Az
idén korábban szabadul el az üzleti szellem palackból történő
kiengedése, és akik érdekeltek abban, hogy jól megtömjék a
pénztárcájukat, keresik a módját, hogy a nagy decemberi
vásárlási hullámot meglovagolják. Interneten is küldözgetik az
ajánlataikat. Az egyik legmeglepőbb ajánlat egy bibliai szoftvert
kínáló karizmatikustól származik:
„Úgy
tűnik a Télapó is mobil-bibliázik – Hogy micsoda? A
karácsonyi ajándékvásárlás kockázatos vállalkozás. Merész
ember az, aki belevág. Ilyenkor úton útfélen mindenki találkozik
a kétségeivel, szorongásaival, félelmeivel … Vajon jó lesz-e?
Hol szerezhetem be? Nagy lesz-e a tömeg és lesz-e rá időm? Még
kiszállítják-e időben? És jó lesz-e a választásom vagy csak
pénzt költök? stb. Van erre egy érdekes, kissé
játékos történetem Önnek. De
ehhez minimum egy kicsit „gyermekies lelkületbe” kell kerülni.
Igen, mert Télapós. Idén valami nagyon készül.
Még karácsony előtt. Figyelje
a levelezőjét. De csak az igazán nagy értékeket
preferáló személyeknek lesz
hasznos. Akiknek fontos az érték. Most már nem kell sokat várnia.
Üdvözlettel: Zs. M.”
Az
ember nem gondolná, akik ismerik a Bibliát, különösen, hogy
annak kutatását kívánják elősegíteni, ilyen pogány
lelkülettel vetik bele magukat a készülődő karácsonyi őrületbe,
hogy eladjanak valamit, bármit, amit ők értékesnek
tartanak. És amit neked meg kell venned. Hiszen arra vagy
nevelve.
Ebben
a nevelésben nőttél föl, gyerekkorod óta mindenhol ezt láttad,
a szüleidnél, az iskolában, a parlamentben. Hogy jön a karácsony,
jön a jézuska, és jönnek az ajándékok.
Persze
azért nem árt valamilyen szellemi előétellel bevezetni ezt a nagy, csillogó, pénzesős-sztaniolos hangulatú, világméretű lakomát.
Erre jól bevált a télapó bugyuta meséje, és tényleg, télapó
jelmezben számtalan figurát lehet látni, a Híradók is tele vannak
a piros ruhába öltözött, fehér szakállas reklámemberkékkel, akik
hozzák-viszik az ajándékozás tettre kész örömét, a
gyerekszeretet naptárhoz időzített kifejezését. És senkinek nem
tűnik fel semmi...
Kimész
a város utcájára és elkápráztatnak a fények. Hallod a
vásárosok karácsonyi hangulatú zenéjét, szinte megérint a
körülötted zsibongó tömeg édeskés zaja, a szemnek felkínált
csillogás ezernyi pulzáló vibrálása. A kürtőskalács illata.
Mekkora élmény. És ez csak ilyenkor van. Kihagyhatatlan.
Gondolsz
azokra, akiknek akarsz venni valamit, mert hogy nézne ki az, ha nem
figyelnél rájuk. Pont ilyenkor. És nem is gondolsz arra, hogy
idomítva vagy. Na nem úgy durván, nem úgy feltűnően, hanem csak
úgy évszázados történelmi homályból kiszivárgóan, amelynek
bizony a vetései a mai, modern korban értek be igazán. És elérték
a céljukat, elérték bizony. Mert a külső kápráztatás mögött
ott lapul a szándék, hogy mindennek a lényegét ne ismerjed, és
soha ne is ismerjed meg!
Nem
mintha neked hiányozna, nem mintha a szíved arra a tanításra
lüktetne, amit ő hozott nekünk mennyei távlatokból, de a hűséges
gondviselés testközeli melegéből.
Tele
van a hónod alja csomagokkal, ilyen-olyan
dobozkákkal, amikben lapulnak az ajándékok, amelyeket csak
szentestén lehet kibontani. Hogy persze mitől szent, azt nem tudod,
de így szokás mondani. És amikor meggyújtjátok a karácsonyfa
gyertyáit, talán valaki csenget, és akkor a gyerekek
felsikítanak, hogy megjött a jézuska. És a parlamentben nyüzsög
a nagy fa körül a sok hátrányos helyzetű gyerek, akiknek
megmutatják, hogy a nagylelkűség nem hiányzik azoktól sem, akik
jövőre is készek kimutatni a nagylelkűséget. Egészen addig,
amíg lesznek hátrányos helyzetűek, akikre a nagylelkűség
kimutatásához persze szükség van. Ezért hát továbbra is
lesznek hátrányos helyzetűek.
És
te sétálsz tovább a forgatagban, és hallgatod a zenét, nézed a
himbálózó lampionokat. És a szeretet csúcséjszakáján olyan
érzés fog el, hogy milyen szerencsés is az ember, hogy az
állatvilágból emberré tudott fejlődni, és érezni tudja az
emberi lét örömét, amit pénzen meg lehet venni. A fényt, az
ételt, a megajándékozottak mosolyát, a kapzsi kereskedők
áruját, amire bármit rá lehet aggasztani, csak az a fontos hogy
fényárban ússzon. Aztán majd úgy is kidobjuk, és a kukások
elszállítják. Egy megünnepelt önáltatással kevesebb.
Természetesen
ilyenkor az est fénypontja az éjféli mise, ahogy a díszes ruhába
öltözött egyházi méltóságok eljátsszák, amire már
évszázadok óta tanítják a bűvkörükbe vonzott népet, hogy karácsonykor a
szeretet eljött közénk a Jézus képében.
Amiből
természetesen csak az igaz, hogy Jézus eljött, és valami nagyon
fontos dolgot hozott nekünk, a megváltást!
Igaz, hogy fények nélkül, utcazaj nélkül, akciók nélkül, és
rekordbevételek nélkül. Szerényen, csöndesen, távol a város
zsivajától, a forgatagtól, a hamis illúzióktól, amelyek zörgő
papírokba vannak csomagolva, és színes szalagokkal átkötve
lapulnak.
A
pap amikor felemeli a kelyhet és mormol valamit, ki gondol arra,
hogy ugyanezek az álszent lelkületű kezek gyújtottak alá Pomponio Algiéri olasz egyetemi diáknak, akit beleerőszakoltak egy
olajjal, gyantával és kátránnyal teli üstbe. Az akkori pápai
ünnepség csak negyed óráig tartott, mert a diák addig bírta
élve. Azután meghalt. De milyen kínok között! Mert kitartott Ura
és Megváltója tanítása mellett!
„Amit
e legkisebb testvéremmel cselekedtétek, velem tettétek.”
Ezt mondja Jézus Krisztus. (Máté 25:40)
Talán
keresel valakit az esti forgatagban, a csalfa fények áradatában, a
tömegben, ahol talán eszedbe jut, hogy mennyire egyedül vagy. Ha
csak a szeretteid ezt a magányt nem töltik ki a melletted levésük
támogatásával, áldott hangulatával. Persze az élet igazán nagy
eseményeinél egyedül vagy, és magadnak kell búcsút venned
mindentől, ami az életed kis filmjének képkockáit kitölti.
Egyedül
vagy, mert akit talán kerestél, de nem találtad meg, nincs
melletted. Mert ő nincs ott a vásári forgatagban, nincs ott hamis
fények cikázó tükrében, nincsen ott a dobozokba zárt ajándékok
noszogatott indítékában. Nincsenek angyalok, akik meggyújtják a
gyertyákat. És különösen nincsen ott az ünnepi asztalra szánt
kiadások és bevételek között. Amikre a kapzsi kereskedők
vágynak, amikre a kapzsi kereskedők utaznak. Vajon nem-e az ilyen
lelkületű kalmárokat űzte ki Krisztus az Atyja házából annak
idején? Most sem lesz másként!
Szép
ez az este, neked legalábbis tetszik. Mivelhogy ez a szeretet
ünnepe. Minden meg van benne, ami számít. Csak egyvalaki nincsen
ott, egyvalaki hiányzik, a szív csendes embere. Aki szamárháton
lovagolt be a gazdagok és szegények közé, mint a zsidók királya.
Aki
gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi a szegénysége
által meggazdagodjunk. (2Korinthus
8:9)
Nem
vette őt körül pazar fényáradat, nem volt pompába öltözve és
csillogó sztaniolpapírba nem volt csomagolva, amit hozott nekünk.
De
ha megtaláltad azt, amit hozott, ha a szívedben hordozod, akkor
nincs szükséged többé a hamis illúziókra, az ájtatos
körítésre, a csalfa csillogásban himbálózó bóvlikra. És ezt
onnan fogod tudni, hogy már nem vágysz ezekre, már jól megvagy
nélkülük, erre a műbarázdás talajra, amit az álföldművesek,
csokimikulások boronáltak, hogy kimutathasd a szeretetedet. És azt
a reménységet, amely ott lapul a szívedben, és amely arra indít,
hogy a kedvességedet, jóindulatodat és segítőkészségedet
bármikor bárki felé kimutathasd, különösen akik rászorulnak,
egész évben. Fények, utcazaj, vásári forgatag és kidobásra
szánt, haldokló fenyőfa és halott hit nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése