Jehova tanúi 11 hiedelme - 1. rész

 

A 11 hiedelem, amit tudnod kell Jehova Tanúiról, amikor kopogtatnak az ajtón

JUSTIN TAYLOR baptista lelkipásztor tollából:

Az alábbiakban rövid áttekintést adunk arról, hogy mit hisznek Jehova Tanúi, valamint azt, amit a Biblia valójában tanít, kinyomtatva az ESV Tanulmányi Biblia hátoldalán található cikkek és források között (engedéllyel közzétéve).-  https://www.thegospelcoalition.org/blogs/justin-taylor/the-11-beliefs-you-should-know-about-jehovahs-witnesses-when-they-knock-at-the-door/

Megjegyzés:

A baptisták szemén nyilvánvalóan teológiai homály van, hogy nem veszik figyelembe a téziseiket cáfoló bibliaverseket, ami nem csak a baptistákra jellemző, hanem az egyveleg kereszténységre is. És hiába jelzi nekik az őket felvilágosítani szándékozó a tévedéseiket, mert abból nem engednek egy jottányit sem. Ennek egyetlen oka lehet, mégpedig hogy a nyilvánvaló engedetlenségük miatt Isten rájuk küldte a tévelygés erejét. Ugyanis világosan le van írva, hogy akik az igazságtalanságban /nem igaz tanításokban és gyakorlatokban/ gyönyörködnek, azokra Isten a tévelygés erejét küldi.

2Thess 2:11 És azért bocsátja (görögül pempei = küld, elküld) reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;

2Thess 2:12 Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.

[Ez a Bibliavers a szövegösszefüggés szerint elsősorban a karizmatikusokra vonatkozik, de – adott esetben - minden felekezet tagjaira érvényes lehet, Jehova tanúira is. Ugyanis egyetlen felekezetben sem engednek beleszólni abba, hogy mit tanít a vezetőség a tagoknak, úgy hogy az esetleges dogmahit dédelgetett tévtanításai a legveszélyesebbek, amiket talán fel sem ismernek azok, akik azokhoz ragaszkodnak. Azokat megváltoztatni nem hajlandóak. Csak elfogadni lehet a tanítást, kritizálni nem. Még a Biblia alapján sem, mert nem fogadják el az alulról jövő kiigazítást.

5Móz 1:17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: a kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot.

Pontosan azért is van annyiféle magát kereszténynek valló egyház és felekezet. És mind a saját téziseihez ragaszkodik, amik pedig annyifélék, ahányan azokat igaznak vallják. És ennyiféle egymásnak ellentmondó tantétel hogyan lehetne igaz? Mégsem ismerik fel ezt az igazságot! Úgy hogy nagyon komolyan kell venni és gyakorolni a jó és rossz közötti különbségtétel megvalósítását! „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.”- Zsidók 5:14; 1Thessz 5:21]

1. Az isteni név.

Jehova Tanúi úgy vélik, hogy Isten egyetlen igaz neve – a név, amely alapján azonosítani kell – a Jehova. A bibliai értelemben azonban Istent számos név azonosítja, többek között:

• Isten (Hb. 'elohim; 1Móz 1:1),

• Mindenható Isten (Hb. 'El Shadday; 1Móz 17:1),

• Úr (Hb. 'Adonay; Zsolt. 8:1), és

• Seregek Ura (Hb. yhwh tseba'ot; 1Sám 1:3).

Az ÚSZ-i időkben Jézus „Atyának” emlegette Istent (Gk. Patēr; Máté 6:9), akárcsak az apostolok (1Kor 1:3).

Megjegyzés:

Nézzük mit mond erről egy kiadvány:

„ISTEN NEVEI

A SZAVAK ÉS A NÉV ÖSSZEFÜGGÉSE

Két héber szót fordítunk Istennek:

ÉL: Voltaképpen istenséget jelent: Isten hatalmát és természetének minden mástól való különbözőségét domborítja ki.

ELOHIM: Az Eloha (Isten) szó többes számú alakja, de nem isteneket jelent, hanem azt a személyt, aki teljes egészében rendelkezik az isteni tulajdonságokkal.

ADONÁJ: A Szentírás még egy harmadik szóval is jelöli Istent: Ez a szó Istent, mint Urat jellemzi, és hangsúlyozza isteni tekintélyét, illetve mindent irányító hatalmát.

Ezen általános nevek mellett az Ószövetség gyakran említi Isten személynevét is, a JAHVE nevet is.

A héber szentírási szövegek nyilvános felolvasása alkalmával az Úr [ = Adonáj ] szóval helyettesítették a Jahvét, hogy elkerüljék * Isten személynevének (az Őt megillető hódolat nélküli) gyakori használatát. Sajnos a Bibliafordítások is átvették ezt a gyakorlatot, ** és a Jahve személynév helyett általában az Úr szót használják (vagy az Úr Isten Úristen] kifejezést, amikor az eredeti szövegben a Jahve Adonáj szerepel. Sokat veszítünk, ha a helyettesítő szavak mögött nem érezzük meg a személynév közvetlenségét.

Amikor ugyanis Isten felfedte nevét népe előtt, voltaképpen legmélyebb valóságát, természetét nyilatkoztatta ki. A Jahve a héber lenni igével áll összefüggésben. Ez többet jelent, mint egyszerűen létezni; inkább a tevékenyen jelen lenni ***kifejezéssel kellene fordítanunk. Jahve (Kiv /2Mózes/ 3,13-16) valóban olyan Isten, aki tevékenyen jelen van népe körében, és ezt éppen akkor adta tudtukra, amikor reménytelen helyzetükben, rabszolgákként szabadulásra vágyakoznak.

A tevékeny jelenlét gondolatát a többi név is magában foglalja, de egyik sem mutatja meg igazán, hogy kicsoda is Isten. Isten éppen a kivonulás nagy eseményét választotta ki, hogy feltárja népe előtt nevének igazi jelentését – ezzel akarván értésükre adni, hogy Ő olyan Isten, aki megszabadítja népét, és legyőzi (annak) ellenségeit. Jahve kinyilatkoztatásának alapját az Ő tökéletes szentsége képezi. (Kiv 3,5) [Alec Motyer – Kézikönyv a Bibliához, Lilliput könyvkiadó, 1992. Budapest, Kossuth nyomda 157-158. old.]

Isten személyneve tehát JHVH, amit az Ósz-i iratok közel 7000-szer tartalmaznak.

Zsolt 83:19 Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.

Nehemia Gordon a Jeruzsálemi Héber Egyetemen szerzett mesterdiplomát bibliatudományból és bachelor diplomát régészetből. Dolgozott a holt-tengeri tekercsek fordítójaként és kutatóként ókori héber kéziratok megfejtésében. A karaita zsidó közösség kiemelkedő alakja.

„A hallgatás összeesküvésének a szétzúzása” című könyvében leírja, hogy az ősi héber szövegekben a papi áldás (Birkat Kohanim) eredetileg így hangzott:

„Jehova áldjon és oltalmazzon. Jehova ragyogtassa arcát feléd, és legyen kegyelmes hozzád. Jehova emelje feléd arcát, és adjon neked békét." (4Móz 6:24-26)

Ye-va-re-che-cha Ye-ho-vah Ve-Yish-me-re -cha Ya-er Ye-ho-vah Pa-nav E-le -cha Vi-chu-ne -ka Yi-sa Ye -ho-vah Pa-nav E-le -cha Ve-Ya-sem Lecha Sha-lom

A Jehova név teljes magánhangzókkal az Aleppói Kódexben (Ezékiel 28:22).

A Jehova név teljes magánhangzókkal a Kairói Próféták Kódexében (Ezékiel 7:4).

A Jehova név teljes magánhangzókkal a Leningrádi Kódexben a Zsoltárok 116:6-nál.

A Jehova név teljes magánhangzókkal a damaszkuszi koronában az 1Móz 9:26-ban. Ez a 10. századi kézirat a negyedik tanú!

Meggyőződésem, hogy Isten azt akarja, hogy a neve ismert legyen. A titkok ideje lejárt. Ideje kiáltani győzelemre emelt ökleinkkel és berohannunk Isten szent nevének erős tornyába. Itt az ideje, hogy válaszoljunk a zsoltáríró hívására, hogy „adjunk hálát Jehovának, hívjuk segítségül nevét, hirdessük tetteit a nemzetek között.” (180., 181. idézet) - https://pdfcoffee.com/shattering-the-conspiracy-of-silence-the-hebrew-power-of-the-priestly-blessing-unleashed-by-nehemia-pdf-5-pdf-free.html

Nehemia Gordon a továbbiakban ezt írja:

„Amikor rájöttem, hogy Isten szent nevének rabbinikus tilalmát a római üldöztetés elleni védőintézkedésként vezették be, úgy éreztem, feltártam egy nagy titkot, amelyet meg kell osztanom. Elhatároztam, hogy felkeresek egy fiatal rabbit, akit ismertem, és meghallgatom a véleményét. Találkoztam vele a jeruzsálemi zsinagógájában, és mesélni kezdtem neki, hogy a rómaiak kivégezték Hanina ben Teradiont, mert Isten nevét mondta. Félúton megállított, és elmondta, hogy mindent tud a dologról. Aztán elmondtam neki, hogy megtaláltam Isten nevét egy teljes magánhangzókészlettel az Aleppói Kódexben. „Isten nevének igazi kiejtése: Jehova!” - jelentettem ki izgatottan. A rabbi hátradőlt a székében, és egyetlen szóval válaszolt: „Pesita. Arámul ez szó szerint azt jelenti, hogy „egyszerű”, de a talmudi zsargonban ez egy szarkasztikus mondás: „Nyilvánvalóan, Sherlock”.

Hosszú kínos szünet idő után megkért, hogy soha többé ne mondjam ki a jelenlétében a Mindenható szent nevét. „Mindegyikünknél nagyobb férfiak alakították ki azt a hagyományt, hogy ne mondják ki Hásem nevét – mondta nekem magabiztosan –, és csak nálunk nagyobbak változtathatják vissza.”

És hogy Isten neve (személyes tulajdonneve) Jehova, az egész kereszténységben ugyanúgy el van hallgatva, mint a zsidóságban. Jehova tanút pedig azért támadják, mert használják az Isten nevét.

Azt mondja a baptista prédikátor, hogy „Istent számos név azonosítja,”. Nézzük mit mond Isten ezzel kapcsolatban:

Mal 1:6 A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, akik útáljátok az én nevemet, és [ezt] mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?

Mal 1:11 Hiszen napkelettől fogva napnyugatig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura.

Na és milyen néven volt ismert Isten a pogányok között, talán úgy ismerték, hogy „Isten”? Hiszen a pogányságban annyi istent ismertek, erős túlzással mondva, mint égen a csillag! Nyilvánvaló, hogy a baptisták is utálják Isten nevét, azért is ágálnak ellene, ahogy írja ez a baptista vezető.

Na és majd hogyan fogja fogadni részükről ezt az áldozatot? A Malakiás 4:2-ben meg van rá a válasz.

- Egyébként meg Jézus nem csak Atyának nevezte az Istent, hanem Jehovának is.

Márk 13:20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.

Jehovát teljes magánhangzókkal találták meg az újszövetségi héber kéziratokban, valamint azt is, hogyan írják Yeshua nevét ezekben a dokumentumokban. Lásd: -https://www.nehemiaswall.com/nehemia-gordon-name-god

2. A Szentháromság.

Jehova Tanúi úgy vélik, hogy a Szentháromság bibliaellenes, mert a szó nem szerepel a Bibliában, és mert a Biblia hangsúlyozza, hogy egy Isten van.

A Biblia szerint bár igaz, hogy csak egy Isten van (Ézs 44:6; 45:18; 46:9; János 5:44; 1Kor 8:4; Jakab 2:19), az is igaz, hogy három személyt nevez Istennek a Szentírás:

• az Atya (1Pét 1:2),

• Jézus (János 20:28; Zsid. 1:8), és

• a Szentlélek (ApCsel 5:3-4).

E három mindegyike rendelkezik az istenség tulajdonságaival – beleértve

• mindenütt jelenlét (Zsolt. 139:7; Jer. 23:23-24; Máté 28:20),Ps. 139:7 ; Jer. 23:23-24 ; Matt. 28:20 ),

• mindentudás (Zsolt 147:5; János 16:30; 1Kor 2:10-11),Ps. 147:5 ; János 16:30 ; 1 Kor. 2:10-11 ),

• mindenhatóság (Jer 32:17; János 2:1-11; Róm 15:19), ésJer. 32:17 ; János 2:1-11 ; Rom. 15:19 ), és

• örökkévalóság (Zsolt 90:2; Zsid 9:14; Jel 22:13).Ps. 90:2 ; Heb. 9:14 ; Jel. 22:13 ).

Továbbra is mindhárman részt vesznek az istenség munkáiban – például az univerzum megteremtésében:

• az Atya (1Móz 1:1; Zsolt. 102:25),Gen. 1:1 ; Ps. 102:25 ),

• a Fiú (János 1:3; Kol. 1:16; Zsid 1:2), ésJános 1:3 ; Kol. 1:16 ; Heb. 1:2 ), és

• a Szentlélek (1Móz 1:2; Jób 33:4; Zsolt. 104:30).1Móz 1:2 ; Jób 33:4 ; Ps. 104:30 ).

A Biblia jelzi, hogy az istenségben három az egyben van (Mt 28:19; vö. 2Kor 13:14).Matt. 28:19 ; vö. 2 Kor. 13:14 ).

Így a Szentháromság tanbeli támogatása lenyűgözően erős.

Megjegyzés:

A probléma ott kezdődik, hogy nem engedik Istent a saját szavaival bemutatkozni a Bibliát olvasó embernek, hanem szóhoz sem engedik jutni. Hanem ők mondják meg Istenről, hogy Ő kicsoda. Pedig Isten világosan megmondta, hogy mi a neve, és hogy RAJTA KÍVÜL NINCS ISTEN! (Ézsaiás 44:6, 8; 45: 5-6)

Ézs 42:8 Én vagyok az Úr (Jehova), ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.

Ha a teológus nem fogja föl, ez azt jelenti, hogy senki más nem lehet valódi, igaz Isten azon kívül, aki magát JHVH Istenként azonosította a Héber ószövetségi Iratokban, akkor nyilvánvaló, hogy a tévelygés ereje van rajta!

Ahogy látható, keresnek maguknak olyan bibliaverseket, amikkel felülírják Isten egyértelmű kijelentését, csakhogy azt állíthassák, Isten három személyben létezik. Holott ilyet a Biblia egyáltalán nem tanít, hanem ez egy egyházi vitákban megfogalmazott teológiai dogma, egy istentelen kényszerzubbony, amit ráhúznak Istenre, mert ők ezt így látják a saját felfogásuk szerint.

”A Bibliában sehol elő nem forduló „Szentháromság” kifejezés emberi kísérlet arra, hogy ezt az isteni titkot egy szóval fogalmazza meg.” (Werner Gitt: Gyakran feltett kérdések. Evangéliumi Kiadó, 22.old.).

„Ez az alapvető hitvallás, az Isten mint Atya, Fiú és Szentlélek, még Róma idejében, tehát körülbelül a 2. évszázad második felében jött létre.” /Dr.H.Berkhof, Egyháztörténet, 2. kiadás, 43. rész/

„A háromság tana az első dogma, melyet az egyház teljes öntudatossággal hozott forgalomba azon terjedelmes hitviták alapján, melyek az első három évszázadot betöltötték”. /Dr.. H.Schmidth, Herz. Real. Encikl. 16. kötet./

„Nem fogom használni a háromság szót, mert az nem található meg a Szentírásban és nyilvánvalóan csupán egy filozófiai tévedést állandósít... nem lehet megérteni, amely a dolgok természete szerint lehetetlen, és amely még istenkáromlónak is tekinthető!” /Szervét Mihály - De Trinitas erroribus - A háromság tévedései/ 

Szervét azt tanította, hogy a Bibliában nem fordul elő a Szentháromság, mivel Isten természetét nem lehet megosztani, amiért Kálvin János nyomására 1553. október 27-én Genf egyik terén egy cölöphöz kötözve elevenen elégették, a máglyán hamvadtak el könyvének fellelhető példányai is. 

Az eretnekek megégetése egyházi jóváhagyással amúgy is vérbűnt okozott az érintettek számára, hiszen az ördög gyermekeit lehet a gyilkosságokról felismerni (1Ján 3:10-12), másrészt Jézus mondja, hogy amit legkisebb testvérével tesznek, azt vele teszik meg. Úgy hogy az Isten nevében történő egyházi eredetű gyilkosságok valójában Krisztus ellen elkövetett merényletek, az ő szeretet-törvényének a megcsúfolása és meggyalázása keretében. 

Máté 25:40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

Tehát nem csak Krisztus megégetése (olajjal, kátránnyal teli üstben való megfőzése – Algieri Ponponió) van a számlájukon, hanem az is, hogy Jézus Isten egyetlenségéről szóló tanítását is likvidálták a háromság tantételükkel.

Mindazonáltal az ilyen és ehhez hasonló elképzeléseket illetően egyértelmű tiltó parancs van a Bibliában ezzel kapcsolatban:

Apcs 17:29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.

De mégis azt gondolják, hogy emberi kitalálás szellemi faragványa, mint emberi kísérlet /szentháromság - valójában Tertuliianus alkotta meg a hármasság kifejezést latinul/, megfelelő mód Isten bemutatására. És ennek érdekében keresnek és magyaráznak a saját felfogásuk szerint bibliai igéket, amelyeknek az értelmezésével önnön hitvallásukban felülírják az őket cáfoló, egyértelmű ihletett kijelentéseket. [Lásd a fenti felsorolását az igéknek a baptista részéről.]

Ilyen egyértelmű kijelentés, hogy a Biblia Magasságos, Legfelségesebb Istenről beszél, -

(görügül υψιστου - üpsisztu - Lukács 1:76; 6:35; Zsidók 7:1; (héberül helajón - 1Mózes 14:19-20, 22; Zsoltárok 83:19) Se a héber szöveg, sem a görög szöveg nem utal Jézusra, hogy Magasságos vagy Legfelségesebb Isten lenne.

A Bibliában számos személy van Istennek nevezve /Jézus is, meg mások is – Ján 1:1; 10:34/, de attól még nem Jézus a Biblia egyetlen Istene, a mi Istenünk, hiszen magát teljesen nyilvánvalóan megkülönböztette Istentől, az Atyától.

Ján 7:16 Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.

Ján 7:17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? - Ha ez valakinek nem világos, azzal csak azt bizonyítja, hogy a tévelygés ereje van rajta!

Jézus soha nem használta Istenre a hármas számot, máskor használta (Máté 12:40), miközben azt tanította, hogy az ő Istene és a mi Istenünk az Atya az egyedüli Isten (Márk 12:29; János 5:44; 20:17; Jel 3:12)

A háromsághitüek Jézusnak ezt a tanítását egyszerűen félrelökik, hogy a nekik kedvező hitetlen Tamás állítását állítsák a középpontba, hogy Jézus lenne a mi Istenünk, ahogy ő hirtelen felindulásból azt kijelentette. De a teljes Bibliában sehol nincs kijelentve, hogy Jézus lenne a mi Istenünk.

Apcs 2:39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.

1Kor 6:11 az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által 

2Kor 6:16 ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük

 leszek, és ők az én népem lesznek

2Thes 1:12 a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.

Jel 7:10 Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!

Jel 12:10 Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a

hatalom pedig az ő Krisztusáé

Azt tanította, hogy az Atyához imádkozzunk, Pál apostol és az I. századi gyülekezet ugyanezt tette:

Apcs 4:24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.

Máté 6:9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Róm 1:8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által

Talán ezek az emberek nem tudták, hogy Jézus mit mondott Isten és a közte lévő kapcsolatról?

Ján 10:30 Én és az Atya egy vagyunk.

Tudták ezt, de azt is tudták, hogy ez nem azonosságot jelent valamilyen Bibliában nem szereplő egylényegűség szerint, hanem szellemi egységet, ami minden keresztényre érvényes kell hogy legyen!

Ján 17:22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:

1Kor 3:6 Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.

1Kor 3:7 Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.

1Kor 3:8 A plántáló pedig és az öntöző egyek;

AZ ISTEN KILÉTÉRE VONATKOZÓ KÉRDÉS

Vajon a Jézus Krisztus Istene az háromszemélyű?

Róm 15:6 Hogy egy szívvel és egy szájjal dicsőítsétek Istent és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját. Csel 5:30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust,

2Kor 1:3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene;

2 Kor 11:31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott

Ef 1:3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja

Ef 1:17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon nektek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében

Kol 1:3 Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának

Zsid 1:9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.

1Pét 1:3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja

Tudjuk, hogy a Szentháromság nem Krisztus Istene. Melyik az igaz Isten, hiszen csak egy igaz Istenünk van (Ján 17:3). Melyik Istent választjuk, hogy szolgáljuk? A Szentháromság Istenét vagy Krisztus Istenét?

A baptista Udvarnoki András Népszerű Teológia című munkája kimutatja: „Ez a tan a görög bölcselet alkalmazása által jött létre az Atya és Fiú közötti viszony meghatározása céljából. Meg akarták a viszonyt határozni és alakilag mindenkorra megállapítani. Ami azonban nehézségekbe ütközött, mert az egyáltalán nehéz dolog. „Ebből a nehéz dologból keletkezett aztán a II. és III. század teológiája – mint a hellén szellem nagy és utolsó terméke.” A hívők gyülekezete mindaddig nem hasonlít az apostoli gyülekezetekhez, míg a hellén szellem e nagy eredményétől el nem fordul és az Isten szellemének létrehozatalához, mely az apostolokban volt, vissza nem tér.” NÉPSZERŰ TEOLÓGIA – IRTA: UDVARNOKI ANDRÁS (Kiadja: A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA GYÜLEKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK IRODALMI BIZOTTSÁGA – BUDAPEST, 1921. Ára: 15 KORONA, 29.o.)

Az apostolok haláláig a szentháromság dogmája teljesen ismeretlen volt, és ha az I. század végén bekövetkezett volna Krisztus ítéletnapja, e dogma nélkül is üdvözülhetett volna bárki! Ennek ellenére a kereszténységben a teológusok, hittanítók és lelkészek (pl. Kulcsár Tibor baptista is (MERA-vezető) azt hangoztatják, aki nem fogadja el a háromságot – az nem is keresztény. Holott e tantétel nélkül minden további nélkül lehetett üdvözülni az apostoli korban, hiszen ők maguk is (az apostolok) ezen II. században kreált dogma nélkül üdvözültek!!! (vö. 2Tim4:8)

Akik a szentháromság Istent választják, azokon nyilvánvalóan a tévelygés ereje van! Ha arra nem képesek, hogy a Jézus Krisztus Istenét megkülönböztessék egy görög filozófia által megfogalmazott, az apostolok halála után a keresztény tanok közé csempészett teológiai dogmától, azok meg is érdemlik, hogy a tévelygés ereje legyen rajtuk.

Hogy aki a háromságot nem fogadja el, az nem is keresztény? És mi van, ha fordítva áll a dolog? Egy emberek által kreált misztériumot elfogadni egyértelműen kinyilatkoztatott igazságokkal szemben nem valami kifizetődő dolog! Hogy mégis bevállalják, lelkük rajta.

3. Jézus Krisztus.

Jehova Tanúi úgy vélik, hogy Jézust Jehova Mihály arkangyalként teremtette a fizikai világ létezése előtt, és ő egy kisebb, bár hatalmas isten.

Bibliai értelemben azonban Jézus örökké Isten (János 1:1; 8:58; vö. 2Móz 3:14), és pontosan ugyanolyan isteni természete van, mint az Atyának (János 5:18; 10:30; Zsid 1: 3)

Valóban, az ÓSZ és az ÚSZ összehasonlítása Jézust Jehovával egyenlővé teszi (hasonlítsa össze az Ézs 43:11-et a Titusz 2:13-mal; az Ézs 44:24-et a Kol. 1:16-tal; az Ézs. 6:1-5-öt a János 12:41-gyel ).Egy. 43:11 Titusszal 2:13 ; Egy. 44:24 és Kol. 1:16 ; Egy. 6:1-5 és János 12:41 ).

Jézus maga teremtette az angyalokat (Kol 1:16; vö. János 1:3; Zsid 1:2, 10), és imádják őt (Zsid 1:6).Kol. 1:16 ; vö. János 1:3 ; Heb. 1:2, 10 ), és imádják ( Zsid. 1:6 ).

Megjegyzés:

Az isteni természet még senkit nem azonosít Istennel.

Pét 1:4 Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

Jézus Örök Isten nem lehet, mivelhogy egy Isten van, a Jézus lenne a második, ha azonos vagy ugyanolyan Isten lenne, mint az Atya. Továbbá Jézus az Atya őhozzá való szeretetét belehelyezi a történelmi időbe, mivelhogy az „előtt” kifejezés az idő és helyhatározó, mindig ahhoz van közelebb, amivel kapcsolatban van használva.

A helyes megértéshez a következő felismerés szükséges:

1.példa Péter áll a kapu előtt (Csel. 12:14)

helyhatározói eset (kétféle értelmezésre lehetne jutni elviekben:)

a, légvonalban kb.1 km-re állt a kapu előtt b, kb. 1 m-re áll a kapu előtt

Vajon melyik megoldás a helyes? Az a, variáció nyilván ésszerűtlen, a b, viszont ésszerű.

2.példa Igyekezzél tél előtt eljönni (2Tim. 4:21)

időhatározói eset (a kétféle értelmezési lehetőség:)

a, kb. tavasszal b, kb. ősz végén

Vajon melyik megoldás a helyes? Ismét nyilván a b, variáció.

Ez ellen az értelmezés ellen nyilván senkinek sem lenne kifogása, ámbár az a, variációknak is van némi valóságtartalmuk, csakhogy azok teljesen eltérnek az észszerű alkalmazástól.

Nézzünk újabb példákat:

1. Özönvíz előtt (Máté 24:38). Mivel az özönvíz ideje MAGÁHOZ VONZZA az eseményt, nem évezredekkel vagy évszázadokkal korábbi időszakról van szó (bár az is előtte van), hanem közvetlenül a vízözön előtti időszakról.

2. Ezek előtt a napok előtt (Csel 5:36) felkelt Teudás. Itt sem évszázadokkal korábbi időszakról van szó, hanem a jelzett időszak vonzáskörzetében történő eseményről.

Ezek a példák azt jelzik, hogy az előtt szó mindig AHHOZ VONZZA az eseményt, ami előtt történik az közvetlenül – és nem a másik véglet érvényesül, amely valamely messzeségbe (időileg), vagy távolságba (helyileg) helyezné az eseményt.

János 17:5 ...mielőtt a világ lett.

Mivel az előtt szó a világ (koszmosz)-hoz, vagyis az emberiség világához van kapcsolva, az VONZZA MAGÁHOZ az eseményt. Tehát az emberiség világának keletkezése előtt volt része Krisztusnak az Atya dicsőségében, és nem arról van szó, hogy az örökkévalóságban. A világ előtt -kifejezés a világ keletkezéséhez viszi közel az eseményt, és nem az örökkévalósághoz (a másik véglethez).

Ha Pál példáját vetítjük ki (hasonlítjuk össze) ezzel a szituációval, akkor a következőképpen tudnánk felállítani a példát:

'...eljöttél, mielőtt a tél lett'. (2Tim. 4:21)

Ez azt sejteti, hogy a tél előtti időszak az ősz vége, és nem a tavasz. 'Már tavasszal itt voltál, mielőtt a tél lett,' - ez így nem igazán jól hangzik. A tél szóhoz van kapcsolva az előtt szó, ezért A TÉL SZÓ VONZZA MAGÁHOZ az eseményt, és nem a másik végletet (a tavaszt) kell számításba venni. Jézus esetében ugyanígy: „Mielőtt a világ lett,” - tehát a világ keletkezéséhez közeli időszakról van szó, azt megelőzően, - de nem a másik végletről, - nem az örökkévalóságról.

Nem arról van szó tehát, hogy azzal a dicsőséggel dicsőítse meg Isten a Fiát, ami Nála megvolt már az örökkévalóságban is, hanem egy időbeli esemény vonzáskörzetében volt meg. Jelen esetben a világ keletkezése előtt.

Felvetődik a kérdés: miért nem volt Krisztusnak öröktől fogva dicsősége az Atyánál, ha ő (Jézus) öröktől fogva (kezdet nélkül) létezik – amint ezt az egyházak szentháromság-dogmája állítja? Válasz: - ahogy a fenti kijelentés is mutatja - a Fiú nem létezik öröktől fogva – és ezt bármilyen nehéz is elfogadni a háromság hívőknek, - nincs más alternatíva, mivel hogy ezt tanítja a Szentírás – a háromság hívő kreátorokkal (a szadduceusok mai megfelelője) és spekulátorokkal (a farizeusok mai megfelelője) ellentétben.

És most jön az az idézet, ami Krisztus eredetével kapcsolatban a leginkább érdekel minket:

János 17:24 ...szerettél engem a világ megalapítása előtt.

Ez a kijelentés azt mutatja, hogy Jézus beteszi az Atya szeretetét a történelmi időbe, valamelyen időszak elé, és nem a kezdet nélküli örökkévalóságtól datáltatja. Márpedig a Fiú szeretése az összhangban kell hogy legyen az ő létezésének idejével, mivelhogy nyilván azóta szereti őt az Atya, amióta ő (mármint a Fiú) létezik. Ha viszont a Fiú öröktől fogva létezik, akkor hibás az a fogalmazás, ami az Atya szeretetét nem az időtlenségbe teszi, hanem nagyon is az időbe, egy konkrétan ugyan nem meghatározható, de mégis behatárolható, de mégis valamilyen időszak elé. És ha valami előtt történik, az nem történhet öröktől fogva, hiszen pontosan az a valami jelenti azt a pontot, ami előtt történik valami, tehát ahhoz a ponthoz van közelebb (annak vonzáskörzetében van) – nem az örökkévalósághoz, ami itt fel sem merül. Hiszen ha öröktől fogva van valami, minek ahhoz hozzátenni még azt is, hogy ez x idő előttől van, amikor ez evidens és nyilvánvaló.

Ha reggel adok valamit, nem fogom azt mondani, hogy este előtt adtam, mert ez a fogalmazás félrevezető lesz. Ha azt mondom, este előtt adtam, akkor ez az időpont közelebb van az estéhez, mint a reggelhez.

Ugyanígy, ha Jézus azt mondja: a világ megalapítása előtt, akkor a világ megalapításához van közelebb – mint a másik véglethez, az örökkévalósághoz. Az előtt szó eldönti, hogy minek a közelében történik az esemény.

Egyébként a helyhatározói értelme is ezt igazolja: „a kapu előtt” (Csel. 12:14). Ha Péter a kapubejárat előtt állt, akkor közelebb állt a kapuhoz, mint a kapuval szemben álló toronyhoz, ami légvonalban is jó 1 km-re van a kaputól. Értelmetlen lenne azt mondani, hogy a kapu előtt áll, ha 1 km távolság van közte és a kapu közt. És ha ott a kapu előtt történik valami, az nem 1 km távolságban történik.

Ugyanígy, ha az Atya szeretete a világ megalapítása előtt történt, akkor nem történhetett a végtelenségnek egy beláthatatlan időskálájú pólusán, mert akkor felesleges az előtt szót használni, amely időt határoz meg, és nem időtlenséget. És ha Jézus szeretése időhöz van kapcsolva, akkor ez a létezését is ugyanazon i d ő h ö z köti, hiszen amióta létezik Jézus (mint Ige és Logosz), nyilván azóta szereti őt az Atyja! Kell tehát hogy legyen kezdete Jézusnak, ha az Atyja szeretete őiránta valami előtti időszakhoz van kapcsolva.

Továbbá az Atya Jézus által teremtett, de attól még az Atya és nem Jézus akaratából van minden.

1Kor 8:6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által [van] a mindenség, mi is ő általa.

Jel 4:11 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.

És hogy Jézust az angyalok (vagy akár az apostolok) imádták volna, ez sem áll fent, ugyanis a proszkuneó görög szó nem csak imádatot, hanem embernek adható hódolatot is jelent. És amikor az apostolokról írja a szöveg, hogy ezt tették Jézussal, akkor sem gondolták az indítékaikban, hogy Ő lenne az Isten. A zsidó vallásvezetők támadták Jézust azzal, hogy Istenné teszi magát, és ugyanezzel vádolja a kereszténység is Jézust, hogy ő az Isten, akit imádat illet, ami viszont kárhozatos bálványimádás, mivel Istenen a JHVH-n kívül imádni senkit nem lehet!!!

Jel 3:9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak (proszkünészuszin) a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.

Ján 4:23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

Ján 4:24 Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

Jel 7:10 És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!

Jel 7:11 Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arccal leborulának, és imádák az Istent,

Jel 14:7 Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

2Móz 34:14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő.

4. A megtestesülés.

Jehova Tanúi úgy vélik, hogy amikor Jézus a földre született, ő pusztán ember volt, és nem emberi testben élő Isten.

Ez sérti azt a bibliai tanítást, amely szerint a megtestesült Jézusban „az istenség teljessége testileg lakozik” (Kol. 2:9; vö. Fil. 2:6-7).Kol. 2:9 ; vö. Phil. 2:6-7 ).

A „teljesség” szó (Gk. plērōma ) az összesség gondolatát hordozza. Az „istenség” (Gk. theotēs ) Isten természetére, lényére és tulajdonságaira utal.

Ezért a megtestesült Jézus Isten természetének, lényének és tulajdonságainak összessége volt testi formában.

Jézus valóban Immánuel volt, vagyis „velünk az Isten” (Mt 1:23; vö. Ézs 7:14; János 1:1, 14, 18; 10:30; 14:9–10).Matt. 1:23 ; vö. Egy. 7:14 ; János 1:1, 14, 18; 10:30; 14:9-10 ).

Megjegyzés:

Jézusnak volt Istene, Jézus Istenének meg nincs Istene. A Jézus Istene soha nem imádkozott, a Jézus meg az ő Istenéhez imádkozott (Luk 6:12). Jézusnak feje az Isten (1Kor 11:3), de Istennek senki nem a feje. (stb.) Hát akkor az Isten egész létezésének a szó szerinti Krisztusban levése csupán egy minőségi kategória, mivelhogy a teljesség alatt - „Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg” - Kolossé 2:9 - nyilván nem azt érti a szöveg, amit kiolvasnak belőle, hogy ti. Krisztus ugyanolyan valóságos (születetlen) Isten volt, mint az, aki őt elküldte, sőt ugyanaz volt (született mivolta ellenére). Ez egy spekulatív filozófia, amit nem tanít a Szentírás. 

És ámbár Isten teljessége testileg Krisztusban van – az Atyának köszönhetően –(vö. Kolossé 2:9; 1:19), attól még ő nem azonos a nálánál nagyobb Istennel! (János 14:28;17:3) Ugyanígy nem azonos a gyülekezet sem Krisztussal, amely az ő teljessége néki, ámbár egy testet alkot vele, és képmásának hasonlatossága. (Efézus 1:23; Galata 3:28; Róma 8:29) 

A Jézus által velünk az Isten nem azt jelenti, hogy Ő lenne az Isten. Ha meg valaki szó szerint veszi, hogy a benne lévő isteni tulajdonságok összessége őt Istennel azonosítja, akkor Istennek az Atyának is istenfélelemmel kellene rendelkeznie, mivelhogy Jézusban ez megvolt. (Zsid 5:7) És akkor már kettő Isten volna, akik egymást félnék. Ide vezet a filozófiai okoskodás, hogy azt sem értik, amit mondanak.

https://darwinkaprazata.blogspot.com/2024/06/jehova-tanui-11-hiedelme-2-resz.html