A katolikus egyház hagyományába (felfogásába) belefér az a nézet, mely szerint a teremtés egy evolúciós folyamat, miként a hat napra felosztott teremtés teológiai leírása is az, különben meg tudta volna tenni Isten egy pillanat alatt is az egészet.
Valójában nincs tehát akadálya annak, hogy az isteni „folyamatos teremtést” a természetes önkialakítás formájában fedezzük fel, hogy így a hit szemszögéből értelmezzük, és a szaporodási folyamatokat a teremtés „folytatásaként” fogjuk fel, amint azt a modern teológia teszi.
Az evolúció jelensége tehát a teremtési folyamat gyakorlati megvalósulásaként értelmezhető, vagyis hogy Darwin nem mond ellent a Bibliának. Isten teremtői eszköze az evolúció.
Nem mindig gondolták ezt így, hiszen a Commissio Biblica 1909. jún. 30-i száma X. Pius pápa által jóváhagyott feleleteiben olyan értelemben nyilatkozott, hogy Istenhívő szempontból elfogadható ugyan az emberi test állati leszármazása, de ez a feltevés ellenkezik a Szentírás közvetlen értelmével, miként ezt a Genezis II. fejezetének 21-23 verseiben mondottakból kitűnik.
Itt az van leírva, hogy Isten elaltatta Ádámot, és az oldalbordájából alakította (mai szóval klónozta) Évát. Az evolúciónak tehát még árnyéka sem sem vetődhet Éva származására.
[Mai tudományos megfigyelés, hogy törés bekövetkezésekor csak az ép csonthártya tudja az anyaghiányt pótolni, megfelelő körülmények között a csont teljes eltávolítása esetén a meghagyott csonthártya az egész csont újdonképződését is biztosíthatja. Nyilván amikor Isten hússal zárta be az Ádámból álmában kivett borda helyét, a csont(kötőszövet)hártyát meghagyta, hogy a borda újra kinőjön.]
Éva eredetéről az egyház ezt a leírást még annak idején úgy látszik el tudta fogadni, de ezt ma már másként látják, ill. láttatják, különösen a fiatalokkal: „Az asszony teremtéséről szóló allegorikus leírás súlyát is csak akkor fogjuk fel, ha ismerjük a kort”. (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN (Bérmálkozók könyve) Szent István társulat, Bp. 1988. 35. old.)
Az emberi test leszármazását Darwin után úgy képzelik el, hogy az ember valószínűleg az óvilágnak valamely szőrös, farokkal bíró, négylábú s valószínűleg fákon élő lakójától származott. Azt viszont hozzáteszik, hogy az emberi személy és a lélek nem az állatból fejlődött ki. Azért még a katolikus egyház sem materialista.
Szerintük nem hűtlen a Teremtővel szemben az, aki a teremtés gondolatát a természetes önszervezés gondolatával kapcsolja össze. Hiszen a maga képletes nyelvén és módján teszi ezt már a teremtés könyve is (vö. 1Móz 1:11-12, 20-21, 24kk): „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak”, és: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint”.
Teszi ezt Akvinói Szent Tamás is, aki a „folyamatos teremtés” tételét tanította. Hiszen a teremtés nem azonos szükségszerűen az elkészítéssel, a teljes létrehozással. Isten lehetőségekben gazdag lényeket hoz létre, hogy azok a maguk módján valósuljanak meg, fejlődjenek és szaporodjanak.
A katolikus hittan például ilyen (filozófiai) értelemben nevezi az emberi nemzés aktusát továbbteremtésnek. Ily módon, és főleg az emberi nívón, „szabadon” vesznek részt a végeredményben mindig isteni Teremtés folyamatában. Isten folyamatosan teremt, - „minden időben”.
Az, hogy „Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott” (1Móz 2:2), nem fér bele a katolikus koncepcióba, ezért ezt a bibliai kijelentést egyszerűen átugorják.
[Csak mellékes megjegyzésként érdemes utalni arra, hogy miként a teremtést sem tartják Isten által teljesen elkészítettnek, készre teremtettnek, befejezettnek, hanem folyamatosnak, ugyanezt tartják Jézus váltságáldozatáról is. Szerintük az sem befejezett, hanem egy folyamatos, folytonosan megújuló áldozatról van szó. Lásd:
„Jézus Krisztus életével, halálával folytonosan megújuló áldozatával véghetetlen érdemeket szerzett. Ehhez járulnak a szentek túláradó érdemei.” (Római Katolikus Szertartástan Polgári iskolák számára, Bp. SZ. I. Társulat, 1908. 65. old.)]
Az élőlények szaporodásának átmeneti fázisairól természetesen a katolikus egyház sem tud semmit mondani, úgymond, korlátozottak az ez irányú ismereteik, de ez azért nem tartja vissza őket attól, hogy mégis valamilyen szinten hitelt adjanak az evolúciós elméletnek.
A Biblia nem tanítja az evolúciót
„Mózes első könyvének 22. verse mondja: „Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön!” A szaporodás említése ebben az összefüggésben cáfolja azt a nézetet, amely szerint a bibliai nyelv csupán szimbolikus leírása annak, ahogyan a dolgok kifejlődtek.
A Szentírás kifejezetten azt tanítja, hogy Isten befejezte az összes tengeri élőlény és madár teremtését, mielőtt megparancsolta nekik, hogy szaporodjanak. Ha az evolúcióelmélet igaz lenne, az azt jelentené, hogy az állati szaporodásnak már több milliárd éve zajlania kellett, hogy kialakulhasson a tengeri lények és madarak eme sok faja. Ha a Teremtés könyve első fejezete csupán szimbolikus nyelven írná le, hogyan fejlődött ki az élet a földön, ez a vers teljesen fölösleges lenne.
A szövegrész kikerülhetetlen üzenete az, hogy Isten a tengeri lényeket és a madarakat egyedülálló tulajdonságaikkal együtt teremtette meg, a fajok teljes változatosságával, és a szaporodás képességével „az ő nemük (fajtájuk, katolikus ford.) szerint” (21. vers). Akik azt képzelik, hogy mindez a sokféle faj evolúció által fejlődött ki egy közös őstől, azok egyszerűen elvetették a szöveg világos jelentését.” (John MacArthur: Harc a kezdetért, W Publishing Group 2001., 6. fejezet)
Amit Isten teremtett, az rögtön készen volt, és nem úgy teremtette az élőlényeket, hogy éppen a fajátalakulás fázisának a közepén álltak, belülről kifelé deréktól lefelé készen, kívülről befelé deréktól fölfelé meg negyed vagy félkészen.
De ezt természetesen vehetjük hosszában is, vagy éppen gondolkodhatunk félig megteremtett ízületekben, olyan mint ujj, boka, térd, állkapocs, stb., vagy félig kész idegrendszer, kis-nagy vérkör, hogy a szaporodás félig kész voltát ne is említsük, és akkor még alig mondtunk valamit egy élőlény teljes felépítéséhez viszonyítva!
Ha pedig amiket teremtett, az rögtön kész élőlények voltak, akkor miből gondolja bárki is, hogy utána meg millió éveket adott volna kifejlődniük azoknak, amiket ugyanúgy készre teremthetett volna, mint azokat, amikkel elindította a fejlődést?!
Erre mondják az evolucionisták, hogy Isten minden olyan dolgot megteremtett, amiből – az evolucionisták szerint – a véletlen meg a szükségszerűség létrehozta mindazt, amit Isten nem teremtett meg.
Hanem amiket Isten teremtett, azok teljesen kész élőlények voltak, amiket vehetünk úgy, mint alapfajok. Ezeket az alapfajokat (amik a DNS által vannak kódolva) vehetjük úgy mint 'egyedülálló fákat', amikből igen sokféle létezik.
Ezek az egyedülálló fák mindig újabb és újabb ágakat hajthatnak a külső/belső ráhatások (természetes kiválasztódás, mutáció, stb.) hatására, de csakis a meglévő és Isten által meghatározott genetikai szórásszélesség határain belül – ezt nevezzük mai szóval mikroevolúciónak.
Amikor azt gondolják, hogy Isten lehetőségekben gazdag lényeket hoz létre, hogy azok a maguk módján valósuljanak meg, fejlődjenek, és szaporodjanak, - akkor a már létező fák újabb és újabb ágaira gondolhat(ná)nak csak, hogy azok (a mikroevolúciós variálódások) létrejönnek a genetikailag programozott szórásszélesség határain belül (tehát az alapfajon belül ugyanazon alaptípushoz tartozó sokféle új biológiai alfaj/fajta), és nem arra, hogy egymásból kialakuló újabb és újabb fák (alapfajok) jönnek létre.
Hogy a modern osztályozás alapján mi felel meg a Teremtés bibliai könyvében említett nemnek, ezt csak ki lehet következtetni, de az egy olyan kategória, amely a határozott élettani különbségek miatt lehetetlenné teszi, hogy az egyik nem csírasejtjei egyesüljenek egy másik nem csírasejtjeivel, és így utódokat hozzanak létre.
Ennek következtében az amőba mindig amőba lesz, a légyből légy, és az emberszabású majom is örökre emberszabású majmot hoz a világra. Hogy ez a tétel mennyire igazolt tudományosan, mutatja Richard B.Goldschmidt evolucionista állattanprofesszor kijelentése:
„A tények semmilyen felvilágosítást sem adnak az egyes fajok eredetéről, nem is beszélve a magasabb kategóriákról.... A fajok közötti határokat sehol sem lehet átlépni, és azok között a határok között, amelyek az egyes fajokat elválasztják egymástól, még a terméketlenséget is magában foglaló, áthidalhatatlan szakadék tátong.” [Richard B. Goldschmindt: The Material Basis of Evolution, (Az evolúció anyagai alapja), 1940. 165., 168. oldal.]
Ennélfogva érthető és világos, hogy pl. a macska és a kutya nem párzik egymással, és így nem hoznak létre utódokat, mivel különböző bibliai „nem”-hez tartoznak. A ló és a szamár kereszteződése következtében létrejön ugyan egy hibrid, az öszvér, az öszvér azonban már képtelen tovább szaporodni. Elérte a maga bibliai „nemének” határát.
Például a kétpúpú teve, amely jobban alkalmazkodott Közép-Ázsia sivatagainak hűvösebb éghajlatához, könnyen keresztezhető az egypúpú tevével. Ez arra utal, hogy a két fajta ugyanannak a fajnak a változata. (vö. 1Mózes 1:24) A faj pedig nem valamilyen másik fajnak a változata.
A gond ott kezdődik, amikor valaki istenhívő létére teret enged annak az elképzelésnek, amit a klasszikus evolúciótan hirdet, mely szerint: „Az evolúció - a fajok változása és közös ősből történő leszármazása - tény, ezt fosszíliák, anatómiai, fejlődésbiológiai, genetikai és egyéb megfigyelések lehengerlő mennyisége bizonyítja Az evolúció mechanizmusáról szóló elmélet jól alátámasztott és alternatív elmélet nem létezik. Az evolúció tehát tény, az evolúcióelmélet pedig egy nagyon biztos alapokon álló elmélet, nem csupán hipotézis.” (Mai népszerű evolucionista reklámszöveg)
Csakhogy a „közös ősből történő leszármazás” egyáltalán nem tény, hanem fikció, és a lehengerlő mennyiségű anyagok egyáltalán nem erre vonatkoznak, hanem az alapfajok utódainak variálódására, a 'fák ágaira', de nem magára az alapfajok Isten által teremtett egyedeire.
Az ember közvetlen teremtése
Míg az ateista evolucionisták teljesen kétségbe vonják a Biblia tanítását, addig az evolúciót a teremtéssel ötvöző, magukat keresztényeknek valló teista evolucionisták azzal a veszéllyel néznek szembe, hogy szembekerülnek Istennel, amikor megkísérlik jelképesen megmagyarázni a teremtés történetét. Azonban a Szentírás szó szerint ad egy észszerű magyarázatot az ember eredetére.
Még akkor is, ha az akadémiai tudomány bizonyítani tudja (vagyis eljutott addig a felismerésig) hogy a legalkalmasabbak élnek túl és maradnak fent, attól ez még nem magyarázza meg az első ember megjelenését. A Biblia azt tanítja nekünk, hogy az embert Isten teremtette:
„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” (1Móz 1:27; vö. 5:1)
„Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre - vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!” (5Móz 4:32)
„Nézzétek: én alkottam a földet, és én teremtettem az embert is, aki lakja. Az én kezem terjesztette ki az egeket, és én sorakoztattam fel minden seregüket.” (Ézsa 45:12)
„S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.” (1Kor 11:9)
„A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett;” (1Tim 2:13)És azt is megtudjuk a Bibliából, hogy nem valamiféle állatból, hanem a föld porából (alkotó elemeiből) teremtette.
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1Móz 2:7Károli ford.)
„Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk.” (Zsolt 103:14)
„Az Isten Lelke alkotott engem, és a Mindenható lehelete elevenített meg engem. (Jób 33:4, Káldi ford.)
„és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta.” (Préd 12:7)
Ez utóbbi egyetlen állítás tartalmazza mindkét igazságot. Az ember eredetének ez az isteni fogantatása méltóságot biztosít számára, ami egy felelősségteljes pozíció, ugyanakkor semmilyen más eredetelmélet nem határozza meg és nem fekteti le az alapjait egy észszerű erkölcstannak és megváltásnak.
Hát nem megerősítette-e a modern orvostudomány azt a tényt, hogy az ember a föld talajának ásványi elemeiből van alkotva?
Andrée Goundot és Didier Bertrand a Francia Mezőgazdasági Akadémia tagjai, közös művükben, a Les oligóéléments-ben (Nyomelemek) arról világosítanak fel bennünket, hogy:
„Minden tanulmányozott élő organizmusban (szervezetben) a szén, oxigén, hidrogén, nitrogén, foszfor, mész, kén, klór, magnézium, kálium és nátrium mellett a következő elemek jelenléte is bizonyított ténynek tekintendő: hat nem fémes elem: fluor, bróm, jód, bór, arzén és szilícium; egy átmeneti elem: a vanádium; és tizenhárom fém: vas, cink, mangán, réz, nikkel, kobalt, lítium, rubídium, cézium, alumínium, titán, króm, molibdén és valószínűleg ón (cin), ólom, ezüst, gallium, stroncium és bárium.”
Mindezek az elemek megtalálhatók a föld kérgében, bizonyságául annak, hogy az ember valóban a földből van formálva, ahogyan azt a Biblia megállapítja.
Ádám és Éva azelőtt nem voltak az emberi színvonalat el nem érő félállatok, hanem Isten szelleme által lettek férfivá és nővé teremtve.
Éva Adám oldalából származott: „Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből.” (1Kor 11:8) Mózes könyvének nyelvezete nem enged meg más értelmezést, ha Éva alakítása közvetlenül Isten által történt, akkor észszerű, hogy Ádám is Isten által lett alkotva.
Ha az 1Móz 2:7 szerinti por (jelképesen) arra utal, hogy az ember állatból fejlődik, akkor a 3:19 kifejezése, hogy „amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.”- ezt azt jelentené, hogy visszatér az állati fejlődésnek egy alacsonyabb szintű evolúciós fokozatára? Hát azt kellene hogy jelentse, ha igaz lenne az állati származás. Csakhogy nem azt jelenti.
Ugyan akkor azt is tisztán kell látni, hogy az állat sem egy másik állatból fejlődött ki, hanem az is porból (a föld alkotóelemeiből) lett teremtve.:
„Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak...Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba.” (Préd 3:19-20)
Tehát a bibliai nézet nyilvánvalóan ellenzi az evolúciós eredetet.
Pál apostol kijelenti: „Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé.” (1Kor 15:39) Tehát ezeket nem lehet összekeverni, hanem meg kell különböztetni egymástól. Evolúciós szempontból meg pont az ellenkezője van, az emberi testet állati testű származásúnak tartják, és ugyanígy tartja a katolikus egyház is:
„Hittételünk szempontjából semmi nehézséget nem látunk abban, hogy az ember testének eredetét az evolúciós elmélet hipotézisével magyarázzuk. ” (II. János Pál pápa kijelentése 1986-ban a Vatikánban.)
Hát nincs nehézség abban, hogy Pál kijelentését ne vegyék figyelembe, hanem könnyen figyelmen kívül hagyják. A katolikus teológusok szerint az egész szimbolikus elbeszélésből bizonyos evolúció-közelséget lehet kiolvasni. Tehát nem a szöveg írja, hanem ők olvassák ki belőle, ami egyáltalán nem ugyanaz!
Az evolúcióelmélet több mint hipotézis
XII. Pius 1950-ben az evolúcióelméletet, mint egy lehetséges, komoly hipotézist említette. II. János Pál pápa 1996. október 22-én a Pápai Tudományos Akadémián ismertette állásfoglalását, miszerint „az új ismeretek birtokában megállapítható, hogy az evolúcióelmélet több, mint hipotézis és fontos egységesítő szerepet látszik betölteni a tudomány legkülönbözőbb területein.”
Elemzők szerint II. János Pál mindezt úgy értelmezte, hogy ugyan elképzelhető, hogy az ember majomszerű ősökből fejlődött ki, de minden egyes ember esetén a Teremtő egyedileg plántálja a lelket az új egyedbe.
Ez az állásfoglalás gyakorlatilag azt eredményezte, hogy a katolikus fiatalságot már az evolúcióelmélet elfogadására tanítják. Lásd: „Nyugodtan elfogadhatjuk a tudósoknak azt a föltételezését, hogy évmilliárdokkal ezelőtt egy fehérje molekula fejlődésnek indult és a fejlődés folyamán megjelent az élet, majd pedig kb. egymillió évvel ezelőtt, megjelent az ember a Földön.” (Hitünk és életünk, Szent István Társulat, a Római Katolikus Püspöki Kar Hittankönyv Bizottsága, 1978. 50. oldal.)
Ezzel azonban nyíltan szembefordultak nem csak a Bibliával, és ezáltal Istennel, hanem az igazsággal is. Hiszen Jézus Krisztus férfi és nő Isten általi teremtéséről tett bizonyságot:
„Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket,” (Máté 19:4)
Az evolúciós elmélet elfogadásával a katolikus Egyház valójában két szék közül a földre esett. Mert azt a látszatot akarta kelteni, hogy Istent is képviseli, de a mai tudományt is elfogadhatónak tartja. Ezért ad helyt Darwin megünneplésének a Vatikánban.
Ezzel azonban az Úr Jézus tanítása ellen fordult, aki szerint Isten kezdettől fogva embert teremtett, és Ádám nem valamiféle szőrös állatból fejlődött ki évmilliók alatt, hanem Isten őt közvetlenül teremtette azokból az alkotóelemekből, amik a földben is megtalálhatók.
Ebből kifolyólag nagyon is „hűtlen a Teremtővel szemben az, aki a teremtés gondolatat a természetes önszervezés gondolatával kapcsolja össze.” Hiszen ezt sem a bibliai kinyilatkoztatás nem igazolja, sem az evolúciós hipotézis mögött álló valóságos tények nem támasztják alá!
Támadás a Biblia ellen
Azonban a katolikus Egyház nem elégedett meg azzal, hogy hitelt adott az evolúció eszméjének, hanem ezzel összefüggésben aláásta a Biblia teljes szavahihetőségét is. A következő nyilatkozatok (amelyeket ráadásul már a gyermekkorban elkezdenek beadagolni), híven tükrözik ezt:
„A legtöbben hallottak is például arról, hogy a Biblia szerint Isten a világot hat nap alatt teremtette; vagy hallottak Ádámról és Éváról meg a paradicsomkertről. De kevesen ismerik ezeknek az elbeszéléseknek jelképes és mély tanító mondanivalóját.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István társulat, Bp. 1988. 33.old.)
Tehát már a legelején megtámadják a Szentírás kinyilatkoztatását, amely szerint Ádám és Éva valóságos személyek voltak, valóságos Édenkertben éltek, valóságos bűnt követtek el, és valóságos büntetést kaptak.
A következő idézetek híven tükrözik a bibliai alaptanításnak ezt a megkérdőjelezését:
„Melyik a legismertebb bűneset a szentírásban?
Az ősszülők kevélységből és engedetlenségből eredő bűnének leírása (Ter 3,1-6). Ez minden más bűnbeesés jelképes története.” (KÉRDEZZÜK MEG A SZENTÍRÁST [Bibliás Katekizmus] - Szent István Társulat, 1980. 55. old.)
„Ha a Szentírás Isten szava, akkor hogyan lehetséges, hogy vannak benne részek, amelyek tudományosan tévesek, vagy amelyek hasonlítanak az ókori vallási mesékhez, a mítoszokhoz?” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István társulat, Bp. 1988. 29. old.)
A Szentírás „Tudományos kérdésekben kora szemléletét tükrözi.” (u.o. 31. old.)
„A Szentírás szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot. A tudomány szerint földünk nem a Bibliában leírt sorrendben alakult ki és nem hat nap alatt jött létre. - De aki tudja, hogy a teremtés-elbeszélés műfaja a keleten ismerős tanító-példázat, az megérti hogy a Szentírás a színes leírás által arra akar tanítani: hogy egy Isten van, és Ő szeretetből teremtette a világot.” (u .o. 34. old.)
„A 6 napos teremtéselbeszélésnek nincs természettudományos mondanivalója. Vallási mondanivalója az, hogy csak egy Isten van, s Ő szeretetből teremtette a világot.. (u.o. 35. old.)
„A szentírás könyveit ezer év alatt írták. Mint irodalmi művet, csak az értheti meg őket helyesen, aki ismeri a könyvek műfaját, keletkezési körülményeit és a használt irodalmi kifejező eszközöket.”
FELADAT - Írd le, mi az, amit a teremtés-elbeszélés a „lelked számára” mond!” (u.o. 35. old.)
„Az írók nem elsősorban az események pontos elmondására törekszenek… Ha tudjuk, hogy a szent írók írásaikkal elsősorban Isten nagy tetteiről akarnak tanúságot tenni, akkor értjük meg az Ószövetségben levő, olykor mesésnek tűnő elbeszéléseket… az Ószövetség egyes leírásaiban nem lehet mindig tudományos bizonyossággal szétválasztani, hogy melyik rész a történelmi hűségű beszámoló és melyik rész szolgál csupán arra, hogy Isten nagyságáról tanúságot tegyen. Hiszen az íróknak nem is volt más céljuk, mint hogy megsejtessék olvasóikkal Isten jóságát.” – (u.o. 37. old.)
„Úgy tűnik tehát, hogy az ószövetségi Szentírás nem sokban különbözik a korabeli – emberek alkotta – vallási könyvektől.” (u.o. 44. old.)
„a kinyilatkoztatott könyvek is tükrözik bizonyos értelemben a kor világképét, társadalmát; a szent könyvek koruk nyelvén, stílusában, koruk természettudományos szintjén íródtak.” (u.o. 46. old.)
„Mivel emberek írták le, a Biblia magán hordozza a kor vonásait, stílusát, világképét.” (u.o. 48. old.)
„A Szentírás kimagasló irodalmi alkotás.” (u.o. 34. old.)
De a Bibliáról ugyanezt mondják a világiak is(!), úgy hogy nincs semmi különbség:
„A Biblia a nyugati gondolkodás történetének egyik legnagyobb irodalmi alkotása. Egy mítoszokból és világértelmezésekből, szent morális tanításokból és etikai dilemmából, költészetből és prózából összeszőtt írás. Kevés munka rendelkezett ekkora befolyással ilyen sok emberre ennyi évezreden át.” (Michael Shermer: Hogyan hiszünk – Istenkeresés a tudomány korában, Typotex Kiadó, 2001. 127. oldal.)
Egy tőről fakad tehát mindkét vélemény, és mindkettőnek alapja a hitetlenség. Mert ugyan melyik irodalmi mű van tele olyan mennyiségű és horderejű próféciával, mint a Biblia?
A bűn szó szerinti elkövetése
Pál írja a Róma 5:12-ben:
„Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek...” (Róma 5:12, katolikus ford.)
Ha a halál nagyon is valóságos, akkor a bűnelkövetés is valóságos. Ha pedig a bűnelkövetés valóságos, akkor az Ádámról és Éváról, meg a paradicsomkertről szóló elbeszélés is valóságos, és nem jelképes, ahogyan a katolikus egyház tálalja.
Jézus Krisztusnak pontosan azért kellett emberré lennie és váltsághalált halnia az emberiségért, mert Ádám valóságosan követte el a bűnt az Édenben. Krisztusnak a váltsághalálát ássa alá az, aki a Szentírás teremtési beszámolóját csupán tanító jellegűnek állítja be, aminek csupán lelki mondanivalója van.
Az Biblia egész mondanivalója arra épül, hogy az ember bűnelkövetése miatt messze került a Teremtőjétől, és hogy ez a tragédia (az emberiség tragédiája) hogyan és milyen módon nyer úgy orvoslást, hogy végül is a dolgok teljes mértékben és minden Istenhez visszataláló számára a legoptimálisabb és legkielégítőbb mértékben rendeződjön.
Ezek után kérdés, hogy bárkinek megéri-e kitartania egy olyan tanítás mellett, amely szerint Isten nincs is, hanem az evolúció maga rúgta be az evolúció motorját, vagy egy olyan tanítás mellett, amely szerint Isten rúgta be az evolúció motorját, míg végül az 'önszerveződő őssejt' millió és millió változatán át (a szaporodás átalakulási fázisait kényszeredetten átugorva) kialakult egy szőrös félmajom-féle élőlény, amelynek Isten lelket adott, hogy a fáról lejőve végre tükörbe tudjon nézni.
[Persze, amikor már az élet ehhez elég fejlett szintű volt, és Isten akkor adott bele lelket. Ez nyilván egyedi és egyszeri esemény volt, mert félmajmok (?) azóta sem alakulnak át emberré, tehát ez nem biológiai folyamat volt, hanem szerintük teremtési.]
Az első ember Ádám volt
Ezek szerint Ádámnak volt emberi (pontosabban állati, vagy állatias, vagy valami hasonló eredetű) apja, amely nemzette, és anyja aki megszülte, akik egymással nyilván makogással kommunikáltak.
Bibliai szempontból emberek ugyanis nem lehettek, hiszen Ádám volt az első ember a kinyilatkoztatás szerint. Le van írva, hogy az első ember Ádám volt:
„Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, (1Kor 15:45).
„Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való.” (1Kor 15:47)
Ezt erősíti meg a Biblia más helyen is. Pl. Jézus nemzetségtáblázatának leírásakor. Ez így kezdődik:
„Föllépésekor Jézus mintegy harmincéves volt. Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia, aki Éli fia volt, ez Mattaté, ez Lévié, ez Melchié, ez Jannaié, ez Józsefé, ...ez Metuselaché, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalalelé, ez Kenané, ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé, ez az Istené.” (Lukács 3:23-24; 37-38)
Tehát az emberi lánc végállomása Ádám, amely az Istené! Aki pedig mást tanít mint az Isten Igéje, és mást tanít, mint az Úr Jézus, „annak egynek sincs Istene.” (2Ján 1:9, Károli ford.)
„Ha valaki másfelé megy, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor Isten sem az övé.” (2Ján 1:9, Káldi Neovulgáta ford.)
„Aki eltér ettől, és nem egyedül az ő tanítását követi, abban nem él Isten. Aki pedig Krisztus tanítását követi, abban benne él az Atya-Isten és a Fiú is.” (2Ján 1:9-10, „Felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás. Copyright © 2003 World Bible Translation Center, Inc., engedélyével.”)
Most hogy követné az a Krisztus tanítását, aki a Darwin tanítását követi?
Nyíri Tamás, Kossuth-díjas római katolikus filozófiaprofesszor (1977) ezt írja: ”A darwinizmus ellentmond ugyan néhány áthagyományozott vallási tételnek, a keresztény hitet azonban nem veszélyezteti, és nem ássa alá a keresztény erkölcsöt sem” (V.ö. Nyíri Tamás, Mélylélektan és ateizmus. Budapest 1993. 45-47. - idézi Kovács Attila, Keresztény Szó 12. évf. 2. sz., 2001)
Ezek szerint Krisztus azt tanította, hogy Isten Ádám testét egy emberszabású szőrös makógóból hozta létre évmilliós fejlődés által. Ha Krisztus valóban ezt tanította, akkor Darwin valóban nem veszélyeztette a keresztény hitet. Csakhogy Krisztus nem ezt tanította!
Ennélfogva, aki nem a Krisztus tanítását követi, abban nem él Isten. Hanem valami teljesen más szellem, amelynek nyilvánvalóan az a célja, hogy lerontsa a Biblia hitelét. Ezt persze nem nyíltan teszi, hanem alattomosan. Nem szemtől szembe, hanem az emberi filozófia tekervényein át.
Teremtés vagy evolúció
Ez a filozófia ezt mondja: „Ezt a romlásnak alávetett testet Isten fazekas módjára nem „földből gyúrta” (szimbolikusan értve: a föld anyagaiból hozta létre!), hanem testileg az állatvilágból hosszú evolúciós úton alakította ki, míg alkalmasnak találta a magasabb rendű lélek befogadására.” (Kókay József-Magyar Imre: Elmosta-e az evolúciót az özönvíz; CHRISTIANUS.O.M.C. Budapest-Bécs, 60. oldal. Lektorálta Dr. Turay Alfréd katolikus egyetemi tanár.)
Ezek szerint Jézusnak az a kijelentése, hogy „a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket” (Máté 19:4), - az azt jelenti, hogy testileg az állatvilágból hosszú evolúciós úton alakította ki.
Akkor nyilván az is, hogy: „ Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.” (Zsid 1:10) – azt jelenti, Isten teremtett csillagközi port, kozmikus viharokkal és tüzes villámokkal teli űrben magára hagyta őket, mire évmilliárdos bolyongás után létrejött a föld és az ég. Akkor miért nem teremtett rögtön földet?
Csak hát az az igazság, hogy Földet teremtett, és nem Földet létrehozott kozmikus evolúció által. És férfit teremtett, és nem létrehozott biológiai evolúció által. Ha megtehette volna, hogy rögtön férfit teremt, akkor miért teremtette volna évmilliós kerülővel?
2Pét 3:5 írja: „föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára”. (Károli ford.) A szavára, az jelenti a teremtés kivitelezését. Ahogy Zsidók 11:3 is mondja: „A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.” Tehát a szava alkotta. Isten a szava által teremt, a szava által formálja az energiát, hozza létre az anyagot, hiszen az anyag nem más, mint atomokba zárt energia.
Ezzel kapcsolatban olvashatjuk: „Az Úr szavára lettek az egek, s szája lehelletére az ég seregei.” (Zsolt 33:6)
Vajon amikor Krisztus a vízből bort hozott elő, és megízlelték a borrá lett vizet, nem azt mondták, hogy: - 'milyen finom ez a szőlőlé, bizonyára év végére jó erős borrá érik az evolúciós-biológiai fejlődés által.' Hanem rögtön borrá lett. Ádám meg rögtön férfi lett. És Éva rögtön asszony lett. És rögtön szaporodóképesek voltak, és nem úgy fejlődött ki évmilliók alatt a 'hegedűtok vonóval.', ahogy azt a katolikus filozófia, meg a materialista-darwinista filozófia gondolja.
A 2. rész következik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése