1János 5:20; Róma 9:5 magyarázata

1János 5:20 - Krisztus az igaz Isten?

Károli fordításában így szól a szöveg: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.”

Vannak akik úgy értelmezik és úgy is adják tovább ezt a szöveget, hogy a Jézus Krisztust összekötik az – igaz Isten – szókapcsolattal, vagyis hogy Jézus Krisztus az igaz Isten. Felületes olvasásra ez könnyen el is hihető, bár a szellemi értelemben felnőttek (Zsidók 5:14) rögtön észrevehetik, hogy ebben a szövegben nem csupán Jézusról van szó. Az ugyanis, akit megismerhetünk a Krisztustól kapott értelem által, az az Isten, akit az ÓSZ-ben is igaz Istenként ismertünk. (vö. 2Krónika 15:3; 33:13; Zsoltárok 7:10; 64:11; Ézsaiás 45:21; 65:16)

A Jeremiás 10:10 pedig ezt mondja: „De a Jehova igaz Isten, ő az élő Isten, és örökkévaló Király.” (Komáromi Csipkés György fordítása.1670.) Maga Jézus is utalt rá korábban (János leveléhez képest), hogy az jelenti az örök életet, ha megismerjük „az egyedül igaz Istent.” (János 17:3) Bár az 1János 5:20 görög szövegében az Isten szó csak kétszer szerepel: „Isten Fia”; „ez az igaz Isten”, de nyilván a szöveg könnyebb érthetősége miatt több fordítás is úgy adja vissza, hogy: „az Isten Fia eljött és észt adott nekünk, hogy megismerjük az igaz I s t e n t, és az ő igaz Fiában legyünk.” (P. Soós István ford. Lásd még: Békés-Dalos; Káldi)

Az utolsó mondatrész az ú ((h)útosz) szóval kezdődik, aminek a jelentése: „mutató névmás: ez-az” (Győrkösy-Kapitánffy-Tegyei-féle ógörög nagyszótár, 758.old.) Tehát nem „Ő az igaz Isten” (Békés-Dalos; Csia; Vida) - hanem: „Ez az igaz Isten” (Károli; D. Raffay S.; Komáromi; Káldi; P. Soós ford.).

Hogy az ú ((h)útosz) szót nem fordítják következetesen, példa rá a Cselekedetek 4:11, mely ezzel a szóval kezdődik: „Ez az a kő” (Vida). Ugyanezt Csia úgy fordítja: „Ő az a kő”. Azonban a helyes fordítás a szótárak szerint: ez, és nem ő!. De vajon hogyan tudjuk eldönteni, hogy az „igaz Isten” – görögül: áó ó (aléthinosz theosz) kire vonatkozik? Hiszen itt szó van az igaz Istenről is, és az ő igaz Fiáról is. Kettőjük közül melyik az igaz Isten? Meg kell néznünk, hogy ez a szókapcsolat hol másutt fordul elő a Bibliában, és rögtön közelebb kerülünk a megoldáshoz.

Azt már láttuk, hogy az ÓSZ-ben az igaz Isten a JHVH (Jahve-Jehova). De mit mond az Újszövetség? Megnézzük, hogy az „igaz” szó milyen görög szóból van fordítva? Két majdnem azonos szót találunk:  (aléthész=igaz), és  (aléthinosz=igaz-i). Az előbbi 26-szor, az utóbbi 28-szor található a ÚSZ görög szövegében.

Most azt kell megnéznünk, hogy az összes előforduló igehelyből hol található az „igaz Isten”  ó (aléthész theosz) szókapcsolat, és főleg kire van vonatkoztatva, Istenre vagy Jézus Krisztusra?

Az  (aléthész) szó előfordulási helyei a következők: Máté 22:16; Márk 12:14; János 3:33; 4:18; 5:31,32; 6:55 (2x); 7:18; 8:13,14,17,26; 10:41; 19:55; 21:24; ApCsel 12:9; Róma 3:4; 2Korinthus 6:8; Filippi 4:8; Titusz 1:13; 1Péter 5:12; 2Péter 2:22; 1János 2:8,27; 3János 12. Ebben a felsorolásban az általunk keresett szókapcsolat háromszor fordul elő:

1. János 3:33 ó  (theosz aléthész=Isten igaz);
   
2. Róma 3:4 ó  (theosz aléthész=Isten igaz);
   
3. 1Péter 5:12   ú ú (aléthé kharin toú theou=igaz kegyelme az Istennek). Itt tehát SEHOL NEM VONATKOZOTT JÉZUSRA az „igaz Isten” szókapcsolat!

Nézzük a másik szót: az  (aléthinosz=igaz-i) előfordulási helyei a következők: Lukács 16:11; János 1:9; 4:23,37; 6:32; 7:28; 8:16; 15:1; 17:3; 19:35; 1Thessalonika 1:9; Zsidók 8:2; 9:24; 10:22; 1János 2:8; 5:20 (3x); Jel 3:7,14; 6:10; 15:3; 16:7; 19:2,9,11; 21:5; 22:6. Itt is háromszor találjuk a szókapcsolatot:

1. János 17:3 ó (aléthinosz theosz=igaz Isten);
   
2. 1Thessalonika1:9 (vö. a 10-el)  (theo dzonti kai aléthinó=Isten élő és igaz);
   
3. 1János 5:20   (aléthinosz theosz=igaz Isten).
   

A vizsgálat eredménye önmagáért beszél. Az előző eseteket is figyelembe véve, ha sehol nem Jézussal kapcsolatban fordul elő a szókapcsolat, akkor semmi sem indokolja azt, hogy az 1Ján 5:20 hirtelenül és váratlanul Krisztusra vonatkoztassa!

Összegezve a mondanivalót, Jézus adott szellemi világosságot (Lukács 24:45) megismerni az igaz Istent (a JHVH-t). Ezt önmaga megismertetése által tette lehetővé – akkor élőben, ahogy a János 14:7-ben mondta. De ez nem jelenti azt, hogy ő lett volna az Atya! Hanem csupán „lényének képmása” (Zsidók 1:3, Vida) volt és az ma is.

János ezután írja: az ő igaz Fiában legyünk. (vö. Róm 6:11; 12:5) És ha benne vagyunk, akkor megvalósul a Róma 6:23 ígérete: örök élet Krisztusban. AKI ADJA ezt nekünk: „Ez az igaz Isten és az örök élet.” (1János 5:20; vö. János 7:28-29)

Róma 9:5 - Krisztus mindenek felett áldandó Isten?

(ón oi pateresz kai ex ón o khrisztosz to kata szarka o ón epi pantón theosz eulogétosz eisz túsz aiónasz amé, WHNU)

Katolikus fordítás: „test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”; Károli: „és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mind-eneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.” Új protestáns: „és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen”.

Ezzel ellentétesen fordítja Dr. Masznyik Endre: „S akik közül való gyarló teste szerint a Krisztus is. Isten, a mindenség Ura legyen áldott mindörökké. Ámen.”; Nemzetközi Gedeon Tár-saság, 1998: „és közülük való test szerint a Krisztus, Aki mindenek felett való, hála az örökké áldandó Istennek.” ; Konkordáns f.: „és akik közül való Krisztus hústest szerint – legyen áldott érte a mindenek felett való Isten az eonokon át! Ámen.”; Új Világ f. 2004: „és tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké!Ámen.” The New English Bible, 1972: „és közülük származott, természetes leszármazás szerint a Messiás. Legyen Isten, aki legfőbb minden felett, áldott örökké! Ámen.”

Vajon melyik fordításnak van igaza? A Szentírás teljességének fényében nézve a második csoportnak van igaza. Az eulogetos (áldott) szó az ÚSZ-ben csak a következő helyeken fordul elő: Márk 14:61; Luk 1:68; Róma 1:25; 9:5; 2Kor 1:3; 11:31; Efézus 1:3; 1Péter 1:3. Látható, hogy az, aki a szövegek szerint áldandó-áldott, az az Istenre (Jehovára) vonatkozik, és sohasem Krisztusra. Ez alól a Róma 9:5 miért lenne kivétel?

NYELVTANI SZERKEZET: Ezek a fordítások úgy tekintik a ho on szavakat, mint egy független mondat vagy mellékmondat kezdetét, amely Istenre vonatkozik, és áldást mond rá a tőle kapott gondoskodásokért.

Itt és a Zsoltárok 68:18. LXX-ben az eulogetos „áldott” állítmány a Theos, „Isten” alany után áll. Az „A grammar of the New Testament” hetedik kiadás, Andover, 1897.p.551, című művében G.B. Winer a következőt mondja: „amikor az alany alkotja a fő fogalmat, különösen amikor az ellentétes egy másik alannyal, az állítmányt utána lehet, ill. kell elhelyezni.” (Vö. Zsolt 68:18, LXX). Ezért a Róma 9:5-ben a ho on epi panton Theos eulogetos stb. szavak Istenre vonatkoznak, s a szavak sorrendje teljesen megfelelő, sőt nélkülözhetetlen is.”

A Róma 9:5-ben található nyelvi szerkezet részletes tárgyalása megtalálható a „The Aut-horship of the Fourth Gospel and Critical Essays, by Ezra Abbot, Boston, 1888, a 332-438 oldalakon. A 345-346, és 432 oldalakon írja: „Itt azonban a ho on el van választva a ho khristos-tól a to kata sarka által, amelyet az olvasásnál szünetnek kell követnie, mely szünetet meghosszabbít az a különleges hangsúly, melyet a to szó ad a kata sarka szavaknak, továbbá az őt megelőző mondat önmagában nyelvtanilag teljes és logikailag semmi további kiegészítésre nem szorul, mivel csak a hústest tekintetében volt Krisztus a Zsidók közül való.

Másrészt, ahogy már ezt láttuk (a 334.oldalon), a közvetlenül előtte lévő áldások felsorolását, melyet Krisztus eljövetelének felbecsülhetetlen áldása koronázott meg, természetes módon követi az Istennek szóló dícséret és hálaadás, mint annak a Lénynek, aki mindenek felett uralkodik, mialatt szintén doxológiára (Istent dicsőítő kifejezésre) utal a mondat végén levő Ámen szó.

Az összes nézőpontból, tehát a doxológiai szerkezet könnyűnek és természetesnek látszik… A sarka után levő szünet természetes voltát az a tény is jelzi, hogy pontot találunk ez után a szó után az összes régi MSS (kézirat)-ban, amelyek ebben az esetben tanúskodnak, név szerint az A,B,C.L… (kéziratokat) tudjuk megnevezni, és az A,B,C,L… nagybetűs (kéziratokon) kívül legalább 26 kis-betűs (kéziratot), amelyek pontot jeleznek a sarka után, ugyanazt, amelyet általában tartalmaznak az aionas vagy az Amen szavak után.”

Ezért a Róma 9:5 dicséretet és hálát ad Istennek.

[Egyébként a „mindenek felette” kifejezést Pál apostol egyértelműen és félreérthetetlenül Istenre használja az USZ egy másik versében (Efézus 4:6), ami pontosan igazolja, hogy nem Krisztusról van szó! Hogy eddig még ezt nem fedezték fel a háromsághívők, ez is azt mutatja, hogy csak azután kutatgatnak a Bibliában, ami nekik szükséges a teóriájukhoz, de ami azt cáfolja, az nem érdekli őket!]