A
Bibliától való eltávolodás
A
katolikus egyház a filozófiája és a filozófusai által nagyon
messzire sodródott a bibliai kinyilatkoztatástól. Ilyeneket írnak
a Magyar katolikus lexikonban:
„A
katolikus teológia (2008) már nem lát nehézséget abban, hogy a
teremtéshit megvallása mellett elfogadja az immár autonómnak
nyilvánított természettudományos eredményeket.”
(vö. GS 36).
XII.
Pius még a Humani generis című körlevelében (DH 3875-99) a
fejlődéselméletről, mint hipotézisről beszélt. II. János Pál
p. szerint viszont az elmúlt 50 év természettudományos és
teológiai eredményei alapján már a fejlődés
elméletéről
v.
elméleteiről
beszélhetünk, hiszen a kérdésben illetékes tudósok
(paleontológia, kozmológia, biológia, genetika) eredményeinek
konvergenciája önmagában is jelentős érv a fejlődés elmélete
mellett. Hogy Jézus mit tanított a teremtésről, az ezek szerint
számukra nem elég érv a kifejlődés ellen.
A
lexikon a továbbiakban pl. ezt írja:
Teremtés
könyve,
Genesis, Ter:
protokanonikus ószövetségi könyv, az egész Szentírás és a
Pentateuchus első könyve. A protestáns kánonban Mózes első
könyve. -
IV.
Műfaja.
A ~ben az elbeszélések nem úgy tükrözik az eseményeket, ahogy
azok lezajlottak. A szó szerinti értelmezést a sugalmazás sem
indokolja, mert nem új közléseknek, hanem a már ismert dolgok
hitbéli megértésének forrása. Ezek értéke eleve nem lehet
teljesen egyértelmű, hiszen az önkéntelen emberi érzékelésre,
ill. az akkori „tudományra” vezethetők vissza, olyan közösségi
v. helyi emlékeken alapulnak, melyekbe sokszor belejátszanak az
etiológiai elbeszélések és népi mondák.
Ez
természetesen nem jelenti azt, hogy a ~ a fantázia szülötte.
Olyan egyre jobban kiszélesedő hagyománynak, mint amilyet a ~
tükröz, kell lennie kiindulópontjának (személyek, események,
életkörülmények), még ha ez nem teljesen körvonalazott is. A
hagyomány megformálása, kikerekítése tört. és emberi
tapasztalatokat tételez föl: a ~ sok vonatkozásban hűen tükrözi
az izr. életet, a tört-ek valóságos helyzeteket és viszonyokat
adnak vissza.„
Gyakorlatilag
elvetik a Biblia sugalmazottságáról szóló kijelentéseket,
aminek a következménye, hogy az isteni kijelentések értéke a
szemükben nem teljesen egyértelmű. Hanem ”önkéntelen
emberi érzékelésre, ill. az akkori „tudományra” vezethetők
vissza”. De ha ez igaz lenne, akkor a
Biblia a hitelét vesztené, az egyház pedig olyan helyzetbe
kerülne, hogy ő maga döntené el, hogy mi igaz a Bibliából és
mi nem.
Pontosan
ez is volt a célja a katolikus egyháznak. A Szentírást nem a
szent szellem által értelmezni, hanem az évszázadok alatt az
egyház által kitermelt filozófusokkal. A szent szellemet
felcserélték száz meg száz filozófussal. Pl. Aquinói Tamásról
írja a Magyar katolikus lexikon:
„A
filozófia öncélúságának felismerésével elfogultság nélkül
igyekezett elmélyedni a különböző rendszerekbe.„
Vajon
mit határozott meg Pál apostol Timótheusznak, hogy mi az ami őt a
helyes útra vezeti? Vajon a különböző filozófiai rendszerekbe
való elmélyülés? Aligha!
„Gyerekkorod
óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz,
hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre.”
(2Tim 3:15)
Timótheus
gyerekként nyilván más nevelést kapott, mint a mai katolikus
fiatalság, ami a következő nyilatkozatból is világossá lesz:
„a
katolikus iskolák betekintést engednek az egyház küldetésének
mai valóságába, amely mindig Krisztus-központú... A
katolikus filozófia – amely egy optimista metafizika –
jelentősen gazdagíthatja a mai fiatalokat és társadalmakat –
olvassuk a katolikus iskolák nemzetközi kongresszusának
záróközleményében.” (A
katolikus oktatás része a társadalmi tudásnak; Vatikáni
Rádió, 2008. 12. 03.)
Vajon
hogyan jön össze a katolikus filozófia és a Krisztus-központú
egyház? Hiszen Krisztus a teremtést tanította, a katolikus egyház
meg a kifejlődés általi teremtést tanítja. Krisztus azt
tanította, az Isten férfit és nőt alkotott kezdettől fogva. Vö.
Máté 19:4, Káldi ford.:
„Ő
pedig felelvén, mondá nekik: Nem olvastátok-e, hogy a ki az embert
teremtette kezdettől, férfiúvá és asszonynyá teremtette őket?
„
Tulajdonképpen
mi is a különbség? Figyeljük meg ezt a szöveget:
,,Az
Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte
az élet leheletét (nesamah). Így lett az ember élőlénnyé
(nefes)” (Ter 2,7). Nem azt mondja a szöveg, hogy az ember testét
alkotta Isten a föld porából, hanem embert mond; de a leírás
jelzi, hogy van az emberben valami, amit külön adott Isten, külön
lehelt bele. Később, a görög filozófia hatása alatt jött létre
az az értelmezés, amely szerint a testet alkotta volna Isten a föld
porából és lelket lehelt volna bele.”
(Posted by: andrelowoa
| október 2, 2009)
Első
olvasásra úgy tűnik, hogy a problémát az okozza, hogy a Biblia
nem testet mond, hanem embert. Azonban fontosabb az, hogy miből
teremti? Egyértelműen földet
mond, és nem valamilyen állatot.
Jézus
pedig férfit
mond, és a mögötte levő arszén
görög szó „a
nemi jelleget erőteljesen fejezi ki”.
(vö. Márk 10:6; Róma 1:27) Ez utóbbi helyen a férfi
homoszexualitásról ír Pál apostol. (vö. Dr. Varga Zsigmond J.
Újszövetségi görög-magyar szótár, 107. old.)
Vagyis
Isten a teremtéskor kifejezetten hím nemi jellegű lényt hozott
elő, mégpedig a földből, és lehelte az orrába az életnek
leheletét (vagyis megindította benne a lélegzést), ami által
lett élő lélekké.
(Károli
ford.)
(Az
egy külön téma, hogy maga az ember lett lélekké, vagy külön
kapott egy halhatatlan lelket, mindazonáltal a Biblia azt tanítja,
hogy a
lélek maga az ember,
- lásd pl. Józsué 11:11-et: „Minden
élőt kardélre hánytak benne és betöltötték rajta az átkot.
Egyetlen lélek sem maradt meg,”
-, és nincs külön lelke, és ugyanígy van ez az állatoknál is.)
Mármost,
ha igaz lenne a theisztikus evolúció (hogy Isten az evolúció
által teremti meg az ember testét) akkor Istennek eleve hímnemű
őssejtet kellett volna teremtenie, és a hímneműség vonalát
végig fenn kellett volna tartania, hogy végül a hím nemi jelleg
kidomborodjon Ádámban, a férfiban, hiszen Jézus szerint Isten
férfit teremtett. (A teremtés
és a hím
nemi jelleg
egybe van kapcsolva!)
Viszont
az evolúció szerint a hím jelleg csak később alakult ki
valamilyen őssejtből, tehát a kezdet kezdetén nincs még nemi
jelleg, és ezek szerint – a világi nézőpont szerint, amit
átvett a katolikus egyház – Isten eleve nem teremtett hím
jelleget a kezdetben valamilyen őssejt formájában.
Hanem
közben fejlődik ki környezeti hatásra, csak éppen senki nem
tudja hogy hogyan, ennél fogva tudományos köntösbe öltöztetett
spekuláció van ezzel kapcsolatban, hogy valahogyan mégiscsak
megtörtént, és a kezdeti sejt csak úgy feltornászta magát a mai
szintre.
P.W.
Atkins a Teremtés című könyvében egyenesen azt állítja: „Ha
vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a
molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz
belőlük elefánt is.” (17.
old.)
Arra
azonban nem gondol, ha pl. fejletlen méhhel születik az elefánt,
akkor meddő lesz, és nem tud kis elefántot szülni, ugyanakkor meg
eredetileg hogyan születtek az elefánt ősei, amikor még a méh –
mint olyan – ki sem volt fejlődve? Hogy vészelték át a
fejletlen szaporodási mechanizmusok állomásait kényszerűen
bejáró élőlények a szaporodásra még alkalmatlan fázisokat?
Attól,
hogy a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, attól még
molekulák maradnak, és csak akkor lesz belőlük elefánt (meg más
egyéb magasan szervezett élőlény), ha az összes szaporodási
kivitelező és háttérapparátus egyszerre és együtt megjelenik
tökéletesen kész állapotban, és nem csak úgy, biológiai
morzsalékoknak a szintjén.
Hiszen
hogy
lehet rágni egy éppen kifejlődésnek induló fogsorral, vagy félig
kész, izgő-mozgó műfogsorral? Sehogy. Viszont lehet helyette
rágni az ínnyel. Jön kapásból a válasz. Csak hát mivel pl. a
női szerveket erős szalagrendszer rögzíti a medencéhez, amíg ez
lötyög, és nincs odanőve, addig hogy hordja ki a bébit?
Mert
hogy valamikor annak a szalagrendszernek létre kellett jönnie, meg
a női szerveknek is, meg a medencének is (stb.) És amíg ezek
éppen csak fejlődésnek indultak, addig hogyan szaporodtak? Hogyan
élték túl saját magukat, ha nem voltak (nem lehettek) utódaik?!
Nem
véletlenül mondja Jézus, hogy Isten férfit és nőt teremtett
kezdettől
fogva,
és minden más elképzelés csak emberi bölcselkedés és egy
erőltetett filozófia, hogy Istent a teremtői posztjáról
letaszítsa.
A
katolikus egyház veszélyes vizekre evezett, amikor a Krisztus
kijelentését a szó szerinti teremtésről szimbolikussá tette. És
amikor az egész teremtési leírást szimbolikussá tette. Mert
utána már a következő lépés az volt, hogy a vízözönt is
szimbolikussá tette. Lásd:
„Konzervatív
theológusok is félszázad óta elismerik, hogy a kövületek nem
vízözöni maradványok és hogy a vízözön földrajzi
általánossága a Szentírásból eléggé nem bizonyítható.”
(Bosizio: Die Geologie und die Sündflut. 1877.)
A
Biblikus teológiai szótár (Xavier León-Dufour et al. 1974., Róma)
a „Vízözön” címszó alatt a következőket írja:
„Különböző időkből származó sumér-babiloni legendák
megőrizték és felnagyították egy messze múltbeli katasztrofális
áradás emlékét. Az egyistenhit világánál a bibliai hagyomány
megrostálta ennek a népies örökségnek az anyagát, és
valláserkölcsi mondanivalóval ruházta fel.”
A
Biblikus teológiai szótár (ami egyébként a fentinek a magyar
változata) VÍZÖZÖN címszó alatt hozzáteszi:
„Amit
eddig a féltékeny istenek szeszélyének tulajdonítottak, az most
az egyetlen Isten igazságos műve gyanánt jelenik meg;”
(Szent István társulat, 1986. 1449. oldal.)
„Ezenkívül
olyan vízözön, mint amilyet a (Teremtés) 7,19 kk. bemutat,
földtanilag nemcsak hogy nem mutatható ki, hanem nem is valószínű.”
(Haag katolikus lexikon, őstörténet címszó alatt.)
Ez
azonban nem elég, hiszen az Éden kertjéről is így nyilatkoznak:
”Minden
bizonnyal a folklórból v. a mitológiából ered a boldogság
honának Éden elnevezése is; vö. Iz 51,3, ahol az Éden (az Úr
kertjével egyetemben) a pusztaság ellentéteként szerepel. Amikor
a szerző a ~ot az Édenbe helyezi (Ter 2,8), ezzel az Édent
földrajzi fogalommá emeli. – ”
(Haag katolikus lexikon, Paradicsom címszó alatt.)
„XIII.
Benedek pápa legutóbb éppen franciaországi látogatása során
lépett fel a Biblia szó szerinti értelmezésével szemben.”
(Gianfranco Ravasi érsek, a Pápai Kulturális Tanács feje)
Összességében
mit is tanítanak a katolikusok ezekről a dolgokról?
Hogy
Isten egy állatot emberré változtatott azzal, hogy lelket lehelt
bele. Az Éden kertje csupán egy szimbolikus mitológiai kép, a
vízözön egy sumér legendából lett átvéve és kiszínezve, ami
pedig a féltékeny istenek szeszélyét jelenti, abból felépült
egy igazságos isteni mű.
Sőt,
az özönvíz előtt élt emberek valóságos, több száz éves
életkoráról úgy nyilatkoznak:
„Az
egyes személyek életkora szintén stílusbeli sajátosság, nem
történelmi adat. A vízözön előtti ősök életkora hosszabb,
mint a későbbieké.”
(Katolikus fordítás lábjegyzete az 1Mózes 5:1-32-ig.)
Felmerül
a kérdés, hogy egyáltalán mi igaz a Bibliából? Hiszen ezek az
alapok mind csak kitalációk, pogány elemek zsidó hagyománnyal
körítve. Ezek szerint a megváltás sem igaz, hiszen egy
földrajzilag nem létező Édenben nem lehet konkrét bűnt
elkövetni, ami szükségessé teszi a megváltást.
Tehát
a katolikus egyház tagadja mindazt, amit a Biblia valóságosnak
jelent ki, ugyanakkor azt állítja, hogy egyedül ő képviseli a
Biblia igazságát, a Krisztus érdekeit, neki van egyedül joga
értelmezni a Bibliát, ami meg egyébként sem lehet önmagában
mérvadó – ilyen mitológiai háttérrel különösen nem -, tehát
nekik van joguk meghatározni, hogy mi az igazság, és nekik van
joguk az emberek lelke felett dönteni, mert ők élet és halál
urai.
Gyakorlatilag
azt láthatjuk, hogy a katolikus egyház egyszerűen lenyúlta a
bibliai kinyilatkoztatást, ráült az összes krisztusi tanításra,
és azokat úgy tálalja a nagyközönség felé saját
filozófiájával megspékelve, ahogyan őneki tetszik.
„Nyilvánvaló,
hogy a Bibliában sok kijelentés nem igaz, ha azokat a tudomány és
a történelem mai ismeretében nézzük.”
(New Catholic Encyclopedia, 1967, 2. kötet, 384.old.)
Mégis
magát úgy mutatja be, mint akinek minden tanítása összhangban
van a Bibliával.
„Meg
vagyok győződve arról, hogy a Katolikus Egyház teljesen
összhangban van az összes bibliai
adattal;
s hogy a kereszténység
történetének
(azaz a keresztény, apostoli Hagyománynak) egyetlen következetes
nézetét nyújtja, és hogy a legmélyebb és legmagasztosabb
keresztény erkölcsöt,
lelkiséget, társadalometikát
és filozófiát
birtokolja.”
(150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave
Armstrong)
„és
a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság
hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen
világra rázúdította a vízözönt,...Így pusztult el vízözönnel
az akkori világ is.” (2Pét
2:5; 3:6) – írja az a Péter apostol, akit állítólag olyan
nagyon követnek a katolikus pápák. Ugyanakkor a katolikus pápák
lexikonja szerint
„olyan vízözön, mint amilyet a (Teremtés) 7,19 kk. bemutat,
földtanilag nemcsak hogy nem mutatható ki, hanem nem is valószínű.„
- az előbb olvashattuk.
Tehát
az, hogy a legmagasabb hegyeket is víz borította, az nem mutatható
ki, nem is valószínű. Ha pedig ilyen nem volt, akkor a kis árvíz
miatt az emberek felmentek a magas hegyekre, és ott túlélték a
helyi áradást. Vagyis a Péter kijelentése a világ pusztulásáról,
az istentelenekre zúdított vízözönről enyhén szólva sántít.
De a Jézus kijelentése a mindenkit elragadó vízözönről is
ugyanúgy sántít.
„Az
Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt.
A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez
mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a
vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az
Emberfiának megjelenésekor is.”
(Máté
24:37-39)
Sőt,
a mindenható Isten kijelentése a földet elborító vízözönről
sem szavahihető, mert amit mond, az is sántít:
„Úgy
vagyok most, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé
vízözöne nem borítja el többé a földet. Így esküszöm, hogy
többé nem haragszom rád, és nem is fenyítelek meg.”
(Ézsaiás
54:9)
Csakhogy
a Biblia szerint Nóé leszármazottaitól szaporodott el az
emberiség újra a földön, vagyis más túlélő nem volt! Vö.:
„Ezek
Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük
származnak a népek a földön a vízözön után.”
(1Móz
10:32)
Ez
azonban egyáltalán nem valószínű. Mondja a katolikus felfogás.
Mert amit a Biblia mond, az mind sántít. Emberek, ne higgyetek a
Bibliának. Higgyetek a tudománynak és higgyetek a katolikus
egyháznak.
„a
katolicizmus fenntartja azt az álláspontját, hogy minden
hagyománya következetes a Bibliához,
ott is, ahol a Biblia hallgat vagy csak implicit szól a tárgyról.
A katolicizmusnak nem szükséges minden tanítását megtalálnia a
Bibliában, mert ez a protestánsok sola
Scriptura elve.
Másrészt azonban a legtöbb katolikus teológus állítja, hogy az
összes katolikus tanítás megtalálható valamilyen módon a
Bibliában, csírájában, vagy belőle kikövetkeztethetően.”
(150
érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave
Armstrong; 112. pont.)
„Az
embernek az állati sorból emberi méltóságra való emelését, a
felebaráti szeretet csodás alkotásait, gazdagságát, műveltségét,
elsősorban a katolikus vallásnak köszönhette.” (KALAUZ
A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK,
Bilkei
Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. I. fejezet)
Vagyis
a katolikus egyház feddhetetlen, a katolikus egyház kikezdhetetlen.
A pokol kapui nem vehetnek erőt rajta. Vagy lehet, hogy nem az ember
állati sorból az emberi méltóságra való emelését lehet nekik
köszönni, hanem pontosan az állati sorba való
visszaszármaztatását?!
Lehet
hogy valaki mégiscsak besétált ezen
a kapun, és az egész katolikus hitrendszert úgy építette fel,
hogy lépre csalja vele mindazokat, akik laikusságukat hangos
lelkesedéssel egyensúlyozzák ki, mivelhogy azt a bibliai
tanítással nem tudják?! Illetve tudják, csak talán nem
egyértelműen.
Hogy
mennyire tudják vagy nem tudják, ezt vizsgálat tárgyává
tesszük. Az igaz imádat és az örök élet a tét. Valaki így
nyilatkozott:
„Hit
és hit között nagy a különbség. Én, aki nem vagyok vallásos,
hiszek az evolúcióban. Hiszek, mert nem értek hozzá, de nem a
papoknak hiszek, hanem a tudósoknak. Ám abban a pillanatban, amikor
kiderítik, hogy nem is törzsfejlődés hozta létre az életet a
földön, hanem valami más, különösen konfliktus nélkül szembe
fogok nézni azzal, hogy tévedtem”.
(Egy internetes Olvasó véleménye)
„A
katolicizmus a
legkeresztényibb
filozófiát és világnézetet birtokolja, amelyet századok
elmélkedései és tapasztalatai dolgoztak ki. A teológiai
elmélkedésben és fejlődésben a Katolikus Egyház
kimondhatatlanul bölcs és alapos, nagysága egészen elképesztő,
ami egy biztos isteni bélyeget sejtet. Még mielőtt megtértem
volna, elcsodálkoztam azon, hogy-hogy annyi minden dologban van
igaza a Katolikus Egyháznak.”
(150
érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave
Armstrong; 149. pont.)
Ez
is egy vélemény. És addig tiszteletben kell tartani, amíg az
ellenkezője nem bizonyosodik be. De vannak másmilyen vélemények
is.
„És
kérdezem én: korunk katolikus Egyháza, ez lenne valóban Krisztus
teste, Krisztus egyháza?
„Krisztus
keresztje a »modernség értékeivel« egyeztetett szimbólum volt,
vagy az ellentmondás jeleinek legszörnyűbbike?”
Mi
maradt meg mára az Evangéliumok, az őskeresztények, a középkor
hitéből, a katolikusságból? Mi maradt az őskeresztények
vértanúságuk árán is megőrzött Isten- és Krisztus-hűségből?
Mit tud terjeszteni, hirdetni, tanítani egy olyan Egyház, amelyik
egyszerre szolgál Istennek és Mammonnak?
Mit képvisel egy olyan egyház, amelynek A keresztény
hit alap igazságai alcímmel megjelent (1990-ben!!), a katekizmus
anyagát bemutató Dogmatika tankönyvében ilyen tanítások
szerepelnek: „Természettudományos világkép: a világegyetem
keletkezéseinek, törvényeinek, jövőjének a tudományok mai
állása szerint megalkotott elmélete.
A
hívő tudósok(!) az első és örök Létezőtől, Istentől
származtatják az ősanyagot és robbanást, a világmindenség
kialakulását. Ezt nevezzük »Nagy bumm«-nak.” (az előző
oldalakon idézett evolucionista tudósok az evolúcióról mint
tudományról szóló leleplező adatai már évekkel, sőt
évtizedekkel ezelőtt megjelentek!) – és tovább e szörnyűség:
„A leszármazás-elmélet az állatok hosszú sorát jelöli meg,
mint az ember őseit.”
Elvárja-e
ezek után ez a könyv, ez a katolikus hittankönyv, a mai egyház,
hogy komolyan vegyék? Ha a Biblia tanításának a felét maga az
egyház zúzza szét, dönti a sárba, milyen jogon várja el, hogy a
másik részét valaki is elhiggye?...
Elfogadom,
hogy az „egy Isten által vezényelt evolúcióban” hívő ember
is jó, becsületes ember lehet, sőt: lehet olyan, aki biztosabban
eljut Isten országába, mint egy rossz, aki a teremtésben hisz. De
azt nem hiszem, hogy egy ilyen ember nevezheti magát
kereszténynek,
Jézus igaz, hű követőjének.
És
azt hiszem, hogy eljött végre annak az ideje, hogy mindazok, akik
elfogadják az Isten által vezényelt evolúciót, és magukat mégis
kereszténynek tartják, átgondolják ezen véleményüket, és
őszintén szembenéznek nézeteik összevisszaságával és
ellentmondásaival, valamint ezeknek az egész világra kiható
következményeivel.
„Ne
ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek meg!” – int Jézus. Nem
is ítélek meg ezzel senkit, csak azt gondolom, hogy egy olyan
katolikus Egyház, amelyik maga sem tudja, hogy mit hisz, amely
önmagával kerül állandó ellentmondásba, senki, még önmaga
számára sem lehet lelki vezető.
Ahhoz,
hogy valaki érvényesen taníthasson, mindenekfölött azt kell
tudnia, hogy mit tanít, és annak igazában feltétel nélkül
hinnie kell...”
(Teremtés vagy evolúció? Írta: B. Élthes Eszter; Részletek az
1995-ben megjelent, Óda a szellemhez, avagy az emberiség védelmében
című könyvből.)
Mindenesetre
az átlagember szintjén úgy áll a dolog, ha valaki a katolikus
egyházban nő fel, és később veszi a kezébe a Bibliát,
meglepődik, hogy abban mennyi minden másként van, mint az
egyházban. Aki meg a Biblián nő föl, és később kerül szembe a
katolikus tanításokkal, azon lepődik meg, hogy azok mennyire
eltérnek a Bibliától. Nagyon dörzsöltnek kell lenni tehát
ahhoz, hogy ezt az ellentétet valaki úgy tudja feloldani, hogy
közben az igazság talaján álljon.
Viszont
megnyugtató az a tudat, hogy a hamis tanítást ütközés mentesen
nem lehet levezetni a Bibliából és előbb utóbb kiütközik, hogy
egy tanítás bibliai-e, vagy csak bibliaivá akarják-e tenni?
Mindenesetre
a Biblia Istenének a célja, hogy az általa teremtett emberiséget
üdvözítse. Legalábbis azokat az embereket, akik nem forgatják ki
a Bibliát – leginkább azért, hogy maguknak elismerést, és a
világtól dicséretet, erkölcsi, de legfőképpen anyagi támogatást
nyerjenek.
Összefoglalás
Az
evolúció tanítása, bár óriási teret nyert a világban, mégsem
képes elszámolni azzal, hogy egy szükségszerűen fejlődési
stádiumban lévő faj miként tud szaporodni, ha a fejlődése a
szaporodási eszközeire és annak teljes háttér apparátusára is
kiterjed. Ugyanakkor felépítettek rá, mint tudományos igazságra
egy olyan világot, ahol a becsületesség és a tisztesség mindenre
jó, csak arra nem, hogy általa valaki megélhetést és
megbecsülést is tudjon szerezni magának.
A
világban Darwin úgy van elkönyvelve, mint aki zseniális, közben
meg a fajok utódai közti variálódást alapjáraton összekeverte
a fajátalakulással.
A
katolikus evolúció filozófiája pedig olyan egyéb tanításokba
van ágyazva, amelyek nem megerősítik a Biblia isteni ihletességébe
és hitelességébe vetett bizalmat, hanem attól éppen hogy
eltántorítanak, és elbizonytalanítanak. Mert ha az alapok nem
igazak akkor micsoda igaz a Bibliából?
Más
azonban a Bibliában kijelentett igazság, és alapos gyanú van rá,
hogy a katolikus egyház igazsága és a Biblia igazsága még
köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Következmények
Ha
megerősíted a teista evolúciót (az
emberek valóban „a föld porából” evolúciós folyamatok révén
jöttek létre),
akkor megtagadsz olyan alapelveket, amelyek a Szentírásból
egyértelműen kiderülnek, mint például:
Isten soha nem
teremtett egy eredetileg nagyon jó természeti világot - egy
biztonságos környezetet, amely mentes a tövisektől, és más
káros dolgoktól.
1Móz
1:31 És
látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó. És lett
este, és lett reggel: hatodik nap.
Miután
Ádám és Éva vétkezett, Isten nem bocsátott a világra olyan
átkot, amely megváltoztatta volna a természeti világ működését,
és így ellenségesebbé tette volna azt az emberiséggel szemben.
1Móz
3:17-19
Az
embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára,
és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne
egyél, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával
élj belőle életed minden napján. Tövist és bogáncskórót
teremjen neked, s a mező füvét egyed. Arcod verítékével egyed
kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél:
mert por vagy te, és ismét porrá leszel.
Róm
8:20-21
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként,
hanem azért, aki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga
a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az
Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Ez
az álláspont egy komoly Bibliaolvasó számára egyszerűen
túlságosan is problémákkal teli.
Ádám
és Éva már nem történelmi emberek. Ezért eltörölték az ember
bűnös természetének Ádámtól örökölt tanát, mivel nem volt
egyetlen ős, akitől a bűn-természetet örökölhette volna. Vajon
Jézus és az apostolok tévedtek, amikor Ádámról és Éváról
valódi történelmi személyekként beszéltek? Pál, aki az
üdvösségről szóló teljes tézisét Ádám hibájára alapozza a
Róma 5. fejezetében?
A
Genezist inkább mitológiainak vagy félmitológiainak kell
tekinteni, mintsem történelmi narratívának?
„Ha
az evolúció irányítatlan, céltalan, alapvetően sztochasztikus
és elképesztően divergens folyamatnak tekinthető (például a
populációk szétválása vagy a nichék megváltozása miatt),
akkor pusztán az istentan szemszögéből nézve hogyan
férhet össze egy olyan Teremtő keresztény felfogásával, aki a
Szentírás első lapjain a káoszból rendet alkotó, a
rendezetlenségből harmóniát formáló személyként mutatkozik
meg? Másként fogalmazva, mennyi hely
marad bármilyen Istennek egy olyan céltalannak látszó
folyamatban, mely a véletlen és a szükségszerűség koktéljából
kevert úton halad?
Úgy tűnik, egy semerre sem tartó folyamatban komoly redundancia
egy természetfeletti Lény jelenléte.”
/Hogyan
állhat Isten az evolúció mögött?/ - https://megmondoka.blogspot.com/2015/03/hogyan-allhat-isten-az-evolucio-mogott.html
„A
katolikus iskolák biológia tanárai és hitoktatói gyakran
szembesülnek a tudomány
és a vallás látszólagos ellentétének problémájával.
Előadásom témája egy ilyen látszólagos
ellentét. A hittan órákon a diákok azt tanulják, hogy a Biblia
szerint Isten teremtette
az embert, miden a teremtés hatodik napján a föld agyagából
megformálta az emberi
lényt, és orrába lehelte az élet leheletét. Ezzel szemben a
biológia órákon arról beszélnek
nekik, hogy az evolúciós elmélet szerint az élet élettelen
anyagból alakult ki a Földön,
és az állatvilágból kiemelkedő emberi lényt természeti okok
hozták létre azevolúció
folyamán. A diákokban felmerül a kérdés: kinek higgyenek, a
biológia tanárnak vagy
a hitoktatónak? Erre a kérdésre már a múlt század közepén
megszületett amegnyugtató
válasz: a
hitoktatónak és a biológia tanárnak is igaza van:
Isten ugyanis fejlődő
világot teremtett, vagyis az ő elgondolása jut érvényre, amikor
az
élettelen anyag létrehozza
az élőt,
illetve, amikor a legmagasabb rendű élőlényekből természeti
tényezők hatására
kialakul az ésszel és szabad akarattal rendelkező emberi lény.
Mivel
a Biblia nem természettudományos mű, és nem az ember teremtésének
hogyanjára válaszol, a
darwini fejlődéselméletet és annak minden változatát össze
lehet egyeztetni a teremtés-elbeszéléssel.
Az összeegyeztethetőség alapja az, hogy a jó teológus sosem
abból következtet a világ értelmes Teremtőjére, hogy nem ért
valamit, hanem éppen a természeti folyamatok érthetősége vezeti
őt arra a gondolatra, hogy a világban s így az evolúcióban is
valamiféle isteni elgondolás, szándék jut érvényre, minként
ezt az „értelmes tervezés” filozófiai elmélete is állítja.
– Ha megkérdeznének, a vitatkozó amerikaiaknak azt üzenném,
hogy a darwini elmélet alternatívájaként ne oktassák
az
értelmes tervezés elméletét, mert ez valóban nem
természettudományos, hanem
filozófiai-teológiai
hipotézis.
Ám
ha nem akarnak egydimenziós embereket szakbarbárokat
nevelni, már a biológia órákon is tegyenek említést arról,
hogy az evolúció folyamatát nem csak szaktudományos, hanem
vallási szempontból is lehet értelmezni. – A
filozófiai-teológiai érvekkel megalapozott világnézeti
tájékozódás és a szaktudományos kutatás nagyszerűen
kiegészíti egymást: a szaktudományos kutatást általában
világnézeti előfeltevések vezérlik, a tudományos eredmények
pedig visszahatnak ezekre az előfeltevésekre. Ha a világnézeti
előfeltevés vallási jellegű, azaz tartalmazza az értelmes
Tervezőbe és Teremtőbe vetett hitet, ez mindenképpen az evolúció
titkát boncolgató ember javát szolgálja, tágítja látókörét:
az
Istenbe vetett hit ugyanis erősíti a világ és az evolúció
érthetőségébe vetett meggyőződést,
a szaktudományos eredmények pedig ésszerű motívumokat adnak az
„evolúció Istenének” elfogadásához.”
/Turay
Alfréd: A
BIBLIAI TEREMTÉS-ELBESZÉLÉS A BIOLÓGIAI EVOLÚCIÓS ELMÉLET
FÉNYÉBEN, Budapest,
KPSZTI, 2006. márc. 6./
„Ferenc
pápa azt mondja, hogy a természettudományos kutatások eredményei
és a teremtő Istenbe vetett hit nem zárja ki egymást. Én közel
40 éve jártam a budapesti Piarista Gimnáziumba, és ott ugyanezt
tanultam paptanáraimtól a fizika-, a biológia-, illetve a
hittanórákon. Ezt olyannyira egységben láttam, hogy a szegedi
JATE Természettudományi Karán végezve kezdtem el teológiai
tanulmányaimat, és soha nem éreztem a szakadékot, és még
kevésbé az ellentmondást az előbb és utóbb tanultak között.
Meggyőződésem szerint Isten fejlődő világot teremtett. A
kibontakozás rendjét is Ő alkotta meg...
Tekintsünk
a Bibliára úgy, mint istentapasztalatok gyűjteményére, amelyet
az egyház Istentől sugalmazottnak ismer el! Ám vegyük figyelembe,
hogy olyan ókori műről van szó, amelyet más kultúrában írtak,
mint ahol mi olvassuk. Ebből fakadt sok félreértés az évszázadok
során. A mindenkori magyarázónak nem szabad elsiklani afölött,
hogy az ókori szerző az adott körülmények között a maga
korának és kultúrájának megfelelően, sajátos irodalmi műfajok
segítségével fejezte ki meggyőződését – folytatja, majd
hozzáteszi, ennek megfelelően a Biblia első lapjain olvasható
teremtéselbeszélések nem helyszíni beszámolók, még csak nem is
nemzedékről nemzedékre áthagyományozott emlékek írásbeli
megfogalmazásai, hanem visszatekintő prófétai beszédmódban
megfogalmazott hitből fakadó felismerések.”
/Thorday Attila teológus plébános: Teremtés és evolúció kéz a
kézben jár/
„Ha
megkérdeznének, a vitatkozó amerikaiaknak azt üzenném, hogy a
darwini elmélet alternatívájaként ne oktassák
az
értelmes tervezés elméletét, mert ez valóban nem
természettudományos, hanem
filozófiai-teológiai
hipotézis."
/korábbi
idézet/
Hogy
az értelmes tervezés filozófiai-teológiai hipotézis volna, ezzel
azt állítja /a r. katolikus és a vele egyetértő 1200 millió
egyháztag/, hogy az
Isten saját kijelentése a teremtésről egy hipotézis!
Ha ez nem
istenkáromlás,
az Isten szavának meghazudtolása, akkor micsoda?