a vak órásmester; vak, mert nem lát előre, mert nem tervez következményeket, nincs cél a fejében... a biológiai evolúció alapvetően véletlenszerű bolyongás a genetikai lehetőségek mezején." Ez pont ellentétes az emberi tenyésztés folyamatával.
Tegyük fel a rendkívül nagy horderejű kérdést: Ha a biológiai evolúció alapvetően véletlenszerű bolyongás a genetikai lehetőségek mezején, akkor mi köze van ennek a véletlenszerű bolyongásnak az elefánt genetikai jellemzőinek evolúciós kialakításához és megőrzéséhez? Milyen szerepe van itt az irányítatlan szelekciós nyomások következményeiből adódó természetes kiválasztódásnak?
Ha az élőlények stratégiai célja az azonnali alkalmazkodás általi túlélés - ”egyes egyedek a környezethez jobban alkalmazkodó tulajdonságokkal rendelkeznek, mint mások. Az alkalmazkodó tulajdonságokkal rendelkező egyedek - amelyek bizonyos előnyöket biztosítanak számukra - nagyobb valószínűséggel maradnak életben és szaporodnak.” - akkor egy azelőtt nem létező komplett szerkezeti felépítés anatómiai tulajdonságainak folyamatos kialakítása és felépítése az elefántra vonatkozóan egy teljesen más stratégiai cél kell hogy legyen.
Hiszen az alkalmazkodóképesség javulásának rögtön be kell következnie, de az elefántra jellemző új szerkezeti felépítésnek hosszan tartó kialakulási folyamaton kell átmennie, mégpedig annak a szerkezeti felépítésnek megfelelő genetikai jellemzők kialakítására és megőrzésére való törekvéssel, különben az arra az élőlényre jellemző anatómiai felépítés és tulajdonság nem jön létre. Ami aztán már biztosítja annak a bizonyos élőlénynek az alkalmazkodás általi további túlélését.
Azt olvastuk, a természetes szaporodás az, amikor a természet választja meg, hogy milyen állatokat szaporít. A természetes szelekció révén a környezetükhöz jól illeszkedő egyedek nagyobb valószínűséggel élnek túl és szaporodnak, így olyan utódok születnek, amelyek megosztják ezeket a jól illeszkedő tulajdonságokat. Azok, amelyek kevésbé alkalmazkodnak a környezethez, nagyobb valószínűséggel halnak meg, mielőtt szaporodnának. Ez a természetes kiválogatódásnak a lényege – emberi beavatkozás, tehát tudatos kiválogatás nélkül.
De ennek mi köze van az elefánt őssejtből való kifejlesztéséhez? Mióta esik egybe egy adott faj genetikai jellemzőinek hosszú távú kialakítása és megőrzése a változó környezethez való azonnali igazodási törekvésével, amely a mindenkori alkalmazkodóképesség folyamatos javulásában nyilvánul meg?!
Teljesen más valamit céltudatosan kifejleszteni /tudatos tenyésztés/, és megint teljesen más azoknak spontán kiválogatódása, akik a leginkább képesek a túlélésre az adott környezeti helyzethez igazodóan. Akkor nem az elefánt kifejlesztése a célja a spontán evolúciónak, hanem a túlélésre való törekvése az éppen legjobban alkalmazkodónak a természetes kiválasztódás alapján. Ha pedig még csak nem is törekszik kifejleszteni, akkor mégis, hogyan fejlődik ki? A nedves, meleg helyen tanyázó molekulákból hogyan lesz előbb-utóbb elefánt?
Honnan tudja az az ősi sejt, hogy neki az elefánt irányába kell fejlődni? Vagy nem tudja, de mégis abba az irányba fejlődik? Na és mitől? Miféle szelekciós erő adagolja neki a kedvező irányt? Amelyik szelekciós erő a természet szeszélyeitől befolyásoltan alá van vetve a szüntelen változási folyamatoknak?!
A tudatos emberi tenyésztés során ha valaki csak szelektív tenyésztéssel tud kifejleszteni bármit is /jelen esetben egy elefántot egy nem elefánt sejtből kifejleszteni, tehát tudatosan/, ugyanezt tudatlanul a természet nyakába varrni, hogy kitenyésztette, ráadásul hímet is meg nőstényt is egymáshoz optimálisan igazodóan, egymásra optimálisan hangolódóan, ez nem tudomány, hanem áltudományos ateista filozófia, aminek a biológiai törvényekhez nincsen semmi köze.
Vagy mégis ez lenne Darwinnak, a biológus zseninek a fő meglátása, hogy ez így működik, mert hogy „mesterséges szelekcióhoz hasonló folyamat zajlik a természetben, emberi beavatkozás nélkül." Na mégis, mi benne a hasonlóság? Hogy az egyikben fajtajelleg szerinti tudatos kiválogatás van, a másikban meg túlélésre törekvő kiválogatódás fajtajellegre való tekintet nélkül?!
Hogy az egysejtűek képesek többsejtű organizmussá válni egy bizonyos szintig evolúciós folyamatok által, az mióta bizonyíték arra, hogy ez az evolúciós folyamat hosszú távon az elefánt kifejlődéséhez vezet céltudatos tenyésztési stratégia nélkül? Ha ez a természetben működik irányító erő nélkül, akkor a mesterséges kiválasztásban a tenyésztők szaporításkor tudatosan miért részesítenek előnyben saját meggondolásaik alapján speciális paraméterekkel rendelkező állatokat és növényeket? Akkor ott is elég volna a legrátermettebbeket kiválogatni, a fajtajelleg figyelembevétele nélkül – vagy nem?!
A HOLSTEIN-FRÍZ SZARVASMARHA KITENYÉSZTÉSE
A holstein-fríz a világ legnépesebb és legnagyobb tejtermelésre képes tejelő szarvasmarha-fajtája. Ha a fajtára jellemző reprodukciós jellegzetességek modern technikával történő alkalmazásával tökéletesre fejlesztették a fajtát a lehető legmagasabb tejhozam elérése céljából, akkor hogyan fejlesztette ki a természet a genetikai lehetőségek mezején teljesen céltalanul, véletlenszerűen bolyongva a páratlan anatómiával és tulajdonságokkal rendelkező elefántot?
Ha nem volna speciális faji jellegzetessége az elefántnak /mint van a holstein-fríznek is/, pár nemzedék után az elefántra jellemző tulajdonságok csorbulnának /mint a holstein-fríz is elvesztené a fajtája jellegzetességeit/, de pontosan a természetes kiválasztódás nem engedi elkorcsosulni a fajt /ahogy a mesterséges kiválasztású tenyésztés a holstein-frízt sem engedi/.
Akkor vakon, intelligens beavatkozás nélkül hogyan hozta létre a természet az elefántot, akár a tudatos emberi tenyésztés a holstein-fríz standardját? A mindenkori legéletképesebb, fajtajellegre törekvés nélküli alanyokra spontán váltogatták a tenyészállatokat, és az idő és a véletlen egybeesések megoldották a világ legnépesebb és legnagyobb tejtermelésre képes tejelő szarvasmarha-fajtájának kialakulását?
Mert óriási különbség van a kiváló genetikai adottságok nem tudatos és tudatos létrehozása és megőrzése között. Ha a megőrzés a természetes szelekció által nem tudatos, akkor a létrehozás sem lehet tudatos. Ha meg nem tudatos, akkor honnan van a kiváló jellem és alakbeli tulajdonságokkal rendelkező elefánt? Természetes kiválasztódás által vakon kifejlődött bármiféle irányítás nélkül?
Ha a holstein-fríz standardjának kialakítása a mesterséges szelekció által tudatos, akkor a megőrzése sem lehet nem tudatos. Ha meg tudatos, akkor hogyan lehet nem tudatos a kiváló jellem és alakbeli tulajdonságokkal rendelkező elefánt kifejlesztése a természet által? Ugyanolyan standard élőlényt fejleszt ki a tudatos és nem tudatos tenyésztés? Ez komoly állítás, vagy hiszékenységen alapuló, manipulált áltudomány, amit darwinizmus néven ismer az emberiség?
Ha a gyümölcslegyekből /amelyeknek évente több mint 20 generációját könnyű tenyészteni/ kiprovokálnak valami mikroevolúciós, fajhatárt /pl. szárny vagy szemvariációt/ feszegető torzszülöttet, akkor a LUCÁ-ból vajon milyen makroevolúciós reményteljes szörnyet tenyésztenének ki? Azt meg tovább összevissza szaporítva elefántot hoznának létre, vagy valami szőrös-tollas, gyapjas-pikkelyes gágogó gólyakrokodil-gnómot nagy lapát tenyerekkel, lógó orral, szemre lifegő szemöldökkel, szamárfogú kacsacsőrrel, bolyhos nyúlfarokkal vagy mit?
Még egy összetett szemű, 360 fokos látómezőt biztosító legyet sem, amelyek nagyon fontos szerepet töltenek be a környezetben. Ha nem lennének legyek, mindenhol szemét és döglött állati tetemek lennének. A legyek dögevőként emésztik fel a rothadó szerves anyagokat, részt vesznek a beporzásban, stb., így rendkívül céltudatos szerepet töltenek be a különböző ökoszisztémákban. [Természetesen bármiféle stratégiai cél nélkül létezve, mivel a természet ilyesmivel nem rendelkezik.]
Az emberi agy körülbelül 60 képet dolgoz fel másodpercenként, míg egy légy körülbelül 250 képet képes feldolgozni egyetlen másodperc alatt. Ha gyümölcslegyek laborpopulációiban számos alkalommal kimutatták a szaporodási inkompatibilitás kialakulását, azaz megtörtént a fajképződés a legáltalánosabban használt reprodukciós fajfogalom szerint - abszolút önkényes, evolúcióbarát fajmeghatározási kategória - , akkor ez azt bizonyítja, hogy a LUCA anno léggyé alakult valamilyen spontán géncsere következtében?
Aztán ugyanez a LUCA /vagy másik LUCA/ meg az elefánt kifejlődése felé vette az irányt? És ahány millió élőlény létezik, az a bizonyos LUCA annyifelé fejlődött, csak mert az evolúciós biológia létrehozott egy számára kedvező fajfogalmat, amit úgy manipulál, ahogyan akar?
Mert hogy az akadémiai erőtudomány ebből vizsgáztat: „Írja le az evolúció darwini modelljét a természetes szelekció útján.” /Biológia i. részletes érettségi vizsgakövetelmény/ És a vizsgázónak nincs beleszólása, ha nem biflázza be a darwini evolúció spontán önszerveződésektől hemzsegő tételeit, mehet amerre lát, a jövőbeni karrierjében nem lesz „több kialakítás, mint abban az irányban, amelyet a szél fúj." Az egzisztenciája, amire az életét építi, "alapvetően véletlenszerű bolyongás" következménye lesz az akadémiai tudomány biztosította lehetőségek igencsak ingoványos mezején.
„Engedheti-e az állam, hogy polgárai döntsenek arról, hogy hogyan van a világ? Ha van ma kitüntetett tudásforma, akkor az a tudományos tudás. Tanítható-e ezzel ellentétes nézet gyerekek millióinak? Ha így lenne, akkor a társadalom egyik legfontosabb intézménye – a tudás létrehozásáért felelős tudomány – státusza inogna meg.” /Zemplén Gábor Kreácionizmus – pro és kontra VILÁGOSSÁG, 2006/6–7./
Viszont azt a jogot sem vitathatják el senkitől, hogy utánanézzen a dolgoknak, olyan szintű felelősséggel, amelyet mindenki a saját és a gyermekei iránt érez, hogy a jelenüket és abból fakadó jövőjüket mire építik? Az evolúciós elmélet bizonyítottnak vallott hipotézisére, vagy a teremtés cáfoltnak kikiáltott valóságára. Ez mindenkinek a személyes, szuverén joga, hogy eldöntse. /Már akit érdekel a saját sorsának kimenetele./
Az evolúció az a folyamat, amelyben a biológiai populációk örökölhető tulajdonságai megváltoznak az egymást követő generációk során.
- Mi még a LUCÁ-nál tartunk, amikor még sehol nincsenek örökölhető tulajdonságok, mivelhogy először a speciális tulajdonságokra és azok örökölhetőségének folytonosságára is szert kell tenni! -
Az evolúció folyamatának működése következtében az élővilág összetétele folyamatosan változik /ettől függetlenül a saját nemük szerint szaporodnak, a kutya kutyát ellik, stb./, a fajok folyamatosan átalakulnak /Darwin pintyei sem alakultak át, hanem csak variálódtak a természeti körülmények függvényében/.
Új fajok keletkeznek és halnak ki /ezek az új fajok akkor lennének új fajok, ha a LUCA szintről fejlődnének ki, de csupán az újdonságuk egyfajta evolúciós elmélet szerinti újdonság, a valóságban egy adott faj változékonyságot mutató fajtavariálódásai, a valódi fajkeletkezéshez semmi közük nincsen/.
Az elefántok állítólag a proboscidea néven ismert evolúciós fa-csoportból fejlődtek ki. A lényeg azonban nem itt, hanem ott kezdődik, hogy a proboscidea néven ismert evolúciós fa-csoport hogyan fejlődött ki a LUCÁ-ból? Továbbá hol van az irányított szelekciós nyomás adagolása, amely a proboscidea néven ismert evolúciós fa-csoporton át a kifejlődést az elefánt irányában koordinálta? Na meg persze millió más irányba, közvetlen irányítás nélkül!
Az amerikai tudományos akadémia PNAS című folyóiratának egyik számában megjelent tanulmány szerint körülbelül 24 millió generáció alatt érhetik el az emlősök a maximális testméretet, vagyis körülbelül ennyi idő alatt lehet egy egérméretű állatból elefántnyi. Az ennél kicsit kevésbé drasztikus, de jelentős változáshoz, például szárazföldi emlősöknél a macskamérettől elefántig vezető átalakuláshoz 10 millió generációra van szükség.
Ez kb. ugyanolyan filozófia, mint egy világvárosban azt mondani egy taxisnak: - "kérem, tetszés szerint minden utcasarkon forduljon jobbra, vagy balra, és majd szólok ha hazaértem." - Mert a természetnek mi oka lenne az egérből elefántot csinálni, amikor tény, hogy nem csinált, ma is vannak egerek és vannak elefántok. Hogy az elefánt az egérből fejlődött ki saját magától, az pont olyan, mint hogy először volt a faszán, aztán a vasszán, abból lett a Nissan. Persze teljesen véletlenül, mert hogy tudatos tervező nem vett részt az evolúciós folyamatban.
Ez most valódi tudomány, vagy a Grimm legszebb meséjének egy változata?
Ha az ember kiválasztja, hogy milyen állatokat és mikor tenyészt valamilyen célból, akkor természetes szelekció miért a mesterséges szelekció analógiája – ahogy Charles Darwin állította1859-es A fajok eredete című könyvében? Hiszen a mesterségesben tudatosság van, a természetesben meg spontán szelekció. Kiválasztom, ami nekem kell egy bizonyos célra, vagy hagyom kiválasztódni az éppen legrátermettebbeket a túlélésre, és ugyanaz az eredmény mindkét esetben?
És lásd ismét: "... a természetes szelekció működésében nincs több kialakítás, mint abban az irányban, amelyet a szél fúj." /Charles Darwin/ "A természetes szelekció a vak órásmester; vak, mert nem lát előre, mert nem tervez következményeket, nincs cél a fejében... a biológiai evolúció alapvetően véletlenszerű bolyongás a genetikai lehetőségek mezején." /Richard Dawkins/ Ez pont ellentéte az emberi tenyésztés folyamatának!
Akkor a kettőnek egymáshoz semmi köze nincs, ha az elefántot tudatosan kell kifejleszteni, ennélfogva ezt a kifejlesztést az evolúció nem hozhatta létre a szelekciós nyomások nem tudatos alkalmazásával, irányítatlan bevetésével, hanem azt meg kellett TEREMTENI. Azután már van beleszólása a dolgokba az evolúciós változásnak, amennyiben az elefánt alkalmazkodik a külső környezeti változásokhoz, ami szimpla mikroevolúció, de nem makroevolúció, nem valamilyen ősi sejtből történő törzsfejlődés.
A mikroevolúciós változások megfigyelhetők az állatokon, sőt az embereken belül is. A probléma az, hogy egy fajta nem változhat túl a genetikai kódja (DNS) tartományán. Vagyis a „kutyafajta” képes alkalmazkodni és szaporodni a fajtáján belül, de a kutyák soha nem növesztenek törzset és nem válnak elefánttá, nem válik a saját fajtájától elütő, teljesen más, önálló fajjá.
Ahogyan a Biblia írja: Jakab 3:12 Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét?
Az evolúciós képesség eredete
Egy eleve meglévő képességet utólag nem lehet kifejleszteni, ha meg nincs meg az evolúcióra való képesség, az evolúciós folyamat el sem tud indulni. Tehát az evolúció már ott elbukik, hogy evolúciós képességgel kezdettől fogva rendelkező élőlényeket utólag lezajló evolúciós folyamat által hoznak létre. Tehát ha nincsen teremtés, akkor nincsen evolúció. - Ja, és milyen bizonyíték van arra, hogy az evolúció evolúció által hozza létre az evolúcióra képes élőlényeket? Semmilyen!
Senki nem lehet bűvész, csak miután kifejlesztette a bűvész képességét. De az evolúció olyan bűvész, amelynek az előre meglévő bűvészképességéből fakad a lehetőség a bűvészképesség utólagos kifejlesztésére. Az evolválódásra.
A mutánskópia eredetije honnan van?
Továbbá, bármilyen utólagos mutáció nem hozhatja létre azt a genetikai alapbázist, amiben a mutáció először végbemegy, ami az effajta evolúció képzeletbeli motorja lenne. /Programhiba nem hozhatja létre azt a kezdeti alapprogramot, amiben a hiba utólag végbemegy!/ Az evolúciós folyamat honnan veszi a mutációs eltérések /pontatlan öröklődések/ lehetőségét, amit utólag használ föl, mint eszközt?
A LUCA az nem valóságos alap, hanem csupán egy hivatkozási alap. Ráadásul azt is meg kell teremteni, mert atomok és molekulák keveredéséből nem jön létre információ vezérelt rendszerbázis, mert akkor ott tartunk, hogy a papír írja a könyvet, ahogy a naturalizmus állítja.
„Ha vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz belőlük elefánt is.” /P.W. Atkins a Teremtés 17. old./ - De ez a szélfújás tetszőlegessége szerinti irányítatlan evolúciós folyamatokkal aligha mehet végbe, ahogy láttuk a folyamatok tudatos befolyásolásának szükségességét a céliránynak megfelelően.
AZ
ELEFÁNTOKRA JELLEMZŐ SPECIÁLIS
PARAMÉTEREK
A vemhességi ciklus és hormonszint beállítása; a különböző hangok kibocsátása és szubszonikus dübörgések érzékelése a lábuk és a törzsük érzékeny bőrén keresztül; rezgés-kommunikáció; a halántékmirigy-váladék szabad áramlása; a legdominánsabb, tenyésztést végező hím szerepének kialakítása; az intelligenciájuk, tanulási képességük biztosítása; az ormányuk 150 000 izomegységének kialakítása; vízvisszatartó vastag bőrredők és ráncok; a nagy és sűrű halántéklebenyük, ami biztosítja az emlékezőtehetségüket. Stb. Ezek kialakítása hogyan képzelhető el írányítatlan természeti folyamatok által, hiszen még tudatosan is elképesztően bonyolult lenne megtervezni és létrehozni őket.
"Elefánt térd?
Az elefántok az egyetlen emlősök, amelyeknek négy térdük van. Az elefántok térdei rendkívüli mérnöki teljesítményt nyújtanak. Az elefántok súlya akár 8000 kg is lehet, mégis egyedülálló térdszerkezetük segít megtartani hatalmas súlyukat. Az elefántok térdének hátsó része nagyon különbözik az emberekétől. Nem egyetlen ízület található rajta, mint az emberhez hasonló gerinceseknél, hanem inkább egy sor kisebb ízület, amelyek "sokszög alakban" illeszkednek egymáshoz. Ez lehetővé teszi az elefánt számára, hogy lábát több irányba mozgassa, és alkalmazkodjon a különböző felületekhez és terepviszonyokhoz. A térd fontossága a járásukban is megmutatkozik. Bár lassúnak tűnnek, ízületeik lehetővé teszik számukra, hogy viszonylag gyors tempót tartsanak. Azzal, hogy lábuk hosszabb ideig érintkezik a talajjal, stabilabb és biztosabb mozgást tesznek lehetővé. Nem meglepő, hogy nem ritka, hogy az elefántok nem csak sétálnak, hanem futnak is. Súlyuk ellenére térdük egyedi szerkezete lehetővé teszi számukra, hogy akár 25 km/órás sebességgel fussanak. Az elefántok térdének anatómiája hihetetlen példája a természet csodáinak." - https://elephantfreedom.org/hu/25-amazing-facts-about-elephants/
De egyáltalán, honnan van a fantáziadús természetnek fantáziája, hogy ormányt találjon ki, mikor sokkal egyszerűbb táplálkozási módok, anatómiai képletek léteznek, mint pl. a bölényeknek, lovaknak, bárányoknak, stb. Miért feljeszt ki ennél bonyolultabb rendszert tervezés nélkül a természet, ami ráadásul nem is működik, amíg teljesen ki nem fejlődik?! Addig hogyan él túl, hogyan szaporodik, hogyan marad fönn?
Vakon fejlesztett ki neki szemet a természet, hogy ne legyen vak? És amíg egy szemet kifejleszt a természet, a többi szerv várakozik a kifejlődésre, vagy egyszerre fejlődik minden szervezeti egység, és közben is ugyanolyan túlélésre képes, mint a teljes kifejlődés után a kész rendszer? Mese tejszínhabos öntettel evolúciós módra!
A darwini evolúciós elmélet stratégiai célra történő kiválasztása egy kitalált elmélet, legalábbis a rövid távú evolúciós lépések egymásra halmozását arra használja, hogy kialakítsa vele a hosszú távú stratégiai célt, illetve azoknak meglétét ezekre a képzelt egymásra rakodásokra vezeti vissza. De nem vezetheti vissza, mert ez a stratégiai célhoz vezető egymásra rakódás idegen a természettől.
A természeti lény olyan emberhez hasonlít, aki megy egy dzsungelben, és kikerüli az éppen eléje tornyosuló akadályokat, aztán kilyukad ott, ahol éppen kilyukad. Lehet, hogy körbe járja a dzsungelt, lehet ki sem jön belőle, de miközben megy, állandóan túlél. És nem célja egy adott irányba menni, hogy a kiválasztott célja szerint kerülje ki az akadályokat.
Ezzel szemben az ember kinéz magának egy távoli célt, arra szegezi a tekintetét és az útját a mesterséges kiválasztás stratégiája szerint szabja meg a lehetőségek figyelembevételével.
A természetben a legkedvezőbb lehetőségek kiválasztása folyik, a legrátermettebbek kiválasztódása, amelynek célja a túlélés és nem valamilyen stratégiai cél elérése. Az az evolúció, amelyik messze túlmutat a puszta túlélésen és évmilliók alatti teljesen új fajok kialakulását célozzák, csak a képzeletben léteznek, de a valóságban nem!
Tehát hogy a molekulák meleg helyen tanyázása elefántot eredményez, ennek semmiféle tudományos alapja nincs. Még egy ormány sem jön létre a legrátermettebbek vakon történő kiválasztásából, nem hogy egy ormány mögött trappoló elefánt.
Az evolucionista szeme lát, csak maga az evolucionista vak, hogy ezeket meglássa, átlássa és levonja a helyes konzekvenciát a tudatos teremtésről, célirányos tenyésztésről.
Az nem kell neki, mert az mindjárt erkölcsi rendet is megszab a számára. Az pedig egy evolucionista számára elviselhetetlen.
A teremtés nem tudományos. A Föld paramétereinek életfenntartó összetettsége: a bolygó mérete és sűrűsége, a bolygó forgási sebessége, a bolygó elhelyezkedése a galaxisban, a bolygó holdjainak mérete és száma, valamint víz mennyisége a bolygón, stb. tudományos értelemben – összehangoltságuk ellenére - teljesen értelmetlen tényezők.
Hogy a matematika úgy írja le az univerzumot, ahogy egy mérnök a matematikát egy épület vagy egy repülőgép megtervezéséhez használja - annak nincs jelentősége. Hogy az univerzum egyértelműen megtervezettnek tűnik, és a tervezés minden paraméteréről lektorált tudományos cikkek léteznek – annak nincs jelentősége. Tudományos az, hogy az univerzum létezésének nincsen semmi értelme, mindenki éljen úgy, ahogyan akar. Természetesen bármiféle következmény nélkül.
Ahogy a molekulákból hiphop elefántot csináló Atkins mondta: „A káosz gyermekei vagyunk, és a változás mély szerkezete a hanyatlás. Gyökerében csak a korrupció van, és a káosz megállíthatatlan hulláma. Elmúlt a cél; már csak az irány van hátra. Ez az a sivárság, amit el kell fogadnunk, miközben mélyen és szenvtelenül belenézünk az Univerzum szívébe.” /Peter Atkins (1984), A második törvény (New York: Scientific American), p. 200./
„Darwin tette lehetővé, hogy intellektuálisan kiteljesedett ateisták legyünk.” /Richard Dawkins, A vak órásmester/
Intellektuálisan kiteljesedve, a káosz és a korrupció megállíthatatlan hullámai közepette.
Ezt teszi Sátán és az uralkodó tudomány: sokat ígér, keveset ad és végül mindent elvesz.
Hiszen
a tudomány a létezés totális hiábavalóságát hirdeti!
„Az emberek nem képesek elviselni azt a meggyőződést, hogy az Univerzum és az élet értelmetlen. Valójában ez az, amit a tudomány mond nekünk. Értelmetlen abban az értelemben, hogy az Univerzumban nincs kívülről meghatározott cél vagy pont. Ateistákként ez nyilvánvalóan igaz ránk. Saját értelmünket és célunkat mi határozzuk meg .” /Jerry Coyne Jerry Coyne biológiaprofesszor, (2012), “The Odd Couple: Why Science and Religion Shouldn’t Cohabitate,” Speech to Glasgow Skeptics, December 21./
„Az egész genetikai program a DNS, és nem maguk az emberek szolgálatában áll. Mi csupán az életet hordozó molekulák időleges tárolói vagyunk. Ebben az esetben a csomagolás, vagyis mi magunk, arra szolgál csupán, hogy eldobják.” /Rudi Westendorp, holland gerentológus professzor/
Ha maga az ember arra való, hogy eldobják, a szemét hogyne volna arra való, hogy eldobják?! Köszönjük tudomány ezt a sokat mondó, messzire vezető erkölcsi tanítást.
Külön köszönet Charles Darwinnak, aki ezt az emberi állati eredetet és perspektívát hozzáférhetővé tette. Ahogy a modern tudomány hirdeti: a mai ember Afrikából származik, és mintegy ötvenezer évvel ezelőtt keveredett a neandervölgyiekkel.
Ebből kifolyólag, állati származásunkra való tekintettel immár lehetőségünk van arra, hogy intellektuális ateisták lehessünk. A darwinizmus boldogít. Éljen ki-ki a szabadon választott lehetőséggel a maga és a társadalom hasznára vagy kárára. „Isten valószínűleg nincs, úgy hogy nyugodtan élvezd az életet.” /Dawkins angliai buszkampánya/
A darwinista elmélet az maga, amin a darwinizmus elbukik. Ennyit tesz, hogy a banánhéjat szétdobálják az emberek. Komoly odafigyeléssel ilyen szétdobálásra méltó elmélet nem is jönne, nem is jöhetett volna létre.
Darwin fő feltételezése az volt, hogy elsősorban a variáció és a természetes szelekció révén mindenféle különböző élőlény természetes úton, magától is létrejöhet. Valójában azonban csak korlátozott biológiai elveket fedezett fel, egy fajtán belüli változást, és nem azokat, amelyek a makroevolúcióval /az egyik fajtából a másikba történő változással/ foglalkoznak.
Az
alkalmazkodás és specializáció ezek alapvetően teljesen más
dolgok, mint a makroevolúció, a
törzsfejlődés.
Evolúciós tényezők izolációja és genetikai sodródás nem ad választ a makroevolúcióval kapcsolatos kérdésekre. Darwin a formai változásból nem csak az utólagos faji sokszínűségre következtetett, hanem a faji eredetre is, holott a kettő két teljesen különböző dolog.
„A Földön minden élet egy nagyjából 3,5 milliárd évvel ezelőtt élt egysejtű organizmusból fejlődött ki…” - https://www.nationalgeographic.com/adventure/article/100513-science-evolution-darwin-single-ancestor
"Darwin legnagyobb teljesítménye volt annak bemutatása, hogy az élőlények összetett szerveződése és működése egy természetes folyamat – a természetes kiválasztódás – eredményeként magyarázható anélkül, hogy Teremtőhöz vagy más külső ágenshez kellene folyamodni." /Francisco José Ayala : Darwin legnagyobb felfedezése: Tervezés tervező nélkül/ - https://www.pnas.org/doi/full/10.1073/pnas.0701072104
Fenti bizonyítékok fényében láthatjuk, hogy ezek az állítások nem állják meg a helyüket.
Fajtavariációk /fajon belüli természetes variációk/ létrejöhetnek a természetben, de az a faj, amelyben ezek létrejönnek, természetes kiválasztódással soha. Az alapok megteremtését a darwini evolúció nem tudja átvállalni, csupán különböző manipulációk által hihetővé tenni.
A darwinizmus egy fantáziatermék, amelyet az ateista azért használ, hogy a lehetetlent hihetővé tegye a hiszékenyek számára.
