Charles Darwin szerint "... a természetes szelekció működésében nincs több kialakítás, mint abban az irányban, amelyet a szél fúj." Más szóval kifejezve ugyanezt - a természetes szelekció révén az élőlények úgy változnak, hogy jobban illeszkedjenek környezetükhöz.
A darwini evolúciós elmélet a spontán életkeletkezés által létrejövő ősi sejtre építi az evolúciós képzeletbeli törzsfát, amelynek csúcsán az ember van. Nézzük, ez a tematika működik-e pl. a kacsatenyésztés területén?
Két tényező dominál a kacsatenyésztésben:
1. A fajtajelleg megválasztása, amely valamilyen okból történik;
2. A fajtajellegnek nem megfelelő egyedek selejtezése, amely ugyanazon okból történik.
Ha tehát egy ősi sejtből akar a természetes szelekció kitenyészteni egy adott fajra jellemző anatómiai és jellem tulajdonságú élőlényt, akkor az adott fajtajelleg spontán kialakulásának folyamatát fenti két tényező figyelembevételével kell kifejlesztenie.
Ha mondjuk piros csőrű kacsát akarunk kitenyészteni, akkor ezt a csőrszínt a fajtajelleg megválasztása és a fajtajellegnek nem megfelelő kacsák kiselejtezése által érhetjük el. Ehhez szüntelenül válogatni kell az alanyokat az elit fokozatú egyedek génállományának kialakításához és megőrzéséhez, és akkor lesz neki egy DNS-ben rögzített pedigréje, amely tiszta fajú származását bizonyítja.
A gond ott van, hogy a természetes szelekció egy stratégiai cél nélküli folyamat, amely az élőlényeknek a mindenkori változó környezethez való illeszkedését segíti elő és nem fajtajelleg szerint választ és selejtez ki alkalmas és alkalmatlan alanyokat. És egy adott élőlény környezethez való egyre jobb illeszkedése és fajtajelleg szerinti kiválogatódása mikor esik egybe?
A piros csőrnek mint fajtajellegnek csak akkor volna esélye kialakulni és megőrződni, ha a piros csőr jelentené a környezethez való mindenkori legjobb illeszkedést, csakhogy az adott helyzetben az életben maradásnak számtalan más szempontú kritériuma lehet, úgy mint előnyös testforma, kornak megfelelő fejlettség, egészségi állapot, stb. És akkor arra választja ki az alanyt és nem a piros csőrre.
A természetben millió-féle különböző élőlény van, minden fajra jellemző külső és belső tulajdonságokkal, amelynek a kifejlesztéséhez ahhoz a típushoz kell kiválasztani az ahhoz szükséges alanyokat, de mint látjuk a természetes kiválasztódás nem arra választja az alanyokat, hanem a már meglévőknek a megőrzésére azzal, hogy közülük a legjobban alkalmazkodókat választja ki.
Egyszerűen kifejezve, egyáltalán nem biztos, hogy az egyre pirosabb csőrrel születő kacsák lesznek a legéletrevalóbbak, márpedig a fajtajelleg kialakításához a piros csőrszínre kell válogatni és selejtezni, miközben a szelekció a jobban illeszkedésre, az életrevalóságra válogat. Ennélfogva Darwin képzeletbeli piros csőrű kacsájának és /millió különféle más élőlénynek/ az ősi sejtből való fajtajelleg szerinti kifejlődése a természetes szelekció által nem más, mint áltudományos kacsa.
* * * * *
[ „Ha vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz belőlük elefánt is.” /P.W. Atkins a Teremtés 17. old./
Hogy ez létrejöhessen, a természetes kiválasztódásnak kifejezetten az elefántra jellemző fajtajelleg kialakításához kell válogatni, mégpedig igen hosszú időn keresztül. És mivel a szelekció nem az elefánt típushoz választja ki az ahhoz szükséges alanyokat, ezért ez az Atkins-féle evolúciós tematika kifejezetten az áltudományos kacsák közé tartozik!]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése