Hová jutott el a tudomány Isten létezését illetően?
"Isten egyértelműen kívül fekszik a tudomány hatókörén.
Nem lehet sem bizonyítani, sem cáfolni."
Isten alatt (pontosan definiálva) a világegyetem Teremtőjét kell hogy értsük, azt az Alkotót, Aki megalkotta azt. Hasonlóképpen a festő alatt a festmény festőjét kell hogy értsük, azt a művészt, aki megfestette a képet. Mondjuk Munkácsy Mihály.
A mindennapi életben természetes, hogy egy festmény (és nem egy mázolmány) mögött látjuk a festőt, akár fizikai szemeinkkel is, vagy ha már meghalt, akkor értelmi szemeinkkel látjuk őt, tudjuk hogy létezik, ill. létezett, mert tapasztalataink szerint a festményeket többnyire festők készítik, és nem színes molylepkék maszatolnak kifeszített vásznakon ide s tova hangulatos-holdfényes éjszakákon át. (Természetesen lehetnek egyéb bizonyítékok is a festők létezésére, de ezt most hagyjuk.)
Nézzünk egy példát arra vonatkozóan, hogy milyen bizonyításra képes a tudomány a maga korszerű eszközeivel. „A tudományos bizonyítás csak a fizikai eszközökkel mérhető adatokat fogadja el, az ember szellemi mivoltát nem.” (Wikiszótár/bizonyítás)
a kulcsra zárt rejtély
Egyszer óriási vihar vonult végig egy város fölött, betörve sok ház ablakát és sok lakásban óriási kárt és rendetlenséget okozott. Egy bizonyos házban viszont ez idő alatt eltűnt egy nagyon értékes dokumentumot tartalmazó dosszié, amely egy fiókba volt betéve. A károsult személy kihívta a rendőrséget, hogy nyomozza ki az ügyet.
Adott időben megjelent egy bűnügyi technikus, aki kijelentette, hogy tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy vagy dolog, amely a bizonyítandó tény bizonyítására bármilyen formában alkalmas lehet. Ilyennek tekintendők azok, amelyek az esetleges bűncselekmény elkövetésének a nyomait hordozzák, a bűncselekmény elkövetése útján jöttek létre, vagy amit a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, illetve amelyekre a bűncselekményt elkövették. Ezután elvégezte a helyszíni szemlét, összegyűjtötte a különböző fellelhető nyomokat, anyagmaradványokat, rögzítette az elváltozásokat, ujjlenyomatokat keresett (de nem talált), DNS-mintát keresett (de azt sem talált), fényképfelvételeket készített. Ezután megírta a szemlejegyzőkönyvet és a nyomokat, a jegyzőkönyvet pedig eljuttatta a főnökének.
Az ügyeletes nyomozótiszt a begyűjtött adatok kivizsgálása után kijelentette, hogy a dosszié eltűnésének természetes oka van, ami nem más, mint a vihar maga. Az törte be az ablakokat, döntötte fel a székeket, az húzkodta ki a fiókokat, s valószínű ugyanez a vak erő tehető felelőssé a dosszié eltűnéséért, amely egyszerűen kirepülhetett az ablakon. Azután pedig a szél kilométerekre elsodorhatta, lehet azóta valamely tó vagy folyó mélyén fekszik és senki nem tudhatja hogy hol. A dosszié eltűnésének tehát más tudományos magyarázata nem lehetséges.
Erre a károsult megjegyezte, hogy van egy kis problémája ezzel a magyarázattal. Éspedig az, hogy a szobában volt egy nagy asztal, annak volt tíz fiókja, mind a tíznek egymástól különböző zárja és hozzátartozó kulcsa. Ő bezárta mind a kilenc fiókot a kulcsokat kétszer ráfordítva, azokat betette a tizedik fiókba, ahová a dossziét is betette, majd azt is rázárta duplán. A kulcsot kivette, odament a ruhásszekrényhez, az abban található öltönyök egyikének belső zsebébe betette a kulcsot, becsukta a szekrényajtót, azt is rázárta kétszer és a szekrényajtó kulcsát az asztalra tette az abrosz alá. Amikor pedig hazajött, a fiókok ki voltak húzkodva és mindegyikben benne volt a hozzátartozó kulcs. Közelebbről megvizsgálva észrevette, hogy mindegyik ki van nyitva, tehát a kulcsok el voltak fordítva. A dosszié pedig szőrén-szálán eltűnt.
A nyomozótiszt erre megjegyezte, hogy a tudomány a bűnügyi eszközeivel arra képes ugyan, hogy megkülönböztesse a kulccsal kinyitott és bezárt fiókokat, de ha azt nézzük, hogy száz szobában van száz fiók bezárva, és száz szobában van száz fiók kinyitva, akkor azzal az egy szobával, amelyikben nyitva vannak a fiókok, nem tud mit kezdeni. Mert azt tudományos módszerekkel nem tudja eldönteni, hogy miért vannak nyitva. A nyitva lévőség okát nem tudja meghatározni, csupán a nyitva lévőség tényét. De a zártságra ugyanez vonatkozik.
(Meg kell jegyezni, hogy a nyomozótiszt alapvetően materialista gondolkodású volt, és az egész univerzum eredetére vonatkozóan is hasonló magyarázatot fogadott el, csakis a száraz tényeket. Álláspontja szerint az univerzumnak csakis természetes oka lehet, semmiféle természetfeletti. Mint mondta, a tudomány tapasztalati jelenségek természeti magyarázatával foglalkozik, nem pedig metafizikai jelenségek természetfeletti magyarázatával.)
A károsult akkor elhívott egy magánnyomozót, aki viszont nem volt dogmatikus gondolkodású, hanem olyan Columbó-féle, akinek ez volt a felfogása:
„a nyomozás komplex tevékenység, melynek minden részműveletének teljes összhangban, azaz mai kifejezéssel élve, egymással kompatibilisnek kell lennie. Tehát a magas színvonalon végrehajtott helyszíni szemle sem elég a sikeres nyomozáshoz … két vagy több adat egyidejű jelentkezése segíti, illetve megsokszorozza a gondolkodás következtetési lehetőségeit, így a kriminalisztikai gondolkodást is új eredményekhez vezeti. … A helyszín összképe alapján következtetni lehet a tettes motivációjára és a cselekmény lefolyására, a mozzanatok sorrendiségére. … a jegyzőkönyvön kívül a különböző elkövetési módokból levont következtetések vezethetnek el legtöbbször a tetteshez. ” (Dr. Déri Pál: Korszerű nyomozás-szervezés)
Az összképből levont következtetése pedig az volt, hogy a dosszié eltűnésének nem lehet természetes oka, hanem csakis intelligens, hiszen vak, irányítatlan erők nem képesek azt a komplex folyamatot végrehajtani, aminek a végeredménye az összes fiók és a szekrény kinyitása és a dosszié eltüntetése.
Nézőpontja szerint a rejtély kulcsa tehát valamely személyhez kötődik (nem tárgyi eredetű intelligenciaforráshoz), és a kérdés az, hogy ki (és nem mi) követte el a betörést. És mivel a dosszié tulajdonosának volt egy albérlője, a nyomozónak már volt egy sejtése arról, hogy ki lehetett az elkövető. Ezután addig járt az illető nyakára, amíg fel nem göngyölítette az ügyet.
a tudomány sok mindent nem tud bizonyítani
Tudománynak az egyik leginkább elfogadott és elterjedt értelmezés szerint az igazságtartalmára nézve tesztelt és bármikor újra tesztelhető (tehát potenciálisan igazolható vagy cáfolható) ismeretek gondolati rendszerét tekinthetjük. „ A tudomány tekintélye és biztonsága azonban nem abban áll, hogy valamit tudományosnak nevezünk, hanem abban, hogy a tudomány szigorú intézményrendszere csak olyat fogad el igaznak, amely minden tekintetben kiállja a tudományos hitelesítés szakma által szigorúan meghatározott próbáját.” (Magyar Felsőoktatás 2001. 9. A Magyar Akadémia körül - a tudomány hetében/Pálinkás József)
Mint az előbbi példánál is láttuk, a tudományos megismerésnek önmagában komoly határai vannak, hiszen csupán az objektíve rögzített adatokból még önmagában nem következik egy tudományosan alátámasztott felismerés, hanem csupán egy tudományosan rögzített tények felhasználásával kialakított felismerés, amelyet viszont nagyon is befolyásolhatnak szubjektív tényezők, pl. hogy valaki eleve kizár olyan magyarázatokat a dolgok hátterét illetően, amelyek szigorúan nem alátámasztottak tudományosan, tehát egzakt módon.
[EGZAKT szabatos, egyértelmű, pontosan meghatározott, mérhető adatokra alapozott a szubjektív értékelést nagy mértékben kizáró (módszer, tudomány).]
Ebből kifolyólag a tudomány nemcsak hogy Isten létét/nemlétét nem tudja igazolni, hanem bizonyos módszertani korlátok miatt sok saját állítását sem. A tudomány (természettudomány) tehát nem alkalmas rá, hogy állást foglaljon ebben a kérdésben.
Pl. az ujjlenyomat emberekre lebontott egyedisége tapasztalati, de tudományosan soha nem igazolt állítás, s két ujjlenyomat teljes azonosságának megállapítása valójában -bármilyen alapossággal is végezzék az elemzést- csupán csak egy szubjektív, tévedési arányaiban ismeretlen ítélet. Ebből kifolyólag az ujjlenyomatok bizonyítási eljárásban való alkalmazása ellentmond az Amerikai Legfelsőbb Bíróság által 1993-ban kimondott Daubert szabálynak, amely szerint csak tudományosan igazolt, ismert hibaszázalékú eljárás alkalmazható, - állítja Somin E. Cole, a Kalifornia Egyetem professzora.
Sőt, 2005-ben a Journal of Criminal Law & Criminology-ban publikált tanulmányában pedig egyenesen mítosznak nevezte az ujjlenyomat-azonosítás tévedhetetlenségébe vetett hitet, máshol kifejtett véleménye szerint a daktiloszkópia nem más, mint áltudomány.
Azután „Rengeteg dolgot kezel az orvoslás, amit nem tud megmagyarázni. Itt van például a fájdalom. Még csak azt sem lehet bizonyítani, hogy létezik. Abszolút szubjektív tapasztalat; ha fáj a fejem, rajtam kívül senki nem érzékeli, nem bizonyítható, nem leírható. Mindenkinek más a fájdalomküszöbe, nincs két ember, aki ugyanúgy érzékelné a fájdalmat. Már ha van egyáltalán, "tudományos" szemmel nézve. … A tudat adott, mindenki ismeri, mindenkinek van, de ezt ugye nem lehet "tudományosan" bizonyítani... Mindenki tudja, hogy vannak érzelmeink. Ezek sem mérhetőek, nem objektívan leírhatóak. Mégis mindenki elfogadja a létezésüket. …” (Dr. Kontár Gábor)
biológiai rendszerek bonyolultságának eredete
Ismerünk hihetetlenül komplex módon összehangolt alkotórészekből álló biológiai rendszereket. Pl. agyunk az ismert világegyetem legbonyolultabb rendszere. Az emberi agy szürkeállománya túlnyomórészt idegsejtekből (neuronokból) áll. (Agyunknak csaknem 15 milliárd neuronja, kapcsoló eleme van, 500 billió érintkezési hellyel, szinapszissal.) Az alatta lévő fehérállomány túlnyomórészt idegrostokból, összesen 500 000 km hosszú „összekötő kábelből” áll. Steinbuch ismert kibernetikus szerint negyvenezer év folyamatos, megszakítatlan kutatómunkájára lenne szükség ahhoz, hogy az emberi agynak csupán a kapcsolási vázlatát föl tudjuk rajzolni. Agyunk annyi információt képes tárolni, mint a washingtoni kongresszusi könyvtár: egy másodperc alatt több műveletre képes, mint egy szuper komputer, egy versenyautó sebességével reagál az ingerekre.
Az emberi agy rendkívüli komplexitása, kreativitása, képessége az absztrakt gondolkodásra, amelyek messze meghaladják a puszta túléléshez szükséges mértéket, az egyik legnyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy szükség van egy tudományosan meghatározható természetes okon kívüli alátámasztáson alapuló magyarázatra. Az a tudományosnak kikiáltott tétel, miszerint vagy két és félmilliárd esztendeje az állkapocs egyszer csak zsugorodni kezdett, hogy helyet csináljon az agynak, kb. ahhoz hasonlatos, hogy a szél azért törte be az ablakot, hogy hozzáférhessen azokhoz a kulcsokhoz, amelyekkel a bezárt fiókokat ki lehetett nyitni. (Lásd: a kulcsra zárt rejtély)
AZ ÉLŐVILÁG TELE VAN FELFOGHATATLANUL KOMPLEX MECHANIZMUSOKKAL
Az élettelen és az élővilág közötti törésvonal „a legdrámaibb és legalapvetőbb diszkontinuitás a természetben. Az élő sejtek (melyek az evolucionisták szerint csupán vegyszerekkel teli zsákok) és a legrendezettebb nem-biológiai rendszerek (pl. kristályok vagy hópelyhek) között elképzelhetetlenül mély és abszolút szakadék tátong.” (Evolúció – egy elmélet válsága, Bethesda Maryland, Adler & Adler, 1986, p.249-250) Még a legapróbb bakteriális sejt is, amelynek tömege kevesebb mint egy billiomod gramm, „egy valóságos mikro-miniatürizált gyár, amely egy bonyolult molekuláris gépezet sok ezer, tökéletesen megtervezett alkatrészét tartalmazza, és amely összesen kb. százezer millió atomból épül fel, így messze bonyolultabb, mint bármely ember által szerkesztett gép, és nincs párja az élettelen világban.” (i.m. p.250) Sir James Gray, a cambridge-i egyetem állattanprofesszora a Science Today-ban ezt írja: „Egy baktérium sokkal bonyolultabb, mint az emberek előtt ismeretes bármely élettelen rendszer. Nincs a világon olyan laboratórium, amely felvehetné a versenyt a legkisebb élő szervezet biokémiai tevékenységével.” (Science Today, 1961., Sir James Gray, 21. old.)
Isaac Asimov megbecsülte annak valószínűségét, hogy egy hemoglobin-molekula véletlenül összeálljon aminosavakból. Egy ilyen molekula 4 összetekeredett aminosav-láncból áll. Mindegyik lánc 146 aminosavból áll, és az élőlényekben 20 különféle aminosav található. E 20 aminosav különböző elrendezéseinek száma egy 146 elemű láncban 20146, ami kb. 10190. (Az egész univerzumban csak kb. 1070 proton van).
Richard Dawkins evolucionista kényszeredetten vallja be: „Kínzóan, nyomasztóan, halálosan nyilvánvaló, hogy ha a darwinizmus valóban a véletlenen alapulna, nem működhetne. Nem kell matematikusnak vagy fizikusnak lennünk ahhoz, hogy kiszámítsuk: Ahhoz, hogy egy szem vagy egy hemoglobin-molekula véletlenszerűen összeálljon, az örökkévalóság is kevés lenne...” (Clim-bing Mount Improbable [A Valószínűség Hegyének megmászása], New York, Norton,1996, p 67)
Azután ott van a genetikai kód eredete, amely „a legérthetetlenebb az élet keletkezésének egész problematikájában” (Orgel Leslie: Darwinizmus az élet kezdetén. New Scientist, April 15, 1982,) "Nem tudok róla, hogy a DNS eredetére vonatkozóan ma létezne olyan elmélet, amely minden tekintetben meggyőző lenne" - Patrick Forterre (University of Paris-Sud) evolúcióbiológus.” [Forrás: Nature, 2006. január 16., 130. oldal] Nemrégiben Anthony Flew filozófus a következőképpen indokolta, miért lett teista, miután több mint 50 évig ateista volt: „A DNS biológiai vizsgálata megmutatta – az élet létrejöttéhez szükséges elrendeződések hihetetlen komplexitása által -, hogy valamilyen intelligenciának szerepet kellett játszania.” (Associated Press Report, December 9, 2004)
Olever Wendell Holmes amerikai főbíró mondása szerint jó, ha az ember lakásában van tudomány a második emeleten, feltéve, hogy a földszinten a józan ész lakozik.
A józan ész pedig azt diktálja, ha valaki az igazságot keresi, minden lehetséges megoldást figyelembe kell vennie, még a természetfelettit is, vagyis azt a magyarázatot, amely túlmutat a tudomány által egzakt módon bizonyítható határokon. (Tehát esélyt kell adni annak a magyarázatnak, hogy intelligens oka volt a dosszié eltűnésének, és a puszta véletlen erő behatolásának a szobába kevés volt ehhez. - Lásd: a kulcsra zárt rejtély)
Azonban mégis sokan ragaszkodnak kifejezetten tudományosnak kikiáltott magyarázatokhoz, elutasítva bármilyen háttérben esetlegesen megbújó intelligenciát:
„A tudomány oldalára állunk egyes elmeszüleményeinek teljes képtelensége ellenére... mert előzetesen elköteleztük magunkat a materializmus mellett. Sőt, a materializmus mindenre kiterjed, hiszen nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.” (Richard Lewontin harvardi genetikus, New York Rewiev of Books, 1997. január 9.)
L.T. More, a Chicagói Egyetem munkatársa hasonlóan fogalmaz: „Az evolúcióban való hitünk azért olyan erős, mert vonakodunk elfogadni a különleges teremtésnek az evolúcióval kibékíthetetlen ellentétben álló tanát.” (Idézi A.J.Monty White, Wonderfully Made, Evangelical Press, p. 33)
Következetesen megrögzött alapállást mutat Sir Arthur Keith, angol tudós is: „Az evolúció nincs bizonyítva, és nem is bizonyítható, csupán azért hiszünk benne, mert különben a teremtésben kellene hinnünk, ez pedig elképzelhetetlen.”
A kulcsra zárt rejtély megoldása ebből kifolyólag számukra csakis materiális okokra terjedhet ki, holmi magát betörőnek álcázott intelligens eredeti ki van zárva. Ugyanígy az összes, az univerzumban található magasan szervezett rendszer eredete s maga az univerzum is csakis természetes okkal magyarázható, mert egyedül ez tudományos, minden más elméleti következtetés az áltudomány világába vezet.
Na és mint mondjunk pl. a piramisokról, azoknak is csupán tudományosan bizonyítható természetes eredetük van mesterséges intelligencia nélkül? Vagy nézzük azt, hogy milyen üzenetet hordozott az 1977-ben útjára indított Voyager amerikai űrszonda:
„Az űreszköz által szállított aranyborítású rézlemezre jóval egyszerűbb üzenetet helyeztek el: a földi életre jellemző hangokat (például a szél vagy a tenger zúgását, emberi beszédeket) és képeket (például egy stilizált meztelen női és férfi alakot). A tudósok még ebben az esetben sem biztosak, hogy a földönkívüliek bármit ki tudnának stabilizálni belőle a puszta tényen kívül, hogy intelligens lények által készített tárgyról van szó.” (Ropireklám űrlényeknek, HVG, 2008. jún. 21)
Miből gondolják a tudósok, hogy néhány stilizált emberi alakból majd intelligens eredetre fognak következtetni bizonyos intelligens űrlények? És mi van akkor, ha azok is úgy gondolkodnak: aki ateista, az csakis objektív, tudományos, tehát anyagi eredetet fogadhat el magyarázatként, aki meg vallásos, az szubjektív absztrakció szerint is gondolkodhat, tehát intelligens okban, alkotásban/teremtésben. Ezek szerint az űrlények mind vallásosak lennének, hogy intelligens okra tudnának következtetni a lerajzolt emberalakokból?!
tudományos bizonyítás/kontra logika
A Bibliában a tudományos bizonyítás helyett a logikai lánc felállításáról olvashatunk:
"Mert ami az Isten felől tudható, nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik. Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik." (Róma 1,19-20)
A fenti szavak gondolkodásra, állásfoglalásra késztetik az embert. A Biblia szerint senki sem mentegetőzhet, hogy nem volt alkalma megismerni Isten hatalmát és fenségességét, mivel ezek az isteni sajátosságok logikai láncszerűen világosan láthatók a természet világában. Hol találhatunk erre bizonyítékokat? Ha csak egy kissé figyelmesebben körülnézünk a természetben, nyomban szemünkbe ötlenek.
Na és, ha elfogadjuk egy láthatatlan intelligencia létezését a bonyolult rendszerek mögött, akkor honnan ered maga a láthatatlan intelligencia? Ez a tudományosan bizonyíthatatlan fikció nem hogy nem segítheti hozzá az emberiséget a dolgok megértéséhez, hanem csakis egy metafizikai halandzsa rózsaszín ködébe vezethet. Az áltudományok világába. De valóban így van? Isten tudományos megismerhetetlensége akadálya annak, hogy szellemi szemeinkkel meglássuk Őt a teremtett világ alkotásai mögött? Korántsem állíthatjuk, hogy ez így van.
Ugyan megcáfolhatatlan tény az, hogy az ember nem ismeri még a világ összes jelenségét, azonban ez nem jelenti azt, hogy ezt a megismerés akadályaként kell értelmezni. Az ember az érzékszervei, az agya által képes a világ megismerésére. Az objektív létezőt ismeri meg, és amit megismerhet, az a valóság, nem pedig egy idea. Nemcsak jelenségeket ismer meg, hanem képes behatolni a felszín mögé, és a dolgok mélyére tekintve megismerni a lényeget. Ha az embernek megvannak a megfelelő eszközei és módszerei, hogy feltárja és kibogozza a legszövevényesebb összefüggéseket, akkor nincsen semmi titkos és rejtőzködő a világ jelenségeiben.” (Forrás: Király Tibor: A bírói megismerés határai a büntetőeljárásban, Jogtudományi Közlöny, XXIV. évf., 11. szám, 1969, 549 – 550.)
A világ összes jelenségének objektív létezői közé pedig be kell sorolni azon intelligens lényekre való következtetések jogosultságát is, amelyeket az általuk készített alkotások tükröznek vissza. De így vagyunk ezzel Isten létezésével kapcsolatban is. Nincs semmi titkos és rejtőzködő a világ jelenségeiben, különösen ha a háttérben megbújó intelligens/tudatos és személyes erő hírt is ad magáról. Akkor már csak azok tagadják meg őt, akik Nélküle akarnak élni. Akik a tudományra hivatkozva jelentik ki szubjektív elkötelezettségük lényegét: „nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.”
Számukra maradnak tehát a vak és irányítatlan erők, mivelhogy maguk is vakok és irányítatlan erők által vezettetik magukat. Ennélfogva képtelenek észrevenni azt, hogy Isten minden dolgok végső magyarázatának a kulcsát zsebre tette, és amelyet csak Nála lehet megtalálni. (a kulcsra zárt rejtély)
Aki tehát a dolgok mélyére tekintve akarja megismerni a lényeget, az nem kerülheti ki ezt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése