motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. szeptember 11., vasárnap

Egyperces evolúció

Evolúció egy perc alatt/vagy mégsem? 


Írta: Nádori Gergely

A mellékelt flash állományt lejátszhatjuk a böngészőben vagy beilleszthetjük egy interaktív táblás tananyagba. A program az evolúciót modellezi egy egyszerű, de látványos mechanizmussal. Az általunk változtatható paraméter, ami tulajdonképpen az állatok környezetét jelzi, amihez alkalmazkodniuk kell, a háttér színe, ezt állíthatjuk be a három alapszín keverésével.

A képernyőn 100 állat bolyong, minden generációban az az 50 marad életben, melyek színe a legjobban hasonlít a háttérre. Ezután minden életben maradott állatnak születik egy-egy utóda, amelynek a színe egy kicsit eltér a szülőétől. Amint látható a generációk előrehaladtával az állatok színe egyre jobban hasonlít a háttérre.

Van egy érdekes programhiba is a modellben. Ha már teljesen alkalmazkodtak a háttér színéhez néha megjelennek albínó egyedek. Fogalmam sincsen, hogy ez miért van, de mivel megszerettem ezt a jelenséget, benne hagytam a programban.

Forrás: http://tanarblog.hu/letoelthet-tananyagok/2502-evolucio-egy-perc-alatt

Ez nem evolúció!

Variánsok és kiválasztódás
Amikor Charles Darwin publikálta elméletét a fajok eredetéről és a természetes kiválasztódásról, azt írta, hogy a fajok egyedei közötti természetben megfigyelhető különböző variánsok a létért folytatott küzdelemben különböző nagyságú előnyökkel vagy hátrányokkal járnak. A jelentős előnyökkel rendelkező egyedeket a természetes kiválasztódás is segíti és így tovább megmaradnak, hogy ezeket a tulajdonságaikat örökléssel adják át utódaiknak. Így fokozatosan jelennek meg az élő szervezetek új és magasabb rendű fajtái.

Később felfedezték, hogy az egyes variánsok öröklődésére a szigorú mendeli törvények hatnak, amely törvényekben tulajdonképpen semmi igazán új nincs, csak olyan tulajdonságokat vesz figyelembe, amelyek látensen (rejtetten) már megtalálhatóak a genetikai rendszerben. A modern molekuláris biológia, amely mély betekintést enged a DNS nevezetes genetikai kódjába, igazolta, hogy a normál variánsok csak a DNS által egy bizonyos fajta élő szervezetnek kijelölt területen működhetnek, úgyhogy nem jelenhetnek meg igazán új tulajdonságok, amelyek magasabb rendű szervezeteket hoznának létre. Sajnos általában ilyen normál variánsokat hoznak fel példának a jelenkori fejlődés bizonyítására. (Lásd a fenti „Evolúció egy perc alatt” témáját!)

Az elmélet legjobb érve az angliai szürke pettyesaraszoló (Nyírfa araszoló) lepke klasszikus példája, amely túlnyomóan világos színről jellegzetesen sötét színűre „fejlődött”, mint ahogy az előretörő ipari forradalom alatt a fatörzsek is sötétebbek lettek a szennyezőanyagoktól. Ez a szó igazi értelmében véve egyáltalán nem volt fejlődés [„Az evolúció definíciója: Új fajok természetes úton való kialakulása, melynek irányát a faj genetikai jellemzői által meghatározott tulajdonságok, valamint az élő és élettelen környezet változásai és ezek szakadatlan egymásra hatása befolyásol.” (Dr. habil. Kőhidai László, SE, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Budapest)], hanem csak variáns.

A természetes kiválasztódás megőrző erő; célja a fajták kihalásának meggátlása a környezet megváltozása esetén.

A szürke pettyesaraszoló kísérletek nagyon szépen szemléltetik a természetes kiválasztódást – vagy a legéletrevalóbbak fennmaradását – a gyakorlatban, ám nem mutatják a fejlődés folyamatát, mert a polpulációk világos, közbeeső vagy sötét formái bárhogyan is változnának tartalmukban, a lepke kezdettől végig Biston betularis marad.” (L. Harisson Matthews: Bevezetés Darwin: a fajok eredete c. művéhez (London: J.M. Dent and Sons, 1971) xi.o.)

Más szóval, a variánsok és a természetes kiválasztódás jelensége nemhogy nem ad a Darwin által remélt módon magyarázatot az evolúcióra, hanem csodálatos példa a kreacionizmusnak arra az elvére, hogy hogyan működik a természetben a megmaradás.

A teremtés modelljének alap-előrejelzése úgy szól, hogy mivel a Teremtőnek az élő szervezetek minden egyes fajtájával célja volt, olyan rendszert vezetett be, amely nem csak genetikai tisztaságukat bizonyítja, hanem lehetővé teszi megmaradásukat is a természetben. A genetikai rendszer megőrzi a fajta sajátos tulajdonságait, ugyanakkor azonban lehetőséget ad az alkalmazkodásra (bizonyos határok között) a környezet változásaihoz. Máskülönben az életterükben, táplálékukban bekövetkezett nagyon kis változások is kihalásukat okozhatnák.

A természetes kiválasztódás nem hozhat létre semmilyen igazán új tulajdonságot. A természetes kiválasztódás passzív folyamat, egyfajta szűrő, amelyen csak a környezethez alkalmazkodó variánsok jutnak át. A szűrő folyamat megállítja és kiveti azokat a variánsokat, amelyek nem alkalmazkodnak, de ezt csak olyan variánsokkal teheti meg, amelyeknek a fajra jellemző DNS szerkezetében meghatározott genetikai lehetőségek vannak, saját maga semmi újat nem tud létrehozni. A csírasejtben már meglevő tulajdonságok átrendeződését vagy átszervezését nem tudja megteremteni az evolúció szerinti értelemben. Az evolucionisták mégis modelljük nagyon fontos szempontjának tekintik az az átszerveződési jelenséget, amelyet a természetes kiválasztódás követ.

A természetes kiválasztódás legfontosabb forrása a genetikai variánsok átszerveződése.” (Ernst Mayr: Populations, Species and Evolution (Cambridge, Mass, Harvard University Press, 1970) 103.o.)

Ahogyan maga a fogalom is utal rá, az átszerveződés nem hoz létre semmi újat, és semmiképpen sem nevezhető magasabb rendű szervezettségnek. Tulajdonképpen csak a változás egy másik elnevezése.

Ám ha a változat vagy átszerveződés valóban igazán újat tudna létrehozni, amelyre hatna a kiválasztódás, ez az új szinte bizonyosan hamar eltűnne. Az olyan új szerkezeti vagy szervezeti vonás, amely igazi előnnyel jár a létért folytatott harcban – mondjuk egy szárny a korábbi földhöz kötött állatnál, vagy szem az addig világtalan állat esetében – használhatatlan, sőt káros lenne mindaddig, amíg teljesen ki nem fejlődik. A természetes kiválasztódás szempontjából nem lenne ok arra, hogy kedvezzen a szárny- vagy szem- vagy bármilyen kezdeménynek.

Ha azonban az evolúció modellje érvényes, a szárnyak négy különböző időben „fejlődtek ki” (a rovaroknál, a repülő hüllőknél, a madaraknál és a denevéreknél), míg szemek egymástól függetlenül legalább háromszor „fejlődtek”. Salisbury erről az érdekes jelenségről nemrégiben megállapította:

Utolsó kétségem az úgynevezett párhuzamos fejlődést érinti... Még az olyan bonyolult szerv is, mint a szem, többször jelent meg: például a tintahalnál, a gerinceseknél és az ízeltlábúaknál. Elég rossz már az is, hogy egyszer számot kell adni ilyen dolgok eredetéről, de maga a gondolat is elszédít, hogy a modern szintetikus elmélet szerint többször is létre kellett hozni.” (Frank B. Salisbury: Doubts about the Modern Synthetic Theory of Evolution, American Biology Teacher (1971. szeptember) 338.o.)


A megjegyzés Charles Darwinra emlékeztet, aki megvallotta: beteggé tette a szem gondolata, nem is szólva arról, ahogyan a természetes kiválasztódással létrejöhetett.
 
A minden élő szervezet genetikai kódjába beletervezett változás lehetősége szerint működő természetes kiválasztódás, jó eszköz „vízszintes” variánsok létrehozására, amely lehetővé teszi a környezethez való alkalmazkodást és ezzel a fennmaradást. Nem tud azonban függőleges, magasabb rendű, összetettebb fajtákhoz vezető variánst létrehozni. Sőt, akadályozza a függőleges variáns létrejöttét, hiszen az új kezdemények teljes kifejlődésükig és használhatóságukig legalábbis használhatatlanoknak bizonyulnának. Az ilyen újdonságok a legtöbb esetben ártalmasak lennének. Érdekes, hogy az evolucionisták sohasem tudták dokumentálni, sem az élővilágban, sem a kövületek világában, hogy egy szervkezdemény vagy felépítés egy későbbi hasznos szervhez vezetne.

Mindez konkrétan megerősíti a teremtés modelljének előrejelzését.”

(Forrás: Henry M. Morris: Kreacionizmus, A teremtéselmélet; Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2000. 97-100. old.)

Megjegyzés

A valóságban tehát annak, hogy „minden életben maradott állatnak születik egy-egy utóda, amelynek a színe egy kicsit eltér a szülőétől” és hogy ”a generációk előrehaladtával az állatok színe egyre jobban hasonlít a háttérre.” - nem sok köze van az evolúcióhoz, ahhoz az állítólagos folyamathoz, mely szerint régi fajokból új fajok természetes úton egymásból kialakulnak/létre jönnek. Hogy a köztudatban mégis evolúció fedőnév alatt hirdetik a fajokon belüli variálódások eseteit (lásd pl.: „Evolúció egy perc alatt”), azt mutatja, hogy a majdnem laikus közvélemény egyoldalú befolyásolása az elsőrendű cél, hogy minél általánosabb és szélesebb körben fogadtassák el a kifejlődés eszméjét, az evolúciót. Ennek érdekében még a csúsztatásoktól sem riadnak vissza. Résen kell tehát lennie annak, aki nem szeretné, hogy megetessék evolucionista blődségekkel, kommersz szellemi kotyvalékokkal, amiktől viszont hemzseg az áltudományos/internetes publicisztika.


Nincsenek megjegyzések: