Királyok királya film 1961 + egy vélemény

 Ez a Jézus születését, életét és halálát ábrázoló film az emberiség történetének legnagyobb történetét meséli el, egy életet és tanítást, amely a keresztény hit alapját képezi. Jól ismert bibliai történet, de nem kell vallásosnak lenned ahhoz, hogy értékeld ezt a filmet. Gyönyörűen elmondott, nagyszerűen felállított, gyönyörű helyszínekkel. Hatalmas bibliai dráma, színesben, több ezer fős szereplőgárdával.

És a film kapcsán egy vélemény

"Én személy szerint mindenki hitét tisztelem, én speciel nem hiszek egy vallásban sem, nem is tagadom, de majd ha bizonyítják elhiszem. (Egyébként Isten létezése még lehetséges is lehet.)

Azt nem szeretem, amikor meg akarnak téríteni. A kereszténységben az a gyanús, hogy "Isten útjai kifürkészhetetlenek", "Csak a hitünket teszi próbára", és ezekkel a mondatokkal minden logikus kérdést el lehet hárítani. Nem is ítélhetem el, mert én sem vagyok teljesen logikus, nem csak logikus dolgokat vagyok hajlamos elhinni, tehát élesen nem ítélhetem el.

Véleményem szerint élete során mindenki felteszi a kérdést, miért van itt, mi az élete célja, hogyan kellene élni, ehhez jó útmutató lehet a Biblia, mondjuk az is gyanús, hogy 2000 éve a sok parasztembert éppenséggel nem ez kötötte le, hanem hogy megélhessen, az egyház meg jól összefogta a középkorban is az embereket a megadóztatáshoz.

A hitet, vallást tisztelem, de az egyháznak ellene vagyok, fõleg a katolikusnak, a történelem során pénzszerzési és gyilkolási akciókkal eléggé leírták magukat a szememben.

Amit viszont soha nem fog nekem megválaszolni senki: ha engem is Isten teremt, õ dönti el, milyen legyek, miért kellene megtérnem vagy bármi, nem õ teremtett (ha õ teremtett) hitetlennek?

Illetve: logikus az, hogy a mindentudó-mindenható Isten megteremt egy hibára hajlamos népet, aztán megbünteti az embereket a hibáikért?

Ebbõl azt a következtetést vonhatom le, hogy Isten a) nem létezik b) csak szórakozik velünk, tehát gonosz c) teljesen illogikus és következetlen d) logikátlanságával arra próbál rámutatni, hogy nem a logika az ész, nem ilyen irányban kéne fejlõdni a tudományoknak, spekuláció: társadalomtudományokkal, pszichológiával, tudatalattival kellene foglalkoznunk.

Véleményeim: a) sok embernek elfogadhatatlan lenne b) hihetetlen, ne is gondoljunk bele, mert nincs kiút c) ha ez így van, inkább nem hiszek benne, mert nehéz lenne számomra ilyen világban élni d) lásd c)-nél leírtakat.

Ezt csak azért írtam le, mert gondoltam, hozzáadom a véleményem az itteni undorító mocskolódáshoz." /C7, 2011 aug. 08. - 15:09:58/ 

"Ez a probléma, hogy a logikusan kifejtett álláspontomra annyi a válasz, hogy nincs igazam és mindenkinek hinnie kéne. Ez a probléma a gondolkodás nélkül hívõ emberekkel, nem lehet velük nemhívõként rendesen beszélni a témáról, mert nem képesek tiszteletben tartani a másik eltérõ véleményét, még ha meg is magyarázza, és nem sérteget hívõket. És még beszélhetnék az egyházról, de gondolom a hívõket egyáltalán nem érdekli. A film pedig tényleg remek alkotás!" /C7, 2011 aug. 12. - 19:10:04/

Forrás: https://port.hu/adatlap/film/tv/kiralyok-kiralya-king-of-kings/movie-93278

A véleményhez fűzött megjegyzések

„Én személy szerint mindenki hitét tisztelem, én speciel nem hiszek egy vallásban sem, nem is tagadom, de majd ha bizonyítják elhiszem. (Egyébként Isten létezése még lehetséges is lehet.)”

Alapvető tévedésben van az illető /és a hozzá hasonló véleményt alkotók/, amikor azt mondja: „majd ha bizonyítják elhiszem”. Pontosan ez a legnagyobb gond az emberek hozzáállásával, hogy másokra várnak a bizonyítás tekintetében, hogy mutassák be nekik. És nem maguk járnak utána, hogy a tények hová vezetnek, mit támasztanak alá.

És erre számtalan okot felhoznak: - nem érek rá, nem érdekel /mivelhogy a nem ráérés ebből fakad/, nincs képesítésem, megbízok a szakemberekben, de legfőképpen, mert ez a magyarázat teszik. Vagyis hogy valójában nincs bizonyíték. Mert hogy még nem mutatták be neki.

Azt mondja, nem hiszem, nem is tagadom, mindenki hitét tisztelem. Nyilván az egymással teljesen ellenkezők hitét is. Nos, ebből a liberális, katyvaszos hozzáállásból, na mégis mire számít, hogy mi fog kijönni? Amit a hozzáállásával beletett: egy jó nagy katyvasz!

Az ilyenekről írja a Biblia:

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.” (Jakab 1:5-8)

„Azt nem szeretem, amikor meg akarnak téríteni. A kereszténységben az a gyanús, hogy "Isten útjai kifürkészhetetlenek", "Csak a hitünket teszi próbára", és ezekkel a mondatokkal minden logikus kérdést el lehet hárítani. Nem is ítélhetem el, mert én sem vagyok teljesen logikus, nem csak logikus dolgokat vagyok hajlamos elhinni, tehát élesen nem ítélhetem el.”

A tények feltárása számára „térítést” jelent, amit nem szeret. Talán a tudomány, amikor ex katedra /fölényesen, a szószékről szólva/ előadja a feltételezett hipotéziseit /amik ráadásul az általuk preferált világnézetükből adódnak/, nem megtéríteni /a tudomány álláspontjára állítani/ akarja?

Amikor pl. azt mondják: „Abban az értelemben, hogy az evolúciót túlnyomórészt a bizonyítékok igazolják, ez tény. Gyakran mondják, hogy tény, ahogyan a Föld Nap körüli forradalma is tény.” - Csak azt nem teszik hozzá, hogy a Föld és a Nap mint égitest jobbára azonosítva van, az evolúció meg egy manipulatív kifejezés, mert az élőlények látható, változó körülményekhez alkalmazkodó változékonyságát (1.) a fajoknak a darwini törzsfejlődésére (2.) is használják, hogy az ezáltal bizonyítva lenne.

Ami viszont nem igaz, mert ha igaz lenne, akkor pl. az emberi arc változó grimaszaival (1.) is magyarázni lehetne magának az arcnak a nulla szintről való kifejlődését (2.) ugyanúgy. De a kettőnek egymáshoz semmi köze! Mert az élőlények teljes felépítését és működését genetikai háttér biztosítja, amit a világszerte reklámozott evolúciós önszerveződésből hogy hogy nem, teljesen kihagynak.

Az evolúciós időskálán minden magától megjelenik, minden magától kifejlődik, minden élőlény magának fejleszt ki mindent a nulla szintről, ami az élettelen állapot, aminek a határát persze még nem tudta áttörni a tudomány. De sebaj, fő hogy az evolúció működik, mert az élettelenből spontán feltámadó élet saját magától mászik föl arra a törzsfára, amit maga alkotott az utólagos mutáció és természetes kiválasztódás által.

De talán arról kellene beszámolni, hogy a még nem mutálódott eredeti genetikai bázis mit hozott létre, amikor még a hibás másolások nem kezdődtek el. Csak nem azt akarja mondani, hogy semmit? Hát ilyen hozzáállással könnyű dédelgetni azt a hibaszázalékokat meglovagoló utólagos evolúciót, amelynek nincsenek genetikai alapjai, csak alapokra vonatkozó elképzelései a reá terpeszkedő tudománynak.

Akkor mi köze van ennek a híresen bizonyított /vagy inkább nem bizonyított!/ evolúciónak a Föld Nap körüli forgásához? Nem inkább a tudósok materialista világnézetéhez van köze, ami körül forgatva van?!

Az Isten útjainak a kifürkészhetetlensége éppenséggel a Bibliában erre vonatkozik: „Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait:” - (Jeremiás 31:37) – és nem arra, hogy az Istennel kapcsolatban semmi biztosat nem lehet tudni, és az a bizonytalanság alkalmas minden valamirevaló kérdés elhárítására.

Hanem inkább azt fürkéssze ki a térítéstől elzárkózó, hogy miért van neki pl. kétrétegű végbél záróizma /anatómia/, ami közül a belső záróizom akaratunktól független beidegződésű, a külső záróizom közvetlenül a végbélnyílásnál található, és akaratunktól függő beidegződésű. Nem mindegy annak a híres evolúciónak, hogy a teljesen céltalanul kifejlődött állat-ember naponta hányszor csinál maga alá?

A sztyeppén anno még jól is jön az alkalmi megkönnyebbülés. Nem úgy öltönyben és nyakkendőben. Csak nem arra is volt gondja az evolúciónak, hogy a majdan két lábra állónak beépítse a genetikailag programozott vészféket? Talán csak nem a tervezésre képtelen evolúciónak az útjai kifürkészhetetlenek, amelyekben nincsen semmi hókuszpókusz, csak az Isten útjaiban?!

Ha meg nem csak logikus dolgokat hajlamos elhinni, akkor ne csodálkozzon, hogy nem kapott bizonyítékot Istenről, mert az istentagadásban érdekelt tudomány pont az ilyenekre építkezik, akik ugyanúgy szeretnének az isten erkölcsi törvényeitől megszabadulni, mint ők maguk! 

„Véleményem szerint élete során mindenki felteszi a kérdést, miért van itt, mi az élete célja, hogyan kellene élni, ehhez jó útmutató lehet a Biblia, mondjuk az is gyanús, hogy 2000 éve a sok parasztembert éppenséggel nem ez kötötte le, hanem hogy megélhessen, az egyház meg jól összefogta a középkorban is az embereket a megadóztatáshoz.” 

A megélhetésben való elmerülés azért nem akadályozta meg az átlagembert, hogy eldöntse, milyen életmódot folytat. Mert hogy volt neki egy beépített lelkiismerete, ami diktálta neki. Az egyház meg ezt számtalanszor felülírta a saját egyházi törvényeivel, amire úgy mond jogot formált. Aztán hogy ezzel Istennek jó hírét költötte-e vagy lejáratta, azt a történelem lapjai világosan kiterítve megmutatják.

Hogy az egyházi emberek az életük célját betöltötték-e cselekedeteikkel, nyilvánvaló, ha saját magukat nem ítélik el, hanem a saját bűneiket a vétkek számlájára írják. Mert nem tudják vagy nem akarják meghatározni a különbséget aközött, hogy vétkezni és aközött hogy bűnözni. Majd megteszik helyette a kívülállók, ahogy az ábra mutatja. 

„A hitet, vallást tisztelem, de az egyháznak ellene vagyok, fõleg a katolikusnak, a történelem során pénzszerzési és gyilkolási akciókkal eléggé leírták magukat a szememben.” 

Jézus így határozza meg az azonosítás alapját: 

„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Eképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté 7:15-20) 

„Amit viszont soha nem fog nekem megválaszolni senki: ha engem is Isten teremt, õ dönti el, milyen legyek, miért kellene megtérnem vagy bármi, nem õ teremtett (ha õ teremtett) hitetlennek?”

Óriási tévedés azt hinni, hogy Isten bárkit is hitetlennek teremtett volna. Az Istenben való nem hit egy alaphelyzet, senki nem születik istenhittel, hanem azt úgymond össze kell szedni, fel kell építeni, ahogy az ember fejlődik a gyermekkorán át a felnőtt koráig. 

Ebben nagy szerepe van a szülői nevelésnek, de nem a vak hitre nevelésnek, hanem a célirányos tájékoztatásnak, a felmerülő kérdésekre adott indokolt válaszok megadásának – azon meggyőződés alapján, amivel a szülő rendelkezik. 

A szülőnek tehát először a saját meggyőződését kell kiépítenie, azután segíthet mások hitét kiépíteni, főként a saját gyermekének a hitét. 

Isten úgy dönti el, hogy az ember milyen legyen, hogy eléje helyezi az irányadó mértéket, amely segít neki kiformálódni. Hogy a saját képére teremtette, az azt jelenti, hogy értelmi képességekkel és erkölcsi ítélőképességgel. Miközben az evolúciót propagálók szerint az etikának nincs végső alapja, azt a mindenkori helyzethez igazodó egyéni és társadalmi érdek határozza meg.

„Elavult a Biblia erkölcse annak, aki a sajátját az alkalomhoz igazítja.” - Na, erre a gondolkodásmódra írja a Biblia, hogy meg kell térnie, tehát hogy a szabad akaratából való öntörvényűségből térjen meg és fogadja el az isteni irányadó mértéket, aminek sok haszna van, mert egy békés, törvénytisztelő emberré válik. Ugyanakkor kára is származhat belőle, ha elvetemültek közé kerül, pl. Pakisztánban a dzsihádlisták simán levágják a fejét.

Felfoghatatlan mértékű és milyenségű szenvedést okoztak egymásnak az emberek a történelem folyamán, mert nem engedelmeskedtek az Isten irányadó mértékeinek és zömében ma sem engedelmeskednek.

De ez nem Isten teremtése miatt van, hanem a hitetlenségből fakadó erkölcsi megátalkodottság, erkölcsi vétség miatt, ami egy szabadon választott életforma, ami abszolút az önérdekre épül. Lényegében a szabad akarattal való visszaélés annyiféle formája, ahányan és ahogyan gyakorolják.

A bibliai megtérés igénye továbbá összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy minden ember a bűnössé lett Ádám utódja, és aki szeretne Istennel meghitt kapcsolatba kerülni, annak hinnie kell Jézus kiontott vérének bűneltörlő értékében. Ezen öröklött bűn miatt van a betegség és halál, ami nem volt része Isten kezdeti teremtésének az emberre vonatkozóan.

Aki ezt visszautasítja, érdekes, azt nem utasítja vissza, hogy az evolúciós filozófiában a halál egy szükséges tényező, az élet körforgásának lényeges része. Azt mondják, az öregedés nem a „faj javára” fejlődik, hanem azért alakul ki, mert a természetes szelekció nem hatékony a funkció /és a fittség/ megőrzésében idős korban. Vagyis az élet sorsa az élettelenbe való kerülés szükségszerű állapota.

Felmerül a kérdés, ha öregedés fejlődik /nem a faj javára/, akkor élet egyáltalán minek fejlődik az élettelenből, a természetes szelekció szórakoztatására? Az idő nyila miért halad az élettelenből a halál felé? Csak azért hegyezed ki a ceruzádat, hogy végül kitörjed?

Akinek ez természetes, az is természetes lehetne, hogy oka van a halálnak, mégpedig az engedetlenség. Ezt az okot visszautasítani, de az indokolatlan halált természetesnek elfogadni mennyivel racionálisabb álláspont?

Végeredményben Istenre fogni, hogy valakit csak azért teremtett hitetlennek, hogy a hitetlenségéért megbüntesse, mert nem tért meg abból, az valójában Isten hibáztatása amiatt, mert az ember szereti a bűnös élvezeteket, amiből nem akar megtérni. Amiről ő nem tehet. Hát akkor ki? Isten a Teremtő biztosan nem, hanem az, aki hagyja, hogy a testi vágyai eluralkodjanak rajta. Aki a bűnös élet élvezeteinek hódol, mint a kábítószer élvező.

„Illetve: logikus az, hogy a mindentudó-mindenható Isten megteremt egy hibára hajlamos népet, aztán megbünteti az embereket a hibáikért?” 

Mit olvasunk: „Halljátok meg e beszédet, melyet az Úr szól ti felőletek, Izráel fiai; mindama nemzetség felől, amelyet felhoztam Égyiptom földéről, ezt mondván: Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül; azért büntetlek meg titeket minden gonoszságtokért.” (Ámos 3:1-2) 

Ha csak a hibákért büntetett volna, akkor minden népet ítélettel sújthatott volna, mert minden nép a saját irányadó mértékei szerint élt, vagy még azt sem tartotta be. Hanem a zsidókat azért bűntette, mert felesküdtek az engedelmességre, mégsem engedelmeskedtek! Tehát szándékos engedetlenségről van szó. 

„Ekkor Mózes elment, és egybehívta a nép véneit, és eléjük tárta mindazokat a beszédeket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. És az egész nép egy akarattal így felelt: Mindazt megtesszük, amit az ÚR rendelt. Mózes megvitte a nép válaszát az Úrnak.” (2Móz 19:7-8) 

„Ebből azt a következtetést vonhatom le, hogy Isten a) nem létezik b) csak szórakozik velünk, tehát gonosz c) teljesen illogikus és következetlen d) logikátlanságával arra próbál rámutatni, hogy nem a logika az ész, nem ilyen irányban kéne fejlõdni a tudományoknak, spekuláció: társadalomtudományokkal, pszichológiával, tudatalattival kellene foglalkoznunk.”

Na itt már filozófiai okoskodásba kezd az illető, de érdekes, teljesen elmarasztaló stílusban, és nem tartózkodó hozzáállással, miközben semmi olyan tárgyilagos ténnyel nem rendelkezik, ami erre feljogosíthatná. Erkölcsi ítéletet mond Istenről a saját hitetlenségének és negatív beidegződéséinek ösztönzésére. 

Isten vagy nincs, vagy csak szórakozik, sőt gonosz, teljesen illogikus személyiségjegyekkel rendelkezik, stb. Spekulációról beszél, miközben nyilvánvaló áldozata a saját spekulációinak! 

„Véleményeim: a) sok embernek elfogadhatatlan lenne b) hihetetlen, ne is gondoljunk bele, mert nincs kiút c) ha ez így van, inkább nem hiszek benne, mert nehéz lenne számomra ilyen világban élni d) lásd c)-nél leírtakat.” 

Itt már zagyvaságokat beszél, és hogy nincs kiút, hát inkább nem hisz benne. Nyilvánvalóan nehéz lenne olyan világban élnie, amit megteremtett magának, de Isten nyakába varrja. Pontosan azért nem hisznek sokan Istenben és nem járnak az útján, mert maguknak teremtettek olyan negatívumokkal telített világot, amelyet Istennek tulajdonítanak. Hát ők tudják, hogy ez miért jó nekik. De hogy hová vezet ez az út, majd megtudják.

„Ezt csak azért írtam le, mert gondoltam, hozzáadom a véleményem az itteni undorító mocskolódáshoz.”

A véleményét megírta, el is lehet olvasni és mérlegre lehet tenni.

„Ez a probléma, hogy a logikusan kifejtett álláspontomra annyi a válasz, hogy nincs igazam és mindenkinek hinnie kéne.”

Hogy mi az igazság a logikusan kifejtett álláspontjában? Az ateizmus szerint Isten létezése egy rendkívül alacsony valószínűségi nagyságrendű spekulatív hipotézis abban a közegben, ahol a háttér intelligenciának rendkívül magas valószínűségi rátája van a véletlen számbavehetetlen jelentéktelenségével szemben. Ez bizonyítja, hogy az ateizmus valójában egy erkölcsi fröccsre való kielégítetlen szomjúhozás, amelyben kommersz bort kevernek poshadt állóvízzel.

Kitöltötte magának az erkölcsi fröccsöt és most akár koccintani is hajlandó a hasonlóan gondolkodókkal. Mindenkinek a maga kompetenciája, hogy koccint-e vele.

„Ez a probléma a gondolkodás nélkül hívő emberekkel, nem lehet velük nemhívőként rendesen beszélni a témáról, mert nem képesek tiszteletben tartani a másik eltérő véleményét, még ha meg is magyarázza, és nem sérteget hívőket. És még beszélhetnék az egyházról, de gondolom a hívőket egyáltalán nem érdekli. A film pedig tényleg remek alkotás!”

Talán különbség van a gondolkodó és a nem gondolkodó hívők között, de ő sajnos nem hívőként erről nem tud rendesen beszélni, mert nem tisztelik az eltérő véleményét. Csak azért mert eltérő, miért kellene tisztelni? A probléma éppen abban van, ha minden eltérő véleményt tiszteletben tartanak egy közösség tagjai. Holott az észszerű, tényeken alapuló vélemények lennének méltóak a tiszteletre, mert az a hasznos és amire építkezni lehet.

Egy ember tiszteletét ne keverjük össze a véleményének a tiszteletével, ami könnyen lehet hogy zsákutcába visz. Hanem fel kell nőni a vélemények kellő értékelésének a szintjére, és ott eldönteni, hogy elfogadásra vagy elutasításra méltó.

A Királyok királya című film témája rendkívüli szintű eseménysorozatot tár fel és mutat be, ami az emberi lét olyan aspektusát dolgozza fel, amelyhez az evolúciós világnézet még szikrájában sem képes felérni. Az ember egyéni örök élete a tét, hogy azt megragadja-e vagy eljátssza a Jézus Krisztushoz való helyes viszonyulása alapján.

Ha valaki ezt sem képes felfogni és helyes mederben látni, azt hogyan tudná felfogni, hogy van ennél fontosabb dolog is: az Isten szellemben és igazságban történő imádása, nevének igazolása.

Abban a közegben, ahol egyetemet végzett ateisták az imádat szót a hétköznapi életükben minden további nélkül a paprikás krumplira, a csokis minyonra, meg halandó emberekre, színészekre, stb. használják, még a felvetés is komolytalannak tűnik. Hatalmas szakadék van az igazságban élők és azok között, akik az igazságot a maguk képére formálják és a tanítóikat a saját igényeik szerint választják ki.

„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetelére és országára nézve: Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak.Te azonban légy józan mindenben, szenvedj, végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd.” (2Timótheus 4:1-5)

A Pride - és ami mögötte van

 Stock Fénykép azonosító: 295880168

BUDAPEST, MAGYARORSZÁG - JÚLIUS 11. Azonosítatlan személyek vettek részt a 20. Budapest Gay Pride felvonuláson az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) jogok támogatására 2015. július 11-én Budapesten.

Példabeszédek 4:23 Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.

MI A PRIDE?

A PRIDE MEGEMLÉKEZÉS.

Szerte a világon hagyomány a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer közösségekben felvonulással emlékezni 1969. június 28-ára. Ezen a napon New York-ban a Stonewall Inn nevű melegbár transz és meleg vendégei megelégelték az évek óta folyó rendőri razziákat és zaklatást. Amikor a bár kiűrítése után a rendőrök rabszállítóval el akarták vinni a vendégeket és a személyzetet, fellázadtak. Önmagunkért való kiállásunk jelentette az LMBTQ felszabadítási mozgalom és a jogegyenlőségért folytatott küzdelem kezdetét.

A PRIDE TILTAKOZÁS.

Magyarországon a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek nem rendelkeznek a heteroszexuális cisznemű polgártársaikkal azonos jogokkal.

Ki vagyunk zárva a házasság intézményéből. A 2009 óta elérhető bejegyzett élettársi kapcsolat a házassággal párhuzamos jogi intézmény, mely a házasságnál kevesebb jogot ad, és kizárólag azonos nemű párok számára hozták létre. Aki elkülönített, az nem egyenlő.

A bejegyzett élettársi kapcsolatban a felek nem vehetik örökbe a másik gyerekét, tiltott a közös örökbefogadás és a mesterséges megtermékenyítés. Az azonos nemű párok tehát nem alapíthatnak családokat, nem nevelhetnek szülőként közös gyerekeket.  Jogbiztonság nélkül élünk.

Az alaptörvény negyedik módosítása 2013-ban kimondta, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság vagy szülő-gyermek viszony. Ezzel rengeteg azonos nemű élettársat és szivárványcsaládokat zárt ki a család fogalmából.

Ma Magyarországon a transznemű emberek nem dönthetnek autonóm módon az életükről. A 33-as paragrafus a legalapvetőbb jogaiktól fosztotta meg a magyar transznemű embereket. Május óta nincs rá semmilyen mód, hogy hivatalosan megváltoztathassák a nevüket és a nemüket, így állandó diszkriminációnak lesznek kitéve a munkahelyen, állásinterjúkon, lakáskereséskor, de akár a bankban, a postán, az egyetemen, és minden olyan helyen, ahol meg kell mutatniuk a személyi igazolványukat.

Az LMBTQ embereket hatósági eljárások során gyakran komolyan sem veszik, vagy előítélettel kezelik. Sok orvos úgy bánik velünk, mintha nem lennénk emberek. Az LMBTQ fiatalok az iskolában csak arról hallanak, hogy nem egyenrangúak társaikkal, és ha csak sejtik, hogy nem olyanok, mint a többiek, gyakran kiközösítik, bántalmazzák őket osztálytársaik. Vallási és egyéb közösségeikben előbújásuk után sokszor nincs maradásuk.

Magyarországon a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek jogi egyenlőtlenségben és társadalmi számkivetettségben élnek.

A PRIDE ISMERETTERJESZTÉS.

Az LMBTQ emberek a magyar társadalom részei, de láthatatlanok. Az emberek többsége fél az ismeretlentől. Amíg a magyar lakosság legfeljebb 20-25%-a ismer csak leszbikus, meleg vagy biszexuális embereket, ennél sokkal kevesebb transznemű embereket, addig a többség félni fog tőlünk. Szüleink gyakran amiatt aggódnak, milyen lesz az életünk, boldogok leszünk-e, biztonságban tudhatnak-e minket, mert a világ nagy része másféle, mint mi vagyunk. A többségi társadalom nagy része szeretne valós ismereteket szerezni LMBTQ emberekről. Mindenhol ott vagyunk, pékek, rendőrök, villanyóra-leolvasók, közmunkások, tanárok, kutatók, tűzoltók, országgyűlési képviselők, házmesterek vagyunk. Ha megismersz minket, rájössz, hogy nincs rajtunk semmi különös.

Ezért fontos, hogy minél több LMBTQ ember előbújjon. Akit nem ismerünk, azt nem szerethetjük.

A PRIDE CSALÁD.

Amikor a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár kijelenti, hogy „a családhoz kell egy nő és egy férfi”, mi azt mondjuk, hogy a családhoz szeretet, kölcsönös tisztelet, értő figyelem és támogatás kell. A család szentségét nem LMBTQ emberektől kell védeni, hanem a szeretetlenségtől, a tudatlanságtól, a vak gyűlölettől, a riasztó méreteket öltő alkoholizmustól és a családon belüli erőszaktól kell megvédeni.

LMBTQ emberek ezreit tagadja ki a családja, kamaszokat tesznek az utcára saját szülei olyasmiért, amiről nem tehetnek, mert eltér a nemi identitásuk vagy a szexuális irányultságuk attól, amit elvárnak tőlük. Az LMBTQ emberek, saját családjaik által elutasítva, gyakran együtt alkotnak családokat. Család egy azonos nemű pár, gyerekkel vagy anélkül, család egy poliamori kapcsolat, család egy transz nő és ex-neje, család egy baráti pár közösen nevelt gyerekkel, család egy queer kommuna, család egy melegbár személyzete.

Az LMBTQ emberek önzetlen, kölcsönös szereteten alapuló családokat hoznak létre és tartanak fenn az idők kezdete óta.

A PRIDE KRITIKUS TÖMEG.

Ez a kormánypárti politikusok szerint „maroknyi kisebbség“ világszerte óvatos becslések szerint is az emberek legalább 5%-át teszi ki. A magyar lakosságra vetítve, mely hozzávetőlegesen 9,7 millió főt számlál, ez majdnem félmillió (kb 485000) LMBTQ ember. Ehhez vegyük hozzá ezeknek az LMBTQ gyermekeknek, felnőtteknek a szüleit (kb 970000), és ne hagyjuk ki a tesókat sem. A 2016-os termékenységi rátával számolva családonként átlagban 1,53 gyermek születik Magyarországon, tehát nagyjából 255000 embernek van LMBTQ testvére. Hozzávetőlegesen 1700000 ember közvetlenül érintett és érdekelt abban, hogy az LMBTQ emberek jogi és társadalmi egyenlősége megvalósuljon.

Sokan vagyunk, együtt erősek vagyunk.

A PRIDE BÜSZKESÉG.

Azok az LMBTQ emberek, akik ma Magyarországon a jogi egyenlőtlenségek, a társadalmi előítéletek, a kormányzati gyűlöletpropaganda, hétköznapi és rendszerszintű hátrányos megkülönböztetések ellenére nyíltan vállalják önmagukat, büszkék lehetnek bátorságukra. Azok az LMBTQ emberek, akik még soha senkinek nem bújtak elő, de tervezik, büszkék lehetnek az elhatározásukra. Heteroszexuálisnak, ciszneműnek lenni és ezt felvállalni nem valami nehéz dolog, arra büszkének lenni felesleges volna.

Büszkék vagyunk magunkra és a barátainkra, szüleinkre, akik kiállnak mellettünk.

A PRIDE ÜNNEP.

A Pride-on zenével, tánccal ünnepeljük a közösségeink sokszínűségét, a szeretetet, amelynek egyetlen törvény sem szabhat gátat, ünnepeljük azokat, akik előttünk jártak, és ünnepeljük azokat, akik majd elérik azt a jogegyenlőséget és társadalmi elfogadást, ami már most, nekünk is jár.

A Pride-on ünnepeljük, hogy elfogadó, számunkra kedves emberek tömegében teljesen önmagunk lehetünk. Ünnepeljük azt, hogy kicsiben megcsináljuk azt, amilyennek az egész világnak lennie kellene. Boldognak, elfogadónak és szeretetteljesnek.

Forrás: https://budapestpride.hu/hir/mi-a-pride/

Példabeszédek 14:12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.

Jesse Randolph: A „Pride” büszkesége

Az elmúlt két évtizedben - a történelem radarján egy relatív blikkfang - egy új ünnepi hónapot erőszakkal beírtak a digitális naptárunkba, a képernyőnkre fröcsköltek, és belecsúsztak a közös tudatunkba. Ez a hónap június, amelyet az LMBTQ-pártiak „Büszkeség hónapjának” neveztek el.

Most, hogy az óra minden május 31-én éjfélt készül ütni, az érzelmek szorongató keveréke söpör végig a templomokon, otthonokon, osztálytermeken, tanácstermekben, vállalatoknál és kormányzati ügynökségeknél, amikor döntéseket kell hozni arról, hogy a kerítés melyik oldalán üljünk, mennyi erényt jelezzünk, hogyan ne vádoljanak azzal, hogy túl sokat (vagy túl keveset) mondunk, és hány színben lobogjon a szivárványos zászló.

A törléssel kapcsolatos aggodalmak és a napjainkban oly forró témává vált politikai viták közepette egy nagyon egyszerű kérdést gyakran figyelmen kívül hagyunk: mit gondol Isten minderről? Mi a Mennyek Ura véleménye a „Büszkeség Hónapjának” egész ötletéről?

Ez a cikk tíz igazságot mutat be Isten nézőpontjáról az LMBTQ mozgalom egészéről, és az Ő értékeléséről, hogy kultúránk minden évben egy teljes hónapot szentel a „Büszkeség” oltárán való imádkozásnak.

1. Először is, Isten egyértelmű útmutatásokat és tilalmakat adott nekünk számos témában, és számos bűnnel kapcsolatban az Ő Igéjében - a Bibliában.

Isten nem hibázott semmiben, amit az Igében mondott. Nem volt félig-meddig benne, félig-meddig kívül, amikor nekünk adta az Igéjét. Nem dadogott, amikor nekünk adta az Igét. Nem tért el attól, amit az Igében mondott.

Éppen ellenkezőleg, Isten világosan, közvetlenül és időtlenül szólt az Ő Igéjében. És ez azt jelenti, hogy minden egyes viselkedést, gyakorlatot, hajlamot, fogékonyságot, vonzalmat és érzést, amellyel bármelyikünk rendelkezik - függetlenül attól, hogy mennyire társadalmilag elfogadott vagy elfogadottá vált - Isten Igéjének átható fénye elé kell állítani.

Amit Isten mond, az érvényes. Amit akarunk, amit érzünk, amire sóvárgunk és amire vágyunk, az végül is nem számít. Az számít, amit Isten mond, amit Ő mondott, és ahogyan Ő akarja, hogy éljünk. „Ó, küldd ki a Te világosságodat és a Te igazságodat, hadd vezessenek engem”. (Zsoltárok 43:3)

2. Másodszor, Isten világosan felvázolta a Szentírásban a házasságra, a szexre és a nemzésre vonatkozó tervét.

Az Ő tervezete egyszerűséggel és világossággal van lefektetve az 1Mózes 2:24-ben, amely így szól: „a férfi elhagyja atyját és anyját, és feleségével egyesül, és egy testté lesznek”.

Ez azt jelenti, hogy egy férfi, egy biológiai férfi (az egyetlen fajta férfi, ami létezik), és egy nő, egy biológiai nő (az egyetlen fajta nő, ami létezik), házasságban egyesülnek egymással. Ezután gyermekvállalással gyarapítják a családjukat, szerepet játszva Isten megbízatásának teljesítésében, hogy benépesítsék a földet (1Mózes 1:28), majd a gyermekeik saját családot alapítanak, és ugyanezt teszik.

A szaporodásnak ezek az Istent tisztelő (nem is beszélve a fajfenntartó) ciklusai talán nem állnak összhangban azzal, amit manapság az egyetemi kampuszokon vagy a mainstream médiában tanítanak, de visszatérve a fent említett első igazsághoz, végső soron mindegy, hogy mit gondol az a bizonyos professzor, a beszélő fejes vagy Elon Musk. Isten nézőpontja számít - és csakis az övé.

3. Harmadszor, Isten egyértelműen bűnnek ítélte a szexre, a nemekre és a házasságra vonatkozó tervezetének bármilyen megrontását.

És szemben azok érveivel, akik azzal szeretnének érvelni, hogy Isten az Ószövetségben mogorván melegellenes volt, de Jézus korára barátságosabb, LMBTQ-elfogadóbb „istenné” fejlődött, gondoljunk csak Pál apostol isteni ihletésű szavaira, aki a következőket írta az Újszövetségben:

„Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem öröklik az Isten országát? Ne tévesszetek meg: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem nőstények, sem homoszexuálisok, sem tolvajok, sem kapzsiak, sem részegesek, sem szidalmazók, sem szélhámosok, sem csalók nem fogják örökölni az Isten országát”. - 1 Korinthus 6:9-10

4. Negyedszer: „Istennél nincs részrehajlás” (Róma 2:11).
Vagy ahogy a King James Versionben áll: „Isten nem tiszteli a személyeket”.

Tehát, bár a homoszexualitás bűne valóban bűnként van felsorolva az 1Korinthus 6:9-10-ben, nem ez az egyetlen bűn, amely ott szerepel. Nem ez a megbocsáthatatlan vagy menthetetlen bűn.

Mindazonáltal Isten minden bűnt gyűlöl (Zsoltárok 5:5), és nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a homoszexualitás azon bűnök katalógusában szerepel, amelyekért a meg nem tértek örök kárhozatra és haragra számíthatnak a pokolban [görögben a gyehennában, ami az örök tűz, ill. megsemmisülés jelképe] a szent Isten kezétől.

5. Ötödször, Isten szembeszáll a kevélyekkel (Jakab 4:6).

A büszkeség volt Sátán bukásának a középpontjában. A büszkeség állt Nabukodonozor vesztének középpontjában. A büszkeség volt Júdás árulásának középpontjában. A büszkeség áll minden önkereső, önvédő bűnünk középpontjában, amit valaha is elkövettünk.

A büszkeséget nem szabad ünnepelni. A büszkeség olyasvalami, amiről maga Isten mondja, hogy ellenzi. A Zsoltárok 138:6 szerint „a gőgösöket” - vagyis a kevélyeket - „messziről ismeri”. A büszkeség, más szóval, nem olyasmi, aminek örülni kellene. A büszkeség olyasvalami, amit meg kell bánni.

6. Hatodszor, Isten nem változik.

Az Ószövetség ezt az igazságot rögzíti: „Mert én, az Úr, nem változom” (Malakiás 3:6). Az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8).

Annak, aki Jézus Krisztusba vetette a hitét, akit az Ő vére megmosott, és aki most elkötelezte magát, hogy az Ő útján járjon, ez az igazság - hogy Isten nem változik - nagy vigasztalás, mert azt jelenti, hogy Ő soha nem fordítja el tőlünk az arcát, nem veszi el tőlünk a szeretetét, és nem vonja vissza a nekünk tett ígéreteit.

De azok számára, akik elutasítják Krisztust - és definíció szerint mindazok, akik az LMBTQ mozgalom bármely aspektusát gyakorolják, vagy azonosulnak vele, elutasítják Krisztust azáltal, hogy azonosulnak azzal a bűnnel, amiért meghalt, és éppen abban a bűnben élnek -, figyelmen kívül hagyják (és ezt saját felelősségükre teszik) azt a tényt, hogy az Isten, aki ellen lázadnak, nem változik. Ő nem fejlődik és nem halad a korral. Nem tette ezt Izrael bálványimádása idején sem. És nem teszi ezt a mi időnkben sem.

7. Hetedszer: Istent nem lehet kigúnyolni (Galata 6:7).

És ne tévedjünk: az LMBTQ mozgalom eltérítette a szivárvány szimbólumot - amely jelkép ironikus módon Isten ígéretét jelképezi, hogy soha többé nem árasztja el a földet az ítélet miatt (1Mózes 9:8-17) - egyenesen Isten kigúnyolása. Az, hogy az LMBTQ mozgalom a „büszkeség” bűnét a most viselt kiforgatott becsületjelként kisajátítja, egyenesen Isten megcsúfolása.

Isten mindent lát. Hihetetlenül türelmes és elnéző, miközben mindennek tanúja. Ő haragot gyűjt mindezek ellen. De Őt nem lehet megcsúfolni.

8. Nyolcadszor, Isten válaszol az imákra (Jakab 5:16b).

Ez többek között azt jelenti, hogy jelenleg nincs olyan ember ezen a bolygón, akinek lélegzet van a tüdejében - beleértve azokat is, akik zavarban vannak az Isten által születésükkor rájuk osztott nemmel kapcsolatban, és azokat is, akik ma homoszexuálisnak vallanák magukat -, akik kívül esnek Isten kegyelmének hatókörén.

Ezért, miközben azért imádkoztok, hogy minél több lélek ismerje meg az Úr Jézus Krisztust, tegyétek szokásotokká, hogy azokért imádkoztok, akik csapdába estek és rabságba estek ebben a bizonyos bűnben. Imádkozzatok, hogy a pikkelyek lehulljanak a szemükről. Imádkozzatok azért, hogy az evangélium világossága áthatoljon a szívükön. És imádkozzatok, hogy megismerjék Jézus Krisztust, mint Megváltót és Urat.

9. Kilencedszer: Isten megmenti a lelkeket.

Amint fentebb említettük, az 1Korinthus 6:9-10 a „homoszexuálisok” azok között az egyének között szerepelnek, akik nem jutnak be Isten országába.

Fontos megjegyezni, hogy a korintusiakhoz írt levelében Pál a keresztényeknek írt. Egy gyülekezetnek írt, vagyis azoknak, akik hitre jutottak Krisztusban. És közülük néhányan, úgy tűnik, felhagytak korábbi homoszexuális életmódjukkal, amikor bíztak Krisztusban, ezért mondhatta Pál az 1Korinthus 6:11-ben: „Ilyenek voltak némelyek közületek, de megmosakodtatok, de megszentelődtetek, de megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelkében”.

Bizonyára lesznek olyanok is, akik egy napon meglátják Isten országát, akik homoszexuális életmódból, vagy a nemi zavar időszakából menekültek meg. Lehet, hogy életük egy korábbi szakaszában azt mondták, hogy „így születtek”, de aztán találkoztak Jézus Krisztussal, hittek az Ő nevében, és „újjászülettek”. Egy bizonyos ponton talán azt gondolták, hogy rossz testben vannak, és hogy valamilyen külső testi átalakuláson kell átesniük, hogy megfeleljenek annak, akinek belsőleg hiszik magukat, csakhogy aztán rájöttek, hogy mindvégig belső átalakulásra - szívátültetésre (Ezékiel 36:26) - volt szükségük.

Tudva, hogy Isten olyan Isten, aki örömmel üdvözít, ne lankadjatok abban, hogy megosszátok az evangéliumot minden nyelv, törzs és nemzet - és minden szexuális irányultságú és egyéb meggyőződésű emberrel. Az evangélium igaz, az evangélium hatalmas, és az evangélium átalakít.

10. Tizedszer, Isten építi az Ő egyházát.

Ezt teszi globálisan és helyben is, ahogy egyre több ember jut el a Jézus Krisztusba vetett üdvözítő hitre.

A gazdasági világválság idején megmentette a lecsúszottakat. Megmentette a katonai veteránokat a háborús kegyetlenségek után, amelyeknek a tizenkilencedik és huszadik században tanúi voltak. Megmentette a drogos hippiket a szexuális forradalom közepén. És biztosan megmenti az LMBTQ embereket napjainkban is. Ahogy az Ő evangéliumát hirdetik, megment néhány LMBTQ-embert a sötétség birodalmából (Kolossé 1:13), és alkalmassá teszi őket arra, hogy „részesüljenek a világosságban lévő szentek örökségében” (Kolossé 1:12).

Amikor ez megtörténik, és amikor azok, akik egykor büszkén öltöztek szivárványos zászlóba, most Krisztus igazságába öltöznek, készen álltok majd arra, hogy szolgáljátok őket? Hogy tanítsátok, képezzétek és tanítványokká tegyétek őket? Hogy ösztönözzétek őket az újonnan megtalált hitükben? Hogy mellettük járjatok?

Idén júniusban - amit a kultúra „büszkeség hónapjának” akar nevezni - ne csüggedjetek el, és ne fáradjatok el. Imádkozzatok, hogy Isten éltesse szíveteket, hogy emlékezzetek arra, hogy Isten jó, és mindig jót cselekszik (Zsoltárok 119:68). Imádkozzatok, hogy Isten meglágyítsa a szíveteket azok iránt, akiket rabszolgasorban tartanak azok a bűnök, amelyeket most az LMBTQ mozgalom képvisel. És imádkozzatok, hogy Isten a Jézus Krisztusba vetett hit által új szívet adjon azoknak, akik most meghajolnak a mai „büszkeség” szivárványba öltözött bálványa előtt.

Forrás: https://www.forthegospel.org/read/the-pride-of-pride

Adam Hood, egy homoszexuális története 

https://www.youtube.com/watch?v=1ZcBQhNWiis

1Kor 6:18 Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.

A homoszexualitás hatása a közegészségügyre és a társadalmi rendre - Forrás: https://www.familyresearchinst.org/2010/08/effect-of-homosexuality-upon-public-health-and-social-order-2/

Cameron, P., Cameron, K. és Proctor, K. A homoszexualitás hatása a közegészségügyre és a társadalmi rendre. Psychological Reports , 1989, 64, 1167-1179. - Idézet tanulmányból -

Eredmények és vita

A heteroszexuálisok, biszexuálisok és homoszexuálisok három összehasonlító csoportja által jelzett relatív egyéni és közegészségügyi kockázatokat, külön-külön a férfi és női válaszadók esetében, az 1. táblázat foglalja össze. A 2. táblázat a szexuális partnerek számával és a szexuálisan hűséges kapcsolatok időtartamával kapcsolatos különböző tételekre adott válaszok mediánját ismerteti. A 3. táblázat a társadalmi széthúzás vagy éppen ellenkezőleg, a társadalmi kohézió mutatóinak számító tevékenységekre/viselkedésekre adott válaszokat foglalja össze.

A homoszexualitás „összeegyeztethető az egészség minden kritériumával”?

(A) Ha az egyén egészségét és mások egészségét fenyegető kockázatok annál nagyobbak, minél több különböző testnek van kitéve az egyén a szex során, akkor a gyakorló homoszexuálisok gyakrabban teszik ki magukat nagyobb kockázatnak. Az 1. táblázatban „A klaszter”-ként megjelölt összehasonlítások nyolc olyan tevékenységet jelölnek, amelyek valószínűsíthetően más személyekkel való szexuális érintkezést foglalnak magukban, mint a kizárólagos szexuális partner. E 16 összehasonlításból [a férfiakat és a nőket külön számoltuk] a gyakorló homoszexuálisok 14 esetben állították, hogy többféle szexuális érintkezést folytatnak különböző testekkel, és két tevékenység vagy viselkedés esetében nem regisztráltak statisztikailag szignifikáns különbséget. A gyakorló homoszexuálisok gyakrabban kockáztatták egészségüket nagyobb számú szexuális partnerrel.

Míg a heteroszexuális férfiak nagyobb átlagos élethosszig tartó heteroszexuális partnerek számát állították, mint a homoszexuális férfiak, addig a heteroszexuális nők esetében ez fordítva volt igaz a homoszexuális nőkkel szemben (2. táblázat). A gyakorló homoszexuálisok a heteroszexuálisoknál nagyobb számú szexuális partnerről számoltak be, és rövidebb ideig tartó hűségről számoltak be. Ezenkívül a kiválasztott válaszadókkal folytatott kérdőíves vizsgálat azt mutatta, hogy sok homoszexuális nem számította „partnernek” az orgiák vagy illemhelyiségek keretében kapcsolatba került személyeket. A homoszexuálisok által állított partnerek száma jelentősen kevesebb lehet, mint azoknak a testeknek a száma, akikkel ezek az egyének szexuális kapcsolatot létesítettek; ezért valószínűnek tűnik, hogy a homoszexuális és heteroszexuális válaszadók között az állított partnerek száma tekintetében jelentett különbség alulbecsült. Természetesen biológiailag lényegtelen, hogy a szexuális érintkezés „partneri” vagy „nem partneri” kapcsolaton belül történik-e; a testek száma a kulcsfontosságú változó. Bár nem alkalmaztak statisztikai tesztet, ezek az eredmények arra utalnak, hogy a homoszexuálisok mint csoport nagyobb kockázatot jelentenek a közegészségügyre, mint a bevallottan heteroszexuálisok, mivel több testtel való szexuális kapcsolatuk révén nagyobb számú testtel érintkeznek.

(B) Ha az egészségügyi kockázatok fordítottan arányosak a szexuális kereskedelemhez választott környezet tisztaságával, akkor a homoszexualitás nagyobb veszélynek teszi ki az embert. Az 1. táblázatban „B klaszter”-ként megjelölt hat összehasonlításból hatban több homoszexuális állította, hogy kevésbé higiénikus környezetben - melegfürdőkben, peep-show-kban vagy nyilvános illemhelyeken - szexelt, mint a heteroszexuálisok. A homoszexualitás gyakorlása kevésbé volt összeegyeztethető a közegészségüggyel a szexuális tevékenységhez választott környezet tisztasága tekintetében.

(C) Ha az egészségügyi kockázatok akkor nőnek, amikor a személyek biológiailag veszélyes szexuális tevékenységeket folytatnak, azaz olyan szexet, amely a résztvevők fizikai sérülésével vagy a testnedveknek és a keletkező hulladékoknak, például ürüléknek, vizeletnek stb. való kitettséggel jár, akkor a homoszexualitás gyakorlása kevésbé egészséges. Az 1. táblázatban „C klaszterként” felsorolt 34 összehasonlításban (17 férfi és 17 nő esetében) a homoszexuálisok 27 alkalommal gyakrabban állították, hogy biológiailag veszélyes szexuális tevékenységben vettek részt, öt összehasonlításban nem volt statisztikai különbség, és több heteroszexuális állította, hogy két tevékenységben (férfi orális/genitális szex nővel és férfi anális szex nővel) vett részt.

Az orgiában való részvétel jelentős biológiai kockázatnak teszi ki az egyént, mivel mindenki közvetlenül vagy közvetve ki van téve az orgia összes többi testének szexuális melléktermékének. A homoszexuális/biszexuális orgiák során a széklet és a vizelet nagyon gyakran kíséri és terjeszti a tevékenységeket. Gyakran előfordul, hogy a széklet az orális és az anális üregekbe is bekerül, ha az orgia minden résztvevője férfi (Jay & Young, 1979; Navin, 1981; Suppe, 1981). A mosdókban található „dicsőséglyukakban” másokkal való névtelen szexhez kapcsolódó biológiai veszélyt nehéz megbecsülni, de jelentős lehet, mivel az egyes résztvevők egészségi állapota és előélete ismeretlen a másik számára.

Szexuális keveredés.

Ezeket az egészségügyi kockázatokat súlyosbítja az a tény, hogy az interkontinentális utazások és a „szexutak” nyilvánvalóan számos gyakorló homoszexuális részvételével zajlanak. Egy dán melegek körében végzett vizsgálat során körülbelül egynegyedük számolt be arról, hogy az előző évben szexuális kapcsolatot létesítettek amerikai homoszexuálisokkal vagy az USA-ban tett látogatásaik során, és ez a tevékenység szoros összefüggésben állt az AIDS-szeropozitivitással (Melbye, Bigger és Ebbesen, 1984). Egy másik társadalomból származó széklettel, spermával stb. való érintkezés nagyobb biológiai kockázatot hordozhat, mint a saját társadalomból származó széklet, stb. érintkezés, mivel mind a jelenlévő különböző kórokozók fajtái, mind a keveréke eltérhet azoktól, amelyekhez az egyén szervezete alkalmazkodott. Az amoebiasis egykor ritka betegség volt az USA-ban (Quinn, Stamm és Goodell, 1983), jelenleg azonban a homoszexuális férfiak mintegy negyedénél jelentik (McKusick, Horstman és Coates, 1985), ami valószínűleg a kultúrák közötti szexuális keveredés eredménye.

(D) A homoszexuális férfiak gyakrabban állították, hogy valaha is volt szexuális úton terjedő betegségük [a nők esetében a tendencia ugyanilyen irányú volt], és több homoszexuális nő állította, hogy rendszeresen drogozik, mint a heteroszexuális nők [„D klaszter” az 1. táblázatban].

Összeegyeztethető-e a homoszexualitás a társadalmi renddel?

Ha a társadalmi rendet sértik a bűncselekmények, az életet veszélyeztető vagy az elfogadott közerkölcsöt veszélyeztető, mások magánéletét zavaró viselkedések, akkor a homoszexualitás a társadalmi rendbontással jár együtt. A 3. táblázatban szereplő 58 összehasonlításból 38 alkalommal a homoszexuálisok gyakrabban regisztrálták magukat bomlasztóként, 19 összehasonlítás a csoportok között nem volt statisztikailag szignifikáns, és a heteroszexuálisok egyszer regisztrálták magukat bomlasztóként (férfiak a „volt már baj az iskolában” esetében). Kevés kivételtől eltekintve a társadalmi rendre való építkezés és mások nem veszélyeztetése tekintetében a heteroszexuálisok és a homoszexuálisok között a heteroszexualitásnak kedvező különbségeket találtunk. Továbbá a homoszexuális gyakorló gyakrabban mutatott önpusztító tevékenységet.

A gyermekekkel való szexuális kapcsolatokat is figyelembe kell venni, mivel azok hatással vannak a közegészségügyre és a társadalmi rendre. Az elmúlt 75 év angol nyelvű szakirodalmának áttekintése azt mutatta, hogy a gyermekek szexuális zaklatásának különböző formáiba belekeveredett férfitettesek körülbelül egyharmada homoszexualitást gyakorolt (Cameron, 1985). Jelen mintánkban azt találtuk, hogy azok mintegy 31%-a, akik arról számoltak be, hogy felnőtt által fizikailag szexuálisan molesztálták őket, miközben a válaszadók 13 évesnél fiatalabbak voltak, homoszexuálisan molesztálták őket (Cameron, Proctor, Coburn és Forde, 1986). Hasonlóképpen, egy kevéssé részletes felmérésben a Los Angeles Times 1985. augusztus 25-26-i száma (Timnick, 1985) 2628 felnőtt országos, véletlenszerű felmérésénél arról számolt be, hogy a molesztálások körülbelül egyharmada homoszexuális jellegű volt. Úgy tűnik, hogy a homoszexuálisok és biszexuálisok az USA lakosságának 3-5%-át teszik ki [Cameron, et al. (1985) áttekintette a biszexualitás és a homoszexualitás előfordulására vonatkozó szakirodalmat]. Hasonlóképpen úgy tűnik, hogy a gyermekek szexuális zaklatásainak körülbelül egyharmadát gyakorló homoszexuálisok követik el (Cameron, 1985). Úgy tűnik tehát, hogy a gyakorló homoszexuálisok jóval nagyobb valószínűséggel, talán 8-szoros vagy annál is többszörös valószínűséggel vesznek részt a gyermekek molesztálásában, mint a heteroszexuálisok.

Bár vizsgálatunk sok tekintetben jelentősen elmaradt a kutatási ideáltól, az általunk leírt összefüggések hasonlóak az önkéntesekkel végzett publikált vizsgálatokban leírtakhoz. Az első Kinsey-vizsgálat (Kinsey, Pomeroy, Martin és Gebhard, 1948; Gebhard, Gagnon, Pomeroy és Christenson, 1965; Gebhard és Johnson, 1979) az 1940-es években gyűjtött olyan anyagot, amely azt sugallta, hogy a homoszexualitás nagyobb valószínűséggel jár együtt a bűnözés különböző mutatóival. A Kinsey Intézet (Bell & Weinberg, 1978; Bell, Weinberg, & Hammersmith, 1981a, 1981b), valamint Saghir és Robins (1973) az 1970-es évek elején végzett felméréseket, amelyek az alacsonyabb közérzet és a társadalmi zavarok magasabb aránya, valamint a homoszexualitás közötti összefüggés mintáját mutatták ki. A homoszexuálisok és heteroszexuálisok véletlenszerű mintáiról szóló egyetlen másik jelentésben (Cameron & Ross, 1981 [az 1970-es évek végén gyűjtötték]) a heteroszexuálisok ritkábban voltak öngyilkosok, ritkábban dohányoztak, kevésbé hajlamosak a kábítószerrel való visszaélésre, kevésbé voltak veszélyes gépjárművezetők, és gyakrabban társultak a társadalmi kohézió különböző mutatóival, mint a homoszexuálisok. A homoszexuálisok a heteroszexuálisokhoz képest csak kisebb előnyökkel rendelkeztek bármelyik vizsgálatban. Bár tudományos szempontból egyik tanulmány sem kiemelkedő, mégis ezek alkotják az általunk fellelhető összehasonlító tanulmányok összességét; egyszóval ez az a publikált adatbázis, amelyből a homoszexualitás és a heteroszexualitás közötti összehasonlítások levonhatók.

Következtetések

Statisztikai szempontból az általunk vizsgált átfogó kérdés a következő volt: független-e a szexuális irányultság az egészségi és szociális viselkedés különböző mutatóitól, vagy igaz az alternatíva, hogy a homoszexuális gyakorlat nagyobb egészségügyi kockázatokkal és társadalmi zavarokkal jár? Mivel a csoportokat ennyi tételben hasonlítottuk össze, [a .05-ös szinten] 20 chi-négyzet tesztből körülbelül egy szignifikáns lenne akkor is, ha a szexuális orientáció nem függne a közegészségügyi mutatóktól. Az összesen 110 tesztből azonban csak 32 [azok az összehasonlítások, amelyek nem voltak szignifikánsak, vagy amelyekben a heteroszexuálisok „rosszabb eredményt értek el”] nem az alternatívának kedveztek, tehát az összes összehasonlításunk legalább 71%-a arra utal, hogy a homoszexualitás és a közegészségügy, illetve a társadalmi rend között nemkívánatos kapcsolat van.

A homoszexuális életmód „összeegyeztethető az egészség minden kritériumával”? A tudományos adatbázist vizsgálva a válasz „nem”-nek tűnik. Összeegyeztethető-e a homoszexualitás a társadalmi renddel? Az új anyagunk legalább 3:1 arányban a homoszexualitás ellen esett, és a négy régebbi tanulmány anyagának halmaza körülbelül 4:1 arányban esett a homoszexualitás ellen. A dohányzásnak vagy a drogfüggőségnek kétségtelenül vannak előnyei, de összességében annyi hátránya, hogy a társadalom rosszul ítélte meg őket. A homoszexuális életmód elleni bizonyítékok súlya ugyanolyan szilárdnak tűnik, mint a dohányzás ellen.

Míg Bancroft (1988) azt állította, hogy a homoszexuális életmódot folytatókat „elsősorban [a] társadalmi megbélyegzés következményeként” nagyobb egészségügyi kockázat fenyegeti, és az NRC bizottság elítélte „az amerikai melegek különleges érzékenységét a megbélyegzéssel szemben” (Turner, Miller, & Moses, 1989, 394. o.), az a mechanizmus, amelynek révén a „társadalmi megbélyegzés” gyakoribb bestialitást, orgiákban való részvételt, kézzel való bántalmazást vagy ürülékkel való érintkezést eredményezne (1. táblázat), homályos. Hogyan vezet a társadalmi megbélyegzés a másokat megfertőző szex gyakoribb gyakoriságához, a szexuális kapcsolatok nagyobb számához vagy a gyakoribb szexuális hűtlenséghez (2. táblázat)? Hogyan vezet a megbélyegzés a letartóztatások, a bolti lopások, a jövedelemadó csalás, az obszcén telefonhívások vagy a nyilvános szexhez (3. táblázat)? A táblázatokban felsorolt tevékenységek szinte mindegyike személyes választást tükröz, és aki így dönt, az felelősséget visel.

Hivatkozások

BAILAR JC & SMITH EM (1986) Haladás a rák ellen? New England Journal of Medicine, 319, 1226-1232.

BANCROFT J (1988) Homoszexualitás: összeegyeztethető a teljes egészséggel. British Medical Journal, 297, 308-309.

BELL AP & WEINBERG MS (1978) Homoszexualitások: a férfiak és nők sokféleségének vizsgálata. New York: Simon & Schuster.

BELL AP, WEINBERG MS, & HAMMERSMITH MS (1981) Szexuális preferencia. Bloomington, IN: Indiana Univ. Press. (a)

BELL AP, WEINBERG, MS, & HAMMERSMITH, MS (1981) Szexuális preferencia: statisztikai függelék. Bloomington, IN: Indiana Univ. Press. (b)

CAMERON P (1985) Gyermekek homoszexuális zaklatása/tanár és tanuló szexuális interakciója. Psychological Reports, 57, 1227-1236.

CAMERON P, PROCTOR K, COBURN W, & FORDE N (1985) Szexuális orientáció és szexuális úton terjedő betegségek. Nebraska Medical Journal, 70, 292-299.

CAMERON P, PROCTOR K, COBURN W, FORDE N, LARSON H, & CAMERON K (1986) Gyermekmolesztálás és homoszexualitás. Psychological Reports, 58, 327-337.

CAMERON P & ROSS KP (1981) A homoszexualitással szembeni zsidó-keresztény álláspont szociálpszichológiai vonatkozásai. Journal of Psychology and Theology, 9, 40-57.

CENTERS FOR DISEASE CONTROL (1988) A szexuális partnerek száma és az emberi immunhiány vírusnak való szexuális kitettség potenciális kockázata. Morbidity and Mortality Weekly Report, 37, 565-568.

FAY RE, TURNER CF, KLASSEN AD, & GAGNON JH (1989) Az azonos neműek szexuális kapcsolatainak elterjedtsége és mintái férfiak körében. Science, 243, 338-348.

FOWLER AW (1988) Homoszexualitás. British Medical Journal, 297, 554.

GEBHARD PH, GAGNON JH, POMEROY WB, & CHRISTENSON CV (1965) Szexuális bűnelkövetők: a típusok elemzése. New York: Harper & Row.

GEBHARD PH & JOHNSON AB (1979) The Kinsey data: marginal tabulations of the 1938-1963 interviews conducted by the Institute for Sex Research. New York: Saunders.

JAY K & YOUNG A (1979) The gay report. New York: Summit.

KINSEY AC, POMEROY WB, MARTIN CE, & GEBHARD PH (1948) Szexuális viselkedés az emberi férfiakban. Philadelphia, PA: Saunders.

McKUSICK L, HORSTMAN W, & COATES TJ (1985) AIDS és a San Franciscó-i meleg férfiak által bejelentett szexuális viselkedés. American Journal of Public Health, 75, 493-496.

MELBYE M, BIGGAR RJ, & EBBESEN P (1984) A HTLV-III antitest szeroepidemiológiája dán homoszexuális férfiaknál: prevalencia, átvitel és a betegség kimenetele. British Medical Journal, 289, 573-575.

NAVIN H (1981) Orvosi és sebészeti kockázatok a kézilabdázásban: a nem megfelelő szocializációs folyamat következményei. Journal of Homosexuality, 6, 67-76.

POWELL, DEB (1988) Homoszexualitás. British Medical Journal, 297, 555.

QUINN TC, STAMM WE, & GOODELL SF (1983) A homoszexuális férfiak bélfertőzéseinek polimikrobiális eredete. New England Journal of Medicine, 309, 576-582.

SAGHIR MT & ROBBINS E (1973) Férfi és női homoszexualitás: átfogó vizsgálat. Baltimore, MD: Williams & Wilkins.

SUPPE F (1981) A Bell és Weinberg tanulmány: a homoszexualitás kutatásának jövőbeli prioritásai. Journal of Homosexuality, 6, 69-97.

TIMNICK L (1985) A Times felmérése. Los Angeles Times, 104. szám, augusztus 25-26.

TURNER CF, MILLER HG, & MOSES LE (szerk.) (1989) Szexuális viselkedés és intravénás droghasználat. Washington, DC: National Academy Press.

<><><><>

Galata 6:7-8 Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki a testének vet, az a testből arat pusztulást, aki pedig a Léleknek [görögben szellemnek] vet, a Lélekből [szellemből] arat örök életet.