A katolikus egyház és az evolúció - 3. rész

 

Vatikáni konferencia: „a katolikus egyház az evolúciót tényként ismeri el”. - https://archiv.lutheran.hu/nagyvilag_2009-2011/vatikani-konferencia-201ea-katolikus-egyhaz-az-evoluciot-tenykent-ismeri-el201d/

A Bibliától való eltávolodás

A katolikus egyház a filozófiája és a filozófusai által nagyon messzire sodródott a bibliai kinyilatkoztatástól. Ilyeneket írnak a Magyar katolikus lexikonban:

„A katolikus teológia (2008) már nem lát nehézséget abban, hogy a teremtéshit megvallása mellett elfogadja az immár autonómnak nyilvánított természettudományos eredményeket.” (vö. GS 36).

XII. Pius még a Humani generis című körlevelében (DH 3875-99) a fejlődéselméletről, mint hipotézisről beszélt. II. János Pál p. szerint viszont az elmúlt 50 év természettudományos és teológiai eredményei alapján már a fejlődés elméletéről v. elméleteiről beszélhetünk, hiszen a kérdésben illetékes tudósok (paleontológia, kozmológia, biológia, genetika) eredményeinek konvergenciája önmagában is jelentős érv a fejlődés elmélete mellett. Hogy Jézus mit tanított a teremtésről, az ezek szerint számukra nem elég érv a kifejlődés ellen.

A lexikon a továbbiakban pl. ezt írja:

Teremtés könyve, Genesis, Ter: protokanonikus ószövetségi könyv, az egész Szentírás és a Pentateuchus első könyve. A protestáns kánonban Mózes első könyve. -

IV. Műfaja. A ~ben az elbeszélések nem úgy tükrözik az eseményeket, ahogy azok lezajlottak. A szó szerinti értelmezést a sugalmazás sem indokolja, mert nem új közléseknek, hanem a már ismert dolgok hitbéli megértésének forrása. Ezek értéke eleve nem lehet teljesen egyértelmű, hiszen az önkéntelen emberi érzékelésre, ill. az akkori „tudományra” vezethetők vissza, olyan közösségi v. helyi emlékeken alapulnak, melyekbe sokszor belejátszanak az etiológiai elbeszélések és népi mondák.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a ~ a fantázia szülötte. Olyan egyre jobban kiszélesedő hagyománynak, mint amilyet a ~ tükröz, kell lennie kiindulópontjának (személyek, események, életkörülmények), még ha ez nem teljesen körvonalazott is. A hagyomány megformálása, kikerekítése tört. és emberi tapasztalatokat tételez föl: a ~ sok vonatkozásban hűen tükrözi az izr. életet, a tört-ek valóságos helyzeteket és viszonyokat adnak vissza.„

Gyakorlatilag elvetik a Biblia sugalmazottságáról szóló kijelentéseket, aminek a következménye, hogy az isteni kijelentések értéke a szemükben nem teljesen egyértelmű. Hanem ”önkéntelen emberi érzékelésre, ill. az akkori „tudományra” vezethetők vissza”. De ha ez igaz lenne, akkor a Biblia a hitelét vesztené, az egyház pedig olyan helyzetbe kerülne, hogy ő maga döntené el, hogy mi igaz a Bibliából és mi nem.

Pontosan ez is volt a célja a katolikus egyháznak. A Szentírást nem a szent szellem által értelmezni, hanem az évszázadok alatt az egyház által kitermelt filozófusokkal. A szent szellemet felcserélték száz meg száz filozófussal. Pl. Aquinói Tamásról írja a Magyar katolikus lexikon:

„A filozófia öncélúságának felismerésével elfogultság nélkül igyekezett elmélyedni a különböző rendszerekbe.„

Vajon mit határozott meg Pál apostol Timótheusznak, hogy mi az ami őt a helyes útra vezeti? Vajon a különböző filozófiai rendszerekbe való elmélyülés? Aligha!

„Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre.” (2Tim 3:15)

Timótheus gyerekként nyilván más nevelést kapott, mint a mai katolikus fiatalság, ami a következő nyilatkozatból is világossá lesz:

„a katolikus iskolák betekintést engednek az egyház küldetésének mai valóságába, amely mindig Krisztus-központú... A katolikus filozófia – amely egy optimista metafizika – jelentősen gazdagíthatja a mai fiatalokat és társadalmakat – olvassuk a katolikus iskolák nemzetközi kongresszusának záróközleményében.” (A katolikus oktatás része a társadalmi tudásnak; Vatikáni Rádió, 2008. 12. 03.)

Vajon hogyan jön össze a katolikus filozófia és a Krisztus-központú egyház? Hiszen Krisztus a teremtést tanította, a katolikus egyház meg a kifejlődés általi teremtést tanítja. Krisztus azt tanította, az Isten férfit és nőt alkotott kezdettől fogva. Vö. Máté 19:4, Káldi ford.:

„Ő pedig felelvén, mondá nekik: Nem olvastátok-e, hogy a ki az embert teremtette kezdettől, férfiúvá és asszonynyá teremtette őket? „

Tulajdonképpen mi is a különbség? Figyeljük meg ezt a szöveget:

,,Az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét (nesamah). Így lett az ember élőlénnyé (nefes)” (Ter 2,7). Nem azt mondja a szöveg, hogy az ember testét alkotta Isten a föld porából, hanem embert mond; de a leírás jelzi, hogy van az emberben valami, amit külön adott Isten, külön lehelt bele. Később, a görög filozófia hatása alatt jött létre az az értelmezés, amely szerint a testet alkotta volna Isten a föld porából és lelket lehelt volna bele.” (Posted by: andrelowoa | október 2, 2009)

Első olvasásra úgy tűnik, hogy a problémát az okozza, hogy a Biblia nem testet mond, hanem embert. Azonban fontosabb az, hogy miből teremti? Egyértelműen földet mond, és nem valamilyen állatot.

Jézus pedig férfit mond, és a mögötte levő arszén görög szó „a nemi jelleget erőteljesen fejezi ki”. (vö. Márk 10:6; Róma 1:27) Ez utóbbi helyen a férfi homoszexualitásról ír Pál apostol. (vö. Dr. Varga Zsigmond J. Újszövetségi görög-magyar szótár, 107. old.)

Vagyis Isten a teremtéskor kifejezetten hím nemi jellegű lényt hozott elő, mégpedig a földből, és lehelte az orrába az életnek leheletét (vagyis megindította benne a lélegzést), ami által lett élő lélekké. (Károli ford.)

(Az egy külön téma, hogy maga az ember lett lélekké, vagy külön kapott egy halhatatlan lelket, mindazonáltal a Biblia azt tanítja, hogy a lélek maga az ember, - lásd pl. Józsué 11:11-et: „Minden élőt kardélre hánytak benne és betöltötték rajta az átkot. Egyetlen lélek sem maradt meg,” -, és nincs külön lelke, és ugyanígy van ez az állatoknál is.)

Mármost, ha igaz lenne a theisztikus evolúció (hogy Isten az evolúció által teremti meg az ember testét) akkor Istennek eleve hímnemű őssejtet kellett volna teremtenie, és a hímneműség vonalát végig fenn kellett volna tartania, hogy végül a hím nemi jelleg kidomborodjon Ádámban, a férfiban, hiszen Jézus szerint Isten férfit teremtett. (A teremtés és a hím nemi jelleg egybe van kapcsolva!)

Viszont az evolúció szerint a hím jelleg csak később alakult ki valamilyen őssejtből, tehát a kezdet kezdetén nincs még nemi jelleg, és ezek szerint – a világi nézőpont szerint, amit átvett a katolikus egyház – Isten eleve nem teremtett hím jelleget a kezdetben valamilyen őssejt formájában.

Hanem közben fejlődik ki környezeti hatásra, csak éppen senki nem tudja hogy hogyan, ennél fogva tudományos köntösbe öltöztetett spekuláció van ezzel kapcsolatban, hogy valahogyan mégiscsak megtörtént, és a kezdeti sejt csak úgy feltornászta magát a mai szintre.

P.W. Atkins a Teremtés című könyvében egyenesen azt állítja: „Ha vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz belőlük elefánt is.” (17. old.)

Arra azonban nem gondol, ha pl. fejletlen méhhel születik az elefánt, akkor meddő lesz, és nem tud kis elefántot szülni, ugyanakkor meg eredetileg hogyan születtek az elefánt ősei, amikor még a méh – mint olyan – ki sem volt fejlődve? Hogy vészelték át a fejletlen szaporodási mechanizmusok állomásait kényszerűen bejáró élőlények a szaporodásra még alkalmatlan fázisokat?

Attól, hogy a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, attól még molekulák maradnak, és csak akkor lesz belőlük elefánt (meg más egyéb magasan szervezett élőlény), ha az összes szaporodási kivitelező és háttérapparátus egyszerre és együtt megjelenik tökéletesen kész állapotban, és nem csak úgy, biológiai morzsalékoknak a szintjén.

Hiszen hogy lehet rágni egy éppen kifejlődésnek induló fogsorral, vagy félig kész, izgő-mozgó műfogsorral? Sehogy. Viszont lehet helyette rágni az ínnyel. Jön kapásból a válasz. Csak hát mivel pl. a női szerveket erős szalagrendszer rögzíti a medencéhez, amíg ez lötyög, és nincs odanőve, addig hogy hordja ki a bébit?

Mert hogy valamikor annak a szalagrendszernek létre kellett jönnie, meg a női szerveknek is, meg a medencének is (stb.) És amíg ezek éppen csak fejlődésnek indultak, addig hogyan szaporodtak? Hogyan élték túl saját magukat, ha nem voltak (nem lehettek) utódaik?!

Nem véletlenül mondja Jézus, hogy Isten férfit és nőt teremtett kezdettől fogva, és minden más elképzelés csak emberi bölcselkedés és egy erőltetett filozófia, hogy Istent a teremtői posztjáról letaszítsa.

A katolikus egyház veszélyes vizekre evezett, amikor a Krisztus kijelentését a szó szerinti teremtésről szimbolikussá tette. És amikor az egész teremtési leírást szimbolikussá tette. Mert utána már a következő lépés az volt, hogy a vízözönt is szimbolikussá tette. Lásd:

„Konzervatív theológusok is félszázad óta elismerik, hogy a kövületek nem vízözöni maradványok és hogy a vízözön földrajzi általánossága a Szentírásból eléggé nem bizonyítható.” (Bosizio: Die Geologie und die Sündflut. 1877.)

A Biblikus teológiai szótár (Xavier León-Dufour et al. 1974., Róma) a „Vízözön” címszó alatt a következőket írja: „Különböző időkből származó sumér-babiloni legendák megőrizték és felnagyították egy messze múltbeli katasztrofális áradás emlékét. Az egyistenhit világánál a bibliai hagyomány megrostálta ennek a népies örökségnek az anyagát, és valláserkölcsi mondanivalóval ruházta fel.”

A Biblikus teológiai szótár (ami egyébként a fentinek a magyar változata) VÍZÖZÖN címszó alatt hozzáteszi:

„Amit eddig a féltékeny istenek szeszélyének tulajdonítottak, az most az egyetlen Isten igazságos műve gyanánt jelenik meg;” (Szent István társulat, 1986. 1449. oldal.)

„Ezenkívül olyan vízözön, mint amilyet a (Teremtés) 7,19 kk. bemutat, földtanilag nemcsak hogy nem mutatható ki, hanem nem is valószínű.” (Haag katolikus lexikon, őstörténet címszó alatt.)

Ez azonban nem elég, hiszen az Éden kertjéről is így nyilatkoznak:

”Minden bizonnyal a folklórból v. a mitológiából ered a boldogság honának Éden elnevezése is; vö. Iz 51,3, ahol az Éden (az Úr kertjével egyetemben) a pusztaság ellentéteként szerepel. Amikor a szerző a ~ot az Édenbe helyezi (Ter 2,8), ezzel az Édent földrajzi fogalommá emeli. – ” (Haag katolikus lexikon, Paradicsom címszó alatt.)

„XIII. Benedek pápa legutóbb éppen franciaországi látogatása során lépett fel a Biblia szó szerinti értelmezésével szemben.” (Gianfranco Ravasi érsek, a Pápai Kulturális Tanács feje)

Összességében mit is tanítanak a katolikusok ezekről a dolgokról?

Hogy Isten egy állatot emberré változtatott azzal, hogy lelket lehelt bele. Az Éden kertje csupán egy szimbolikus mitológiai kép, a vízözön egy sumér legendából lett átvéve és kiszínezve, ami pedig a féltékeny istenek szeszélyét jelenti, abból felépült egy igazságos isteni mű.

Sőt, az özönvíz előtt élt emberek valóságos, több száz éves életkoráról úgy nyilatkoznak:

„Az egyes személyek életkora szintén stílusbeli sajátosság, nem történelmi adat. A vízözön előtti ősök életkora hosszabb, mint a későbbieké.” (Katolikus fordítás lábjegyzete az 1Mózes 5:1-32-ig.)

Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mi igaz a Bibliából? Hiszen ezek az alapok mind csak kitalációk, pogány elemek zsidó hagyománnyal körítve. Ezek szerint a megváltás sem igaz, hiszen egy földrajzilag nem létező Édenben nem lehet konkrét bűnt elkövetni, ami szükségessé teszi a megváltást.

Tehát a katolikus egyház tagadja mindazt, amit a Biblia valóságosnak jelent ki, ugyanakkor azt állítja, hogy egyedül ő képviseli a Biblia igazságát, a Krisztus érdekeit, neki van egyedül joga értelmezni a Bibliát, ami meg egyébként sem lehet önmagában mérvadó – ilyen mitológiai háttérrel különösen nem -, tehát nekik van joguk meghatározni, hogy mi az igazság, és nekik van joguk az emberek lelke felett dönteni, mert ők élet és halál urai.

Gyakorlatilag azt láthatjuk, hogy a katolikus egyház egyszerűen lenyúlta a bibliai kinyilatkoztatást, ráült az összes krisztusi tanításra, és azokat úgy tálalja a nagyközönség felé saját filozófiájával megspékelve, ahogyan őneki tetszik.

„Nyilvánvaló, hogy a Bibliában sok kijelentés nem igaz, ha azokat a tudomány és a történelem mai ismeretében nézzük.” (New Catholic Encyclopedia, 1967, 2. kötet, 384.old.)

Mégis magát úgy mutatja be, mint akinek minden tanítása összhangban van a Bibliával.

„Meg vagyok győződve arról, hogy a Katolikus Egyház teljesen összhangban van az összes bibliai adattal; s hogy a kereszténység történetének (azaz a keresztény, apostoli Hagyománynak) egyetlen következetes nézetét nyújtja, és hogy a legmélyebb és legmagasztosabb keresztény erkölcsöt, lelkiséget, társadalometikát és filozófiát birtokolja.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong)

„és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt,...Így pusztult el vízözönnel az akkori világ is.” (2Pét 2:5; 3:6) – írja az a Péter apostol, akit állítólag olyan nagyon követnek a katolikus pápák. Ugyanakkor a katolikus pápák lexikonja szerint „olyan vízözön, mint amilyet a (Teremtés) 7,19 kk. bemutat, földtanilag nemcsak hogy nem mutatható ki, hanem nem is valószínű.„ - az előbb olvashattuk.

Tehát az, hogy a legmagasabb hegyeket is víz borította, az nem mutatható ki, nem is valószínű. Ha pedig ilyen nem volt, akkor a kis árvíz miatt az emberek felmentek a magas hegyekre, és ott túlélték a helyi áradást. Vagyis a Péter kijelentése a világ pusztulásáról, az istentelenekre zúdított vízözönről enyhén szólva sántít. De a Jézus kijelentése a mindenkit elragadó vízözönről is ugyanúgy sántít.

„Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Máté 24:37-39)

Sőt, a mindenható Isten kijelentése a földet elborító vízözönről sem szavahihető, mert amit mond, az is sántít:

„Úgy vagyok most, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé vízözöne nem borítja el többé a földet. Így esküszöm, hogy többé nem haragszom rád, és nem is fenyítelek meg.” (Ézsaiás 54:9)

Csakhogy a Biblia szerint Nóé leszármazottaitól szaporodott el az emberiség újra a földön, vagyis más túlélő nem volt! Vö.:

„Ezek Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük származnak a népek a földön a vízözön után.” (1Móz 10:32)

Ez azonban egyáltalán nem valószínű. Mondja a katolikus felfogás. Mert amit a Biblia mond, az mind sántít. Emberek, ne higgyetek a Bibliának. Higgyetek a tudománynak és higgyetek a katolikus egyháznak.

„a katolicizmus fenntartja azt az álláspontját, hogy minden hagyománya következetes a Bibliához, ott is, ahol a Biblia hallgat vagy csak implicit szól a tárgyról. A katolicizmusnak nem szükséges minden tanítását megtalálnia a Bibliában, mert ez a protestánsok sola Scriptura elve. Másrészt azonban a legtöbb katolikus teológus állítja, hogy az összes katolikus tanítás megtalálható valamilyen módon a Bibliában, csírájában, vagy belőle kikövetkeztethetően.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong; 112. pont.)

„Az embernek az állati sorból emberi méltóságra való emelését, a felebaráti szeretet csodás alkotásait, gazdagságát, műveltségét, elsősorban a katolikus vallásnak köszönhette.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK, Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. I. fejezet)

Vagyis a katolikus egyház feddhetetlen, a katolikus egyház kikezdhetetlen. A pokol kapui nem vehetnek erőt rajta. Vagy lehet, hogy nem az ember állati sorból az emberi méltóságra való emelését lehet nekik köszönni, hanem pontosan az állati sorba való visszaszármaztatását?!

Lehet hogy valaki mégiscsak besétált ezen a kapun, és az egész katolikus hitrendszert úgy építette fel, hogy lépre csalja vele mindazokat, akik laikusságukat hangos lelkesedéssel egyensúlyozzák ki, mivelhogy azt a bibliai tanítással nem tudják?! Illetve tudják, csak talán nem egyértelműen.

Hogy mennyire tudják vagy nem tudják, ezt vizsgálat tárgyává tesszük. Az igaz imádat és az örök élet a tét. Valaki így nyilatkozott:

„Hit és hit között nagy a különbség. Én, aki nem vagyok vallásos, hiszek az evolúcióban. Hiszek, mert nem értek hozzá, de nem a papoknak hiszek, hanem a tudósoknak. Ám abban a pillanatban, amikor kiderítik, hogy nem is törzsfejlődés hozta létre az életet a földön, hanem valami más, különösen konfliktus nélkül szembe fogok nézni azzal, hogy tévedtem”. (Egy internetes Olvasó véleménye)

„A katolicizmus a legkeresztényibb filozófiát és világnézetet birtokolja, amelyet századok elmélkedései és tapasztalatai dolgoztak ki. A teológiai elmélkedésben és fejlődésben a Katolikus Egyház kimondhatatlanul bölcs és alapos, nagysága egészen elképesztő, ami egy biztos isteni bélyeget sejtet. Még mielőtt megtértem volna, elcsodálkoztam azon, hogy-hogy annyi minden dologban van igaza a Katolikus Egyháznak.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong; 149. pont.)

Ez is egy vélemény. És addig tiszteletben kell tartani, amíg az ellenkezője nem bizonyosodik be. De vannak másmilyen vélemények is.

„És kérdezem én: korunk katolikus Egyháza, ez lenne valóban Krisztus teste, Krisztus egyháza?

„Krisztus keresztje a »modernség értékeivel« egyeztetett szimbólum volt, vagy az ellentmondás jeleinek legszörnyűbbike?”

Mi maradt meg mára az Evangéliumok, az őskeresztények, a középkor hitéből, a katolikusságból? Mi maradt az őskeresztények vértanúságuk árán is megőrzött Isten- és Krisztus-hűségből? Mit tud terjeszteni, hirdetni, tanítani egy olyan Egyház, amelyik egyszerre szolgál Istennek és Mammonnak? 

Mit képvisel egy olyan egyház, amelynek A keresztény hit alap igazságai alcímmel megjelent (1990-ben!!), a katekizmus anyagát bemutató Dogmatika tankönyvében ilyen tanítások szerepelnek: „Természettudományos világkép: a világegyetem keletkezéseinek, törvényeinek, jövőjének a tudományok mai állása szerint megalkotott elmélete.

A hívő tudósok(!) az első és örök Létezőtől, Istentől származtatják az ősanyagot és robbanást, a világmindenség kialakulását. Ezt nevezzük »Nagy bumm«-nak.” (az előző oldalakon idézett evolucionista tudósok az evolúcióról mint tudományról szóló leleplező adatai már évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt megjelentek!) – és tovább e szörnyűség: „A leszármazás-elmélet az állatok hosszú sorát jelöli meg, mint az ember őseit.”

Elvárja-e ezek után ez a könyv, ez a katolikus hittankönyv, a mai egyház, hogy komolyan vegyék? Ha a Biblia tanításának a felét maga az egyház zúzza szét, dönti a sárba, milyen jogon várja el, hogy a másik részét valaki is elhiggye?...

Elfogadom, hogy az „egy Isten által vezényelt evolúcióban” hívő ember is jó, becsületes ember lehet, sőt: lehet olyan, aki biztosabban eljut Isten országába, mint egy rossz, aki a teremtésben hisz. De azt nem hiszem, hogy egy ilyen ember nevezheti magát kereszténynek, Jézus igaz, hű követőjének.

És azt hiszem, hogy eljött végre annak az ideje, hogy mindazok, akik elfogadják az Isten által vezényelt evolúciót, és magukat mégis kereszténynek tartják, átgondolják ezen véleményüket, és őszintén szembenéznek nézeteik összevisszaságával és ellentmondásaival, valamint ezeknek az egész világra kiható következményeivel.

„Ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek meg!” – int Jézus. Nem is ítélek meg ezzel senkit, csak azt gondolom, hogy egy olyan katolikus Egyház, amelyik maga sem tudja, hogy mit hisz, amely önmagával kerül állandó ellentmondásba, senki, még önmaga számára sem lehet lelki vezető.

Ahhoz, hogy valaki érvényesen taníthasson, mindenekfölött azt kell tudnia, hogy mit tanít, és annak igazában feltétel nélkül hinnie kell...” (Teremtés vagy evolúció? Írta: B. Élthes Eszter; Részletek az 1995-ben megjelent, Óda a szellemhez, avagy az emberiség védelmében című könyvből.)

Mindenesetre az átlagember szintjén úgy áll a dolog, ha valaki a katolikus egyházban nő fel, és később veszi a kezébe a Bibliát, meglepődik, hogy abban mennyi minden másként van, mint az egyházban. Aki meg a Biblián nő föl, és később kerül szembe a katolikus tanításokkal, azon lepődik meg, hogy azok mennyire eltérnek a Bibliától. Nagyon dörzsöltnek kell lenni tehát ahhoz, hogy ezt az ellentétet valaki úgy tudja feloldani, hogy közben az igazság talaján álljon.

Viszont megnyugtató az a tudat, hogy a hamis tanítást ütközés mentesen nem lehet levezetni a Bibliából és előbb utóbb kiütközik, hogy egy tanítás bibliai-e, vagy csak bibliaivá akarják-e tenni?

Mindenesetre a Biblia Istenének a célja, hogy az általa teremtett emberiséget üdvözítse. Legalábbis azokat az embereket, akik nem forgatják ki a Bibliát – leginkább azért, hogy maguknak elismerést, és a világtól dicséretet, erkölcsi, de legfőképpen anyagi támogatást nyerjenek.

Összefoglalás

Az evolúció tanítása, bár óriási teret nyert a világban, mégsem képes elszámolni azzal, hogy egy szükségszerűen fejlődési stádiumban lévő faj miként tud szaporodni, ha a fejlődése a szaporodási eszközeire és annak teljes háttér apparátusára is kiterjed. Ugyanakkor felépítettek rá, mint tudományos igazságra egy olyan világot, ahol a becsületesség és a tisztesség mindenre jó, csak arra nem, hogy általa valaki megélhetést és megbecsülést is tudjon szerezni magának.

A világban Darwin úgy van elkönyvelve, mint aki zseniális, közben meg a fajok utódai közti variálódást alapjáraton összekeverte a fajátalakulással.

A katolikus evolúció filozófiája pedig olyan egyéb tanításokba van ágyazva, amelyek nem megerősítik a Biblia isteni ihletességébe és hitelességébe vetett bizalmat, hanem attól éppen hogy eltántorítanak, és elbizonytalanítanak. Mert ha az alapok nem igazak akkor micsoda igaz a Bibliából?

Más azonban a Bibliában kijelentett igazság, és alapos gyanú van rá, hogy a katolikus egyház igazsága és a Biblia igazsága még köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Következmények

Ha megerősíted a teista evolúciót (az emberek valóban „a föld porából” evolúciós folyamatok révén jöttek létre), akkor megtagadsz olyan alapelveket, amelyek a Szentírásból egyértelműen kiderülnek, mint például:

Isten soha nem teremtett egy eredetileg nagyon jó természeti világot - egy biztonságos környezetet, amely mentes a tövisektől, és más káros dolgoktól.

1Móz 1:31 És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó. És lett este, és lett reggel: hatodik nap.

Miután Ádám és Éva vétkezett, Isten nem bocsátott a világra olyan átkot, amely megváltoztatta volna a természeti világ működését, és így ellenségesebbé tette volna azt az emberiséggel szemben.

1Móz 3:17-19 Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján. Tövist és bogáncskórót teremjen neked, s a mező füvét egyed. Arcod verítékével egyed kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, és ismét porrá leszel.

Róm 8:20-21 Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.

Ez az álláspont egy komoly Bibliaolvasó számára egyszerűen túlságosan is problémákkal teli.

Ádám és Éva már nem történelmi emberek. Ezért eltörölték az ember bűnös természetének Ádámtól örökölt tanát, mivel nem volt egyetlen ős, akitől a bűn-természetet örökölhette volna. Vajon Jézus és az apostolok tévedtek, amikor Ádámról és Éváról valódi történelmi személyekként beszéltek? Pál, aki az üdvösségről szóló teljes tézisét Ádám hibájára alapozza a Róma 5. fejezetében?

A Genezist inkább mitológiainak vagy félmitológiainak kell tekinteni, mintsem történelmi narratívának?

„Ha az evolúció irányítatlan, céltalan, alapvetően sztochasztikus és elképesztően divergens folyamatnak tekinthető (például a populációk szétválása vagy a nichék megváltozása miatt), akkor pusztán az istentan szemszögéből nézve hogyan férhet össze egy olyan Teremtő keresztény felfogásával, aki a Szentírás első lapjain a káoszból rendet alkotó, a rendezetlenségből harmóniát formáló személyként mutatkozik meg? Másként fogalmazva, mennyi hely marad bármilyen Istennek egy olyan céltalannak látszó folyamatban, mely a véletlen és a szükségszerűség koktéljából kevert úton halad? Úgy tűnik, egy semerre sem tartó folyamatban komoly redundancia egy természetfeletti Lény jelenléte.” /Hogyan állhat Isten az evolúció mögött?/ - https://megmondoka.blogspot.com/2015/03/hogyan-allhat-isten-az-evolucio-mogott.html

 „A katolikus iskolák biológia tanárai és hitoktatói gyakran szembesülnek a tudomány és a vallás látszólagos ellentétének problémájával. Előadásom témája egy ilyen látszólagos ellentét. A hittan órákon a diákok azt tanulják, hogy a Biblia szerint Isten teremtette az embert, miden a teremtés hatodik napján a föld agyagából megformálta az emberi lényt, és orrába lehelte az élet leheletét. Ezzel szemben a biológia órákon arról beszélnek nekik, hogy az evolúciós elmélet szerint az élet élettelen anyagból alakult ki a Földön, és az állatvilágból kiemelkedő emberi lényt természeti okok hozták létre azevolúció folyamán. A diákokban felmerül a kérdés: kinek higgyenek, a biológia tanárnak vagy a hitoktatónak? Erre a kérdésre már a múlt század közepén megszületett amegnyugtató válasz: a hitoktatónak és a biológia tanárnak is igaza van: Isten ugyanis fejlődő világot teremtett, vagyis az ő elgondolása jut érvényre, amikor az élettelen anyag létrehozza az élőt, illetve, amikor a legmagasabb rendű élőlényekből természeti tényezők hatására kialakul az ésszel és szabad akarattal rendelkező emberi lény.

Mivel a Biblia nem természettudományos mű, és nem az ember teremtésének hogyanjára válaszol, a darwini fejlődéselméletet és annak minden változatát össze lehet egyeztetni a teremtés-elbeszéléssel. Az összeegyeztethetőség alapja az, hogy a jó teológus sosem abból következtet a világ értelmes Teremtőjére, hogy nem ért valamit, hanem éppen a természeti folyamatok érthetősége vezeti őt arra a gondolatra, hogy a világban s így az evolúcióban is valamiféle isteni elgondolás, szándék jut érvényre, minként ezt az „értelmes tervezés” filozófiai elmélete is állítja. – Ha megkérdeznének, a vitatkozó amerikaiaknak azt üzenném, hogy a darwini elmélet alternatívájaként ne oktassák az értelmes tervezés elméletét, mert ez valóban nem természettudományos, hanem filozófiai-teológiai hipotézis.

Ám ha nem akarnak egydimenziós embereket szakbarbárokat nevelni, már a biológia órákon is tegyenek említést arról, hogy az evolúció folyamatát nem csak szaktudományos, hanem vallási szempontból is lehet értelmezni. – A filozófiai-teológiai érvekkel megalapozott világnézeti tájékozódás és a szaktudományos kutatás nagyszerűen kiegészíti egymást: a szaktudományos kutatást általában világnézeti előfeltevések vezérlik, a tudományos eredmények pedig visszahatnak ezekre az előfeltevésekre. Ha a világnézeti előfeltevés vallási jellegű, azaz tartalmazza az értelmes Tervezőbe és Teremtőbe vetett hitet, ez mindenképpen az evolúció titkát boncolgató ember javát szolgálja, tágítja látókörét: az Istenbe vetett hit ugyanis erősíti a világ és az evolúció érthetőségébe vetett meggyőződést, a szaktudományos eredmények pedig ésszerű motívumokat adnak az „evolúció Istenének” elfogadásához.” /Turay Alfréd: A BIBLIAI TEREMTÉS-ELBESZÉLÉS A BIOLÓGIAI EVOLÚCIÓS ELMÉLET FÉNYÉBEN, Budapest, KPSZTI, 2006. márc. 6./

„Ferenc pápa azt mondja, hogy a természettudományos kutatások eredményei és a teremtő Istenbe vetett hit nem zárja ki egymást. Én közel 40 éve jártam a budapesti Piarista Gimnáziumba, és ott ugyanezt tanultam paptanáraimtól a fizika-, a biológia-, illetve a hittanórákon. Ezt olyannyira egységben láttam, hogy a szegedi JATE Természettudományi Karán végezve kezdtem el teológiai tanulmányaimat, és soha nem éreztem a szakadékot, és még kevésbé az ellentmondást az előbb és utóbb tanultak között. Meggyőződésem szerint Isten fejlődő világot teremtett. A kibontakozás rendjét is Ő alkotta meg...

Tekintsünk a Bibliára úgy, mint istentapasztalatok gyűjteményére, amelyet az egyház Istentől sugalmazottnak ismer el! Ám vegyük figyelembe, hogy olyan ókori műről van szó, amelyet más kultúrában írtak, mint ahol mi olvassuk. Ebből fakadt sok félreértés az évszázadok során. A mindenkori magyarázónak nem szabad elsiklani afölött, hogy az ókori szerző az adott körülmények között a maga korának és kultúrájának megfelelően, sajátos irodalmi műfajok segítségével fejezte ki meggyőződését – folytatja, majd hozzáteszi, ennek megfelelően a Biblia első lapjain olvasható teremtéselbeszélések nem helyszíni beszámolók, még csak nem is nemzedékről nemzedékre áthagyományozott emlékek írásbeli megfogalmazásai, hanem visszatekintő prófétai beszédmódban megfogalmazott hitből fakadó felismerések.” /Thorday Attila teológus plébános: Teremtés és evolúció kéz a kézben jár/

„Ha megkérdeznének, a vitatkozó amerikaiaknak azt üzenném, hogy a darwini elmélet alternatívájaként ne oktassák az értelmes tervezés elméletét, mert ez valóban nem természettudományos, hanem filozófiai-teológiai hipotézis." /korábbi idézet/

Hogy az értelmes tervezés filozófiai-teológiai hipotézis volna, ezzel azt állítja /a r. katolikus és a vele egyetértő 1200 millió egyháztag/, hogy az Isten saját kijelentése a teremtésről egy hipotézis! Ha ez nem istenkáromlás, az Isten szavának meghazudtolása, akkor micsoda?

„Ez a szemlélet maga, miszerint “Az evolúció Isten műve” több szempontból is tarthatatlan: nem csak tényeket és bizonyítékokat tagad, de önellentmondásokkal is terhes. Ha ugyanis az evolúció valóban úgy igaz, ahogyan azt a tudósok felvázolták, akkor abba semmilyen céltudatos terelgetés nem fér bele. Semmi köze nem lehet hozzá semmiféle istennek. Ha a tények és bizonyítékok azt mutatnák, hogy az evolúció márpedig így működik, és valóban terelgeti valaki a folyását, akkor értelemszerűen szanálhatjuk az elmélet “céltalan, irányítatlan” jellegét.

Vannak persze még ravaszabb teista evolucionisták is, akik készséggel elismerik azt is, hogy természetesen nem babrál Isten az evolúcióval napról napra, évezredről évezredre vagy épp korszakról korszakra. Szerintük – és ez már lényegében egy deista szemlélet – Isten csak beindította a gépezetet négymilliárd évvel ezelőtt, a bolygónk hajnalán, vagy akár már 13,7 milliárd évvel ezelőtt, a világmindenség hajnalán. Szerintük Isten csak beállította a megfelelő induló paramétereket ahhoz, hogy idővel a kívánt végeredményt kapja, majd hátradőlt a székében és a gép forgott, az alkotó pihent. Vannak, akik ezt értik az alatt, hogy “az evolúció Isten műve.”

Az evolúció egésze még mindig piszkos munka, a szó minden értelmében. Lásd fentebb, jellemzően rossz hatásfokkal dolgozik – értve ezt nem csak a végtermékeire, hanem magára a folyamatra is. Ez a természetéből adódik; nem is lehet másmilyen. Egy mindenható, varázshatalmú lény számára az evolúció folyamata elképesztően nagy kerülőutat jelent az értelmes élet megteremtéséhez. Ha az evolúció útján akarsz eljutni A pontból B pontba, akkor igen hosszú gyaloglás vár rád tekervényes, göröngyös, úttalan utakon, sok ezernyi közbenső megállóval, öreg és szenilis rokonok meglátogatásával, akik órákon át fecsegnek összefüggéstelenül a semmiről.

Mi több, az evolúció kifejezetten kegyetlen is. Értve ezt nem csak a sok esetben kényelmetlen, frusztráló vagy akár egyenesen fájdalmas végtermékeire, hanem magára a folyamatra is. Az állatokat a lehető legrémségesebb és szörnyűségesebb módokon éri el a végzetük: éhen halnak, sebesülésekbe vagy betegségekbe, esetleg születési rendellenességekbe halnak bele, vagy más állatok tépik darabokra és eszik meg őket. A valaha is élt sokmiriádnyi tudatos létformának csupán egy elenyészően csekély töredéke halt meg békésen, – úgymond – ágyban, párnák közt, szerettei körében. Az elsöprő, túlnyomó többségnek brutális, fájdalmas, rémisztő halál jutott osztályrészül – még azoknak is, akik pedig minden tekintetben az evolúció nyerteseinek mondhatták magukat, és elég sokáig éltek ahhoz, hogy termékeny utódokat hozhassanak világra.

Ha valóban létezne egy isten, aki az evolúció útján terelgeti az életet egy általa kiválasztott irányba, úgy egyből adódik a kérdés, hogy mégis miért tenné ezt bárki is? Ha egyszer Isten kellően hatalmas ahhoz, hogy eljátszadozzon az evolúcióval, méghozzá olyannyira észrevétlenül, hogy az minden tekintetben megkülönböztethetetlen a természetes ok-okozati folyamatoktól, akkor ugyan miért ne lenne meg a hatalma ahhoz is, hogy rögtön “készen” hozzon létre mindent? Ha be tudja állítani az induló paramétereket már a kezdet kezdetén pontosan úgy, hogy abból évmilliárdokkal később kialakulhasson az emberi értelem és öntudat, akkor ugyan miért ne tudná megoldani ezt egy, az evolúciónál összehasonlíthatatlanul gyorsabb, hatékonyabb, és mindenekfelett kíméletesebb, emberségesebb módon?

Ha a teista evolúciószemlélet igaz lenne – ha valóban lenne egy ilyen evolúciót terelgető, világmindenséget az első pillanattól megfelelően behangoló isten, akkor az az isten vagy tehetségtelen kontár vagy velejéig romlott, kegyetlen és gonosz. Lévén vagy nem volt képes úgy irányítani a rendszert, hogy a lehető legjobb hatásfokkal, minimális fájdalommal és szenvedéssel alkossa meg az életet (illetve eleve nem is volt képes előállni egy, az evolúciónál jobb, hatékonyabb és humánusabb módszerrel), vagy pedig cseppet sem érdekli mindaz a tengernyi szenvedés, amit okozott évmilliókon át és okoz mind a mai napig is.

És te tényleg egy ilyen istenben hiszel?” /Ezért nem lehet összeegyeztetni az evolúciót az istenhittel - https://eszmetar.wordpress.com/2014/08/05/ezert-nem-lehet-osszeegyeztetni-az-evoluciot-az-istenhittel/

Mi az igazság?

Az élőlények állandó harcban élnek és kényszerből egymás élve fölfalják a túlélés érdekében, de kezdetben a túlélés evolúciójára nem volt szükség. A teremtés tökéletes harmóniával indult és ugyanoda is fog visszatérni. A darwini evolúció elmélete mindkettőt megkérdőjelezi úgy, hogy eszménnyé teszi az átmenetit.

Krisztus is végigment a szenvedés útján, hogy a megváltás által visszakerüljön a benne hívő ember Isten meghitt közelségébe, de ez az út a bűnbeesés miatt vált szükségessé. Ugyanígy az evolúció is a mostani világrendhez tartozik, Krisztus királyságában az evolúciós alkalmazkodás kényszerű gyakorlatára már többé nem lesz szükség.

Végül is az embernek sem kell más fajjá válnia a túlélés érdekében, akkor más állatoknak miért kellene? Az evolúció nem megmagyarázza az élőlények kifejlődését, hanem kényszerített magyarázattal rendeli alá az elfogadott doktrínának az események tényállását, amit materialista világnézet szerint állapít meg a saját önkényes állásfoglalása szerint.

A Magyar Tudományos Akadémia 67 ország tudományos akadémiájához, köztük az egyik elsőként megszólaló Royal Societyhez hasonlóan elhatárolódik azoktól a "tudományon kívüli elképzelésektől", amelyek a darwinizmus tudományosan megalapozott állításait támadják, eltorzítják, illetve áltudományos érvelésekkel kritizálják. "A darwini evolúciós elmélet - ahogy a tudományokban a fejlődést figyelembe véve ez megszokott - nem teljesen lezárt volta ellenére, tudományosan megalapozottnak tekinthető és kellően leírja a fajok keletkezését és átalakulását." /MTA Elnöksége. 2008/ „Az evolúcióelmélet erősebb, mint valaha. A világ egészén elfogadják, és még láthatáron sincs semmi olyasmi, ami megrengetné azt." /SzkeptikusTársaság/

Az igazság, igen az igazság megrengeti azt. Az igazság, mely azok szívében gyökerezik, akik Krisztushoz és általa Istenhez tartoznak.

Júdás 1:3 Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösségről, szükségesnek tartottam buzdítóan írni, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott.

2Tim 2:15 Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.

2Tim 3:16-17 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

Zsoltárok 45:7-8 Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged [Krisztust] társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával. (Protestáns fordítás)