Tények, amelyek istenhitre vezethetnek

Tények, amelyek istenhitre vezethetnek minket

Nézzünk magunk körül néhány tárgyilagos tényt, ami elgondolkodtathat bennünket.

Az még a véletlen számlájára könnyen írható, hogy a Nap és Föld távolsága pont alkalmas az életre. Na de ott van pl. a Föld Nap körüli keringésének, a forgástengely ferdeségének és a tengelyferdeség keringés alatti állandóságának (az év során a Föld tengelyferdesége nem változik, mindvégig 23,5 °) legfontosabb következménye az évszakok váltakozása, mivel egy adott szélességi kör mentén az év során változik a napsugarak hajlásszöge.

Az évszakok, az éghajlat és az időjárás összetett rendszert alkotnak, amely fenntartja az életet. Aztán ott van a Hold is, amelynek „hiányában a Föld forgási periódusa ma legfeljebb 8 óra lenne, azaz háromszor gyorsabban forogna, ezért az eltérítő erő is háromszor akkora lenne. Ez egészen eltérő szélrendszereket alakítana ki, mint a valóságban (Comins, 1994). Mindenekelőtt, sokkal erősebb légmozgások lennének. Egy átlagos, szélcsendesnek mondható napon pl. 15-20 m magas hullámok lennének a tengereken. A földfelszín kiemelkedő pontjai is gyorsabb erózión mennének keresztül....

A légmozgások iránya is más, határozottabban nyugatias volna, sokkal ritkábbak lennének az északias vagy délies szelek.

Ez alaposan megnehezítené az állatok kijutását a szárazföldekre, mivel a próbálkozókat könnyen a sziklafalakhoz csaphatnák a hullámok. Ezért csak a védettebb, homokos partú öblökben szállhattak volna partra, ami megint csak a lehetőségek beszűkülését jelenti. De nemcsak a kontinensek benépesülése szenvedne késedelmet, a tengereken vadászó madarak dolgát is alaposan megnehezítené. A tengeri hajózás is más fejlődési utat követett volna: nem valószínű, hogy az emberek fatestű vitorlás hajókkal kísérleteznek ilyen erős szelek mellett. A hajózás igazán csak a kellően biztonságos, vasból épült, motoros vízi járművek feltalálása után kezdődne, ennek összes következményével együtt, de a repülőgépek tervezésekor is számolni kellene az erős szelekkel.

A szárazföldi élőlényekre is komoly hatásuk lenne. Mivel az állandó, viharos erejű légmozgások kicsavarnák a nagyra nőtt fákat, lenne egy bizonyos magassági korlát, ami fölé sem ők, sem más növények nem mennének. A magányosan állóba könnyebben belekaphat, ezért a növények többnyire foltokban, csoportosan nőnének. S valószínűleg nem függőlegesen felfelé, hanem ferdén, rátartással az állandó szélirányra, vagy a földhöz simulva, estenként belekapaszkodva. A gyökereiket is mélyebbre eresztenék, hogy minél jobban megkapaszkodjanak a talajban. Kisebb felületű leveleket növesztenének, mert abba kevésbé kapaszkodhat a szél, valószínűleg a tűleveleket részesítenék előnyben. Ez viszont kis felületével a fotoszintézis teljesítményének szabna korlátot. Az állatok is inkább a földhöz simulnának járás közben. A végtagjaikkal erősebben tudnának a talajba kapaszkodni, a testük "áramvonalasabb" lenne, pl. nem növesztenének nagy füleket. Mivel a fák alacsonyak, nem lennének fánlakó állatok, de talán többen élnének a föld alatt.

A szelek iránya és ereje az egész éghajlati rendszerre kihatással lenne, pl. más irányba és gyorsabban kergetnék a különböző hőmérsékletű és páratartalmú légtömegeket, az esőfelhőket, és a tengeri áramlatokat, mint a valóságban.

A Hold nélküli világban a bioszféra a sok korlátozó körülmény következtében jóval kevésbé lenne változatos, mint a valóságban...

Az életnek "rendezett" körülményekre, kiszámíthatóan ismétlődő folyamatokra (pl. időjárásra) van szüksége, olyanokra, amelyekhez nem túl nagy erőfeszítések árán lehet alkalmazkodni, s egy idő után "beállni". A Földön ma stabil éghajlati övek vannak, s mindegyikben a nekik megfelelő, ahhoz már kellően idomult élővilág rendezkedett be. Mindezt a Hold kiegyenlítő árapályereje alakította így.

Ha nem létezne, a fentiek értelmében a Föld forgástengelye viszonylag lassan, de rendszertelenül változna, mégpedig 0 és 85^o között, ami lassú, de folyamatos klimatikus átalakulást okozna. Ráadásul, minél jobban megdőlne a forgástengely, annál szélsőségesebbé válnának az éghajlati körülmények is a Földön.

Két kutató, Darren M. Williams és James F. Kasting 1997-ben megjelent tanulmányukban modellezték a földi klímát, azzal az alapfeltevéssel, hogy a forgástengely az Uránuszhoz hasonló helyzetet vesz fel (Sky and Telescope, 1998). Ekkor a mostani egyenlítői vidéket gyakran hó borítaná, míg a sarkoknak nagyon komoly hőingadozást kellene kiállniuk. Nyaranta az északi póluson +50, a délin +80 ^oC-ig emelkedne a hőmérséklet (a különbséget az eltérő vízmennyiség okozza a két sarkon), míg télen a valóságosnál is hidegebb lenne. A kontinensek belsejében, távol a rengeteg hőt tároló óceánoktól, a hőmérséklet +45 és -25 ^oC között ingadozna. A jégrétegek leolvadása következtében időnként hatalmas áradások lennének, de a tengermélyi bonyolult áramlási folyamatok is megzavarodnának.

Ráadásul a Földön a nappalok és az éjszakák a sarkok felé haladva hosszabbodnának, ott már fél évig tartanának. A tengely elfordulása miatt az éghajlati övek viszonylag gyorsan vándorolnának. A bioszférára nézve ez komoly megterheléssel járna, s néhány tíz millió évre számítva, a változásoknak tragikus következményei lennének. Ilyen rövid időtartamok alatt nyilván nem lehet alkalmazkodni, ezért az állatok többsége jórészt állandóan vándorolna, mindig a kedvező éghajlatú vidékeket keresve, a növények pedig vagy berendezkednek a szélsőséges körülmények elviselésére, vagy időnként nagy kipusztulási hullám söpörne végig rajtuk.

Valószínű, hogy az élet ilyen mostoha viszonyok mellett nem fejlődhetett volna a mai szintre a Földön. Ezért nagyon fontos a forgástengely viszonylagosan stabil állapota, amelyet a Holdnak köszönhetünk.” /Az árapály hatása – http://www.mek.oszk.hu/00500/00558/html/dip5.htm/

Azután itt van ez a „porszívó hatású” bolygó:

„Jupiter, a „kozmikus porszívó”

Az SL9 becsapódása kiemelte a Jupiter szerepét mint a belső naprendszer „kozmikus porszívója”. A tanulmányok szerint a bolygó erős gravitációs hatása oda vezet, hogy sok kis üstökös és aszteroida összeütközik vele. A Jupiter üstökösökkel való ütközéseiről azt tartják, hogy 2–8-szor gyakoribbak, mint a Föld esetében.[13] Ha a Jupiter nem lenne, ezek a kisebb égitestek a belső bolygókkal ütközhetnének össze.

A dinoszauruszok a Kréta végén bekövetkezett kihalásáról általánosan azt tartják, hogy a Chicxulub krátert létrehozó becsapódás miatt következett be, és azt bizonyítja, hogy a becsapódások komoly fenyegetést jelentenek a földi életre. A csillagászok szerint a Jupiter takarító munkájának hiányában, mellyel a potenciális becsapódást jelentő égitesteket eltünteti, a földi életformák bekövetkező kihalásai sokkal gyakoribbak lennének.[14]

[13. Collisional probability of periodic comets with the terrestrial planets – an invalid case of analytic formulation Nakamura T., Kurahashi H. (1998), Astronomical Journal, v. 11, p. 848: for Jupiter-interacting comets of greater than 1 km diameter, a Jupiter impact takes place every 500-1000 yr, and an Earth impact every 2-4 Myr.]

[14.  Wetherill, G. W. (1994),Possible consequences of absence of Jupiters in planetary systems, Astrophysics and Space Science, 212. kötet, 23–32. oldal]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Shoemaker%E2%80%93Levy_9

Ott vannak a gombák. „A gombáknak igen fontos szerepük van a természet háztartásában. Az elpusztult növények és állatok szerves anyagait, amelyeket a szervetlen ásványi anyagokból a zöld növények készítettek, enzimjeik segítségével egyszerűbb vegyületekké bontják le, és részben visszaalakítják őket szervetlen ásványi anyagokká. A gombák – és a hasonló működésű baktériumok – ezáltal biztosítják az anyag folyamatos és folytonos körforgását. Nélkülük az elhalt növényi és állati maradványok megmaradnának, néhány évtized alatt vastagon borítanák a Föld kérgét, és így megakadna az élet.” (Kalmár_Makara: ehető és mérges gombák, Natura, 1981.,30. o.)

TÖKÉLETES ÚJRAHASZNOSÍTÁS! A technikai fejlettség ellenére az ember

évről évre tonnaszámra termeli az újrahasznosíthatatlan, mérgező hulladékot. A föld viszont, zseniális kémiai folyamatokat felhasználva, tökéletesen újrahasznosítja minden hulladékát. Vajon hogyan jöttek létre a föld újrahasznosító rendszerei? „Nem létezik, hogy ennyire tökéletesen harmonikus környezet alakuljon ki, ha a föld ökoszisztémája tényleg csak véletlenszerűen, magától jött létre” – jelenti ki M. A. Corey vallási és tudományos témákkal foglalkozó író. (God and the New Cosmology—The Anthropic Design Argument, by M. A. Corey, 1993, pp. 144-145.)

BÚZAMAG. „Kertész Zoltán, az MTA doktora, a Gabonatermesztési Kutató Kht. búzagenetikai és nemesítési osztályának vezetője terminusok helyett a búzamagról beszélt. Mint mondta, mindig csodálattal töltötte el, és sosem fogja igazán megérteni, hogy ez a csöppnyi mag miként hordoz magában annyi életet? Ha ezt az egyetlen magot elvetjük, sarjad belőle egy búzakalász. A búzakalász több tucatnyi magot terem, és azok a magok mindegyike még egyszer annyit, és így tovább. Mígnem az egész föld benépesül búzával. Mindez egyetlen magból.” (Chikán Ágnes riportkönyve: Levelek a tudás fájáról.)

„Gabonaszál kalásszal és vegyigyár. Egy építészt a következő feladattal bízták meg: Építsen egy tornyot, amelynek átmérője 4 méter. Helyezzen el benne felvonókat, lépcsőket, huzalcsatornákat, vízvezetékeket. A falak vastagsága nem haladhatja meg az 50 cm-t, ugyanakkor a torony magassága 1500 méter legyen. Minden irányban legyen elegendő kilengése. A torony tetején pedig egy vegyigyárat kell elhelyezni s mindezt egy év leforgása alatt kell elkészíteni!

Az építész hiába volt elég okos és intelligens, nem volt képes ezt a feladatot végrehajtani. Nem úgy a közönséges gabonaszál kalásszal. „Tornyának” magassága tényleg 400-szor annyi, mint az átmérője. Szalmájának fala csak 0,5 mm, átmérője 4 mm, s magassága 1,5 méter. A csomók között a szárban találjuk a „lépcsőket”, a járatokat, a tápanyagok „felvonóit” és a „vízvezetékeket”. A szalmaszál végén van a kalász, egy komplikált vegyigyár, amelyben az ember számára szükséges kenyérhez termelődik és elraktározódik a liszt.” (Ismeretlen forrás)

Így a kalászok milliárdjai Isten nagyságának és jóságának bizonyságai. Vagy inkább menjünk ki azon a népszerű ajtón, amely a totális szabadságba /istentagadásba/ vezet, és valljuk azt csökönyösen, mindezt a vak véletlen alkotta és hozta össze ilyen egyetemes harmóniába?

Vagy nézzük a DNS-t: 

„Svájci kutatók: pontos terv szerint készül az ember

Az élőlények pontos ütemterv szerint jönnek létre - derítették ki svájci kutatók. Az embrió alakja 48 órán belül alakul ki, emeletenként alulról felfelé haladva.

Denis Duboule és Danil Noorermeer, a Lausanne-i Műszaki Főiskola és a Genfi Egyetem kutatói felfedezése szerint az ember mintegy harminc vízszintes szakaszból áll, ami többé-kevésbé megfelel a csigolyák számának. Másfél óránként új emelet készül el az embrión belül. A nyaki, mellkasi, ágyéki csigolyák génjei mind a megfelelő időben lépnek működésbe.

 Minden akkor történik, amikor rendelt ideje van

Amennyiben az ütemtervbe hiba csúszna, bordák nőnének ki például az ágyéki csigolyákból - szemléltette a rendszer precizitását Duboule. Annak érdekében, hogy a szigorú ütemterv betartható legyen, a DNS bizonyos mértékben egy óra szerepét tölti be.  A végtagok és a gerincoszlop kialakulásáért felelős Hox-gének négy csoportban helyezkednek el a DNS-láncon egymás után, meghatározott sorrendben. Az embrió kezdeti stádiumában még DNS-gombolyagba csomagolva pihennek. Amikor azonban elérkezik az idejük, a fonal elkezd legombolyodni.

Először a nyaki csigolyák kialakulásáért felelős gének szabadulnak ki a gombolyagból, és kezdik el munkájukat, majd következik a mellkas, és így tovább, egészen a farokcsigolyákig. 90 percenként új gén válik ki a gombolyagból - írja az ORF tudományos hírportálja. Két nap elteltével a fonal teljesen legombolyodik, az embrió minden emelete elkészül - fejtette ki Duboule. Ez a rendszer az első "mechanikai óra", amit a genetikában felfedeztek, és ez magyarázza a figyelemreméltó pontosságot is. A jelenség számos élőlényre érvényes, az embertől a kék bálnán és a rovarokon át egészen bizonyos férgekig.”

/MTI/

Mit mond ezzel kapcsolatban a Biblia?

„Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nekik: Mert ami Istenben láthatatlan, 

tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (Római levél 1:20)

Melyik ajtót válasszuk?

Láthattuk, hogy sokféle ajtó van, a színestől a népszerűn át a közönségesig, bármelyik választható. De nyilvánvalóan az egyik út az, amelyiket a Biblia ajánl, hogy kövessük. A Biblia megismerésével egy teljesen új dimenziója nyílik meg az emberi lét értelmének, amelyet Isten örökkévalósága határoz meg és tágít ki a végtelen felé.

Ez az út talán semlegesnek mondható a többihez képest, és nem olyan népszerű, mint amely akármilyen szabadságba /szabadosságba/ vezet, de sokkal inkább egy optimális környezetbe, amely minden benne lévőnek a javára válik.

Ha a családi neveltetésünk által nem jutottunk el ehhez az ajtóhoz, még a saját autodidakta önnevelésünk által eljuthatunk, ha van bennünk ösztönös vágy, hogy az örök életet elnyerjük.

Bár a romlott emberi természetünk eltávolított minket Istentől, és a körülöttünk lévő ateista/evolucionista propaganda, de ha a teremtett világ egyensúlyából, rendjéből és hasznosságából felismerjük a láthatatlan Teremtő gondviselését, és irántunk érzett szeretetét, akkor ezt a részünkről Feléje kinyilvánított szeretettel és engedelmességgel viszonozhatjuk.

Ez azonban attól függ, melyik ajtót választjuk, amin ki és be járunk. Ez attól függ mi lakozik a szívünkben, és milyen életre vágyunk.

Jézus Krisztus mondja:

„ Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (János evangélium 10:8-10)

Az örök élet útja, megismerni Istent és az Ő útját, amely nem más, mint Jézus Krisztus. ^{Vö. János 14:6} Az ő jellemének elsajátítása és kiformálása az életünkben. S bár ez a világ, és benne a világi módra élő emberek egy rettenetes mindennapi gát és visszatartó/visszahúzó erő, de azzal a tudattal élhetünk, hogy ennek van egyedül tartós értelme, és ennek van egyedül olyan megalapozott jövője, mely az örökkévalóságba vezet. Minden más ajtó csak a pillanatnyi jelen röpke örömét vagy bánatát nyújthatja csupán, és oda vezet, amelyet úgy hívunk, hogy kényszerű elmúlás.

„ Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent,

és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

(János evangélium 17:3)