motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. július 3., vasárnap

Hogyan lehetek gazdag? 1. rész

A gazdagsághoz vezető út bibliai forgatókönyve


 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” 
(2Timótheus 3:16-17)

Hit, bizalom, biztosíték, meggyőződés

Tegyünk egy próbát, és hagyjuk magunkat az igazság által neveltetni, vagyis fogadjuk el igaznak azt, amit a Biblia mond. Előlegezzük meg az Isten szavában való hitet a hozzáállásunk nyitottságával. A hitnek ugyanis az egyik definíciója ez: „A hit a bizalomnak egy olyan fokú megelőlegezése, amit anélkül ad meg az ember, hogy biztosítékot kérne érte cserébe.”

[Ennek ellenkezőjét mutatta fel Tamás, amikor kérte a biztosítékot, azt mondva, hogy addig nem hisz az Úr Jézus feltámadásában, amíg nem látja kezén a megfeszítés ütötte sebet, és a kezét az oldalába nem teszi, ahová a lándzsát döfték. A többi apostol viszont enélkül is megelőlegezte a bizalmat. Hittek, és nem kérték a biztosítékot. Később úgy is kaptak több bizonyítékot arról, hogy Jézus valóban él, és irányítja az életüket. (Vö. János evangélium 20:25-27; Cselekedetek könyve 1:3-8)]

Maga a Biblia így definiálja a hitet: „A hit pedig a remélt dolgoknak valóságként való elfogadása és a nem látott tények felől a magunk meggyőződése. (Zsidók 11:1, Csia fordítás)

Ugyanezt a folyamatot kínálja fel tehát a Biblia is, legyen bizalmunk elfogadni valóságosnak – jelen esetben, amit Isten kijelent számunkra -, azután idővel ezt a bizalmat pedig erősítsük meg a saját vizsgálatainkból fakadó meggyőződésünkkel, hogy bár sok mindent nem láttunk azokból az eseményekből, amelyekről beszámol a bibliai kinyilatkoztatás, illetve vannak abszolút láthatatlan dolgok, amelyeket talán soha nem is fogunk látni, mégis meggyőződhetünk róla idővel, hogy azok igazak, megbízhatóak, olyan tények, amelyekre az életünket építhetjük.

Tehát a hit egy idő után (szembesülve a bizonyítékokkal) a szellemi önépítkezés eredményévé válik, egy teljesítménnyé, amely az érték tudatával bír. Hogy ide nagyon sokan soha nem jutnak el, ennek pontosan az az oka, hogy ezt a kezdeti bizalmat soha nem képesek megadni. (Meseszerűnek tartják az egész Bibliát, az Istenben hívőket hiszékenységgel vádolják, azt mondván, ez az egész hisztéria a Biblia körül semmiféle realitással nem bír, és csupán a lelki támaszra vágyóknak van szükségük az effajta mankókra, akik nem merik vagy nem tudják a saját sorsukat a kezükbe venni.) Így a szellemi önépítkezést el sem tudják kezdeni a saját előítéletük eredményeképpen. Mondhatni: hitetlenségre ítélik saját magukat.

Ennélfogva a hitetlenség nem teljesítmény, hanem egy szellemi szétesettség alapállapota. Mint összerakatlan, szétdobált építőkockák halmaza. De akik ebben a(z alap) helyzetben merevednek meg, nem is jutnak el ahhoz a gazdagsághoz, amelyről itt szó van.

Miért higgyünk Isten létezésében?

Mert ami Istenből láthatatlan: - az ő örökkévaló ereje és istensége, - az az ő alkotásaiból a világ teremtése óta józan ésszel megérthető; azért hát nincs mentségük” (Róma 1:20, Dr. Budai Gergely fordítása)

Motto: „Ha nem látod az Istent, nem azért nem látod, mert láthatatlan,
hanem mert a szemedet beárnyékolja a szíved.”

Az egyik alapigazság az, amit a Biblia kijelent, hogy Isten létezik, öröktől fogva van és örökké lesz (vö. Zsoltárok 90:2), csak éppen Ő az emberi szemek számára rejtetten létezik. Ahogy Jézus is tanította: „Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Máté 6:6)

Isten azért nem látható emberi szemekkel, mert szellemi lény. Ezt úgy lehet megérteni, hogy fizikai szempontból az egész világegyetem atomokból épül fel, atomokba zárt energiából, végső soron tehát minden látható és láthatatlan eredete az energia. Az ősenergia forrása pedig Isten.

A Bibliának különös módon rendre akadnak olyan kijelentései, amelyek természettudományosan is pontosan illenek az éppen kijelentett tárgykörhöz és emberi tapasztalatot meghaladó magyarázattal szolgálnak. Vajon honnan szedték ezeket a kijelentéseket a több ezer évvel ezelőtt élt emberek (bibliaírók), akik egyáltalán nem rendelkeztek tudományos előképzettséggel? A válasz az, hogy a Biblia Isten írott igéje, és ennélfogva ezek a speciális kijelentések (amelyeket bőven tartalmaz a Biblia) Istentől inspiráltak/sugalmazottak:

Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma (Tevékeny energiájának bősége, Új Világ ford.) és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.” - mondja Ézsaiás próféta az i. e. VIII. században, a könyvének 40:26-os versében.

Isten létezését, hatalmát és fenségét tehát az alkotásaiból lehet felismerni, ennélfogva az univerzum vizsgálata által jutunk el Hozzá, az alkotott dolgoktól az Alkotóig.

Ha felnézünk az égboltra, minden, amit láthatunk, a legfényesebb csillagtól a leghalványabb galaxisig ugyanannak a világegyetemnek a része. A világegyetemben több mint tizenöt-milliárd fényév távolságra lévő dolgokat is megfigyelhetünk. Egy fényév az a távolság, amit a fény tesz meg egy év alatt - több mint 9.4 billió (9,400,000,000,000) kilométer! Ez annyit tesz, hogy több mint 142,000,000,000,000,000,000,000 km távol lévő objektumokat is látunk! A világegyetem tehát hatalmas hely.” (A VILÁGUNK, GONDOLKODJ MÁSKÉNT!)

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsidók 11:3)

Létezett tehát egy láthatatlan szellemvilág a látható anyagvilág előtt, amely Isten teremtése által jött létre Isten felfoghatatlan mértékű örök, tiszta energiájából. „A legtöbb és feltehetőleg az összes elemi részecskék az energia materializálásával teremtettek.” (Josef Kleczek asztrofizikus – The Universe, [Boston] 1976, 11. kötet, 17. o.)

Nyilván léteznek nem intelligens, nem irányított energiaforrások is, mint pl. tornádók, hurrikánok, földrengések, villámok (stb.), de ezek nem hoznak létre magasan szervezett rendszert, olyat, mint pl. az univerzum.



Hasonlítsuk össze pl. azt a „híd”-nak nevezett természeti alkotást, amit a holdon találtak a kutatók mondjuk a Csendes-óceánt a San Fransiscoi-öböltől elválasztó tengerszoros fölött átívelő Golden Gate függőhíddal, és láthatjuk, hogy melyik mögött áll a tervező intelligencia, és melyik mögött nem. Na és az univerzum mögött vajon milyen szintű tervező intelligencia húzódik meg? Ha egy hidat is meg kell tervezni, akkor a világegyetem mögött nem kellene feltételezni egy olyan természeti szükségszerűségnél intelligensebb rendező erőt, amelynek terméke messze felülmúlja a Holdon talált természeti képződmény bonyolultságának szintjét?!!


 "Úgy gondolom, hogy elég valószínűtlen az, hogy ilyen rend létre tud jönni a káoszból. Kell lennie valamilyen szervező elvnek. Habár Isten számomra misztérium, ennek ellenére ki kell mondjam, hogy egyedül Isten lehet az, aki a létezés csodájára magyarázatként szolgál.” (Alan Sandage asztrofizikus – J.N. Willford, „Sizing up the Cosmos: An Astronomers Quest,” New York Times, March 12, 1991, B9.o.)

Vajon magának az anyagnak volt kezdete? Fred Hoyle professzor: "A hidrogén folyamatosan héliummá és más elemekké alakul át... Akkor hogy van az, hogy a világegyetem csaknem teljes egészében hidrogénből áll? Ha az anyagnak nem volna kezdete, akkor ez teljességgel lehetetlen volna." Honnan van az anyag? Einstein megállapította: E=mc2 (az energia egyenlő a tömeg és a fénysebesség négyzetének szorzatával). Vagyis, anyagból energia nyerhető/pl.: atomrobbanás/, és energiából anyag. "Az energia anyaggá történő átalakítása [materializáció] során a legtöbb, vagy esetleg az összes elemi részecske létrehozható."(Josip Kleczek asztrofizikus)

A termodinamika második főtétele szerint minden önként lezajló folyamat, így például az eső lehullása az égből, a világegyetem rendezetlenségének növekedésével jár. A rendezetlenség soha nem csökkenhet, vagy más szavakkal: az idő előrehaladtával a rendezetlenség növekszik. Például a világegyetem egyre tágul, ahogy az idő halad. Az idő múlásával a csillagok és galaxisok nagyobb távolságon oszlanak el, tehát a rendezetlenség növekszik. Ezért ésszerű feltételezni, hogy ha visszafelé tudnánk utazni az időben, akkor a múltban világegyetemet egyre rendezettebb rendszerré válását tapasztalnánk.

Azt is ésszerű feltételezni, hogy a rendezettségnek valamiféle korlátja is van. Így a múltba való utazás során elérnénk egy olyan pontot, ahol a világegyetem már annyira rendezett, amennyire csak lehetséges. Ez lenne a világegyetem rendezettségének maximumpontja, és így már nem haladhatnánk többé visszafelé az időben. Mindez pedig azt jelenti, hogy a világegyetemnek volt kezdete.” (Ronald DeLorenzo esszéje, Kask és Rawn 'General Chemistry', 1993, 754. oldal, Wm. C. Brown Publishers. Magyar forditás: Lente Gábor, 2003.)

Az istenfélő tudós, sir Newton Isaac (akinek az emlékére emelt márványszobron a következő Lucretius idézet olvasható: „Qui genus humanum ingenio superavit” - Aki észben fölülmúlta az emberi nemet -) figyelte meg először, hogy a világegyetemben minden a rend irányából a rend felbomlása felé mozog, minden szervezett rendszer a növekvő termodinamikai rendezetlenség felé halad. (Ezt a Biblia a görög phthorasz szóval fejezi ki, melynek jelentése: - romlás, pusztulás, múlandóság; pusztítás, és a teremtett világ jelenlegi állapotát jellemzi vele. vö. Róma 8:21) Ez ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy külső erő célzatos beavatkozása nélkül a körülöttünk levő világban minden fizikai dolog átalakulását terv-veszteség kíséri. Az eredeti terv állandóan bomlik.

Először is tehát rendezni kellett a dolgokat, ami szükségszerűen és eleve valamiféle rendezői elvet, értelmet, rendezőt feltételez. Ahol cél, terv és rend van: ott szükségképpen tervező, törvényalkotó szellemet kell feltételezni az ész ezen elve szerint: Finis et ordo praesuppoint causam intelligentem, - cél és rend intelligens okot tételez fel.

Amennyiben ez a fennálló rend továbbra is az állandó romlás útján haladna, végül a világmindenség egy „mindent elnyerő sír”-rá válna, egy „önmagát megemésztő szörny”-nyé, - ahogy Goethe fogalmaz. Így olyan óriási organizmus volna, amely bár a legparányibb részletekig elképzelhetetlenül pontosan és célszerűen berendezett, de maga, mint nagy és egész teljesen nélkülözné a célt. Jeligéül ezt lehetne föléje írni: CÉLTALANSÁG.

"... ez (a Világegyetem mozgásban funkcionáló rendezettsége) felveti a komplemens problémát, az intelligens teremtés fogalmát, ugyanis rendszerelméletileg és rendszertechnikai szempontból minél bonyolultabb egy rendszer, annál inkább kiált a tervezője után." (Tóth Tibor informatikaprofesszor, Eredetünk alternatívái, élő előadás 1998. Bp.)

A bonyolultság, tervezés és rend nem vezethető vissza véletlenül funkcionáló vak erőkre. Ha egy kávéfőző fölrobban, nem fog a falra matyóhímzést festeni. A nyílt tengerről jövő (természeti törvényszerűségnek engedelmeskedő) hurrikán vad erejével nem fogja felállítani a parti fövenyen össze-vissza heverő méteres fából készült sakk bábukat, és mindegyiket a saját helyére helyezni.

Megcáfolhatatlan elvként jelenthetjük ki tehát, hogy

minél rendezettebb, bonyolultabb, összetettebb egy rendszer, annál magasabb fokú intelligenciát kell bevetni a létrejötte érdekében!!!

Ennek a ténynek a valóságosságát a mindennapi életben is megfigyelhetjük, bárhová nézünk. Pl. ha csupán az u.n. okos telefonok fejlődését nézzük, kezdeti példányaik eléggé otrombának és vaskosnak tűnnek a maiakhoz képest. Ennélfogva nyilván, hogy a bonyolult felépítésű élő szervezetek létrejöttéhez is igen magas fokú intelligencia bevetésére volt szükség, tehát Tervezőre.

Ennek ellenére a materialisták ezt a Tervezőt elutasítják, és helyette pl. a véletlent ruházzák fel teremtői képességekkel:

Az élő természetben minden újdonságnak, minden lénynek egyedüli oka a véletlen, (…) … a tiszta véletlen; semmi egyéb, mint a véletlen, mint az abszolút, vak szabadság.” (Monod, J: Zufall und Notwendigkeit. [Véletlen és szükségszerűség.] München, 1971., 141.o.)

Az életkeletkezés azonban messze bonyolultabb annál, hogy vak véletlenek szerencsés összjátékának lehetne tartani:

Elkészíteni egy fehérjét egyszerűen úgy, hogy energiát táplálunk be, ez olyan, mint felrobbantani egy dinamit-rudat egy téglarakás alatt, és azt várni, hogy a téglák ezután egy házzá álljanak össze. Lehet, hogy elég energiát szabadítunk fel ahhoz, hogy a téglák szétrepüljenek, de ha az energiát nem irányított és rendezett módon csatoljuk a téglákhoz, kevés reményünk van arra, hogy mást kapjunk, mint rettentő összevisszaságot.” (The Fifth Miracle [Az ötödik csoda], i.m. p.61)

Annak valószínűsége, hogy egy nyomda fölrobbanásakor egy teljes terjedelmű szótár jön létre véletlenül, az élet keletkezésének véletlenszerűségéhez mérhető és hasonlítható.” (Reader's Digest, 1963. I. 92. old.)

A vak véletlen... nagyon korlátozott... nagyon könnyen létrehozza a betűk és rövid szavak megfelelőit, de gyorsan tehetetlenné válik, ahogy nő a szervezési munka mennyisége. Hamar lényegtelenné válnak a hosszú várakozási időszakok és kimeríthetetlen anyagi erőforrások.” (The Life Puzzle [Az élet rejtélye], Edinburgh, Olover and Boyd, 1971, 95. o.)

Nem beszélve arról, hogy ha a kezdetet a véletlenben határozzák meg, akkor a történelmi jövő is teljes értelmetlenségbe vezet, és a közbeeső idő nem is szólhat másról, mint a kőbaltától az atombombáig tartó időszakok egoista kizsákmányolásáról a mindenkori szegények hátrányára és a gazdagok előnyére világméretekben.

A biológia lényege az evolúció, az evolúció lényege pedig az, hogy se indítóoka, se célja nincs.” ...„Nem volt könnyű elfogadni Darwin felismerését, hogy mindazt, ami létezik, az élővilág egész, örökösen változó panorámáját egy vakon irányító, tisztán statisztikus erő határozza meg: a természetes kiválogatódás ...Amikor Darwin beillesztette az embert a biológiai evolúció átfogó keretei közé, szertefoszlatta azt a reményt, hogy a történelemnek bárminő célja van… A létnek tehát nincs oka, nincs célja és nincs értelme...” (Salvador E. Luria: Az élet befejezetlen kísérlet. Natura, Bp. 1976. 175., 25. o.)

Az anyag önszervező képességének határai

Materialisták szerint, (akik hanyag eleganciával a saját maguk által kidolgozott elméletekre alapozzák tényeiket), az anyag rendelkezik „rendező intelligenciával”, mivelhogy az anyag intelligens, önszervező rendszer. Rendre megemlítik a Föld ősi légkörét elektromos kisülésekkel bombázó kísérleteket, amelyekben nemcsak az aminosavak alkotóit állították elő ily módon, hanem az élet alapköveinek mesterséges keltését követően a létrejött molekulák bonyolódását, önszerveződését is megfigyelték. Egyes ateista tudósok szerint:

az élet nem csoda, nem is valamilyen véletlen útján keletkezett, hanem az élettelen anyagból törvényszerűen és szükségképpen fejlődött, mihelyt a Földön a feltételek ehhez lehetőséget kínáltak.” (Jacob Segal – a berlini Humbold Egyetem professzora - Az élet titkai. Neues Leben, Berlin, 1972. Móra könyvkiadó, 1980, 191. o.)

Tehát egyszer a véletlen az oka mindennek, másszor meg a véletlennek semmi szerepe nincs – ez éppen attól függ, melyik ateista tudós nyilatkozik éppen. -

A modern tudással felszerelt becsületes ember azt tudja konstatálni, hogy jelenleg az élet keletkezése bizonyos értelemben majdnem csodának tűnik – annyi sok feltételnek kell megfelelnie.” [Francis Crick, Life Itself [Az életmaga] (New York: Simon and Schuster, 1981, 88. o.)] 
 
Tudvalevő, az élet információtartalmát aminosavláncok hordozzák. Tegyük fel, hogy az ősleves, a földi élet feltételezett szülőhelye, egyenletes elosztásban tartalmazta a 20 biológiailag legfontosabb aminosavat, továbbá, hogy a rendkívül hosszú láncban csak tíz olyan hely van, amely a helyes működést eldönti. Akkor is 2010 lehetőséget kell végigjátszania a véletlennek, hogy egyetlen láncra ráhibázzon – és ilyen lánc több ezer féle létezik, mondjuk N féle. Ezzel a kísérletek száma már 2010N-re nő, és még mielőtt N eléri a 100-at, ez a szám nagyobb lesz, mint ahány atom létezik a világegyetemben.” (Műszaki Élet, 1982., IX. 28) 
 

Marxista tudósok nyilatkozata ezzel kapcsolatban: “Bárhogy próbáljuk megbecsülni, hogy mekkora valószínűsége van egy élő sejt véletlenszerű, spontán kialakulásának, elkeserítően kicsi számot kapunk. Nincs annyi idő és tér a Földünkön, hogy az ősóceán őslevesében spontán, véletlenszerű próbálgatások sorozatában kialakuljon egy életképes molekulahalmaz.” (“Világosság” c. folyóirat, 1985/7.szám)


"Ha a 10133 földtömegnyi hemoglobin-molekula ismétléses variációira gondolunk, beláthatjuk: annak valószínűsége, hogy egy adott szekvenciájú fehérje alakuljon ki - akár a földtörténeti időszakok alatt is - gyakorlatilag nulla." (Ladunga István: Evolúció, I. kötet, 177. o.) 
 
A Britannica Science Encyclopedia megállapítja, hogy a Földön lévő összes élőlény aminosavjai – melyek az olyan komplex polimerek építőkövei, mint a fehérjék – abban egyeznek meg egymással, hogy balkezes asszimmetriával rendelkeznek. A fent említett enciklopédia hozzáteszi, hogy ha ez a véletlen következménye, akkor ennek bekövetkezte egyenlő azzal a valószínűséggel, mintha egymilliószor feldobtunk volna egy pénzérmét, s az mind az egymilliószor ugyanarra a felére esne. Kijelenti, hogy érthetetlen, hogy miért kell a molekuláknak jobbkezeseknek vagy balkezeseknek lenni, és érdekes, hogy éppen a balkezes változat az, ami a Földön elterjedt, s ez az, ami kapcsolódhat az élet eredete rejtélyével. (Fabbri Britannica Science Encyclopaedia), vol. 2, no. 22, 519.o.)

[Balra forgató (L) aminosavak: olyan aminosavak, amelyek optikai forgatóképessége az L-glicerinaldehidéhez hasonló. A fehérjealkotó aminosavak kivétel nélkül balra forgatók, jobbra forgató (D) optikai izomerjeik a természetes úton képződő fehérjékben nem fordulnak elő. (Kislexikon)]

Az aminosavak két királis formája létezik, amelyek egymás tükörképei, ezeket L ill. D formának nevezik. Ez a két forma egyenlő számban jelenik meg a prebiotikus szimulációs kísérletekben, úgy hogy bármelyik forma keletkezésének valószínűsége 1/2. Ennek ellenére a természetben talált összes fehérje kizárólag az L formát tartalmazza. Annak valószínűsége, hogy 100 darab L-formájú aminosavat kapjunk, (1/2)100. ami körülbelül 1:1030.

Ezenkívül aminosavainknak össze kell kapcsolódniuk. A funkcionális fehérje esetében az szükséges, hogy az összes kötés meghatározott típusú – peptid kötés – legyen, hogy a molekula a megfelelő háromdimenziós alakzatba tudjon tekeredni. De a prebiotikus szimulációban a kötéseknek csak mintegy fele peptid-kötés, így egy peptidkötés valószínűsége kb. 1/2, tehát annak valószínűsége, hogy 100 ilyen kötést kapjunk, ismét 1:1030. Tehát annak valószínűsége, hogy véletlenszerűen 100 L-típusú aminosavat kapjunk peptid kötésekkel, körülbelül 1:1060. ...

A sokféle aminosav közül a fehérjék felépítésében 20 vesz részt, úgy hogy ha lenne egy készletünk, amely mind a húszat tartalmazza, akkor 1/20 lenne annak a valószínűsége, hogy a megfelelő aminosavat választjuk ki a fehérje meghatározott helyére. Tehát annak a valószínűsége, hogy 100 aminosavat helyes sorrendben helyezzünk el (1/20)100, ami kb. 1:10130, vagyis elenyészően kicsi.

De ez csak a kezdet – ráadásul nagyon szegény kezdet. Hiszen ezek a számítások csak egyetlen fehérjére vonatkoznak. De mint tudjuk, az élethez több százezer fehérje szükséges, és kiszámították, hogy ezek előállításának valószínűsége kevesebb mint 1:1040 000.

Sir Fred Hoyle [csillagász-asztofizikus szerint még ha a világmindenség kezdetét tíz billió évvel ezelőttire tesszük is, ez az idő még akkor sem elegendő a magasabb rendű emlősök életfolyamatait szabályozó kétezer gén sejtmagkódjainak véletlenszerű kialakulásához. Vagyis a földi élet létrejöttéhez csak egy egészen szűk „időbeli kapu” áll rendelkezésre, ugyanakkor a génekben tárolt információmennyiség véletlenszerű kialakulásához az univerzum korának többszöröse lenne szükséges.] az élet kialakulásának ezt a valószínűségét olyan tornádó valószínűségéhez hasonlította, amely – végigsöpörve egy roncstelepen – összerak egy Boeing 747-es sugárhajtású repülőgépet.” (John C. Lennox MA PhD Dphil Dsc – Az Oxfordi Egyetem matematikaprofesszora: A tudomány valóban eltemette Istent? 2007. 131-132.; 134. o.)

Paul Davies fizikus rámutat: „Becslések szerint ahhoz, hogy egy magára hagyott, koncentrált aminosavoldat a termodinamikai törvényekkel dacolva, spontán módon létrehozzon egyetlen kis polipeptidet, akkora folyadékmennyiségre lenne szükség, mint maga a megfigyelhető univerzum. Nyilvánvaló, hogy csekély a hozadéka a véletlenszerű molekuláris kavargásnak, ha rossz irányba mutat a folyamat.” (The Fifth Miracle, Allen Lane, Peguin Press, London 1998 [Az ötödik csoda; magyar kiadása Vince, Bp., 2000. 88. o.)]

Statisztikai számításokkal kimutatható, hogy lineáris polimerekből álló, szaporodóképes struktúrák véletlenszerű megjelenésének valószínűsége olyan elképesztően csekély, hogy ezt a lehetőséget, mint végső magyarázatot nem lehet tudományos hipotézisként elfogadni.” (Wigner 1961., Morowitz 1968., Argyll 1977.)

Michael Denton genetikus szerint az élettelen és az élő világ közötti törésvonal “a legdrámaibb és legalapvetőbb diszkontinuitás a természetben. Az élő sejtek és a legrendezettebb nem-biológiai rendszerek (pl. kristályok vagy hópelyhek) között elképzelhetetlenül mély és abszolút szakadék tátong.” (Evolution – a Theory in Crisis [Evolúció – egy elmélet válsága], Bethesda Maryland, Adler & Adler, 1986, p.249-25)

Még a legapróbb bakteriális sejt is, amelynek tömege kevesebb mint egy billiomod gramm, “egy valóságos mikro-miniatűrizált gyár, amely egy bonyolult molekuláris gépezet sok ezer, tökéletesen megtervezett alkatrészét tartalmazza, és amely összesen kb. Százezer millió atomból épül fel, így messze bonyolultabb, mint bármely ember által szerkesztett gép, és nincs párja az élettelen világban.” (u.o. 250.o.)

Ha az eddig véghezvitt sok kísérlet megmutatott valamit, az nem más, minthogy az élőlényekben található makromolekulák... (…) maguktól, azaz statisztikus kopolikondenzáció útján nem jöhettek létre.”. (Wollmert, B.: Die Lebewesen ind ihre Makromoleküle. (Az élőlények és makromolekuláik.) Karlshruhe, 1983. 26. o.) 

Ezt kommentálva jegyezte meg Wolfang Kuhn filozófus (A darwinizmus buktatói – című könyvében): 
 
Itt egyáltalában nem az élőlények véletlenszerű létrejöttéről van szó, legyenek azok akár a legegyszerűbb baktériumok vagy a „legprimitívebb” amőbák, hanem mindenekelőtt csupán azoknak még nem élő építőköveiről! Még csak ezek létrejöttét sem tudjuk megérteni, se megmagyarázni, pedig az építőkövek, a fehérjék és agy ésszerű, szervezett, működőképes élő organizmus között óriási szakadék tátong. Akkora lehet köztük a különbség, mint keskeny utcák magas házai között vadul süvöltő szél zúgása és Händel Concerto Grossója között!” (Karyosz kiadó, 2006., 192-193.o.)

Allan Sandage megfigyelő kozmológus a következőt mondta azzal kapcsolatban, hogy ötven évesen keresztény hitre tért: „A világ minden részében és összefüggésében túl bonyolult ahhoz, hogy csupán a véletlen műve legyen. Meg vagyok róla győződve, hogy az élet – a minden organizmusában jelenlévő renddel – egyszerűen túl jól van összerakva.” (A Scientist Reflects on Religious Belief [Egy tudós elmélkedése a vallásos hitről], Truth 1 1985, p.54)

Nemrégiben Anthony Flew filozófus a következőképpen indokolta, miért lett teista, miután több mint ötven évig ateista volt: „A DNS biológiai vizsgálata megmutatta – az élet létrejöttéhez szükséges elrendeződések hihetetlen komplexitása által -, hogy valamilyen intelligenciának szerepet kellett játszania.” (Associated Press report, December 9, 2004)

Az élethez szükséges különleges feltételek


 "Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod
által látunk világosságot." 
(Zsoltárok 36:10)

A tervezésre való következtetések meglehetősen elterjedtek a tudományban. Elég néhány apró jel egy kovakövön, hogy elárulja egy régész számára, hogy megmunkált tárggyal van dolga, és nem egy mállott kődarabbal. Az intelligens tervezésre való következtetés rutin kérdése az olyan tudományokban, mint a régészet, a kriptográfia, (titkosírástan), a számítástudomány és a törvényszéki orvostan.

Hugh Ross asztrofizikus sok olyan paramétert felsorol, amelyeknek finom összhangban kell lenniük, hogy az élet lehetséges legyen. Durva, ám mértéktartó számításai szerint annak a valószínűsége, hogy egy ilyen bolygó létezzen az univerzumban, kb. 1:1030. (The Cosmic Blueprint [A kozmikus tervrajz], New York, Simon and Schuster, 1988, 203.o.)

A híres ateista tudós Stephen Hawking is elismeri: "...a világegyetem és a természet törvényei úgy tűnnek, hogy sajátságosan ránk vannak tervezve. Körülbelül 40 féle olyan fizikai tulajdonság van, melyekből ha akár egynek is az értéke egy kicsit is eltérne, az élet, ahogy most ismerjük, nem létezne! Vagy az atomok nem lennének stabilak, vagy nem lennének képesek egymáshoz kapcsolódni vagy a csillagok nem alakulnának ki a nehezebb elemekből, vagy a világegyetem az élet megjelenése előtt már összeomlott volna és így tovább...” (Austin American-Statesman, October 19, 1997.) 

Ha megvizsgáljuk azokat a különleges feltételeket, amelyek naprendszerünkben és a földön szükségesek, azt találjuk, hogy egy sereg (más) paraméter is van, amelyeknek értéke csak nagyon szűk intervallumban mozoghat, különben nem lenne lehetséges az élet. Ezeknek megléte, a precízen kidolgozott részletek, és különösen egy rendszer összefüggéseiben betöltött szerepük kétségkívül tervező intelligenciára vallanak.

LEVEGŐ.Világos, hogy ha a levegőt jellemző tulajdonságok, a viszkozitás és a sűrűség közül bármelyik is sokkal nagyobb lenne, akkor a levegő ellenállása akkora lenne, hogy lehetetlen lenne olyan légző rendszert tervezni, amely alkalmas lenne arra, hogy elegendő oxigént szállítson a metabolikusan aktív - levegővel légző - élőlények légző rendszerébe. Abban az esetben, ha számba vesszük azokat az értékeket, amelyeket a légköri nyomás felvehet, valamint az összes lehetséges arányszámot a levegő oxigéntartalmára vonatkozóan, világossá válik, hogy a feltételeknek csak egy kis intervalluma az, ami megengedhető az élet létezése szempontjából.” (Michael Denton, Nature's Destiny, 128.o.)

NAP. Ésszerű-e úgy következtetnünk, hogy az atomreaktorokat intelligens emberek tervezték, de a sokkal nagyobb és megbízhatóbb napreaktor, maga a nap, csupán véletlen folyamán alakult ki? Vajon nem egy jóakaratú, nagyszerű Teremtőnek kellene tisztelettel adóznunk egy olyan napreaktorért, amely 150 millió kilométer távolságból veszélytelenül, és pontosan a megfelelő mennyiségű energiával látja el földünket?

NAP ÉS FÖLD. A föld naptól való távolsága sem nem lehet akármekkora. Ha túl közel lenne a naphoz, akkor a víz elpárologna, ha viszont túl messze lenne, akkor megfagyna. Ha ez a távolság 2 százalékkal eltérne a ténylegestől, az élet megszűnne létezni. A felszíni gravitáció és hőmérséklet értéke szintén csak néhány százalékon belül mozoghat, különben a föld nem lenne képes fogva tartani a gázok megfelelő keverékét, és így légköre alkalmatlan lenne az élet fenntartására. Bolygónknak éppen a megfelelő szögsebességgel kell forognia. Ha túl lassan forogna, akkor a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti különbség túl szélsőséges lenne, ha pedig túl gyorsan, akkor katasztrofális lenne a szél sebessége.

A FÖLD MÁGNESES TERE: A Föld magját folyékony halmazállapotban lévő vas alkotja, melynek forgása által hatalmas és erős mágneses tér jön létre, amely messzire kiterjed a világűrben. Ez a pajzs megvéd minket a kozmikus sugárzás irdatlan erejétől és a Nap okozta halálos erejű jelenségektől. Ez utóbbiakhoz tartozik például a napszél, vagyis a töltött részecskék folyamatos áramlása; a napkitörések, melyek percek alatt több milliárd hidrogénbombányi energiát bocsátanak ki; valamint a Nap felszínén végbemenő koronakitörések, melyek több milliárd tonna anyagot lövellnek ki a világűrbe. A saját szemeddel is láthatod, hogy a Földnek van mágneses védőpajzsa, ugyanis a napkitörések és a koronakitörések színes, intenzív fényjelenségeket, úgynevezett sarki fényeket hoznak létre a légkör felső rétegében, a Föld mágneses pólusainak közelében. (Teremtő műve – Az élő bolygó, Jehova tanúi kiadványa)
A FÖLD LÉGKÖRE: Ez a gázokból álló takaró teszi lehetővé, hogy lélegezni tudjunk, de nem csak ez a célja. Védőpajzsként is szolgál. Az egyik külső rétegében, a sztratoszférában ózon található, ami az oxigén egyik módosulata. Az ózon a Föld légkörébe lépő ultraibolya (UV) sugárzásnak akár a 99 százalékát is elnyeli. Az ózonréteg tehát sokféle élőlényt megóv a veszélyes sugárzástól, például az embert, vagy éppen a planktonokat, melyeknek az oxigénkészletünk nagy hányadát köszönhetjük. A sztratoszférában található ózon mennyisége nem állandó, hanem egyenesen arányos a beérkező ultraibolya sugárzás erősségével. Vagyis az ózonréteg egy dinamikus, hatékony pajzs.
Emellett a légkörünk nap mint nap több millió, űrből érkező törmeléktől véd meg minket. A méretük nagyon változó, lehetnek egészen aprók, de akár sziklaméretűek is. Ezek zömmel elégnek a légkörben, fénycsóvát húzva maguk után. Ezt nevezzük meteornak vagy hullócsillagnak. De az élethez szükséges sugárzásoknak, például a hőnek és a látható fénynek a Földet körülvevő pajzsok nem állják útját. A légkör még segít is abban, hogy a hő mindenhová eljusson a Földön. Éjjel pedig olyan, mint egy takaró, nem engedi, hogy a hő gyorsan elillanjon.
A Föld mágneses tere és a légköre valóban a tervezés csodája, melyet még most sem értünk teljesen. Ugyanez igaz azokra a körforgásokra is, melyek fenntartják az életet a bolygónkon. (Teremtő műve – Az élő bolygó, Jehova tanúi kiadványa)
FÖLD ÉS A HOLD. A Hold egyik legfőbb hatása a földi életre az, hogy a gravitációs ereje előidézi az árapályt. Ez a jelenség alapvetően fontos az óceáni áramlatokhoz, melyek nagy mértékben meghatározzák az időjárásunkat.
A hold gravitációs vonzása stabilizálja a Föld tengelye és pályasíkja által bezárt szöget. A Nature című tudományos hetilap szerint a Hold nélkül a Föld tengelyének hajlásszöge hosszú időszakonként közel 0 és 85 fok között váltakozna. Képzeljük csak, mi történne, ha a Föld tengelye egy cseppet sem hajlana el! Nem gyönyörködhetnénk az évszakok váltakozásaiban, és alig esne eső. A Föld tengelyének elhajlása azt is megakadályozza, hogy olyan szélsőséges hőmérséklet alakuljon ki, amelyet már nem bírnánk ki.
Jelenlegi éghajlatunk állandósága egy rendkívüli égitestnek, mégpedig a Holdnak köszönhető” — vonja le a következtetést Jacques Laskar csillagász. A Holdunk azért képes stabilizálni a Földünk tengelyét, mert a Földhöz viszonyítva elég nagy — nagyobb, mint az óriásbolygók holdjai az óriásbolygókhoz képest. 

A tengeri dagályhullámok magassága érzékenyen függ a két bolygó távolságától, annak köbével fordítva arányos (ha a Föld forgási és a Hold keringési szögsebességét állandónak vesszük). Vagyis a fele olyan közel lévő Hold nyolcszor olyan magas dagályokat keltene (Comins, 1994).
Az újabb vizsgálatok (Sky and Telescope, 1998) arra mutatnak, hogy valójában a Hold tartja stabilan a forgástengelyt, állandóan a merőleges felé fordítva, s így megfékezi az attól túlságosan eltérítő mozgásokat is. 
 
A Hold hiányában a Föld forgási periódusa ma legfeljebb 8 óra lenne, azaz háromszor gyorsabban forogna, ezért az eltérítő erő is háromszor akkora lenne. Ez egészen eltérő szélrendszereket alakítana ki, mint a valóságban (Comins, 1994). Mindenekelőtt, sokkal erősebb légmozgások lennének. Egy átlagos, szélcsendesnek mondható napon pl. 15-20 m magas hullámok lennének a tengereken. A földfelszín kiemelkedő pontjai is gyorsabb erózión mennének keresztül. A légmozgások iránya is más, határozottabban nyugatias volna, sokkal ritkábbak lennének az északias vagy délies szelek. 
 
A Hold nélküli világban a bioszféra a sok korlátozó körülmény következtében jóval kevésbé lenne változatos, mint a valóságban.
 
VÍZ. A víz sajátossága, hogy igen szokatlan módon fagy meg. Ha a tengerek és a tavak vizei lehűlnek, a hideg víz nehezebbé válik és lesüllyed. Így a könnyebb, melegebb víz a felszínre kerül. Ha azonban a víz hőmérséklete a fagyponthoz közeledik, a folyamat megfordul. A hideg víz könnyebbé válik és felemelkedik. Megfagyott állapotban a víz tetején marad. A jég jó szigetelő, és megakadályozza az alatta levő víz megfagyását, így oltalmat nyújt a vízi élővilág számára. Ha nem lenne a víznek ez a rendkívüli tulajdonsága, minden télen egyre több jég halmozódna fel a vizek mélyén, ahol a következő nyár melege képtelen lenne azt megolvasztani. A víz hamarosan szilárd jéggé válna a legtöbb folyóban, tóban, sőt a tengerekben is. A föld hamarosan lakhatatlan jégbolygóvá voltozna.

A tengerekben a kagylókban és a korallokban lévő kalcium-karbonát segít megőrizni a víz kémiai egyensúlyát, „valahogy úgy, mint ahogy egy savlekötő kifejti a hatását a gyomorban” – írja egy jelentésben az amerikai Nemzeti Óceán- és Atmoszférakutató Hivatal. A növények, valamint a tavak és a tengerek felszíni vizeiben található egysejtű algák, a fitoplanktonok szerepet játszanak a víz és a levegő szén-dioxid- és oxigénszintjének a szabályozásában. A talajban pedig baktériumok és gombák lebontó szervezetekként szervetlen tápanyagokkal látják el a növényeket.” (Ébredjetek, 2009/2. Az élő bolygó. Jehova Tanúi kiadványa)

Az utóbbi néhány évben szemtanúi lehettünk a víz tulajdonságainak eddigitől eltérő értelmezésének és a víz különleges tulajdonságait kutatása tárgyává tévő tudományág felfelé ívelő fejlődésének. Ez a tudományág tanulmányozza például a protonok elektromos vezetőképességét is, amely úgy tűnik, a legegyedülállóbb vízre jellemző tulajdonság, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be a biológiai energia-átvitelben, és több, mint valószínű, hogy fontos szerepet játszott az élet keletkezésében is. Minél többet tudunk meg, annál inkább áhítat itat át bennünket ha azt látjuk, hogy mennyire pontosan megtervezett a víz arra az életfenntartó célra, amit betölt." (Harold J. Morowitz, a Yale Egyetem biofizikai professzora - Cosmic Joy and Local Pain, New York: Scribner, 1987, 152-153.o.)

TERMÉSZETES KÖRFORGÁSOK. Ha egy házban nem cserélődne a levegő, elzáródna a vízvezeték és a csatornarendszer, és a szemetet sem vinnék el. A ház rövid időn belül lakhatatlanná válna. A bolygónk bizonyos értelemben pont olyan, mint ez a ház, ugyanis nem kapunk külső forrásból, a világűrből tiszta levegőt és vizet, és a hulladékunkat sem lőjük ki oda. De akkor hogyan marad tiszta és lakható a föld? A válasz a természetes körforgásokban, így például a víz-, a szén-, az oxigén- és a nitrogénkörforgásban rejlik, melyeket az alábbiakban leegyszerűsítve láthatók:
A VÍZKÖRFORGÁS: Víz nélkül nincs élet. Ha nem jutunk vízhez, pár napon belül meghalunk. A vízkörforgásnak köszönhetően a bolygónk minden részén van friss, tiszta víz. A körforgás három szakaszból áll. 1. A napból jövő hő hatására a víz elpárolog, és bekerül a légkörbe. 2. A megtisztított víz lecsapódik, és felhőket hoz létre. 3. A felhőkből eső, jégeső, havas eső vagy hó hullik a földre, majd ismét elpárolog, és a folyamat kezdődik elölről. Mennyi víz van újrahasznosítva évente? A becslések szerint annyi, hogy az egész földet körülbelül 80 centiméter magasan beborítaná.
2
← ○
3
1
↓ ↑
→ →
A SZÉN ÉS OXIGÉNKÖRFORGÁS: Mint tudjuk, ahhoz, hogy élhessünk, lélegeznünk kell. Oxigént kell a tüdőnkbe szívnunk, majd ki kell lélegeznünk a szén-dioxidot. De mivel sok milliárd ember és állat lélegzik egyszerre, hogyhogy nem fogy el az oxigén, és nem telítődik a levegő szén-dioxiddal? A válasz az oxigénkörforgásban keresendő. 1. Egy lenyűgöző folyamat, a fotoszintézis során a növények felveszik az általunk kilélegzett szén-dioxidot, és a nap energiájának segítségével szénhidrátokat és oxigént állítanak elő belőle. 2. Mi belélegezzük az oxigént, és kezdődik minden elölről. A szénhidrátok és az oxigén előállítása környezetszennyezés nélkül, hatékonyan és csendesen zajlik le.
2 Oxigén
← ←
↓ ↑
↓ ↑
↓ ↑
→ →
Szén-dioxid 1
A NITROGÉNKÖRFORGÁS: Az élethez szerves molekulákra is szükség van, így például fehérjékre. A) Ezeknek a molekuláknak az előállításához nitrogén szükséges. Milyen jó, hogy a légkörünknek körülbelül a 78 százalékát nitrogén teszi ki! A villámlás olyan vegyületté alakítja át a nitrogént, amelyet a növények hasznosítani tudnak. B) Felveszik a nitrogénvegyületeket, és beépítik őket szerves molekulákba. Amikor az állatok megeszik a növényeket, az ő szervezetükbe is bekerül a nitrogén. C) Végül, amikor a növények és az állatok elpusztulnak, a bennük lévő nitrogénvegyületeket a baktériumok lebontják. A bomlási folyamat révén a nitrogén újból bekerül a talajba és a légkörbe, és ezzel bezárul a nitrogénkörforgás.
← ← ← ← ← ← ← ← ← ← ←
↓ ↑
A föld légkörének ↑
78 százaléka nitrogén ↑
↓ ↑
↓ ↓ Szerves ↑
A ↓ molekulák ↑
Baktériumok ↓ B ↑ ↓ C
Nitrogénvegyületek Baktériumok →
→ → →

TÖKÉLETES ÚJRAHASZNOSÍTÁS! A technikai fejlettség ellenére az ember évről évre tonnaszámra termeli az újrahasznosíthatatlan, mérgező hulladékot. A föld viszont, zseniális kémiai folyamatokat felhasználva, tökéletesen újrahasznosítja minden hulladékát. (Teremtő műve – Az élő bolygó, Jehova tanúi kiadványa)
Vajon hogyan jöttek létre a föld újrahasznosító rendszerei? „Nem létezik, hogy ennyire tökéletesen harmonikus környezet alakuljon ki, ha a föld ökoszisztémája tényleg csak véletlenszerűen, magától jött létre” – jelenti ki M. A. Corey vallási és tudományos témákkal foglalkozó író. (God and the New Cosmology—The Anthropic Design Argument, by M. A. Corey, 1993, pp. 144-145.)

FOTOSZINTÉZIS.A klorofill molekula végzi a fotoszintézist. A fotoszintézis megkezdéséhez a klorofill molekulának fényt kell kapnia. Ahhoz, hogy a folyamat végbemenjen, a fénynek bizonyos színűnek kell lennie. Ha nem megfelelő a fény színe, a folyamat nem megy végbe.

Ha egy jó hasonlatot szeretnénk felhozni, gondoljunk egy TV készülékre. Ahhoz, hogy egy adott csatornát fogni tudjunk, pontosan rá kell hangolni a készüléket. Ha a ráhangolás nem történik meg, a készülék nem veszi az adást. Ugyanez történik a fotoszintézisnél is. Ha a Napot tekintjük az adásközvetítő állomásnak, a klorofill molekulát magához a TV-készülékhez hasonlíthatjuk. Ha a klorofill molekula és a Nap nem lennének egymásra hangolva szín szerint is, a fotoszintézis nem menne végbe. Ahogy láthatjuk, a Nap színe pontosan megfelelő.” (George Greenstein, The Symbiotic Universe, 96. o.)

GOMBÁK. „A gombáknak igen fontos szerepük van a természet háztartásában. Az elpusztult növények és állatok szerves anyagait, amelyeket a szervetlen ásványi anyagokból a zöld növények készítettek, enzimjeik segítségével egyszerűbb vegyületekké bontják le, és részben visszaalakítják őket szervetlen ásványi anyagokká. A gombák – és a hasonló működésű baktériumok – ezáltal biztosítják az anyag folyamatos és folytonos körforgását. Nélkülük az elhalt növényi és állati maradványok megmaradnának, néhány évtized alatt vastagon borítanák a Föld kérgét, és így megakadna az élet.” (Kalmár_Makara: ehető és mérges gombák, Natura, 1981.,30. o.)

FÖLDIGILISZTA - kórokozókkal fertőzött levelek elfogyasztásával és humuszképzésben, talajélet serkentésében fontos szerepük van. A talajban lévő szerves anyagokkal táplálkozik, amelyet az útjába eső talajjal együtt nyel el. A bélcsatornájában a szerves és szervetlen anyagok bekeverednek. Miután a bélcsatornából a tápanyagok felszívódnak, a lenyelt talajt ürülékként a föld felszínére üríti.
A földigilisztának jelentős szerepe van a talaj termékenysége szempontjából, mivel járataival lazítja a talajt, ami könnyíti a víz és a levegő behatolását a gyökerekhez, valamint a gyökerek eljutását a vízben gazdagabb, mélyebb rétegekbe. Ezen kívül a mélyebb rétegekből a talajt a felszínre hozza, szerves anyag tartalmát növelve megnemesíti azt. Az ürülékben ötször annyi nitrát, kétszer annyi vízben oldható foszfor, tizenegyszer annyi oldható kálium, kétszer annyi magnézium és nyomelem található, mint a környező talajban. Ezek az elemek feltétlenül szükségesek a növények normális fejlődéséhez. Ha a talajban nincs elég korhadó növényi anyag, a földigiliszták friss növényi részeket húznak be járataikba, amelyek ott elkorhadnak és táplálékul szolgálnak. A giliszták általában ártalmatlanok, de ha egy adott cserépben túl sokan vannak, ártalmassá válhatnak, mivel kénytelenek a növény vékony gyökereivel is táplálkozni. (Rovarok, mint segítőtársaink)

Láthatjuk tehát, Jehova Isten, a természeti erők Ura egy finoman összehangolt ökológiai rendszert hozott létre. A szűk látókörű materialistáknak a természet tervezetlen céltudatosságra épülő teóriájával szemben valóban megalapozott a zsoltáros kijelentése:

Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne.” (Zsoltárok 111:2, MBT. ford.)

Az emberi test csodái

EMBERI AGY. Az emberi agy 15 milliárd neuronjának mindegyike a szinapszisok útján kb. ezer másikhoz kapcsolódik. Csupán a szinapszisok számát kereken ötszáz billióra (= 5x1014; 1 billió = 1 millió x 1 millió!) becsülik. A neuronok axonjai (idegrostjai) – az idegszálak élő „drótjai” -, amelyek egymással kibogozhatatlan hálózattá kapcsolódnak össze, egymás mellé téve kb. 5000 000 km távolságot hidalnának át. Ez az Egyenlítő hosszának több mint tízszerese, és hosszabb a Föld és Hold közötti távolságnál.” (Bogen, H: J.: Mensch aus Materie. (Az anyagból való ember.) Zürich, 1976, 145.old.)
Az emberi agy számos tudóst bámulatba ejt. Úgy tartják, hogy az agy, mely szintén a DNS által jön létre, a legbonyolultabb dolog a világegyetemben.
Robert White agysebész ezt mondta: „Kénytelen vagyok elismerni a Legfelsőbb Értelem létezését, aki az agy és az értelem közötti megdöbbentő kapcsolatot megtervezte és kialakította, mely kapcsolat az emberi felfogóképességet messze meghaladja.” (The Reader’s Digest. 1978. szeptember, 99. o.)
KÉZ.Az emberi kéz anatómiai felépítése igen bonyolult. A számos kisebb nagyobb csonton kívül egy- vagy többtengelyű izületek, inak, ínhüvelyek, aprócska, de igen precíz mozgásra képes izmok alkotják. Ezenfelül – ez az összetett, tökéletes „mérnöki konstrukció”, funkciójának kifogástalanul megfelelő biomechanikus szerkezet – gazdagon van ellátva mozgató és érző idegvégződésekkel.” (Dr. Kökény Zoltán sebész – Patika reklám újság)

CSONTVÁZ. „Az emberi csontváz körülbelül 206 csontból és 68 ízületből áll. A leghosszabb csont a femur, vagy combcsont; a legkisebb a fülben található kengyel. A csontok, az izmok, a porcok és az ízületek bámulatosan rugalmassá teszik egy egészséges ember testét – gondoljunk csak a tornászokra –, és hihetetlenül sokféle mozdulat végrehajtására teszik képessé. „Már önmagában a hüvelykujj is bárkit meggyőzne arról, hogy a testünket tervező építészmérnöknek (mindenki eldöntheti, hogy neki személy szerint ez ki) egy zseninek kellett lennie!” – jelenti ki a Nemzeti Űrkutatási és Orvosbiológiai Kutatóintézet.
Továbbá a csont rendkívül ütésálló is. A csontoknak „pont olyan a szerkezetük, mint a vasbetonnak – mondják a kutatóintézet munkatársai. – A vasbetonban lévő acélbetét húzószilárdságot kölcsönöz a betonnak, a cement, a homok és a kő pedig nyomószilárdságot. A csont nyomószilárdsága azonban a legkiválóbb vasbetonénál is nagyobb.” „Csak szeretnénk, ha mi is elő tudnánk állítani valami hasonlót” – mondta Robert O. Ritchie, a Kaliforniai Egyetem Anyagtudományi Karának professzora (Berkeley, USA).
A betonnal ellentétben a csont számtalan élő szervezet létfontosságú része. És állandóan változik. Regenerálni tudja önmagát, reagál a növekedést és fejlődést serkentő hormonokra, és még a vérképzésben is kulcsszerepet játszik. Ha pedig nagyobb terhelésnek van kitéve, az izomhoz hasonlóan lassanként egyre erősebb lesz. Ezért nehezebb a sportolók csontozata, mint azoké, akik keveset mozognak.” (Ébredjetek - Az elképesztően erős csont., 2010/1, Jehova Tanúi kiadványa)
A teremtett világ csodái

BÚZAMAG. „Kertész Zoltán, az MTA doktora, a Gabonatermesztési Kutató Kht. búzagenetikai és nemesítési osztályának vezetője terminusok helyett a búzamagról beszélt. Mint mondta, mindig csodálattal töltötte el, és sosem fogja igazán megérteni, hogy ez a csöppnyi mag miként hordoz magában annyi életet? Ha ezt az egyetlen magot elvetjük, sarjad belőle egy búzakalász. A búzakalász több tucatnyi magot terem, és azok a magok mindegyike még egyszer annyit, és így tovább. Mígnem az egész föld benépesül búzával. Mindez egyetlen magból.” (Chikán Ágnes riportkönyve: Levelek a tudás fájáról.)
Gabonaszál kalásszal és vegyigyár. Egy építészt a következő feladattal bízták meg: „Építsen egy tornyot, amelynek átmérője 4 méter. Helyezzen el benne felvonókat, lépcsőket, huzalcsatornákat, vízvezetékeket. A falak vastagsága nem haladhatja meg az 50 cm-t, ugyanakkor a torony magassága 1500 méter legyen. Minden irányban legyen elegendő kilengése. A torony tetején pedig egy vegyigyárat kell elhelyezni s mindezt egy év leforgása alatt kell elkészíteni!”
Az építész hiába volt elég okos és intelligens, nem volt képes ezt a feladatot végrehajtani. Nem úgy a közönséges gabonaszál kalásszal. „Tornyának” magassága tényleg 400-szor annyi, mint az átmérője. Szalmájának fala csak 0,5 mm, átmérője 4 mm, s magassága 1,5 méter. A csomók között a szárban találjuk a „lépcsőket”, a járatokat, a tápanyagok „felvonóit” és a „vízvezetékeket”. A szalmaszál végén van a kalász, egy komplikált vegyigyár, amelyben az ember számára szükséges kenyérhez termelődik és elraktározódik a liszt.” (Ismeretlen forrás)
Így a kalászok milliárdjai Isten nagyságának és jóságának bizonyságai.
A TOJÁS CSODÁJA. „Képzeljük el, hogy egy nagy dobozba helyezünk különböző fém- és műanyagalkatrészeket, továbbá mellékeljük egy autó részletes tervrajzát. A dobozban ezután először létrejön egy modellméretű autó, amely egyre nagyobbra nő, miközben felhasználja a rendelkezésére álló nyersanyagokat. Végül előáll a vadonatúj gépkocsi, amely képes létrehozni újabb dobozt, benne egy másik autóhoz szükséges alkatrészekkel, és az egész folyamat kezdődne előröl. Milyen mérnöki teljesítmény lenne az az autógyár, ahol a gépkocsik így "születnek"?

Ez az ötlet képtelenségnek tűnik ugyan, a tojásban azonban mégis megvalósul! Ki az alkotó? Egy tudásban, képességekben magasan felettünk álló intelligens Lény, Tervező? Minden jel erre mutat.” (Somogyi Lehel, Jelek 2006/2.)


PÁVASZEM.„Charles Darwint a pávaszem problémája zavarba ejtette. Ezt a különleges képződményt sehogyan sem tudta beilleszteni a fajok természetes kiválogatódásáról szóló elméletébe. Még ma, a gének és a kromoszómák felfedezése után sem tudjuk megérteni, miként jött létre ez az összetett forma.”(Harold W Clark: A teremtés csodái. Zágreb. 1987. 8. o.)
HEMOGLOBINMOLEKULA. „Olyan egyszerűnek tűnik a légzés, pedig úgy néz ki, hogy az életnek ez az alapvető megnyilvánulása egy óriási és hihetetlenül bonyolult molekulában számos különféle atom között végbemenő kölcsönhatásnak köszönhető” (Max F. Perutz, aki 1962-ben megosztott Nobel-díjat kapott a hemoglobinmolekula tanulmányozásában elért eredményeiért).
LÉGZÉS – mi sem természetesebb! A legtöbb embernek szinte eszébe sem jut, hogy lélegzik. Ám hiába vennénk levegőt, ha a Teremtőnk nem alkotta volna meg azt a komplex molekuláris remekművet, amit hemoglobinnak nevezünk. A 30 billió vörösvérsejtünkben lévő hemoglobin szállítja el az oxigént a tüdőből a test szöveteibe. Hemoglobinok nélkül szinte azonnal meghalnánk.
Hogyan tudják a hemoglobinmolekulák pont a megfelelő időben felvenni a parányi oxigénmolekulákat, megakadályozni, hogy leváljanak útközben, és pont a megfelelő időben leadni őket? Bámulatos molekuláris bravúrok egész sora áll a háttérben.
Gondoljunk a sejtben lévő hemoglobinmolekulákra úgy, mint aprócska, négyajtós taxikra, melyekben pontosan négy „utas” számára van férőhely. Ennek a molekuláris taxinak nincs szüksége sofőrre, mivel a vörösvérsejtben utazik. A vörösvérsejt olyan, mint egy „tartály”, amely tele van hemoglobinmolekulával.
A hemoglobinmolekula utazása a tüdő léghólyagocskáiban kezdődik – a „repülőtéren”. Ide futnak be a vörösvérsejtek. Amikor levegőt veszünk, beözönlenek a tüdőnkbe az újonnan érkezett parányi oxigénmolekulák, és mind megpróbál taxit fogni magának. Gyorsan szétszóródnak, és bemennek a vörösvérsejtekbe, a „tartályba”. A sejtekben a hemoglobintaxik ajtajai ekkor még be vannak csukva. De a nagy tömegben egy-egy elszánt oxigénmolekulának mégis sikerül gyorsan befurakodnia egy taxiba.
Ekkor egy nagyon érdekes dolog történik. Amikor az első utas beszáll, a vörösvérsejtben a hemoglobinmolekula alakot változtat, és mind a négy „ajtó” magától kitárul. Ennek köszönhetően a többi utas könnyűszerrel be tud pattanni a maradék ülőhelyekre. Ezt a folyamatot kooperativitásnak nevezzük. A kooperatív viselkedés annyira hatékony, hogy egy levegővételnyi idő alatt a taxikban az „ülőhelyek” 95 százaléka megtelik. Az a több mint negyedmilliárd hemoglobinmolekula, amely egyetlen vörösvérsejtben található, együttesen mintegy egymilliárd oxigénmolekulát tud szállítani. A vörösvérsejt a rengeteg taxival együtt máris útjára indul, hogy elszállítsa az értékes oxigénrakományt a test szöveteihez, oda, ahol szükség van rájuk. De megfordult bárki fejében, hogy mi tartja benn az oxigénatomokat a sejtben, hogyhogy nem „szállnak ki” idő előtt?
A hemoglobinmolekulákban az oxigénmolekulák hozzákapcsolódnak az ott várakozó vasatomokhoz. Biztos láttad már, mi történik, amikor az oxigén és a vas víz jelenlétében érintkeznek egymással. A vas általában oxidálódik, és rozsda keletkezik. Rozsdásodáskor az oxigén véglegesen egyesül a vassal, és egy kristályos szerkezet jön létre. Akkor hogyan tudja a hemoglobinmolekula rozsdaképződés nélkül egymáshoz kötni a vasat és az oxigént a vörösvérsejt vizes közegében, majd feloldani ezt a kötést?
Hogy választ kapjunk erre a kérdésre, nézzük meg közelebbről a hemoglobint. Körülbelül 10 000 atom alkotja: hidrogén-, szén-, nitrogén-, kén- és oxigénatomok. Ezek mindössze 4 vasatom köré csoportosulnak, meghatározott módon. Miért kell, hogy a négy vasatomot ennyi atom vegye körül?
Először is azért, mert a négy vasatom elektromos töltésű, így folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani őket. Ha a töltött atomok, az úgynevezett ionok, szabadon vannak, nagy kárt tehetnek a sejtekben. Ezért mind a négy vasiont egy merev, gyűrűs váz veszi körül. Ez a négy vázszerkezet pedig olyan ügyesen van beillesztve a hemoglobinmolekulába, hogy az oxigénmolekulák hozzáférnek a vasionokhoz, a vízmolekulák azonban nem. Víz nélkül nem képződik rozsda.
A hemoglobin vasatomjai nem képesek önmaguk megkötni az oxigént, sem feloldani a kötést. De ha nem lenne ez a négy töltött vasatom, akkor a hemoglobinmolekula hasznavehetetlen lenne. Csak úgy mehet végbe az erekben az oxigénszállítás, ha a vasionok tökéletesen beleilleszkednek a hemoglobinmolekulába.
Amikor a vörösvérsejtek elhagyják az artériákat, és belépnek a szövetekben lévő hajszálerekbe, másfajta környezetbe kerülnek. Itt melegebb van, mint a tüdőben, kevesebb az oxigén, és a szén-dioxid miatt savasabb a közeg. Ezek mind jelzik a hemoglobintaxiknak, hogy itt az idő, hogy kiengedjék értékes utasaikat, az oxigénmolekulákat.
Amikor a hemoglobin leadja az oxigénmolekulákat, ismét változtat az alakján, de csak annyira, hogy az „ajtók” bezáródhassanak, és az oxigén kint maradjon, mert ott van rá szükség. A zárt ajtók azt is biztosítják, hogy a hemoglobin egyetlen kóbor oxigént se szállítson vissza a tüdőbe. A szén-dioxidot viszont könnyedén felveszi a visszaúton.
Az oxigénjüket vesztett vörösvérsejtek hamarosan megint a tüdőben vannak. Ott a hemoglobinmolekulák leadják a szén-dioxidot, és újból megtelnek az életadó oxigénnel. A folyamat több ezerszer ismétlődik meg egy vörösvérsejt élete során, mely körülbelül 120 napig tart.
Világos, hogy a hemoglobin nem egy közönséges molekula, hanem óriási és hihetetlenül bonyolult. Bámulatba ejt minket ez a briliánsan és rendkívüli aprólékossággal megtervezett molekula, és hálásak lehetünk érte a Teremtőnknek. Ha nem lenne hemoglobin, mi sem lennénk! (A bámulatos hemoglobinmolekula – A tervezés csodája, Ébredjetek, 2010/9, Jehova Tanúi kiadványa)
Nyilvánvaló, hogyha a darwinizmus valóban valószínűségi elmélet lenne, nem működne. Nem kell matematikusnak vagy fizikusnak lenni, hogy kiszámítsuk: ahhoz, hogy egy szem vagy hemoglobinmolekula önmagától, csupán a vakszerencse által összeálljon, az örökkévalóságig kell várni.” (Richard Dawkins, Climbing Mount Improbable [A valószínűtlenség hegyének megmászása], Norton, New York, 1996, 67. o.)
(A 2. rész következik)






 
 









 

Nincsenek megjegyzések: