A szabad akarat legnagyobb kifejeződése

- AMIKOR ISTENRŐL DÖNT AZ EMBER

A szabad akaratnak pontosan a legnagyobb kifejeződése az Isten elfogadása, ill. elutasítása, amely csak és kizárólag az ember intellektuális sajátossága. Ugyan hogyan volna képes, hogyan tudná ugyanezt produkálni az anyag? /Ateista válasz: az anyagfejlődés utazásakor az első állomásnál még nincs meg ez, de későbbi állomásnál már az ember által megvan/. Ez persze fikció, de lehet rá hivatkozni, ami nekik első számú ok az elutasításra./ 

Újra kérdezzük: hogyan tudta a tervezésre képtelen anyag létrehozni/kifejleszteni /az emberben, az ember által/ a tervező szellem fogalmát /amivel az istenhívők rendelkeznek/, ami nem csak hogy önellentmondás, mert saját maga ellen alkotta meg /ha megalkotta/, de ugyanakkor abszurdum is, mivel nem hogy nem rendelkezik vele, de éppen hogy pont az ellenkezőjével rendelkezik, vagyis ami a tervező szellemmel ellentétes. Egy szükségszerűen tervezés nélküli alkotásban hogyan bukkanhat fel a tervezés szelleme, ami azt pontosan kizárja?! 

Akik az univerzumot /összetett felépítésével együtt/ a nem csak hogy nem tervező, de tervezésre képtelen anyagi folyamatokkal magyarázzák, hogyan magyarázzák az ebből a tervezés képtelenségből állítólag valamilyen módon kinövő tervező szellem létezését? A tervezésképtelenségből hogyan származhat/bukkanhat elő tervezőképesség? Ha pont azt magyarázom, hogy valami /az anyag/ valamit /tervezést, ami tudatosságra mutat/ a sajátosságánál fogva nem birtokol, sőt nem is birtokolhat, hiszen pont ezt állítom, nos az egyszerre csak hogyan tudja mégis birtokolni azt /a tervező szellemet/, mégpedig oly módon, hogy éppen belőle fejlődik ki – idővel, mégpedig hosszú idő alatt?

[Amúgy meg mi köze ennek a létrejövésnek az időhosszúsághoz? Egy vasláncból hogyan lesz gumilánc, csak mert sokáig húzom?]

A materialista ateizmusnak /anyagra hivatkozó istentagadó filozófiának/ van egy kikerülhetetlen intellektuális kátyúja, amiből nem tud kikecmeregni, miszerint egy állítólagos anyagfejlődés során megjelent nem is kevés fejekben a tervező szellem gondolata, amely teljesen és pontosan ellentétes azokkal az alkatrészekkel, amelyek alapjaiban rendelkezésre álltak és valamilyen módon fejlődésnek indultak. A fejlődés nem azt jelenti, hogy ami nincs, abból kifejlődik, ami van /tehát a semmiből a valami/, hanem ami van, az veszi fel fejlődése során, fejlődése által valamilyen variáns alakzatát a már létezőnek. /Egy példával illusztrálva, nem a némának fejlődik ki hangja, hanem valakinek képzés által csiszolódik a hangbázisa. Mintha egy varjúkárogást csalogányszintű módra lehetne fejleszteni. Képtelenség!/

A kérdés újra: az anyag varjúkárogása hogyan volt képes fölfejlődni a csalogány énekévé? Az, hogy az anyagnak nem sajátja a tudatos tervezés /hiszen a materialisták pontosan ezt állítják, hogy nincs semmiféle tervező az univerzum mögött, csak az anyag természeti törvényei, amelyek reá jellemzőek, hozzá tartoznak/, hogyan volt képes mégis /állítólag/ olyan szintre fejlődni /evolúció, törzsfejlődés, a gondolkodó ember megjelenése/, hogy létrehozta a tudatos tervezés szellemi bázisát – ami a hívőkben, a hívők által megjelent?! Válasz: sehogyan nem volt képes, mivelhogy nem is abból fejlődött ki.

A kétféle, egymással ellentétes eszmerendszernek /elfogadás és elutasítás/ eleve léteznie kell abban a pillanatban, hogy az ember ráébred a választási lehetőségre ebben a legmagasabb rendű és rangú kérdésben, ami nem kifejlődik neki valamiből, amiben eleve nincsen meg, hanem az öntudatos szellemisége által adatik neki. [Ez az öntudatosság nyilván magasabb rendű, mint pl. a tehén öntudatossága a rangsorban, tehát jóval felülmúlja az állatvilág tudatosságát, mivelhogy az összes állat intelligenciája együttvéve sem képes az istenfogalommal megbirkózni, mivel ha volna nekik, máris keresnének olyan kifejezési formát, amivel ezt rögtön közzé is tennék, mint akiknek fontos mondanivalójuk van, ahogy ezt az ember is megteszi.]

Az istenfogalom létezése tehát intellektuális szabad akaratot. ill. gondolkodást feltételez, aminek az eredete csakis intellektuális szellemi közeg/bázis lehet, amely ezzel eleve rendelkezik. De nem lehet az anyag, ami ezzel - a korábban kifejtettek szerint - nem rendelkezik. Bolond lyukból bolond szél fúj – ahogy a mondás tartja, és ha létezik okos szél, akkor okos lyuknak is kell lennie. Ha az anyag ateizmusa önmagában nem tartalmaz tervezői szellemet, akkor annak a szellem ideájából kell származnia, következés képen a tervezői szellem eredete csakis a tervezői szellem lehet, aminek az anyagtól függetlenül kell léteznie, mivelhogy az anyag nem rendelkezik vele.

Ha tehát a tudatos, intelligens ember az univerzum fölépítésének egyedi és életre finomhangolt strukturáltságából tudatos, a háttérben megbúvó tervezői szellemre következtet, ezt csakis azáltal teheti meg, hogy rendelkezik az anyag felett álló szabad akarattal, amelynek kifejeződési tükörképe az istenválasztási képessége, amely csak és kizárólag abból fakad, hogy létezik a szellemiségnek az a tárgya, amely ezt a lehetőséget neki megadta. Mivelhogy az anyag megadni nem tudta, mivel képtelen rá, nincsen neki.

Hogy pedig az ember rendelkezik vele, ki is fejezi, hogy létezik tervező szellem, amire az univerzumot visszavezeti, ezt csakis a tervező szellem gazdájától, birtokosától kaphatta, aki Magát a Bibliában ki is nyilatkoztatta, mivelhogy kommunikál az emberrel. A szellemnek ugyanis a kommunikáció az egyik legjellemzőbb, legsarkalatosabb kifejeződése.

Hogy pedig az ateisták ezt tudatosan elutasítják, a szabad akaratuk kifejeződése /a látásmódjuk következménye/. De ezt ők sem kaphatták az anyagtól, amely semmilyen formában nem rendelkezik vele. Hanem a szabad akarat forrásától, Istentől /az univerzum hátterében megbújó tervezői szellem/.

Hogy az anyaggal nem kommunikálnak, érthető, de hogy a szellemi Lét őstulajdonosával sem, Aki őket megkínálta a Fiában adott szeretetével és minden földi jóval amit az ember teremtettségének a felépítése által élvezhet élete során, nos ezt ők tudják. Ők választják az útjukat, az útjuk által a sorsukat. Az anyag felett álló szabad akaratuk mutatja, hogy felelősségteljes döntés birtokosai, amely rájuk tartozik, és Arra, akinek az örök életre való meghívását visszautasítják.

„Te pedig amikor imádkozol /kommunikálsz/, menj be a te belső szobádba /személyiséged belső rejtekébe/, és ajtódat bezárva /a külvilág kizárása/, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van /szellemi dimenzió/; és a te Atyád, aki titkon néz /be van kamerázva az univerzum, egyébként meg azt is látja, hogy mit gondolsz/, megfizet neked nyilván... Aki hisz /pozitív szabad akarati döntéshozatal/ a Fiúban, örök élete van /az abban való kitartás által/; aki pedig nem enged /negatív szabad akarati döntéshozatal/ a Fiúnak, nem lát életet /képtelen felfogni a szellemi dimenzió létét és a belőle fakadó perspektívát/, hanem az Isten haragja marad rajta /Isten jelenidejű fizetsége, hogy az anyagi látásmód börtönéből nem tud kitörni/.” (Máté 6:6, János 3:36)