Halottak napja

Halottak napja a Biblia fényében

 

Az ünnep pogány háttere

„Valószínűleg a kelták újévéből ered. A kelták az újesztendő kezdetét november elején ünnepelték, amikor már betakarították a terméseket, behajtották az állataikat. A nappalok egyre rövidebbek lettek, egyre több volt a sötétség és a napisten az alvilág foglya lett. A hegytetőkön tüzeket gyújtottak, terményeket áldoztak, táncoltak a tüzek körül. A papok ezeknek a tüzeknek a parazsát reggel szétosztották, és az emberek ezzel melegítették otthonaikat... 

 

Feralia néven ezt az ünnepet már a régi rómaiak is megünnepelték. A Halottak napja a 14. században lett hivatalos keresztény ünnep a bencések hatására. A purgatóriumban, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért könyörögtek. A gyertya és mécses gyújtás szokása is innen ered, a fény segít megvilágítani az utat a lelkek számára...

Az „ünnep a 8. században tevődött át november 1-jére, egy kelta ünnep időpontjára...”

A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, ami magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája...

Érdekes „hagyománykeveredést” találhatunk az angolszász területeken megjelenő Hallowe'en ünnepben. A név eredete az angol All Hallows Eve(ning), vagyis a Mindenszentek éjszakája. Ebből is látszik, hogy – bár a keresztény ünnep megmaradt – abba később újra visszakerültek a pogány elemek. … A halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe október 31-én.

A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe...

A halottak napjához számos néphit kapcsolódik. Az élőknek ilyenkor tilos volt a munka. Nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Halottak napján, sőt egész hetében tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Sokfelé terjedt el az a hiedelem, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak. A gyertyák a halottakért égtek, a tűz ugyanis megtisztulást hozott...

Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért, ... Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban...

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. A szokáshoz kapcsolódó némely népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben, a bukovinai magyarok még ennivalót is vittek a temetőbe. Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát, néhol úgy tartották, hogy akié a családban a legelőször leég, az hal meg leghamarabb...

Hiedelmek is kapcsolódtak a Halottak napjához. Például, aki a sírokról virágot szakít, azt a halottak a mélybe húzzák. Ennek a napnak csak a gyerekek örültek, mert a keresztmamájuktól fonott kalácsot kaptak. A „heiligenstritzel” – t csak ezen a napon árusították a helybeli pékek...

Az emberek általában félnek a halottaktól és magától a haláltól.
Ott él a félelem bennünk attól, hogy az elhunytak visszatérhetnek, ezért alakult ki régen az a szokás, miszerint ha nehéz sírkövet teszünk az elhunytak sírjára, az elzárja a halottak útját. Pedig a halottak barátságosak, bármilyen nehéz is ezt elhinni...

A halottak tiszteletének életadó ereje van.

Ha tisztelettel és szeretettel fordulunk feléjük, ők is barátságosan fordulnak felénk. Erőt adnak életünkhöz egészen addig, míg a mi időnk is le nem jár...” (forrás: halottak napjával kapcsolatos internet média)

Amiket itt olvastunk: a kelták áldozása a napistennek, a halloween, mindenszentek éjszakája, a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája, a halottak sírból való kikelése, hazalátogatása, kísértése, a gyertya leégésének jelzése a korai halálra, stb. mind mind távol állnak a Biblia szellemiségétől és a tömény pogányság kellékei közé tartoznak. A Biblia Istene pedig mindenkor azt akarja, hogy az Őhozzá tartozók tartsák távol magukat a pogányságtól, amelynek szokásai megfertőzik őket.

„Halljátok a szót, Izrael háza, amelyet az Úr hozzátok intéz.

Ezt mondja az Úr: A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük.

Valóban, csupa hiábavalóság az, amitől a pogányok félnek;...

Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végső határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni.

Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket...

Épp elég, hogy eddigi időtöket a pogányokhoz hasonlóan töltöttétek el,...” (Jeremiás 10:1-3; 16:19; Efézus 4:17; 1Péter 4:3 katolikus fordítás)

 

Mi is az a halloween? 

Első kézből származó leírást találhatunk arról, hogy mi is valójában a boszorkányság - Dorren Irvine BOSZORKÁNY KANYAR című könyvében, aki önként vállalkozott arra, hogy boszorkánynak beavassák, majd megírta élettapasztalatait. A könyv eredetileg Londonban jelent meg 1973-ban, a Magyar fordítást az Immanuel Alapítvány jegyzi, 2002-ben. Részletek a könyvből:

„A boszorkányság fekete fajtája nem áll távol a sátánizmustól. A legfőbb különbség közöttük, hogy amíg a sátánisták a sátánista templomban imádják az ördögöt, addig a boszorkányok egy tizenhárom fős bandába verődnek, ahol egyikük a főnök. Nincs szükségük templomra.

A boszorkányság bárhol gyakorolható, de erre a célra a legmegfelelőbb egy csendes, félreeső hely, mint például egy lakatlan ház, elhagyatott partszakasz vagy erdő. Kedvelt időpont az éjfél, a boszorkányok órája: gonosz tevékenységüket pedig holdvilágnál végzik. Az általában boszorkánynak hívott személy megfelelő elnevezése „warlock” (boszorkánymester, varázsló).

A fekete boszorkányoknak hatalmas erejük van, és nem szabad őket félvállról venni. Képesek megidézni vagy lehívni a sötétség erőit, hogy segítsenek nekik.” (78-79.old.)

„A fekete boszorkányok és sátánisták úgy hiszik, hogy a jó és rossz között dúló örök harcban a gonoszé lesz a végső győzelem. Hiszik, hogy egy nap Lucifer LE FOGJA GYŐZNI KRISZTUST, ÉS VISSZANYERI A SZERINTÜK ŐT MEGILLETŐ JOGOS HELYÉT. Azt állítják, hogy Sátán fog uralkodni az egész föld, a tengerek és az egek felett.” (79.old.)

„Hadd figyelmeztessek mindenki: azok, akik elindulnak lefelé a boszorkányság sötét ösvényén, elvesztik józan ítélőképességüket, gyakran teljesen megtébolyodnak.

A jót gonosznak mondják, aminek semmi értelme. A gondolkodás kicsavarodik és megromlik.” (79.old.)

„Tudatában voltam ennek, és éppen elégszer éreztem ezt az erőt, én azonban úgy gondoltam, hogy nem annyira természetes, mint inkább természetfeletti erő nyilvánult meg rajtam keresztül. Nem veleszületett képesség volt. Az erő nem a sajátom volt, hanem Sátáné.” (80.old.)

„Fekete boszorkányként hatalmas erő birtokába kerültem, s gonosz tudományom napról napra gyarapodott. Ijesztően valóságos az a képességem is, hogy kb. másfél méter magasan tudtam lebegni. Nem volt ebben semmi trükk. A démonok segítettek.

Mindenben részt vettem, amiben egy fekete boszorkány csak részt vehet; semmit sem hagytam ki. Egyetlen hét alatt több gonoszságot hajtottam végre, mint mások egész életük során.” (80. old.)

Ezek után hogy gondolja bárki, hogy amikor töklámpást készít a Hallowen-féle ünnepre való tekintettel, még Istennek tetsző cselekedetet is hajt végre? És vajon miért terjedt el az a sokféle boszorkánysággal kapcsolatos videojáték, film (Harry Potter, stb.) az egész világon és miért olyan népszerű a fiatalság körében?

Nyilván mert reklámozva vannak, sok pénzt hoznak a kiadóknak, és a valódi veszélyekről senki nem szól semmit, vagy csak alig. Az egész világ át van itatva, az ilyen és ehhez hasonló dolgokkal, nem véletlenül tanítja a Biblia, hogy az egész világ a gonosz hatalmában van. (vö. 1János 5:19)

„A közelmúltban azonban ismét visszanyúltak a rendezők a gyökerekhez, újra hódítanak a gyermekek által is könnyen emészthető boszorkányos adaptációk, gondoljunk csak a Harry Potter sorozatra.” (Kiskegyed.hu/szórakozás)

„A legnagyobb modern kori boszorkányfesztivál megrendezésére készülő skóciai szervezet köszönetét fejezte ki a Harry Potter-sorozatért a könyv szerzőjének, a szintén Skóciában élő J. K. Rowlingnak. Az ifjú varázslótanonc története – amelynek ötödik kötete a héten kerül a boltokba – "az egész világon segítette a boszorkányság iránti érdeklődés növekedését" – mondta az Artemis gyermekei elnevezés Wicca- csoport szóvivője a londoni Sunday Mailnek...

Egy amerikai szakértő, Caryl Matrisciana, aki dokumentumfilmet készített a Harry Potter-könyveknek a gyermekekre gyakorolt hatásáról, azt állítja, hogy a Harryék által használt mágikus szövegek és varázslatok megdöbbentően szakszerűek, és nagy hasonlóságot mutatnak a különböző Wicca-rítusokkal.

A neves szociológiai intézet, a George Barna Research Group még 2002-ben végzett felmérést, amely szerint a tinédzserek 41 százaléka olvasott legalább egy Harry Potter-kötetet. Közel ugyanekkora arányban ismerték el a megkérdezettek, hogy részt vettek már legalább egyben az olyan felsorolt pszichikai-okkult gyakorlatok közül, mint a tenyérjóslás, halottlátás, varázsmondókák szerkesztése vagy bájitalok kotyvasztása. ” (Internet média, 2003)

Ellenben mit olvashatunk Pál apostolnak Efézusbeli látogatása eredményéről?

„Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték.

Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.” (Cselekedetek 19:19-20, MBT. fordítás)

A katolikus háttér

A Halottak napja a római katolikus egyházban az összes meghalt hívő emléknapja... Mindazokra emlékezik ilyenkor az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, minthogy bocsánatos bűnökkel a lelkükön haltak meg.

A katolikus tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy megtisztuljanak, és így megláthassák Istent a mennyben...

Meghatározott napokat már a kereszténység kezdeteitől arra szenteltek, hogy a megholtak bizonyos csoportjáért közbenjárjanak. Egyetemes közbenjárásra azonban november másodikát 1030 környékén a Cluny-i bencés monostor apátja, Odilo vezette be...

A 4. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, és az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja. A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később "minden tökéletes igazra" emlékező ünnep a 8. században tevődött át november 1-jére, egy kelta ünnep időpontjára. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett...

A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. A Halottak napja azoké a lelkeké, akik már nincsenek közöttünk, akik a "tisztító tűzben szenvednek". Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével...

Mindenszentek és Halottak Napja üzenete: puszta emberi ésszel is beláthatjuk lelkünk halhatatlanságát...

Az V. Lateráni Zsinat Istentől kinyilatkoztatott igazságként - dogmaként - 1515-ben mondta ki a lélek halhatatlanságát...

Isten bölcsessége (az, hogy nem mondhat ellent önmagának) nem engedi meg legtökéletesebb alkotása, lelkünk megsemmisítését, továbbá igazságossága megkívánja, hogy a lelki és erkölcsi értékek kiteljesedjenek, márpedig ezekre sokszor nem kerül sor földi pályánkon, így a teljes igazságra és boldogságra vágyódásunk csak testi sarunk levetése után, tehát az örökkévalóságban, a soha meg nem szűnő létben lelhet kielégülést... (forrás: internet média)

„halottak napja, nov. 2.: a földön küzdő Egyház ünnepélyes megemlékezése a tisztítótűzben szenvedő lelkekről. - A halottakról való gondoskodás a vallástörténeti kutatások szerint ősidőktől fogva mindenütt megtalálható jelenség. A halottak ünnepe az ókori Rómában a feralia volt. - Az Egyh-ban Szt Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután Mindenszentek ünnepén az Egyh. megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is megemlékezzünk. 998: kezdték az ünnepet, mely a 11. sz: a clunyi bencések hatására széles körben elterjedt. Róma a 14. sz: fogadta be. XV. Benedek p. (ur. 1914-22) 1915: engedélyezte, hogy ~n minden pap 3 sztmisét mondhat; egyet egy konkrét elhunytért, egyet általában a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, és egyet a pápa szándékára.” (Halottak napja – Magyar Katolikus Lexikon)

Világosan kiütközik az eltérés a Biblia isteni kinyilatkoztatása és a római katolikus hittételek között (ebben is, mint annyi másban): purgatórium (tisztítótűz) egyáltalán nem létezik, a hívek imája semmit nem befolyásolhat a halottakkal kapcsolatban, akik halotti állapotban vannak, vagyis az élet szempontjából abszolúte nem léteznek (vö. Prédikátor 9:5, katolikus fordítás), sokuknak teste szétporladt, csontjaik megsemmisültek. 

 

Hanem emléksírokban vannak (vö. János 5:28-29), vagyis Isten emlékezetében, és sokuknak van lehetőségük a testben való feltámadásra, azoknak, akik gonoszságuk miatt nem kerültek a gyehennára, vagyis akik nem semmisültek meg örökre, mint pl. a Jézust megtagadó farizeusok. (vö. Máté 23. rész)

A Biblia tanítja a szellemi testben való feltámadást (azok számára, akik Krisztus társörököseiként uralkodni fognak a mennyek királyságában), és a földi, hústestben való feltámadást (azok számára, akik a mennyek királysága alatt a földi paradicsomban fognak élni). (Vö. Jelenések 20:4-6, stb.)

Akik a "tisztító tűzben szenvednek", ill. azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk – ez a szöveg egy katolikus kitaláció, és semmiféle bibliai alapja nincsen! (lásd:katolikus találmányok)

A kereszténység kezdeteitől arra szenteltek napok, hogy a megholtak bizonyos csoportjáért közbenjárjanak, a katolikus egyház hitehagyásainak egyike, semmi hasonlót a Biblia kánonikus (Istentől ihletett) szövegeiben nem olvashatunk, az apostolok ilyesmit nem gyakoroltak, pedig ők közvetlenül Jézustól tanulták az isteni igazságokat.

Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével... - ez egy katolikus egyházi szöveg és nincs bibliai alapja.

A 4. és 8. században kialakult szokás mutatja, hogy az I. században, Jézus és az apostolok idejében még nem léteztek ezek. Hanem Gergely pápa nevéhez fűződnek. Azonban pápaság sem létezett Jézus idejében, tehát nem csak az ünnep maga nem krisztusi, hanem az a papi hierarchia sem, amely szentesítette azt. (Lásd: Ki a kőszikla, akire Krisztus Egyháza épült?; Lehet-e Péter apostolnak utódot választani?)

Az V. Lateráni Zsinat Istentől kinyilatkoztatott igazságként - dogmaként – kimondott lélek halhatatlanságának tantétele a Bibliában nem található meg, hanem pont az ellenkezője, a lélek, amely azonos magával az élőlénnyel (tehát sem az embernek sem az állatnak nincsen külön halhatatlan lelke a testében) nagyon is halandó, tehát nagyon is meghalhat!

„Íme, minden lélek az enyém; miként az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém; amely lélek vétkezett, az hal meg... 

 

tudja meg, hogy aki a bűnöst visszatéríti téves útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és betakarja bűneinek sokaságát.” (Ezékiel 18:4; Jakab 5:20 Káldi katolikus Neovulgáta fordítás)

Ha a lélek (amely maga az ember, és nincs külön lelke) halhatatlan volna, a fenti szövegek nem volnának találhatóak a Bibliában!

„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1Mózes 2:7, Károli fordítás; vö. 1Kor 15:45)

„élő lénnyé. A szövegben „élő lélekké” áll. A Tárgum azonban „beszélő szellem”-mel fordítja, t. i. egyéniség, aki képes gondolkodni és gondolatait beszéd által kifejezni.” (Dr. Hertz bibliafordítás lábjegyzete)

Isten bölcsessége, mely szerint nem engedi meg legtökéletesebb alkotása, lelkünk megsemmisítését, csupán egy emberek által kitalált értéktelen filozófiai szöveg, nem bibliai eredetű!

  Az ünnep filozófiája

Az eltávozott szeretteinkre akármikor gondolhatunk és tovább szerethetjük őket, mégis fontos, hogy egy napot nekik szenteljünk. Elmenni a temetőbe több száz másik emberrel egyetembe és meggyújtani egy mécsest nem nagy dolog olyan valakiért, aki egyszer az életünk része volt. Ez a nap kijár mindazoknak, akik megszülettek és meghaltak. Emlékezzünk ma azokról, akik ma már nem lehetnek velünk, de valamikor ők is a részesei voltak ennek az Életnek. A Halottak napja tiszteletére gondoljunk az eltávozattakra és örüljünk annak, hogy mi még részesei lehetünk ennek a csodának, amit Életnek nevezünk...

A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint...

Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért...

A halottak tisztelete az emberiség életéhez hozzátartozó esemény...

A halottak tiszteletének életadó ereje van.
Ha tisztelettel és szeretettel fordulunk feléjük, ők is barátságosan fordulnak felénk. Erőt adnak életünkhöz egészen addig, míg a mi időnk is le nem jár...

Most Halottak Napja táján, gyújtsunk meg egy gyertyát, és emlékezzünk eltávozott családtagjainkra.

Gondoljunk azokra is, akiket személyesen nem ismerhettünk, és akiknek esetleg nehéz sors jutott. Hajtsunk fejet előttük tisztelettel, és adjunk helyet nekik is a szívünkben. (Forrás: internet média)

Jól mondja, hogy elhunyt szeretteinkre bármikor gondolhatunk, de annak semmilyen bibliai alapja nincsen, mely szerint „fontos, hogy egy napot nekik szenteljünk.” Ilyesmit Jézus Krisztus soha nem tanított, márpedig egy kereszténynek az ő tanításai szerint kell élnie.

„Ez a nap kijár mindazoknak, akik megszülettek és meghaltak.” - mondja az emberi filozófia, amely mindent egy naphoz akar kötni. Jellemző, hogy a szeretetet is egyetlen naphoz kötik, a karácsonyhoz, egész évben meg nem nagyon törődnek vele. Ugyanez van a többi nappal is, a Föld napja, a vakok napja, stb. Egész évben alig törődnek velük, aztán egy napra előveszik a témát. Tipikus emberi képmutatás ez, semmi más. Az igazi szeretet és törődés kiterjed az egész évre, és nem kötődik valamely naphoz. Viszont kötődik akkor, ha a többi napokon nincsen meg.

Hogy a gyertya fénye az örök világosságot jelképezné, ez is egy katolikus kitaláció, és nincsen bibliai alapja. A töménytelen, díszes gyertya, koszorú és virág (stb.) ilyenkor fogy a legjobban, és üzleti hangulatot áraszt, mintsem őszinte törődést. (A tipikus katolikus ünnepek, karácsony, húsvét nem véletlenül kapcsolódik pénzkiadáshoz, és leginkább annak torz mutatója, hogy ki tehetős és ki nem.)

„ A Halottak napja tiszteletére gondoljunk az eltávozattakra” - ebből is látható, hogy egy napot tisztel meg, és a naphoz igazítja az eltávozottakról való gondolkodást, és nem az eltávozottakhoz igazítja a róluk való gondolkodást. Ha eljön a nap, neki KI KELL MENNIE A TEMETŐBE, HA TÖRIK, HA SZAKAD! Az őszinte szeretetet viszont nem lehet egy naphoz kötni, hanem egész évben érvényesnek kell(ene) lennie.

„Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat” - viszont ha egész évben megtartják jó emlékezetükben az elhunytat, akkor egész évben rendbe tehetik és díszíthetik a sírokat, nem pedig egész évben nem törődnek vele, sem az élő családtagjaikkal, hanem csak ilyen alkalmakkor jönnek össze, egyébként meg nem, vagy alig. Ugyanez van karácsonykor is, amikor elmennek a katolikus tömegek az éjféli misére, egész évben meg nem törődnek Jézussal és a tanításaival.

„A halottak tisztelete az emberiség életéhez hozzátartozó esemény...” - ha őszinte volna, akkor nem kötnék egyetlen naphoz!

„Most Halottak Napja táján, gyújtsunk meg egy gyertyát” - annak a gyertyának képzeletben egész évben égnie kellene az emberi szívekben, és nem a naptárnak kellene diktálnia a tennivalókat!

Kinek akarunk tetszeni?

Az elmúlt három napban 6-700 ezren keresték fel a fővárosi temetőket, kedden, mindenszentek napján pedig ez a szám várhatóan eléri az egymillió látogatót - közölte a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. szolgáltatási igazgatója az MTI érdeklődésére.

Tóth Gábor elmondta, az elmúlt évek tapasztalatai alapján arra számítanak, hogy kedden lesz a legnagyobb forgalom a sírkertekben.

Egy megfigyelőnek felvetődik a kérdés, miért nem mennek ki a tömegek pl. egy vagy két héttel előbb, vagy később? Kinek akarnak tetszeni? A halottnak, aki már talán évek óta ott fekszik a sírban, teljesen mindegy, hogy egy héttel vagy hónappal korábban vagy később megy ki valaki.

A Biblia Istenének meg biztosan nem akarnak tetszeni, hiszen meglepő módon, olyan emberek is tódulnak ilyenkor a temetőkbe, akik egész évben semmit nem törődnek a krisztusi tanításokkal, sőt még alkalomadtán ki is fejtik, hogy nem hiszik se Istent, se Krisztus feltámadását, se Isten királyságának eljövetelét, amiért Krisztus a Miatyánk-féle imában tanított, hogy kérjük az eljövetelét. (Vö. Máté 6:10)

Nem beszélve róla, hogy ha úgy esik a szájukra, akkor csip-csup dolgokért is szidják az Istent, káromkodnak, mint a kocsis – ahogy szokták mondani. De meglepő módon az ilyen emberek november 1-jén mindent félretéve mégis tódulnak a temetőkbe, és égetik a gyertyákat.

Két oka lehet ennek, egyrészt a saját halottaikat jobban szeretik, mint Istent, bár azokat is kifejezetten ezen a napon tisztelik meg, másrészt meg azért mennek ki, nehogy az ismerősök, a szomszédok megszólják őket. És azért vesznek drága virágokat és drága kellékeket, hogy lássák őket az emberek. Ilyenkor sok szegény is erején felül költekezik, hogy megmutassa, hogy milyen értékes neki a halottja. Mennyit áldoz rá.

Vagyis sokan egyáltalán nem a halottra vannak tekintettel, hanem arra, hogy mások mit gondolnak róla. A nagyon drága sírokat is azért csináltatják, mert mások előtt akarják kimutatni a tehetősségüket. A hangsúly tehát a külsőségeken van, amit viszont elítél az Isten, az anyagi javak feltűnő fitogtatását. (vö. 1János 2:16)

Hanem aki Isten tetszését akarja elnyerni, az egész évben tanulmányozza a Szentírást, és ismeri Jézus kijelentését azokról, akiknek fontosabbak a saját halottaik, mintsem Isten szolgálata. Az ilyenek a maguk érdekeit szolgálják, de Isten dolgaival nem törődnek.

Jézus mondja, hogy aki jobban szereti apját vagy anyját (családtagját), az nem méltó hozzá. (vö. Máté 10:37) Sőt, azt mondja Jézus annak, akinek fontosabb volt a halott apjával való törődés, mint Jézus követése:

„Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!”

Jézus azonban ezt felelte: „Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!” (Máté 8:21-22)

Érdekes módon a hívő és hitetlen emberek tömegei egységesen tódulnak november 1-jén a temetőkbe, hogy a saját halottaikról megemlékezzenek, és kimutassák másoknak, hogy ők milyen törődők. De nem tudják, hogy ezek az emberek (akikre illenek Krisztus szavai) Isten előtt úgy vannak elkönyvelve, mint akik szellemileg halottak. Testileg mozognak ugyan, de nincs meg bennük a Krisztustól kapott világosság.

Saját emberi filozófiájuk, vagy egyházuk tévtanításainak rabjai, hiszen pontosan a saját egyházuk támogatja őket tipikusan pogány jellegű szokások megtartásában és megőrzésében. Holott éppen az lenne a keresztény egyház feladata, hogy a saját híveiket, de még a kívülállókat is felvilágosítsák a Biblia igaz tanításairól, nem pedig megfertőzzék őket különféle pogányságból visszamaradt hamis szokásokkal és tanításokkal. Ugyanezt csinálták a Jézus korabeli farizeusok is:

„Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.” (Máté 23:15, katolikus fordítás)

A katolikus egyházat viszont egyáltalán nem zavarja, ha a magyar nép ünnepeit átszövik a pogányság szokásai, beidegződései, hiszen ez saját magára is jellemző, és semmi kivetnivalót nem talál bennük. Nem véletlenül nem tartják egyedül a Bibliát az isteni zsinórmértéknek, hanem a saját hagyományaikat legalább ugyanilyen fontosnak és követendőnek.

Hála legyen Istennek, hogy azért egyre többen ismerik fel a bibliai igazságot pl. a halottakkal kapcsolatban is, hogy azok egyike sincs tisztítótűzben, és semmiféle emberi cselekedet a halottak eljövendő sorsát nem befolyásolhatja, hanem csakis a saját tetteik, amiket életükben elkövettek. (vö. 2Korinthus 5:10)

Az ilyen embereket nem motiválja az, hogy másoknak megmutassák a temetőkben, ők mennyire szeretik a halottaikat, azért is vesznek pl. egy szakajtónyi krizatént (stb.) És nem tódulnak a tömeggel a temetőkbe egy előre meghatározott napon, mintha egy eldördült rajtpisztoly indítaná el őket. És akkor mennek, mert akkor MUSZÁJ menni. Hanem mennek, amikor lelkileg nekik erre szükségük van, amikor van rá szabadidejük, pénzük, energiájuk, lehetőségük. És amikor a szükség úgy hozza, hogy rendben tartsák a sírokat.

Isten azt szeretné, hogy az ilyen ünnepekkor megmozduló milliós tömegek az Ő szolgálatában és a Krisztus követésében lennének ilyen aktívak, és nem a saját halottaikat tennék az első helyre. Akkor a tömegek ezzel azt mutatnák ki, hogy átmentek a halálból az életbe a Krisztusban való aktív hitgyakorlásuk által.

De amíg csak egyszer-kétszer egy évben sereglenek össze (a pogányságból átvett) egyházi ünnepek kapcsán (a kereskedelmi hiénák/árusok sorfalai közepette) és ráadásul teljesen öncélúan, addig ez az állapot az ő szellemi halotti állapotukat mutatja (tisztelet a kivételeknek), amiből van ugyan feltámadás, de csak azoknak, akik nyitottak az isteni igazságok megismerésére, és a saját halottaikat, és az azokkal mások előtt való törődésüket nem tartják fontosabbnak, mint az élő és igaz Istennel való kapcsolatukat, amely az életet jelentheti számukra.