KÉRDÉSEK, AMELYEKRE JEHOVA TANÚI NEM TUDNAK VÁLASZOLNI! - 2 rész

 

Homer Duncan tollából - https://pageministry.org/books-online/questions-the-jehovahs-witnesses-cannot-answer/

8. Az Ézsaiás 6:1–10 Jehováról beszél; a János 12:37–41 pedig erre a részre utal, és Jézusra alkalmazza. Miért nem ismered el, hogy Jézus Jehova?

VÁLASZ:

Mindkét helyen Jehova Isten dicsőségéről van szó és arról hogy a hitetlen népre küldte a tévelygés erejét.

Ézsa 6:9-10 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon

Ján 12:41-42 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

2Thess 2:11-12 És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.

Az ok?

Ján 12:37 És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:

Vagyis Krisztus elutasításán keresztül nem hittek Istenben. Jézus Isten dicsőségét hordozta. Mint máshol mondja, aki őt látta, az Atyát látta, az ő elutasítása olyan mint az Atya elutasítása. De attól még nem azonos a kettő.

Azt kérdezi: „Miért nem ismered el, hogy Jézus Jehova?” Mert Jézus Jehova felkentje és nem ő maga!

Küriosz Jahve és Küriosz Jézus azonossága egy értelmezés csupán, de a Szentírás szerint „Krisztus, az Úr,” (Luk 2:11) nem ugyanaz és nem azonos az Istennel, hanem az Úrnak Fölkentjével (vö. Luk 2:26), és nem az Úrral, a YHVH Istennel, Akinek ő a Fölkentje (Krisztusa). Jézus a Jehova Felkentje (vö. Apcsel 4:26; Zsolt 2:2; Ézsa 61:1) Hogy lehet akkor Jehova Jézusa maga Jehova?

9. Ha Jézus csak egy ember volt, miért fogadott el imádatot az emberektől? (Mt 2:2 , 8 , 11; 14:33; 15:25 ; 20:20; 28:9, 17; Márk 5:6; 15:19; Lukács 24:52; János 9:38), (Zsid 1:6) és miért mondta Isten: „Imádják őt (Krisztust) az Isten minden angyalai”.

VÁLASZ:

Kicsit jobban körül kellene néznie a Szentírásban ahhoz, hogy felfedezze, a proszküneó görög szó nem csak imádatot jelent, hanem hódolatot is (Mát 18:26) A megértés kulcsa a Jel 3:9 idézete.

Íme én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; íme azt művelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak /proszküneó/ a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.

Itt emberek hódolnak más emberek előtt, nyilvánvalóan nem imádati célból!

Jézust az indítékaikban soha nem tartották Istennek:

Ján 3:2 Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

Ján 1:42, 48 Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus);

Máté 16:16-17 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.

Na és a háromságot ki jelentette meg, a mennyei Atya vagy test és vér? ”A Bibliában sehol elő nem forduló „Szentháromság” kifejezés emberi kísérlet /kitalálás/ arra, hogy ezt az isteni titkot egy szóval fogalmazza meg.” /Werner Gitt: Gyakran feltett kérdések, Evangéliumi Kiadó, 22.old/

Csel 17:29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy … emberi … kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. - Akkor a háromság micsoda, ha nem emberi kitalálás? Az emberi kísérlet az Isten hármas titkos személyéről az nem emberi kitalálás? A Teremtő Istent egy bukott emberi filozófia tárgyává teszik!

. A Krisztus előtt való meghajlás pedig nem jelent imádatot (Fil 2:9-10)!

- - - - - -

A Jehova Tanúi először azt tanították, hogy Jézust imádni kell, majd megváltoztatták a tanukat, és azt tanították, hogy nem szabad imádni. A „Valóban imádták-e Krisztust, vagy hibás a fordítás?” kérdésre válaszolva az Őrtorony Magazin 1880. októberi száma kijelentette: „Igen, hisszük, hogy Urunkat, amikor a földön volt, valóban imádták, és helyesen is... Helyénvaló volt, hogy Urunk imádatban részesüljön...” (Őrtorony Újranyomatok, III. szám, 1898. július 15., 2337. oldal). „Még csecsemőként is feddhetetlen imádat tárgya volt a bölcsek által, akik eljöttek megnézni az újszülött királyt... Soha senkit nem feddett meg az iránta tanúsított imádati cselekedetekért... Ha Krisztus nem lett volna több, mint ember, ugyanez az ok megakadályozta volna abban, hogy imádatban részesüljön.”

A Pennsylvaniai Őrtorony Társaság Alapokmányának II. cikkelye kimondja: „A társaság céljai: …a Mindenható Isten és Jézus Krisztus nyilvános keresztény imádata; helyi és világméretű gyűlések szervezése és megtartása ilyen imádat céljából.” De most a Jehova Tanúit arra tanítják, hogy nem szabad Jézust imádniuk. Az Őrtorony 1954. január 1-jei számának 31. oldalán ezt olvashatjuk: „…A mennyben megdicsőült Jézus Krisztusnak semmilyen külön imádatot nem szabad bemutatni. Az imádatunknak Jehova Istenhez kell fordulnia” (Az Őrtorony, 1954. január 1., 31. o.).

A Szentírás Újvilág Fordítása (New World Translation) megpróbálja megoldani a problémát azzal, hogy a „hódolat” szót használja Jézusra, és az „imádat” szót Jehovára vagy Istenre utalva, és meggyőzték követőiket arról, hogy ez helyes. Az aktáimban számos Jehova Tanúitól származó levél található, amelyek azt állítják, hogy ez a helyes fordítás. Azonban bármelyik tanú megnézheti a Kingdom Interlinear Translationt (Kingdom Interlinear Translation), és láthatja, hogy ugyanazt a görög szót használják Krisztus és Isten imádatára utalva. Az Újvilág Fordítói önkényesen használták a hódolat szót hamis, Írás-ellenes álláspontjuk népszerűsítésére.

VÁLASZ:

Ha Jehova tanúi idővel változtattak a Jézus imádásával kapcsolatos felfogásukon, azt jól tették. Így kellene tenni minden téves értelmezéssel, de nem csak nekik, hanem minden egyháznak.

- - - - - - - -

Ha Jézus Krisztus nem Isten, és nem érdemli meg, hogy Istenként imádják, akkor nem olyan jó ember, mint Péter, Pál vagy János, akik nem voltak hajlandók imádni őket ( ApCsel 10:25 , 26; 14:11-18 ; Jelenések 19:10

Az Apostolok Cselekedetei 4:12 fényében Jézus vagy Jehova neve által üdvözülünk?

Ha Jézus Krisztus nem Isten, miért nem javította ki Tamást, amikor így szólította meg: „Én Uram és én Istenem” (János 20:28)

VÁLASZ:

Jézus világosan megmondta a Ján 20:17 szerint, hogy kicsoda az ő és a mi Istenünk.

Monda neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

Az apostolok Jézusban az Urat látták, nem az Istenüket.

Ján 20:17 És ezt mondván, megmutatá nekik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.

Hogy Tamás érzelmi felindulásában a saját Istenét vélte Jézusban felfedezni, ez teljességgel saját hite szerinti kijelentés volt, de a Biblia az elejétől a végéig a mi Istenünk alatt soha nem Jézus Krisztust nevezi meg!

Ami a kijavítást illeti:

Máté 16:13-14 Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?

Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

Ezek közül Jézus melyiket javította ki? Egyiket sem! Pontosan a háromsághitűek hozzáállását tükrözi, hogy amit Jézus mondott a mi Istenünkről, azt nem idézik, félrelökik, de amit Tamás mondott, az kell nekik. Világos, hogy a saját ízlésük szerint kotyvasztják ki a hitrendszerüket, és ami abba nem fér bele, azt sunyi módon elhallgatják vagy elkerülik.

- - - - - - -

Mi történt Krisztus testével? Nincs egyetlen Jehova Tanúja sem a földön, aki meg tudná válaszolni ezt a kérdést. A Jehova Tanúi Társasága azt tanítja, hogy Krisztus szellemi személyként támadt fel. Krisztus feltámadásával kapcsolatos tana elsősorban az 1Korinthus 15:44, 45-ön „Elvettetik a természeti test, feltámad lelki test. Ahogyan meg van írva: Az első ember, Ádám, élő lélekké lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő szellemmé.” Micsoda ostobaság ezt az írásszöveget úgy értelmezni, hogy Krisztus „szellemi személyként” támadt fel. A Biblia világosan azt mondja, hogy van természeti test és szellemi test. A természeti test az a test, amivel most rendelkezünk; a szellemi test olyan, mint az a test, amivel Krisztusnak volt, amikor feltámadt a halálból. Krisztus szellemi testben támadt fel, és nem szellemi személyként. Az Úr Jézus egy életadó szellem, de ez nem jelenti azt, hogy „szellemi személy”.

Az 1Péter 3:18 egy másik vers, amelyet a Jehova Tanúi használnak álláspontjuk alátámasztására. Ez a vers azt állítja, hogy Krisztust a Lélek elevenítette meg. A Biblia azt tanítja, hogy a Szentháromság minden személyének része volt Krisztus feltámadásában. Az Atya támasztotta fel ( ApCsel 10:40 ; 13:30. Krisztust a saját ereje támasztotta fel ( János 10:17 18. Az 1Péter 3:18 és a Róma 8:11azt tanítja, hogy Krisztust a Szentlélek támasztotta fel. De a Szentírás mindenféle elferdítése ellenére sem tudják megválaszolni a kérdést. hogy mi történt Krisztus testével? A múltban azt állították, hogy teste gázokká bomlott fel, vagy hogy nagyszerű emlékműként őrizték meg, de mivel mindkét elmélet még a Jehova Tanúi számára is nevetséges, most azt mondják, hogy lényegtelen. Egy keresztény testvér kíséretében 1976. március 30-án meglátogattam a Watch Tower Biblia és Traktátus Társaság brooklyni központját, New York államban. Miközben a hatalmas nyomdájukban jártam, megkérdeztem néhány fiatal férfi munkást: „Mi történt Krisztus testével?” Mindannyian beismerték, hogy nem tudják, és a kérdést lényegtelennek tartották. Interjút kértem az egyik Watch Tower tisztviselővel, és mielőtt ez az úriember megtudta volna a kilétemet, feltettem neki ugyanazt a kérdést. Azt válaszolta: „Mi számít?” Amikor megtudta a kilétemet, nem volt hajlandó további beszélgetést folytatni velem.

A Biblia azt tanítja, hogy Krisztus engesztelő halála és Krisztus testi feltámadása a két fő pillér, amelyeken a keresztény hit nyugszik ( Róma 4:25; 1Kor 15:1-4. Jehova nevében kérlek benneteket, hogy imádságos lélekkel tanulmányozzátok Lukács evangéliumának huszonnegyedik fejezetét, és nézzétek meg, nem tanítja-e világosan Krisztus testi feltámadását.

VÁLASZ:

Hogy testben támad-e fel, az már összetettebb kérdés, ahhoz figyelembe kell venni a teljes bibliai szövegösszefüggést, és az üdvtörténeti tényezőket.

Eredetileg Jézus a mennyben élt az Atyjával, és a bűneset miatt öltött emberi testet, hogy a vérével megváltsa a bűnös embereket.

Az is egy fontos szempont, hogy mit áldozott fel?

Ján 1:14 És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk

Zsid 9:14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek:

Az ő kiontott vére által van a bűnöknek bocsánata. Tehát véráldozatról van szó:

Zsid 9:22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.

Zsid 9:23 Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.

Zsid 9:24-28 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják idvességökre.

Ha a vérét áldozta fel /vérontás, nyilván fizikai értelemben/, akkor ha testben támad fel, akkor mit áldozott fel, ha amit feláldozott, azt visszavette vagy visszakapta? Ha valaki feláldozott egy állatot az ÓSZ-ben, ugyanazt az állatot nem vehette vissza, Jézus sem a maga testét. Hanem azt egyszer s mindenkorra feláldozta.

Zsid 9:12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

Zsid 10:10 Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

Ha testben támad fel, ugyanazt az áldozatot visszaveszi, akkor hol van a megváltás?

Mit olvasunk?

2Kor 5:16 Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.

Ha a Krisztusban jelképesen meghalókat mint szellemi embereket ismerhették Pál idejében, ugyanez Jézusra is áll, de mivel ő nem testi /gondolkodású, viselkedésű, jellemű/ ember volt, az ő test szerintisége nyilván azt jelenti, hogy fizikai testben élt a földön, de már mint fizikai testben élő nem ismerhető többé, mert visszament az atyjához. Mennybe meg fizikai testű ember nem mehet, csak szellemi testben lévő.

1Kor 15:50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

Akkor Jézus nem fizikai testben támadt fel, hanem szellemi testben, de újra testet öltött /mint Ábrahám idejében az angyalok is testet öltöttek/, és abban mutatkozott a tanítványoknak feltámadása után.

Ján 20:19-20 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.

Testben nem tud zárt ajtón bemenni, hanem testben megjelent a szoba közepén. Tamásnak mutathatta a sebeit, mert olyan testben jelent meg, amiben a sebei láthatók voltak.

Jel 1:5 És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,

A halottak közötti elsőszülöttség nem fizikai értelemben veendő, hiszen már mások is támadtak fel előtte fizikai testben fizikai létre, pl. Lázár, de az Ósz-ben is volt testi feltámadás.

Ha a szellemi feltámadásban elsőszülött, akkor szellemi testben kellett hogy feltámadjon, nem szellemi testben.

Apcs 13:34-35 Hogy pedig feltámasztotta [g450] őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.

Róm 6:9 Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,

Ha testben támadt fel és többé meg nem hal, nem tér vissza az enyészetbe, akkor a feltámadásától fogva élnie kellene napjainkig /ha többé nem hal meg!/, ez így logikus, és azért az értelmes logikai gondolkodást nem szabad félretenni vagy megerőszakolni, csak mert esetleg valamilyen dogmává emelt emberi filozófia valamit önkényesen állítana, bármiféle értelmes emberi logikát félretéve vagy azon átgázolva.

Apcs 10:40-41 Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék [emphané -g1717] [geneszthai -g1096] nyilván, Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból.

Az hogy bizonyos embereknek jelent meg, az is azt mutatja, hogy a megjelenése testben nem lehetett általános értelemben vehető, mert aki - egy élő ember /pl. akármelyik apostol abban az időben/ ha kiment az emberek közé, akkor a megjelenése egy mindennapos esemény, mert az élő emberek mindennap járkálnak ide-oda, teljesen evidens. De Jézus megjelenése azért lehetett egy különleges esemény, mert ő már mint testben élő ember nem létezett, ha viszont testben támad fel, akkor mint testi ember kellett volna hogy létezzen, és akkor a megjelenése egy mindennapos esemény lett volna.

Apcs 2:24 Kit az Isten feltámasztott [g450], a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.

Róm 14:9 Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.

1Thess 4:16-17 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak [g450] először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és eképpen mindenkor az Úrral leszünk.

Ezek szellemi szellemi értelemben veendő dolgok, az uralkodása nem lehet fizikai testben történő, mert a zsidó áldozati rendszer előképezte a mennyei rendszert.

Zsid 10:1 Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre szüntelenül bemutatnak, sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat.

Tehát a földi papi szolgálat Jézus mennyei papságának volt az árnyékszolgálata, vagyis Jézus mint mennyei Király, szellemi testben fog uralkodni az elhívott társkirályokkal.

Dán 7:13-14 Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.

Dán 7:22 Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos [egek] szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek.

Ezek a szentek a Krisztus elhívott társuralkodói, akik Isten királyságát alkotják, és a föld felett fognak uralkodni.

Jel 5:9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,

Jel 5:10 (H Káldi)  és Istenünk számára uralommá és papokká tetted őket, és uralkodni fognak a föld felett!

Zsid 2:5 (H Csia 2005) Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő lakott földet, melyről beszélünk

Zsid 2:5 (H Vida) mert nem angyaloknak vetette alá az eljövendő lakott földkerekséget, amelyről szólunk,

Zsid 9:15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.

Zsid 12:22 Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,

[Sajnos itt a magyar fordítások nem mindig követik a görög szöveget, pl. a földkerekséget világnak fordítják, eljövendő világot, holott a görögben eljövendő földkerekségről van szó, tehát fizikai testben élőkről beszél. Ezért van kétféle reménység, mennyei szellemi testben és földi fizikai testben.]

Mennyei Sion, mennyei uralkodás, mennyei /szellemi/ testben. Jézus feltámadása tehát azt a szellemi vonalat kellett hogy kövesse, egy fizikai testben történő feltámadás a részéről teljesen eltérne ettől a vonaltól.

Van itt egy érdekesség:

Luk 24:16 (H Csia 2005) Szemüket azonban valami lefogta úgy, hogy nem ismerték fel őt

Luk 24:16 (H Masznyik) De a szemük befogódott, hogy meg ne ismerjék öt.

Luk 24:16 (H Vida) de a szemeik le voltak fogva, nehogy ráismerjenek,

Nem ismerték meg, mert a gondolataikat teljesen lekötötte Jézus halálának a közeli, letaglózó élménye, és ha kaptak is felvilágosítást Jézustól a feltámadására vonatkozóan, nem azt várták, hogy na mikor jön már velük szemben az úton, miután feltámadt.

Volt egy hasonló szituáció, amikor az elfogott Péterről is azt hitték, börtönben van, nem pedig szabadon.

Apcs 12:13-16 És mikor Péter zörgetett a tornác ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék: És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt. Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az. Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodának.

Ugyanez Jézusnál is, nem csoda, hogy nem ismerték fel!

És ha az általános köztudatban az van, hogy Jézus testben támadt fel, akkor ugyanolyan meglepő valakik számára azt hallani, hogy mégis inkább szellemi testben támadt fel, mert arra nem gondolnak, a szellemi szemük mintegy le van fogva.

- - - - - -

Mindannyian szeretjük „menteni a jó hírnevünket”. Szégyelljük bevallani, hogy nem tudjuk az összes választ. Hajlamosak vagyunk megvédeni az álláspontunkat, akár helyes, akár helytelen, de bolondok vagyunk, amikor ezt tesszük. Micsoda ostobaság úgy tenni, mintha mi adnánk a helyes választ, amikor a szívünk mélyén tudjuk, hogy megtévesztjük az embereket. Jehova Isten nevében emlékeztetlek benneteket, hogy egy napon az Ő jelenlétében fogtok állni, és számot fogtok adni neki a válaszaitokról ezekre a kérdésekre.

Jehova Tanúi nem tudják megválaszolni ezeket a kérdéseket. Ebből a traktátusból száztízezer példányt küldtek el Jehova Tanúinak szerte a világon. Csupán három Jehova Tanúja próbált megválaszolni ezeket a kérdéseket.

Felszólítom az Őrtorony Biblia és Traktátus Társaságot, hogy tegye közzé a válaszokat ezekre a kérdésekre.

Arra kérlek, hogy írj a WTS-nek, és kérd meg őket, hogy publikálják a válaszokat ezekre a kérdésekre. Nem tudják megtenni. Természetesen, ha írnál és megkérnéd őket, hogy válaszoljanak ezekre a kérdésekre, félnél a kiközösítéstől. Isten azonban nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem a szeretet és a józanság lelkét (2Tim 1:7)

Írj egy listát más könyvekről és füzetekről, amelyek leleplezik az Őrtorony Társulat hamis tanításait.

https://pageministry.org/books-online/questions-the-jehovahs-witnesses-cannot-answer/

Remélem, hogy most választ kapott a kérdéseire, kicsit visszafog a nagy vehemenciából, amellyel kritizálta Jehova tanúi szentháromsággal kapcsolatos nézeteit. Megfontolandónak ajánlom a következő nyilatkozatot:

„Akik elutasítják azt az igazságot, hogy Isten egy, a bálványimádás téveszméjébe és végső katasztrófájába esnek. Szentháromsághívőkként egy nem létező Istenbe vetjük hitünket, akit – az Ószövetség bálványaihoz hasonlóan – ember alkotott – ebben az esetben a nyugati pogány egyház. Én magam is több mint fél évszázadon át buzgón hittem és tanítottam ezt az ember alkotta dogmát, tévedve abban a hitemben, hogy az egyház soha nem tévedhet. „Az Isten igazságát hazugságra cserélték, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott!” (Róma 1:25) – Az egyetlen tökéletes ember: Isten dicsősége Jézus Krisztus arcán - https://christiandiscipleschurch.org/content/the-only-perfect-man-chapter-01

Eric HH Chang(1934–2013) egy lelkész, keresztény író, valamint a Keresztény Tanítványok Egyházának (CDC) alapítója és vezetője, egy nemzetközi jelenléttel bíró mozgalom, különösen Ázsiában és Kanadában. Ismert volt kiterjedt lelkipásztori munkájáról, bibliai írásairól és későbbi teológiai fordulatáról, amelyben felhagyott a trinitarizmussal a bibliai monoteizmus javára.

Ezen felül és sokkal inkább, amit Pál apostol mondott:

Róma 1:8 „Hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által.”

Ez a kijelentés mindent visz, minden tévtant helyre tesz, minden más kijelentést megmagyaráz, amelyet valaha is felhoztak a Szentháromság védelmében. Egyszerűen egymás mellé kell tenni a kettőt, és azt a Pál kijelentése helyre teszi, megvilágítja, és ha azzal ellentétesen van használva, azt leleplezi. Lásd:

Efézus 1:17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon nektek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében;

Pál itt Jézus Krisztus Istenéről beszél, ami messze nem misztérium, egy iskolás gyerek is megérti, hogy nem azonos a kettő! Ha Pál apostol Istene és a Jézus Krisztus Istene /a mi Istenünk/ az három személyű Isten, akkor a Jézus Krisztus Istenében benne van a Jézus Krisztus is, vagyis Jézus saját magának is az Istene? Akkor hogy hogy nem Pálnak is az Istene, hiszen Jézust nem azonosította az ő Istenével.

Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.

Ha Isten háromszemélyű, talán Jézus maga előtt is megjelent, amikor Isten színe előtt megjelent?

De ennek megértéséhez elfogulatlan tisztánlátásra van szükség, amivel a háromsághitűek nem rendelkeznek. Ha rendelkeznének vele, már egyetlen idézetből felismernék, hogy az egyedül igaz Isten, az egyedül igaz Isten – és magát Jézus az egyedül igaz Istennel nem azonosította. Ellenben a háromsághitűek mást sem csinálnak, mint ezt teszik.

Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

KÉRDÉSEK, AMELYEKRE JEHOVA TANÚI NEM TUDNAK VÁLASZOLNI! 1-rész

Homer Duncan tollából - https://pageministry.org/books-online/questions-the-jehovahs-witnesses-cannot-answer/

Jehova Tanúi kapcsán felmerülő, az igaz imádatot, az üdvösséget érintő kérdések, amelyek feltétlenül válasz érdemelnek! De korai még a triumfálása a szentháromság híveinek, mint majd látni fogjuk!

1. Milyen értelemben volt Keresztelő János Jehova előfutára? Miért volt szüksége Jehovának előfutárra? A jó exegézis, a józan ész és még a „Biblia megértését segítő segédeszköz” is Keresztelő Jánost az Úr Jézus Krisztus előfutárává teszi. A segédeszköz 945. oldalán ezt olvashatjuk: „Keresztelő János, Zakariás és Erzsébet fia; Jézus előfutára.” A Máté 3:3; Márk 1:3; Lukács 3:4és János 1:23 Ézsaiás 40:3-ból idéz. Az Ézsaiás 40:3- ban az ÚR szó helyesen Jehovaként van fordítva, és az Újszövetség helyesen fordítja a kuriosz szót Jehovaként az Újszövetség mind a négy hivatkozásában. Akkor miért nem ismered fel, hogy Jézust Jehovának hívják?

VÁLASZ:

Ézs 40:3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!

Máté 3:3 Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: ’Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!’”

Hogyan magyarázzuk azt, hogy Ézsaiás szerint a kiáltó szó Isten előtt készíti az utat, Máté viszont, a prófétát idézve azt állítja, hogy Jézus előtt? Vajon mikor biztatott a kiáltó hang, hogy utat készítsenek Istennek, ha nem akkor, mikor Jézus előtt járt?

Ézsaiás egyértelműen a mi Istenünk útjának készítéséről szól, amikor pedig a Biblia a mi Istenünkről szól, soha nem Jézus Krisztust érti alatta. Ezt több mint száz igehely igazolja. Pl.: 5Móz 1:6; 6:4; Zsolt 99:9; Jer 3:21-25; Dán 9:9 (Károli); Mik 4:5; Sof 2:7; Márk 12:29; Luk 1:16; Ján 20:17; Csel 2:39; Róma 1:18, 1Kor 8:6; 2Kor 6:16; Jel 5:10; 7:10, stb... [Tamás kijelentése ezzel szembe megy, ezért nem lehet ihletett, hanem érzelmi kitörésből fakadó egyéni kijelentés – vö. Ján 20:28]

Az az állítás, mely szerint Máté Jézus előtti útkészítésről beszélt /míg Ézsaiás Jehova előtti útkészítésről/, csupán egy szűkre szabott következtetés, amely azt akarja bizonyítani, hogy Jehova és Jézus ugyanaz az Isten. De ha más kijelentéseket is megnézünk, akkor világosabb képet kapunk a személyek és a történések azonosítását illetően.

Lukács 1. részében olvashatjuk: „Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő utait megkészítsed; És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,” (76-78)

Itt azt mondja, hogy János a Magasságos /üpszisztú/ Isten prófétája volt /tehát Jehova Isten prófétája, hogy az ő népét /egyértelműen a zsidókat, hiszen Izraelnek mutatta meg magát – 1:80/ az üdvösség ismeretére megtanítsa. Az ő népét és az ő útjait az ugyanazt jelenti, tehát János Jehova útjainak megkészítésén fáradozott.

A Csel 18:25 is összeköti az Úrnak /Jehovának/ útját a János keresztségével, hiszen a zsidó Apollós csak a János keresztségét tudta (vö. Csel 19:3), ugyanakkor meg volt tanítva az Úrnak útjára. János keresztsége pedig nem volt azonos Jézus keresztségével (vö. Csel 19:4), tehát Apollós nem lehetett megtanítva a Jézus útjára, hanem az Úrra tartozó dolgokra.

Ez az Úr tehát csakis Jehova lehetett, azért is kellett nyilvánvalóbban kifejteni előtte azt az utat, amely már magában foglalta a Krisztusban való keresztséget/bemerítést is. Ennélfogva a János keresztsége és Jehova útja összefüggésben van egymással.

Ugyanakkor Máté 11:10 azt mondja: „Ímé én /Jehova Isten/ elküldöm az én követemet /Jánost, a prófétát/, a te orczád /Jézus Krisztus orcája/ előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.” János 3:28-ban pedig maga János mondja, hogy Jézus előtt küldetett el. Vajon ebből az következik, hogy Jehova és Jézus Krisztus ugyanaz az Isten? Semmiesetre sem!

A Jehova útjainak a megkészítése /a testi Izrael bűnbánatra indítása/ és a Jézus útjainak a megkészítése /Jézusra való utalás, hogy aki utána jön, aki tűzzel keresztel – vö. Márk 1:8/ egymást nem kizárja, hanem megerősíti.

Jézus a Malakiás 3:1 jövendölését Alámerítő Jánosra alkalmazta, mint akit Jehova előre elküldött saját maga és az ő „szövetség-követe” előtt. Egyrészt tehát János volt Jehova követe, aki megkészítette Jehova előtt az utat, viszont János a „szövetség követe” előtt is megkészítette az utat, vagyis Jézus Krisztus előtt. János tehát hasznos munkát végzett, úgy Jehovának mint Jézusnak, hiszen egy összekötő kapocs volt, az ÓSZ-i bűnbánat és a Jézus által elnyerhető üdvösség között.

Jehova útja (vö. Róma 11:33; Zsid 3:10) magában foglalta a Jézus, mint ÚT (vö. Ján 14:6) általi megmentést, hiszen Isten a Fia által kínálja fel a bűnök bocsánatát és az örök életet (vö. Ján 3:16). És nem pedig arról van szó, hogy Jehova és Jézus Krisztus ugyanaz az örökkévaló Isten lenne, csak éppen Istennek három külön önálló élettel bíró személye három különböző szerepet játszott el az emberiség megmentése érdekében. A háromsághit erre akar kilyukadni, és szándéka szerint ezt is kívánja bizonyítani azáltal, hogy ennek igazolásához keres bibliai fogódzkodókat.

Jehova dicsőségének a látása (vö. Ézsa 6:1) a háromsághitben ugyan Jézus dicsőségének a látásával azonos (vö. Ján 12:41), de csak azért, mert ők a hitük szerint azonosítják a kettőt, annak ellenére, hogy a Biblia nem azonosítja, hanem egységre hozza. Isten és a Fia egyek, de nem azonosak, (vö. Ján 17:22), mint ahogy a gyülekezet tagjai is egyek, de nem azonosak. (vö. Róma 12:5; 1Kor 1:10, 3:8; Gal 3:28)

2. Ha Jézus Krisztus angyali teremtmény volt, aki emberré lett, hogy meghaljon és megdicsőült szellemi teremtmény legyen, hogyan lehet Ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”(Zsid 13:8)? „Mert Isten soha egyetlen angyalnak sem mondta: Te vagy az én Fiam!” (Zsid 1:5)

VÁLASZ:

Azt kérdezi, ha Jézus angyal volt, hogyan lehetett mégis a Fia Istennek, ha Isten egyetlen angyalnak sem mondta, hogy a Fia? Hogy az angyalok ki vannak zárva, az „Isten Fia” Krisztusra vonatkozó különleges státuszból, az még nem zárja ki, hogy Isten Fia angyal volt, ugyanis a Jézuson kívüli angyalokról van szó, hogy azoknak nem mondta.

Annál is inkább, mert az összes angyal Isten fiának van nevezve.

Jób 1:6 Történt egy napon, hogy eljöttek az istenfiak, hogy az ÚR színe elé járuljanak, és megjelent a Sátán is közöttük.

Itt az Isten fiai vonatkozik a hűséges és a bukott angyalokra egyaránt. Sőt még az izraeliták is Isten fiainak vannak nevezve.

1Móz 6:2 És láták az Istennek fiai /a hűtlenek/ az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.

Jób 38:7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai /a hűségesek/ vigadozának?

Hós 1:10 De mégis annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai!

Luk 6:35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.

Róm 8:14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

A kérdés második fele.

Zsid 13:7-8 Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották nektek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.

A hiteles életútban való változatlanságot emeli ki, hogy akik életük végéig Isten beszédének szószólói voltak, kitartottak hűségesen Isten mellett, azok példaképül szolgálnak a gyülekezet tagjainak. Sőt Jézus Krisztus még inkább az Isten szolgálatában való kitartás mintaképe, tegnap, ma és örökké.

Azonfelül, ha maga Isten nem változik meg (Mal 3:6 Mert én, az Úr, meg nem változom), aki Őt legfőképpen képviseli, hasonlóképpen meg nem változik. A személyiségjegyeiben, a bűn megítélésében való viszonyában, stb. Mindazonáltal ha az adott helyzet megkívánja, az elbírálását ahhoz igazítja.

Zsolt 106:45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.

Jer 42:10 (IMIT) Ha megmaradni fogtok ez országban, akkor felépítelek benneteket és nem rombollak le, elplántállak benneteket és nem szakítlak ki, mert meggondoltam a veszedelmet, melyet veletek cselekedtem. (vö. Jer 18:8-10; 26:3, 13; Jónás 3:9-10)

3. Hogyan lehet Jézus Krisztus „isten”, amikor a Biblia világosan kijelenti „Ti vagytok az én tanúim – így szól az Úr, az én szolgám, akit kiválasztottam –, hogy megtudjátok, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy én ugyanaz vagyok. Előttem nem formálódott Isten, és utánam sem lett. Én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító.” (Ézsaiás 43:10-11)

VÁLASZ:

Ezt a kérdést inkább magának kellene feltennie, hiszen pontosan azt mondja Isten, hogy rajta kívül más isten nem létezik! Mégis nekik Jézus egy lényegben egyenrangú Istennel, a háromság filozófiájuk szerint, ami egy kárhozatba vivő tévtanítás!

Ézs 44:6, 8 Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten… Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!

És itt nem csak a bálvány istenekről van szó, hanem akármilyen szóba jöhető más istenről, hogy nincs rajta kívül más.

2Móz 34:14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő.

Féltőn szerető, vagyis kizárólagos önátadást követelő. [Egyébként a „rajtam kívül” az értendő a ’rajtam belül’-re is, tehát ha a Fiút filozófiai hőskölteményében Istenen belülre gondolja valaki, arra is vonatkozik, hogy ki van zárva!]

Krisztus úgy lehet „isten”, ahogy Pál mondja, de neki mégsem az Istene.

1Ko 6:5-6 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a mindenség, mi is ő benne;

Róm 1:8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;

Ez a bibliavers a háromsághit összes érvét megsemmisíti, mert különbséget tesz Isten /– állítólag három személy egy lényegben/ és Jézus Krisztus között /aki lényege szerint mégsem fért bele a Pál által meghatározott Istenének a kritériumába/, és aki ezt megérti, az az Isten egyetlen személyére vonatkozó összes más tanítást is megérti!

Ha pedig Jézus nem Pál apostol istene /hiszen megkülönbözteti az egyszemélyes Istenétől/, akkor a Jézus Krisztusnak, „isten”-kénti elnevezése címként, hatalommal való bírásként szerepel olyan mértékben, amilyen mértékben ezt Krisztus Istentől megkapta. Lásd a kinevezésekről:

2Móz 4:16 És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt

Zsolt 82:6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

Ján 10:34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

Ján 1:1 Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige

Ján 1:18 (H Csia 2005) Senki sohasem látta Istent /monogenész theosz/, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő jelentette őt ki.

Krisztus „isten” volt /theosz/, mint minőség, de nem ő volt „az Isten” a „ho theosz”, az Isten, mint aki egyetlen személyben létezik.

[Egyébként Sátánt is istennek nevezi a Biblia azon hatalmi pozíció által amit amit betölt.

2Kor 4:3-4 Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.]

A szentháromság tana szerint Jézus nem azonos önmagában Istennel, hanem egyike a Háromság személyeinek, azaz Isten egyetlen, megtestesült Fia, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt egy az isteni lényegben, de elkülönült személyként.

Látható, hogy egyszer azt mondják, Jézus nem azonos önmagában Istennel, mégis valóságos Isten, amelyből viszont csak egy van. A Jézus valóságos Istensége az a pont, ahol a háromsághit elvérzik, mert ezt soha nem tanítja a Szentírás, hanem az egyedül igaz Istent különválasztja Jézustól.

Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust

Ha az isteni lényegben benne van Jézus Krisztus, miért kell még őt az egyedül igaz Istenen kívül megismerni? Mert Jézusnak nem csak a személye nincsen benne, hanem a lényege sem. Azért is volt neki istenfélelme, míg Istennek magával szemben nincs. De az ilyen „isteni lényeget manipulálóknak” sincs istenfélelmük /krisztusfélelem meg mint olyan nem létezik!/, akik az Istent való elkülönültséget a saját szájuk íze szerint merik megfogalmazni.

Zsid 5:7 Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,

4. Mivel Jehova nem osztja meg dicsőségét egyetlen teremtett lénnyel sem (Ézsaiás 42:8; Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak; 48:11 Énmagamért, énmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg [nevem]?! És dicsőségemet másnak nem adom.), hogyan kérhette az Úr Jézus az Atyát, hogy „dicsőíts meg engem magad mellett azzal a dicsőséggel, amely nekem volt te melletted, mielőtt a világ lett” (János 17:5), és hogyan tulajdoníthatott Péter dicsőséget Krisztusnak (2Péter 3:18 Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Neki [legyen] dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.), és hogyan tulajdoníthattak dicsőséget az angyalok, a vének és az élőlények az Úr Jézusnak (Jel 5:12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.), és hogyan térhet vissza Jézus Atyja dicsőségében (Máté 16:27 Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.)

VÁLASZ:

Figyelembe véve, hogy amit a Biblia egy adott eseményről kinyilatkoztat, gyakran más részein tisztázza, hogy mit ábrázol az adott vers. A Krisztus eljövetelére utaló más írásszövegekből nyilvánvalóvá válik, hogy a Biblia nem óhajtja Istent és Krisztust egy Istenként ábrázolni.

Pál világosan leírja, hogy Krisztus Úrkénti kinevezése és dicsősége az Atya kiáradó dicsőségét hordozza.

Fil 2:9-11 Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Mindazonáltal Jézus nem azt mondta, hogy „dicsőíts meg engem a te dicsőségeddel”, hanem „azzal a dicsőséggel, amely nekem volt te melletted”. Az Isten dicsősége az Ő szuverén dicsősége, a Krisztus dicsősége viszont Istentől kapott dicsőség, ill. annak visszatükrözése. Jézus nem Isten dicsőségére pályázott, hanem amely dicsőségben az Atya részesítette az Ő szent közelségében. De a két dicsőség nem ugyanaz.

Ján 17:22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:

A kapott dicsőségnek egyfajta továbbadása mutatja, hogy nem az Isten által birtokolt szuverén dicsőség teljességéről van szó, hanem annak egy bizonyos mértékéről, az indokoltság mértéke szerint.

Ján 17:24 … hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál:

1Pét 1:21 Akik ő általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki;

2Pét 1:17 Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm:

Úgy volt Krisztusban Isten dicsősége mint a szent városban, de a város dicsősége nem szuverén módon az övé, hanem ráruházott.

Jel 21:10-11 És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;

Az anyagi világban is különböző dicsőségi formák vannak.

1Kor 15:41 Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége;

Krisztus dicsőségét is hordozták /visszatükrözték/ emberek anélkül, hogy azonos lett volna az ő dicsőségük és a Krisztus dicsőségével.

2Kor 8:23 Akár Titusról [van szó], ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége: 

Lukács 9:26 Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.

E háromféle dicsőség nincsen egy ugyanazon szinten.

Ebben az esetben Isten dicsősége, akit várunk, Jézus Krisztus, aki Atyja dicsőségében jön el.

5. Hogyan utalhat Jehova magára úgy, mint akit átszúrtak? A Zakariás 12:1 világossá teszi, hogy Jehova a szónok Zakariás 12. fejezetének teljes egészében. A 10. versben azt mondja: „rám tekintenek, akit átszúrtak.” Mindannyian tudjuk, hogy az Úr Jézus volt az, akit átszúrtak a kereszten (vagy kínoszlopon, ha úgy tetszik), és a Jelenések könyve 1:7 kijelenti, hogy minden szem látni fogja Krisztust, akit átszúrtak.

VÁLASZ:

Jelképes kifejezés, amit segít megérteni Zak 2:8 Mert azt mondja a Seregek URa, aki azoknak a népeknek a dicsőségéért küldött engem, akik kifosztottak titeket: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! Nyilván nem véletlen, hogy mindkét kifejezés Zakariás próféta szóhasználatához tartozik.

Ján 19:37 Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek. - Embereket bántani, Istent bántani, Istent átszúrni annyi, mint szeme fényét átszúrni. Jézusra nézni, annyi mint Istenre nézni, hiszen Jézus minden tevékenysége mögött az Atya volt.

Apcs 10:38 A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele.

Ján 14:9 Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

Krisztus látása is lehet jelképes vagy szó szerinti. Létezik szellemi látásmód ami a dolgok felfogásával kapcsolatos.

Luk 10:24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.

Róm 15:21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett ő felőle, azok meglátják; és akik nem hallották, megértik.

Ef 1:18 És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,

A szellemtől felkentek szellemtestet fognak kapni, amelyben megadatik nekik Isten látása.

1Ján 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.

Isten meglátása az általa megjövendölt események összefüggésének felismeréséből is következhet, nem feltétlenül kell szó szerint érteni.

Máté 5:8 Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.;

Máté 24:30 És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.

Máté 26:64 Monda néki Jézus: ... Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.

I.sz 70-ben Jézus jövendölésével összhangban eljött a zsidó rendszerre Isten ítéletnapja. Akinek leesett a tantusz, meglátta, megtapasztalta annak a tüzes eljövetelnek a valóságát!

Isten dicsőségének meglátása is egy valóságos eseményből /Lázár feltámasztásából/ levont következtetés.

Ján 11:40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?

Jel 1:7 Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Az átszegezésből fakadó meglátás az elutasítás egyenes következménye. Krisztus eljövetele a nemzetek számára siralmas lesz, mert nem ismerték fel a meglátogatásuk idejét, mint a zsidók ugyanígy az első században.

Luk 19:44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

6. Hogyan jelentheti ki magát Jehova és Jézus ugyanazzal a névvel: „Én vagyok” (2Mózes 3:14; János 8:58; 18:5, 6, 8?)

VÁLASZ:

Teljes félreértés, sőt félremagyarázás Istent a vagyok névvel illetni. Isten neve a 15. versben hangzik el:

2Mózes 3:15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izrael fiaihoz: Az Úr /JHWH/, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.

Ha Jézus a Ján 18:5-ben a vagyokkal magát Istennel azonosította, akkor mit mondjunk Gábriel angyalról, aki magáról ugyanazt mondta:

Luk 1:19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

Jézus egyszerűen azt válaszolta az őt keresőknek, hogy én vagyok az, akit kerestek. Ezt Isten azonosítására használni olyan szánalmas próbálkozás, mint Jézus azon kijelentését, hogy Ábrahám előtt vagyok – arra használni, hogy ő örökkévaló létezésű. Ha ezt tényleg önnön Isten voltának azonosítására használta volna, hogy öröktől fogva van, ennek mi köze van ahhoz, hogy már Ábrahám előtt létezett? Vajon ki nem tudja azt, hogy Isten már Ábrahám előtt létezett? Értelmes embereknek ilyesmit nem kell bizonygatni, csak a szellemileg visszamaradottaknak, annyira evidens, hogy Isten megelőzi az embert a létezésben.

A Ján 8:58 kijelentése „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” azt jelenti, hogy én vagyok az, aki már Ábrahám előtt Isten képviselőjeként léptem fel, mint angyal, akiben Isten neve volt.

2Móz 23:20-21 Ímé én Angyalt bocsátok el te előtted, hogy megőrízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van ő benne.

Apcs 7:35 … ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, aki megjelent néki a csipkebokorban.

Ján 8:23 kijelentése a megértés kulcsa:

És monda nekik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.

Így tudta Ábrahámot megelőzni, de nem mint Isten, hanem mint Isten akaratának közvetítője és beteljesítője. Ami a zsidók nem tudtak elfogadni, ahogyan a háromsághívők sem, hogy egyáltalán nem Istenről szól a Biblia Jézus személyében, hanem aki Isten nevét hordozza és az akaratát beteljesíti.

Máté 1:23 Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

A velünk egy közösséget jelent, ami a hívőkre is kiterjed:

1Ján 1:3 Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

7. Hogyan nevezhetjük Jehovát és Jézust is „elsőnek és utolsónak”? (Ézsaiás 41:4; 44:6; 48:12 Jelenések 1:11–17; 2:8; 22:13)

VÁLASZ:

Ézsaiás 48:12 Hallgass rám Jákób és Izrael, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak

Jel 4:11 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek.

1Kor 15:28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

Világos hogy Istenből indul ki minden és végül minden őbenne foglaltatik egybe.

Ami Jézust illeti, maga mondja

Jel 3:14 A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: - Vagyis általa teremtett Isten.

Péld 8:30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

Ha szó szerint ő lenne a vég, akkor úgy lenne Isten mindenben, hogy a Jézus Isten alávetné magát saját magának, hogy mindenben a Krisztus legyen, mint Isten.

Ilyen zűrzavaros magyarázatra még nem ereszkedtünk le, mint a háromsághívők, akik Istent Jézussal azonosítják, csak más személyben. [Egyébként ha mindhárom személy valóságos Isten, akkor három Istenről beszélnek, nem egyről. Aki nem tud háromig számolni, az bedől mindenféle teológiai ostobaságnak, amit a görög filozófia szóhasználataival megspékeltek.]

De értheti úgy is:

Jel 22:13 Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.

1Kor 15:23 Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.

Nem mindegy milyen szempontból Jézus a kezdet és a vég. Abból a szempontból nem ő a kezdet és a vég, hogy a teremtés mögött nem az ő akarata van, hanem Isten akarata (vö. Jel 4:11) és a végén Isten lesz minden mindenben és nem Jézus Krisztus. (vö. 1Kor 15:28)

De hogy a teremtés kivitelezése általa kezdődött, és a szellemi feltámadásban is ő az első, joggal mondhatta magát elsőnek. És utolsó mozzanatként átadja az Atyának a megdicsőített teremtést, ilyen szempontból illik rá az Utolsó cím viselése. De szó szerint Isten és Jézus soha nem ugyanaz a kezdet és a vég, az első és az utolsó.

- A 2. rész következik