motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2014. január 13., hétfő

Új Világ fordítás - ferdítés?

A Jehova Tanúi ferdítése

A Jehova Tanúi „Új Világ” fordítása
Isten igéjének meghamisítása



I. rész

Az Őrtorony Társaság sajnos nem a saját tanait, hanem Isten szavát változtatja meg, hogy különféle bibliaellenes tanait a Szentírással összhangba hozza.
  1. A „két osztály- elmélet”
A Jehova Tanúi (JT) azt tanítják, hogy az üdvözülőknek két osztálya van: akiknek mennyei vagy földi reményük van. Kénytelenek „kijavítani” a Szentírást, mivel ez a gondolat az Újszövetség tanításához egyáltalán nem áll közel, sőt ennek ellentéte: minden megváltott egysége hangsúlyozódik (vö: Ef 4: 3-6, különösen 4. vers). 

[Megjegyzés: Hol van itt szó minden megváltottról? A meghívottak egy reménységéről szól, vagyis hogy Krisztus szellemtől felkent választottainak egyféle, mégpedig mennyei reménysége van (vö. Zsid 3:1). Sőt, az efézusi idézet egyben annak cáfolata is, hogy az égi reménységűek jönnének vissza valamikor ide a földre, hogy itt uralkodjanak. „Egy reménységben hívattatok el” - ez kizárja, hogy a földi reménység is az övék lenne. Földi reménységről pedig számtalan ige beszél, pl.: „mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.” (Ézsaiás 11:9) Vajon kikről beszél a próféta, ha minden megváltottnak égi reménysége van? Zsidók 2:5 görög szövege is eljövendő lakott földről beszél (lásd Vida/Csia fordításokat). Ha nem értik a kétféle reménységet, az még nem lenne elegendő indok arra, hogy J.T.-it Isten igéjének meghamisításával vádolják. Mert még a végén pont az ellenkezője derülhet ki!]

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágít minden embert”(Ján 1:9) a JT- nál a következőképpen hangzik: ”Az igazi világosság, amely világosságot ad MINDENFAJTA embernek.” Éppígy a Ján 1:7- ben: „hogy mindenfajta ember higgyen őáltala.” Természetesen a „fajta” szó (γενος genos) egy görög kéziratban sem áll.

[Megjegyzés: A Máté 9:35-ben kétszer is „mindenféle”ként adja vissza Károli a görögben szereplő „minden” (paszan) szót, tehát értelmezés szerint ugyanazt az elvet követi, mint az UV. fordítás. Ugyanígy „mindenféle”-ként adja vissza az MBT. protestáns fordítás is, de ebben a J.T.-it kritizáló nem talál semmi kivetnivalót. János 1:9-ben a „panta” szó szerepel, ami görögben azonos jelentésű a Máté 9:35-ben találhatóval. Mint látjuk, egyik-másik fordítás nem ragaszkodik ahhoz, hogy szó szerint „minden”-nek fordítsa a görög kifejezést, de csak a J.T-nál talál ebben problémát. Kifejezetten egyoldalú kritikáról van tehát szó, aminek nem lehet más célja, mint a tudatos lejáratás.]

Ugyanezt az eljárást alkalmazzák a 2 Tim 2:4- nél, ahol az Új Világ Fordítás(ÚVF) megint „ mindenfajta embert” ír „minden ember” helyett. Itt még a „pontos” szót fűzik hozzá az „igazság megismerésére” való eljutáshoz. A 6. versben a „váltság”-ot a „megfelelő” szóval egészítik ki, ami szintén nem található a görög szövegben.

[Megjegyzés Teljesen értelmezés kérdése, hogy a „minden” szót miért fordítják némelyek „mindenféle”-ként, ill. J.T. „mindenfajta”-ként bizonyos helyeken. Ez a fordításokból nem derül ki, mivel nincs lábjegyzet, amelyben magyarázatot adnának rá. Ami ha volna, kétségtelen sok félreértést eloszlatna. Értelmezés az is, hogy a minden ember helyett mindenfajta embert írnak. Viszont utóbbit nehezebb félremagyarázni, mert a mindenfajta ember minden nemzetből származó embert jelent (vö. Jel 7:9), viszont a minden ember alatt szélsőséges nézetű emberek érthetnek egy adott népcsoporthoz tartozókat, pl. zsidókat. Ez megtalálható volt pl. a 2Sám 15:4-ben, ahol a minden ember csak zsidó nemzetbeliekhez tartozókat jelentett. A 2Kor 3:2-ben a minden ember pedig nyilván a kellően felvilágosult emberekre vonatkozik, nem pedig szó szerint minden földi emberre.

Ami a pontosságot illeti, ez nem áll ellentétben a kívánatos mércével, hiszen Lukács is pontosan, alaposan, tökéletesen járt utána mindennek, amit olvasói elé tárt. (vö. Luk 1:3) A megfelelő váltság pedig azzal van összhangban, amit 1Pét 1:19-ben olvashatunk, hogy a Bárány vére hibátlan, szeplőtelen volt.]

Így álnok módon értelmileg eltorzítják a két legfontosabb igét Isten általános üdvakaratáról. Minden nyelven különbség van a között, hogy Isten minden fajta embert (osztályt, csoportot stb.) megment, vagy minden ember megment.

[Megjegyzés: J.T.-it bíráló többet olvas ki a szövegből, mint amennyi benne van. Nem a megmentésről van szó, hanem a megmentés szándékáról. Isten akarja, hogy kivétel nélkül minden egyes ember, ill. minden nemzetből származó ember, tehát mindenfajta ember üdvözüljön, de ez nem jelenti azt, hogy Isten minden személyt meg is fog menteni. Mert akkor nem lenne szükség ítéletre, márpedig ítélet, ill. elmarasztalás biztosan lesz. Pl. Jel 20:9 egyértelműen cáfolja, hogy Isten minden embert megmentene az örök életre.]

A „két osztály-elmélet” ellentmond a hegyi beszédnek, ami a Mt 5:1-11-ben megnevezett szellemi lelkületet /pl.: szelídség (5.v.), tiszta szív (8.v.), békét teremtők(9.v.)/ minden kereszténytől elvárja. Emiatt az összes felsorolt jutalom is /„öröklik az országot”(5.v.), „meglátják Istent” (8.v.), „Isten fiainak neveztetnek” (9.v.)/ minden keresztényre vonatkozik.

[Megjegyzés: A „minden keresztény” címszó alatt a kritizáló nem tud különbséget tenni alapvető bibliai kijelentések között, hanem összemossa azokat. Nyilvánvaló, hogy vannak szellemi tulajdonságok, amelyeket Isten mindenkitől elvár. Viszont az „örökség”, az Isten „meglátása”, az Isten fiainak neveztetése” olyan dolgok, melyek speciális jelentéssel bírnak, és megkülönböztető képességet szükséges alkalmazni velük kapcsolatban.

Az örökség elsősorban égi reménységet jelent, hiszen a földi zsidó papság a Krisztus szellemi/égi papságát árnyékolta elő (vö. Zsid 8:5; Kol 2:17) Az „örökkévaló örökség ígérete” mennyei elhívás alapján működő uralkodást foglal magában Krisztus szellemtől felkent társörökösei részére. (vö. Zsid 3:1; 9:15; Jel 20:4) Az ide történő elhívást számtalan helyen kihangsúlyozza a Biblia: pl. János 14:2; 2Kor 5:1; 1Pét 1:3-4.  Nem véletlenül mondja Pál az Efézus 4:4-ben: „elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el”. Ábrahám szellemi magvának (a 144 ezernek, a szellemi Izraelnek – vö. Jel 14:1,4; Gal 6:16; 1Pét 2:5) tehát egyértelműen égi uralkodói reménysége van!

Azonban ha ezt a kijelentést nézzük: „mert nem angyaloknak vetette alá az eljövendő lakott földkerekséget, amelyről szólunk,” (Zsid 2:5, Vida ford., lásd még a Csia fordítást is!) - akkor a lakott földkerekség nyilvánvalóan ellentétben van azzal, hogy „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.” (2Kor 5:1) Az örökkévaló mennyei ház és a lakott földkerekség csak azok szemében azonos reménység, akiknek fogalmuk sincs mi a különbség a bal és a jobb kezük között.

Krisztus az Öregkorútól (Jehova Istentől) kapja az égi uralkodói hatalmat, és a magasságos egek szentei népével fog uralkodni (vö. Dán 7:13-14, 18, 27), a szellemtől felkent égi reménységű társuralkodóival, akikkel mint papkirályokkal fog uralkodni a föld felett. (vö. Jel 1:6; 5:10)

Nyilvánvaló tehát, hogy nem angyaloknak vetette alá az eljövendő földkerekséget, hanem Ábrahám szellemi magvának (vö. Gal 3:29), a papkirály társuralkodóknak (vö. 1Pét 2:9), akik által áldást nyer a föld összes nemzete (vö. Csel 3:25), a minden nemzetből való nagy sokaság (vö. Jel 7:9), de nem szó szerint minden ember, hanem csak akik a Krisztus vére által megtisztítják magukat Isten előtt (Jel 7:14), mivel a bibliai keresztény hitben élnek (vö. Jak 1:22-25), és a keresztény egyházi tévelygésektől távol tartják magukat. (vö. 2Pét 3:16-17)

Akik meglátják az Istent” (Máté 5:8) azokról ezt mondja 1Ján 3:2: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.” Persze Istent Krisztusban is meg lehet látni, mégpedig a Krisztus tulajdonságai által, aki hiánytalanul visszatükrözte az Isten tökéletes jellemét. (vö. Ján 14:9; Zsid 1:3)

Az „Isten fiai” pedig elsősorban a felkenteket jelenti (vö. Ján 1:12, Gal 4:5-6, Róm 8:15-17), másodsorban fog majd minden üdvözültet jelenteni. (vö. Jel 21:7)]

Mindenesetre a hegyi beszédet sem kímélik meg hamisításaiktól. A Mt 5:3-ban a „szellemileg szegény” kifejezés náluk a következőképpen alakul: „tudatában vannak szellemi szükségletüknek”, ami teljesen legyengíti Jézus elvárását követőivel szemben. A πτωχος (ptohosz) szó jelentése „szegény” de nem „szükségleteinek tudatában van”.

[Megjegyzés: Vida így fordítja: „Boldogok a szellemi nincstelenek (a szellem koldusai), mert övék az Egek (Istenének) Királysága (királyi uralma).” Ilyen alapon nyugodtan vitatkozhatna Vida Sándor fordításával is, vagy pl. az Egyszerű fordítás készítőivel is, de azt nem teszi. Nyilván csak J.T-it kívánja kipellengérezni. Az ilyenekre mondja Példabeszédek 20:10: „A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.”]

Az Őrtorony Társaság szerint Ábrahámnak és más ószövetségi patriarháknak is csak földi reménységük van, mert az ÓSZ- ben a földet kapták ígéretül. A Zsid 11:16- ban azonban az áll, hogy az ÓSZ minden hittanújának(13.v.) mennyei ( έπουρανιον epuraníu) reménysége volt. Az Őrtorony Társaság kicsit megváltozatja a szöveget: „mai az éghez tartozik”. Bár ez a megfogalmazás látszólag ugyanazt mondja, azonban könnyen átértelmezhető. A JT ezt a helyet olyannak képzelik, melyet e mennyből irányítanak. Mivel Isten számukra „várost készített” (ÚVF- ban is így áll), csak a már fennálló mennyről lehet szó és nem jövendőbeli paradicsomról.

[Megjegyzés: Zsidók 11:16 mondja: „Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.”

Jel 21:2 mondja: „És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.” Nyilvánvaló, hogy az Isten által készített város az azonos az Új Jeruzsálemmel, vagyis Krisztus felkentekből álló menyasszonyával, a szellemi Izraellel, akin keresztül juttatja el az áldásokat az Ó és USZ földi reménységgel bíró emberei számára.]

A Zsid 11:40 is megcáfolja az Őrtorony Társaságot: ”ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.” Tehát az ószövetségi hit tanúinak is ugyanaz az ígérte, mint a keresztények első generációjának.

[Megjegyzés: „Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.” Mi felőlünk (a felkentek felől), jobbról (égi reménységről), nálunk nélkül (hanem általunk jussanak el a tökéletességre, vagyis a mi uralkodásunk által, azon gondoskodás által, amiről Isten gondoskodott). Röviden: Krisztus égi papsága által jut tökéletességre az összes földi reménységű ember. (Ism. vö. Csel 3:25)]

Ezt a tényt erősíti a Galata levél is. 3:9 „akik ragaszkodnak a hithez a hű Ábrahámmal együtt megáldatnak.(ÚVF)” vö. 3:29. Világos kijelentés, hogy az első keresztények és Ábrahám ugyanazt az ígéretet kapták.

[Megjegyzés: Gal 3:9 mondja: „Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.” Vagyis a Krisztusban hívők jutnak el az áldásokra Ábrahám nyomán, aki a hit Atyja volt. (vö. Róma 4:9-13) Ábrahám azt az ígéretet kapta, hogy az ő magvában fog áldást nyerni minden nemzet, de ő maga nem azonos a saját szellemi magvával, sem az ő földi jutalma nem azonos az égiek jutalmával.

Mivel a Szentírás az idők ill. a világ (αιων aión)végéről beszél, nehéz arra a gondolatra jutni, hogy majdnem minden üdvözültnek a Földön kellene maradnia. A Mt 24:3-ban „aiónt” a ”DOLGOK RENDSZEREként” adják vissza. Akkor tényleg kézenfekvő lenne, hogy e rendszert egy másik követ. De a Mt 28: 20 is bizonyítja, hogy „aión” időt vagy világot jelent, s a világ végéről van szó. Jézus nem csak az jelenvaló időszakban marad az övéivel!

[Megjegyzés: Máté 24:3 és 28:20 ugyanannak a világkorszaknak befejezéséről szól, és hogy Jézus mindazokkal lesz, akik hitet gyakorolnak benne. Legyen az égi vagy földi reménységű, ebben nincs különbség. Nincs itt semmi olyan kijelentés, ami cáfolná a földi reménységet.]
  1. Jézus istenségének és a Szentháromságnak tagadása
A JT számára a legfontosabb téma Jézus istenségének és a Szentháromságnak tagadása. Mivel az ÚSZ több igehelye tanúskodik erről az igazságról, így természetesen nem maradnak „nyirbálás” nélkül.

Az Apcsel 3:15 és a Zsid 2:10 Jézust az élet ill. üdv és hit szerzőjének( αρχηγóς arhegosz) nevezi. Ezt a szót a ÚVF „főközvetítővel” helyettesíti.

[Megjegyzés: Mindezeknek semmi közük ahhoz, hogy az Atya egyedül a legfelségesebb Isten egyetlen személyben, és nem Jézus Krisztus. Lásd a háromság cáfolatát itt]

Az „archegos” szó jelentései: 1.) fővezér, uralkodó Apcsel 3:15, 5:31
2.)(üdvösség/hit) szerzője, alapítója Zsid 2:10,12:2
Ha közvetítőről lenne szó, akkor a görögben „ μεσιτης mesites”-nek kellne állnia, vagy ha „főközvetítőről” írna akkor „αρχιμεσιτης archimesites”.

[Megjegyzés: Az „akrhégosz” (szerző) szerepel: Csel 3:15; 5:31; Zsid 2:10; 12:2-ben.]

Azonos-e a színdarab szerzője, a költő a színésszel, aki előadja (közvetíti) a darabot? Einstein és a fizika tanár között alapvető különbség van, hisz ez utóbbi csak továbbadja az elméletet a diákoknak. A „főközvetítő” kifejezés feltételezi, hogy egyéb közvetítők is vannak, mégpedig az Őrtorony Társaság. Ilyen közvetítőket csak a JT, a római katolikusok s más hasonló csoportosulások ismernek. A keresztények számára csak egy szerzője van az életnek, az üdvösségnek és a hitnek: Jézus Krisztus. Nem sokban különbözik a Zsid 5:9, ami Jézust az örök üdvösség „szerzőjének” (αιτιος aitiosz) nevezi. Az ÚVF itt így ferdít: „FELELŐS lett mindazok megmentéséért”.
aitiosz”: vétkes, okozója, szerzője vminek (Varga Zs.),tettes, alapító
A megbízó vagy a bankjegyek kibocsátója (kormányzat, Nemzeti Bank) és a pénzért felelős bankhivatalnok között szembetűnő különbség van.

[Megjegyzés: Csel 3:15-öt Budai így fordítja: „ azt pedig, aki minket az életre vezérelt, megöltétek; de Isten feltámasztotta Őt a halálból; és annak mi tanúbizonyságtevői vagyunk.” Értelmezés szerint tehát az élet szerzője nem azt jelenti, hogy tőle származna az élet eredetileg, hanem a Legfelségesebb Istentől! (vö. Zsolt 36:10) Jézus az (örök) életnek, üdvösségnek, hitnek is a szerzője, hiszen az ő váltság áldozata biztosítja mindezeket. „Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által, … És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.” (2Tim 1:10; 1Ján 5:11)

Amikor a J.T.-it kritizáló azt mondja: „A „főközvetítő” kifejezés feltételezi, hogy egyéb közvetítők is vannak, mégpedig az Őrtorony Társaság.” - akkor megint a saját egyéni véleményét adja elő, hiszen semmi nem indokolja azt, hogy Jézust azért nevezi az UV. Fordítás főközvetítőnek, hogy „mellék közvetítőnek” saját magát is legalizálhassa.

Egyszerűen arról van szó, amint Balázs Károly is írja a USZ-i Szómutató Szótárában:A KÖZÉPEN lévő személy, aki két egymástól különböző fél. Vagy társaság között közvetít: közbenjáró.” És idézi a meszitész szó helyeit: Gal 3:19-20, 1Tim 2:5; Zsid 8:6; 9:15; 12:24)

Balázs Károly szóhasználatával tehát nyugodtan lehet Jézust az új szövetség közvetítőjének nevezni.

A Gal 3:19 szerint a zsidók a törvényt közvetítő által kapták, mégpedig Krisztus volt ez a közvetítő (katolikus ford.), aki Jehova orcájának angyalaként Őt képviselte. (vö. Ézsaiás 63:9; 2Mózes 23:20-21; 32:34; 4Móz 20:16) Ha közvetítő lehetett az ÓSZ-ben, akkor lehet az Újban is.

Ami pedig a „FŐ”-t illeti: „És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.” (Kol 2:19) – Jézus Krisztus a Fő! A Kol 1:18-ban a „fej” az „fő”-t is jelent, görögül kephalé, úgy hogy Jézust „Főközvetítőnek” kijelenteni nem igeellenes kijelentés.

Ami pedig az UV. fordítás szellemiségét illeti, ők így határozták meg ezzel kapcsolatos céljukat: „a lehető legpontosabban visszaadni Isten gondolatait és kijelentéseit.” (UV. ford. Előszó) Ezek szerint nem feltétlenül törekedtek szó szerinti, hanem lényeg szerinti fordításra. De ez más fordításoknál is gyakran előfordul, amelyeket ugyanezért nem támadnak és nem vesznek ilyen jellegű górcső alá, nyilván mert alapjaiban a háromsághitet közvetítik, Jézus hódolatát önkényesen imádatnak fordítják. Az ilyen fordításokat a kritikusok nem forszírozzák, hogy miben hol tévednek netán.]

A Kol 2:9 világosan mutatja a Fiú és az Atya lényegi azonosságát: „benne lakik az istenség (θεοτης teotész)egész teljessége testileg”. Az ÚVF változtatása „isteni jellegre” illik a helyes értelmezéshez, de könnyen átértelmezhető.

[Megjegyzés: Kol 2:9 ezt mondja: „Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,”. Az istenséget a görög theotész szóból fordítják, melynek jelentése „isteni mivolt”. Balázs szótár szerint „Az, ami Isten sajátsága pl. istensége.” (286.old.)

Dr. Varga Zsigmond Újszövetségi görög-magyar szótára szerint: „istenség, vkinek az isteni volta”. (442. old.) Hogy Jézus istenségének teljessége nem azonosítható magának az Istennek a teljességével, az is bizonyítja, hogy a „benne lakozik” (katoikeó) szót használja, ami evidens és természetes volna, ha ő maga lenne az Isten. Hiszen ha az Istenben lakozik az istenség egész teljessége, ezen nincs mit csodálkozni, hanem csak azon, hogy ezt egyáltalán miért teszi szóvá Pál?

Hasonló ez ahhoz, hogy Jézus azért volt názáretinek nevezve, mert a Názáret nevű városban lakott, de nem azért, mert azonos lett volna Názárettel. (vö. Máté 2:23) Mondhatni, a názáreti mivolta benne lakozott, mert ott lakott, s nem csak órákat időzött ott.

Jézusban is benne lakozott az isteni mivolt (tulajdonság), amennyiben őt az Atya mindezzel felruházta, hiszen őt az Atya hozta létre a saját természete kisugárzásaként, természetesen anélkül, hogy saját magát újraalkotta volna a Fiában. Teljességgel újraalkotni nem is tudta volna, mivel Ő senkinek nem az újraalkotása.

Tehát a Jézus istensége mégiscsak egy jellembeli azonosság, nem egy szó szerinti azonosság!

Benne volt – Isten tetszése folytán (Kol 1:19) – Isten teljessége (Kol 2:9), ámbár az Atyához képest voltak hiányosságai. (vö. Mát 20:23; Ján 5:30; 8:28; stb.) Hasonlóképen a gyülekezetben is meg van a Krisztus teljessége (a gyülekezet Krisztus kiteljesedése, nem pedig teljesen azonos a gyülekezet Krisztussal – Ef 1:23; vö. Kol 2:10); de egyik sem változik át a másikká (az Atya a Fiúvá, ill. a gyülekezet Krisztussá) – nem azonosak, csupán hordozzák annak kiteljesedését és olyan mértékben, aki bennük/általuk megnyilvánul. A Fiú az Atya képmása, a gyülekezet meg a Fiúé, (vö. Róma 8:29), miközben kiváltsága beteljesedni az Isten egész teljességéig – anélkül, hogy azonossá lenne vele. (vö. Ef 3:19)]

Sok hasonló példára bukkanhatunk. Látszólag csak kicsit változtatják meg a szöveget, s ez a csekély változtatás mégis lehetővé teszi az átértelmezést.
Sokkal nehezebb hamisítással állunk szemben a Fil 2:6kk. esetén, ahol több szót is hozzátoldanak, melyek hiányoznak a szövegből. S bár a Fil 2:9 így hangzik az ÚVF-ben „Isten eképpen magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet…”(az aláhúzott részek hiányzanak az eredetiből) A υπερυψοω (hüperüpszó) pontos visszaadása „ minden mérték fölé emelte”, de nem „magasabb állásba”. Fölérendelt szerepe mindig is volt már (vö. Mt 4:11kk.)
A „kedvesen”(németben „jóságosan”) szót is csak amiatt találták ki, hogy a Fiú önállóságát legyengítsék. A χαριζομαι (charizomai) ige mellet nem áll határozószó. Csak nagy erőlködéssel lehetne a „kedvesen” szót az ige jelentéstartalmával indokolt hozzátoldásnak tekinteni.

[Megjegyzés: Károli szerint: „Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való;” UV. szerint: Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll,”.

Mindkét esetben „minden más név fölé” való helyezésről van szó, tehát hamisításról szó sincs. Ráadásul az ajándékozást adja vissza azzal, hogy „kedvesen megadta”, de mivel az ajándékozás (kharidzomai) jelentése: kedvében jár, kedvét keresi, így logikus, hogy Isten kedvesen adta meg neki a minden más név fölött álló nevet.]

A János prológust is torzítva adják vissza. A Ján 1:1 így hangzik az ÚVF-ban : „a Szó isten volt”.
A görög nyelvtan szerint a Ján 1:1-et vagy „az Ige Isten volt” vagy „az Ige volt AZ Isten” fordítással, azt akarják elérni, hogy Istent alanyként lássák, mondván, hogy ez a szó az első helyen áll. S még ha így is fordítanánk: „Isten volt a Logosz”, akkor sem szólna semmi a Fiú lényegi azonossága ellen.

[Megjegyzés: Ha teljesen azonos volna az Atya és a Fiú, akkor két Isten volna, mivel két különálló személyről van szó! A János 1:1 szerint az isteni (Fiú) volt az Istennél (Az Atyánál), és ha Jézusban ugyanaz az Isten lett volna az Atyánál, mint amilyen Isten Ő maga, akkor Isten saját magánál lett volna, de ilyen értelmetlenséget csak a háromságfilozófia képes kitalálni.

Ján 20:17 és Jel 3:12 szerint Krisztus Istene az Atya, és Krisztus a saját Atyjánál volt, akivel nem azonos Isten, hiszen Ján 17:3-ban is ezt állapította meg Krisztus.

A szentháromság nyilvánvalóan szemben áll azzal, hogy a Legfelségesebb Isten egyedül és kizárólag az Atyára vonatkozik, Aki Jézusnak ugyanúgy az Istene, mint nekünk. És mivel nem Jézus Krisztus a Legfelségesebb Isten, és nem is a mi Istenünk, ezért az nem bibliai tanítás, hanem a Krisztus istenségének a manipulatív felmagasztalása, más szóval Krisztus bálványozása. Aztán hogy valaki Máriát bálványozza, vagy Krisztust, teljesen mindegy. Istennek nincs, és soha nem is volt anyja, Krisztus pedig nem a Biblia Istene, hanem közbenjáró Isten és az emberek között.]
Az írásokat, fordításokat és ajánlókat készítette:
"Sarolta"
 Ha valami kérdésed vagy megjegyzésed van, írj: 
abigel88(kukac)gmail.com 
Forrás:


A 2. rész következik


Nincsenek megjegyzések: