Isteni fenség,
távoli űr, idegenség,
szférák titkos világa,
tűz-csillagok imája.
Szent titkok a végtelenbe,
beleégnek az emlékezetbe,
ahogy a szellem elszenderül,
az áhítat lecsendesül.
x
Isten szólt, és lett: Teremtés,
ki halandó, annak felejtés,
ki fény-lényű, annak örök,
kiknek múlhatatlan létözönök
időtlenségben adatnak,
végtelen megmaradnak.
x
Mit képzelet föl nem érhet,
mit elme meg nem idézhet,
tündöklő égi valóság.
Aminek homlokzata jóság,
szeretet-káprázatos tekintet,
lelki márványa a hitnek,
a kegyelet égi kedvessége,
a bölcsesség megtestesülése.
x
Millióféle csodás alakzat,
nincs, ki ily szépet akarhat.
A tudásnak nincs ily mértéke,
hömpölyög a végtelen béke,
a felhők vízboltozatán át
kitárja ős-szivárványát,
dús színeknek kavalkádja,
a mélység zuhatagába.
x
Szférák zenéje szerte árad,
nincs aki ilyet kitalálhat.
Lenyűgöző, páratlan praxis,
a milliárd sejtelmes galaxis
gigantikus tánca az űrben,
igazgatott lét-téridőben.
x
Kiváltság, hogy
eléje omolhatsz,
hogy szívedből halkan,
suttogva szólhatsz.
És megadatik, lásd
szent meghallgatásod,
hűséged koronái lesznek
a reád mindig őrködők,
a feletted vigyázók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése